Délmagyarország, 1975. december (65. évfolyam, 282-305. szám)

1975-12-21 / 299. szám

35 Vasárnap, 1975. december 21: OMJM Pályaválasztás prospektusból Olyan is az — mondtam vol­na én is huszonvalahány év­vel ezelőtt. Súgásra pályát vá­lasztani? És az elhivatottság? Hogyan váltja me» a világot, akinek más mondja meg, mi a dolga benne? Annyira megmaradtam gye­reknek. egy kicsit ma is hiszem, hogy elhivatottság nélkül nincs pálya. Akkor is ett mondom, ha tudom h«gy salátát árul. Bki jo­gász akart lenni, órás lett. akt az emberi belső szerkezeteket szerette volna helyére rakni, és a paragrafusok avatott nagy mes­tere — vagy csavaroja? — lett abból, aki szülei rémület :re ki­jelentette — még aorocslca ész­szél —, hogy gumikerekű ko­csis lesz, és csak muraközi lo­vakét hajlandó hajtani Később derült ki. melyik pálya hívja őket igazán. Igazgatói tanácsra lett dr. Vigh Jánosné — akkori nevén Zsem­bcii Erzsébet — íriss érettségi­vel a közében kocsis. Ráfos ko­csis. Nem törődött vele, hogy ' esőt j ':so! a férrinép, ha szok­nyás ember hajtja a lovat. Rá is kiabált egy rendőr az útke­reszteződésben. jobb helyen nem tudna megállni? Visszafelelte: ha egvszer itt es:tt ki a kocsi ke­reke. Segítsen inkább visszaten­ni. — Fölmagasztalni, úgy látszik, nem nagyon akarta az Igazgató. — Azt hiszem nekem való pá­lyát választottunk. Az igazgató szava valahogy így azólt: kedves Zseni — gyerekko­ra óta mindenki ígv hívja telies nevéből font új névvel —. nem volna kedve ag áregyetemre men­ni? Elővették a prospektust, ki­nézték belőle, mit ígér ez a pá­lya. Lett kedve hozzá, de ké­sőn. Gödöllőről lemaradt. Nem baj, elküldték a papírokat Deb­recenbe. Addig azonban — sz'lt tovább a kedves igazgató bölcs taná­csa — jó) lenne valahol fizikai munkát vállalni. Növelné az esélyt. így lett belőle kocsis Szatyma­zon. a tées-ben Aratáskor ara­tott. kapáláskor kapált. Hivat­kozott rá később is. néha most is: n~m a fal védőről léptem le. én előbb voltam téesztae. — Érdemes volt? Figyelembe vették" — Megkérd-zték azt is, mit csináltam eddig. Néztek egyet, talán nem Is hitt'k de nem fir­tatták tovább. Fölvettek. Se lakás, se kollégium, mert aki későn Jön, kimarad a J'ból. Mondja egy mátés-a'kai lánv, ott még van egv hely, ahol ó lakik, de ne ijedjen meg: rém­ségesen csúnya a háziasszony. Kipróbálta a bátorságát, lett szál'ásn. Nemr.'g volt a tízéves talál­kozójuk. Ki-'erü't, a lányok kő­iül kevesen ma-adtak a pálváo. Agronómus, asszony fej jel ? Volt. oki inkább b'lf s lett. Cifra az élet: aki a bukások minden le­lietőségát végigpróbálta, most adjunktus valahol. — ez a fontos. Azért a négy évért én n^gvszáznt adnék. Az megfizethetetlen volt. Kanott ösztöndílat a nagyon sz=génv t'-esttől, elvitte az albér­let. Amikor végzett. Jött vissza Szatymazra. — Ügy néztek rám, mintha vi'ágtáró lennék mlsik égitest­ről. Mit akar itt egv dipomós lánv? Ta'án a könvökömet is m-gnéT'dk mikor fogom őket l:ikönvövölnl az irodából. Ott a kertészet, legven ott brigádve­.zetö! Gépesítés sehol, vasvillá­val szórták a trágyát. Egyik es­te azt mondták a kocsisok, ők nem