Délmagyarország, 1975. szeptember (65. évfolyam, 205-229. szám)

1975-09-09 / 211. szám

8 Kedd, 1975. sreptember 9. Forráskút Haladás Tsz: Tovább bővült az állattenyésztés Molnár József felvétele Évről évre gyarapodik, gazdagodik a forráskúti Haladás Tsz. A központi majorban impozáns létesítmények bizonyítják, Jó helyre fektetik a közösség pénzét. A közelmúltban új istállóval bővült a tehenészeti telep. Mutatós, szellős, szabad tartásos, és már benépesítették növendékmarhákkaL Külön figyelemre méltó a tervezésnél és az építésnél az, hogy egy férőhely megteremtésének költsége 9600 forint, szemben a napjainkban tapasztalt 20—30 ezer forintos férőhelyekké Medikusok a gyárban Szűrővizsgálat, társadalmi munkában A Semmelweis Orvostudományi Egyetem KlSZ-szervezete első díjat nyert az „Alkotó ifjúság" pályázaton a Ganz-MÁVAG szakmunkástanulóinak szűrővizsgálatánál készített tanulmányával. A több mint 100 orvostanhallgató részvételével végzett felmérés azonban csak egy a sok közül, amelyekre társadalmi munkában. azért vállalkoztak az egyetem, KISZ-esei, hogy reálisabb képet nyerjenek orvosi hivatásuk majdani körülményeiről, a mindennapi orvosi munkának azokról a sajátosságairól, amelyeket nem lehet megismerni az egyetemi előadótermekben és a klinikai gyakorlatokon. A szűrővizsgálatot végző negyed-, ötöd- és hatodéves hallgatók a fővárosi nagyüzem több mint félezer szakmunkástanulóját vizsgálták meg. Megmérték vérnyomásukat, , pulzusukat, megvizsgálták szemüket, ellenőrizték fogazatukat, testtartásukat, esetleges mellkasi és gerincsérüléseiket. Ilyen alapos szűrésre egyetlen üzemorvosnak sincs ideje és lehetősége. Ezért a fiatalok a vizsgálat eredményei alapján minden olyan szakmunkástanulóról feljegyzést, javaslatot készítettek a gyár üzemorvosának, sőbb hasonló felmérést kéakikről úgy vélték, hogy szítettek a Budapesti Műszakorvosi kezelésre szorul, szaki Egyetemen és az EötAz egyetem KISZ-esei ké- vös-kollégiumban is. (MTI) Házastársi pótlék nyugdíjas feleség után? M. M. kiibekházi olvasónk nyugdíjügyben érdeklődik. Mint kisiparos. 1910-ben ment nyugdíjba, jelenleg havi 860 forintot kap. Amikor nyugdíjba ment, akkor az 1939. év előtti szolgálati idejét nem vették figyelembe, arra hivatkozással, hogy hosszú megszakítása van a munkaviszonyai között. Kérdezi: kérheti-e az új társadalombiztosítási tőrvény szerint az elveszett szolgálati idejének a beszámítását. Másrészt az iránt érdeklődik, hogy 13 éves felesége mezőgazdasági tagsága alapján 518 forint nyugellátásban részesül-e? Szeretné tudni, hogy felesége után kaphat-e házastársi pótlékot, s ha igen, honnan kérje azt. Olvasónk első kérdésére elutasító választ kell adnunk. Az új társadalombiztosítási tőrvény alapján nyugellátást csak annak lehet megállapítani, aki 1975. június 30-a után megy nyugdíjba. A régi nyugdíjakat újból felülvizsgálni és az új törvény rendelkezései szerint elbírálni nem lehet. Ezzel kapcsolatban történt intézkedés 1975. július 1-től, amikoris a régi jogszabályok alapján megállapított alacsony összegű nyugdíjakat, felemelték. Tehát olvasónk részére az 1970-ben megállapított nyugdíját újból elbírálni nem lehet. Második kérdésére már kedvezőbb választ tudunk adni. Az 1975. július 1-től érvényes új társadalombiztosítási törvény kedvezően módosította a házastársi pótlék feltételeit. A rendelkezések szerint házastársi pótlékra az' jogosult, akinek a (öregségi, rokkantsági és baleseti rokkantsági) nyugdija a havi 1500 forintot nem