Délmagyarország, 1975. november (65. évfolyam, 257-281. szám)

1975-11-18 / 270. szám

3 Kedd, 1975. november IS. Huszonöt éves a postai hírlapszolgálat Ünnepi megemlékezés Szegeden Az ünnepség résztvevőinek egy csoportja Tegnap, hétfőn délelőtt Szegeden, a Tisza Szálló nagyiermében a postai hír­lapszolgálat 25. évfordulója alkalmából Csongrád, Bács­Kiskun, Békés megye postai dolgozói részére ünnepi meg­emlékezést tartottak. Az ün­nepség elnökségében töb­bek között helyet foglalt dr. Koncz János, az MSZMP Csongrád megyei bizottságá­nak titkára, Toplak Ferenc, a Posta Vezérigazgatóság hír­tapügyosztáJyának vezetője, Keresztes Mihály, a Postá­sok Szakszervezete Területi Tanácsának titkára. Dr. Bán Ferencnének, a Szegedi Postaigazgatóság osztályvezetőjének megnyitó szavai után Rózsa látván, a Szegedi Postaigazgatóság ve­zetője mondott beszédet. Szólt a lapterjesztés kezde­teiről, majd vázolta a ter­jesztési munka fejlődését. Ennek magyarázata az is, hogy a lakosság politikai, kulturális, gazdasági érdek­lődése sokkal nagyobb, mint a történelmünk során bár­mikor is volt. A negyvenes évek végén a falvak többsé­gében csak négy-ötféle lapot járattak, ma ugyanitt 70-féle Sajtóterméket olvasnak. A kezdetekhez képest a terjesz­tett hírlapmennyiség meghá­romszorozódott. Természete­sen az előfizetők száma is lényegesen emelkedett, a 25 évvel ezelőtt nyilvántartott 1,5 millióvá! szemben jelen­leg 7,6 millió. A hírlapárusí­tásban elért eredmények részben a hálózat bővítésé­vel, a dolgozók számának növelésével, részben pedig a módszerek fejlesztésével ma­gyarázhatók. A postaigazga­tóság vezetője szólt a követ­kező időszak fejlesztéséről is. Az ötödik ötéves tervben újabb hat-hét hírlapüzlet, 42 korszerű pavilon nyitását tervezik. Beszéde végén hangsúlyozta, a Magyar Pos­ta, a 25 év alatt bebizonyí­totta. hogy a legalkalmasabb a hírlaoterjesztés feladatai­nak ellátására és ebből a munkából a szegedi igazga­tóság derekasan kivette a részét. Dicséret és köszönet illeti a hírlapszolgálat dol­gozóit azért az áldozatos és lelkiismeretes munkáért, amelyet a feladatok végre­hajtása során a legnehezebb körülmények között is vé­geztek. Az ünnepségen felszólaló Toplak Ferenc, a posta ve­zérigazgatóság, dr. Koncz Já­nos, a Csongrád megyei párt­bizottság nevében mondott köszönetet a hírlapterjesztő postai dolgozóknak. Toplak Ferenc kitüntetése­ket adott át: Csongrád me­gyéből miniszteri dicséretben Kálai Imréné (Szeged), ve­zérigazgatói elismerésben Szécsényi Józsefné (Mind­szent), Joó Ferenc (Szeged­Kiskundorozsma), Vörös Sándor (Kistelek), ifi. Veres István (Szeged) részesült. Rózsa István Csongrád, Bács­Kiskun és Békés megye 73 dolgozójának adott át okle­velet, igazgatói dicséretet. befejezik. B. D. Korszerűsítések a rostiparban Az egységes magyar ken- gyár közül kettőben meg­deripar megteremtése, a szüntethetik a rostkikészítést Kenderfonó és Szövőipari Ugyanakkor természetesen a Vállalat néhány éves műkő- kevesebb gyárral, s a kisebb dése, jelentős fejlődést ersd- létszámmal is megoldják a ményezett a hazai rostkiké- kenderiparra váró növekvő szítésben is. A szegedi or- feladatokat. A munkásokat szágos nagyvállalat már jó- nem bocsátják el, mert a részt megoldotta a rostfel- gyárakat más feladatokkal, dolgozás rekonstrukcióját, új cikkek gyártásával bíz­amelyre mintegy 100 millió zák meg Az -egész rosMoari forintot irányoztak elő. Fon- rekonstrukciót hamarosan tos feltétele ez annak, hogy a falvakban is munkaerő­hiánnyal küzdő kendergyá­rak ellássák a feladatukat; gazdaságosan