Délmagyarország, 1975. október (65. évfolyam, 230-256. szám)

1975-10-05 / 234. szám

12 Vasárnap, 1975. október 5. MAGAZIN — Öljük magunkat. — Igen, elég sok az öngyilkos. — Nem arra gondolok. Az is megfejthetetlen persze. — Ja, tudom: napi két doboz cigaretta, öt kávé, a bivalyerősből, amit Icuka, a titkárnő főz. Regei, délben, este andaxin. Este altatóval alszunk el, reggel koffeinnal rendezzük tántorgó lépteinket. Zsibbadtan kezdjük, „felspanolva" fejezzük bc a napot. S azok a rémálom-látásos éjszakák ... — Egyszóval: öljük magunkat — Közben mondjuk, csak mondjuk: idegesen, hajszoltan élünk. — Miért, hát kérdezem: miért? — Nem tudok másképp dolgozni. És közben: a főnök letolt, inert rosszul dolgozom. A kölyök beszedett, mert már reggel iskolába indulás előtt összeteremtettem, pityeregve, felizgatva ment a suliba. Persze, délután is lekaptam, most meg az egyes miatt. Csak néz rám, hogy mi bajom. Remeg a kezem, ahogy cigire gyújtok, kocog a kanál a hatodik kávé csészéjén, s míg „nevelem" (magyarán: úgy ordítok vele, hogy zeng a ház!) — nos, ezalatt odaégetem a vacsorát. Na, a fene egye meg, mert más ezt már meg nem eszi. — Szokj le a bagóról. Ne unalmadban igyál kávét, s akkor este, el tudsz aludni.., — Jól van, a receptet én is tudom. De elkezdeni... sőt: véghezvinni ... — Ha nem nevetsz ki, mondok valamit. — Mondj akármi nevetségeset, csak elkezdjek már valamit, tegyek valamit — magam ellen. — Nem nevetséges, amit mondok. Kezdd el holnap reggel öt perc tornával a napot. Csukd magadra az ajtót, s felfrissülve fogsz kilépni a szobából. Uszodába nem jutsz el mindennap, tudom, meg hát a frizura... de van húsz perced, fél órád este kocogni, futni egyet. — Ezzel a bebagózott tüdővel ... — Ez az: rájössz, hogy felfordulsz, megfulladsz, ha nem próbálsz egészségesebben élni. A torna, a kocogás felfrissít, nem ismersz magadra. S hogy ezt elérd, képes leszel kevesebbet szívni (leszokni?), rendbejönnek az idegeid, jobban dolgozol, boldogabb lesz a családod... csak kezdd el, fogj hozzá. Senki se formáljon rgagának jogot a módszeres, lassú önpusztitásra. Sz. M. Világnyelv-e a magyar anyanyelv Kétségtelen, hogy a magyar nyelv nem tartozik a világ nagy nyelvei közé. A magyar ember, ha külföldre kerül, nem tud mit kezdeni anyanyelvével. Ha nem beszéli az adott ország nyelvét, kénytelen közvetítő nyelvhez, a ftémethez, oroszhoz, angolhoz vagy franciához fordulni. Nemzetközi tanácskozások, tudományos konferenciák nyelve is általában mindig e világnyelvek valamelyike. Sokszor hallható nálunk: kis ország, kis nemzet vagyunk. Valóban, hazánk mintegy tízmilliónyi lakossága a Föld jóval hárommilliárd feletti népességének elenvészően csekély részét teszi ki. Még ha a magyar nyelvet anyanye'vkéat beszélők száma a kül öldön élő magyarsággal együtt meg is közelíti a tizennégy milliót, a Föld lakói között csak kb. minden kétszázötvenedík ember beszél magyarul. Mégis, a magyar nyelv igen fontos helyet foglal el a világ nyelvei között A nyelvészek a Hadüzenet a fájdalomnak CSEMMCZKY ZOLTÁN RAJZA ) Dr. Csillik Bertalan professzor, a SZOTE Anatómiai Intézetének igazgatója nemrégiben járt Angliában, Keele-ben, nemzetközi konferencián, ahol előadást tartott a feleségével, dr. Knyihár Erzsébettel közösen végzett kutatásaikról Citokémiai egységek az idegrendszerben címmel. — Laikusnak nem mond sokat a téma megjelölése, arra kérem, fejtse ki ennek lényegét közérthető formában. — Az idegrendszerrel sokféle oldalról foglalkozhatnak az orvosok. Vizsgálhatják a klinikum, az élettan, a gyógyszertan, a pszichológia, a biofizika és az anatómia oldaláról. Ez a szimpózium éppen azt demonstrálja, hogy ugyanakkor valamennyi kutatónak ismernie kell mások kutatási eredményeit is. Az egyes szakmák képviselői sokat tudnak egymásnak mondani, gyakran megjelölik a helyes irányt, azt, hogjr milyen úton haladjanak az Ideg- és elmebetegségek gyógyíFöldünkön beszélt nyelvek számát megközelítőleg háromezerre becsülik. Ebből Európában közel pzáz található meg (ennek több mint a fele a Szovjetunió európai