Délmagyarország, 1976. január (66. évfolyam, 1-26. szám)

1976-01-10 / 8. szám

Szombat, 1976. fan'tár 10.' 5 Óvodás korúak korszerű öltöztetése Az Idol ruházati ellátásról A könnyűipar és a belke­reskedelem az ld»i évre is jóelőre egyeztetett tervek alapján közösen készült fel a ruházati ellátásra. Az már 1975 végén nyilvánvaló volt, hogy a textilruházati ipar termékei iránt továbbra is növekvő kereslet várható. A ruházati ipar termelése 1976-ra, a tervek szerint mintegy 5 százalékkal nő. s fogyasztói áron számítva elő­reláthatólag 38 milliárd fo­rint érétkű hazai gyártmá­nyú cikket bocsátanak a la­kosság rendelkezésére. Miután a csecsemő- és bébiruházati ellátás további javulását az ipar a maga eszközeivel már biztosítja, előtérbe került a csecsemő­kort elhagyó kisgyermekek, a 3—6 évesek és a kisiskolá­sok korszerű öltöztetése. A Magvar Divat Intézetet meg­bízták a kisgyermekek szá­mára jelenleg gvártott kíná­lat felülvizsgálatával, az ipari és a kereskede'emi vál­lalatok részére szükséges in­formációk, javaslatok és az új kínálati kollekciók össze­állításával. Az ipar igyek­szik az igényekkel minden tekintetben lépést tartani, mivel azonban az adottságok határt szabnak a kaoacitás növelésének, a minisztérium ösztönzésére most olyan vál­lalatok és szövetkezetek is kész'tenek majd csecsemő­és gyermekruházati cikkeket, amelyek eddig ezzel nem foglalkoztak. Közéjük tarto­zik a Május 1. Ruhagyár is, amely az idén kezdte meg a gyermekkabátok gyártását. Farmeröltözékből 1976-ban a tavalyinál 44 százalékkal gyártanak többet, s ez nem kevés, hiszen már a múlt évben is mintegy egymillió darab készült. A felkészülés során szá­moltak azzal is, hogv ha — a korlátozott kapacitás, il­letve a szocialista és tőkés exnort növekedése miatt — máris Intézkedés vált szük­ségessé a pamut, kötött alsó­ruházati cikkek iránt jelen­tősen növekvő hazai igények és a mintegy kétszeresére bővülő export miatt. A Könnyűipari Minisztérium már egy évvel ezelőtt kezde­ményezte tartós együttmű­ködés létrehozását a Moson­magyaróvári Kötöttárugyár és egy jugoszláv iparvállalat között. Ennek nyomán a Konzumex közreműködésé­vel már megkötötték a hosz­szúlejáratú bérmunkaszerző­dést, ennek alanján Jugo­szláviából az Idén egymillió garnitúra (kétmillió darab) alsó kötött ruházati cikk ér­kezik, amelynek gyártásához a magyar vállalat műszaki segítséget és fésűsfonalat ad. A hazai vállalatoknál, szö­vetkezeteknél tavaly mintegy ötmillió egyszázezer férfiing készült. Higiéniai tanfolyam Az élelmiszeripari üzemek higiéniai rendje nem min­denütt kielégítő, pedig a konzervipari termékek minő­ségével szemben támasztott J követelmény és a tisztább, egvségesebb munkakörül­mény a színvonal állandó Medgyessy Ferenc emlékezete , X 20. századi magyar szobrászat kimagasló alak­jára, Medgyessy Ferenc szobrászra, kétszeres Kos­suth-díjas, kiváló művészre emlékezünk. Kilencvenöt éve, 1881. január 10-én szü­letett, Orvosdoktori okleve­let szerzett, majd festészetet és mintázást tanult. Nagy hatással voltak művészetére az ősi plasztikai kultúrák: az ógörög, az egyiptomi, a sumér és az asszír szobrá­szat, s tanulmányozta Mi­chelangelo és az etruszkok művészetét. Első sikerét a Táncolók című reliefjével nyerte. Ma már a magyar szobrászat legbecsesebb da­.rabjai közé tartoznak alko­tásai, a Súroló asszony, a Kis lovas, a Táncosnő. Több emlékműszobrot készített, többek között Jelky András­ról, Rippl-Rónairól, Petőfi­ről, Móriczról, Csokonairól, ö készítette a debreceni egyetem előtt álló park al­legorikus szobrait. Egyik