Délmagyarország, 1975. augusztus (65. évfolyam, 179-204. szám)

1975-08-05 / 182. szám

Ke <fd, 1975. augusztus 5. SZEGEDI ÜNNEPI HETEK IV. Művelödéselméleti Nyári Egyetem az MTA Bioló­giai Központjában. Megnyitó délelőtt 9 órakor. Fotóklnbok XI. Szegedi Szalonja a Bartók Béla Mű­velődési Központban, augusztus 20-ig. XVI. Szegedi Nyári Tárlat, a Móra Ferenc Múzeum Horváth Mihály utcai képtárában, augusztus 24-ig. Skorutyák János kékfestő népi iparművész kiállí­tása a Ságvári Endre Művelődési Otthonban, augusztus 9-ig. Geszlcr Mária kerámikusművész kiállítása a Gulácsy Lajos Teremben, augusztus 6-ig. Kohán György Kossuth-díjas festőművész kiállítása a November 7. Művelődési Központban, augusztus 20-ig. Vígh Tamás szobrászművész kiállítása a Közművelődési Palota kupolacsarnokában, augusztus 10-ig. Sajtótörténeti kiállítás a Somogyi-könyvtárban, augusz­tus 20-ig. Szép magyar könyv "74. Kiállítás a Technika Házában, augusztus 14-ig. A Móra Ferenc Múzeum állandó kiállításai. A Szegedi Ünnepi Hetek programjában immár tizen­egyedszer szerepel az ország fotóklubjainak és fotókörei­nek hazai seregszemléje, a szegedi fotószalon. Az idei kiállítás minden eddiginél szélesebb képet nyújt a ha­zai amatőr fényképezés hely­zetéről, művészi szándékai­ról és eredményeiről. A fo_ tóklubok mellett ezúttal szakkörök is képviseltetik magukat, huszonnégy fotó­klub, illetve -kör 168 alkoi tójának 238 képe látható a Bartók Béla Művelődési Központban vasárnap meg­nyílt kiállításán. A szalont Horváth Mihály, a szabad­téri játékok ügyvezető igaz­gatója nyitotta meg. Hat klub nyert díjat. Sze­ged város tanácsa művelő­désügyi osztályának vándor­díját a kazincbarcikai „Ka­mera" Fotó- és Filmkör nyerte. A Magyar Fotómű­vészek Szövetsége tisztelet­díját a Budapesti Fotóklub kapta. A salgótarjáni Nóg­nád megyei Fotóklub érde­melte ki a Csongrád megyei tanács művelődésügyi osztá­lyának tiszteletdíját. A Sze­gedi Szabadtéri Játékok Igazgatóságának díját a Deb­receni Fotóklub, a Bartók Béla Művelődési Központ tiszteletdíját a váci Duna­a téren Veress Attila (ö kanyar Fotóklub, a Szegedi Fotóklub által felajánlott díjat a budapesti Óbudai Fo­tókör nyerte. A Népművelé­si Intézet tiszteletdíjában ré­szesült Bieder Géza (Győr), Süli István (Szeged), Tóth György (Óbuda), Veres At­tila (Miskolc) és Tatár Tibor (Szeged). A megyei tanács művelődésügyi osztályának különdíját E. Szabó István (Kazincbarcika), a városi ta­nács művelődésügyi osztá­lyának különdíját Herbst Rudolf (Salgótarján), a Bar­tók Béla Művelődési Köz­pont által fölajánlott egyéni különdíjat Pathó Sándor (Debrecen), míg a Szegedi Fotóklub különdíját Kerekes Gábor (Budapest) nyerte, örvendetes tény, hogy a di­jazott amatőrfotósok nagy része fiatalember: az ama­tőrfotós-mozgalom jövőjére nézve biztató. A több mint húsz fotó­klub által bemutatott közel két és fél száz alkotás elem­zése-értékelése meghaladja ennek az írásnak kereteit. Néhány, szemmel látható je­lenség azonban mindenkép­pen felhívja a szemlélő fi­gyelmét. Az idén nemcsak a fotóklubok, hanem kisebb létszámú, kisebb városokban dolgozó fotókörök is szere­pelnek a szegedi fotószalo­non. A kapuk szélesre tárá­sa mindig magában hordja a színvonal csökkenésének, a „szürke tömegnek" veszé­lyét. Ezzel nyilván számol­tak a mostani tárlat rende­zői is. Valóban szürkébb a mostani szalon anyaga, ke­vesebb az igazán nagyszerű, emlékezetes fotográfia — ha nem kevesebb, hát jobban elvész a nagy anyagban! — ám az a tény, hogy orszá­gos bemutatkozási fórumot teremtett közel 170 amatőr fotósnak — önmagának is nagyszerű. Ezentúl az egyes alkotások szembesítése, a különböző irányzatok, ten­denciák, különböző felké­szültségű művészek egymás melletti szerepeltetése viták­ra ad alkalmat és lehető­séget, s ezeknek a viták­nak csak nyertesei lehetnek. Egyre inkább bebizonyo­sodik, hogy egyetlen fotó nem elég az alkotók gondo­latainak kifejezésére. Egyre többen gondolkodnak több képből álló sorozatokban — az egymás mellett sorakozó képek együttes gondolati­érzelmi hatásában bízva. Ugyanakkor ez látszik a könnyebb megoldásnak is; amit nem tudok elmondani liskolc): Szanálás sűrítve, töményen a fotó ki­fejező eszközeivel, egyetlen képben, azt elmondom ket­tő-három-négy-öt egymás mellé állított kép sorozatá­ban. Néhány példa; Szabó Antónia (Debrecen) Nagy­apám emlékére, Markó Ka­milló (Győr) Legenda ma­gamról, Balla András (Esz­tergom) Egy fatörzs tájai cí­mű sorozata nem mond sok­kal többet, mint egyetlen ki­ragadott kép. Ám E. Szabó István (Kazincbarcika) Ba­rokk keretben sorozata egyetlen téma több gondo­lati-érzelmi lehetőségét játssza végig csakúgy, mint Süli István (Szeged) Maszk nélkül című, három képből álló sorozata. Bármennyire is szimpatikus Kocsis Iván (Vác) Vizuális játék az Eif­fel-toronnyál címet viselő so. rozata, nem több, mint de­koratív játszadozás. Néhány hangulattal teli természeti kép különös és nagyszerű technikai megol­dással képes az érzelmi töl­tésen túl gondolati tartalma­kat is közvetíteni. Nem vé­letlenül emlegették sokan a szalon legszebb darabjaiként Bieder Géza Naplemente, Herbst Rudolf Osz és Regős István Károly Hajnal című képeit. Érdekes megfigyelni, milyen sokan keresik vilá­gunk perifériáinak hatásos képeit. Nagyon sok temető­kertet, fejfát, sírt látunk a kiállításon, és sok olyan ké­pet is, melyek életünk még meglevő nyomorúságát áb­rázolják. Az sem kerülheti el figyelmünket, milyen so­kan engednek a csábítás­nak, hogy egy-egy természe­ti tárgy vagy mesterséges építmény amorf játékánál, vagy éppen rendszerűségénél fogva az érdekes felületeket egyszerűen leképezzék. Így deszkákat, fatörzseket, rozs­da marta vasajtókat, házfa­lakat láthatunk pusztán, ön­magukban egy-egy alkotá­son. Hiányérzetünk van a munkásábrázolást illetően is. Gyakrabban kattan fényké­pészek blendéje a maszek üzletajtója előtt, parányi műhely zsúfolt sarkában, mint egy mai munkásem­ber környezetében. Csak né­hány példát találunk az utóbbira, köztük figyelemre méltó Nagy Ottó Betonozok és Megérkezett a vasrúd cí­mű képe. Érdemes volna a szegedi szalonnak díjat ala­pítani, mellyel a mai mun­kásábrázolás legsikerültebb fotóit díjaznák. Tandi Lajos Ma nyílik a művelödéselméleti nyári egyetem Dr. Kiszely György egye­temi tanár, a TIT megyei el­nöke nyitja meg ma a IV. művelődéselméleti nyári egyetemet az újszegedi Bio­lógiai Központ előadótermé­ben. Már a nyitóünnepségen információkat szerezhetnek az ország különböző részei­ből Szegedre érkezett hall­gatók a városról, gazdasági és kulturális értékeiről — Szabó G. Lászlónak, a városi pártbizottság osztályvezető­jének előadásából. A nyári egyetem 200 hall­gatója tíz napig lesz a város vendége. Az idén az Ízlés és műveltség — ütés és társa­dalom témakörből hallgat­nak előadásokat, neves szak­emberekről. A mai megnyi­tóünnepség után az ízlés helye a műveltségben cím­mel dr. Vonsik Gyula, a TIT főtitkára tart előadást, majd konzultáció következik. A hallgatók programját a délutáni városnézés teszi teljessé. Á bürokrácia végtelen pa­pirfolyamát iktatta-intézte­ellenőrizte három kemény­kalapos, könyökvédős hiva­talnok, s hatalmas pecsé­tekkel hitelesített, engedé­lyezett, érvényesített. A Víz­művek fiataljainak ez a po­litikai szemléletű, ötletes produkciója nyerte az idei ifjúsági karnevál egyik há­romezer forintos fődíját. Fő­díjat kapott a Szegedi Pos­taigazgatóság fiataljainak a helyi problémákat önkritiku­san megjelenítő, a szegedi telefonhelyzetet karikírozó produkciója és a Kéziszer­számgyár KISZ-eseinek a Frédi és Béniből kölcsönzött ötletes, színvonalasan kivite­lezett karneváli csodamada­ra, a „SAS AIR". Kétezer forintos díjjal ju­talmazta a karnevál zsűrije — politikai aktualitásáért — a DEFAG fiataljainak a városi tanács épülete előtt összekapcsolt Szojuz—Apollo makettjét. A termelés és a bürokrácia ellentétes hatását szellemesen és szemléletesen bemutató élőképért a DÉ­GÁZ fiataljai — egy kalóz­hajó esztétikus és szép ki­viteléért a Gumigyár fiatal­jai nyertek kétezer forintos díjat. A múlt és jelen szemléle­tes és szép kivitelű élőképé­ért, a lerombolt és felépített hidakat példázó produkcióért a kábelgyáriakat, a szegedi boszorkányok mulatságos és „félelmetes" megidézéséért a nyomda fiataljait, a Szeged fürdőhelyzetét kritikusan pellengérező CSOMITERV­produkciót és a Városgaz­dálkodási Vállalat gyermek­játékokat felvonultató élőké­pét ezer forinttal jutalmaz­ták. Jutalmat kaptak a Gyufa­gyár, a KSZV, a MÁV, a Tejipari Vállalat, a DÉ­MÁSZ és a Paprikafeldolgo­zó Vállalat ifjúkommunistái is. Próbák Tizenhárom taktus Az eső veresége Gondolt egyet az eső va­sárnap, a Fidelio búcsúest­jén, s megkeresve a legal­kalmasabb pillanatot, ijeszt­getni kezdte a szereplőket, a nézőket. A legizgalmasabb jelenetnél tartott az előadás: a gyilkos szándékú kor­mányzó mozduló tőre elé odaugrott a férjét védő Leo­nóra, trombitaszó adta hírül a megmentő miniszter érke­zését, s a feszült pillanatot Rocco — Gregor József meg­könnyebbült sóhaja oldotta fel. „Hála isten" — mond­ta éppen, amikor kezdődött a felhők fenyegetése. Képzelőerővel megáldott nézők hihették, Rocco mes­ter az esőre céloz a „még csak ez hiányzott" hangsú­lXú, égre néző hálálkodással. De tanúsíthatjuk, ez csupán véletlen volt. Látta aztán az eső, hogy cseppjei cseppet sem zavarják az egymásra talált házaspár boldogságát, legfeljebb a nylonzacskókat kézben tartó, a mikrofonokat védő hangosítókat ijesztget­hetik. Visszavonulásra fel­szólító figyelmeztetésnek vette a trombitások győzelmi indulóját, és abbahagyta egyetlen idei próbálkozását A sikertelen kísérlet, remél­jük, egész nyárra elvette kedvét. — Első hallásra talán meghökkentő: fogolynak lenni kellemes. De nagyon izgalmas is, kár, hogy nem­sokára túl leszek rajta — mondja Vághelyi Gábor, még „szabadlábon", a vasárnapi előadás előtt, az öltözőjében. — Nem nagy szerep, mind­össze tizenhárom taktus, de szépen kell énekelni. Már a nagyszerű partnerek is kö­teleznek. Néhány évvel ezelőtt a Honvéd Művészegyüttes tag­jaként láthattuk a Dóm tér színpadán. Tavaly nyáron a rádióénekkarral szerepelt a margitszigeti szabadtérin, az Aidában, — Azóta egymást követ­ték az események — fűzte hozzá, immár az előadás vé­gén. — Sikerült bekerülnöm a szegedi operatársulatba. S bár kacskaringós út vezetett idáig, mégis szerencsésnek tartom magam. Életem első színházi évadjában tizenegy operában énekeltem, köztük a Don Pasqualeban Malates­tát, az Otellóban Jágót. Be­ugrással is dicsekedhetem, két hétre magamra öltöttem a Tosca sekrestyésének jel­mezét. Operaénekesként — mint fogoly a Fidelióban — most szerepeltem először a szegedi szabadtéri színpadon. Kt Zs. Acs S. Sándor felvétele Tél és nyár ölelkezik a dőmszínpadon, a díszletállítók jó­voltából, akik a Háry János szombati bemutatója előtt na­ponta fölkészítik a színpadot. Tegnaptól beköltözött ide a Peer Gynt stábja is. A szabadtéri játékok hátralevő két bemutatójára már javában próbálnak. Legközelebb, szom­baton este, Kodály daljátéka kerül a közönség elé, vasárnap este már másodszor, s a tizcnliatodikai előadását megelőző­en bemutatkozik a Peer Gynt is. A Madách Színház mű­vészei tegnap megérkeztek Szegedre t

Next

/
Oldalképek
Tartalom