területén). Különösen nagyszámúak az afrikai néger és a dél-amerikai indián nyelvek (pl. csupán Szudánban több mint ötszáz néger törzsi nyelvet beszélnek). A magyar nyelv a beszélők számát tekintve a világ nyelvei között igen elöl áll: a háromezerből mindössze huszonnyolc olyan nyelv van,, amelyet többen beszélnek, mint a magyart. A magyar nyelvnek különös jelentőséget ad az a kettőssége is, hogy egyrészt közel ezeréves írásbeliséggel, nagy irodalmi múlttal rendelkező, latin ábécéjű, tipikusan európai nyelv, másrészt eredetét tekintve egzotikus ázsiai, az ún. „flektáló" neolatin, germán és szláv nyelvek közé beékelődött, merőben más rendszerű, ún. agglutináló" nyelv, a távol Északon élő uráli népcsoport nyelveinek közeli rokona. Nagy jelentősége van nyelvünknek idegenforgalmi szempontból is. A népi demokratikus országok piros útlevéllel utazó turistáinak szükségszerűen hazánkon át vezet az útja. Ezért érthető, hogy mind nagyobb érdeklődés tapasztalható világszerte a magyar nyelv iránt. S ez egyben népünk nagyobb megbecsülését is jelenti. JANURIK TAMÁS Éjszaka a szállodában Az alábbi történetet megbízható, szavahihető forrásból hallottam. Igyekszem híven tolmácsolni: Az egyik fővárosi üzem képviseletében, két hivatalos küldött utazott le L. vidéki városkába. A csinos, vonzó külsejű Edit és a rokonszenves András: mindketten a gyár műszaki vezető gárdájához tartoznak. A két ifjú ember jó barátságban volt egymással, de semmi több. Amikor elindultak, úgy tervezték, hogy reggel megérkeznek L.-be, délután hatkor végeznek a tárgyalásokkal és a 8 óra 20-as vonattal utaznak vissza a fővárosba De a tárgyalásokon különböző problémák merültek fel, és emiatt másnapra kellett halasztaniuk a visszatérést Budapestre. Így hát egy éjszakára megszálltak a városka egyetlen szállodájában. Edit az első emelet 37-ben kapott egy kétágyas szobát, a férfi pedig egy háromágyast, a második emelet 21-ben. A portás sajnálkozva jegyezte meg, hogy a hölgy kétágyas szobájában már van egy lakó: egy halk szavú, csendes állatorvosnő. Edit és András magukhoz vették a kulcsokat és bementek az étterembe vacsorázni. Megittak egy üveg tokajit, aztán jó éjszakát* kívánva, mindketten felmentek a szobájukba. András már pizsamában volt és fogat mosott, amikor valaki kétségbesetten dörömbölt az ajtón. Edit volt. Szinte beesett a szobába, ledobta magát egy székre, és felvidultan így szólt: — Képzelje, a szobatársam... — Te jó ég! Csak nem egy férfi? — érdeklődött András. — Rosszabb. Egy nő, aki horkol. Mit horkol! Ügy szól, mint egy hajókürt. Képtelen vagyok mellette pihenni. — Kedves Edit, ha nincs más megoldás, szépen itt marad nálam. Remélem, megbízik bennem. — Természetesen. De az emberek félreértenék, ha egy férfival egy szobában töltenem az éjszakát — mondta gondterhelten Edit. — Csacsiság. Felnőtt emberek vagyunk. Magának pihennie kell. Válasszon: vagy ez a szoba, vagy a hajókürt. Edit még tétovázott egy kicsit — illendőségből —, aztán bólintott: — Itt maradok. — Okos kislány. Most kimegyek a folyosóra. Gyorsan bújjon a másik ágyba, aztán kiáltson, ha szabad a gazda. Edit már kényelmesen elhelyezkedett az ágyikóban. és állig magára húzta a takarót. Két pest múlva András bejött, eloltotta a villanyt és lefeküdt a fal melletti heverőre. Nyitott szemmel bámultak a sötétbe, aztán András megszólalt: — Nézze, Edit, modern emberek vagyunk... — Figyelmeztetem, ha egy lépést közeledni mer, így, ahogy vagyok, kiszaladok a folyosóra! — harsogta Edit szigorúan. — Csak azt akartam mondani, modern emberek vagyunk, kultúremberek vagyunk, legyen nyugodt, nem élek vissza a helyzettel. De azért egy kicsit elbeszélgethetne velem. — Jó, egy kis beszélgetésben benne vagyok — felelte Edit engedékenyen. Már éjfél is jóval elmúlt, és a sötét szállodai szobában a két munkatárs, alig három méterre, zenéről, irodalomról társalgott. — Mi a véleménye a tizenkilencedik századi impresszionista festők hatásáról a mai képzőművészetre? — kérdezte kíváncsian András, de nem kapott választ. András felült a sötétben: — Alszik? t — Nem alszom. De ne gondolja, hogy engem félre lehet vezetni. Kulturális problémákról fecseg, közben arra gondol, hogy itt van maga mellett egy csinos, fiatal nő, akit kclhnyűsze írrel el lehet csábítani. — Könyörgöm, higgyen nekem. Magában nem a nőt nézem, csak a kollégát. Be akarom bizonyítani, hogy ilyen helyzetben is tisztességesen, korrekten viselkedem, és betartom a két lépés távolságot. — Utoljára figyelmeztetem: átlátok magán! Az is gyanús, hogy nem kísérletezik, nem próbál közeledni. Emögött valami trükköt sejtek. — Semmiféle csalafintaságot ne képzeljen rólam. Sőt, hogy teljesen bízzék bennem, most elköszönök és alszunk. Jóéjszakát! — mondta a férfi, és az oldalára fordult. — Köszönöm. Igazi lovagként viselkedett — mondta reggel csendesen Edit. András, mintha egy csipetnyi gúnyt is érzett volna a hangjában. A portásnál mindketten kifizették a szobaszámlájukat. A portás előzékenyen fordult Edithez: — Örülök, hogy a kisasszony nyugodtan alhatott. És elvedül. Az állatorvosnő csak ma délután érkezik... , András a szálloda halljában függő tükörbe nézett, és halkan csak ennyit mondott: „Nagy marha vagy, öregem!..." GALAMBOS SZILVESZTER tásában és az emberi magatartás szabályozásában. — Nyilván az anatómia oldaláról indult el, a közös cél felé, méghozzá kutatása középpontjában ezek a bizonyos citokémiai egységek állnak. — Először is tisztában kell lenni azzal, amit a mai középiskolások mind tudnak, hogy mi az idegrendszer működési alapegysége. Ügy tanulják: az idegrendszer legkisebb része az idegsejt, a neuron. De vannak ennél kisebb, ugyancsak bizonyos önállósággal rendelkező elemek, az idegsejtek részei. Ezek úgy működnek, mint megannyi önálló kis generátor. Másrészt az idegrendszer szerveződésében fontos szerepet töltenek be a több neuronból álló egységek, amelyek a legmagasabb reíjdű agykérgi és más elemző munkát el tudják végezni. Akárcsak a számítógépekben a modulok. A kutatás alapja csaknem két évtizede az, hogy bizonyos kémiai folyamatok egy idegsejten belül alkotnak egy-egy egységet. Ez az egység a citokémiai egység. — Mi a szerepe ennek az idegrendszerben? — Itt láthat a mikroszkópban egy metszetet, a patkány gerincvelőjéből készült. De nem akármilyenéből. Mielőtt erre a sorsra jutott volna ez az állat, egyik végtagján átvágtuk a bőridegeket. A gerincvelő vizsgálatakor azt tapasztaltuk, amit most maga is láthat: az egyik oldalról eltűnt ez a sötétebb csík, amely nem igazol mást, mint azt, hogy a gerincvelő fájdalomelemző központjából eltűnt a savi foszfatáz nevű enzim. Később, amikor a végtagideg újra kinő, regenerálódik. Mit gondol, a gerincvelőben milyen folyamat játszódik le? — Üjból megjelenik es ae enzim? — Igen, sőt burjánzás következik be, amit elektronmikroszkóppal mutattunk ki. Ennek óriási jelentősége van. A központi idegrendszerben ugyanis általában nincs regeneráció. Épp ezért a bénulások gyakorlatilag gyógyíthatatlanok — többek között az agyvérzés utáni izombénulás. Itt azonban találtunk olyan modellt, ahol idegburjánzás következik be a központi idegrendszerben. — Mégiscsak létezik regenerálódás. Milyen lehetőséget villant fel a gyógyászatban? — A kérdés az, hogy itt miért van idegburjánzás, és máshol miért nincs. Ha erre megadjuk a választ, talán el lehet érni, hogy máshol is előidézzük ezt a folyamatot. Akkor pedig megtaláltuk a sérülések utáni bénulások kezelésének természetes módját is. — A fájdalom csillapítására jelenleg a gyógyszeres kezelés az egyetlen lehetőség. Van-e kilátás ennél hatásosabb vagy veszélytelenebb módszerre? — Az orvosságok általában eredményesen csökkentik a fájdalmat, de ezeknek nagy hátrányuk: idővel megszokja a szervezet, nem hatnak az emberre. És persze magúban hordja a megszokás veszélyét... — Mi tehát a kutatások sorában a következő lépés? — Meg kell ismernünk a gerincvelői fájdalomelemző rendszernek a szerkezetét. Ha megismertük, mód nyílik arra hngy megtaláljuk a fájdalomcríüapitás természetes módjatt. Másrészt, ha a központi idegrendszert regenerációra tudnánk késztetni, a bénulás Is gyógyítható lenne. CHIKÁN ÁGNES