Délmagyarország, 1975. szeptember (65. évfolyam, 205-229. szám)

1975-09-06 / 209. szám

4 Szombat, 1975. szeptember 6. Tudományos Köztudomású, hogy az ujj­hegy rajzolata — az úgyne­vezett ujjlécrajzolat — min­dig egyéni, minden ember­nek más az ujjlenyomata. Több milliárd ember ujjle­nyomata között sem talál­tunk két azonosat, ami érté­kes támpontot nyújt a sze­mélyazonosság megállapítá­sánál. Összefüggések 'Azt viszont valószínűleg kevesen tudják, hogy a te­nyérvonalak is fontos Infor­mációk hordozói, sőt a tal­pon húzódó vonalak, baráz­dák is sok mindenről tájé­koztatást nyújtanak a szak­ember számára. Ezek nem annyira a bűnüldözőket ér­deklik, mint inkább az orvo­tokat. akik az ívesen, hur­koltán, vagy koncentrikusan lefutó vonalakban felismerik bizonyos betegségek jellem­zőit. A tenyér vonalait már a görög és római természettu­dósok is ismerték és tanul­mányozták. Az Összefüggé­sek feltárásában azonban nem jutottak messzire, így az egész kérdés sok évszá­zadra a babonaság, majd a szélhámos „jóslások" mocsa­rába süllyedt A kutatók alig egy évti­zeddel ezelőtt Jöttek rá, hogy az ujj- és tenyérlenyomatok rendellenességei kapcsolat­ban állnak különböző, a szü­letéskor meglevő (úgyneve­zett „vllágrahozott") rendel­lenességekkel. Ez a felfede­zés új lendületet adott a további tudományos vizsgá­lódásokhoz. Így vált lehető­vé, hogy a tudományos „te­nyérjóslás" egyre biztatóbb eredményeket érjen el. véve, hogy erre az elme­gyengeséggel járó vele szü­letett betegségre az ötödik ujjperec hajlatának egyes beolvadó vonalai is jellem­zőek, amelyek egészségesek­nél gyakorlatilag nem ls for­dulnak elő. Miről tájékoztat? A trírádiusz eltolódása A tenyérnek három, össze­hasonlításra alkalmas „fő vo­nulata" van, amelyeket a te­nyérjósok „szív"-, „fej"- és „élet"-vonalaknak neveznek. Ezek a magzati élet harma­, dik hónapjában kezdenek ki­alakulni, és végleges formá­jukat a hetedik hónapban érik el. Előfordul, hogy a két harántul futó vonal helyett csak egy látható a tenyéren. Ezt — minthogy a majmok tenyerén is egy vonal talál­ható — majomvonalnak (ma­jomráncnak) nevezték el. Az európai embereknél a két vonal egybeolvadása rendkívül ritka, a Kauká­zusban vagy Ázsiában lakók­nál azonban — teljesen ép testi és szellemi fejlődés ese­,tén is — az összlakosság egy százalékánál lelhető fel az egybeolvadás. Mindez abból a szempontból érdekes, mi­vel felfedezték, hogy a te­nyéren levő majomránc tíz­szer gyakoribb a Down-kór­ban — mongoloid-idiotiz­musban — szenvedők között, mint az egészséges emberek­nél. E módon ez a kromoszó­ma-rendellenességen alapuló megbetegedés jól diagnosz­tizálható, azt Is figyelembe Képernyő Szerelem terjengősen Két kalandot követett nyomon az ország hosszú­forró nyári heteken át. A szigetországi aranyrablókat és a francia író, Balzac, sze­relmi regényét. A földrajzi távolság mindössze csator­nányi, Calais és Dover kö­zött — a történelmi ennél nagyobb léptékű, s ha nincs a szerkesztési struktúra, mely a főműsoridőt hóna­pokra kiadja eme párhuza­mosan futó sorozatok társ­bérletének, tán kegyelete­sebb a fogadtatás. Mert a kettő együtt kissé bágyasztó hatású volt. Csütörtök este a hetedik (befejező) epizód végre pon­tot tett Balzac és Hanska grófnő megpróbáltatásokkal teli, nehéz történetének vé­gére, s a néző csak azt