Délmagyarország, 1975. szeptember (65. évfolyam, 205-229. szám)

1975-09-21 / 222. szám

MAGAZIN • •"Vasárnap, 1975. szeptember 21. w Nem tantárgy Nemrégiben középiskolai diákokkal beszélgettem, témánk a világnézet volt. Nem rajongtak érte. Kérdésemre egyikük indulatosan visszakérdezett: „Miért oktatnak nekünk világnézetet? Hiszen ha semmit sem akarnának belénk sulykolni, akkor is volna világnézetünk." Egy fiú azonban hozzáfűzte: „Csók nem mindegy, hogy müven." Az előbbi megjegyzésben nem valami görcsös ellenállást, nem a tudományos világnézet befogadási készségének hiányát fedeztem föl, hanem azt, hogy a fiatalok általában tantárgynak tekintik a világnézetet, s jó részük idegenkedik tóle. Pedig a világnézet nem tantárgy, jóllehet előfordul, hogy azzá sorvasztják az Iskolában. Politikusokkal, tanárokkal, szakfelügyelőkkel is szót váltottunk a világnézet és a világnézeti nevelés bonyolult kérdéseiről, A nevelés hatására, tehát a befogadására, a meggyőződésre voltam kíváncsi, • tanárok mégis rendre visszatértek az oktatáshoz. Tudom, hogy a kettő elválaszthatatlan, de hogy a világnézetünk alapjainak oktatása mellett a nevelés gyakran háttérbe szorul, erről volt alkalmam meggyőződni. Vita közben arra gondoltam: talán nem is a gyerekek, hanem a tanárok világnézetéről kellene szót váltani, hiszen meggyőződésük meghatározó az ifjúság nevelésében. Kapaszkodóm a Magyar Tudományos Akadémia egyik Izgalmas tanulmányának részlete. így hangzik: „A marxizmus—leninizmus ugyan minden izében tudományos világnézet, amely a korszerű tudományos ismeretek általánosításában nyugszik, de egyúttal sajátos, személyes és meggyőződésként vállalt viszony is a racionálisan értelmezett valósághoz; egyszerre ismeret és meggyőződés, tudás és elkötelezettség, valóságlátás és magatartás. így tehát szükségképpen magában foglalja az emberi megismerés és a cselekvés szenvedélyét, az elkötelezett cselekvő ember érzelmeinek és indulatainak teljes gazdagságát." Szükségképpen. A társadalom, azaz mindannyiunk szükséglete ez, ha a jövő alkotói akarunk lenni. Ha pedig így igaz, akkor mindenekelőtt az iskolát, az ifjúságot kell pásztázni világnézetünk reflektorfényével. 2. Azt mondták a szakemberek: a világnézetünk alapjai szintetizáló tantárgy, azaz összefoglalja az általános és a középiskolában szerzett természet- és társadalomtudományos ismereteket, hogy ezáltal elültesse a tudományos világnézet magvait az ifjúságban. De lehet-e összefoglalni azt, ami nincs, vagy nagyon is hiányosan létezik? Nem kapnának elég tudományos ismeretet a fiatalok? Nem erről van szó. Az a fő hiba, hogy még mindig nagyon hiányzik az órákról a szaktudomány és a társadalomtudomány, a világnézet kapcsolata. Es nemcsak a szándék miatt. Ha egy tanár Newton törvényeit úgy tanítja, hogy nem Jut el világnézeti következtetésekig, akkor baj van. Egy vezető pedagógus véleménye: „Ahol jó biológia-, kémia-, fizika- is történelemoktatás, és nevelés van, ott szilárd világnézeti alapokkal távozó emberkék nőnek fel. A pedagógusok hatvan százaléka azonban még a szaktudományok bűvöletében él; a társadalomtudományoktól elszakítva, világnézeti következtetések nélkül tanit." Pedig a marxizmust alkotó tudományos alapkérdéseket már az altalanos iskoiakban crieniök kelleje gyermekeinknek. Elvileg, a tantervek szerint értik ls. Erre épít a középiskola, s erre a világnézetünk alapjai „tantárgy", amely szintetizálni akar. Megkockáztathatunk egy kérdést: jó-e az, hogy az általános iskola után — ahol az úttörőmozgalom segíti az érzelmi kötődést — három év kimarad, s csak a középiskola negyedik osztályában foglalkoznak a Világnézetünk alapjaival? A tanárok ellenérvei: „Nincs közben sziinet, hiszen vannak osztályfőnöki órák, KISZprogram, politikai oktatás stb." A hatásukat ismerjük. S negyedikben érettségire készülnek a diákok. Mire egy-egy jó nevelő keze alatt fölismernék a világ összefüggéseit, mire „szintetizálni" tanulnának, addigra éppen az érettségi tárgyak vonják el a figyelmüket a tudományos világképről, az összefüggésekről. Legalább a harmadikban kezdeném, vagy még korábban. És nem tantárgyként. A felfogást kellene megváltoztatni, s megszerettetni a világot, a természetet, a társadalmat: hittel, meggyőződéssel tolmácsolni összefüggéseit. És osztályozás nélkül, hiszen ez is zavarja a gyerekeket. Hallottam arról, hogy néhány iskolában buktatni akartak világnézetből. A tanárok így magyarázták a „bizonyítványt": „Nem a gyerek világnézetét, hanem a világnézetünk alapjai tantárgy elsajátításának mértékét minősítjük az órán." Világnézeti alapjaikról, véleményükről ugyanis a)lr alakul ki elfogadható kép. Er v nem marad idő. A pedagógusok hivatkoznak a túlterhelésre, a „tananyag" menynyiségére, a tantervre és utasításra. És hallgatnak a gyerekek megismeréséről, feloldásáról, a személyes beszélgetések jelentőségéről, a valódi és elkötelezett nevelésről. Pedig tudom: a „minisztériumi túlszabályozás" legenda csupán, s legföljebb a tanári tehetetlenség fedezéke. Nem válhatna tehát elszürkülő tantárggyá, sablonos tananyag-közvetítéssé a világnézetünk alapjai. Nincs kialakult módszer (nincs csalhatatlan sem). S ha jól meggondolom: a helyzetkép sem olyan rossz, mint ahogy a gondok felsorolásából látszik. Végtére is a cselekvésen, a magatartáson mérhető leginkább, hol tartanak, hova tartoznak fiataljaink. Egy ismerősóm a következő történetet mondta el. Negyedikes nagyfia — nem éppen közlékeny gyerek — egész vasárnap sündörgött körülötte, míg végre megszólalt: „Apa! Mi az, hogy a lét az elsődleges? Meg hogy a tudatról vannak, akik azt mondják: előbb volt mi meg azt, hogy nem? Tudod, van nálunk ez a világnézetünk alapjai tantárgy. Arabusul. A tanár is azt mondta: tegyük félre a könyvet, majd ő megpróbál valamit mondani nekünk. Mondott is, de semmit sem értünk belőle. Segítesz, apa?" Az érdeklődés biztató volt, segíteni azonban nem is olyan könnyű. Az fepa elkérte a könyvet, böngészte a „leckét", azután megpróbálta lefordítani magyarra. S úgy este tíz óra körül a gyereknek fölcsillant a szeme: „Hát erről van szó?" Erről. Tételeket, először a felnőttek számára is idegenül hangzó filozófiai meghatározásokat akarunk-e beleverni a fiatalok fejébe, vagy föltárni előttük a világ összefüggéseit? Nem jó a tankönyv! Rideg a hangvétel, elvont tételekkel találkoznak a fiatalok, olyanokkal, melyeknek látszólag semmi közük sincs saját életükhöz. Egy tizenhét éves fiatal számára szinte elidegenítő a könyv stílusa. Elgondolkoztalo az is, hogy megvannak-e a ,világnézetünk! alapjai továbbításának személyi feltételei? Kimondtuk már, hogy a világnézeti nevelés nem azonos a világnézetünk alapjai oktatáséval. E szerint az óvónőktől az általános iskolai tanítókig és tanárokig, a középiskolai nevelőkig kellene vizsgálnunk az adottság, a felkészültség és az elkötelezettség „mutatóit". Erre itt aligha van lehetőségünk. A legjobb tanárnál is előfordul, hogy nincs „világnézeti érzékenysége", azaz mondjuk biológiát vagy fizikát tanít, s eszébe nem jut, hogy egy-egy tudományos ismeret közvetítésével a tudományos világnézet magvait hinthetné el. Ennél is rosszabb, amikor a gyermeki lélek érzékeny rezdülésével fölfedezik a fiatalok, hogy a tanár nem mindig azt mondja, amit gondol, ami a meggyőződése, hanem azt, amit „kell". Gyakran előfordul. Egy bizonyos: bevezettünk a középiskolákban egy tantárgyat — elsősorban nevelési szándékkal. Javarészt oktatás lett belőle. Ráadásul nincsenek szaktanárok. Hogyan? Hiszen minden tanár államvizsgázik az egyetemen, a főiskolán marxizmusból! Lehet, hogy ott is csupán „kötelező tantárgynak" tekintik? Az oktatónevelők kiválasztása mindenesetre változó sikerrel járt. Volt, ahol megfelelő embert küldtek az előkészítő tanfolyamra, volt ahol azt, aki ráért. Van, aki bevált, van, aki nem; s