do'goznak tovább. Aki akarja, rak'a le. Az is bolond, akj este trág' át terít. Az asszo­nyok elterítették. Aratott most is de aratógép­rei. Akkora kátyúkon buckázott ót a gép, a nyergéből, ha nem i igyáz. kiootyog. — Olvan f ddre most rá se 1 ione senki, ahogv akkor s án­l ritak N-m dttseke 'ni akarik, m»rt van most Is néha hitvány munka, de az a'-k-f osztályon fe. lülin'-k s7ámított volna. Nehéz egyfolttában elbeszélni, amit akar, mert percenként jön­nek hozríá. Az egyiknél végig se m jndja a mondókáját, kopog a másik, igaz, nem n ája kxiik senkivel, ha nem kell, nem is mosolyog de ami rá tartozik, elintézi. Máskülönben álláshal­mozó éppen: hivatala szerint fo­mezőiazdász, de ide'g'enisen gepcs iportvezető is, a műhelyve­zetőt is helyettesíti, a főállatre­nyésztő szabadságon van, helyet­te is hozzá jönnek az emberek. Mire újra szóhoz jutunk, léphe­tünk ecv nagyot az élet ljpcsőin. Ügy ha'lottam, hívták már más­hová is. — Nem jó, ha ide-oda ugrál az ember. Ha valaki elindul, nem ragod meg sehol. Jobb lenne máshol? Csináljuk úgy. hogy itt is jó legyen. Ha az elején nem m-zdu'tem. pedig akkor okom le't volna rá, most minek mui­nék? Jobbat máshol se találnék. Ebbe a két mondatba belefér a lényeg: El "szőr azért volt bá­tor. mert ha elküldik csak job­ban járhat. Most • azért báter, mert jobbat máshol se ta'átna, — Könnyen megvigasztalódik az ember a föagron'm'si szék­ben. Kocsit, lovat, vasvillát, min­dent felejt. — Éppen azért érzem jól ma­gam. mert égviket se felejtettem el. De ne úgy k-zdjük az életet, ezt kér-k. azt adjatok, mert ha nem adtok, úgy elmegyek, mint a pintv. — Minden vágya Mtesült? — Arról nincs szí. Pél Iául ta­nyán lak-un. Itt benn a nagy­üzem igeh'rdetője vagvok, az­tán megvek haza. a tanvára. Nem baj. nem akarok nekimenni egy­nek se. ne radírozzuk le a föld­ről. r-bi élni akar. de az igaz­sághoz hozzátartozik, hogv k-'r­tem egyszer szolgálati lakást. Ak. kor senki nem mozdította rá a füle gombját se, azóta meg nem kértem — Mégis jól érzi ma-át? — Att hiszem, becsülnek az embs-ek. Pedig sokszor szántanak Szaty­mazon elevenbe is. — Aki trala a szövetkezetnek, ezt szerettük volna. Innen él­jen meg. Ne piscozzon, ne gyö­törje magát otthon, dolgo zon itt, megél. Éljen legalá'-b úgy mint azelőtt a ba-aekesból de kevesebbet dolgozzon érte. Csak ez iehe* a nag- üzem cé'ja ná­lunk. Ügv persze nem megy, hogv kihasználjuk a téeszt. Aki fönní'ftta. a trnkteros, az á'lnt­tenyésztő, meg a többi, az járna rosszu1 — Miből lesz a nagvüzem? — Kitapintotta az itteni oéo már tógen. mrt tórem legiobb.no ez n homok. Folytattuk, ,-ro't el­kezdtek: bara-k. s"őlő. gv"'mölcs. Kedv is van hozzá, szakértelem is piac is. — Vtta? —' Nem jő az a nagv egyetér­tés. Védte meg a maga igazát, akit tudin. de ne vonul'oo visz­s a, rmíg szóvnt bírja. Ha nem sikerül, akkor se fogia a kal-n­ját. Sokat vitatkozunk, mégij azt mondom, j '•! megért!