Délmagyarország, 1976. január (66. évfolyam, 1-26. szám)

1976-01-25 / 21. szám

MAGAZIN Vasárnap, 1976. január 25. ... : V. >•,>•' Í* Gyulai Pál* Az Igazság és Hamisság Allegória Elindul az Igazság, Vele megy a Hamisság. Éles testvér mindkettő. Miért, tudj' a teremtő. Anyjok varrt két tarisznyát, Sütött nekik pogácsát. Mindenkinek húszat szánt, S betarisznyált egyaránt. Ehetnék a Hamisság: Jlallod-e te. Igazság. A tlcdbál ennék tán, Aa enyémből azután?" Jó lesz. Jó lesz. együnk háti" v Megkezdik a pogácsát, S mig benne tart, egy hétig. Morzsolgatják mindétig. Ehetnék as Igazság: „Hallod-e te, Hamisság, Amint mondád, rendre Jár, A tiedből együnk már?" Egész nap híjába bér. Nem ad neki a testvér; „Mégis adok Jó áron. Ha a füled' levágom." V-e Is vágja a fülét. Másnap Ismét a kezét, Azután meg a lábát, 8 úgy ád egy-egy pogácsát, Végre szemét szúrja ki, Vakon, bénán vezeti: Az Igazság ráállott — így járják » világot. IMI. • SsásMma Sva, m Mustár tt-ta született Gyulai Hl k«M ét krhlkna. A falvédőtől a giccsemberig Válságban é vagy változásban? Egyre többet hallunk és olvasunk is válsághangulatú beszámolókat a házasság, a családi intézmények bomlásáról. Ijesztő statisztikák bizonyítják a házasságok labilitását: 1900-tól napjainkig huszonháromszorosára nőtt a válások száma hazánkban. 1962ben 17,6 ezer, 1972-ben már 24 ezer házasságot bontottak fel. A válságjelek megfogalmazói és szószólói azonban néhány dologról megfeledkeznek. Történetesen arról, hogy az elvált házastársak túlnyomó többsége újra házasodik, bizonyítva ezzel, hogy nem a házasság intézményiből, hanem csak házastársiból ábrándult ki. Hallgatnak arról is, hogy a válás lehetősége egyértelműen jó dolog, s az első látásra ijesztő adatok csak azt példázzák, hogy ma már nem olyan erős a házastársak kőzött az egymásra utaltság és egybekötöttség kényszere. Régebben, amikor kevesebben váltak, akkor sem volt több jó házasság, de a nők — anyagi kiszolgáltatottságuknál fogva — kénytelenek voltak sok mindent eltűrni férjüktől. Az uralkodó álszent erkölcs ugyanis házasságuk minden áron való fenntartására kényszerítette őket. Kisebb nyilvánosságot kapnak azok a pozitív tanulmányok, amelyek napjaink házasságainak új vonásairól készülnek. A családszociológusok ezekben egyértelműen úgy foglalnak állást, hogy hazánkban nem válságban, hanem csupán változásban van a házasság intézménye. E határozott , megállapításukhoz hozzáteszik azt is, hogy nem tartják elegendőnek a változások mértékét. Röglön utalnak a családon belüli női és férfi szerep megváltozására, s ugyanakkor a családi munkamegosztás változatlanságára. A változtatást. nem egyszerűen az olyan „helycserékben" keresik, amikor a férfi mosogat és a nő újságot olvas. Egyszerűen csak bebizonyítják, hogy az egyoldalú családi munkamegosztás mögött emberi viszonyok húzódnak meg, ez pedig egészen egyszerűen annyiból áll, hogy az egyik családtagé e fizikai munka, a másiké az irányítás joga. A házasságok harmonikussá és tartóssá tétele a nő, a feleség szerepének és családon belüli helyzetének nagyobb megbecsülésében kell keresnünk. A tömeges női munkavállalás létezése történelmi tény, a családok egy részében azonban — úgy túnik —, hogy ezt nem veszik tudomásul Nem méltányolják eléggé, hogy a nők nagy része kenyérkereső is lett, és görcsös igyekezettel akarják tartósítani a hagyományos családi „felállást". Középiskolás lányok és fiúk körében végeztek vizsgálódást arról, hogyan képzelik el tíz év múlva a mai 16—18 évesek az életüket. A fiúk negyedrésze így vallott: „éti nem engedem a feleségemet dolgozni". Ez persze nem jelenti