éri el. További feltétele, hogy a vele együtt élő házastársa az özvegyi nyugdíjra jogosító korhatárt (55., illetve tsz-tagoknál 60. év) betöltötte, vagy rokkant és akinek a nyugellátása, baleseti ellátása, keresete, jövedelme a havi 710 forintot nem haladja meg. Tehát házastársi pótlékot e három feltétel együttes megléte esetén kaphat. A házastársi pótlék összege 300 forint. Abban az esetben, ha az igénylőnek az öregségi, rokkantsági vagy a baleseti rokkantsági nyugdíj összege a havi 1200 forintot meghaladja, a házastársi pótlék címén az az összeg jár, amely a nyugdíjat a havi 1500 forintra egészíti ki. Olvasónk 1975. július 1-től jogosult házastársi pótlékra, mert rendelkezik a szükséges feltételekkel, nyugellátása 1200 forinton alul van, felesége az 55. életévét betöltötte, és nyugellátása (578 Ft) nem éri el a havi 710 forintot. A házastársi pótlék igényét a Nyugdíjfolyósító Igazgatósághoz kell benyújtani, természetesen a szükséges okmányokkal és személyi adataival együtt. Dr. V. M. Több növényvédő szer Népgazdasági érdek a cukorrépa-terület bővítése, a kukorica terméshozamának fokozása. Ez azt is jelenti, hogy több olym szerre van szükség, amely megóvja ezeket a növényeket a kártevőktől. A sellyei Agrokémiai Szövetkezet — amely az idén 100 000 tonna növényvédő szert ad a mezőgazdaság: nagyüzemeknek és kiskerttulajdonosoknak — nagyarányú fejlesztést valósít meg ezen termékek gyórtá-, sában, hogy az idei 120 millió forintos érték jövőre megközelítse a 200 milliót. libb millió fokos hidrogén A moszkvai Kurcsatov Atomenergiai Intézetben üzembe helyezték a világ legnagyobb termonukleáris berendezését. A „Tokamak— 10" több millió fokra hevíti fél a hidrogént és hosszabb időn keresztül képes azt ebben az állapotban tárolni. Ilyen óriási hőmérsékleten a termonukleáris reakciók következtében kolosszális energia szabadul fel. Elég, ha megemlítjük, hogy egy kilogramm hidrogén nukleáris eltüzelésekor 10 milliószor annyi energia keletkezik, mint egy kilogramm sxén elégetésekor. HÁZASSÁG I. kerület Szeged: Kiss László és Kormányos Katalin, Csikszentlmrei Kálmán és Rácz Judit Emma, Golhovics István Károly és Murányi Márta. Kukk Csaba es Ördög Gizella. Kovács József és Mérges Piroska, Varga József és Vineze Ágnes, Bodó Emil és Busa Edit, Glemba János Pál és Bellér Judit, Gárgyán Ferenc István és Kéri Judit, Csanádi Endre György és Inrovicz Marianna, Molnár Szilveszter és Bódi Judit. Bodócsi Gyula Mihály és Szélpál Klára, dr. Mtlassin László és Lamper Katalin, Sztraczinszki István Mátyás és Farkas Mária, Gulyás Mihály Ferenc és Slnkó Borbála, Tóth Imre János és Kómár Margit Katalin, Tamás Sándor és Blter Ildikó Mária házasságot kötöttek. n. kerület Szeged: Nagy Miklós és Czink Borbála Sarolta, Ponyecz György és Halmai Ilona, Pigniezkl Péter Pál és Varga Ilona, Kormos László István és Puskás Magdolna, Tóth István és Császár Éva Márta, Simon-Jójárt Mihály és Kis Katalin, Brúszel László és Hódi Zsuzsanna, Kakuczl József Ferenc és Mojzes Klára, Kovács István és Puruczki Eva Mária. Tóth István és Kollár Eva Mária házasságot kötöttek. Algyő: Molnár József és Németh Katalin házasságot kötöttek. III. kerület Szeged: Vas Károly és Vlncze Julianna Róza, Kovács László és Román Anna Mária, Laudisz Sándor és Koza Anna Mária. Madarász Zoltán és Rohonczy Ernesztina Julianna. Sándor István Mátyás és Lenkova Mária házasságot kötöttek. Kiskundorozsma: Szuknal László Sándor és Ocskó Anna Magdolna, Komjáti Tibor és Frankó