Délmagyarország, 1976. január (66. évfolyam, 1-26. szám)

1976-01-18 / 15. szám

5 Vasárnap, 1976. január 18. Egy ember, aki hisz Kevés művelődési ház ünnepli meg fönnállásának huszonötödik évfordulóját. Akkor se, ha megérte ezt a kort. Talán azért; mert annyi más jubileumi ünnepséget rendeznek benne, hogy eszébe se jut magára gondolni. Van olyan is — mondjuk ki a legelején —, amelyiket esténként úgy bezárnak. mintha a Nemzeti Bank összes aranyát benne őriznék. Az ilyenek jubileumi ünnepségét kár lenne rendezni, nem is nagyon menne oda senki. Közönség nélkül a legszebb művelési ház is kiszáradt fa. Anná) nagyobb dicsőség, hogy a mórahalmiak művelődési náza, állami tulajdonba vételének negyedszázados évfordulója az egész ialu ünnepe volt. Hivatalos volt az ünnepségeken az is, aiú dolgozott benne, és az a sokaság is, akikért dolgoztak benne a népművelők. Régi színjátszók, táncosok, az egykor falujáró rezesbanda tagjai — fiaikkal, unokáikkal. Baiogh Lajos, Ördögh Imre, Szögi Antal, Kovács Ferenc és a többi, ha egyszer elmondaná a huszonöt esztendőt, messzire nyúlna a szó. Remélem, lesz aki leírja ezt is. Mit változott azóta a művelődési ház? Első igazgatója, Félegyházi Emil — talán nem lesz harag belőle, ha leírom —, fölöltözött most is úgy, mint annak idején. Egyik „legrázósabb" emléke, hogy ő ebben a házban mindig meg akart fagyni. Nem tudta, hogy azóta központi fűtés van, a jubileum napján megizzadt. A krónikás megírja majd, az eddigi hat vagy hét igazgató mennyi megírható emléket hagyott maga után. Egy fejezet talán jut mindenkinek akkor is, ha dicsárgeíésből nem támad áradat. Annyi tény, hogy a folytonosság csak nagyon erős, átgondolt, következetes munkájuk révén volt fönntartható, és a szellemi táplálék, ami egyszer szerényebben, máskor bővebben osztottak itt, a mórahalmiak javát szolgálta. Az emlékezést és a méltatást adjuk át tehát a készülő visszatekintő írások szerzőinek. Szabó Vilmost, a mostani igazgatót is azért kérdezzük csak a jelen állapotokról, hogy a holnap föladataiba beleláthassunk. Léptennyomon hallani — lassan tizenöt éve —, hogy a népművelés lelkesedőkorszaka lejárt, az emberek „elteltek", a fölkínált „étlapról" annyit se választanak, amiért érdemes lenne hazulról kimozdulni. Mit ér akkor a lelkesedés? — Lelkesedés nélkül ez a munka nem megy, de más is kell hozzá. — Például? — Természetesen jó művelődési ház. A miénket nemrég hozták úgy rendbe, hogy bővíteni is tudtuk. Annyi pénzünk nem volt, hogy újat építsünk, annyi se, hogy a régihez mindent hozzáragasszunk, amire szükség lenne, de mozdulni már tudunk, és a jó szándék is teljes a további bővítésre. A tanács szép pénz áldozott eddig is, várhatóan ezután is ad majd. . — Tehát lelkesedés és anyagi feltételek kellenek. — A kettő is kevés. Tartós legyen a lelkesedés, mert 6okan vannak, akik kinevetik érte a népművelőt. Ha csak a lelkesedést látják benne, még jobban. — Az ilyenre mondják: „jól mozog". Föntről nézve könnyű észrevenni, példa is van rá, hogy jobban becsülik. — Csak „jól mozogni" régen nem elég. és talán soha nem volt az. A lelkesedés helyett, én azt mondanám, hinni kell, hogy értelme van a munkának, akarat kell hozzá, hogy ezt a hitet el ne fújhassa az első szellő, és egy csomó szakmai tudás, hogy az akarat se úszón el a semmibe. — Van tíz éve, hogy panaszkodnak a népművelők: kár volt őket igazgatónak nevezni. Székrakástól. villanyszereléstől, a filmvetítő mozigépészig, mindenesek ők. — Vele jár a munkával. — És a sokat emlegetett tekintély? — Nem ezen múlik. Egyébként a mi házunk jól áll: van főállású gazdaságvezetőnk, két takarí-. tónk és egy félműszakos karbantartónk. Tetőt sem kell javítanom, ablakot sem kell üvegeztetnem. — Egyedüli munkának marad tehát a népművelés. — Száz ága van, egy ember nagyon kevés hozzá. Ha a szakkörvezetők nem segítenének, talán mi is becsukhatnánk a kaput. Így ls az a baj, hogy a szakkörökhöz ritkán jutok el, pedig a szép