Délmagyarország, 1975. november (65. évfolyam, 257-281. szám)
1975-11-19 / 271. szám
Szerda, 1975. november 19. 3 Tanácskozás egyetem politikai kérdésekről Török József, a Szeged városi pártbizottság e'só titkára tegnap, kedden délután « József Attila Tudományegyetemre látogatott. Itt a rektorral, valamint az egyetem párt-végrehajtóbizottságának tagjaival, a társadalmi és tömegszervezetek vezető képviselőivel folytatott eszmecserét egyetempolitikai kérdésekről. A kötetlen és hasznos beszélgetésen a téma valamennyi időszerű, helyi vonatkozásával előremutatóan foglalkoztak. Új gépsorok a Zsolnaygyárban Edénygyártó gépsorok érkeztek a pécsj Zsolnay Porcelángyárba. Az automata tányér, csésze és tálkészítő berendezést új csarnokban állítják helyére. A szerelést úgy ütemezték, hogy a jövő év márciusában megindulhasson a termelés. A Zsolnay-gyárban folyamatban levő rekonstrukció nyomán az emberek egészséges környezetbe kerülnek. A KRESZ-tanfolyam hallgatója lehet bárki, akit érdekel, hogyan kell majd január elsejétől úttesten és járdán, nappal-és- éjszaka, villamoson, aút&val, kerékpáron vagy gyalogosan szabályosan haladnia. A tanfolyam utolsó órájában tartják a vizsgát.. Néhány hét alatt 150 tanfolyamot szerveztek Szegeden és a járásban, s még most is egymásnak adják a kilincset a jelentkezők. Van olyan vállalat. ahol már a hatodik tanfolyamot indítják. Ki hitte volna, hogy az emberekben ekkora felelősségérzetéi? Ml másnak nevezhetném? Tudásszomjnak, talán. De sokkal fontosabbnak érzem, hogy külön felszólítás nélkül is sokan kötelességüknek érzik az új KRESZ megismerését — A második, harmadik tanfolyam óráin vettem észre. hogy már szó szerint idézem a Magyar Közlönyben megjelent rendelet szövegét Pedig arra törekszem, hogy ne csak a szabálvt tanulják meg a hallgatóim, hanem amit a szavak takarnak: a lényeget Is. Egyértelmű megoldást minden lehetséges helyzetre úgysem tartalmaz a szabványgyűjtemény. Vezetés közben sem az jut az embernek eszébe, hogy mit is mond erről a KRESZ... Az elveket kell tisztáznunk, tehát az oktatónak magvaráznia kell, és nem bifláztatnia. Az sem mindegy persze, hogy miiven összetételű a csoport Buszvezetők körében elég volt utalnom arra, amit — csak példakéoo mondom — a csengelei tanfo'vamon részletesen meg kellett magyar*znom. Az oktatónak is rugalmasnak kell lennie. HL"* APO-VT NÉLKÜL Általános iskolai ossttályterem Csengelén, ahol mára tizedik tanfolyam hallgatói vizsgáznak. A gyermekméretű padokban felnőttek szorongnak'. A pad is szűk, meg a vizsgaláz is szorongatja a torkukat. Tollfogáshoz gyámoltalan a kezük, a szemüveget talán egy fél óráig kereste otthon az asszony. — Húsz perc alatt kell kitölteniük a vizsgalapot — magyarázná még tovább is a vizsgáztató, . amikor ; hátul óvatos kéz emelkedik a magasba. — A férjem analfabéta. Ugye megengedik, hogy felolvassam neki a kérdéseket? De válaszolni már ő fog, megtanultuk mi az egész könyvet otthon, még a fiam is segített A csoport oktatója később mesélte el, hogy a bácsinak lovas kocsija van, a felesége addig veszekedett vele, amíg be nem iratkozott a tanfolyamra. „Nem engedem ki az országútra. ha el nem jön az iskolába. Hogv megy be különben Kistelekre, már egy életre tudatlan akar maradni?" v Két srác ül az ablaknál, 14 —15 évesek. — Segédmotorosok leszünk karácsonykor, ha sikerül a vizsgánk. A«ánk parancsolta, hát jönnünk kellett Különben nem kapjuk meg a Babettát. Hibapont nélkül csak ők ketten vizsgáztak abban a csoportban. — Igenis, kötelezővé kellene tenni a vizsgát mindenkinek. Megyek majd szabályosan az úton, aztán belémszalad valaki, mert nem vette a fáradságot, hogy elolvassa azt a száz oldalt Pedig még a KRESZ is azt írja: „A biztonságos és zavartalan közlekedés alapvető feltétele, hogy a közlekedési szabályokat mindenki megtartsa, és szánr'thasson arra, hogy azokat mások is megtartják." — Húsz éve van jogosítványom. Ismerem a vezetér minden csínját-bínját. Nincs szükségem a tanfolyamra majd a kollégáim elmondják, mi az az egy-két fontos változás. Nincs nekem időm az ilyesmire. Majd rászánunk egy délelőttöt az irodában. — ... ? — Ugyan már, ne akadékoskodjon. Nem én leszek az egyetlen. £s biztosíthatom, január után sem fogok karambolozni. Vitatkoznék, de minek? Mondanám, hogy nemcsak a maga bőrét vjszi vásárra, de érveim lepattannának magabiztossága betonfaláról. — Csak hétvégeken vezetek, ha kirándulni megy a család. A munkahelyemhez közel lakom, ha pedig kiküldetésbe megyek, nem én vezetem a vállalati kocsit. De úgy érzem, ott a helyem a tanfolyamon, a vizsgán is, f beosztottjaim között. Azt hiszem, kétszer annyit tanultam, mint ők. Nem akartarr szégyenben maradni. Hogvnr hogy aztán összenevessenek r hátam mögött: a főmérnökünknek nem sikerült. Felkiá'tójel a kék matri cán, KRESZ '76 felirat ar autó szélvédő üvegén. Vezetőle tehát már sikeresen vizsgázott. Az új KP ESZ soka* emlegetett bizalmi elvét ő már ismeri. Benne hát megbízhatunk. Pálfy Katalin Kijavítson a munkáján ? K ézenfekvő, hogy a kérdésre azt feleljük: mindenki. Mert való igaz, nincs olyan emberi foglalatosság, melyet ne lehelne jobban, tökéletesebben, a korábbinál célszerűbben csinálni. S napjainkban ezt külső és belső okok egyaránt sürgetik, hiszen a külkereskedelmi forgalom egyensúlyának javítása, a termelési szerke et átalakításának gyorsítása, seregnyi más, hasonló teendő mindenkitől jobb munkát követel. Mág's, óvakodjunk a hamari általánosításoktól, könnyen tévútra terelhet. Sűrű eset ugyan-'s, hogy azoknak sr.ól, azokhoz jut el elsőként a biztatás, akik húzzák a szekeret — hol a kátyúból, hol a sima úton —, s akik csak nézik, azok az ösztökélésre ró sem hederítenek. Közösségek sora, egyének nagy tábora bizonyítja napról naora, hogy érzi, s érti a társadalmi követelményeket, a tisztességes, teljes szívvel, tudással megoldott feladatok egymásutánjának jelentőségét. Jogos a feltételezés: az ilyen közösségeket, embereket különösebben nem kell sarkallni, maguktól is kutatják a hatékonyabbat, az össztársadalmi és a helyi érdekekhez köze'ebb állót. Mégis, m'ntha napjainkban nekik szólna elsősorban a társadalmi érdekek megfogalmazásából született figyelmeztetés: jobban kell dolgozni. Rendben van, hisz' ezekben a közösségekben — környezetükben — is rejlenek tarta'ékok, még feltáratlan források, s teremtődnek újak a munka során. Indokolt azonban megkérdezni, mi lesz azokkal a közösségekkel és egyénekkel, amelyek, akik a keveset sem érzik kötelességüknek, azt nézik, miként húzatnak ki a teríiek alól, hogvan érvényesíthetik a gyakorlatban azt a felfogást, hogy fo<?iuk meg, és vigyétek. Mert. ha mindenkitől többet, jobbat vár a társadalom — s okkal, joggal teszi ezt —, akkor e követelményt nagv hiba úgv értelmezni, hogy a lók há"nok maid magasabbra, s a restek maradnak ott, ahol voltak. S ha lépnek is aprócskát, semmit sem csökken a közöttük, s a törekvők közötti távolság! Évezredek bölcsességét summázza a hinduk egyik közmondása: ügyetlen munkás a szerszámait szidja. Mi trgadás. szűkebb és tágabb környezetünkben nem nehéz föl'edezni ezeket a „munkásokat". Azokat, akik — legyen beosztásuk, munkakörük bármi — mindenért másokat hibáztatnak, gondjaik forrását külső okokban keresik, ak'k úgy hiszik, raltuk nem múlt, múlik semmi sem. Tévedés lenne valamennyiüket egy kalao alá venni, s azt mondani, lógósok. lusták, az a közös bennük, hogy elmennének a munka temetésére. Igen, ilyenek is vannak, ám olvanok szintén, akik igyekeznek, de annak eredménye, haszna nincsen, mert helyet tévesztettek, nem ott vannak, ahol képességeik szerint lenniük kellene. A lógós, a lusta fülöncsíoése az egyszerűbb. Nehezebb földeríteni azokat, akik mintha dolgoznának, mintha nagyon is sok nehezednék a vállukra, de ténylegesen nem gyarapítják közös eredményeinket. Nehezebb a meglelésük, de távolról sem elképzelhe'etlén. Ehhez azonban kisebb és nagyobb kollektívák öntudatos fegyelme, szigorúsága szükségeltetik. Az, hogy ne általában biztassák tagiaikat a munka javítására, hanem — mint azt a dicséretnél, elismerésnél teszik — névre szólóan. Bár igaz, mindannyian dolgozhatunk jobban, javíthatunk munkánkon, ám elérkezett az ideje, hogy akikre ráülik, azok megtanulják: ami mások részire nemes biz+atás, az szám-'kra — mivel a kevesebbnél is kevesebbet kan tőlük a társadalom — most már parancs. M. O. Tudományos ülésszak Ötvenéves az Országos Közegészségügyi intézet Pontosan fél évszázada, 1925. november 18-án hirdették ki azt a törvénycikket, amelynek értelmében létrehozták az Országos Közegészségügyi Intézetet. Az intézet létrehozása teremtette meg a feltételeket ahhoz, hogy az addig főleg rendészeti módszerekkel és alacsony hatásfokkal működő hatósági orvosi hálózatot korszerű szakismeretekkel rendelkező szakembergárdává fejlesszék, központilag irányított és országosan szervezett közegészségügyi-járványügyi szaktevékenységet végző — hálózatot alakítsanak ki. Egészségügyünk fontos inAz Orvos- Egészségügyi Dolgozók Szakszervezetének tézményévé fejlődött az Országos Közegészségügyi Intézet, amelynek fél évszázados jubileuma alkalmából kedden — háromnapos programmal — tudományos ülésszak kezdődött. A tanácskozásra meghívták számos külföldi partnerintézet képviselőit. Kitüntetéceket, pályadíjakat, juta'makat adtak át a tanácskozáson a közegészségügy, a járványügy kiváló szakembereinek. Dr. Tóth Béla főigazeató ismertette ünneoi beszédében az intézet öt év*izedes tevékenységét. Időszerű szakmai kérdésekről szóló szekcióülésekkel folytatódott a megnvitó után a jubileumi ülésszak. A lakosságot kőrvetle-'űl éríVŐ kérdések kö-ül szóba karü1-tek az lu-Nz-dzáclós á-+almak közül néldául a levegőszenynyeződás, azután a természetes vizek elszennyeződésének problémái, illetőleg a védekezés módszerei. Szó lesz a zajártalmak káros hatásairól, megelőzésükről is. (MTI) kongresszusa Csaknem félezer küldött és meghívott