Délmagyarország, 1975. augusztus (65. évfolyam, 179-204. szám)

1975-08-31 / 204. szám

10 Vasárnap, 1975. augusztus 31. Somogyi Károlyné felvétele Tarján kivételével talán egyetlen városrész sem változott _ annyit — előnyére —, mint Újszeged. Képünknél beszéde­fiLSS sS sebbcn mi sem mutathatná be e változást, a szépülő város­képet, a sportcsarnokkal és Odessza tízemeleteseivel Segítség — önzetlenül Ba valaki figyeH Szeged életét, minden esztendőben egyre szebb példáira bukkan az önzetlen segíteni akarás­nak. Mind több ember érez felelősseget a közösség Iránt, mind többen tudják egyre inkább magukénak Szegedet, s jó birtokos, jó lokálpatrió­ta módján mind többen tesz­nek is azért, hogy szebb, gazdagabb legyen a város, hogy a szegediek, köztük ők is, kényelmesebben, jobban és teljesebben élhessenek. Szocialista brigádok, vállala­tok, intézmények, szövetke­zetek közösségei járulnak hozzá évente gok-sok millió forint értékű munkával Sze­ged csinosításához. S aligha akad olyan feladat, olyan városrész, ahol ne dolgozná­nak ipari tanulók, a Móra Ferenc — a 600-as — ipari szakmunkásképző intézet nö­vendékei. Kötődnek Szegedhez Óhatalanul felvetődik áz emberben a kérdés: vajon miért dolgoznak ily lelkese­déssel Szegedért? Hiszen nagyrészük vidékről jött, kollégiumban él, hiányzik az a sok éves, bennsőséges kap­csolata a várossal, amiről az ember úgy hiszi, hogy moz­gatórugója az önkéntes vál­lalkozásoknak, a társadalmi munkának. Vagy mégis sze­retnék a várost? Hofgesang Pétert, az iskola igazgatóját faggattam erről. — Gyorsan megszeretik a gyerekek Szegedet. Már az elején úgy igyekszünk össze­állítani kulturális program­jukat, hogy a szokásos fog­lalkozásokon túl szerepeljen benne múzeumlátogatás, vá­rosnézések. Emellett termé­szetesen munkájuk révén is kötődnek a gyerekek Sze­gedhez. S az eredmény: ami­kor megszerzik a szakmun­kás-bizonyítványt, legna­gyobb részük itt marad, Sze­geden dolgozik tovább. Kötődnek tehát munkájuk révén is a városhoz? Igen, és szakmájukkal kötődnek a városért végzett munkához »s. Hofgesang Péter 6zerint az ember általában olyan munkát végez örömmel és szívesen, amihez ért is, ami közel áll érdeklődéséhez. Ezek a gyerekek pedig szak­májukban dolgoznak, társa­dalmi munkában is. S ezzel nemcsak szakmai gyakorla­tot szereznek, hanem a vá­roshoz tartozás érzése is ki­fejlődik bennük. Egy megható példa a sok közül. A beteg gyerekek Gladics utcai otthonának festésére sokáig nem akadt vállalkozó. Az elutasítások tanúinak, az otthon vezetői­nek önkéntelenül is az a gyanúja támadt, hogy az a beteg gyerekeknek szólt, akik közé — úgy tűnik — nem megv szívesen senki. Az otthon vezetői végül is az iskolától kértek és kap­tak segítséget. Csak ennek az egy munkának az értéke 70—80 ezer forint volt. És mikor a gyerekek végeztek, elhatározták, hogy kifestik az ásotthalmi gyermekott­hont is. A teljesség oromé Fontos tehát az fsj hogy a gyerekek mindig tisztában vannak munkájuk szükséges­ségével, s tisztában vannak saját értékükkel is. Arról nem is beszélve, hogy megis­merkedhetnek a jól végzett munka örömével. Például a béketelepi óvoda építésénél. Az óvodát, amely 50 gyer­meknek ad otthont, az ala­pozástól a teljes befejezésig az ipari tanulók építik. A környék — a jutaárugyár, a téglagyár és a kazájavító szövetkezet — szocialista bri­gádjai is segítettek nekik az alapok ásásában, de minden egyebet ők végeznek. Mondani sem kell talán, hogy milyen öröm azoknak az ipari tanulóknak, akik vállalatuknál jobbára csak egyféle munkát — például vakolást — végeznek, ha ke­zük közül egy teljes óvoda kerül ki, az alapoktól kezd­ve a falakon, tetőn át az aj­tókig, ablakokig, a központi fűtésig és a villanyszerelésig. S ez a munka 2 millió 800 ezer forintot ér! Adatok és adatok. Egyik beszédesebb a másiknál. Hi­szen például nagy részük volt a Csillag téri baj-akk ABC átalakításában, amely hamarosan napközis osztá­lyoknak ad otthont, ök vé­gezték az összes kőműves­munkát, a válaszfalak építé­sét, vakolását, az ablakok behelyezését. De segítenek a textilművek szakmunkáskép­ző intézetén is, ahol két öl­tözőből négy tantermet ala­kítanak ki a gyerekek. Dol­goznak a tarjáni csónakázó­tó építésénél: 650 méteres vasbeton támfalat építenek 260 ezer forint értékben. De őket dicséri az alsóvárosi szociális otthon tatarozása segítség S természetesen részt vesz­nek az őszi, mezőgazdasági munkákban is. Sok éves kapcsolatuk van a balota­szállási gazdasággal, ahol ta­valy például majdnem más­fél millió forint értékű sző­lőt szedtek le. A sok éves, becsületes munkát természe­tesen a gazdaság is viszo­nozza. Tavaly például majd­nem százezer forint munka­bérrel, de más módon is. A gyerekek ugyanis dolgoznak saját intézményükben is.' Például maguk készítették az iskola tantermeinek be­rendezését, átalakították kolló-iumukat. És nemrégi­ben vagy félmillió forint ér­tékben sportpályát építettek repülőtéri kollégiumukhoz. Ehhez a munkához a szüret viszonzásaként a balota­szállási gazdaság adott két teherautót és egy földgyalut. Azt is hozzá kell tenni mindehhez, hogy munkáju­kat a pártkongresszus és fel­szabadulásunk 30. évfordu­lója tiszteletére tett felaján­lásuk keretében végzik. Jó kedvvel, tisztességgel, meg­becsülést és jó hírnevet sze­rezve önmaguk és iskolájuk számára egyaránt. S e mun­kával nemcsak szakmai is­mereteiket gyarapítják, nem­csak a várost szeretik meg, hanem megismerkednek az önzetlen tettek örömével is. Csak el ne rontsák kedvü­ket, mint egy felnőtt Tar­jánban, ahol a 3-as, ideigle­nes óvodát kívül, belül ők festették át. Háromezer négyzetméter falfelületet. Walkyddal dolgoztak, amely a termekben nyomottá teszi a levegőt, fejfájást okoz, s veszélyes az egészségre. Fél óra munka után tehát mindig félóra, egy óra szü­netet tartottak, az ud­varon, levegőzve, játszva. S kaptak is érte — megjegyzé­seket. — Látszik magukon, hogy ipari tanulók! Rossz nézni, hogy lógnak! No majd szólok én az igazgatójuknak! Ilyen is volt. Pedig hát nem szidást, hanem köszö­netet érdemelnek. Köszöne­tet valamennyiünktől, mind­azokkal együtt, akik önzet­lenül, társadalmi munkában dolgoznak. Szávqa István is, hogy csak néhányat em­lítsünk. S azt is érdemes hozzátenni, hogy nevelőikkel együtt dolgoznak, s a mun­ka szervezésében, a mozgósí­tásban egyaránt részt vesz az iskola párt- és KISZ­alapszervezete. Segítségért A hosszú szünet után, az úttörőtáborok zászló­inak levonásával végérvé­nyesen elmúlt a nyár. Anyukák és gyerekek ke­resgélnek a csinos iskola­köpenyek között, zsúfoltak az írószer- és könyvesbol­tok, és mindez egyértel­műen arra utal, hogy kez­dődik az új tanév. Felnőt­tek és gyerekek, pályakez­dő pedagógusok és tapasz­talt kollégák várják, hogy mit hoz az 1975—76. tanév. Ez az érdeklődés, izgalom és várakozás érthető, hi­szen 1972-ben az oktatás­politikai párthatározat meg­születésével valami új kez­dődött szocialista közokta­tásunk életében. A XX. század utolsó ne­gyedében, a tudományos­technikai forradalom kor­szakában az iskolának el­sősorban a változások köve­tésére, azok kezdeményezé­sére és megértésére kell felkészítenie az ifjúságot Ennek a nem kis feladatot igénylő követelménynek csak úgy tudunk eleget ten­ni, ha mai korunknak meg­felelően, bátran formáljuk az oktatás és nevelés tar­talmát és módszereit Ez a folyamat indult meg három éve terveink és kez­deményezéseink nyomán, melyet az MSZMP XI. kongresszusa is megerősí­tett és továbbfejlesztésre ösztönzött; megindult egy komoly átalakulás, mely hatást gyakorol az iskolá­ban folyó oktató- és neve­lőmunkára, az iskolai élet demokratizmusára, az ifjú­sági mozgalom életére. |J emcsak az iskolán be­lül indult meg a fej­lődés, hanem hatással van az egész társadalom életé­re is. Azt a tényt, hogy gyermekeink neveléséért nemcsak az iskola a fele­lős, hanem elsődlegesen a szülők — és természetesen társadalmunk minden réte­ge és tagja —, egyre job­ban értik szülők, közössé­gek egyaránt Az oktató-nevelő munkát nagyban segítik azok a kap­csolatok, melyek az iskolát egyre erősebb szállal kö­tik szocialista társadal­munk üzemeihez, intézmé­nyeihez, közösségeihez. Az életre nevelés, a ta­pasztalatok gyűjtése ma már elképzelhetetlen az őszi betakarításban való részvé­tel nélkül, az óvodák és az ifjúsági brigádok, a szak­munkásképző intézetek, a szakközépiskolák és az üze­mek, a pedagógusképző in­tézetek és a tanyai iskolák, a középiskolások és ifjú­munkások, a falusi KISZ­szervezetek és a művelődé­si házak kapcsolata nélkül. Mgy kezdjük az új tan­" évet, hogy egyben folytatjuk és megszilárdít­juk az elmúlt években el­ért eredményeinket, tantes­tületeink és gyermekeink, úttörő- és KlSZ-szerveze­teink tovább folytatják az MSZMP XI. kongresszusa határozatainak megismeré­sét és megvalósítását. Az oktató- és nevelőmunka so­rán továbbfejlesztjük az oktatás színvonalát, ugyan­akkor nagyobb hangsúlyt kell fordítanunk a nevelés­re, minden szinten meg kell valósítanunk az oklató-ne­velő munka szoros kapcso­latát, elválaszthatatlan egy­ségét. Az MSZMP XI. kong­resszusán megfogalmazód­tak közoktatásunk fejlesz­tésének főbb feladatai: „Na­gyobb figyelmet kell fordí­tani a korszerű marxista műveltség elsajátítására, a közösségi életre való fel­készítésre, a szocialista er­kölcsű ember formálására, a művelődési igények és készségek kialakítására és fejlesztésére. A nevelési fo­lyamatban kapjon nagyobb hangsúlyt az ifjúság fizikai erőnléte, teherbíró képessé­ge, az egészséges testkul­túra." Ezeknek a feladatoknak a megoldásához természete­sen fejleszteni kell óvodai és iskolai hálózatunkat, biz­tosítani kell az oktatáshoz szükséges feltételeket. A z elmúlt tanévben 910 férőhellyel bővült óvodai hálózatunk. Az óvo­dás korú gyermekek 80 százaléka, az általános is­kolai tanulmányaikat meg­kezdő gyerekek 91,8 száza­léka részesült óvodai ellá­tásban. Gondot okoz még mindig, hogy az óvodai cso­portok létszáma magas, de ezt enyhíti az új tanévben belépő további 780 férőhely. Általános iskolai hálóza­tunk az elmúlt tanévben 24 tanteremmel bővült, mely­hez az idén további 20 tan­terem átadására kerül sor. Megyénkben még 1500 fel­sőtagozatos tanuló jár ösz­szevont iskolába, éppen ezért tekintjük fontos fel­adatunknak a tanyai isko­lák körzetesítését. A tanulási esélyek egyen­lővé tétele, az iskolák kö­zötti szintkülönbség csök­kentése elképzelhetetlen a tanyai iskolák megszünte­tése nélkül. Körzetesítési gondjaink megoldását segí­tik az általános iskolai di­ákotthonok, melyek korsze­rű körülmények között, jól felszerelten állnak kisisko­lásaink rendelkezésére. Ezt szolgálja az augusztus 20-án átadott kisteleki diákott­hon, és ezt a programot fogja segíteni a Szegeden épülő 250 férőhelyes diák­otthon is. Megyénkben az elmúlt évtizedben igen dinamiku­san fejlődött az ipar és a mezőgazdaság. Ezek a vál­tozások magukkal hozták a korszerű és egyre magasabb színvonalú szakmunkáskép­zés fejlődését is. Az 1975— 76. tanévben bevezetésre kerül az egységes szak­munkásképzés, mely bizto­sítja a nevelés-oktatás, kép­zés színvonalának további emelését. l"| j tanévünk kezdetén "" gyermekeknek, szü­lőknek, pedagógusoknak és társadalmunk minden tag­jának, aki ifjúságunk neve­léséből kiveszi részét és ér­zi felelősségét, kívánunk sok sikert, szép eredménye­ket, mindehhez jó egészsé­get és boldogságot. MÜLLER JÖZSEFNÉ, a Csongrád megyei Tanács V. B. Művelődésügyi Osztályának vezetője Tonnák papírból Nyomdászok munkaversenye A Szegedi Nyomda dolgo­zóinak kongresszusi és fel­szabadulási munkaversenye egyéni vállalásokra épül. Ezeket összegzi a 33 szocia­lista brigád vezetője, így ala­kulnak ki a termelési terv teljesítését, illetve túltelje­sítését, az anyagtakarékossá­got célzó vállalások, vala­mint a társadalmi munkára tett ígéretek. Tavalyi jó eredménye alapján a nyom­da május elsején elnyerte a Kiváló Vállalat kitüntetést, de jól sikerült a folytatás is. Az első félévi termelési tervet a vállalt mértékben, két százalékkal túlteljesítet­ték. Az anyagok — 90 szá­zalékban papír — ésszerű felhasználásával elérték, hogy már nem sok hiányzik a 800 ezer forintos takaré­kossági terv teljesítéséhez. A Szegedi Nyomda egyike azoknak a vállalatoknak, amelyeknek sikerült valóra váltani a tankönyvek gyártá­sával kapcsolatos ígéreteiket. Hét hónap alatt 175 tonnányi könyvet készítettek, és 551 tonna napilapot nyomtak, mindig időben. A növekvő feladatok meg­kívánják a dolgozók szak­képzettségének fokozását is. Ennek megfelelően, nemrég tíz betanított könyvkötő nő­-dolgozó szerzett szakmun­kás-bizonyítványt, miután elvégezte a szükséges tan­folyamot. Hasonló oktatás fo­lyik jelenleg Hódmezővásár­helyen, tíz szentesi, illetve vásárhelyi dolgozónak, ör­vendetes, hogy az első félév­ben ismét sokan próbálkoz­tak meg új gyártási eljárá­sok kidolgozásával; az eddig benyújtott 21 újítás közül 13-at máris bevezettek. Társadalmi munkára vala­mennyi brigád ígéretet tett. Egy kommunista műszakot dolgoztak már a nyomdá­szok, de kivették részüket az export növelése érdekében megvásárolt gépek szállítá­sából és összeállításából is. Szocialista szerződéseket, fa­liújságokat, minikönyveket készítenek társadalmi mun­kában. Jórészt így készült el a város felszabadulásának 30. évfordulójára a Szeged című minikönyv. Ehhez ha­sonlót ígértek a vásárhelyi­eknek is; a szakszervezetek közelgő kongresszusára pe­dig a nyomdaipar kitüntetett, vállalatairól készítenek ilyen könyvecskét. Hogy a külön­böző kiadványok időben el­jussanak az olvasókhoz, szo­cialista szerződéseket kötnek kiadókkal. Természetesen nem ele­gendő „csak" gyorsan dol­gozni, nagy figyelmet kell fordítani a kiadványok szép­ségére is. Ösztönzésül minő­ségi verseny keretében érté­kelik és díjazzák a legszebb köteteket. Kommunista miiszak a DELEP-nél Tegnap, szombaton megtartották az idei második kommunista szombatot a Dél-magyarországi Magas- és Mélyépítő Vállalatnál. A műszakon a munkasok és az al­kalmazottak többsége részt vett. Elősegítették a kormány altal kiemelt beruházások megvalósítását, valamint a la­kásépítést.

Next

/
Oldalképek
Tartalom