kí­vánhatja, bárha előbb tette volna a pontot — a rende­ző, Wojciech Solarz. Aki mindenekelőtt eldönthette volna, mennyire elég az ese­ményanyag, ami a legendás levélváltások nyomán ki­bontakozó szerelem közvet­len tartozéka, s ennél ma­rad csupán egy rövidebb ki­futású, mozgalmasabb, érde­kesebb tévéfilmmel — avagy többre vállalkozzék, a balza_ tí. életmű közelítésére. Ugyanis a választott soro­zatforma ez utóbbit sugall­ná. Így viszont a Balzac nagy szereima (mely tekin­télyes és tehetséges francia —lengyel koprodukciós stá­bot mozgósított) megragadt a két ember közvetlen kap­csolatának jelentős és jelen­téktelen epizódjainál, közel hét órán keresztül, formai terjedelmességét a tartalom terjengőssége olyannyira föl­hígította, hogy a sztori fé­nye és két igazán nagysze­rű színész (Pierre Meyrand és Beata Tyszkiewicz) telje­sítménye sem volt elégsé­ges a sorozatot végig fe­szültség alatt tartani. Ami «tipikus benne, televíziós vál­i felhozások járványbetegsége;. mennyiséget erőltetni a mi­nőség rovására. Ha már együtt az apparátus, és ér­dekes a sztori, gondolkod­junk filmméterekben, a té­vé úgyis „eszi" a műsor­időt. Mondani sem kell tán, a néző látja kárát Mint ez­úttal is: az Emberi színjá­ték írójáról mindössze annyit tudott meg, hogy hői írta Balzac, ahelyett, hogy kiket írt meg Balzac. A reálistái regény máig iskolapéldánaki emlegetett, korszakos jelen­tőségű tehetsége; * £ A bőr vonalai minden em­ber tenyerén úgy helyezked­nek el, hogy a tenyér közép­vonalán egymás felé futó -ráncok Y-alakot öltenek. En­nek egyik szára a mutatóujj, a másik a kisujj, a harmadik a csuklóhajlatban levő ránc felé mutat. A három szár találkozási pontjánál az Y középpontja az ún. trírádi­usz. Egészséges embereknél a trirádiusz a tenyér középvo­nalában helyezkedik eL An­nak jelentős eltolódása vi­szont különböző rendellenes­ségekre utaL Megállapítot­ták, hogy a kromoszóma rendellenességben szenvedők tenyerén nyolcszor gyak­rabban tolódik el az ujjak felé az Y középpontja, mint normális kromoszóma viszo­nyok esetében. Egy kisgyermek bőrének a vonalairól meg lehet állapí­tani, hogy szenvedett-e az anya a terhesség első hónap­jaiban rubeőlában vagy sem. Mint ismeretes, ez a beteg­ség igen súlyos hatással le­het a születendő csecsemőre. A tenyérvonalak tanulmá­nyozása alapján felfedezhető a leukémia (vérrák), és a bőrfelület vonalainak ábrái elárulnak bizonyos ideg- és szívzavarokat is. Jól bevált a tenyérvonalak vizsgálatá­nak módszere a fenolketo­nuria (egyfajta enzimbeteg-' ség) megállapítására is. Segít a számítógép A kromoszóma eltérések és a bőrrajzolatok összefüggé­seinek kutatását megkönnyí­ti, hogy az elmúlt évtizedben az ujjak, a tenyér és a talp rajzolatainak rögzítésére ér­zékeny módszereket dolgoz­tak ki, és megoldották az el­változások számítógépes mi­nőségi és mennyiségi értéke­lését is. A kutatásokban szovjet, amerikai és nyugatnémet tu­dósok járnak az élen. Szov­jet szakemberek már 36 biz­tos ismérvet állapítottak meg, amelyek alapján követ­keztetni lehet az öröklött be­tegségekre. Belorusz gene­tikusok készítették el az örökletes betegségek osztá­lyozásának azt a rendszerét, amelyet az Egészségügyi Vi­lágszervezet is elfogadott. Szabad-e a szabad idő? A" szabad időről Kosztolá­nyi játékos sora jut eszünkbe: „emlékezet — most