Délmagyarország, 1975. szeptember (65. évfolyam, 205-229. szám)

1975-09-11 / 213. szám

CstttSrtSk, 1975. szeptember 11. Kábelek — automatával Somogyi Károlyné felvétele Á szegedi kábelgyárban automata vezérlésű gép sodorja a vastag — gyakran 48 erű — jelző- és müködtetökábeleket, több, egyenként 50 kilogrammos orsóról tekeredő huzalok­ból. Képűnkön: a DST-gépsor részlete A közművelődési határozat óta... \agyobb felelősséggel A lakóbizoftságok munkájáról Az MSZMP KB tavaly márciusi közművelődési ha­tározata nyomán a Kender­íonó és Szövőipari Vállalat párt-végrehajtóbizottsága is számvetést készített a köz­művelődés vállalaton belüli helyzetéről, örömmel lehet zat született, megállapítani, hogy | Sorok a KSZV-böl dig is — jelentős anyagi tá­mogatással, s elsősorban a fiatalabbak számára — klu­bokat hozott létre. Ma min­den gyáregységünkben — és legtöbb telepünkön — van klubéletre alkalmas helyi­ség, és az eszközök is jó­állnak. hogy minden másfél erővel, különösen vidéki te- részt rendelkezésre évvel a határozat óta jelen- lepeinken, maximális erőfe- Más kérdés, hogy a klubélet tős lépéseket tettünk dolgo- szítéseket kell tenni az álta- tartalmi meghatározása még zóink műveltségi színvonalé- lános iskolai oktatás vállala- sok kívánnivalót hagy maga nak javítására. Ez artnál fi- ton belüli — vagy kívüli — után. Elsősorban több támo­gyelemreméltóbb, mivel az megszervezésére. gatást várunk a társadalmi Ül 0 szervek és a gazdasági veze­tőktől a célirányos és hasz­nos programok összeállításá­ban. Az utóbbi évek egyik Hasonló jelentőségű gond legfigyelemreméltóbb léte­szakmunkásképzés. A sítménye a szegedi ifjúsági, szocialista brigád és nyugdí­jas klub. Ül Természetesen a közműve­lődésnek nemcsak vállalaton 1973. január 1-i átszervezés óta olyan vidéki telepek dolgozói kerültek hozzánk, ahol a közművelődés állapo­ta elmarad városi gyáregysé­geink mögött a mintegy 6 ezer 300 munkás­ból a textilipari szakmun­kások száma — a felmérés időpontjában — 641, a vas­Vállalatunk vezetősége a ipari szakmunkásoké 793.' legutóbbi átszervezés során Ugyanakkor a textilipari be­tudatában volt a feladatok tanított munkások száma: 2 jelentőségének, ezért haté- ezer 679, a vasipariaknál vi­kony intézkedéseket tett, szont csupán 169. Ezekből az belüli, hanem azon kívüli hogy a szervezeti struktúrá- arányokból kitűnik, hogy el- eszközei is hatnak dolgozó­ban végrehajtott változások sődlegcs célunk a vállalati inkra. Ezek közül kiemelke­segítséget nyújtsanak. A sze- gazdálkodás alapját jelentő dő jelentőségűnek látszik a mélyzeti igazgatóság létreho- textilipari szakképzettség televízió, a rádió és a sajtó. zása, az oktatási és szociál- növelése oly módon, hogy a A végrehajtó bizottsági vita politikai osztályok felállítása betanított munkások száma hangsúlyozta, hogy a dolgo­jó keretet biztosítottak a mintegy felére csökkenjék, zók nagy érdeklődéssel fi­közművelődési határozat Ez nemcsak a szakmához gyelik e kommunikációs for­végrehajtására. A téma jel- való jobb kötődést jelenti, rásokat, különösen a televí­legéből adódóan itt elsősor- hanem az új, magasabb ziót Emellett azonban fel­ban a személyi feltételek szakmai tudást követelő merült, hogy a vállalat gyá­fontosak, tehát: hogy legye- technológiákhoz való jobb rain, telepein a dolgozók alig nek olyan szakemberek, akik alkalmazkodást is. jutnak színházi élményhez, hivatásszerűen, munkaköri Sajnos sok szakmunkás tá- de moziba is ritkán ülnek kötelezettségeikből adódóan vozott a vállalattól. Azt be. Szegeden, ahol a válla­foglalkoznak a közművelő- azonban meg kell mondani, lati kollektívának több mint dés feladataival. hogy a közművelődés javítá- a fele