Anna házasságot kötöttek. SZÜLETÉS I. kerület Szeged: Papp Gézának és Dani Irénnek Éva, Móráth Lászlónak és Szabó Sarolta Erzsébetnek Renáta Sarolta. Mészáros Imrének és Nagy Edit Máriának Brigitta Edina, Szalma Józsefnek és Koncsek Anna Máriának Judit Helga, Mihály Józsefnek és Kurzora Máriának Attila, dr. Zubonyai Istvánnak és Varga Irén Erzsébetnek Zoltán, Benyó Györgynek és Törőcslk Eszter Évának Erika. Juhász Istvánnak és Kondász Ilona Annának Zsolt, Kispéter Imrének és Kiss Etelkának Attila, Paku Attila Józsefnek és Paulik Erzsébet Juliannának Anita Mária, Simon Antalnak és Csonti Eszternek Attila Zsolt. Dlmovlcs Józsefnek és Balázs Erzsébetnek András, Czékus Mihálynak és Kocsis Jolán Juliannának Norbert, KoCsaládi események vács Ferencnek és Pördl Ételnek Tímea Nóra, Kovács Zoltánnak és Farkas Erzsébetnek Gábor László. Tombácz Gusztáv Tibornak és Ambrus Margitnak Zsolt, Gulyás Istvánnak és Krizsán Franciskának Eva Erika, Kece Józsefnek és Kéri Etelkának Zoltán, Szel Mihálynak és Pipis Erzsébetnek Csaba Kis Sándornak és Kővágó Klára Irénnek Noémi Hajnalka, Horváth Jenőnek és Horváth Ágota Nikolettának Melinda. Hajdú Imré Józsefnek és Szécsl Gizella Rozáliának Imre Attila, Ordas Jánosnak és Réti Erzsébetnek Zoltán Csaba, Adám Györgynek és ÜJvárl Editnek Péter. Putnik Vojlnnak és Sztanoj Honának Beatrix, Szarka-Kovács Benőnek és Daka Rozáliának Erika. Sípos Zoltánnak és Kertész Ágnes Évának Balázs Zoltán, Kiss Istvánnak és Barna Gizellának Tímea, Vass Józsefnek és Mezei Ilona Arankának Zoltán. Bakacsi Sándor Ferencnek és Vass Gizellának Gizella, Kun Jánosnak és Tóth Rozália Idának Beáta Eszter, Pap Zoltánnak és Vineze Eszternek Zoltán, Kaczkó Jánosnak és Torma Annának Attila. Barna Józsefnek és Vlncze Irénnek Zsolt, Szabó Lászlónak és Tóth Erzsébetnek Timea Erzsébet, Szabó Andrásnak és Nagy Margitnak András. Farkas Béla Lászlónak és Farkas Ágnesnek Attila, Bácskai László Lajosnak és Rusz Szlobodánkanak Andrea. Benkő Józsefnek és sánta Katalinnak József, Répási Zoltánnak- és Katona Piroskának Zoltán Zsolt. Lakatos Pálnak és Csüllög Máriának Péter, Enyingi Ferencnek és Hegedűs Rozáliának Ferenc, Molnár Endrének és Árva Judit Juliannának Zénó, Kalmár Jánosnak és Kovács Katalinnak Tímea. Dinnyés Gézának és Hódi Máriának Mónika Zsuzsanna, dr. Németh Jenőnek és Pataki Mártának Dezső, Szporny Miklós Istvánnak és Fórizs Rozália Ibolyának Richárd. Valkai Jánosnak és Baji Erzsébet Matildnak János, Makai Ferencnek és Szőke Juliannának Mónika. Horváth Sándor Lászlónak és Varga Mária Magdolnának Henrietta, Acs Sándornak és Kovács Eszter Erzsébetnek Gábor Attila. Földi Ferenc Mihálynak és Gyimesi Anna Máriának Norbert. Kapás Béla Lászlónak és Tarr Katalinnak Zoltán Béla, Császár Jánosnak és Vass Magdolnának János, Kispál Mihálynak és Kovács Rozáliának Rózsa. Gábor László Imrének és Tóth Ibolyának László, Százi Miklósnak és Dobó Ágnesnek László, Hábel Istvánnak, és Kőszegi Ágnesnek Péter, dr, Németh Endrének és Szekeres Idának Csilla, Géczl József Györgynek és Seres Rozáliának Ildikó. Sipos Gábornak és Paturicza Mária Teréziának Gabriella. Bánfi Jánosnak és Békefi Máriának Izabella, Vidmar Ferencnek és'Vastag Irénnek Zsolt Gábor nevű gyermekük született. III. kerület Szeged: Uyés Mihálynak és Gyenes Erzsébetnek Erzsébet, Mayer András Imrének és Hürkecz Veronikának Krisztina, Meszes Mátyásnak és Lázár Erzsébet Ilonának Tibor Mátyás, Németh Józsefnek és Mlksl Annának Erika, Rúzsa Istvánnak é.s Deák