termeljenek, s a továbbfeldolgozó fonó- és szövőgyárakból ne hiányoz­zék a nyersanyag. Valamennyi felújított ken­dergyárban megszüntették már a nehéz fizikai mun­kát. elsősorban a tilolást gé­pesítették. Ennek a lényege, hogy mind a hat rekonst­ruált gyárban modern tilo­lóturbinákat — vagyis az iparág legkorszerűbb ilyen berendezéseit — szerelték fel. Ezek helyenként elavult gépeket — sőt egyes gyá­rakban teljesen elmaradott kézi munkát váltanak fel. Nagy termelékenységgel tö­rik meg a kenderszáiakat, választják külön a pozdorját, a kócot, s a legértékesebb részt, a szálanyagot. Csak ezeknek a turbinák­nak az üzembe helyezésé­vel mint-gy 20o dolgozó munkáját helyettesítik a gyárakban. További megta­karítást, illetve termelé­kenység emelkedést jelent új kócfeldolgozó gépsorok üzembe helyezése. ' Mind­ezekkel olyan mértékű cent­ralizálást val 'sttanak meg, hogy az eddigi tíz kender­Baseli Endrére A nemzetközi munkásmoz­galom kiváló harcosára, Basch Endrére emlékeztek születésének 85. évfordulója alkalmából hétfőn, tegnap e Mező Imre úti temető mun­kásmozgalmi panteonjában. Cséby Lajos és Gyáros Lász­ló, a Magyar Partizán Szö­vetség országos bizottságá­nak tagjai — egykori harcos­társak — megkoszorúzták a spanyolországi nemzetközi brigád részvevőjének emlék­tábláját. Koszorút helyeztek el a család tagjai is. (MTI) Az országgyűlés kulturális bizottságának ülése Hétfőn a Parlamentben dr. életszínvonalának, az iskolá­Ortutay Gyula elnökletével zottság szintjének emelkedé­tar.ócskozott az országgyűlés sével, illetve a társadalom kulturális bizottsága. A ta- struktúrájában végbemenő nácskozás napirendjén a átrétegeződéssel. A könyv­könyvkiadás. könyvterjesztés kiadásnak és a könyvter­elemzése szerepelt. A képvi- jesztésnek ezért még haté­selők megállapították, hogv konyábban kell szolgálnia a könyvkiadásunk az elmúlt művelődéspolitikai célokat, a esztendőkben eredményesen szocialista világnézet széles fejlődött, megfelelt a "kulfu- körű terjesztését, a korszerű rális politika követelményei- általános és szakmai művelt­nek. Néhány bizonyító erejű ség emelését, a magyar és az szám: 1970-ben 4793 mű je- egyetemes kultúra értékei­Munkások a tanácsban lent meg, kis híján 47 mil­lió példányszámban, 1974­ben már 7281 mű, több mint 68 millió példányban. A könyvkiskereskedelmi for­galom adatai azt tanúsítják hogv növekedett az üzemi munkásság könyvvásárlása, 3 csaknem kétszeresére emel­kedett a falusi könyvforga­'om. A következő években azzal kell számolni, hogy várha­tóan tovább növekszik a könyv iránti érdeklődés, ösZ­szefüggésben u lakosság nek megismertetését. Engi Vince tanácstag ola­jos munkaruhában ment a boltba, s amikor reklamált valamiért, az eladó felelt is neki foghegyről, meg nem is. Olyan helyzetbe hozta a vi­ta, meg kellett mondania: ő ennek a körzetnek a tanács­tagja, kötelessége, hogy má­sok érdekében is szóvá te­gyen visszásságokat. Ha hi­bát talál, még intézkednie is kell. „Honnét tudjuk mi azt, hogy maga a tanácstag?" — kérdezték jelentősen megsze­lídülve. A tanácstag akkor is ta­nácstag, ha olajos ruhában dolgozik, meg akkor is, ha — ugyanő — fehér ingben ül a tanácsülésen. Nem a ruha, a vállalt munka teszi. De hogyan látja el feladatait a munkás, ha bekerül a testü­letbe? Nehezebb utat jár meg, ezt gondolhatjuk. De meg tudja-e járni? — ez a kérdés súlyosabb része. Kapcsolat az emberekkel Kazánkovács a KSZV új­szegedi gyárában Engi Vin­ce, s a városi 81. sz. lakó­körzet tanácstagja. Ez a II. kerületi baktó—új-petőfite­lepí területen van. — Hogy milyenek a külvá­rosi, vagy ha úgy tetszik, városszéli utcák, azt tudják a szegediek. De mit tehet a tanácstag a választókerület­ben élők körülményeinek javításáért, azt talán keve­sebben mérik fel. Konkré­tan: ön mit tudott eddig tenni? — kérdezzük Engi Vincétől. Első felelete egy nagy só­hajtás. Aztán szakszerű ma­gyarázat következik arról, milyen is az a kohósalak út, amelyet körzetükben is ter­veztek, de a megépítés ké­sik. — A belvíz miatt sok min­den elmaradt nálunk, meg más körzetekben is. Volt egy ankét, amelyen ismertettük az itt élő emberekkel a ter­veket. Most pedig el kellene mondani, miért maradtak papíron. Komolyan mondom: én bízom benne, megértik as emberek, hogy a várost nem körzetekre szabdalva, hanem egységes egészként kell néz­ni, s ha „bejön" valami baj, elmarad más tervezett dolog. Mégis engem szorít a gond, hogy adhassunk valamit a körzetnek. Mert úgy van ez: ha én nem érzem saját bő­römön, hogy környezetemben előnyös változások történtek, hiába hallom-olvasom, hogy Móravárosban út épült, vagy járda. Ezért hajtjuk, hogy karácsonyra bővüljön a vil­lanyhálózat. Tudja, hogy si­kerül majd? Ipari tanulók dolgoznak rajta társadalmi munkában. Báló Miklósné munkásasz­szony, a 46-os körzet' tanács­tagja azt mondja: — Mióta szaladgálok, hogy járda épüljön a Szőregi úton! Mert megépült a szép úttest, de túl magas töltésre. Hogy a házakhoz bejárhassanak, magasított lejtőt kellett a kapuk elé rakni. Ahány ház, annyi huppanó. A. kisma­máknak a babakocsit emiatt a nagy forgalmú úttesten kell tolniuk. A választókkal igen jól megértik magukat a munkás tanácstagok, gondjaikat ér­zik, harcosan képviselik. Ha szót emelnek — bizonyítha­tó —, ugyanolyan figyelem­mel hallgatják őket, mint bárki mást a testületben. Ha harcolni is kell valamiért, ugyanúgy kiharcolják, mint más. És az idfi? A munkás nem szaladhat el a gép mellől, s olajos munkaruhában is legfeljebb a boltban intézheti tanács­tagi munkáját. Ha a tanács­ülésen a sorokban keresi az ember, nem lehet elválasz­tani, ki a munkás, ki a pro­fesszor, és ki a téesztag vagy hivatalnok. Legfeljebb a fel­szólalásnál. Mert — enged­tessék meg — legkevésbé ők veszik át az érthetetlenségig bonyolult hivatalos zsargont, sokszor világosabban fogal­maz a felszólaláshoz aligha hozzászokott munkásember, mint bárki más. De hogy a vitákba érdem­legesen is beleszóljanak, ah­hoz megintcsak több időre van szükségük. Mert nem biztos, hogy eligazodnak a költségvetés, a lépcsőzetes­ség, meg a szakigazgatás és a minisztériumi rendeletek szövevényeiben, már annál is inkább, mert ezek, és bi­zony a tanácsi jelentések, előterjesztések szövege is az élettől elrugaszkodott nyel­vezetű. Nemegyszer felszólal­tak már emiatt tanácsülésen, vb-ülésen is tanácstagok! De mások csak mondják a magukét, míg a munkásem­berek — mint ahogy a mun­kát is csak szívvel-lélekkel tudják végezni —, ha bi­zonytalanok, inkább hallgat­nak, visszahúzódnak. Aztán mi sem veszi el job­ban kedvüket — csakúgy, mint minden tenni akaró emberét —, ha szólni ugyan lehet, de beleszólni valójá­ban kevés dologba tudnak. — Hogy mit árul a bolt, és mikor tartson nyitva, lesz-e új üzlet, hol épül jár­da meg óvoda, mi a műve­lődési ház programja, azt mindig valami bizottság, fel­ügyeleti szerv, vagy anyavál­lalat dönti el, s „tudja job­ban**, mint a felszólaló — mondja V. János. — Aztán nekem még a fülem is pirul, mikor kapom a féleletet, hogy az ötlet jó, megvalósí­tása közérdek lenne, de most nem lehet kivitelezni, meg nincs hitel, nincs fede­zet, s ha