él, nagy szerepet kel­A közművelődési problé- sában — benne a szakmai lene betöltenie a színháznak, mák közül legfontosabbnak képzésben — túl kell néz- A határozat gyakorlati »ta­látszik az általános művelt- nünk a vállalati kereteken, pasztalatainak összegyűjtése ség kiterjesztése a dolgozó mert elsőrendű feladatunk során éles kritika hangzott kollektívákra, hogy lehetőleg az ember műveltségi szint- ei a színházi müsorpolitiká­mindenki rendelkezzék a jének növelése. És csak má- ról. Részleteiben nem térhe­nyolc általános iskolai vég- sodsorban indulhatunk ki tünk ki erre, de bántóak zettséggel. Az utóbbi évek- abból, hogy dolgozóink ma- azok az összehasonlítások, ben ezen a téren határozott radjanak is nálunk. A meg- amelyek más városok szín­és figyelemre méltó ered- tartás nem szorosan vett házkultúráját lényegesen ményeket értünk el, és el- közművelődési feladat, de jobbnak minősítik, mondhatjuk, hogy évente az talán az alapokat, az üzem A felmérés egyértelműen ilyen végzettséggel nem ren- megszerettetését, a szakmai bizonyította, egyszerű dolgo­delkező dolgozóinknak mint- megbecsülést éppen az okta- zók és vezetők, funkcioná­egy 5—6 százaléka megsze- tásnál lehet kezdeni. Az riusok és alkalmazottak egy­rezte az általános iskolai bi- 1974/75. tanévben 167 textil- aránt vallják: a fejlett szo­zonyítványt. Kiemelkedik ipari tanulót oktattunk, és cialista társadalom megvaló­ebből a sorból az általános 65-en, mint leendő vasipari sításának egyik legfontosabb iskola 7—8. osztályának rö- szakmunkások folytatnak ta- feltétele a „kiművelt ember­vidített tanidejű elvégzése: nulmányokat. A felnőtt szak- fők" számának minél na­üyen módon 106-an tettek munkásképzésben 143 dolgo- gyobb mértékű gyarapítása, sikeres vizsgát. Miután a zónk vett részt, közülük 115 Marosi János, felmérés szerint jelenleg dol- tanulmányi szerződésben kü- , , . , „ „ . gozóink közül 2 ezer 583-an lönféle kedvezményeket ka- a Kenderfono és Szovoipan nem rendelkeznek általános pott. Erőfeszítéseinket jelzi, iskolai végbizonyítvánnyal, hogy ebben az esztendőben közülük 1 ezer 693-an csu- kezdtük el a bútorlapgyár­pán a 7—8. osztályt nem vé- tásban és textilkikészítésben gezték el. Ez érthető, hí- a szakmunkásképzést, s eb­szen általában a kis jőve- ben nem kevesebben, mint delmű családokkal fordult 205-en vettek részt. Ezeken elő, hogy a felnövő fiatalt a területeken eddig nem ké­(különösen vidéken) kivették peztünk szakmunkásokat, te­áz iskolából. Az általános hát kizárólag betanított Vállalat vezérigazgató-helyettese Szinte nem múlik el egyetlen népfronttanácsko­Izás, hogy ne esne szó a la­kó- és utcabizottságokról. A felszólalók jobbítani, tökéle­tesíteni akarják működésü­ket. Ezért hát felvetődik a kérdés, vajon van-e lehető­ségük, hogy valóban a terü­let gazdáivá váljanak az ut­ca- és lakóbizottságok? Egy­értelmű igen a válasz, de a kérdés megvilágítása érde­kében vissza kell kanyarod­nunk a kezdetekhez. Szegeden a lakóbizottsá­gok más városokéval össze­hasonlítva szinte matuzsále­mi korúak, hiszen már az 1950-es évek közepén meg­alakultak a sűrűn lakott körzetekben. A peremkerüle­tekben csak később szerve­ződtek, de Csongrád megye többi városában még ha­gyományai sincsenek, mivel tavaly tavasszal szerveződ­tek az első lakóbizottságok. Két évtizedes szegedi tör­ténelmük alatt sok mindent csináltak, sokféle feladatot láttak el. Hosszú ideig a körzetek pecsétes „bürokra­táiként" ismerték ezeket a bizottságokat, hiszen hatósá­gi, igazgatósági ügyek inté­zői voltak. Igazolásokat lát­tamoztak, igazolásokat adtak ki, a tanácsok kihelyezett sejtjeiként bonyolították a sok papírmunkát, végezték az ügyfélszolgálatot. Tíz