Piroskának Klára. Daka István Tibornak és Kovács Mária Ilonának Tibor, Engl István Ferencnek és Körmöndl Juliannának László, Farkas Józsefnek és Kolompár Rozáliönak Ibolya, Tóth Imrének és Lele Máriának Csaba, Miklós Gábornak cs Szalma Erzsébetnek Tímea Krisztin;.. Rlgo Péter Pálnak és Márí-i Jolán Katalinnak Anita, Sutka Györgynek és Asztalos Máriának György Zsolt. dr. Czlrják László Bélának és dr. Lengyel Ma: innunk Anita Barbara, Nagy Tivadarnak és Madarász Annának Tivadar, Zsótér Istvánnak és Rovó Ilonának István, Kiss Józsefnek és Csoritos Valériának Zsuzsanna, Kórász Lászlónak és Péter Gizellának László Zoltán, Ordögh Gábornak és Gáli Máriának András nevü gyermekük született. HALÁLOZÁS I. kerület Szeged: Gyémánt Ottó Ferencné Pásztor Katalin, Garzó Sándorné Szljjártó Julianna. Ábrahám Lászlóné Csókást Ilona, Szerencsi László, Metzger István Károly. Mándoki János, Jákso János, Szűcs Béla, Boczka Pálné Czapp Jolán, Bubla Tstvánné Temesváry Erzsébet, Fomázl István, Bozsik István. Bozsó István, Gazdag László, Balázs Sándor Mihály, Frank Jánosné Frank Julianna. Mező Mihály, dr. Wollák János meghalt. II. kerület Szegedi Bálint János, Skultétl László, Szabó Anna meghalt. III. kerület Szeged: Kristóf Karoly, Marótl Jánosné Tóth-Molnár Mária. Nagy Szabolcs, Nagy István. Vas István. Nacsa László, Szűcs Károly, Magyarosi Józscfne Solti Mária Ida. Somogyi Jenőné Szakáts Mária. dr. Ituczik István, Balogh Péter, László Lajosné Paul Rozália, Nagy Jánosné Mandl Ilona meghalt. Nem mese ez... A lassanként, de hovatovább visszavonhatatlanul beszökő őszi napokon mindig fölidéződnek bennem a Tiszaparti nyári esték. A szegedi szabadtéri estéi, a dóm előtti csillagtetős színházban. Ezek a csodás órák, amelyekben a mese megelevenedik, messzire visz, ezreket kap szárnyra. Akárcsak az idén is, a Háry János oly sokat látott, hallott, mégis mindig újdonságokat tartogató előadásain. Milyen boldogan is időztünk a mese csúcspontjánál, amikor puszta kardsuhintással győz a napóleoni ármádián az egykori nagyabonyi közhuszár, Háry, és menten megkapja a vezéri botot, generálissá, tábornokká lép élői. A szárnyaló népl-költöi fantázia találhatott volna-e szebbet, fölemelőbbet? Amióta ez 6 történet megszületett, hányan és hányan ámultak a csodálatos epizódon. És milyen sokféleképpen rezonáltak a szívek és agyak. Emlegették némelyek egyszerűen magyar Műnchausennek, kinek mosolyoghatunk lódítósain, mások a bő vérű mesélőkedvet dicsérték, a groteszk, valószínűtlen helyzeteket. Ám egyre többen akadtak egyszercsak, akiket megérintett a varázslatos poézis, annak is valami mélyebb tartalma. Mesét látunk, hallunk, de nem akármilyen mesét, hanem álmot, álmodozást, melyben mélyen szunnyadó népi vágyak öltenek testet. Így lett generális a nagyabonyi közhuszárból. A hajdani mese emelte azzá, miközben annak idején társai korántsem ily daliás viszonyok közt, hanem dohos kaszárnyákban, sáros lövészárkokban, savanyú komiszkenyéren. '•sajka levesen élve számlálták a nehéz katonasor lassan múló ^itte bónaPjalU. heteit, a viselték, szenvedték zupás őrmesterek; kevély tisztek komlszkodásaJt. A mese emelte ki őket az élet, a mindennapok keserves valóságából. Katonakorú fiatalemberek, vagy talán már „kiszolgáltak" is ültek körülöttem a szabadtéri nézőterén, s láthatóan élvezték a cselekményt, a zenét, a költészetet. Szerettem volna mégis beléjük lesni egy picit: vajon megkapta-e őket valami a közhuszár-tábornok mesés „karrierjéből"? Tartok is tőle, meg