olyan is, akiről ez utóbbi még nem derült ki. Ne legyünk türelmetlenek. Kétségtelen azonban, hogy a «ilágnézetünk alapjait meggyőződés nélkül, lélektelenül oktatva nem lehet eljuttatni az ifjúi értelemhez és érzelemhez. Említettem: rideg, szinte elidegenítő a tankönyv. Hozzáteszem sokszor rideg az átadás, az elfogadtatás szándékától és készségétől, hangulatától is mentes az órák légköre. Meggyőződtem róla: vannak tanárok, akik a szemléltetés bűvkörében élnek. Ha magnetofon és írásvetítő, táblázatok és a diavetítő „műsora" tölti ki az órák nagy részét, akkor mi marad a személyes varázsnak, az élettapasztalat átadásának, a szuggesztív közlésnek, a véleménycserének? Ebben is megkeltene találni a helyes arányokat. És gyakran miért az utolsó órákra marad a világnézetünk alapjai? Azért, mert akkorra már fáradt a gyerek? Végül három — világnézetet oktató-nevelő tanár véleményét szeretném átadni. Náluk élvezetes, jó és meggyőző viták színtere az óra, tehát értik és tudják, hogy mi a szándékunk. Egyikük azt mondta: „Az anyag, a mozgás, a természet, a társadalom legfőbb összefüggéseit kell megértetni — népszerű nyelven, életből vett példákkal. Azonosulnom kell azzal, amit mondok, hiszen ezeken az órákon -lepleződhet le« legkönnyebben a tanár. És hát szívvel, lendülettel és szenvedéllyel kell beszéljek a gyerekekkel. Mit érek vele, ha nem tudom magammal ragadni őket?" A másik így nyilatkozott: „Először fenntartással fogadták a tárgyat, azt mondták miért kell elfogadnom a tanár világnézetét? Nekik van Igazuk, csakugyan nem kell elfogadniuk. Azt akarom, hogy érdekelje őket a téma, s én segítsek nekik faggatni a világot." S a harmadik véleménye: „Csak irányítani kell őket, és nem oktatni. Egyenlő vitapartnernek kell tekintenem őket. Úgyis az én világnézetem fog tükröződni a gyerekek világnézetének alapjaiban." Azt hiszem, eljutottunk a lényegig. A cselekvés — mérőműszer. De ez a politika vállalása is. Botladozunk még, keressük az utat. Nem szabad belefáradnunk. íAVOUI BÉLA . Katona fudft Szavaid tornácán Vihar kötözi az ágat, a bokrok újra térdre esnek. Éjszaka mintha keserűbb íze lenne lélegzetednek. A hajnal kék széltől deres, bozótjaiban csillag csörtet. Felkapjuk a meleg kabátot s begomboljuk, akár a csöndet. Fakard villog még mindenütt, levelekben érik a sárga. A koraőszben kiülök szavaid tiszta tornácára. Aki ivott, ne vezessen Ha egy átlagos súlyú, középkorú férfi este tíz órakor megiszik egy liter bort, másnap reggel már nyugodtan beül a volán mögé, azt hiszi, kialudta előző esti ittasságát. A szervezetébe jutott alkohol azonban csak 14 óra alatt bomlik le — vagyis csak másnap délre. Ha reggel kocsiba ül, még mindig marad annyi alkohol a szervezetében, hogy ittas vezetésért még csak nem Is szabálysértési, hanem büntetőeljárást indíthatnak ellene. Tavaly Magyarországon 3480 balesetet okozott az ittasság. Ez az adat már csak azért is megdöbbentő, mert az ittas vezetés jogi következményeivel mindenki tisztában van. Minden járművezető tudja, hogy vezetés előtt és közben nem szabad innia. Azt azonban, hogy az alkohol miképpen szívódik fel és mennyi idő alatt tűnik el nyomtalanul a szervezetből, hogy mikor és mennyi alkoholt szabad fogyasztani a vezetési képesség veszélyeztetése nélkül, már kevesebben tudják. Az alkoholtűrő-képességnek számtalan összetevője van. Függ a pillanatnyi idegállapottól — ugyanaz a mennyiség ledöntheti az embert a lábáról, máskor pedig jóformán meg sem érezhető —, és függ természetesen az ital alkoholtartalmától is. A csapolt magyar sörben három, a csemegeborban 16—20, a pálinkában 40 —45, a kisüstiben 50 százalék alkohol van. A felszívódás perceken belül megkezdődik, és általában egy óra alatt végbemegy. Töményebb vagy szénsavtartalmú ital — például a pezsgő — sokkal gyorsabban, 30—40 perc alatt felszívódhat. A vérben és a sejtekben azért marad meg hosszú ideig az alkohol, mert csak