azt hi­szed, hogy volt, most meg azt, hogy nem létezett". '•Lé­tezik-e növekvőnek mondott szabad időnk, ha igen, mit tekinthetünk annak, s jut-e belőle a könyveknek? Szabad időnek a munká­tól szabad Időt mondjuk. Mi­nél kevésbé szereti valaki a szakmáját, annál élesebben válik el a nem szabadnak te­kintett óráktól a szabad idő, annál inkább lesz számára az önmegvalósítás eszközévé (hobbik útján), s az élet na­posabbik felévé. Viszont, ha valaki megszállottja hivatá­sának, elmosódnak a hatá­rok: a szabad Idő egy része a hivatást szolgálja, egészíti ki (szakkönyvek olvasása, vi­ták szakmai témákról, kísér­letezés, rajzolás, tervezés, számítások stb. otthon). Az aktív pihenéshez és a sze­mélyiség gazdagodásához azonban más jellegű tevé­kenység is szükséges. Olyan órák is kellenek, melyeknek kitöltése a legszeretettebb hivatástól is független, me­lyek kikapcsolódást adnak annak gondolatköréből, elő­segítik a felüdülést jelentő esztétikai élményeket (mű­vészetek, szépirodalom), biz­tosítják a szükséges mozgást (sport, kertészkedés, turiszti­ka), a céltudatos vagy kí­váncsiságból kezdett tanu­lást, művelődést. A valóban sokoldalú sze­mélyiség sok ilyen órát kí­vánna és tudna kitölteni. Az unalomtól csak a semmi iránt sem érdeklődő, „szenvedély­telen" embereket kell félte­ni. Ám ha növekszik is a< szabad idő, egyelőre kevés van belőle. Nem tekinthetjük ugyanis szabadnak a mun­kaerő reprodukálásához szük­séges időt; tehát az élelme­zésre (vásárlás, főzés, étke­zés, mosogatás), a tisztálko­dásra (takarítás, mosás, für­dés) és az alvásra fordított időt. Közgazdasági értelem­ben a munkaerő bővített új­ratermelésének tekinthető a gyermeknevelés ls. Ha még a „nem szabad" időhöz soroljuk a közlekedés szinte személyenként változó idejét, akkor kiderül, hogy vajmi kevés olyan óránk ma­rad, melyet valóban szabad­nak mondhatunk. De még ezeket is igen sok embernél elviszi a másodállás, masze­kolás, különmunka. Az elmondottakból kitűnik, hogy a szabad idő igen be­cses kincs, és korántsem jut hozzá mindenki egyforma arányban. A kisfizetésű dol­gozóknál A mellékmunkák­nak sokkal nagyobb a sze­repük, mint a magasabb ke­resetűeknél. A magasan kép­zett értelmiségiek viszont hi­vatásszeretetből fordítanak az előírtnál több időt munká­jukra. A becses kincset ésszerűen felhasználni: ez a feladat. A szabad időre is vonatkozik a régi tapasztalat: amire na­gyon akarunk időt szánni, arra mindig is lesz időnk. Aki arra hivatkozik, hogy nincs Ideje olvasni, az nem szereti a könyvet. Mert a könyvbarát az idő szorongató harapófogójában is megleli magának a szükséges perce­ket. Közlekedés közben is lehet olvasni, az alvás Ide­jéből ls elcsenhetünk vala­mennyit. Vannak, akik a „gyorsolvasás" új techniká­jára esküsznek (legelterjed­tebb módja, ha csak a sorok közepét olvassuk, a sorok két szélét csupán érinti a pillan­tás.) Ám azt hiszem, hogy a gyorsolvasás csak az eleve „átfutni" szándékozott szöve­gek esetében célravezető. Amit valóban meg akarunk ismerni, azt nyugodtan, a megragadó gondolatok fölött töprengve, esetleg visszala­pozva és újra átnézve kell olvasnunk — a nagy gya­korlottság aztán magától is gyorsítja az olvasás és gon­dolkodás sebességét. Legfontosabb azonban a válogatási képesség, a köny­vek közti eligazodás. A köny­vekkel bensőséges viszonyban