munka ott folyik. Kérdezi azt is valaki, mit szólok a tévé egyik műsorához, vagy a mozi valamelyik filmjéhez. Kötelességem lenne, hogy tudjak róla, kimondottan népművelői föladat a benne megfogalmazott gondolatok meggyőződéssé érlelése. Sajnos, moziba, ide a szomszédba, három év alatt egyszer jutottam el, a tévének pedig alig van műsora, amit végignézhetek. Kaptunk a jubileumra egy színes készüléket, azok is jönnek, akik otthon nézhetnék a fekete-fehéret. Amióta a tévére, mint vetélytársra panaszkodik a népművelő, ilyen lehetőség még nem volt a kezében. Idő kellene hozzá. — Mi kell a ma közönségének? — Hétről hétre szeretnénk kitalálni. Vannak nagy csalódásaink. Hívtuk egyszer a Rajkó zenekart, meg is hallgatták hetvenen. Igaz, Maigret nyomozott éppen akkor a tévében. Jött bűvész, revü, ráfizettünk. Jött volna Bessenyei is egy estre, nem vállalhattuk a kockázatot. — Egy jó est kockázattal, sót ráfizetéssel is jó. ' — Szeretnénk, ha egyes műsorokat így támogathatnánk. Ha tizenhat forintra jön ki a jegyek ára, legjobb lenne nyolcért adni. Nem bírjuk el mindig a minőség értékkülönbözetét. — Régi fogás: arra valók a bálák, hogy pénzt hozzanak másra. — Nem lehet népművelő, aki csak ezt látja bennük. A társas élet, az illem és a tisztesség józan ésszel szabott korlátait legkönnyebben itt lépik át az emberek. Akármilyen zenekart hoznak, nálunk nem üvölt a közönség. Ha megfeledkezik valaki magáról, megkérem, menjen haza. — És ha száz feledkezne meg? — Százat küldenék haza. — Bátorság kell hozzá. — Következetesség. A faluban igazgatónak alig szólít valaki, csak tanár bácsinak. Akik hozzánk járnak, azokat tanítottam iskolában, úttörővezetőjük voltam, táborozni vittem őket. Most is hallgatnak rám. — Mellékvágány: nem hiányzik az iskola? — őszinte leszek: nagyon hiányzik. Ha csak egy osztályt kaphattam volna, most boldogabb lennék. — Vissza a régi vágányra: Mikor érzi, hogy jól dolgozott? A tanár már másnap tudja, amikor feleltet. Vagy tíz év múlva, amikor még hallgatnak rá. — Apró jegyei vannak. Ha elindulok fél egykor ebédelni, és keltőkor érek oda, mert út közben megállítanak, ezt érzem. Ha sokan köszönnek, akkor is tudom. hogv jól érezték magukat a művelődési házban. — Idézzük vissza azt a pillanatot, amikor először mondta: nem csinálom tovább. — Az a Pillanat még nem jött el. Ha előrevetítették volna öt évvel ezelőtt, mi vár majd rám, elfutottam volna. — Tehát elégedett ember? — Ha visszafelé pörgetem a filmet, az vagvok. Ha azt nézem, mennyit léptünk előre, hazudnék, ha tagadnám, jól esik. De ezen a pálván. mint máson, egy eredménv új föladatok egész sorát indítja el. Bővítettük a művelődési házat, jobb. sokkal jobb. mint voH. Most látjuk igazán, még több szakköri szoba kel'ene. S'került ez az est? Ilyet kellene még sokat rendezni. — Aki keresi a föladatot, optimista ember. — Hiszek a hivatásomban. Ha százan kontráz-i-úr. akkor is nmn^om. van iövő'e. Mi szálVa meg a megszállott embert? Valamivel nagvo^h hit. mi"t a többit. Miben hisz? Hegy szükség van HORVÁTH DEZSŐ Simái Mihály valakit rejtegettél úgy lehet háború volt etetted éjjelenként akárha anyja volnál szirénavijjogásban csak jajszavát figyelted sebének gyógyulását ejtőernyője selymét Valaki valakit rejtegettél nem tudtad hogy az ernyő immár a visszaútra buzdítja éjjelenként s hogj egyszer fölrepül s hog; akkor az ég selyem lesz s 5 eltűnik a fényben hogy újra meg ne menthesd T

avaly év elején a halpusztulás megismétlődése a Balaton drszágos riadalmat keltett. Körülbelül 7—800 mázsa hal pusztult el. Ez nagy menynyiség ugyan, de nem annyira a .halakat, és a halászokat sajnáltuk, mint inkább a Balatont féltettük. Február 4-én kezdődött (ekkor vették észre az első halhullákat) és március 19-ig tartott. Ekkor ugyanis „a téli kánikula" véget ért, és utána ismét hidegre, szelesre fordult az időjárás. Ez a hőmérsékleti változás, de főképpen az erős hullámzás a tóban hatástalanította a mérget, a méregutánpótlás is megszűnt, és a halpusztulás egyik napról a másikra végetért. I. 3. Tudományos krimi, avagy halpusztulás a Balatonban talmából következtethettünk arra, hogy néhány óráig jelen lehetett olyan töményságben, hogy többszáz mázsa halat megölt. De megölte a vízinövényeket is, kivéve a kék algákat, amelyekegy bizonyos ideig ellenállnak. 4. Mert a halpusztulást mérgezés okozta: a Balaton vizébe méreg került! Valamennyi halászati és vízügyi szakember szerint — akik az eset szemtanúi voltak — a mérget azok az észak-déli irányú vízfolyások és patakok hozták, amelyek Balatonberény és Balatonlelle között ömlenek a tóba. A pusztulás ugyanis csak a tó erre a területére szorítkozott, s nem terjedt tovább a keleti felére. Figyelemre méltó körülmény a károsodás okának megközelítéséhez az, hogy a pusztulás a FonyódBélatelep homokos-köves partrészét sem kerülte el, ahol mindig tökéletes a víz oxigénellátottság^. De milyen mérget szállíthattak ezek a vízfolyások es patakok, amelyek Észak-Somogy felesleges csapadékán kívül a Balatontól délre levő, hajdan a tóhoz tartozott berkek vizét is a tóba vezetik 2. A vizsgálatok során azonban sem a tó, sem a csatornák vizébe semmiféle mérget nem találtak. A modern analitikai módszerek sem igazolták azt a kezdetbén általánosan hangoztatott feltételezést, hogy a pus-bűásárt a tóba mosódott gyom- és rovarirtó szerek lennének a fe.e.osaic. De nem találtak természetes módon képződő ammóniát és kénhidrogént sem, márpedig a legtöbb tömeges hazai halpusztulásért ez a két vegyület a felelős. Hol az egyik, hol a másik. A vizsgálatok negatív eredményeinek elfogadása után arra következtethetünk, hogy a méreganyagot a vízfolyások egymástól függetlenül csak időszakosan szállították. A csekélyszámú mintavétel idején a víz valóban nem is tartalmazott semmiféle ártalmas vegyületet. De mi lehet a berkekből érkező ártalmas vegyület? Mert ha onnan jön, és csak időszakosan, akkor ott is képződik, éspedig mindegyikben ugyanaz. Ez a méreg szabadult fel az iszapból a meleg és esős időjárású periódusban, 1975 februárban és március első felében, és került néhány száz méteres folyás után a Balatonba. A bemosódást a bőséges esők is elősegítették, ezért a pusztulás az esőket követően több hullámban jelentkezett. A halhullás érthetően a torkolatnál volt a legnagyobb mérvű, ahol a legtöményebb volt a méreganyag. A halak ösztönös tulajdonsága, hogy mindig az áramlással szemben úsznak, ezúttal végzetes volt, mert ebben az esetben itt volt legtöményebb a méreg. 5. A Balatonban lezajlott halpusztulás, a halak realgálása a méreganyagra, semmiben sem különbözött a máshol történt kénhidrogénes halpusztulásoktól. A kénhidrogén első érzékelésére a halak nyugtalanok lesznek, a part felé menekülnek, nem a mélyebb vízréteg felé, ahol a méreg koncentrációja .mindig alacsonyabb, mint a sekély partrészeken. A kénhidrogén, mint légzés-méreg gátolja az oxigén felvételét, s ezért a kopoltyúk hamarosan lila színűek lesznek. A bőrlégzés pótolni igyekszik a beteg kopoltyúk csökkent oxigénfelvételét, ezért a száj üregben az erek megvastagodnak. A kérihidrogéntől megtámadott kopoltyúk lebomlásnak indulnak. A halfajták pusztulási sorrendje itt sem változott. A légzési központok gátlása miatt a magasabb oxigénigényű ragadozók reagáltak rá először. Először az angolna és a harcsa, majd a keszeg, fogas, amúr, busa, ponty és végül a küsz. . Az utóbbi, ez a jellegzetesen balatoni hal mindig a víz felszínén tartózkodik. Miután a víz felszíni rétegében az oxigéntartalom mindig magasabb, és ott a kénhidrogén gyorsabban oxidálódik és hatástalanná válik, így érthető, hogy ez a halfajta pusztult el utóljára. A Balatontól délre levő berkek egy részét már évtizedekel ezelőtt halastavakká alakították. A haltenyésztés azonban az időnként visszatérő tömeges halpusztulások miatt, mindig kockázatos volt Ilyenek voltak például az irmapusztai, balatonföldvári, és Fonyód-zardavári halpusztulások, többszáz mázsás károkkal. E károkat minden esetben kénhidrogén okozta, ami a berkek iszapjában képződött. A kénhidrogénről azonban tudott, hogy csak rövid ideig van jelen a vízben. Az iszapból történő felszabadulásának idején, rendszerint néhány óráig — azután gyorsan oxidálódik és eltűnik. Csak néhány eset az általa okozott károk közül az, amikor a vízben k'mutatható volt. Különben csak a halászok emlékeztettek a jellemző záptojás szagára, és a zö'dessárga finom kénkivá'ásbó), va'amint az iszap megmaradt vasszulíid tar6. Természetesen mentés sem maradt el, de ez inkább kísérleti jellegű volt, és a mérgezés lehetőságét támasztotta alá. Ugyanis a már elalélt, egyensúlyukat vesztett, pusztulás előtt álló halak egyrészét Siófok és Tihany térségébe szállították, ahol nem fenyegette veszély őket. A halak itt magukhoz tértek, meggyógyultak, a károsodást nem terjesztették. Tehát nem valamilyen fertőző vagy nem fertőző mikroba okozta a kárt, hanem a mocsarak mérge, a kénhidrogén, amelyet szintén baktériumok gyártanak, de ezek a szulfátredukáló baktériumok nem fertőzőek, önmagukban az élőlényekre ártalmatlanok. dúltak elő, hasonló kénhidrogén (H2S) okozta veszedelmek? E kérdésre adandó válasz a műtrágya, főképpen nitrogén műtrágya fokozott alkalmazásával függ össze. A Balatontól délre levő, meglehetősen silány talajokon a termés fokozására mind nagyobb mennyiségben alkalmazzák az ammóniumtartalmú műtrágyát. Azonban ennek egy jelentős része a talajból kimosódott és bekerült a berkekbe. A berekbe került ammónia-nitrogén fokozta a szulfátredukciót. Az ammónia ugyanis a szulfátredukáló baktériumok számára egyedüli nitrogénforás, és eddig ennek hiánya volt a kénhidrogén képződés korlátozó tényezője. Most az ammóniabőség megadta a lehetőséget az erőteljes szulfátredukciónak, azaz kénhidrogén képződésnek, ami be is következett. A kénhidrogén vasszulfid formájában, nagy tömegben felhalmozódott az iszapban. Amikor ennek felszíni rétege levegőt kapott és oxidálódott, kénsav képződött. A kénsav felszabadította a kénhidrogént, amit az esők bemostak a tóba. 8. A halhullással egyidőben tapasztalt jelenség volt a Ba'aton jelzett részén a kovamoszatok elszaporodása. Ugyanis az iszapban lezailó folyamat az iszap ásványos alkotó részét is megtámadta, feltárta. Így a vízben az oldott kovasav mennyisége megnÖvekedett. Kovasav bőségében viszont a kovamoszatok — amelyek a kovasavat vázukba építik — fokozottabban szaporodnak. E vázak a foszló beteg kopoltyúkon fennakadhatnak, azt a látszatot keltve, mintha felelősek lennének a pusztulásért. A kovamoszatok tapasztalt elszaporodása csak kísérő jelensége azoknak a folyamatoknak, amelyek a pusztulásért is felelősek. 9. 7. A károsodással kapcsolatban fe'merü'het az, hogy m'ért csak most, és eddig miért nem íorVédekezés, megelőzés. A vízfolyások, amelyek a berkek mérgező termékét szállítják, a térszínnek megfelelően a lejtő irányába, a Balaton felé folynak. A Balaton déli partját azonban részben természetes, részben mesterséges úton létrejött eme'kedés határol'a a tó medrét. Ennek következtében a tóhoz tartozó hajdani berkek vízszintje ma mélyebben van, mint a tó tükre. Ezért a levelezőt csatornák, vízfolyások és patakok vizét szivattyúval emelik át a Balatonba. Ez viszont azt jelenti, hogy a víz minősége könnyűszerrel ellenőrizhető. A víz minőségét, a kénhidrogén jelenlétét folyamatosan vizsgálhatjuk, de olyan elektromos fény, vagy hangjelzéses műszer is öszeállítható, amely a kénhidrogén jelenlétét automatikusan jelezheti, sőt a szivatytyút is kikapcsolhatja. Ilyen módon lehetőség van arra, hogy a kénhidrogén ox'dációjának bekövetkezéséig a víz átemelése szüneteljen, s így nem jut a méreg a Ba'atonba. Ez lenne a megfejtés? Ez. Nincs sem képlet, sem táblázat, sem görbék? Nincsenek. Nincsen olyan természettudományos probléma, amelyet ne lehetne közérthetően, ezek nélkül is e'mondani. VÁMOS RÉZSŰ