Délmagyarország, 1976. január (66. évfolyam, 1-26. szám)

1976-01-13 / 10. szám

Kedd, ,1976. január 13. Kovács Ferencné, a szegedi kenderfonógyárban nyújtógépen dolgozik. Fiatalos, jókedélyű asszony. Vezetője az Augusztus 20. nevet viselő szocialista brigádnak. Huszonöt évvel ezelőtt adta le a munkakönyvét a kenderfonóban. Hosszú ideig fonónő volt, most ő látja el anyaggal a fonógépeket. A szakszervezet titkára röviden ennyit mond róla: — Jó munkásasszony, tisztelik a társai és a vezetőség is. AZ ELSŐ VONALBAN A brigád nyolc évvel ezelőtt alakult meg. Tagjai: Pördi Istvánná, Szekeres Lajosné, Köböl Sándorné, Juhász Sándorné, Bodré Józseíné és Papp Imréné. Tavaly elnyerték a szocialista brigádcím arany fokozatát Várományosai a Vállalat Kiváló Brigádja kitüntetésnek. Mit várnak a gyár vezetői a munkásasszonyoktól? Hogyan segíthetik ők a gépeknél dolgozókat? Joó György, a gyár szakszervezeti tanácsának titkára így fogalmaz: — Az a célunk, hogy túlteljesítsük az 1976-os tervet mely sokkal többet követel, mint a korábbiak.. Célunk, hogy mindannyian feljöjjünk. Nagyobb a követelmény, másként kell dolgoznunk, nekünk szakszervezeti tisztségviselőknek is. Hamarosan tanácskozásra híviuk a szocialista brigádvezetőket. Elmondjuk a gyár tervföladatait és azt is, mit várunk a brigádoktól, a munkásaszszonyoktól. Tovább kell javítanunk a minőségen, különösen az exportáruknál, a brigádok sokat tehetnek, példaadással, a környezetükben dolgozó társak nevelésével: Hatékonyabb munkát kérünk, és nagyobb fegyelmet, takarékosabb gazdálkodást Ez így érthető is, de kérdés, mit tehet egy munkásasszony, aki reggel hatkor beáll a gép mellé? Minden ott dől el —, szokták mondani, akár a harctéren. Az igaz is, hogy az első vonalban rohamozóké a döntő szó. De hogy milyen az első vonal, az már megint más kérdés. Van-e .16 puskáluk, elegendő lőszerük, jó helyre vezényeiték-e őket. Ezeket a dolgokat nem az első vonal katonái határozzák meg, hanem a parancsnokok. • — Ha minden stimmel, rajtunk nem múlik — mondja Kovácsné és egyetértően bólint Pappné is, aki a brigádnaplót lapozgatja, s elém teszi kinyitva, ahol a legutóbbi értékelés látható. be, amelyek közül hármatel is fogadtak és bevezettek." Középkorú asszonyok, fonószakmunkások, betanított gépmunkások. Juhászné most jár szakmunkásképzőbe. Erre azt mondják: — Tudjuk, hogy egyre nagyobbak a követelmények, tehát tanulni kell a szakmában is, bár látszatra minden nagyon egyszerűnek tűnik. Forog a gép, vigyázni kell az anyagra. — De milyenek azok az újítások? — furdal a dolog, mit és hogyan tud újítani ezeken a gépeken Papp Imréné, aki nem is oly régen az ásotthalmi tanyavilág lakója volt, kapálni járt a szövetkezet földjére, férje pedig az erdőgazdaságban dolgozott. Később a faluba költöztek, s az asszony belépett a szegedi kenderfonóba. Ez öt évvel ezelőtt történt Hogyan tudott újítani a technikán? Roppant egyszerűen, magyarázza; — Polipropilént sodró gépen dolgozom, s nem tetszett nekem, hogy 25—30 kilogrammos hengereket kellett emelgetnem, vagy futkosni segítség után. Rájöttem, hogy túl magas az állvány. Javasoltam egy alacsonyabb szerkezetet. Ez a kontsrukció nemhogy nehezítené a fonónók munkáját inkább könynyíti, nekem meg nem kell cipekednem. — Hogyan honorálták ezt a javas'atot? — Kaptam négyszáz forintot —, mondja örömmel. — Egy hónaoia megint beadtam egy újítást A szálvezetó állandóan szaggatta, kócolta az anyagot, ehelyett mást javasoltam. Most rendben van. Jobb a minőség és kevesebb a se1 ejt. Ezért is 400 forinttal jutalmaztak. Nem mondható bőkezűnek a gyárvezetőség. Kovácsné szerény, társa mondja el helyette, hogy miiyen újítást adott be. A kötél sodrón, a gép végén egy orsó yan, amelyet eddig kézzel haitottak, most a gép mechanizmusára kapcsolták rá az orsót, és minden rendben van. Az újítás, vagy ésszerűsítés iutalmát még nem fizették ki. Azt mondiák az asszonyok, hogy nekik is érdekük a könnyebb és gyorsabb