Délmagyarország, 1975. szeptember (65. évfolyam, 205-229. szám)

1975-09-04 / 207. szám

2 % Csütörtök, 1975. szeptember 4. A központban: a határidő Szervezési gondok a Kossuth Lajos sugárút építésénél Szegeden az idén mintegy hatvanmillió forintot fordíta­nak utak építésére, javításá­ra. A városon belül persze nem minden út a városé, amelyen dolgoznak vagy már befejezték rajta a munkát. A számozott főútvonalak vá­rosi átkelő szakaszainak gaz­dája a Közlekedési és Posta­ügyi Minisztérium. Láttunk a közelmúltban nagyszabású útépítéseket, amelyek együtt jártak a köz­műhálózat kicserélésével, villamosvágány átépítésével is. Az építés üteme, tempó­ja sajnos nem mindig elégí­tette ki a közvéleményt. A Bajai úton, illetve a Tolbu­hin sugárúton, miután meg­építette a város a csatornát, az útépítéshez csak két év múlva kezdtek hozzá. Addig állt a fölfordulás, utána pe­dig késések, csúszások vetet­ték hátra a munkát. A villa­mosvágány átépítését példá­ul az azóta megszűnt ALÉP vállalta, mint alvállalkozó — felkészületlenül. Negyed­éves, féléves csúszások kés­leltették az ott dolgozó más cégeket, és az utolsó műve­letet végzőn csattant az os­tor, ez esetben az Aszfaltút­építő Vállalaton: neki kel­lett megszüntetni valameny­nyit mások lemaradásából, feszített ütemű munkát vé­geznie. Azelőtt láttuk az Április 4. útja átépítését. Ott is csú­nyán leszerepelt az ALÉP. De hagyjuk, ne hánytorgas­suk a múltat, mert napja­inkban figyelő szemünket a Kossuth Lajos sugárút át­építésére vetjük. Nemcsak a város érdeke, hanem országos, sőt nemzet­közi fontosságú, hogy a su­gárút két körút közötti sza­kaszát mielőbb meg lehes­sen nyitni. Ezen áramlik, bonyolódik majd a Bukarest, Budapest, Belgrád közötti kamionforgalom. A sugárút­nak At a szakaszát ez év december 31-ig, az esztendő utolsó napján át kell adni a forgalomnak. Csak ez a ha­táridő fogadható el, ettől visszafelé lehet csak gondol­kodni a részmunkák elvég­zésében, amelyben érdekelt a Szegedi Magas- és Mély­építő Vállalat, a KEVIÉP, és az Aszfaltútépítő Vállalat. Az MSZMP Csongrád me­gyei bizottsága fogalmazta meg ezt a sürgősséget, mi­után tudomására jutott a munkák némi késése, sőt, objektívnek látszó akadály a határidő betartásában. Az utóbbival kezdve; az épülő postapalota előtt, a Kossuth Lajos sugárúton, felszínre került, meztelen te­lefonkábel-hálózatot kell biz­tonságosan lesüllyeszteni, hogy az úttestet rá lehessen építeni. Végleges helye en­nek a kábelszakasznak a Püspök, illetve Mérei utca lesz majd, ha a postapalota építésével, a belső berende­zéssel odáig haladnak. Addig azonban nem lehet várni az úttest építésével. Az igaz, hogy a posta nem rendelke­zik még a szükséges új ká­belekkel, amelyeket majd lefektet. Az út és a postapa­lota építése ilyenformán nincs összhangban, illetve most kell összehangolni. A posta vállalta, hogy ezeket a kábeleket idejében lesüllyeszti — nem a saját költségére. Átellenben — ugyancsak kábelek húzódnak a vasbolt és a Bocskai utca közötti szakaszon egymás mellett, egymás tetején, könnyű betonba ágyazva. Ezeket a kábeleket sajnos biztonságosan csak nagy költséggel lehet megvédeni a ráépülő úttestől, illetve forgalomtól. Ekkora költsé­get ki vállalna magára? Márpedig az úttest építését itt is be kellene fejezni vég­legesen. Énnek a problémá­nak a megoldására egyelőre nem született semmiféle döntés. A posta kimozdítha­tatlanul áll aggályával, hogy az útépítéssel megrongálják kábeleit, illetve -azok össze­törnek az úttest