Délmagyarország, 1975. december (65. évfolyam, 282-305. szám)

1975-12-14 / 293. szám

90 Vasárnap, 1975. december 14.' A láblógatás elmarad Az élet nem lóverseny, de egyszer-egyszer hasonlít hozzá. Fut a ló, bukik egyet, íöldon marad a lovas Megállhatna a ló, félre ballaghatna legelni, pihenni, de nem megy. Benne zihál még a láz, amivel indításkor beoltották, és rohan, mintha egyedül rajta múlna az egész verseny. Nyer vagy nem nyer, egyre megy: futnia kell, amíg futni lehet. Sajnáljuk szegényt, ha látjuk, de a szánalomba beles/űrünk egy kis elismerést is: jó ló. Nagy tudományú mindentudók se tudnák megmondani, hányan rohannak, amikor pihennének Vérükben van a munka? Álcás ez, vagy verés? Van. akit a vére lumpolásra hajt, mást csavaros csalásokra, őket munkára. Szegények — mondjuk rájuk is, pedig tudjuk, hogy'nem szegények Aki csak annyit dolgozik, mint az átlagember, már nem szegény. Csendben élhetnének kedvük szerint, de nem élnek csendben csak dolgoznak. Hányan vannak? Egy-egy írás az ország túlsó feléről is hoz ilyen híreket, de a m| vidékünkön mintha többen lennének. A szívósságukért irigylem őket, a sorsukért nem. A versenyt hivatalosan régen lefújták inár, nem vették észre. Hallgassunk bele Rózsa József életébe Asotthalmonl Munka nélkül az evés se esik Jól — ez a második mondata, amikor megkérdezzük. miért dolgozik anynylt. N — Igazén Jól még sose ment, mindig a bajok tövében éltünk, de ne sajnáljon senki, mert egészség van. Ennélfogva mégis jól megy, meiy a sorunk. Dolgozhatunk kedvünkre. Nagyobbik fia most tizennyolo éves Ügy akar elmenni, hogy itthon Is maradjon: Sofőr lenne le.(szívesebben. A családi sentencin: lehet, ha akar. Hogyne mehetne hiszen az apja se akart itthon maradni tizennyolc éves legényfejjel, majdnem harminc évvé! ezelőtt. Nagy vágya volt, boltos akart lenni a falu szélén. — Nem akartam megállni, paraszt meg sehogy se akartam lenni. Apámnak, anyámnak mégse mondhattam, ti pedig nem érdekeltek Szükség volt rám, itthon maradtam. — Lova? — A cigánynak különb van. Sokan azt hiszik, 16 nélkül nem paraszt a paraszt, nekem ez az egy Is sok. Azért van csak. ne a hónom alatt kelljen hazahordani a takarmányt. Tíz évig vasutas volt. Amikor Jött a téesz, előle szaladt el. Először pályamunkás, vonatkísérő, kocsirendező később, aztán váltóőr. Mondták neki tanuljon, a vasút mindig kenyeret ad. — Nem tudtam ráállni. Dolgoztam. többet, mint kellett volr.a. de nem találtam föl magamat. Tiz év után kimondtam: ha boltos nem lehetek, paraszt leszek. Panaszolja, nagy hajtás volt a vasútnál. Űton volt akkor is. amikor második gyermekük született. Nem volt. aki helyére álljon, szabadságra se jöhetett haza. — Ez is bántott. Nekem ne parancsolgasson senki, legvek egyszer a magam embere. Független ember. Az lett. Most a nyáron született a harmadik gyerek. Mennyi szabadságot adott magának? — Fogtáro magam, bementem Szegedre, meglátogatni a feleségemet. — Mikor Indult? — Délben. — Addig? — Kaoáltam. — — Utána? — Jöttem haza délután, dolgoztam késő értig Ét ti a k )rdé6t. nevet ls. Most Jutott eszem b" a botos ispán. — Mi a céllá? — Elérni azt a színvonalat, ami az Iparban van. — Ezt hagvta otí a vasútnál. Közelebbi cél? — Az új ház. lakható állapéban — Az mikor tesz?. , er Talán két év múlva, — Akkor lazít? — Nem lehet. — Mi hajtja? — A szomszéd, meg a másik szomszéd, meg a harmadik. Ha neki van. legyen nekem is. Fontoskodva mondhatnánk, a sz imszédöa néző korszellem hajtja — Szép nagv ház. négy ablakkal fordul a tanyai útra. Menynyi pénz van benne? — Szá'húszezer eddig, és 28 ezer 600 bírság a tetejébe. — Nem kért engedélvt? — A tervező kérte, ahogy szók. ták. Mondja egyszer, kezdhetjük az alaoot. jön az engedély. Elkészült az alap, jegyzőkönyv Jött. nem engedély: hagyja abba Rákapcsolt, tovább építette. Fölszólították, bontsa le azonnal. Hí lebortia, csak fele a bírság. Tovább rakta a falakat. Fenyegették. csak épített. Panaszt tett Szegeden, azt a választ kapta, maradhat. Népgazdasági kár lenne, ha lebontanák. Most ká~ romkodta el magát. — Minek büntetnek akkor, ha a nemzeti vagyont is gyarapítóm? Nem loptam, megdolgoztam érte. Októ'verig vályogot ve. tettem. Október eleién kezdtük szedni a paradicsomot. Tudja maga, mekkora kockázat ez? Ha hideg van, elfagy a termés ha eső van, oda a vályog. Napnál szedtük a paradicsomot, éjjel hordfuk a váb ogot. Nem mert It'hon maradni a kisebbik fiam, az ülésen aludt fél éjszakát amíg mi rakodtunk. Ezt bontottam volna én te? — Miért nem bent épített? Egy ugrás ide a falu. — Éppen azért. Olyan közel van, nem kívánkozom közelebb. És állatok nélkül ezen a fiidón nem lehet megélni. Terem a föld, megeszi az állat, abból lesz. a pénz. — Gondolom, félt, amikor le akarták bontani. — Még a madártól is. A törvénynek és megadom a tiszteletet, de n~k»m ts van törvényem. A családomról nekem kell gondoskodnom Ha nem kint dolgoznék hanem mindig bent üldögélnék ez a régi ház már a szuszogástól rám szakadt volna. ~ Gondolom, a büntetésbe aí Is beleszámít, hogy nagy ez a ház. Méretre akkora, mint három város! kis lakás. — Nem luxusból pedig. Tíz év múlva én nem nagyon építhetek megint. Ha ennyit kínlódtam, nem szeretnék öregségemre magamra maradni. Ha a három gyerekből megg ndolja valamelyik. hogy itthon marad, legyen neki helve. Annyival több vályogot vertünk, gondoltuk, fa, cserén majd csak lesz a tetőre. Mire szükség lesz rá, készen lehet. — Eddig tehát nem lógathatta a lábát. — Egy év munkája rámegy a büntetésre, megint nem lógatha. tom. — Erre is esak azt lehet mondani, törvény van rá — Én a törvény előtt ezen a házon kívül egy szalmasz/Pat keresztbe nem tettem. De gondolkodjon egy kicsit az én eszemmel is. aki a törvényt a fetarrv. re olvasta. A három everekkel városon már nagycsaládos lennék. Soron kívül kérhetném a lakást Azért, mert negyvenhét éves fejjel elvállaltam a harmadik gyereket, soron kívül én 28 ezer forintos büntetést érdemlek? Tudom, nem a gyerekért, hanem a házért kapta, de nem lenne jó hivatalnok belőlem, én hamar meginogtam. Most sem tudok más vágányra állni törvény tekintetében: az egyikkel megsimogatnám. a másikat, ne haragudjon annvira. — Az első cél tehát előbb, utóbb meg'esz Utána rTugrt'ren? — Nem lehet. Központi fűtés is kellene. — Talán ötvenéves korára aa ts meglesz. Utána lapíthat? — Attól tartok, addigra előáll a fiam. hogv vegyünk kocsit. Ha sofőr elsz, biztosan előáll. Mert a vele egykorúnak már van. — Nem lesz ennek vége soha. — Egyszer biztos Maid ba recentre írják föl a lábtógatárt.. Téved, aki azt hiszi, mászok parasztot fogtam ki magamnak, akit hajt a régi törvénv. A nagy tanya építője a termelőszövetkezet tagja. Bent mondják, el nem marad a munkából, ha hívják. Tőle kérdezem, mennyi a kötelező munkanap egy évben? — Százötven. — Mranyi van mostanáig? — Háromszázon felül. Ezt is bent mondja valakinem tudom, hogyan lehet ennyit dolgozni HORVATD DEZSŐ Á majdnem visszaeső bűnös A presszóban kavargott a füst, a vendégek rajta röhögtek. Mért kell kiröhögni az embert azért már megbűnhődtem — gondolta Rábai. Elborult szemmel nézett szét, sunyi, összehúzott szemeket látott, szélesre húzott szájakat, s fékevesztett röhögés csapott a szívéig. „Vigyázzatok a zsebetek re! Visszajött Csencselö BerciP" — ilyeneket kiáltottak felé A sa rokasztalná! egy fiatal ült, csak a zakója volt tiszta és vasalt, a nadrágját már nem váltotta fe! otthon, csupa folt vo't a mészfrö-sköléstől. A fiatalember átszólt a másik asztalhoz: — Nincs igazatok! Leülte az idejét, elmúlt, új életet fog kez deni! Sértő megjegyzést kapott. Nemi hagyta szó nélkül: — De megszűnt a priusza, va lamibő! csak élnie kell. Erős okos munkásember. Vagy dolog talan csavargó legyen? — Az volt világ életében! A fiatalember megfordult szé kével s most már kiengedte a hangját: — Az újságok is azt írják, ak bűnös bűnhődjön, de ha kikerül a börtönből, ioga van a munkához, visszatérhet munkahelyére, s a társadalomnak kell rajta segíteni. És kikből áll a társadalom? He? Belőlünk! Nekünk keli segítenünk! Rábai hálásan rézett a sarokba, a fiatal munkásra. De az emberek tovább röhögtek. Ekkor élléoett a pulttői anélkül, hogy kéri volna valamit, és megindult a kijárat felé. Az utolsó asztalná' azonban elébeőllt a gyárigazgató gépkocsivezetője. Szétvetette a lábát. két kezét a zsebébe süllyesztette. s ruganyosan hintáztatva magát odavetette: — Nem kell még mennie, szakikám! Fizetek magának egy kifli.... Rábai reménykedett: mégis van egy ember, aki őt megérti. Nem is árt ő senkinek. Akkor, a munkásszálláson nem bírt ellenállni. Azt sem tudta, hogyan lopta el az ágy alá esett karórát. Nem Is sejtette, melyik munkástársáé volt. Zsebébe süllyesztette, hogy Simát M hály V ogul-fantázia ÍREGULY EMLÉKÉNEK) erdei életemet én erdei énekkel élem folyami életemet én folyami énekkel éldegélem e-dőh tas hét hsjyemrt békén végig jár dog álom böhaias futó vizek hátát vígsággal végigladikázom hát lm száz halálas élű kést él-sftenek férfiak százan háromszáz halálos hegvű kardot villogtatnak harcosok háromszázan ha azt akarod hogy ez az ének folytatódjék mondom magamnak hős a hősnek vesd rájuk hét hatalmadat bűvölve bűvöld meg őket íme a száz késes férfiút Igékkel megrogyni Igézem ím a hároms-áz kardos daliát reg'kkel rögökké regélem áthágok ra'tuk menvén elmegyek élhető életemet hogy él|rm am'g a bűvölet tart rlmeyyek , hogy utamon a bosszú utói ne érjen rövid daíom csengett röríd Ideig bosszú dalom kerengett hosszú Ideig mentem mendegéltem leheveredtem zelnicés erdőszélen nyak-Ievégható gyökeres álmot bel ott aludtam hét napon át fcj-lemeís-'hetö gyökeres álomban aludtam hét éjszakát e>fyszeresak ideoen-morgású férfiak kö'özve összekötöznek hát totár-ugatisú kutya férfiak vervén vrembc löknek Ilyen t-'őnyílárti nü lz házban he' edd'g sohase laktam én l!v»n rélrtmetes veszejtő házbax csak a rókát a rókát tartottam én ha azt akarod hogy ez az ének folytatódjék mondom magamnak hős a bősnek mos' écek'lí olyas éneket dalold hét bűvös bűvölődet hát íme tollat énekelek turujtollal k?tollasodom hát íme szárnyat regölök én sasszárnnya! meg is szárnyasodon! vajúdásnál jobban fá jó csontjaimban elséröp'fl madárrá változom szül ősnél jobban sajgó tagiaimban szállni-tudó nagyröptű madárrá átváltozom hátam mögött a fenyvesüstökű vidék ím elmarad szemem előtt s nytres-nyárfás dombvidék lm feltűnik balszárnyammal egyet csapok erdei tisztás támad mindkét szárnyammal körözök kellemes faluhely keletkezik Itt építek fiNtnyflisos teles emberi házát itt emelek tetőnyfiásoe vendégrekeszes Várat magasabb fiam vígan vadászgat riső'Uat-ölő kisebbik Ham véle vadászgat ünnepelünk vendégeskedik nálunk Nagyhundáhi Erd -i Altat itt éldegélek hosszú ideig övid ide^g itt éldegélek mindaddig amig vogul földön ezt a derék dalt énekelik. majd otthon, Hajdúgödön Jancsi kát megajándékozza vele. Lefülelték, két hónapot ült érte. Azóta a saját karóráját is eladta, ne emlékeztesse soha az. az ostoba időmérő szerkezet. Köszönöm — rebegte a gépkocsivezetőnek, mintha az nem csak kiflit akart volna fizetni. A gépkocsivezető szerre azonban neve's.'gesen kitágult. kiköpte csikkjét, és felröhögött: — Fizetek magának egy kifli... véget. Az. asztalnál ülők térdüket csapkodták, a röhögéstől rengett a fal. Mintha kést szúrtak volna belé. Arca paprikavörös lett. Végignézett a hátas sofőrön Most egv kicsit legyengült a fogdóban, de ha megrántaná ezt a hájdara bot, az asztal alá henterítené. Aztán sárgává vált az arca. félelem lopózott szívébe, a fogda türelemre intette. Neki már úgysem lesz soha igaza. — Hallja, szaki, ne siessen még! — Az igazgató sofőrje újra elébe lépett, láthatóan tetszett neki a presszóban a hatás, minden vendég őt figyelte. — HE maga órát tudott lopni. akkor nem buta gyerek maga. És biztosan tudja azt is, mért nem eszik meg a pékek a ki fii véget. — A kiflivéget? — kérdezte vissza remegve — Nem tudom, de ne bántsanak, az órát vissza adtam ... — Na. figyeljen ide. Azért nerr eszik meg a pékek a kiflivéget, mert akkor nem tudnák eladni a kiflit. Érti? A presszó felbődült, a sofőr Rábai arcába röhögött De Rábai ráhagyta. Megindult a kijárat felé a sofőr azonban megint elébe ugrott, az arcába röhögött, majd felfricskázta az állát. Nem. nem ő, magában egy megfékezhetetleri rugó cselekedett: tenyere göresbe rándult s az ökle már ütötó is, pontosan a röhögő két szem közé, az orrsövényre. A nagy háj darab hanyattvágódott. Az egész presszó rárohant. Aí vezető rendőrt hívott. A rend őrének mindenki magyarázott, Ilyeneket: „Ez a tolvaj kikezdett az igazgató elvtárs becsületes gépkocsivezetőjével... Üsse agyon, törzs elvtárs!" A rendő az arcába nézett: — Magát én Ismerem! Maga: Rábai! Most aztán lesz magának.. Minimum másfél év. Na, gyerünk! A sarokban ülő fiatal munkás felugrott, utat tört magának: — Törzs elvtárs. Kovács Béla önkéntes rendőr vagyok. Tessék.. az igazolványom. Nem hagyom ezt az aljasságot. Bemegyek, ha kell a százados elvtárshoz Is. bármikor tanú vagyok rá. hogy ennek a... Rábainak van Igaza Akár lopott órát akár ült, vagy nem ült érte. neki van igaza, nem lesz újra börtöntöltelék. Ez gúnyolta ki — mutatott a gépkocsivezetőre —, meg felfricskázte az állát. — M! ebből az igazság, emberek? — nézett szét a rendőr Komor arcok meredtek vissza, itt . is, ott is bólintottak. A rendőr táskáját hátralódította, és megindúlt' a kijárat felé. Az ajtóbó mi visszaszólt: — Ne halljak panaszt magára. Rábai! — Igen's! — azzal Rábai ls megindult az aitó felé De a fiatal munkás a sarokból utánaszólt: — Rábai szaktárs, jöllön étre kicsit vissza! — Kihúzott egv széke rámutatott — Üljön le, legyen a vendégem. Két duplát kért. Rákönyökölt az asztalra, közel hajolt vendégéhez: — Ide figyeljen Rábai szaktárs! Van égy üres hely a brigádomban. Szalagon dolgozunk nem éooen kényelmes munka, de jól fizetnek. Vari szabásunk. sa. '.' brigódszál'ás. Szívesen beM'únlom. A brigádvezelőnk is nagvor. rendes ember Ez más, céa ugyan nem cukorgvári lőcspo~sm inka mi az építőiparnak dolgozunk. Tisztess'-ges s'akioari munka. Jól jár, ha rám hallgat. Na. vállalja? Két tenyér csapott egymásba, Ü3ÉKSS G3S3ÜA, ,