munka, de a vállalatnak ís. S ha akarják, ha nem, kiderül. hogy ezekkel a kérdésekkel kevesebbet fogla'koztak, amíg nem szerveződött a társaság egy brigádba. Most szinte kötelességüknek érzik a többet, a jobbat, azt, hogy okosabban, ügyesebben végezzék mindennapi munkájukat már huzamosabb ideje túlteljesíti a normát. — Rendszeresen meglátogatjuk a nyugdíjasainkat. Németh Ferencnét, Erdélyi Annát, s elbeszélgetünk velük a munkahely hétköznapjairól. Érezzük, milyen jói esik ez nekik. De segítjük a beteg gyerekek otthonát is. Van ott varróda, pelenkákat beszegni és ehhez hasonlókkal segíthetünk. Persze ajándék sem marad el. A brigádnak saját kasszája van. Havonta 70 forintot adnak a közösbe. S ebből jut ajándékra akkor is, ha valamelyik asszonynak névnapja, vagy születésnaola van. Egymást megbecsülik, segítik. Végül RAJTUK IS MÜLIK OKOSABBAN A kis kollektíva egész esztendei át'agtéljesítménye 110 százalék fölött van. Beszélgető partnereimé ugyancsak tiszte'etreméltó. Kovács Ferencné nem volt óvatos, U8 százalékot vállalt .év elején, s a végeredmény 125,5 százalék. Papp Imréné 108 százalékkal szemben 110-et teljesített Ez lenne a menynyiség. De az asszonyoknál más érdekességet is föltüntet a napló. Újítások, ésszerűsítések. Ilyen bejegyzést olvasok: „öt újítást .nyújtottunk KÖZÖSSÉGI EMBEREK Ha jól meggondoljuk, az Augusztus 20. brigád tagjai megelégedhetnének önmaguk eredményeivel, s azzal, hogy mindent megtesznek a magasabb eredményekért, tanulnak, társadalmi munkát végeznek. De ennél ők többet akarnak. A naplóiukban is olvasható, hogy segít1 k a kezdő munkatársakat. Patronálták Bárányi Margitot, aki mostanában ismerkedett a szakmával, de teljesítménye soká'g 100 százalék alatt maradt. Örömmel jegyezték gaplójukba, hogy Margitka visszakanyarodhatunk a kiinduló gondo1 áthoz. Konkrétan mit tehet egy munkásasszony a gépek mellett azérf, hogy jelenlegi gazdasági szituációnkban eleget tehessünk föladatainknak Nagyon jól, és pontosan tudják, hogy az idén már többet kell adni azért, hogy éppen annyi nyereséghez jusson a vállalat, mint az előző esztendőben. Mennyi, és mi múl'k a gépek mellett dolgozókon? Ezt is jól tudják és mondják: — Jó anyagellátás és hibátlan gép szükséges a számunkra, akkor a munkásasszonyon nem fog múlni semmi —, ezt Kovácsné mondta. Persze a kul'sszák mögé tekintve kiderül, hogy ezen kívül mily sokat jelent a szakismeret és a szakmai rutin. Ezt sem rejtik véka a'á Üjból Kovácsné mondja amikor megemlítem neki a 125.5 százalékos teljesítményét, s azt, hogv a szomszédai ennél 10—20 százalékkal kevesebbet produkálnak. — A gyakorlat és az érzék —, magyarázza, maid folytatia —, nem akarok kérkedni, de ha jó az anyagom, még a 10—12 ezer fordulatszámot is elérem a gépen, sőt közben kipucolok egy tűmezőt. — Egyébként mennyi a norma? — Nyolcezer fordulat. Mások ekörül teljesítenek. Én maid negyedszázada csinálom, ez sokat jelent Pappné is azt mondja, hogy az anyagon múljk, annak a minőségén. Ha darabos, ha kócos a polipropilén, akkor gyönge a teljesítmény „Ahány vége van az anyagnak, annyiszor kell fűzni." Tehát sokat tehetnek az első vonalban is, de csak úgy és akkor, ha a parancsnoki kar is velük együtt cselekszik, biztosltia számukra a „jó fölszerelést." Gazdagh István A párttagsági köny A

tagsági könyvek kicserélése bizonyos időszakonként ismétlődő a párt gyakorlatában. A felszabadulás után lebonyolított tagkönyvcserék többségét tulajdonképpen a tagsági könyvek lejárta, illetve az ideiglenes tagsági igazolványok kicserélése tette szükségessé, csupán az 1949-es tagkönyvcsere volt tagrevízióval összekötve. Mindazonáltal az egyes tagkönyvcseréknek mindenkor megvolt a megfelelő politikai jelentősége. Ez természetes is, hiszen a párt tevékenységének bármely területét érintő legkisebb szervezeti intézkedés sem különíthető el az általános politikai céloktól. Különösen így van ez a párttagsági könyv esetében, amely a politikai értelemben vett társadalmi hovatartozás, a politikai, a világnézeti hitvallás, egy haladó és tudományosán megalapozott élenjáró eszme melletti elkötelezettség, a kommunista magatartás és erkölcsi normák önként vállalt követésének dokumentuma. Annak igazolása és kifejezője, hogy tulajdonosa egy olyan kommunista közösség tagja, mely az internacionalizmus elvet követve, a munkásosztály társadalmi hivatását valóra váltva állhatatosan küzd az osztá'yérdekeivel egybeeső nagy nemzeti célkitűzésünk, a szocialista társadalom teljes felépítéséért. Pártunk eddigi története arra is teljes bizonyságul szolgál, hogy a párthoz való tartozás, illetve az azt igazoló tagsági könyv politikai értékét a helyesen kidolgozott és következetesen megvalósított politikai irányvonal által, valamint tagjainak a példamutató helytállása, magánélete által az egész párt számára kivívott tekintély adja. Pártunk helyes politikája, annak sikeres alkalmazása, tagjaínak munkája következtében a magyar kommunisták piros tagsági könyve nemzetközileg is, dolgozó népünk körében is nagy tekintélynek örvend. Párttagságunk idősebb generációja, a munkásmozgalom veteránjai súlyos megpróbáltatások árán az illegalitás körülményei között életüket is kockára téve harcoltak a nép, az osztály — a párt ügyéért, fenntartották, védték —, őrizték párthoz való tartozásukat. A felszabadulás utáni első tagkönyvcserét 1948-ban a Magyar Kommunista Párt politikai továbbfejlődésének igényével hajtottuk végre. A két munkáspárt egyesülése után az 1949-ben lefolyt tagkönyvcsere tulajdonképpen annak kifejezője volt, hogy egy politikai platformon a közös cél érdekében megvalósult a munkásosztály erőinek tömörítése, és kedvezőbb politikai feltételek jöttek létre a szocialista építőmunka kibontakoztatásához. Az 1950-es években a párt vezetéséve! népünk kimagasló sikereket ért el a szocialista építőmunkában. Kiépült a munkás-paraszt szövetségen alapuló államhatalmi-államigazgatási rendszerünk: a tanácsrendszer, létrehoztuk és fejlesztettük a szocialista ipart,, kiépültek a mezőgazdasági üzemek szocialista formái, a korábbiakban soha nem tapasztalt fejlődést ért el a tudományos-kulturális élet, népünk egészségügyi-szociális körülményei. Nem lehet figyelmen kívül hagyni azonban, hogy ebben az időben a párt tevékenységében súlyos hibák is jelentkeztek. Ugyancsak erre az időszakra esett, hogy népünk belső és külső ellenségei támadást Indítottak szocialista vívmányaink ellen. S ez az 1956-os ellenforradalomba torkollott. A támadás fő tüze a pártra irányult. Az elkövetett hibák és az ellenforradalmi támadás következtében a párt, a kommunisták nagy megpróbáltatáson mentek keresztül melyből a kivezető utat a párt újjászervezése, helyes politikai vonalának kidolgozása és alkalmazása jelentették. Ebben az időszakban lebonyolított tagkönyvcserék (1952, 1957, 1967) sorából politikai jelentőségénél fogva különösen kiemelkedik az ideiglenes tagsági és tagjelölt igazolványok 1957—1958. évi kicserélése végleges tagkönyvekre. Az ellenforradalom Utáni időszakban a párt tagjának lenni egyet jelentett következetesen szembenézni az elkövetett hibákkal, vállalni azok kijavítását, hinni a kibontakozás lehetőségében, a párt szavában, a haladó erők erejében, a politikai konszolidáció lehetőségében. Az azóta eltelt évek politikai és gazdasági eredményei a pártra, a kommunistákra vonatkoztatva is számos tanulságot hordoztak. Mindenekelőtt abban a vonatkozásban, hogy munkánkhoz az erőt, az önbizalmat a munkásosztálytól, dolgozó népünktől meríthetjük, hogy a tekintélyért, a nép bizalmáért nap mint nap. újra és újra meg kell dolgozni, hogy a párttagsági könyv nemcsak az eredmények, a sikeres dolgok, hanem az úgynevezett népszerűtlen feladatok vállalására is kötelez, s hogy aki ma a párt tagja akar lenni, annak számára nem elegendő a politika formái is elfogadása, hanem nyíltan, önzetlenül kell kiállnia és dolgoznia annak képviseletében és végrehajtásában. A hatodik tagkönyvcserét pártunk XI. kongresszusa olyan helyzetben határozta el. amikor a párt vezető szerepe az élet minden területén töretlenül érvényesül, tömegkapcsolatai jók, a pártegység biztosított, a párt tagjainak túlnyomó többsége következetesen dolgozik a határozatok végrehajtását, a párt taglétszáma és összetétele egészségesen fejlődik. Egyszóval semmiféle - indok nincs arra, hogy általános tagfelülvizsgálatot, illetve tagrevíziót hajtsunk végre. A

szocialista építőmunka közeli és távolabbi programja ugyanakkor szükségessé teszik, hogy a XI. kongresszus által felvázolt célkitűzések tükrében a párt egy olyanfajta önvizsgálatot végezzen el, melynek lényege: a kongreszszusi határozatok végrehajtására történő felkészülés, mozgósítás. A Központi Bizottság 1975. október 23-i határozata a most sorra kerülő tagkönyvcsere céljául az előbbiekkel összefüggésben lűzte ki. A párt egyes megyei vezető szerveinek e jelentős politikai feladat lebonyolításéra megfelelő intézkedési terve van. Ezekben megfogalmazódott, hogy a tagkönyvcsere sokoldalú politikai-szervezeti és technikai feladatait jól szervezett és koordinált munkával kell végrehaitani, biztosítva azt, hogy más, fontos politikai célkitűzések, a gazdasági-társadalmi és állami feladatok törésmentesen megvalósuljanak. A tagkönyvcsere cétóának elérését biztosító feladatok sorából jelentőségénél fogva kiemelkednek azok a személyes beszélgetések. melyet minden alapszervezetben le kell folytatni a párttagsággal 1976 márciusa és júliusa között. Fontos követelmény, hogy ezekre a beszélgetésekre nyílt, őszinte, közvetlen elvtársi légkörben, jól átgondolt és megalapozott véleményalkotás mellett kerüljön sor, mert csak így lehet biztosítani, hogy a párt politikájából adódó feladatok, az alapszervezet tevékenysége, a párttagok munkája, képzettsége, a XI kongresszus határozatainak végrehajtására és az alapszervezet munkájára vonatkozó vélemények, javaslatok reális számvetését tudjuk elvégezni. DR. LATOS ISTVÁN, az MSZMP KB alosztályvezetője Automaták az üveggyárban A következő őt esztendőben nagy összegeket fordít gépesítésre az ajkai üveggyár. A már korábban megkezdett kisgépesítési • program keretében eddig is jó eredményeket értek el: az új cslszolóauímatákkal a termelékenységet többszörösére' növelték. Magyar—szovjet belkereskedelmi tárgyalások Sz. M. Szemicsev szovjet kereskedelmi miniszterhelyettes vezetésével hétfőn küldöttség érkezett Budapestre a magyar—szovjet belkereskedelmi állandó munkacsoport Vtl. ülésére. A szovjet delegáció a Belkereskedelmi Minisztériumban tárgyal az 1976. évi választékcsere és tudomány ős-műszaki együttműködésről, Rendelet az elektramos hőfeh lesztők használatáról A villamos energia gazdaságos elosztását és felhasználását célozza a nehézipari miniszter új rendelete, amely az elektromos hőfejlesztő készülékek áramfelhasználását szabályozza. Az energiaszolgáltatás gazdaságosságát jelentősen javítja, ha a napi áramfogyasztásban egyenletesebben osztják meg a hálózat. az erőművek terhelését. Ezzel a mószerrel felesleges beruházásoktól lehet megkímélni népgazdaságunkat, hiszen a napi csúcsidőszakban az áramellátási teljesítmény minden egy kilowattos növeléséhez mintegy 50 000 forint értékű erőművi és hálózatfejlesztési beruházásra leírna szükség. Ezért a rendelet kimondja, hogy a helyiségfűtést szolgáló villamos hőtároló berendezés, hőtároló kályha elektromos fűtőtestét kizárólag éjszaka, és napközben pedig csak a meghatározott kis terhelésű időszakban szabad bekapcsolni az elektromos hálózatba. Előírja a rendelet, hgoy kizárólag a csúcsidőszakon kívüli napszakban szabad a hálózatra kapcsolni az 50 literes, vagy annál nagyobb űrtartalmú hőtároló villamos vízmelegítő berendezést, és a helyiságfűtést szolgáló, két kilowattos fűtőteljesítménynél nagyobb hőfejlesztő készüléket, még akkor is, ha ez a készülék kisebb fűtőteljesítményű fokozatra is kapcsolható.