nem is, hogy aligha. Legalább is olyan mélyről jövő, a mesébe kapaszkodó érzelmekkel, mint mondjuk csak három évtizeddel korábbi társaikat — semmiképpen sem. Miért kellene nekik ámuldozniuk amiatt, hogy egy rátermett, bátor, tisztességes parasztfiúból tiszt lesz, tábornok lesz? Az élet, az ő mindennapi életük — és a miénk, mindannyiunké — már régen túlnőtt az effajta mesén. Hát nem éppen az elmúlt hetekben, a szép nyári ünnepen, augusztus 20-án avattak az ország színe előtt munkásfiúkat, parasztlegényeket is tisztekké? Nem is egyet-kettőt, nemcsak mutatóban, hanem többségükben ők sorakoztak esküre emelt kézzel a nemzeti szín szegélyes vörös zászlóhoz. Évről évre így van ez már. És tábornokaik, akik ott állnak avatásukkor az Országháznál vagy másutt az élükön, ők vajon honnan jöttek? Nincs-e köztük egykori parasztlegény is, mint hajdanán az a nagyabonyi derék huszár volt? Dehogy nincs, hát hogyne volna! A gyárak munkapadjaitól, az ilyenkor először kenyérnek sütött gabona földjeiről jöttek ők, szinte valamennyien. Harminc esztendeje nincs már semmi mese, semmi csodálatos abban, hogy munkásokból, parasztokból és fiaikból tisztek, tábornokok is lehetnek ebben az országban. Semmi csodálatos? Talán mégis. Mert igaz, hogy ebben a mi szocializmust — és immár fejlett szocializmust — építő hazánkban mi sem természetesebb, minthogy így legyen. Ez az élet, helyesebben szólva: társadalmunk rendje. És jó is, ha mai fiataljaink ozt Icrmészctesnek, • rendjén valónak, helyénvalónak tarják, látják, érzik. Csak az volna a baj, ha ez a természetesség beleszürkülne a megszokottsúg közömbösségébe. Ha elfelejtenék — és elfelejtenénk ml is — az élet hétköznapi csodáit. Igaz ugyan, hogy korunk csakugyan teli „csodákkal" (hadd írjam most már idézőjelbe, hiszen nem természetfölötti, megmagyarázhatatlan jelenségekkel állunk szemben, de mégis csodák ezek, ha csak néhány évtizedre is pillantunk magunk mögé) — szóval szinte naponta jelentkeznek. Talán azért sem lepődik meg már napjaink embere, ha olyasmivel találkozik, ami megintcsak nem is régen a mesék világában létezett. Az olyan nagy eseményeket persze mégis izgatottan figyelj, mint mikor az Ember „az égen" süvít űrhajóján, s szinte jelképp baráti kézként kulcsolódik össze két távoli földrész emHer vezette hajója, messze, a beláthatatlannak hitt magasságokban. Mindezt a „varázsdobozán" nézi, melyen a távolba lát, akár az egykori mesékben. S vajon hányan gondolnak rá, hogy ez a szemmel látható, kézzel tapintható, érzékszerveinkkel közvetlenül felfogható „mesevilág" honnan csöppent ide? Hogy szülője, eredője, szétválaszthatatlan társa nálunk az a másik, amelyben a nagyabonyi parasztfiú ténylegesen is, igazán is, valóságosan is tábornokká válik. És bármivé, amivé akar, amihez kedve van és hozzá tehetsége, esze, szorgalma, tisztessége. Hát van-e, kell-e ennél nagyobb „csoda"? Mindazt, amit generációk mesés álmainak szép történeteiben adtak szájról szájra egykor, most e mai — gondokkal is küzdő, mégis alapjaiban megváltozott —, hazai világ reális tényeiként törvények foglalnak iejezetekbe. Egykori vágyak — ma alkotmányos jogok. S felejtjük-e a régi vágyakat, melyeket mesékbe, igaznak álmodott történetekbe formált a népi képzelet? Kár lenne felejtenünk őket, Nem, „nem lógok a mesék tetején", de „valódi világot" hörpintő korunkban is jó emlékeznünk a hajdani álmokra, egykori melengető mesékre. A nép jövőt álmodó meséire, melyekből megannyi napjaink valósaga. Lökés Zoltán