első tagja volt a hódmezővásárhelyi művész­telepnek az 50-es évek ele­jén, s ő kapta az I. Vásár­helyi öszi Tárlat Tornyai­plakettjét. Több művét sok­szorosította a Majolikagyár. összegyűjtött írásai, önélet­rajza Életemről, művésze­temről címmel jelent meg. Századunk egyik legnagyobb magyar szobrászának művé­szetét a tiszta realizmus, a plasztika műfaji törvényei­nek tisztelete és az összefo­gott formálásmód jellemzi. emelését indokolja. Az okok között a szakember-ellátott­ságot, a műszaki színvonalat és a különféle fertőtlenítés! technológiákat említhetjük. Szükségessé vált ezért, hogy magas szintű higiénikus kép­zés is legyen az országban. A Mezőgazdasági és Élelme­zésügyi Minisztérium és az Egészségügyi Minisztérium együttes rendelete meghatá­rozza a higiéniai rendet, amit 1980-ig minden üzem köteles maradéktalanul be­tartani, s ezt szakképzett hi­giénikusokkal ellenőrizni. A MÉM Mérnöktovábbkép­ző Intézete a Szegedi Élel­miszeripari Főiskola Mikro­biológiai Tanszékét bízta meg a higiénikusképző tan­folyam megszervezésével. Dr. Czakó Mihály docens tájé­koztatása szerint 1976. ja­nuár 19-én már a harmadik évfolyam indul. Jelenleg a második évfolyam elméleti és gyakorlati foglalkozásait tartják. Míg a nappali hall­gatók a vizsgákra készülnek addig az üzemek jövendő higiénikusaival az élelmi­szeripar minden ágazatátó' meghívott előadók foglalkoz­nak. A hallgatók többnyire fel­sőfokú végzettségű szakem­berek. Zömmel a megye élel­miszerioarából Jöttek, de van. aki győri, miskolci és pécsi. A tanfolyam időtartama négy félév, s minden év ja­nuárjában és júniusában rendezik a két-két hetes ok­tatást. R. F. Coopiourist­uiazások A Cooptourist elmúlt évi eredményeiről és az 1976-os utazási nrogrr.mokról tartott sajtótájékoztatót pénteken Lesták Pál, az utazási iroda vezérigazgatója, a SZOT Benczúr utcai szállodáidban. Mint elmondotta, tavaly több mint 180 ezren vettek részt különféle Coontourist-utazá­sokon, s különösen a belföldi kirándulásoknak, üdülések­nek volt nagy sikerük. Ke­resettek voltak a felszaba­dulás 30. évfordulóidra meg­rendezett társasutazások a Szovjetunióba, a nemzetközi nőnapra szervezett utazás Dubrovnikba, Prágába és Drezdába. 1976-han a szövetkezetek utazási irodája az erldigtok­nél is szélesebb kínálatot biztosít az utazóközönségnek, főként a szocialista orszá­gokba bővül az utazások választéka. A Szovjetunióba például az eddig már meg­kedvelt közép-ázsiai utazá­sok mellett, szibériai társas­utazásra is eljuthatnak a magyar turisták. A Cooptou­rist továbbra ls kiemelt fel­adatának tekinti a szakmai utazások szervezését, például az újvidéki mezőgazdasági vásárra, az őszi és tavaszi grazi vásárra és a szovjet­unióbeli különféle kiállítá­sokra indít szakmai csopor­tokat. Blokk Újfajta blokk >t kap mos­tanában a vásárló a Cent­rum Áruházban. Egyik ol­dalán a tételek, *sszcndva. Erre nyomja rá a tán a pénztárgép az i lazulást: ki­fizettük, vihetjük a porté­kát. A másik oldala azon­ban ennél is soebb. Beril­lantúst ad az áruház éle­tébe és szellemébe, feltár­ja azt a törekvését, hogy közvetlen kapcsalatra, bi­zalomra vágyik a vevővel. A kis cédulára a küve ­kaz") szöveget nyomtatták: „Kedves Vásári'nk! önt a szegedi Centrum Áruház... brigád tagja szolgál­ta ki, reméljük megelége­désére. Kérjük, keresse fel a jövőben is áruházunkat. ahol bő válás ték mellett, előzékeny kiszolgálással áll­nak rendelkezésére a szo­cialista brigádok. Centrum Á-uház ... . eladóto". Ez a kis nyom'otvány szebb és jobb, mint a r'gi mosolycsekk, mert meg­tudhatjuk, melyik brloád melyik tagia volt hozzánk kedves, türelmes, előzé keny stb. De csak elvben! Mert a cédulát csak ki­nyomtatták — de ki nem töltik. Akkor meg minek? Jő ott, ahol házmester megy a havi lakbri'árt; praktikus elintézési mód a betéts ámla is; akinek pe­dig egyik sem áll kézre, fi­zethet az IKV díjbeszedő­jének. S mind e forma után ott van még egy: csekken is be l?het fizetni a lakbért. Kis sárga át­utalási postautalványon, amit a házkezelőségen le­het kapni Udva-ias kérem, szépoue-ésre kap a bérlő két-három darabot, ami azt jelenti, hogv lega'ább ne­gv°rtóvenként el kell neki sétálni a Pet'fi sueárútra. Hogy ecy évre valót is le­hetne? Nem, ilyen pocsé­kolást ki engedne meg? Meg kell óvni a lak't az eltunyulástól! Hadd sétál­jon! Ügy se jár kocogni, talán még a tévétornát is fekve nézi! Különböző összeköt 'eté sekkel most szere tem nyolc darubot. Jól átnéz­tem. miért mérik olyan vekonvan. Másra nem hasz­nálható, csak befizetésre. És csak az IKV-nak lehet rajta pénzt küldeni. Attól tartanak talán, hogy rend­re pénzzel árasztják el őkri a bérlök? Hanem egy monda' min­dent megmagyarázott a csekk hátul ián. Csupa nagy­betűvel kiabál a szigorú parancs: ..UTÁNNYOMÁS TILOS!" Pedig én éo-<en most akartam nyomtatni, hogy ne kelljen annyit utána járni! Sz. S. I. Tápé és a gyékény „A gyékényszövés a tápal népitek évszázadok óta ha­gyományos kenyérkereső forrása" — írja Juhász An­tal. Bálint Sándor ta'áló szavai már korábban iga­zolták ezt, mely szerint so­kak számára a gyékényszö­vés volt a hétköznapok sza­kadatlan munkája — „dó­goznl és gyékényt szűni a kevésföldű és vagyontalan táoal nép nyelvében egyet jelent". S hogy mennyire ősi foglalkozás ez Tápén; azt meg Móra Ferenctől tudjuk: .,.. itt van például Tápé. Hamarább itt volt, mint Szeged, és azt hiszem, már az Attila házanépinek is tá­pélak árulták a gyékény­szatyrot". A folyószabályozás előtt még a falu határában is te­rem a gyékény. A gyékény ad :a az életet, mely foglal­kozás mellett a szintén fő­foglalkozásnak emlegetett halászat igen kevés tápai családnak adott megélhetést. A gyékényt szinte minden háznál szőtték, fonták. A vízlecsapolást követő Időktől a tápai emberek bandákba verődve indultak az ország gyékényes tájaira, ahol a bandagazda, vagy a kufa rétje volt. A jó gyékény nagy vízben terem, ott is kellett szedni. Erre az időre erősebb vászonból való kék­festő gatyát húztak, mely­re harisnyát, majd a „km­cabocskort" erősítették föl. Egy bandában hat ember dolgozott, de egy karra szedte olykor száz is. A le­vágott gyékényt itthon, a „Kisgyöpön" nyilazták szét, majd kl hogyan tudta haza­cipelte a részt. Otthon tuta­jokba szétkötve került a padlásra, ahonnan lassan fogyott. A földolgozás első mozzanata a hámizás, amit legtöbb helyen az embör csinált, de sok helyen ugyanő selymezett, sodrott, sőt, néme'yik szóit is. Az asszony hasított és szőtt. KEZDŐKÖR A művész műtermében Hogy hol tart Feledy Pé­ter pályakezdők gondjait, si­kereit bemutató riportsoro­zata, nem tudni, ' Témáia kezdettől hálásnak ígérke­zett: eleinte el is hittük, nem unjuk meg soha. A műsor vonzereje, hogv szerkes-tő­riportere mindig új, s t bb­nyire érdekes emberek :t ül­tet a kamerák elé. Nsm kü­löncöket, nem is sztárokat, olyan fiatalokat, akikkel nap mint nap találkozik szűkebb környezetében a néző is: la­katost és géoészmérnöküt, tanácselnököt és katonát, leg­utóbb — csütörtökön ette — Kiss Imréné ker'.