levő könyvbarát úgy lel rá a maga számára szükséges művekre, ahogy az ókori Ró­ma nagy gondolkozója, Se­neca tanácsolja Erkölcsi le­veleiben: „Szerintem a kiegyensú­lyozott kedélyállapot első Is­mertetőjele, ha valaki képes megpihenni és elmulatni ma­gában. Am de arra ügyelj, hogy a sok szerző, s a min­denféle-fajta könyv olvasása ne legyen csapongó állhatat­lansággá; bizonyos szelle­meknél el kell időzni, s meg kell őket emészteni, ha úgy akarsz magaddal vinni va­lamit, hogy az hűségesen megüljön lelkedben." Igen, válogatni és elmé­lyedni felületes csapongás, betűfalás helyett; gondolko­dótársául szegődni a könyv­nek, s így írójának is, kl az olvasás során személyes is­merősünkké válik, mert mű­ve azáltal nyer teljes életet, hogy befogadtuk, vitatkozva vagy helyeselve, de minden­képp átélésre készen. Kevéske szabad időnket te­hát adjuk út tiszta szívvel „örök barátainknak", fogad­juk be őket életünkbe, meg­keresvén köztük a lélekro­kont, akinél szívesen elidő­zünk, s olyan ajándékot ka­pJhk cserébe, mely elűzi a magányt, a bánatot, és be­tölti fogyó napjainkat fény­nyel és derűveL B. E. Kisiparosok adókedvezménye a belvízkárok helyreállításakor * nyár eleji esőzések és a folyók magas vízállása kö­vetkeztében a belvíz sok la­kóépületet rongált meg és tett lakhatatlanná Csongrád megyében. A helyreállításba és újjáépítésbe bekapcsolód­nak a kisiparosok is, akik adókedvezményt kapnak az 1970—72-ben már érvényben volt rendelkezés mintájára. A belvizes épületek helyre­állításakor a kisiparosok ki­zárólag az építőipari egység­árgyűjteményben meghatáro­zott munkadíjakat számít­hatják fel, az ebből szárma­zó bruttó jövedelem tizenöt százaléka lesz az adóalap. A bevételekről és kiadá­sokról nem kell üzleti köny­vet vezetniük, de a bizony­latokat meg kell őrizniük. A csupán a helyreállításban foglalkoztatott alkalmazottak és munkabérük után a kis­iparosok nem fizetnek alkal­mazotti adót, erről a KIOSZ körzeti csoportjainál szerez­hetők be a szükséges Igazo­lások. A felhasznált építő­ipari termékek mentesek a forgalmi adó alól, ha a kis­iparos a KIOSZ megyei tit­kárságával igazoltatja, hogy a termék után egyébként já­ró forgalmi adót nem szá­mította fel. Az építtetők számláin az illetékes taná­csok építési osztályai vagy csoportjai igazolják a mun­kadíjak összegét. A Pénzügyminisztérium ren­delkezése csak Csongrád me­gyében és csak 1975-ben ér­vényes, az építők és építte­tők bővebb felvilágosítást a KIOSZ megyei adóközössé­gének titkárságán kaphat­nak. A hamburgi Stern képes magazin riportere elmesélte Kurt Jürgens filmszínésznek Barbara Streisand-nál tett látogatását. — És képzeld — mondta —, mialatt beszéltem, a szí­nésznő. ez a világsztár tizen­kilencszer ásított. — Én nem vagyok olyan biztos abban, hogy ásított — válaszolta Jürgens. — Lehet, hogy csak mondani akart valamit..; • Maria Schneider amikor észrevette, hogy egy fotori­porter filmgyári öltözőjében arcfestés közben akarja le­fényképezni. dühösen felkiál­tott: — Miért most fényképez? Hát nem tudja, hogy minden nő csúnya, miközben az ar­cát festi?... * Amikor John Huston ame­rikai filmrendező a nagy si­kerű „Afrika királynőjé"-t forgatta, felbérelte az égyik bennszülöttet, hogy. csónak-. jávai vigye végig a Nílus egy részén. Alig eveztek kl a folyamra, a parton meg­szólaltak a tamtamok, és egész úton végigkísérték őket. — Mit jeleznek e dobok? — kérdezte bennszülött kísé­rőjét a filmrendező. — Azt, hogy gazdag fehér emberek közelednek, hala­déktalanul fel kell emelni az árakat... * Merle Oberon, a hajdani híres filmszínésznő, aki ma egy mexikói milliomos fele­ségeként Acapulcóban él, is­mét a kamerák elé állt. Nem­csak a főszerepet vállalta, hanem maga is rendezte a filmet. Az újságírók kérdé­sére. hogy miről szól a film, csak ennyit válaszolt: — Gyönyörű ruhákban je­lenek meg!... * Roger Moore legújabb filmjét forgatták. Az első napi felvételek után, melyek során úgy látszik,, nagyon beleélte magát a szerepébe, mert partnere, Jane Seymour kijelentette: — Moore-ral sohasem va­gyok biztos felvételek köz­ben. hogy életben maradok-e, de bolondul szórakozom... * Jeanne Morean francia filmszínésznő kollégái közül legjobban Orsón Wellest di­cséri. A többi között ezt mondta róla: — Húsz éve ismerem, s nyugodtan állíthatom, hogy csodálatos ember. Amikor megismertem, harmincés­egynéhány éves volt, s olyan szép és elegáns, hogy nem mertem beleszeretni..; * Bob Hope amerikai komi­kus mondta egy pályatársá­ról: — Tömeggyilkos ez a fickó. Halálra untatja az embere­ket. Egyetlen szerencséje van. Hogy nem hagy ujjle­nyomatot maga után... * Alberto Moraviát, a neves olasz írót megkérdezték, mi idegesíti legjobban írás köz­ben. Az író így válaszolt: — Az írás... * Charles Boyer, a most 78 éves világhírű francia film­színész összesen 84 filmben játszott. Élete 6orán az a vé­lemény alakult ki róla, hogy nagy nőcsábász. — Fogalmam sincs róla, hogy miért — mondta a ne­ves művész. — A 84 film közül csak hatban játszottam hősszerelmest, ezenkívül — ki gondolnál — már 39 éve nős vagyok... * Jean-Paul Belmonáo a mi­nap a francia televízió egye­nes adásában szerepelt. A műsorvezető így szólt a ne­ves filmszínészhez: — Meséljen el egy viccet! — Hát, nemigen tudok én vicceket — mentegetődzött Belmondo. — És ha azt mondaná, hogy az árak nem fognak emelkedni? — Hát ez valóban jó vicc — folytatta Belmondo. majd hozzátette: — Sajnos, ezt még tréfából sem mondhatom... * Társaságban megkérdezték Nadja Tiller német színész­nőt, véleménye szerint egy nőnek mikor kell férjhez mennie. A színésznő válasza: — Mindig, feltéve, ha szabad és alkalma adódik rá! * Vittorio Gassman olasz filmszínész nemrégiben komp­hajon utazott. Egyezer csak hallja, hogy egy idős asz­szony rémülten kérdezi egy tengerésztől: — Gyakran elsüllyed ez a hajó? — Nem. asszonyom, csak egyszer — válaszolta a ten­gerész..; * Rábeszélték Édouard Moll­naro olasz származású fran­cia rendezőt, hogy tartson egy előadást. Beszédét habo­zás nélkül így kezdte: — Számtalan ember beszél álmában. Csak az előadók azok. akik azalatt beszélnek, míg mások álmodnak..; * Egy párizsi mozi bejáratá­nál Peter Ustinov világhírű angol színész, rendező és író, két belépőjegyet mutatott föl a jegyellenőrnek. — Egyedül van? — kér­dezte az ellenőr. — Igen — mondta Ustinov, és mindjárt meg is magya­rázta. — Tudja, mivel megle­hetősen kövér vagyok, min­dig két jegyet veszek, hogy kényelmesebben elférjek. — Hát akkor jó szórako­zást! — válaszolta az ellenőr. — Csak míg el nem felej­tem: az egyik hely a föld­szinten, a másik a karzaton van!... Révész Tibor

Next

/
Oldalképek
Tartalom