alatt. Érthe­tő az óvakodás: nehogy a már kész úttestet ismét fel kelljen törni a kábelek eset­leges megrongálódása miatt. Ezt a problémát kivéve a munkákat sikerült összehan­golni, valamennyi érdekelt féllel. A földmunkához gép, gépkocsi és ember kell a Szegedi Magas- és Mélyépítő Vállalatnak, hogy október első felében átadhassa a munkaterületet partnerének, és még jó időben lehessen aszfaltozni. A KEVIÉP is magára vállalt átcsoportosí­tást más munkaterületén, hogy az itt folyó munkából nagyobb részt végezhessen el. A határidő pontos betar­tásában az itt dolgozó válla­latok kommunista vezetőire apellál az MSZMP Csongrád megyei bizottsága, amely se­gíti e nagy fontosságú mun­ka szervezését és összehan­golását. Csak a postát kel­lene még serkenteni, hogy a Lenin körút és az Anna-kút által határolt csomópont előtt a sugárút mindkét ol­dalát meg lehessen majd nyitni a forgalomnak, éspe­dig a kitűzött határidő nap­ján. L. P. Pártvezetők látogatása a mezőgazdasági kiállításon Lengyel nemzeti nap Szerdán a Magyar Szocia­lista Munkáspárt több veze­tője látogatott a mezőgazda­sági kiállításra. A vendégek között volt Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke, Lázár György, a Minisztertanács elnöke. Apró Antal, az or­szággyűlés elnöke, Biszku Béla, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, Fock Jenő, Maróthy László, a KISZ KB első titkára, Óvári Miklós, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, Sarlós István, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtit­kára, a Politikai Bizottság tagja és Gjjenes András, az MSZMP Központi Bizottsá­gának titkára. A vendégeket Romány Pál mezőgazdasági és élelmezés­ügyi miniszter, Földes László, a HUNGEXPO ve­zérigazgatója és Körösvölgyl László, a kiállítás igazgatója fogadta. A pártvezetők meg­tekintették a kiállítást. El­sőként a főpavilon változa­tos anyagát tanulmányozták, majd felkeresték a szocia­lista országok központi kiál­lítási csarnokát. Ezután az élelmiszeripari bemutatót te­kintették meg, majd a nö­vénytermesztők kiállítási részlegét keresték fel. Megtekintették a szabad­téri bemutatókat, egyebek között a termelési rendsze­rek nagy teljesítményű gé­peit és berendezéseit vették szemügyre, majd a dísznö­vénytermesztés- és a házi­kert-kiállítás került sorra. A látogatás következő ál­lomása az AGKOMASEXPO nemzetközi gép- és műszer­kiállítás volt, ahol egyebek között a vásári díjakkal ki­tüntetett gépeket mutatták be a szakemberek a vendé­geknek, majd a bemutató­pályán a tenyészállat-bemu­tatót szemlélték meg. Jelentős eseménye volt szerdán a mezőgazdasági ki­állításnak a Lengyel Nép­köztársaság nemzeti napja. A hangszórók ez alkalomból lengyel dalokat sugároztak és lengyel zászlókkal lobogóz­ták fel a D-pavilont, ahol a baráti szocialista ország ter­mékei sorakoznak fel. Szem­léletes grafikonok adnak szá­mot a lengyel mezőgazdaság és élelmiszeripar fejlődésé­ről, és mint kitűnik belőlük, a két ágazat termelése 1970— 75 között 54 százalékkal nö­vekedett, 1500 új élelmiszer­ipari termék jelent meg a piacon. A kiállításon a len­gyel édesipar termékei is he­lyet kaptak, ezek közül többfélét a magyar közönség is jól ismer. A lengyel állat­tenyésztés eredményeihez — mint a bemutató anyagából kitűnik — hozzájárulnak a magyar komplett szaryas­marhatelepek. A nemzeti nap alkalmával magyar—lengyel szakember­találkozóra is sor került, ahol az együttműködés, a koope­ráció kibővítésének lehetősé­geiről tárgyaltak. A lengyel nemzeti nap al­kalmából E. Gajewszki, a lengyel Mezőgazdasági Mi­nisztérium főosztályvezetője ismertette az újságírókkal a lengyel mezőgazdaság fejlő­dését, _ Tudományos orvosgyűlés kezdődött szerdán Egerben, a Technika Házában, a Ma­gyar Reumatológusok Egye­sülése, a Magyar Balnekli­matológiai Társaság és a He­ves megyei kórház együttes rendezésében. A háromnapos tanácskozáson több mint harmincan számolnak be ku­tatásaik eredményeiről, gya­korlati gyógyító munkájuk tapasztalatairól. A napiren­den a reumatikus betegségek gyógyítása, és ezzel össze­függésben a gyógyvizek hasznosítása szerepeL A megnyitó ünnepségen megemlékeztek arról, hogy 250 évvel ezelőtt alapították az ország legrégebbi kórhá­zát Egerben, és tíz évvel ez­előtt ebben a kórházban ön­álló reumaosztályt hoztak létre a rádiumtartalmú egri gyógyvizek hasznosítására. Dr. Bozsóky Sándor, az Or­vostovábbképző Intézet reu­ma tanszékének vezetője előadásában a reumatológia oktatásának hazai és európai tapasztalatait ismertette. Gyerünk, nézzük meg aki­rakatokat! — mondjuk nem­egyszer, ha van egy kis sza­bad időnk. A csillogó-villogó, vágyakat ébresztő, s olykor lemondó sóhajokat keltő vit­rineket nézegetni: szórako­zás. A kirakatnéző séták so­rán tájékozódhatunk, mi mindent kínálnak az üzle­tek, mit vehetünk, avagy mit vehetnénk, ha volna rá pénz a zsebünkben. Pénzzel vagy anélkül: mindenképpen kel­lemes időtöltés. A kirakatok a városhoz tartoznak, vidámakká, színe­sekké, beszédesekké teszik az utcákat. Sokan azt mond­ják: varázsuk van. Vonzzák a tekintetet, megállásra kész­tetik a sietőket is. S ha az áruházakban kérdezőskö­dünk, megtudhatjuk, hogy a kirakat csoda. Csoda, mert a vásár­lók sze­mében ott minden szebb, fi­nomabb, színesebb, mint az üzletekben. Gyakran előfor­dul, hogy az eladó hiába kí­nálja ugyanazt a kabátot, ru­hát, cipőt, divatcikkeket, vagy éppen élelmiszert; a vevő a kintihez ragaszkodik. — A kirakati árut a kör­nyezet, az ötletes elrendezés teszi szebbé — mondja Tör­zsi Miklós, a Centrum Áru­ház dekorációs csoportjának vezetője, az egyik legrutino­sabb a szakmában, sok-sok díjnyertes kirakat rendezője. — Persze, egy-egy jól bevált szakmai fogással is segítünk, hogy a kiállított holmik mu­tatósak legyenek, s vásárlás­ra bírják a járókelőket. A ruhákat itt-ott összetűzzük, karcsúra ügyesítjük a babá­kon, a szöveteket és a sely­meket redőzve, habosan „tá­laljuk". A színekkel is ját­szunk, egy-egy szép árnya­latot fel tudunk erősíteni, a harsányabbakat tompítani, vagy még élénkebbé tenni. A kirakatrendezés tudomá­nyát főiskolán tanítják, de akik elvégezték, azt mond­ják: az elmélet csak ritkán találkozik a gyakorlattal. A BŐSÉGTŐL SEMMIT­MONDÓ — Meg­taníta­nak raj­zolni, festeni, szobrászkodni, a kevéssel is jól gazdálkodni. Arra oktat­nak, hogy a kirakat a jó pla­káthoz hasonló: tájékoztat, magára vonja az emberek fi­gyelmét és látványnak is szép, könnyen áttekinthető. Ezzel szemben az üzletveze­tők azt szeretnék, ha a ki­rakatban a lehető legtöbb árut közszemlére tennénk — magyarázza Tóth Sándor, aki fiatalember létére már tizen­hét esztendőt töltött a szak­mában. — Ezért gyakran látunk túlzsúfolt, a nagy bőségtől semmitmondó kirakatokat — folytatja Liliom Andor, a Centrum Áruház grafikusa. — Előfordul, például a ki­árusítások és árleszállítások idején, hogy szántszándékkal a zsúfoltság érzését keltjük. Hadd lássák a vevők, még van miből válogatni, még nem késő a pultok elé állni. Liliom Andornak az őszi kirakattal nemigen van dolga, a főszerep