hozzuk is a társa­dalmi munkafelajánlást, az kevés. Legközelebb még a jó gondolat is belémreked, nem szólok, nem javasolok, nem is kérdezek, mert még azt hiszik a végén, mindig csak hiábavalóságokkal foglalko­zom, vagy okoskodom. Keserű szavak csupán, vagy egy az egyben igazak? Rangot adni! Nézzük meg más oldalról is: lehet-e fontosabb egy kér­dés, egy kérés, ha munkáé: tanácstag kérdezi, kéri? Mondhatnánk rá egyszerűen: attól függ... De — és itt időzzünk egy kicsit! -» a munkás nemcsak a maga gyakorlatias észjárását, ta­pasztalatait hozza pluszként a testületi munkába, és még csak nem is egy ugyanolyan körzetet képvisel, mint akár­melyik, más foglalkozású ta­nácstag. Egyrészt, mert a munkás tanácstagok egy alappolitikánkból eredő elvet is képviselnek: a munkásság hangját minden politikai testületben. Egy munkás ta­nácstagnak rangot, kurázsit szerezni azt jelenti, hogy s munkásság gondolatainak, véleményének szerez, ad te­ret. Másrészt pedig: nem a véletlenek összétalálkozáss, hogy a munkás lakókerülete­ket képviselik ők, tehát amiért harcolnak, a körül­mények, amelyeknek megja­vításáért dolgoznak, a mun­kások közérzetét, hangulatát meghatározó dolgok. Nem erőszakolt és más­részt pedig nem mellékes kérdés, hogy a munkájukat nehezebben ellátó rmmkás tanácstagokkal sokat kell tö­rődni, kérdéseikre, kéréseik­re még Jobban kell figyelni. Az ő alkotókedvükre, lendü­letükre, közszereplésükre nagy szükségünk van — de akkor vigyázzunk arra, még jobban vigyázzunk, hogy fontosnak, eredményesnek tarthassák ők maguk ie munkájukat, "nogy kedvüke* ne veszítsék ügyintézési labi­rintusokban, időt emésztő harcokban. Velük, gondjaikkal törődni szép feladat lenne a tanácsi hivatali pártalapszervezetek számára is. Szőke Mária Szakszervezetek kongresszusa Ú/ffő kohászok A Lenin Kohászati Művek dolgozói az év első tíz hónapjában csaknem kilencszáz újítást nyújtottak be, mintegy háromszázötvennel többet, mint a megelőző év hasonló időszakában. Ugyanilyen arányban növekedett az elfogadott újítások száma is, amely elérte a négyszáz­ötvenet. A dolgozók újításai az év első háromnegyedében több mint tizenhatmillió forint nyereséghez, illetve meg­takarításhoz segítették a vállalatot. Befejezte munkáját vasár­nap a vasas szakszervezet és a pedagógus-szakszervezet kongresszusa. A vasutasok tanácskozásán részt vett és felszólalt Biszku Béla, az MSZMP KB titkára, a PB tagja, ott volt Hérczeg Ká­roly, a SZOT titkára, Kara­kas László munkaügyi, Ne­meslaki Tivadar kohó- és gépipari miniszter. A peda„ gógusok tanácskozásán jelen volt Nemes Dezső. az MSZMP PB tagja és dr. Hanga Mária oktatásügyi mi­niszterhelyettes. A vasasok kongresszusán a küldöttek megválasztották a 121 tagú központi vezető­séget, s az elnökséget. A Vas-, Tém- és Villamosenergiaipari Dolgozók Szakszervezetének elnökévé Borovszky Ambrust, alelnökévé Csenterícs Sán­dort és Szabó Piroskát vá­lasztották. A szakszervezet főtitkára Méhes Lajos, titká­rai : Farkas Lajosné, Koltai Endre és Sttgár György. A pedagógusok kétnapoü tanácskozásán megválasztot­ták a szakszervezet 111 tagú központi vezetősé­gét és elnökségét, elnök: dr. Csűrös Zoltán, alelnök: Pataki Tiborné. főtitkár: de. Voksán József, titkárok: Qr.~ bán Sándorné és Sárdi jos. fmammtmammmmmmmmmm konferenciája Hétfőn, tegnap a Magyar Nemzeti Galériában megkez­dődött a művészrestauráto­rok kétnapos konferenciája. Első ízben vitatják meg a képzőműveszeti alkotások restaurálásának helyzetét, problémáit, feladatait. (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom