Délmagyarország, 1975. augusztus (65. évfolyam, 179-204. szám)

1975-08-05 / 182. szám

Ke <fd, 1975. augusztus 5. SZEGEDI ÜNNEPI HETEK IV. Művelödéselméleti Nyári Egyetem az MTA Biológiai Központjában. Megnyitó délelőtt 9 órakor. Fotóklnbok XI. Szegedi Szalonja a Bartók Béla Művelődési Központban, augusztus 20-ig. XVI. Szegedi Nyári Tárlat, a Móra Ferenc Múzeum Horváth Mihály utcai képtárában, augusztus 24-ig. Skorutyák János kékfestő népi iparművész kiállítása a Ságvári Endre Művelődési Otthonban, augusztus 9-ig. Geszlcr Mária kerámikusművész kiállítása a Gulácsy Lajos Teremben, augusztus 6-ig. Kohán György Kossuth-díjas festőművész kiállítása a November 7. Művelődési Központban, augusztus 20-ig. Vígh Tamás szobrászművész kiállítása a Közművelődési Palota kupolacsarnokában, augusztus 10-ig. Sajtótörténeti kiállítás a Somogyi-könyvtárban, augusztus 20-ig. Szép magyar könyv "74. Kiállítás a Technika Házában, augusztus 14-ig. A Móra Ferenc Múzeum állandó kiállításai. A Szegedi Ünnepi Hetek programjában immár tizenegyedszer szerepel az ország fotóklubjainak és fotóköreinek hazai seregszemléje, a szegedi fotószalon. Az idei kiállítás minden eddiginél szélesebb képet nyújt a hazai amatőr fényképezés helyzetéről, művészi szándékairól és eredményeiről. A fo_ tóklubok mellett ezúttal szakkörök is képviseltetik magukat, huszonnégy fotóklub, illetve -kör 168 alkoi tójának 238 képe látható a Bartók Béla Művelődési Központban vasárnap megnyílt kiállításán. A szalont Horváth Mihály, a szabadtéri játékok ügyvezető igazgatója nyitotta meg. Hat klub nyert díjat. Szeged város tanácsa művelődésügyi osztályának vándordíját a kazincbarcikai „Kamera" Fotó- és Filmkör nyerte. A Magyar Fotóművészek Szövetsége tiszteletdíját a Budapesti Fotóklub kapta. A salgótarjáni Nógnád megyei Fotóklub érdemelte ki a Csongrád megyei tanács művelődésügyi osztályának tiszteletdíját. A Szegedi Szabadtéri Játékok Igazgatóságának díját a Debreceni Fotóklub, a Bartók Béla Művelődési Központ tiszteletdíját a váci Dunaa téren Veress Attila (ö kanyar Fotóklub, a Szegedi Fotóklub által felajánlott díjat a budapesti Óbudai Fotókör nyerte. A Népművelési Intézet tiszteletdíjában részesült Bieder Géza (Győr), Süli István (Szeged), Tóth György (Óbuda), Veres Attila (Miskolc) és Tatár Tibor (Szeged). A megyei tanács művelődésügyi osztályának különdíját E. Szabó István (Kazincbarcika), a városi tanács művelődésügyi osztályának különdíját Herbst Rudolf (Salgótarján), a Bartók Béla Művelődési Központ által fölajánlott egyéni különdíjat Pathó Sándor (Debrecen), míg a Szegedi Fotóklub különdíját Kerekes Gábor (Budapest) nyerte, örvendetes tény, hogy a dijazott amatőrfotósok nagy része fiatalember: az amatőrfotós-mozgalom jövőjére nézve biztató. A több mint húsz fotóklub által bemutatott közel két és fél száz alkotás elemzése-értékelése meghaladja ennek az írásnak kereteit. Néhány, szemmel látható jelenség azonban mindenképpen felhívja a szemlélő figyelmét. Az idén nemcsak a fotóklubok, hanem kisebb létszámú, kisebb városokban dolgozó fotókörök is szerepelnek a szegedi fotószalonon. A kapuk szélesre tárása mindig magában hordja a színvonal csökkenésének, a „szürke tömegnek" veszélyét. Ezzel nyilván számoltak a mostani tárlat rendezői is. Valóban szürkébb a mostani szalon anyaga, kevesebb az igazán nagyszerű, emlékezetes fotográfia — ha nem kevesebb, hát jobban elvész a nagy anyagban! — ám az a tény, hogy országos bemutatkozási fórumot teremtett közel 170 amatőr fotósnak — önmagának is nagyszerű. Ezentúl az egyes alkotások szembesítése, a különböző irányzatok, tendenciák, különböző felkészültségű művészek egymás melletti szerepeltetése vitákra ad alkalmat és lehetőséget, s ezeknek a vitáknak csak nyertesei lehetnek. Egyre inkább bebizonyosodik, hogy egyetlen fotó nem elég az alkotók gondolatainak kifejezésére. Egyre többen gondolkodnak több képből álló sorozatokban — az egymás mellett sorakozó képek együttes gondolatiérzelmi hatásában bízva. Ugyanakkor ez látszik a könnyebb megoldásnak is; amit nem tudok elmondani liskolc): Szanálás sűrítve, töményen a fotó kifejező eszközeivel, egyetlen képben, azt elmondom kettő-három-négy-öt egymás mellé állított kép sorozatában. Néhány példa; Szabó Antónia (Debrecen) Nagyapám emlékére, Markó Kamilló (Győr) Legenda magamról, Balla András (Esztergom) Egy fatörzs tájai című sorozata nem mond sokkal többet, mint egyetlen kiragadott kép. Ám E. Szabó István (Kazincbarcika) Barokk keretben sorozata egyetlen téma több gondolati-érzelmi lehetőségét játssza végig csakúgy, mint Süli István (Szeged) Maszk nélkül című, három képből álló sorozata. Bármennyire is szimpatikus Kocsis Iván (Vác) Vizuális játék az Eiffel-toronnyál címet viselő so. rozata, nem több, mint dekoratív játszadozás. Néhány hangulattal teli természeti kép különös és nagyszerű technikai megoldással képes az érzelmi töltésen túl gondolati tartalmakat is közvetíteni. Nem véletlenül emlegették sokan a szalon legszebb darabjaiként Bieder Géza Naplemente, Herbst Rudolf Osz és Regős István Károly Hajnal című képeit. Érdekes megfigyelni, milyen sokan keresik világunk perifériáinak hatásos képeit. Nagyon sok temetőkertet, fejfát, sírt látunk a kiállításon, és sok olyan képet is, melyek életünk még meglevő nyomorúságát ábrázolják. Az sem kerülheti el figyelmünket, milyen sokan engednek a csábításnak, hogy egy-egy természeti tárgy vagy mesterséges építmény amorf játékánál, vagy éppen rendszerűségénél fogva az érdekes felületeket egyszerűen leképezzék. Így deszkákat, fatörzseket, rozsda marta vasajtókat, házfalakat láthatunk pusztán, önmagukban egy-egy alkotáson. Hiányérzetünk van a munkásábrázolást illetően is. Gyakrabban kattan fényképészek blendéje a maszek üzletajtója előtt, parányi műhely zsúfolt sarkában, mint egy mai munkásember környezetében. Csak néhány példát találunk az utóbbira, köztük figyelemre méltó Nagy Ottó Betonozok és Megérkezett a vasrúd című képe. Érdemes volna a szegedi szalonnak díjat alapítani, mellyel a mai munkásábrázolás legsikerültebb fotóit díjaznák. Tandi Lajos Ma nyílik a művelödéselméleti nyári egyetem Dr. Kiszely György egyetemi tanár, a TIT megyei elnöke nyitja meg ma a IV. művelődéselméleti nyári egyetemet az újszegedi Biológiai Központ előadótermében. Már a nyitóünnepségen információkat szerezhetnek az ország különböző részeiből Szegedre érkezett hallgatók a városról, gazdasági és kulturális értékeiről — Szabó G. Lászlónak, a városi pártbizottság osztályvezetőjének előadásából. A nyári egyetem 200 hallgatója tíz napig lesz a város vendége. Az idén az Ízlés és műveltség — ütés és társadalom témakörből hallgatnak előadásokat, neves szakemberekről. A mai megnyitóünnepség után az ízlés helye a műveltségben címmel dr. Vonsik Gyula, a TIT főtitkára tart előadást, majd konzultáció következik. A hallgatók programját a délutáni városnézés teszi teljessé. Á bürokrácia végtelen papirfolyamát iktatta-intézteellenőrizte három keménykalapos, könyökvédős hivatalnok, s hatalmas pecsétekkel hitelesített, engedélyezett, érvényesített. A Vízművek fiataljainak ez a politikai szemléletű, ötletes produkciója nyerte az idei ifjúsági karnevál egyik háromezer forintos fődíját. Fődíjat kapott a Szegedi Postaigazgatóság fiataljainak a helyi problémákat önkritikusan megjelenítő, a szegedi telefonhelyzetet karikírozó produkciója és a Kéziszerszámgyár KISZ-eseinek a Frédi és Béniből kölcsönzött ötletes, színvonalasan kivitelezett karneváli csodamadara, a „SAS AIR". Kétezer forintos díjjal jutalmazta a karnevál zsűrije — politikai aktualitásáért — a DEFAG fiataljainak a városi tanács épülete előtt összekapcsolt Szojuz—Apollo makettjét. A termelés és a bürokrácia ellentétes hatását szellemesen és szemléletesen bemutató élőképért a DÉGÁZ fiataljai — egy kalózhajó esztétikus és szép kiviteléért a Gumigyár fiataljai nyertek kétezer forintos díjat. A múlt és jelen szemléletes és szép kivitelű élőképéért, a lerombolt és felépített hidakat példázó produkcióért a kábelgyáriakat, a szegedi boszorkányok mulatságos és „félelmetes" megidézéséért a nyomda fiataljait, a Szeged fürdőhelyzetét kritikusan pellengérező CSOMITERVprodukciót és a Városgazdálkodási Vállalat gyermekjátékokat felvonultató élőképét ezer forinttal jutalmazták. Jutalmat kaptak a Gyufagyár, a KSZV, a MÁV, a Tejipari Vállalat, a DÉMÁSZ és a Paprikafeldolgozó Vállalat ifjúkommunistái is. Próbák Tizenhárom taktus Az eső veresége Gondolt egyet az eső vasárnap, a Fidelio búcsúestjén, s megkeresve a legalkalmasabb pillanatot, ijesztgetni kezdte a szereplőket, a nézőket. A legizgalmasabb jelenetnél tartott az előadás: a gyilkos szándékú kormányzó mozduló tőre elé odaugrott a férjét védő Leonóra, trombitaszó adta hírül a megmentő miniszter érkezését, s a feszült pillanatot Rocco — Gregor József megkönnyebbült sóhaja oldotta fel. „Hála isten" — mondta éppen, amikor kezdődött a felhők fenyegetése. Képzelőerővel megáldott nézők hihették, Rocco mester az esőre céloz a „még csak ez hiányzott" hangsúlXú, égre néző hálálkodással. De tanúsíthatjuk, ez csupán véletlen volt. Látta aztán az eső, hogy cseppjei cseppet sem zavarják az egymásra talált házaspár boldogságát, legfeljebb a nylonzacskókat kézben tartó, a mikrofonokat védő hangosítókat ijesztgethetik. Visszavonulásra felszólító figyelmeztetésnek vette a trombitások győzelmi indulóját, és abbahagyta egyetlen idei próbálkozását A sikertelen kísérlet, reméljük, egész nyárra elvette kedvét. — Első hallásra talán meghökkentő: fogolynak lenni kellemes. De nagyon izgalmas is, kár, hogy nemsokára túl leszek rajta — mondja Vághelyi Gábor, még „szabadlábon", a vasárnapi előadás előtt, az öltözőjében. — Nem nagy szerep, mindössze tizenhárom taktus, de szépen kell énekelni. Már a nagyszerű partnerek is köteleznek. Néhány évvel ezelőtt a Honvéd Művészegyüttes tagjaként láthattuk a Dóm tér színpadán. Tavaly nyáron a rádióénekkarral szerepelt a margitszigeti szabadtérin, az Aidában, — Azóta egymást követték az események — fűzte hozzá, immár az előadás végén. — Sikerült bekerülnöm a szegedi operatársulatba. S bár kacskaringós út vezetett idáig, mégis szerencsésnek tartom magam. Életem első színházi évadjában tizenegy operában énekeltem, köztük a Don Pasqualeban Malatestát, az Otellóban Jágót. Beugrással is dicsekedhetem, két hétre magamra öltöttem a Tosca sekrestyésének jelmezét. Operaénekesként — mint fogoly a Fidelióban — most szerepeltem először a szegedi szabadtéri színpadon. Kt Zs. Acs S. Sándor felvétele Tél és nyár ölelkezik a dőmszínpadon, a díszletállítók jóvoltából, akik a Háry János szombati bemutatója előtt naponta fölkészítik a színpadot. Tegnaptól beköltözött ide a Peer Gynt stábja is. A szabadtéri játékok hátralevő két bemutatójára már javában próbálnak. Legközelebb, szombaton este, Kodály daljátéka kerül a közönség elé, vasárnap este már másodszor, s a tizcnliatodikai előadását megelőzően bemutatkozik a Peer Gynt is. A Madách Színház művészei tegnap megérkeztek Szegedre t