ük egy­mást a m'inka'ársaimmnl. Azért tudunk egvütt do'gnzoi. — Nagyot l^ntek előre, az lát­szik, de mit ígirhet még a jö­vő? — Legalább ennvit m*g tud vá'tozni ez a vidék a követke­ző tí'-hús7 évben. — A tanvák? — A vérem'-en van a tanva. de én nem pártoi-m. Űtban van, de ezt a s-áza-Jot még túléli. — A vidék változott t"bát. de milyen lett. aki Beütötte a válto­zást? A fő-fő szék is megváltoz­tatja a benne ülőt. — Ez kívülről jobban látszik, nem tudom. Kényesebb nem let­tem. és a részeg embert most is gyűlölöm, ez biztos. Ha gépen látom, jaj neki. Tudom én is, amit más mond: nincs munka­erő, sttlkség van rá, ne beszél­jünk vele g-nmbán. Aki ivott, azzal én g romba vagyok. Az esze itt legyen, ne a pálinkás­üve'beo. Tíz óra van. most van annyi ideie. h-gv foea-ra akassza a be­kecs" a ka^átof és a buk'sisa­kot. Rossz a fűtése télen a mo­tornak, reggel óta hajtja mégis. HORVÁTH DEZSŐ A magyar munkásmozgalom egyik kieme kedő alakja, Heckmar.n István 125 évvel ezelőtt, 1850. december 23-án szü­letett Már tizennyolc évesen ott serénykedik a kia'akulófé'ben levő osztá'yharcos, forradalmi szo­c'alista munkásmozga'om bo'cső­je körül. Táncsics Mihó'lyal, Lassy Árpáddal, Ihrlinger Antal­lal, Po'litzer Zsigmonddal, Fran­kcl Leóval és Zágonyi György óbudai néptanító és szoc'alista íróval, a Munkáskor elnökével került szorosabb ismeretségbe. Heckmann hamar ismertté vált Pest közéletében. 1870-ben Pol­Iitzer Zs:gmonddal együtt szer­keszti a „Testvériség" című német és magyar nyelven megte'enő munkásújságot. 1871—1872-ben egy'k vád'ott'a a ..Hűttenségi per"-nek. Egy éven át vizsgálati fogságban sínylődött. Szabadu'ása után sokrétű tevé­kenységet fejtett ki. Szívós aka­raterővel bombázta a reakció hadállásait, a céhrendszer alap­jait. Nemcsak a hata'masokkal került szembe. Lc kellett győz­nie a sorsukba beletörődött, el­fásulttá vált. szolgai járom alá kényszerített, öntudat'an szaktár­sai közönyét is. Felvilágosító be­szédeket, előadásokat tartott, röp­iratokat, hírlapi cikkeket, érteke­zéseket írt, harcra buzdított! A fölosztatott cipészegy'etet új­jászervezte, annak n'apszabá'yart k'dotgozta és szaktársai segítsé­gével azt 1877-ben a hatósággal jóváhagyatta. Környezetével ke­resztülvitte a betegsegélyező egy­let megalakítását, a munkaköz­vetítés bevezetését. Aztán a rend­őrség 1881-ben lecsapott rájuk és kite'eoítette őket a fővárosból. Az ebben az évben nősült Heck­mann Istvánt Pécs-e. az 1873-ban hozzácsatlakozott Horváth Jánost Aradra zsuppolták. Kőt évet töl­tött a fe'es*gévcl Pécsett. Két gyermeküket pár hónaposon ott vesztették el. Ott sem tűrték meg, mert tovább folytatta a harcot. Szegedre zsuppolták őket 1887­ben. Heckmann István emlékezete A harminchat éves Heckmann István feleségével Szegeden tele­pedett meg. Az 1872. évi úi ipar­törvény kiharcolásával megkon­dult a halá'harang a céhkorszak felett. Az osztrák és magyar munkásmozgalom összekötői tisz­tét látta el az Alföldre érkezett cipészmunkás. Hiába tiltotta ki a hatóság Hcckmannt, Horváth Já­nost, ós társa kat Dudapest terü­letéről 1081-ben, a szocializmus és a szakszervezeti gondolat már mélyen beágyazódott a cipész­munkások szívébe, tudatába. Az elűzött vezetők he'yére új harcosok álltak. Heckmann, Hor­váth János és társaik pedig az ország különböző részein folytat­ták tovább osztályharcos, forra­dalmi tevékenységüket, tgy vált valóban országossá a mozgalom, amely a kilencvenes években az éhbérek melletti napi 15—18 órás munkaidőt lecsökkentette 12 órá­ra, némileg rendezte a munkabé­reket, részbem javította a tanon­cok helyzetét, emberibb munka­feltételeket teremtett. Az 1879-es nagy árvíz után megkezdődött Szeged újjáépítése. Heckmann István Szegeden, Hor­váth János Aradon teremtette meg harcával a munkásmozgalom alapjait. Forradalmi működésük­nek csak kevés emléke maradt fenn. Heckmann Istvánnak 4 évi fá­radozásába keriilt Szegeden, a Cipész Szakegy et megalakítása, 1391-ben. Horváth János Aradró' küldött agitátorokat a hódmező­vásárhelyi képzőművészeti és ag­rárproletárok öntudatra ébresz­tésére. Mindez gyakorlatilag Heckmann két régi mozgalmi ta­nítványának sikerült, Héger Mi­22 évesen há'ynak és Kovács Pé'ernek. ök nevelték szocial síuvá Szántó Ko­vács Jánost, a kubikost. 1892­ben Heckmann lanílványa, a 20 éves Takács János képviselte Szegedet Budapesten küldöttként a C.pcsz-Csizmnd a Munkások és Kisiparosok első országos kong­resszusán. Az lC91-es hódmezővásárhelyi agrárzendülés rémületbe ejletie a magyar uralkodó osztályokat Heckmann első munkahelye Szegeden a Dugonics utca elején a Kálai háziipari cipőüzemben volt, aliol szabászként állott al­kalmazásban tíz éven át. Még mindig nehézkesen beszélte a magyar nyelvet, németes dialek­tusban. Először csak egy — úgy-1 nevezett — asztaltársaságot ho­zott létre a Horváth M'hály és Takaréktár utca savkán, az „Or­szághúz" vendéglőben, ahol kis kollektívája külön asztalt tartott fenn magának „Magyar Cipé­szek" fel'rattal. A tagoknak min­den etejfcit idegen szóhaszná­latéit 20 fillér bírságot kellelt fi­zetni az asztaltársaság önképzési és segélyezési alapjába. Mór húsz évi szakadatlan for­radalmi múlt állott mögötte 1087­ben, szinte emberfelettinek mond­ható mozgalmi munkássággal. Eb­beli működése közben értékes ta­paszta'atokat szerzett, megtanul­ta helyesen mérlegelni az osz­tályharc erőviszonyait, az objek­tív és a szubjektív előfeltételek mibenlétét. Nevét ismerték or­szágszerte. Az osztrák szervezett munkásság is tudott róla, tie Berlin, Párizs és London is. Első gyermeke I'onka, 1887. november 17-én született Szegeden 1 "08-ban a „Magyar Cipészek" asztaltársa­sága az „Országház" vendéglőből átköltözött a Bé'a utca város fe­löli o'da'án levő „Kisn'pa" ven­déglőbe. Ez a vendéglő volt / a szegedi cipészmunkások mozgal­mának tulajdonképpeni bölcsőié. A volt „Wagner" Gőzfürdővel át­el'cni házban, a „Kisp'pa" ven­déglőben alakult meg 1391-ben az Alföldön e'sőként a Cipészsegé­dek Szakegylete. A századforduló időszakában a gimnazista Juhász Gyula a ci­pészmunkások körében, a „Kispi­pá"-ban került ismeretségbe a munkásmozgalommal, a forradal­mi szocialista gondo'attal. Innen keletkezett még annak idején a versfaragó Pestalics Istvánnal va­ló ismeretsége és barátsága. Ju­hász Gyula vitákba bocsátkozott a lázadó sze'temű, szervezett munkás suszter'egényekkel. Töb­bek között é'es összecsapásba ke­veredett a c'pészmunkásokkai a szigetvári hős, gróf Zrínyi MTk­lós személyének kérdésében, akit a cipészmunkások így jellemez­tek: „Jó, jó, nemzeti nagyságát elismerjük bár, de ő is éppen úgy parasztnyúzó feudális úr volt, mint a többi!" A megnépesedett asztaltársaság 1392-ben bérharcot ind'tott siker­rel, a már említett Kátai-mű­he'yben. Következett az Engels­mann-féle c'pőüz'et dolgozóinak kiizds'me, majd a Szög' cipész­műlie'y munk- •sa nak eredményes sztrá'kharca, amelyek miatt Ká­tai elbocsátotta műhelyéből Heck­mannt. Ekkor, mert sehol sem al­kalmazták, cipőfelsőrész-készítő műhelyt nyitott a Kelemen ut­cában, a Hágival szemben. 1900, 78 évesen máius t-én boldog napja volt: 13 esztendős Ilona nevű leánya Új­szegeden a Ligetben, az ott ösz­szegyülekezelt proletárok előtt el­szavalta Csizmadia Sándor: „Pi­ros szekfű" című forradalmi ver­sét. így kiáltott fel: „Szívemből szavalt a lányom!" A háttérből ő irányította 1906­ban az első szegedi nagy cipész­sztrájkot. EUárt az 1903-ban meg­a'akult kőműves-szakszervezetbe és más szakszervezetekbe, ahol előadásokat tartott a marxizmus­ról. Nem értett egyet a lassallea­nizmussal. Mozgalmi tanítványa t osztályharcra le'kesítette az 1912­es forró hangulatú tüntetéseken. Az első világháború éve'be.n meg­telte a mozgalmi ügy érdekében a menthetőt. Cseh Imrén keresztül 1918 végén a bőrös helyi csoport tagjait a KMP mellé, sorakoztatta fel. A fonoda'om szegedi letörésekor Cipőipari Szövetkezetet hívott ételre, amely — sajnos — a ve­zetők nézeteltérése' m;att nem b­zonyult hosszú "te'.űnck. Szabászi minőségében, 70 évesen Vénig Gyula cipészmes'er műhelyében dolgozott meggyengült szemmel, reszke'ő kezekkel. A Pusztaszeri utca 22-ben lakott, olyan szute­rén egyszoba-konyhás lakásban, melyet csapadékos időjárás ese­tén elöntött a víz... Kilenc gyermeket nevelt fel. Gyerekei közül már csak két nyomdász fia él. Az egész ország munkássága ünnepelte 1924. december 7-én Szegeden. a volt Maros utcai Munkásotthonban forradalmi munkássága 55 esztendejének al­kalmából. Üdvözö'ték őt az SZDP központi vezetősége és a parla­menti frakció, a Bőripari Szak­szervezet nevében. Üdvözölte ct Horváth János, Hígcr M'háiy. a i alföldi bőrös helyi csoportok és a szegedi sro~'a"sfa ifiúmunki­solc képviselője Pestalics István szép versével köszöntötte az ün­nepeltet. Olyan harcosok nőttek fel mellette, mint Marosán Milán, Cseli Imre. Lengyel János, Fe­rcnczi József, Deli Károly, Ber­nátéi András, Vénig István és mások. Az 1871 —1372-es „Hűt­lenség' ner" vádlottai közül ő élt legtovább. 1937. szeptember 11-én ha'tmeg a Szt. László utca 9. sz. a'atti í. emeleti lakásában, 87 éves korá­ban. Nagyszerű forradalmi mun­kásságát nem őrzi márványtábla a Szt. László és a Gem utca sar­kán. Ez az írás ezt a mulasztást Igyekszik pótolni. Fe'esége 1919­ben hatt meg. A Dugonics teme­tőben nyugs .anak egymás ne telt Megérdemelnék, hogy síriukat kellően gondozzuk e fogadalom jegyében: „A szabadságot, amelyért éle­tedet szentelted, biztos kezekkel őrizzük." PUSZTAI (PIPICZ) JÓZSEF

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom