Délmagyarország, 1976. január (66. évfolyam, 1-26. szám)

1976-01-15 / 12. szám

Csütörtök, 1976. január 15. 3 Beruházás bonyodalmakkal Az élelmiszeripari főiskola fejlesztési terve Néhány évvel ezelőtt terjedt el a hír, új élelmiszeripari főiskola és szakközépiskola épül Szegeden. A Mezőgazdasági és Élelmezésíigvi Minisztérium a terveket el- ,„ fogadta, s a beruházás első Ü^HHOHB- 1H ütemeként elkezdték a Fodor József Élelmiszeripari Szakközépiskola kollégiumának építését. A területről, ahol az építkezés megindult, a városi tanács mondott le. Az alapozások előtti feltöltésben a bizakodó és a nagy lelkesedésű hallgatók is részt vet- /ff/Z I "flS^M^ Í tek, remélve, hogy meggyorsítják a beruházás ütemét. A tervek szerint a kollégium építését a szakiskola éoülete követi, s a megmaradó három hektárnyi területen létesül az új főiskola oktatási egysége, a 260 személyes kollégium, a tanműhelyek és a tornaterem. Az építkezést modern és új technológiával tervezték, házgyári elemek felhasználá- alkalmazhattak, amit csak csak az újév után tudta s ,A talajvíz magas alvállalkozó végezhetett el. folytatni. Emiatt olyan nagyszulfat-ion tartalma miatt A bonyodalom itt kezdődött, mértékű a lemaradás, hogy különleges cölöpös alapozást s a beruházást a DÉLÉP a jelentések szerint másfél éves késedelemmel is járhat. Most már a kollégium, épület mellé az üzemi konyha betonvázát állítják a dolgozók, s várhatóan 1976 őszén elkészül az első ütem. majd a szakiskola 1977 őszére lesz kész. ' fp* .. V..-. •f " 4 4 \ 1 ff : 8 : 1 T A DÉLÉP dolgozói az étkező betonvázát állítják össze Előírások a közúti járművekre Végrehajtási menetrend A közúti közlekedés január l-e óta érvényes új szabályaival változtak a közúti járművek előírásai is. Ezt figyelembe véve a közlekedésés postaügyi miniszter — a kohó- és gépipari miniszterrel egyetértésben — rendeletet adott ki a közúti járművek forgalomba helyezésének és forgalomban tartásának műszaki feltételeiről. A rendelet a közúti közlekedés biztonságának növelését, s a környezet fokozottabb védelmét szolgálja. A korábbi rendelkezésekkel szemben bizonyos gépjárműtartozékok kötelező felszerelését irja elő, egységesíti a járművek világító- és jelzőberendezéseinek számát, színét, meghatározza a biztonsági és a környezetvédelmi követelményeket. Mindezeket figyelembe véve n járművekkel kapcsolatos követelményeket, műszaki előírásokat a korábbiakhoz képest megszigorították. A rendelet egészében január 1-én hatályba lépett, egész sor fontos, új előírásának végrehajtására azonban — figyelembe véve, hogy a hozzá szükséges feltételek is csak folyamatosan teremthetők meg — különféle határidőket állapítottak meg. Már január 1, óta érvényes az az űj rendelkezés, amely a környezetvédelem érdekében előírja, hogy az Ottó-rendszerű motorok kipufogógáza — üresjáratban és a maximális fordulatszám 60 százalékánál — 4,5 térfogatszázaléknál több szénmonoxidot, a Diesel-rendszerű motorok kipufogógáza köbméterenként 550 milligrammnál több kormot nem tartalmazhat Ugyancsak kötelező ellátni a motoros járműveket olyan zavarszűrőberendezéssel, amely megakadályozza, hogy az elektromos egységek a megbatározott értéknél nagyobb rádiófrekvenciás sugárzást bocsássanak ki. A motoros járművek megengedett legnagyobb zajszintjére vonatkozó előírások- viszont csak a január 1-től úionnan forgalomra állított járművekre vonatkoznak. A lényegesebb változások életbelépésének következő határideje július 1. Ettől az időponttól valamennyi újonnan forgalomba állított személygépkocsinál megkövetelik a ltot visszapillantó tűk-. rőt, az első két ülésen a három ponton rögzített biztonsági övet, és a rendeletben meghatározott lámpák mindenfajta izzóiból legalább egy tartalékot Ugyancsak július 1-től minden gépjárművön — a személygépkocsikon, a mezőgazdasági vontatókon és a pótkocsikon ls — csak a rendeletben előírt színű és számú világító- és fényjelző-berendezés lehet. Egész sor új előírás alkalmazását követelik meg 1977. január 1-től. Így például akkor már minden újonnan forgalomba helyezett személygépkocsit el kell látni kiegészítő sárvédővel, és ablakmosó-berendezéssel, a motorkerékpárokat az előírt viszszajelzőlámpákkal. A gyermekszállításra alkalmassá tett kerékpárokon megkövetelik a lábtartót, és a kapaszkodót, ettől az időponttól valamennyi gépjárművön csak az úgynevezett európai asszimetrikus fényszórók használhatók, s csak borostyánsárga színű irányjelző lehet valamennyi gépjárművön. Akkortól már minden személygépkocsin kötelező lesz két, minden motorkerékpáron egy visszapillantó tükör. Újabb határidők: 1977. július 1-től minden személygépkocsi első két ülésénél ott kell lennie a hárompontos biztonsági övnek — attól kezdve megkövetelik használatát is —, 1978. január 1-től minden motorkerékpárt, és pótkocsiját fel keli szerelni féklámpával. A gépkocsik vezető üléseit pedig napellenzővel. A mostani rendelet minden előírását lényegében 1979. január 1-től érvényesítik. A Magyar Közlöny 1975. évi 90. számában megjelent miniszteri rendelet természetesen nemcsak ezeket a legfontosabb változásokat, újdonságokat tartalmazza. A rendelet részletcsen foglalkozik a jármüvek forgalomba helyezésének egyéb követelményeivel, meghatámzzs például a járművek méretét, és súlyát, az általános biztonsági és környezetvédelmi követelményeket, a fékekre, a kormányműre és a futóműre vonatkozó előírásokat, foglalkozik a mezőgazdasági járművekre, a vontatókra, a segédmotorokra, a villamoskocsikra stb. vonatkozó rendelkezésekkel is. A főiskolát az Elnöki Tanács döntése alapján 1970ben alapították. Két karon üzemmérnököket képeznek az élelmiszeripari és mezőgazdasági üzemek, vállalatok részére. A szegedi oktatási intézetben az élelmiszeripari kar tevékenykedik, élelmiszertechnológiai és élelmiszergépész szakemberek kerülnek ki. Külön súlyosbítja a problémát, az élelmiszergépész szak oktatási feladata, amit 1974-ben indítottak be, s jövőre végez az első évfolyam. Ezzel 120 fővel gyarapodott a hallgatók létszáma, s természetesen növekedett az oktatók száma is. Ugyanakkor a főiskola kiemelt népgazdasági érdekű kutatásokat is folytat a MÉM megbízásából az élelmiszeripari és mezőgazdasági melléktermékek, hulladékanyagok felhasználásával kapcsolatban. A megnövekedelt hallgatói létszám és a komoly kutatási munka indokolja a korszerű szakemberképzés alapvető feltételeinek biztosítását. Az iskola műszerezettsége, oktatási felkészültsége jó, de a Jelenlegi épület — néhány év múlva százéves lesz — nagyon szűk. Az iskola bővítésére nincs lehetőség. Ezért új területen kellett tervezni az új élelmiszeripari oktatási komplexum felépítését. A beruházási programot az új ötéves terv elvei szerint készítették el. Dr. Horváth Károly főigazgató tájékoztatása szerint a főiskola építésére az V. ötéves terv második felében kerül sor. Problémáikat ideiglenesen enyhíteni fogja a szakiskola kiköltözése, de ezzel csak az építkezés időszakát tudják átvészelni. Sajnos csak a Vt. ötéves terv első felében fejeződik be a beruházás. R. F. Mindenki húzza,..! E

zekben a napokban alighanem általános tünet az idegesség. Lega'ábbis azok körében tűn'k általánosnak, akii: tudják, mit vár lülük a közösség, és magukon kívül májakért is szokták törni magukat, tehát korántsem közömbös számukra. hogyan lesz terveinkből valóság. Az egész ország új ötéves tervéért a fővárosban, a kormányzati szervek felelnek, a megyében elhatározott feladatok megoldásáért Szegeden, a helyi irányítóknak kell hogv főjön a fejük. A start sikeréért idegeskednek mindazok, ak'kre kommunista elveink képviselete, értékeink gyarapítása. emberek további boldogítása van bízva. Sz'nte természetes jelenség, hogv a terveket tárgyaló és indító tanácskozásokon mind kevesebb általánosságot hallani, ehelyett többnyire figyelemre méltó érveket, énkézláb javaslatokat, vagy megalapozott bírálatokat. Az utóbbi azt jelenti, hogy a felszólalók rendet fegyelmet követelnek; a központi szándékok megértését és tiszteletét kivétel nélkül mindenkitől, azok nevében, akiket képviselnek. S igazuk van. A törvényeket nem csupán a jóhiszeműeknek alkotják, hanem be kell azokat tartani valamennyi állampolgárnak, vezetőnek és beosztottnak egyaránt. Jó lenne — hangoztatják többen —, ha egyes felelős emberek nem a határozatok és rendeletek kijátszásán törnék a fejüket, hanem azon, hogy az irányelvek megvalósuljanak. A Szegedi Postaigazgatóság vezetője tarthatatlannak minősítette, hogy náluk azért legkisebb a létszám és legalacsonyabbak a keresetek, mert ők végrehajtották a minisztérium — egyébként helyes — utasításait. Az értekezletek vitáiban résztvevők manapság csak elvétve ismételgetik egymást, sőt olykor — egyazon cél felé egyengetve az utat — ellent is mondanak egymásnak. Legutóbb egv szegedi kommunista tanácskozáson azt fejtegette valaki: már-már aggasztó méretű nálunk a papírmunka, s félő, hogy végül egymásnak nem hiszünk, csak a papírnak. Természetesen, üdvözölte az irodai létszámstopot. Más azt tette föl szónoki kérdésként, hogyan bír el ez a csipetnyi ország ennyi főnököt, főnökhelyettesekkel és titkárnőkkel együtt? Jóllehet, az utána szóló bizonyos vezetőellenes jelenség veszélyeire hívta föl a figyelmet, az elnöki asztalnál ülők nem igazolták őt, illetve nem igazították helyre a burjánzó adminisztráció miatt aggódó fölszólalót. Nyilván azért nem, mert az úgynevezett vezetőellenesség értelmetlen valami és nem is létezik. Maguk a vezetők — brigadérosok. vagy igazgatók — aligha vezetőellenesek. Az élet jobbításáért küzdő, dolgozó emberi csoportok, kollektívák pedig tudják, hogy vezető nélkül sehová sem juthatnánk el. „A harcunk nincsen jó vezér híján..." — idézi a dal az 1525-ben föllázadt német parasztoknak e témához való viszonyát. És így voltak ezzel a forradalmi osztagok és seregek mindenütt a világon, s fgv érzik ma a hatalom birtokosai is az építőmunka frontján. Aligha lehetne bárhol olyan épeszű embert találni, aki tagadná a vezetők életbe vágóan fontos szerepét. Csakhogy a munkásemberek azokat tartják vezetőknek, azokat tisztelik és követik, akik utat és célt mutatnak számukra. A tehetetlen és a kelleténél több főnök idegesíti a dolgukat jól értő és ellátó beosztottakat. És mint mindig, ezúttal is a párt vette észre, hogy Intézkedni kell a közhangulatot rontó, nem kívánatos jelenségek ellen. A velős dolgokat boncolgató polémia minden bizonnyal alkalmasabb életre való ötletek és indítványok megszületésére, mint „legvőzzük a nehézségeket", vagy a „hurrá, előre a szocializmus ügyének győzelméért"-féie, csekély értékű egyetértés. Egv a fontos: miután kibeszélte magát mindenki és megszavazták a határozatot, utána ne legyen apelláta. És nincs is. A kommunista tanácskozásokra az jellemző — talán jobban, mint valaha —, hogy döntés után azok is egységesen cselekszenek, akik előtte a vita során egy-egy kérdést másképpen ítéltek meg. De térjünk vissza az idegesség problémájához! „Aki itt van, mindenki húzza..." — éneklik divatos modorban a fiatalok. Mi az, hát nincs itt mindenki? — kérdezik, akik már rengeteget erőlködtek, cipekedtek, s kezdik unni, hogy egyesek minduntalan a szekérre akarnak fölkapaszkodni, tehernek. Valószínűleg jogos az efféle potyautasok elleni tiltakozás. Ha elkészül az É5-ös út szegedi szakasza, azon nemcsak a terv kigondoló! és megvalósítói közlekedhetnek, hanem mindenki. A belgyógyászati klinika intenzív osztálya a lakosság egészének egészségügyét szolgálja majd. Az új versenyuszodában valamenynyi szegedi fiatal örömét lelheti, épp úgy, mint a már üzemképes sportcsarnokban. Ezért lenne méltányos és tlszteséges dolog, ha a lakosság egy emberként fogna most az ötödik ötéves terv megvalósításához. A megterhelés és az Idegesség ezesetben elosztódna, vagyis kevesebb gond nyomasztana bennünket, s bővebben meríthetnénk az alkotó élet örömeiből. Na, prédikálhatsz azoknak — mondják a szkeptikusok —, akik megszokták a „majd csak lesz valahogy" vállrángatást, meg a mások erőfeszítésén gúnyolódó cinizmust. Kétségtelenül van abban valami, hogy kezd eluralkodni valamiféle kísérteties viselkedés. Mintha a múlt makuláitól máig sem szabadultunk volna meg egészen. Némelyik emberben fölrázódik, mint rostált búza felszínére az ocsú. Újra hallható az „uram bátyám", az „alázatos tiszteletem", a „szolgálatára, főnök úr" megszólítás, a bokacsattogtatás, s szemmel látható itt-ott a görnyedt hízelgés. A tegnap még rendkívül vonalas Varjassy ötven esztendővel ezelőtti önmagát kezdi produkálni és újratermelni — tudniillik a fiával küld gyalázkodó levelet a szerencsétlen. Névtelenül persze, hiszen gerincessé hogyan lényegülne a született gyáva? Aztán az is igaz, hogy egyesek, akik húszegynéhány évvel ezelőtt munkás-paraszt ősök fényében sütkéreztek, hogy a fiatal néphatalom számára is szalonképesek legyenek, mostanában kezdik szégyellni és letagadni őket. Sérti a Jóérzésűek fülét, hogy az ilyen kaméleonok most egvremásra sütögetik el a nyilvánosság előtt: az ő szüleik, le- és felmenő rokonaik mind előkelő és jómódú tőről fakadtak, kivétel nélkül. Ezek a szekérre kapaszkodók, ha nem is sokan vannak már, nyugtalanítják a közvéleményt. Mert általánosan visszatetsző, ha valaki inkább önmaga rangsorolásával, helyezkedésével foglalkozik, és nem akar tudomást venni a társadalom gondjairól. T

ehát valóban számolnunk kell még a hízelgőkkel, a megtermelt javakhoz könnyen hozzájutókkal. De hát belenyugodhatnak-e ebbe azok, akik komolyan veszik az életet, s mégsem tudnak státuszszimbólumokat gyűjteni, címeres ősöket felmutatni? Nem és nem. A farkastörvényű régi világ szokásai és normái azért hagyományozódnak nemzedékről nemzedékre, mert van rá bizonyos igény ma is, mert még szocialista elveket valló emberek között is akad. akinek rokonszenves a beosztottak hajbókolása, a szervilisek pedig azt tapasztalják, hogy kifizetődő fölmagasztalni, zseninek titulálni akár ostobákat is. Azt mondtuk, ha megszüntetjük az okokat, az okozat nem létezhet tovább. Szocialista rendünk immár harmincesztendős, mégis cipeljük, mint a koloncot, a múlt maradványait. Tudjuk, hogy a tudat fejlődése elmarad a társadalmi és gazdasági viszonyok mögött, de sokak szerint már többre juthattunk volna. Amikor tehát a párt azt mondja: egy szívvel, egy akarattal végezzük a ránk háruló közös tennivalókat, tegyünk róla, hogy ezt ne magyarázhassa félre senki. A lakásépítéshez sok fáradság szükséges, de az emberformáláshoz valószínűleg még több. Ezért a párttagok segítséget várnak, A rendes, dolgos, tisztességes pártonkívüliek kezét akarják megfogni, hogy még erősebbek lehessünk. Gyümölcsöt termő eszmecserére, a módszerek tökéletesítésére csak akkor és ott kerülhet sor, amikor és ahol a szocializmus alapvető kérdéseiben már egyetértenek a felnőtt emberek. F. NAGY ISTVÁN 1976. október Szerdán ülésezett az Ipari Szövetkezetek Országos Tanácsa (OKISZ). Az ülésen Rév Lajos, az OKISZ elnöke tájékoztatásában többek között elmondotta, hogy az ipari szövetkezetek az elmúlt 5 év alatt több mint 45 milliárd forint termelési értéket állítottak elő, minU egy másfél milliárddal haladva túl az előirányzatot. A tervek szerint a szövetkezetek össztermelési értéke 1980_ra várhatóan eléri a 67 milliárd forintot. Az ülésen határozatot hoztak, hogy az OKISZ VII. kongresszusát 1976 októberére hívják össze, Űj gyárat avattak Szerdán Dombóvárott ünnepélyes kültsőségek között felavatták a Csavaripari Vállalat mintegy 165 millió forintos költséggel létrehozott új gyárát. A 200 embert foglakoztató üzemben facsavarokat és szegecseket készítenek évi 30 millió forint ér„ tékben. Később — bővítés révén — a gyár dolgozóinak száma 500 fölé emelkedik, az évi termelési érték pedig elérj a 90 millió forintot. Az avatóünnepségen dr. Betlej Sándor kohó- és gépipari miniszterhelyettes adta át a gyár kulcsait Kincses Andor yáüalati igazgatónak. (MTI) /