hét gramm lebontására képes a szervezet óránként. De az idegrendszeri hatás — szintén egyénenként változóan — még sokáig megmarad. A köznyelv ezt nevezi másnaposságnak. Az alkohol okozta károsodás következtében a magasabb idegrendszeri tevékenység még nem áll helyre a másnapossúgban. A figyelem, amely a járművezetés elengedhetetlen feltétele, még csökkent értékű. A külvilágból származó ingerekre a szervezet a lehető legelőnyösebb cselekvéssel válaszol, ha azonban a felfogó- és koncentrálóképesség nem tökéletes. a reakcióidő is sokkal hoszszabb lesz. A jármű vezetője viszont már azt hiszi: józan. Ha így kerül veszélyes forgalmi szituációba, ha azonnal kellene döntenie, képtelen lesz a legjobb megoldás választására. A felszívódott alkohol főként a központi idegrendszerre hat. A vér alkoholkoncentrációjának növekedésével az agy újabb és újabb központja károsodik, az érzékenységnek megfelelően változnak a tünetek. Ezek fél liternél több bor vagy két deci pálinka elfogyasztása után már szemmelláthatóak, felismerhető az érzelmi eltompulés, az ügyetlenség, az egyensúlyzavar. Másfél liter bor vagy három deci pálinka — tehát Ujj—130 gramm alkohol — már súlyos lelki tüneteidet, egykedvűséget tájéfcosó£ösi és emlékezési zavart vált ki. A testi tünetek közül legveszélyesebb a kettőslátás, a szembogár renyhesége. (Fény hatására is csak lassan húzódik össze a pupilla, esti vezetéskor ennek végzetes következményei lehetnek.) A térlátás 1 és a mélységlátás, a távolságbecslés romlása már kevés szesz hatására is bekövetkezik. Egy műszeres kísérlet megdöbbentő adatokat eredményezett a véralkoholszint és a baleseti lehetőség összefüggéséről. Kiderült, hogy egy ezrelék véralkohol esetén — ez fél liter bor elfogyasztásával egyenlő — a baleseti veszély harmincegyszeres; másfél ezrelék után már 128-szor nagyobb a baleset bekövetkezésének lehetősége. Az alkoholfogyasztás ártalmai közül — a reflexek lassúbbodása és a látás zavarai után — az emberi jellem megváltozása a legveszélyesebb. Ezzel kapcsolatban mindenekelőtt azt kell tisztázni, tud-e vezetni az ittas ember? Sajnos, igen. A begyakorlott, beidegződött mozdulatokat még súlyos állapotban is végre tudja hajtani, sőt, fokozódik bátorsága és önbizalma. A bátorság érzése azonban bizonyos határon túl már kritikátlansággá, hősködéssé, felelőtlenséggé válik. Az is tény, hogy ital hatása alatt az ember sokkal kevesebb információt dolgozhat fel. Ha például több jelzőtáblát lát, legfeljebb egyre, kettőre emlékszik. Elgondolható, hogyan hajtja így végre az egyik leggyakoribb közlekedési manővert. az előzést, amelynek öt előfeltétele van. Sokan úgy vélik, az alkohol hatása csökkenthető feketekávéval. A koffein hatása azonban egy idő után egyre erőtlenebb, a kizsákmányolt szervezet energiaraktárai kimerülnek. Egyik pillanatról a másikra bekövetkezik az ólmos fáradtság. Ha ez kritikus helyzetben éri az autó vezetőjét — éjszaka, vagy az autópálya egyhangúságában —, még arra sem marad ideje, hogy megálljon, ájulásszerűen elalszik. Az alkoholszondát és a laboratóriumi vérvizsgáló műszereket nem lehet becsapni. Akinek vérében 0,8 ezrelék alatti értéket találnak, ötezer forintig terjedő pénzbüntetéssel sújtják, a szabálysértés miatt rövidebb-hoszszabb ideig bevonhatják jogosítványát is. Három deci bor elfogyasztásakor 0,8 ezrelék feletti a véralkohol értéke, ezért pedig már bírósági büntetőeljárás, egy évig terjedő szabadságvesztés, pénzbüntetés és a jogosítvány végleges bevonása lehet a következmény, A szakemberek egybehangzó véleménye szerint az ittas vezetés az egyéni felelőtlenségen és könnyelműségen túl azért is gyakori, mert nem ismertek eléggé az alkoholfogyasztás káros hatásai. Pedig az egyre növekvő forgalomban még az egészséges szervezet teljesítőképessége is csődöt mondhat. Nem arról van szó. hogy aki vezet, soha ne igyék. hanem arról, hogy aki ivott: ne vezessen, B. B.