év­vel ezelőtt lényeges fordulat következett be történetük­ben. A tanács 1965-ben elő­írta, hogy az egész város te­rületén létre kell hozni a lakóbizottságokat. Azt is ki lehet olvasni a működésüket szabályozó rendeletből: fel­adataik is megváltoztak. Az akkor született jogszabályok leginkább azt sugallták, hogy a lakóbizottságok mű­ködjenek közre a törvények, rendelkezések, határozatok ismertetésében és végrehaj­tásukra mozgósítsanak. A 60-as évek végétől kezd­ve már rá sem lehet is­merni ezekre a bizottságok­ra, annyira más felfogásban láttak hozzá munkájukhoz. Igazolványokat már nem ál­lítanak ki, és a hatósági feladatok ellátása sem tar­tozik hozzájuk. Lehetőséget kaptak arra, hogy tényleg azt csinálják, amihez meg­vannak adottságaik és tehet­ségük. Ez pedig a kapcsolat­teremtés tanácstagok, nép­frontaktivisták és lakók kö­zött; lakó, tanács és nép­front; lakó és lakó között. Nem véletlen, hogy az új ta­nácstörvény megjelenésével a figyelem középpontjába került tevékenységük. Az ál­lami élet és a szocialista demokrácia fejlesztésének az MSZMP által meghatározott programja pedig ösztönzőleg hatott működésükre. Szere­pük jelentős lett a társa­dalmi szabályok érvényesíté­sében, a lakóterület szépíté­sében, a társadalmi tulaj­don megóvásában és a tár­sadalmi munka szervezésé­ben. Így érkeztünk a mához és itt hangsúlyozni illik, hogy lakó-, és utcabizottságok olyan jogokkal rendelkez­nek, amelyekkel, ha komo­lyan élnek, eredményesen szervezhetik a lakóterület életét. Kezdeményezhetnek, javaslatot tehetnek olyan esetekben, amikor a közöst ségi érdek forog kockán. Nem véletlenül használjuk sokszor a feltételes módot. Élhetnének a lehetőséggel, de nem mindenütt élnek. Az okok hétköznapiak, cím­szavakban sorolva a közöm­bösség, restség, felelőtlen­ség. A kis közösségeknek ke­zükbe adták az emberi együttműködés kulcsát — de a kulcsot gyakran a lábtörlő alatt felejtik. A felszólalá­soknak, kéréseknek közös a lényegük: a lakóbizottságok gyakran tehetetlenül állnak egy-egy elviselhetetlenül fe­gyelmezetlen, renitenskedő lakótárssal szemben. Inkább szenvednek az emberek at­tól a sok izgalomtól, amit a neorealista filmekbe illő jelenetek okoznak. A hosszadalmas szekatú­rák, veszekedések, fenyege­tések megelőzhetők lenné­nek. Csak a lakóbizottságok­nak kellene erélyesen fel­lépni a kibírhatatlan szom­széd ellen. Mint ahogy szám­talan példa bizonyította, ha idejében közbelépnek, a vi­ták nem nyúlnak el a bíró­sági folyosókig. A kezdemé­nyezőkészség, bátorság nél­kül azonban a helyzet nem fog megváltozni. Igaz, nem könnyű az együttélésben a kormányos szerepkörében közreműködni, de néha keü, mivel nem kevesebbről van szó, mint a kisebb közössé­gek közérzetéről. Mas területen lehetősége­ikkel kicsit jobban élnek. Kedvezőbb a tapasztalat a tanácstagokkal és népfront­aktivistákkal kialakult kap­csolatokról. Bár a körzeti népfrontbizottságok még több kezdeményezést várnak a lakóhelyszépítési akciók­ban. Némelyik utcában a házak külső képe annyira elhanyagolt, hogy ekkor mondják, a lakóterületnek nincs gazdája, s hiányzik a lakóhely szeretete is. A la­kó- és utcabizottságok a pe­remkerületekben például a társadalmi munka megszer­vezésével, a házfelújítások sorsát kilendíthetnék s nyugvópontról. Az eddig elért eredmények tiszteletben tartása mellett, úgy tűnik, a közéleti fele­lősség még sok lakóbizott­ságnál javításra szorul. H. M. Szekcióülések a finnugor kongresszuson A IV. nemzetközi finn­ugor kongresszus szerdán a Magyar Tudományos Aka­démia székházában, illetve a Budai Vár kongresszusi ter­mében a finnugor tudomá­nyok komplexitásának meg­felelően szekcióüléseken megkezdte a különböző ku­tatási területeken elért ered­mények és problémák vitá­ját. A szekcióüléseken az illető tudományterületek ve­zető hazai és külföldi tudó­sai elnökölnek. A háromnapos üléssoroza­ton nagyszámú előadás hang­zik el. A kutatási eredmé­nyek és a fennálló problé­mák ismertetése, valamint a kutatások módszertanának fejlődésére vonatkozó közlé­sek minden bizonnyal széles alapot adnak a tudományág további fejlődéséhez. Füzetek tonnái A Papíripari Vállalat fűz­fői gyára 750 millió forintos termelésével 10 százalékát adja a vállalat termelésének. Elsősorban finom író-, nyo­mópapírokat gyártanak. A fűzfőiek látják el az orszá­got iskolai füzetekkel, jegy­zettel. Ebből 8000 tonnát gyártanak évente. A nem­rég befejezett rekonstrukció eredményeképpen négyezer tonnával növelték a terme­lést. iskolát egyáltalán nem vég- munkások dolgoztak, zett dolgozóink száma mind- Természetesen a közműve­össze 39, s az egész létszám- lődés javítása, munkásaink nak alig másfél százaléka szellemi és. kulturális igé­végezte el hiányosan az ál- nyeinek növelése nem merül talános iskolát. A végrehajtó ki az általános iskolai és | bizottság vitájában elhang- szakmai oktatás szorgalma­i zottak alapján olyan határa? zásában. A vállalat már ed? Pápáról az NSZK-ba Hétköznapok Ellentmondásos ing Amióta a világ világ, a reklámszakemberek min­dig megélnek. Egyszer könnyebb, másszor nehe­zebb munkájuk. Számtalan körülménytől függ sikerük. Legelőször is a vásárlókö­zönség ízlésétőL Apropó, itt álljunk meg! Nem tudom miből gon­dolják, hogy a kedves ve­vő foga japán ingre fáj. Ezt az elnevezést olvastam a cédulán, de ebből a meg­gondolásból bármely nem­zet nevét feltüntethették volna. Ugyanis az ing Made in Fékon, tehát ma­gyar. Igaz, a Kárász utcai férfidivatüzlet kirakatát bámulónak le kell guggol­nia, hogy ezt felfedezze. De a fehér kartonra írt japán elnevezés alatt az ing nyakán egy kis szövet­kén az eredeti cégjelzés kiolvasható: Fékon. Mivel két állítás közül csak az egyik igaz, a má­sikat ki kell zárni. Az ál­talam látott ing tehát egy ellentmondásos ing. Az ér­telmező szótárban ilyen összeállításban a két szót úgysem találja meg a ked­ves olvasó, ne is keresse. De ez a japán-magyar ing nemcsak a logika szabá­lyainak mond ellent, ha­nem az ízléses reklám­nak is. Forintok a Tisza partián A Veszprém megyei Állat­forgalmi és Húsipari Válla­lat pápai gyárából újfajta dobozolt sonka szállítását kezdték meg az NSZK-ba. A Pápai Húsgyár terméké­nek alapanyaga teljesen szá­szarvasmarhasonka — amely hazánkban nem tartozik a keresett húsáruk közé — az NSZK-ban gyakran szerepel az étlapon. A pápát gyár az idén öt vagon ilyen sonkafélét szál­raz, zsírtalanított comb. A üt az NSZK-ba. (MTI) Gondoltam már arra is, hogy Jókai dunai hajósáé volt. Feljött a Tiszán, és Szegednél léket kapott. Az­tán a hajd^-oncsot kihúzták a partra. (De nem is egy, hanem két hajóról, ponto­sabban a Tisza partba süllyedő uszályról van szó.) Talán a legendás hajós miatt tisztelik és nem nyúl. nak az uszályokhoz évek óta? Nem tudom. A gond­viselés útjai messze elke­rülik a két uszályt, az biz­tos. Lassan-lassan a homok ellepi. Érdekes módon évek óta senkinek sincs útjában, senki sem vetemedett el addig, hogy feldarabolja és a MÉH-hez szállítsa. Több kosár pénzt kapott volna a parton felejtett vagy ha­gyott, vagy enyészetre ítélt sok száz tonna vasért. A fürdőzőknek nincs útjuk­ban, sőt szívesen belemász­nak. Az újszegedi oldalon, a Sárgával átellenben ha­mar megtalálható, szembe­tűnő. A Fóka homoktelepen megkérdeztem, ugyan kié lehet a két roncs, de ők sem tudják. Szerintük: a fene eszi meg. Szerintem is. Halász Miklós 4 V

Next

/
Oldalképek
Tartalom