és"tech­nikust a Komárom megyei KISZ-bizottság első titkó-'t is Nyilasi Ti'-ort. rz FTC válogatott labd-rúgóját. Kö­zös jril-mz \1i'k. hoay mind­annyian fiatalok, munkátok­ban mégis jelentős eredmé­nyekkel dicsekedhetnek. Fe­ledy Péter érdeme, hegy fel­kutatta s közvetlen beszél-. getésre invitálta őket. Kez­detben újat hozott minden műsor, amíg a szerkesztő­riporter nem lőtte el min­den patronját, vonzó, köz­kedvelt volt a Kezdőkör. Az utóbbi néhány alkatom vi­szont arról tanúskodik: ezu­tán már csak a tiszteletkö­röket rája. A riportsorozat hibáia kez­deti erényéből származik, ne­vezetesen szerkesztési mód­jából. Két, merőben más fog­lalkozású. hivatású emberrel egyszerre beszélgetni lehe­tetlen. Friedy Prior méeis megpróbálta, az ellentét fel­oldására a technikát híva segítségük Előre felvett ri­portokkal ta-kította. egészí­tette ki a stúdiób"8zái ga'Zse­ket e-rőttel kttá~ttttta a hoz ászől'k kör őt. Ahogyan a legutóbbi adások igazol­ták, hosszabb távon mono­ton a módszer, a spontán­nak szánt társalgásokat is erőltetette, zavarossá, olykor semmitmondóvá teszi. Talán hasznosabb lett volna csak a beszélgetésekre, a vitákra hagyatkozni, avagy megelé­gedni alkalmanként egy fia­tal bemutatásával. S noha a televízióban hagyományos riport-műfaj korszerűsítését hasznos törekvésnek tarttok, mégsem vess-ük szívesen, ha — csupán a kuri ;zum kedvéért — az lnteriű-ala­r:yok léinek elő alkalmi ri­porterekké. Jobb megoldás lett volna, ha a műsor ál­landó rioortere osztja meg kollegáival a feladatot. Fel­váltva vezethették volna a beszélgetéseket, sa'átos egyé­niségükkel szavatolva a kér­dések változatosságát. Mindenesetre elmondható hogy a televízió egyéb ,.kö rei" közül (Látókör. Családi kör) a Kezdőkör vállalkaz-tt a legnehezebb feladatra. Ha sikerül megújítania önmagát, továbbra is szívesen nézzük. loOh Déltájban „kilépött" a gyé­kényből ebédet főzni. Ebéd után ismét „beleült'' és szőtte, döcöQtette olykor éj­félig. A tápai gyermek alig 5—6 éves fejjel már szinte teljes emberként vett részt a gyékénymunkában. Ipar­kodósabbak addig csüngtek édesanyjukon, míg a felfor­dított asztal lábára föl nem őtötték neki is az ijant. Amit szőtt, leginkább a kuc­kóba terítették, de a későb­bi, szebbre sikeredettet szí­vesen használták pad- vagy padkatakarónak. Amint a dunántúliak a fonóba, úgy jártak a tápaiak is szom­szédolni a hosszú téli esté­ken, ahová egy hónalj sely­meznivalót vitt mindenki magával. A selymezett gyei­kényt föl is hasították, a selymet ijahnak sodrottáic. Nyáron is megtalálták a módját a közös munkána'c, csak akkor az utcán csinál­ták. Az idősebbek ülve, a fiatalok meg állva sodrot­tak „nyútottuk az ijant ut­cahosszant". A gyékényszö­vés a XVIII. század elején már kinőtt az önellátás ke­retei közül. A vele foglalko­zók nagy táborát a törpebir­tokosok és a nincstelenek képezik. 1905 októberében megalakult a Gyékényszövők Szövetkezete. Ekkor a falu­ban 450 család 1500 család­taggal foglalkozik gyékény­szövéssel. 1949-ben a kofák­tól a Földművesszövetkezet vette át a gyékényáruk érté­kesítését. 1956-ban a volt Piactéren megépült az új Gyékényesház, ahol a virág­korát élő Háziipari Szövet­kezet hatalmas raktáraiban gyűlt a sok gyékénytermék, melyeknek egy része már exportra került. A gyékény­munkát nem lehet gépesíte­ni. Amikor a falu határában feltört az olaj, sokan azt mondták, ez lesz a gyékény­szövés hátravetője. S ha nem is „csak" abból kifolyó­'ag, de je'entősen megcsap­oant a gyékénnyel fogto'ko­-,ók száma Tápén. Pedig ez a hagyományos háziipar éppen itt nem halhat meg! To­vábbélését a szövetkezet egy gyékényszövő szakkörrel biztosabbá tehetné. Hj, Lele József ?

Next

/
Oldalképek
Tartalom