részvételével kezdődött meg ma az ÉDOSZszékházban az Orvos-Egészségügyi Dolgozók Szakszervezetének VII. kongresszusa. A tanácskozáson az egészségügy szempontjából — pozitív eredményekben — gazdag négy és fél év munkáját értékelik. A kongresszuson megle'ent Sarlós István, az M'ZMP Politikai Bizottságának tagja, a Hazafias Nép"ront Országos Tanácsának főtttká^a. Duscvek Lnjosné, a SZOT titkára és dr. Zsőgön Éva egészségügyi államtitkár. Dr. Darabos Pál, a szakszervezet főtitkára ismertette a központi vezetőség referátumát. Egyebek között hangsúlyozta: a VI. kongresszus óta eltelt időszak fő jellemzője, hogy az MSZMP X. kongresszusának hatására, határozatainak végrehajtása során az egészségügy számára alapvető fontosságú társada'ompohtikai döntésekre, határozatokra és törvényhozásra került sor. Állami feladattá vált az egész lakosságra kiterjedő ingyene.c egészségügyi ellátás, a betegségek mege'őzése került az egász-égügyi tevékenység előterébe. s á'talánosságban a lako-ság egészére kiterjedő goudn-ás fokozatos fellelése lellemezte a be-rímo1 ási időszakot. A lehetőségedhez kénest <avult az egí<z-é-»ügyi dolgozók helyzete, jövőbeni teendők azonban e tekintetben is vannak. A beszámolót után megkezdődött a vita. A kongreszszus ma, szerdán folytatja munkáját November 24-27: Finn szakmai napok Budapesten november 24-» 27. között finn szakmai napokat tartanak, amelyeket Finnország legnagvobb exportvállalata, a METEX egy sor hazai szervezettel és intézménnyel — köztük az MTESZ-szel és a Magyar Kereskedelmi Kamarával — egvüttműködve készít elő. Már 1972 februárjában volt hasonló közös rendezvény, a budapesti finn műszaki hét Mint annak idején, a mostani találkozónak is legfontosabb feladata, hogv megismertesse a magyar szakemberekkel a finn vas. és fémioar. gépipar és más szakterületek műszaki színvonalát, feilesztési eredményeit. ezzel e'ősegítse további kapcsolatok kiéoítését. E célokat szolgálják a --og_ ramban szereolő előadások is. Az olvan ..hagyományos" együttműködési területek — mint a paoír- és nyomdaipar vagy az élelmiszer-csomagolás — szakkérdései mellett ezúttal foglalkoznak majd az építőipar, a gépipar, a bányászat, a kohászat témáival. Á közúthálózat fejlesztése Kedden, tegnap a Parlamentben ülésszett az országgyűlés építési és közlekedési bizottsága. A képviselők — a Közlekedés- és Postaügvi Minisztérium előterjesztésében — az országos és tanácsi közúthálózat fejlesztásérő! ; '""Icskcitak. A tájákozt->*ői ból kitűnt, hogy s nsgyedik ötéves terv végéré az országos úthálózat hossza megközelíti a 30 000 kilométert, s a beton, illetve aszfaltbetonburkolatok aránya a korábbi 60 százalékról 74 százalékra növekszik. A főúthálózat hossza 6200 kilométer, ebből azonban 1300 kilométer nem felel meg a követelményeknek, részint a burko-" latszélesség, részint a teherbírás és a burko'atfalta miatt. Az alsóbbrendű hálózat, a nagyrészt Ú1 nyomvonalon épült bekötőutakkal is ideértve, elén a 23 620 kilométert. A tervidőszak végé-, 35 kilométer hosszú autóoálya és csaknem 100 kilométernyi autóút áll a gépjárművek rendelkezésére. A képviselők a tanácskozáson megvitatták az országos és tanácsi közúthálózat fejlesztésének ötödik ötéves tervét is. A vitában felszólalt Juratovics Aladár Csongrád megyei képvise. lő is. ,