azt, hogy ennek érvényt is tudnak szerezni, de a maguk körül látottak és tapasztaltak hatása kétségtelen. Nagyon kevés nyilvánosságot kap az a megállapítás is. hogy amelyik nő munkája hivatássá válik, annak brldogabb a családi élete is. s inkább megvalósul otthoni egyenjogúsága A nők családi megbecsülése sokat mutat a házasságok belső tartalmáról. Ahol nem tisztelik bennük az anyát a feleséget, s a dolgozó nőt együtt, ott nem beszélhetünk Igazi emberi megbecsül '-sről és a házastársak közötti összhangról sem. Társadalmunk sokoldalúan segíti a házasságik, a családi élet korunkhoz . igazodó fejlőlésH, belső tartalmának emberibbé válását. Sokat tehetnek e mellett a nők önmagukért is. Túl sok asszony nyugszik ma még bele családi hátrányos helyzetébe, ahelyett, hogy apró változtatásukat kéme mielőtt m4K zátonyra jut házassága. KOCSIS SVA A Bartók Béla Művelődési Központ Művészet és giccs címmel rendezett kiállítást a közelmúltban. Ennek az írásnak nem szándéka, hogy e kiállítással foglalkozzék, említése csupán azért történik, mert ez is — sok egyéb megnyilvánulás mellett — a giccs eleven jelenlétéről árulkodik. S talán éppen egy Ilyen kiállítás szemlélteti azt is, hogy a giccsnek, ennek a polgári ízlésvilág örökségeként továbbélő művészetpótszernek a felszámolása távolról sem egyszerű feladat. L A kiállítás látogatójában óhatatlanul felvetődik a gondolat; milyen könnyű is volna a dolgunk, ha a giccs legköznapibb tárgyainak felvonultatásával — fali teritőkkel és Mária-képekkel — érzékeltethető volna a jórészt rejtőzködőén létező giccs világa, s mellé állítva a művészet-ipar termékeit, a hamis és ál értékek máris szembetűnően elhatárolódhatnának! A tárgyak azonban általában nem önmagukban vesznek fel giccs jelleget; giccsé sokkal inkább abban az összefüggésrendszerben minősülnek, amelybe — ízlésük, esztétikai normarendszerük szerint — az emberek elhelyezik őket. Giccstárgy a legelegánsabb autó „státusszimbólumként", giccstárggyá redukálódik egy művészi festmény válogatás nélkül zsúfolt tárgyi környezetben és giccsé válik egy agyonismételt klasszikus zeneszám elszigetelt egyedüliségében. Hogy • giccs mennyire nem tárgy önmagában, de még csak nem ls „ember és dolog viszonya", azt a marxista esztétika — szemben a polgári magyarázatokkal — már régen feltárta. A giccs meghatározott társadalmi viszonyok, társadalmi tartalom hordozója. A giccs a szennyirodalommal vegyül, mert az élvezetekhez Izgalomra is Igény támad. Pornó- és ponyvadömping. Krimikultusz, silány bestsellerek papírtömege, sex- és horrorfilmek áradata, technikával ötvözött kultúreikkek mutatják ezt a „színvonalat". S mindehhez és ezzel együtt a fő cél, hogy az emberek fogadják el a világot olyannak, amilyen; hiszen mindent készen kapnak, házhoz szállítva, a kiszolgálás összkomfortos, nem kell a fejét törnie senkinek. Az egész mechanizmus azt sugallja, hogy a világ úgy a legjobb, ahogy van; kizsákmányolással, bűnözéssel, faji megkülönböztetéssel, imperialista külpolitikával, alkalmanként háborúval ugyan; ám ezek a jelenségek, már ami valódi értelmüket illeti, természetesen rejtve maradnak. A szocializmus társadalmi viszonyai már nem feltételei többé a giccs újratermelődésének. A szocializmusban érvényesülő csoportérdek lényegében összhangban van a társadalmi érdekkel, noha az árutermelés viszonyai még lehetőséget adnak a közösség érdekétől eltérő törekvéseknek is. Érvényesülhet ezenkívül — fölöttébb korlátozottan — a kistulajdonosi érdek ls. Ezeken — a haladás fő vonalától elkülönülő szférákon — még átszivároghatnak a szocialista kultúrától idegen tendenciák, s gazdasági okként szerepelhetnek a giccs létrejöttében. Jelentőségük azonban távolról sem meghatározó. Miért él mégis nálunk a giccs, ha a szocializmus nem táptalaja többé? A több mint tíz éven át tartó „ízlésvita" egyik általános tanulságaként azt szögezték le, hogy „napjainkban a fő ellentmondást az a jelenség hordozza, hogy az emberek fejlettebb társadalomban élnek, mint amilyen a többség ízlésszintje". Ezzel lényegében az £zicskonzervatizmus széles körű meglétére mutattak rá, mely a nyugati dekadens hatások mellett a legfőbb akadályként Jelentkezik a szocialista ízléskultúra elterjedésében. Napjaink giccsfogyasztásának, a giccs iránt megmutatkozó igénynek a hátterében Is — mint a giccsnek általában — a valósággal, az élet mélyebb problémáival való szembenézés hiánya, az egyéni és társadalmi élet kritikus értékeléséről való lemondás húzódik meg. A giccsszemlélet az élet dolgainak könnyű átláthatóságát várja el. A műalkotásban nem azt keresi, hogy maga a valóság je'.enik-e meg benne szövevényeivel és teljes bonyolultságával, s hogy megszólal-e az életigazság, részvételre szólítva fel a műélvezőt, hanem azt, hogy első látásra érthető-e, átlátszó-e az ábrázolt világ. Csak semmi erőfeszítést, csak fülbemászó zenét, happy endet feltétlenül! A giccsszemlélet állandó redukcióra kényszeríti a műalkotást, a saját mlndennaplsága színvonalához való alkalmazkodásra A giccsben a valóság törvényszerűen fokozódik le egészen addig, míg minden rózsaszínűvé, andalítóvá vagy — mint a krimiben — primitív logikai kombinációvá nem silányul. A giccsszemlélet nem képes elfogadni az igazi művészetet, ami a giccs eleven tagadása, mivel feltárja az élet ellentmondásait, ráét>reszti az embert, hogy a valóság nem vágyálmai szerint alakul, s rákényszeríti, hogy a közösség — a társadalom, az emberiség — szempontjából értékelje saját életvitelét. Az igazi művészet tartásra nevel, lényegében arra, hogy — Arannyal szólva —: „Legnagyobb cél pedig itt a földi létben — Ember lenni mindig, minden körülményben." 2. A polgári társadalom alakítja ki a giccsember torz típusát, a személyiség giccstulajdonságait, giccsvonásait. Mint a giccs megnyilvánulásai általában, a gtccsember arculata is rendkívül sokrétű. A glccsjegyek sem feltétlenül koncentráltan Jelennek meg egyetlen személyiségben. A giccsember szemléletét alapvetően áthatja az az öntelt meggyőződés, hogy a világhoz fűződő viszonyában az 6 álláspontja hibátlan és semmiféle kritikára nem szorul. Meggyőződését azonban nem a dolgok szigorú számbavételére, az élethelyzetek racionális végiggondolására alapozza, hanem arra az illúzióra, hogy ő maga csalhatatlan. Ezért Ítélkezik mérlegelés nélkül, mond szentenciákat és cselekszik gátlástalanul. Életbölcseletének megátalkodpttságát a közhelyszerű „örök Igazságok" fejezik kl. Számára voltaképpen nincs mérték, 6 a dolgok mértéke. A giccsembemek nincs jelleme, nincs arculata. Ma felesküszik egy zászlóra, holnap elárulja. A sznobokhoz hasonlít abban, hogy üres és jellemtelen. De míg a sznob mások feje után megy, másokhoz Igazodik, szemét állandóan másokra függeszti, a glecsember a maga útját járja. „Az én házam az én váram." Mert neki egyéni elvei vannak, s ezekhez ragaszkodik. De holnap az elveket feladja, s akkor más elvekhez ragaszkodik meggyőződéssel. Mindig az egyensúlyt keresi, s mindig ingadozik. A valóság talaján akar állni „mindkét lábbal", de a fellegekben jár. A giccsember könnyű szívvel tapos bele másokba, de az őt ért sére'mekét a haza és az emberiség elleni gaztetteknek kiáltja ki. A leg'unyább közöny szobra 6 mindenben, amihez közvetlen érdeke nem fűződik. Végső kiteljesedésében ő az a fasiszta katona, aki szívesen hallgatjs s pacsirtadalt. esetleg a Bach-zeuét, « szánva tapos rá egy hangyára, de „teljesíti kötelességét", amikor „falhoz verdesi a pötty csecsemőket". Vonásainak lényegét a szocializmusban is megőrzi, de helyzete és lehetőségei alapvetően módosulnak. Fő szempontja aí egyéni haszon és biztonság. A bőrét óvja mindenek felett. Esetleg az alakját a szüléstől. „Ide a pénzt, s a többivel hagyjanak békén!" — ez a jelmondata. Jogait számon tartja, s azokat nem mulasztja el megkövetelni. A kötelességekkel másként van. Itt szívesen keres kibúvót, s érvei kifogyhatatlanok. Előszeretettel halmozza ordenáré ízlésének tárgyait, hogy fitogtassa: ő sokra vitte, de az egész csak ásító üresságének leleplezésére szolgál. Szélsőségekre hajló természetének már nem kedvez az idő. Kegyetlensége másként nyilvánul meg. Gázol és cserben hagyja áldozatát, aztán virágot visz a kórházba, hogy kisebb büntetést szabjanak rá. Elhagyja az aszszonyt és a gyerekeit, majd a munkahelyét, hogy ne vonhassák le tőle a gyerektartást. Az államra bízza szüleit, s ő megjátssza a mintaszülőt Meggyilkolja a taxisofőrt, s a börtönben a karjára tetováltatja: „Hűség. Szerelem". 3. Tévedés ne essék; a giccsembert természetesen nem a giccsirodalom, a giccsmüvészet teremti. A giccsembert ls a társadalmi viszonyok hozzák létre, mint a kultúra, a giccs termékeit. A giccsember éppoly silány termék, mint a giccstárgy. Bizonyos gicscses művek kedvelése még korántsem határozza meg a személyiség arculatát; ha valaki kedveli a cigányzenét, abból még nem következik a múlt századi nótaszövegek érzelmi kultúrájának elfogadása. S ugyanez a helyzet bizonyos bestsellerekkel, filmekkel stb. Másrészt az arisztokratikus vagy akár klasszikus ízlés mögött is rejtőzhet beszűkült, torz, előítéletekkel terhelt egyéniség. A giccs természetrajza fölöttébb sokrétű jelenség, az elhamarkodott általánosítás ebben a tekintetben is megengedhetetlen. Kultúrpolitikánk, miközben évtizedek óta tartó következetes nevelő munkával törekszik a művészet valódi értékeit közkinccsé tenni — statisztikai adatok sokaságára hivatkozhatunk —, a szocialista ízlésformálás kérdésében is elveti a szélsőséges álláspontokat Tudomásul veszi, hogy a szórakozás, a kellemes időtöltés, a kikapcsolódás keresésének számos, úgynevezett „esztétikumon kívüli" területe is van. Ezt a területet, melyen fejlődésünk jelenlegi szakaszában még széles rétegek kulturális érdeklődése talál kielégülést, afféle semleges zónának tekinti, ahonnét igenis van átjárás a valódi esztétikum, az igazi művészet világához. Erről csupán a szűk látókörű művészeti arisztokratizmus nem' vesz tudomást. 4. Kultúrpolitikánk — a realltások talaján állva — miközben a néphez szóló igényes művészet hatékony fejlődését szorgalmazza, s a művészeti demokratizmus elvét követi, széles teret biztosit a szocialista kultúra keretébe illeszkedő, könnyű műfajokat produkáló művószetiparnak is. E tekintetben Lenin Clara Zetklnnek mondott szaval fogalmazzák meg a világos álláspontot: „Ami a cirkuszi játékot illeti, ám legyen! De ne feledjük emellett, hogy a cirkuszi játékok nem jelentenek nagy, igazi művészetet, hanem csupán többé-kevésbé jó szórakozást ... A mi munkásaink és parasztjaink többet érdemelnek, mint cirkuszi játékokat. (Joguk van az igazi művészetre!" Kultúrpolitikánk ennek az igazi, a személyiséget mélyen megragadó és tartalmasan formáló művészetnek szánja a gyönyörködtetve nevelés feladatát: „Jó szóval oktasd, játszani is engedd — szép. komoly fiadat." ' . KOVÁCS MIKLÓS , i