Délmagyarország, 1976. január (66. évfolyam, 1-26. szám)

1976-01-01 / 1. szám

4 Csütörtök, 1976. január í: CSOIfANY KÁLMÁN RÉZKARCA Á mondabeli Petőfi A magyar Irodalom nagyjai közül kétségkívül Petőfi Sándor nevéhez fűződik a legtöbb monda és emlékezés. Nagy népszerűségét mindenekelőtt a szabadságéarcban betöltött szerepének köszönheti. A hagyománykör a múlt század közepe óta száll nemzedékről nemzedékre, bővül, terebélyesedik. A napi- és hetilapok tanúsága szerint a költő .„szibériai utóéletéről" még napjainkban Is születnek új változatok. A mondák között akadnak szépen megformáltak és sután, vázlatosan odavetettek. Az emlékezések a valóságot csak elnacsi besúgók füléhez is eljutott. 1850 júliusában jelentik Bachnak, hogy Kossuth ügynököket küldött Magyarországra. köztük a költőt:,.Petőfi Sándor, az ismert magyar költő nincs Párizsban, hanem juhásznak maszkírozva a Muraközben, éspedig annak horvátországi részén tartózkodik." A számtalan változat közül, amely máig fennmaradt, Íme egy: „Petőfi nem esett el a segesvári csatóban -.. megmenekült, aztán álruhában bujdosott az országban, és a pajták, meg a pincék ajtajára írt verseket, hogy tudják az emberek, hogy él Vlakler László metszete gyoltan érintik. A mondabeli Petőfinek kevés köze van az élőhöz. A legtöbb monda — az európai hagyománykörbe illően — a költő születésével, halálával és álruhás megjelenésével foglalkozik. Petőfi" halálhírét nemcsak a magyarok, de a szomszéd népek is elutasították. A szlovákoknál mondák terjengtek álruhás megjelenéséről, szibériai fogságáról. A szerb Vreme című belgrádi lapban megjelent egy cikk, •imely szerint Petőfi nem halt meg, hanem Románián keresztül Törökországba, majd Szerbiába menekült Petrus álnéven sekrestyésként évtizedekig élt Crna Travában. Verseket Is írt amelyeket maga fordított le szerb nyelvre. Az európai folklórban a „jó királyok" álruhában győződnek meg arról, hogyan bánnak az urak alattvalóikkal. A Petőfi mondakör "gyík leggyakoribb motívuma is az álruhás megjelenés. Ezeknek a mondáknak z alapgondolata: a költő egy a néppel, együtt eszikiszik v."*úk, gondjaikkal azonosul. A felismerés formája a hátrahagyott írós. Hogy ez a monda a múlt század második felében mennyire elterjedt volt, bizonyítja az, hogy szélhámosok Petőfinek adták ki magukat s betekig élősködtek a hiszékeny emberek nyalná**. Az egyik változat a bémég Petőfi Sándor." (Hajdú megye.) Gyakoriak az olyan emlékezések is, amelyek a költő életének valóságos eseményeiből nyernek inspirációt, a valóságos kiindulópont azonban többnyire a felismerhetetlenségig kiszínezve, eltúlozva ölt testet. Az ilyen emlékezések legnagyobb csoportja Petőfit a szabadságharc kiemelkedő hősének, vezéregyéniségének ábrázolja. Ezekben az emlékekben legszembetűnőbb a valóságban bonyolult események egyszerűsítése. A legtöbb emlékezés Petőfi és Kossuth barátságáról szól. Lelkes szónoklatokkal, versekkel megindítva a harcot eltörölték a nemesi kiváltságokat, kivívták az egyenlőséget, kiverték az osztrákokat. „Petőfi Sándor barátja volt Kossuthnak. Együtt csinálták a szabadságharcot, Kossuth szóval, Petőfi írással." — „Kossuthnak a katonák önként álltak be. Az elnyomók ellen mindenki állt be, lóháton. Petőfi járt faluról falura, lelkesítette a népeti" Az emlékezések másik nagy csoportja Bem tábornokhoz fűződő bensőséges kapcsolatról szól: „Bem apó Igen féltette, egy kicsinyt gyöngébb egészsége vót. Mondta neki: ,F!am, neked csak a szüved nagy, ám úgy gyönge vagy!' De szavaival úgy fellelkesítette a csapatot, hogy erősebb volt miná Könyvsiker egy elmaradf vita helyett Találkozás a szerzővel akármilyen vezérlet alatt... Petőfi őrnagy volt. Amerre ment, mindenfelől elhajtották az ellenséget." Számtalan variációban maradt fenn a múlt szazad második felének nagy pletykája, Szendrey Júlia hűtlenségéről. Ez a monda különösen az Alföldön és Erdélyben terjedt el. A monda a társadalom különböző szintjein más-más formában fogalmazódott meg: „Én úgy tudom, hogy Petőfi nem jól élt a feleségével, aztán elterjedt a híre, hogy ő meghalt volna, az asszony meg nem gyászol, hanem elment a bálba. A tisztekkel még táncolt is. No már most, akárhol is volt Petőfi, megtudhatta ezt és ezért nem jött vissza." — „Petőfiről azt mondják, meghalt a segesvári csatában. De nem halt ám meg, csak megseoesüit. Az oroszok elvitték és feiópolték. Hazajött, de meghallotta, hogy felesége Szendrey Júlia elhagyta, bánatában visszament Oroszországba." A Petőfi mondakör kialakulására nagy hatással voltak legnépszerűbb versei. A „feleségek felesége" hűtlenségéről szóló mondákra a Szeptember vége című költemény. Az ilyen közismert sorok: „Talpra magyar, hl a haza!" —» „Babok legyünk vagy szabadok!" — „Ott essem el én a harc mezején" — ha csak egy-egy kifejezés erejéig, de minduntalan viezszalernek. „Az úr jó dóga akkor szűnt mag, mikor Petőfi azt mondta, hogy .Talpra magyar!" — „Jött Petőfi, akkor felszabadult a nép, és attól kezdve nem vitték el tőle azt, amit termelt. Attól kezdve jobban mertek beszélni az uraikkal, azok is jobban bántak a cselédekkel, attól kezdve kommenciót mértek, Petőfi fain gyerek volt, úgy tudott az beszélni, hogy az egész magyar népet mind felrázta. A Talpra magyar-t Petőfi tanáta ki, a maga eszi tői." — „Petőfi is de marha egy ember volt, mikor erővel kiment a frontra. Mondta is neki egy tábornok, hogy .poétának nincs itt semmi helye' — ,Ott essem el, a harc mezején." A ponyvák és olajnyomatok hatása is érezhető bizonyos fokig, különösen az Alföldön a parasztság felső rétegének emlékezéseiben: „Petőfi? Talpig magyar (!) volt. Híres költő korában halt meg Segesvárnál. Volt egy kép a községházán, rajta volt félig fekve Petőfi, megsebesülve és a saját vérével írta egy kőre, vagy mire, hogy ,Hazám V" Mindmáig Petőfi az a költő, akinek emléke a néphagyományban a legerősebben él. Mivel az iskolai, írásos műveltségtől viszonylag független szóhagyomány egyre jobban elhalványul, beleolvad a közkultúrába, lehetséges, hogy Petőfi az utolsó költőnk, akinek emlékét országszerte népmondák őrzik, i - posos ILONA 1 Magyar újságíróktói hallottam Párizsban, hogy az ott kiadásra került könyvek átlagpéldánya háromezerre tehető. Jacques de Bonis, a Francé Nouve) lenek, a Francia Kommunista Párt hetilapjának szerkesztője 1975 tavaszán interjúsorozatot készített Aczél György elvtárssal, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjával, a Minisztertanács elnökhelyettesével a szocializmus magyarországi építésének kérdéseiről, melyet Párizsban ez év nyarán könyvalakban kiadtak. Sikerére jellemző, hogy már a L'Humanité őszi ünnepségéig több mint háromezret eladtak belőle. Jacques de Borússal novemberben Párizban, a Francé Nouvelle szerkesztőtégében beszélgettem. A nagysikerű könyv szerzőjétől érdeklődtem, hogy milyen körülmények között készült az Interjúsorozat, véleménye szerint mi váltotta ki ezt a nagy érdeklődést? — A könyv egy elmaradt párbeszéd helyett jött létre, melynek 1974-ben a francia és a magyar televízió nyilvánossága előtt kellett volna lefolynia Aczél György é Alaln Peyrefitte, az URD akkori főtitkára között. 1973. egyik estéjén a francia televízióban Georges Marchais, a Francia Kommunista Párt főtitkára és Alain Peyrefitte álltak egymással szemben, aki a szocialista Magyarországot durván megrágalmazta. Ekkor született az a terv, hogy nyílt vitában beszéljen a két ország és lakosainak helyzetéről Aczél György elvtárssal. Mint ismeretes Peyrefitte ezt vállalta, de később visszalépett a televíziós vita elől. Pedig a vita iránt nagy volt az érdeklődés, hiszen Peyrefitte akkoriban jelentős szerepet vállalt a kommunistaellenes kampányban, a szocialista országok rágalmazásában. Ha létrejött volna a televíziós adás, az nagy esemény lett volna. Többen úgy gondoltuk, hogy elmaradását, az érdeklődést pótolhatja egy ilyen interjúkötet ls. A könyv msgjelenése önmagában sikernek tekinthető, •nert sokféle reagálást váltott kl. Elsősorban a baloldali és demokratikus lapok figyeltek fel rá, s méltatták tartalmát. Nem tudott elzárkózni a jobboldal sem, ezt Igazolja, hogy nemrégiben a Le Mode „A szabadság a szocializmus jelene és jövője" címmel éppen abból az alkalomból közölt beszélgetést Aczél György elvtárssal, hogy az interjúkötet bemutatásakor Párizsban járt. Ez az interjú olyan időszakban jelent meg, amikor a francia burzsoá sajtóban újra sűrűsödtek az antikommunista támadások. Igaz ugyan, hogy a könyvet nem lehet minden könyvesboltban kapni, csak azokban, melyekben haladó szellemű kiadványokat is árusítanak, de a baloldal, az FKP politikai harcának köszönhető, hogy mégis sokan ismerik, olvassák. Pártunk most nyíltan vitában küzd a Jobboldal ellen, elősegítve a szabad eonaolkodást, a véleménycseréket. Már a l'Humanité ünnepségén is rendeztünk vitát a könyvről, azóta több helyen vettem részt olyan beszélgetésen, amelyeken a mi országunk nehéz, sok gonddal teli gazdasági helyzetéből 'kiindulva, vitatkoztunk mindarról, ami Magyarországon van, ahogy fejlődik gazdasági életünk, javulnak a dolgozók életkörülményei. Szükség van az ilyen vitákra, mindazok megértésére és magyarázására, melyekről a könyvben szó van. — A könyv olvasása sorén kiderül, hogy Aczél elvtárssal találkozásaik során nagyon sok kérdésről beszélgettek. Az olvasók érdeklődését figyelembe véve melyik kérdéscsoportokat tartja a legjelentősebbeknek? — Elsősorban azokat, amelyek kapcsolatban állnak a francia közvéleményt foglalkoztató problémákkal. Nemrégiben a kormány hivatalosan beismerte, hogy az országban másfél millió munkanélküli van. Mindenki érzi nálunk az infláció, az áremelkedések súlyos következményeit. Ilyen körülmények között sokakat érdekel, hogy milyenek az életkörülmények a szocialista országokban, hogyan tudnak ellenállni annak a hatásnak, mely rájuk nehezedik a kapitalista országokban jelentkező gazdasági gondok következtében. Széles rétegeket érdekel az is, hogyan érvényesülnek a szabadságjogok a szocialista országokban? Az FKP számára is fontos kérdés ez. A burzsoá politikusok és újságok szándékosan elhallgatják a különbségeket, melyek a szabadságjogok gyakorlásában a kapitalista és a szocialista országok között vannak. Az interjúkötetben erről is áttekintést kaphatnak az olvasók. — A könyv áttekintést nyújt a mai Magyarország életéről. Véleménye szerint a franciáknak milyen ismereteik vannak hazánkról? — Közismert, hogy a magyarok nagy érdeklődést tanúsítanak Franciaország iránt. Ez kivált egy francia érdeklődést is. Persze ez nem azt jelenti, hogy például nálunk is annyi magyar könyvet fordítanak le, mint franciát Magyarországon. Különböző időszakokban másmás a helyzet, a francia lapok, a televízió leginkább csak nagy események kapcsán foglalkozik Magyarországgal. Mégis: körülbelül két éve nálunk több szó esik az Önök országáról, mint korábban. Mind többen ismerik el azt a fejlődést, melyet elértek. Persze a vélemények, az Információk különbözők. A jobboldalnak az az érdeke, hogy elsősorban a szocialista országok problémáit, gondjait tárja a közvélemény elé, az FKP a valós helyzet bemutatására törekszik. Ezt segítette elő az interjúkötet is. elsősorban a beszélgetés őszinte hangvételével, a kérdések megvitatásának mélységével. Erről bárki meggyőződhet, aki a könyvet végigolvassa. A francia kommunista sajtó nem nyugodhat bele abba, hogy a jobboldali lapok egyoldalú, elfogult, hamis képet alakítsanak ki Magyarországról. De ez igen nehéz feladat számunkra ... — Az életmód, az életkörülmények, a megélhetés lehetőségeiről sok szó esett a beszélgetések során. Milyen különbségeket tár a könyv az olvasó elé a két ország dolgozóinak helyzetével kapcsolatban? — A két nép életmódjának különbözőségeit nehéz megfogalmazni. Régebben, viták során, direkt különbségeket akartunk tenni: ez itt jó — ott rossz, az ott jó és itt rossz... Nem lehet a két nép életkörülményeit, életmódját egyszerűen összeA Le Monde nagy feltűnést keltő Interjúja AcaéJ György elvtársul Egy a könyvről megjeleni recenziók közfii hasonlítani, mint ahogyan egy nőt sem lehet összehasonlítani egy férfivel. Az alapvető különbségek a két társadalmi rendszer különbözőségeiből fakadnak. Szamomra az igen fontos volt, hogy a beszélgetés eredményeként teljesebb kép alakuljon ki a magyar nép életéről, a szocialista társadalom építése során elért eredményekről, azokról a vívmányokról, amelyekre a magyar dolgozók büszkék lehetnek. Aczél elvtárssal a beszélgetés során nem kerültük meg a kényes kérdéseket sem, őszintén beszélgettünk a gondokról, a problémákról is, melyek a magyar kommunistákat, dolgozókat foglalkoztatják. Azt igyekeztem a könyvben bemutatni, hogy a gondok, az ellentmondások közepette egy szocialista ország dinamikus fejlődésének lehetünk tanúi. Megjelenése óta nekem is sokszor feltették a kérdést: milyen különbségeket tapasztaltam? Mint mondottam nehéz erre válaszolni. Lehet, hogy nálunk magasabb az életszínvonal, mint Önöknél, de én azt láttam, hogy Magyarországon a fejlődés kiegyensúlyozottabb, mint nálunk, nagyobb a létbiztonság. Persze minden attól függ, hogy kinek a szempontjából vizsgáljuk. Egyenlő mérce nincs, hiszen nálunk, mint mondtam, nem szabad megfeledkezni a másfél millió munkanélküliről sem. Tizenöt éve gyakran járok Magyarországra. Azt tapasztalom, hogy a nehézségek, a gondok ellenére gyors a fejlődes, a gazdasági es társadalmi előrehaladás. Ezekről szólt őszintén Aczél elvtárs, s ezt akar tan: az interjúsorozatban sokoldalúan visszaadni. Számomra nagy élmény \-olt egy*"' tig, több mint húsz órát beszélgetni vele, majd ezt követően könyvbe foglalni mindazt, amiről szó volt. Kárpótlás az elmaradt vitáért! glTZ&I ERVIN . t J