most a rendező­ké, s amíg a többiek öltöz­tetik a babákat, magasba függesztik az ernyőket, tás­kákat, kalapokat, lelkesen magyaráz: — A kirakatrendezésben az évszaknak megfelelően négy főszezon van. Mostanihoz ha­sonló őszi kirakatot már számtalanszor csináltunk, ez mégis új. A ruhákhoz „kö­rítésként" most sást és nád­szálakat használnak. Termé­szetes, hatásos, olcsó kellé­kek, csak az árokpartra kel­lett értük menni. Szép lesz a kirakat — de nem öncélúan —•, segít az árut eladni. AZ ÜVEG TÜLSÖ OLDALÁN A többi­ek már az utol­só simí­tásokat végzik, minden a helyén. A leeresztett redőnyök résein kisgyerek kukucskál, orrát az üveghez nyomva figyeli, mi történik odabent. A ki­rakatnak mindig van nézője, sokan még azt is szeretnék meglesni, hogyan készül. Az utcáról nézve szórakozás, já­ték a kirakatrendezés. Az üveg túlsó oldalán azt mondják! az is, de fárasztó, sok fejtörést okozó munka is egyben. Görnyedni, kapasz­kodni, létrán le- és felmász­ni, a napon átforrósodott, szűk helyen órák hosszat te­vékenykedni — cseppet sem irigylésre méltó. S amikor már minden kész, a kirakat­rendező és a grafikus akkor is dolgozik. Üj ötleteken, új megoldásokon töpreng. Tele­rajzol tucatnyi papírlapot, amíg a sok-sok vázlatból összeáll az igazi, a végleges forma, a következő kirakat képe. Ladányi Zsuzsa Megkoszorúzták Magyar László rendőr alezredes síremlékét mából, a Mező Imre úti te­metőben levő síremlékénél. Számítástechnikai konferencia Szerdán befejezte munká­ját a Magyar Tudományos Akadémia pécsi bizottságá­nak szervezésében és szék­házában megrendezett nem­zetközi számítástechnikai konferencia, amelyen a ha­zaiakon kívül bolgár, NSZK­ötven évvel ezelőtt szüle­tett Magyar László rendőr alezredes, aki 1956. október 23-án a Magyar Rádió vé- Csapatzászlóval sorakozott delmében az ellenforradal- íel a díszszázad, majd a márokkal vívott tűzharcban Himnusz hangjai után ko­esett el. A proletárdiktatúra szőrűt helyezett el a Belügy­védelmében hősi halált halt minisztérium képviseletében mártírról szerdán koszorúzá- dr- Rudas György rendőr si ünnepségen emlékeztek vezérőrnagy főcsoportfőnök­meg 50. születésnapja alkal- helyettes és Gál János rend­őr alezredes, a forradalmi készenléti rendőri ezred pártbizottságának titkára. A határőrség országos parancs­noksága részéről dr. Ábel László határőr ezredes, cso­portfőnök és Gém László ha­tárőr ezredes, az országos parancsnokság pártbizottsá­gának titkára koszorúzott. Elhelyezték az emlékműnél a kegyelet virágait Magyar László családtagjai, hozzá­tartozói. beli és svéd szakemberek is részt vettek. A tanácskozá­son megvitatták a számitó­gépes szimulációs módszerek alkalmazását az orvos-, a közgazdaság- és a műszaki ludományok területén, (MTI). A koszorúzási ünnepség az Internacionálé hangjaival és a díszszázad katonai tiszte­let adátóvai ért véget r • • Svájci küldöttség Szegeden Az Építők Szakszervezete Csongrád megyei bizottságá­nak meghívására 13-tagú svájci ifjúmunkás-küldöttség érkezett Szegedre. Kedden a DÉLÉP Munkásszállójában tájékoztatták őket a megye nevezetességeiről, majd vá­rosnézésen vettek részt Tegnap, szerdán Vásárhelyre látogattak, ahol megtekintet­ték a porcelángyárat. Dél­után Csongrádon, a Tisza Bútoripari Vállalat gyárának vendégei voltak. A küldöttség ma, csütör­tökön Békés megyébe láto­gat. Szüretelnek Bács-Kiskun megyében megkezdődött a szüret. A szakemberek becslése szerint a termés kielégítő. (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom