Délmagyarország, 1975. augusztus (65. évfolyam, 179-204. szám)

1975-08-29 / 202. szám

Pgntefc, Í975. augusztus 29. 3 Tájékoztató A munkaügyi helyzetről Bz átlagbérek alakulása — Sok az alkalmazott Az első félévi munkaügyi helyzettel, továbbá az orszá­gos szakmai bértáblázat bevezetésének tapasztalataival is foglalkozott csütörtöki ülésén a Minisztertanács, ezt köve­tően Buda István munkaügyi államtitkár az újságírókat is tájékoztatta e kérdések részleteiről. Örvendetesnek mondotta, mazotti létszám, ahol a mun­hogy 1971 óta a termelékeny- kások száma csökken, ség javításával nő a népgaz- Az átlagbérek a fél év fo_ daságban a termelés, s e ten- Iyamán a tervezettnél na­dencia folytatódott az év- el- gyobb mértékben nőttek. Az Örvendetes, hogy a legtöbb tésének tapasztalataira ls kitért, amelyek — mint mon­dotta — kedvezőek. Egyma­gában az is igen hasznosnak bizonyult, hogy valamennyi vállalat konkrétan, alaposan megvizsgálta a bérarányokat, s tervet dolgozott ki az alsó bérhatárt el nem érők béré­nek közelítésére, emelésére. ső felében is. Ennek ellené- első negyedévben 10, az él­re még ma sem kielégítő az ső félévben összesen 7,1 szá_ élőmunka felhasználása. Kü_ zalékkal volt magasabb az lönösen a munka- és üzem- átlagbér, mint a múlt év szervezésben, s még inkább hasonló időszakában — a a termelési struktúra kor- tervezett 5 százalék helyett, szerűsitésében rejlenek még Sok vállalatnál feltehetően nagy tartalékok. A létszám ez év első fe­lében 26 000-rel nőtt, az új munkaerő jelentős része a tervnek megfelelően a szol­gáltató ágazatokban helyez­kedett el. Több területen, különösen a textil- és ruhá­zati iparban, a budapesti élelmiszer-kereskedelem, ben, a gyermekintézmények­ben továbbra is nagy a munkaerőhiány, s ugyancsak munkaerőgondokkal küzde­nek a nehéz fizikai munka­körökben, a két-három mű­szakban dolgozó üzemekben. Ugyanakkor megfigyelhető, hogy gyakran olyan helye­helyen nem kötelességszerű­en, automatikusan, hanem magasabb követelményeket támasztva igyekeznek e ha­tárok fölé emelni az érin­tett dolgozók keresetét. Ily módon a szakmai bértáblá­azért emelték az indokoltnál zat kitűnő ösztönző eszköz­i Í-.A1.1 — —ni. ín hi.nm.iilí n70nTinn'íl jóval nagyobb mértékben a béreket, hogy ezzel maga­sabb bázist teremtsenek az V. ötéves tervidőszak, illet­ve az 1976-os esztendő el­számolásaihoz, és így a kö­vetkező években a munka javulásától függetlenül is anyagilag kedvezőbb zetbe kerüljenek. A mány időközben intézkedé­seket tett az ilyen törekvé­sek megakadályozására, ar­ra azonban természetesen to­vábbra is lehetőség van, hogy a jobb munkát maga­sabb bérrel ismerjék el. Az államtitkár az országos ken is növekszik az alkal- szakmai bértáblázat beveze­nek is bizonyult, ezenkívül sok helyütt máris csökken­tette a bérek közötti indo­kolatlanul nagy különbsége­ket, a feszültségeket A továbbiakban az állam­titkár arról szólt, hogy a hely- szakmunkástanulók beisko­kor- lázása lényegében a tervnek megfelelően halad. A szak­munkástanulók között növe­kedett a lányok aránya, ja­vult a szakmunkástanulók szakma szerinti összetétele is, jóllehet még mindig ke­vés a jelentkező a nehezebb fizikai munkát igénylő szak­mákban. A mezőgazdaság és az élelmiszeripar bemutatója Ma nyitja kapuit a 68. OMÉK Ma, pénteken délelőtt 10 órakor ünnepélyesen nyitják meg a 68. Országos Mező­gazdasági és Élelmiszeripari Kiállítást és Vásárt, vala­mint az AGROMASEXPO •75 kiállítást, A látogató kö­zönség 13 órától tekintheti meg a nagyszabású sereg­szemlét. Tegnap a vásárköz­pontban Váncsa Jenő mező­gazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyettes ismertette az újságírókkal az Országos Mezőgazdasági Kiállítás és Vásár programját. Elmon­dotta, hogy a bemutatók rep­rezentálják azt a fejlődést, amit a mezőgazdasági ter­melés az elmúlt három évti­zedben elért. A nagyszabású bemutatón, valamint az AG­ROMASEXPO '75 kiállításon a mezőgazdaság és élelmi­szeripar szinte valamennyi ágazatának korszerű terme­lési eljárásait, gépeit, esz­közeit láthatják a szakem­berek és az érdeklődők. A hazai kiállítók között ál­lami gazdaságok, termelő­szövetkezetek, élelmiszeripa. rí, erdészeti és faipari üze­mek és kutatóintézetek mu­tatják be a különféle ered­ményeket. eljárásokat. A Iegkiválóbbakat a kiállítás 39 nagydijával és 33 telje­sítménydíjával tüntetik ki. Szakmai bemutatókra is sor kerül, 19 témakörben lát­hatnak az érdeklődők kü­lönböző eljárásokat és ter­melési módszereket. Nagy újdonsága és eredménye en­nek a kiállításnak, hogy jól reprezentálja a hazánkban tért hódító Iparszerű terme­lési rendszereket. Tizenhét országból és Nyu­gat-Berlinből jelentkeztek külföldi kiállítók az OMEK­re. Közülük legnagyobb anyaggal szerepel a Szov­jetunió, Csehszlovákia, Len­gyelország és az NDK. A hagyományoknak megfelelő­en számos szakmai, kulturá­lis és szórakoztató rendez­vény kapcsolódik a kiállítás­hoz, húszezernél több szak­ember jelentkezett például a­szakmai programokra, s eze­ket nagyobb vidéki gazdasá­gokban rendezik meg. A rendezvények sorába tarto­zik a kiállítás területén a tenyészállat-felvezetés, lo­vasbemutatók, versenyek és gépfelvonulás. Az OMÉK-kel egyidőben rendezik meg a nemzetközi mezőgazdasági gép_ és mű. szerkiállítást, vásárt, az AG. ROMASEXPO-t, amelyre ha­zánkkal együtt tizenöt or­szág százötvenegy egyéni és kollektív kiállítója jelentette be részvételét. A nemzetközi rangú nagy esemény szeptember 14-ig tart nyitva Budapesten, a nemzetközi vásárközpont te­rületén. Dobi István út A fővárosi tanács végre­hajtó bizottsága Dobi Ist­vánról nevezte el a X. ke­rületi Albertirsai utat. Az 1968-ban elhunyt Dobi István kora ifjúságától har. colt a dolgozó parasztság életének megjavításáért. 1919-ben ott volt a Tanács­köztársaság védői között, a Horthy-fasizmus alatt szer­vezte a szegényparasztok összefogását, aktív harcosa volt a második világháború alatt az ellenállási mozga­lomnak. A felszabadulást követően államminiszter, il­letve földművelésügyi mi­niszter lett, 1949—1952 kö­zött a Minisztertanács elnö­ki posztját töltötte be. 1947­ben, a kisgazdapárt jobbol­dali vezetőinek leleplezése után őt választották meg a párt elnökének, vezetése alatt tisztították meg a pár­tot a reakciós elemektől. Hosszú esztendőkön át volt a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke. 1959-ben lépett az MSZMP tagjainak sorába. JÉG A SÖRÖSÖKNEK azért, mert két ember erejé­vel vetekszik ma is még, hanem mert amit rábíz, azt nála jobban nem végezné el más. Hiába volt annyi sok malom, paprika­VISSZA­vartak „ A DOKTORNŐ Azt szokták mondani, akadhat kivétel, amely erősíti a szabályt. A szabályt, mely szerint például a névtelen levélírónak aligha lehet igaza. És tessék, akkor érke­zik egy levél, névtelenül, cím nélkül — mégis hihető minden szava. Szóval, kivé­teles levél. Tegyük hát félre a szabályt is. Ceruzával írt sorok, „öreg létemre ne­héz tintával írni. Ha hosszan írok is, most az egyszer olvassák el." Hogyne olvastuk volna el a tarjáni háromszázas épületek idős lakóinak levelét, amelybe annyi sze­retet, s annyi aggodalom fért bele! „A kör­zetorvosunk, Tóth Kása Izabella doktornő szervezi nálunk az öregek klubját. Már tizennégyen vagyunk, csak az a baj, hogy a doktornőt szeptember elején elviszik tő­lünk. Mi lesz akkor velünk? Ez a fiatal, csupa derű, csupa mosoly doktornő segít­séget ígért, mert ő nagyon szereti az öre­geket. Ez azért is biztos, mert ő, a fiatal, nem zenei klubot, hahem éppen az öregek klubját szervezi. Kedves mosolyára, simo­gató kezeire nemcsak addig lenne szük­ségünk. amíg ez a klub megalakulna ... Elmondanánk, milyen is ez a kis doktor­nő. Kihívatjuk egyszer, mint körzetor­vost, azután, ha arra jár, kérés nélkül is felszalad hozzánk megnézni, kell-e vala­mi? A körzetünkben lakó 83 éves Pali bácsihoz kiment a mi kis doktornőnk, s mivel a bácsinak nincs senkije, kiváltotta Nem is tudom, merről in- a benne lakók is. Régről tu- éltek, aztán sorra kirepültek, dúljak el találkozni Péter dom Bandi bácsiról, hogy Kibői mi lett? Andrással. Móravárosból, köszönés nélkül nemigen — Kovács, asztalos, cipész, ahonnét való, vagy menjek mennek el mellette Mórává- lakatos, szobafestő. gyári utána, amikor munkásőr rosban. A fiatalok azért nem, munkás — sorolja őket tisztségében látja el felada- mert tisztelik, az öregek Bandi bácsi. Ebben a csa­tát? Nem azért nagy élet az meg fiuknak tartják. A szé- Iádban is korán, tíz-tizenegy övé. mert most 63 esztendős, les munkáslakta városrész- éves fejjel meg kellett ta­és orvos kezében még sosem ben kétszer, háromszor ha nulni dolgozni, megszeretni volt, hanem, mert a maga lakást változtatott. Kénysze- a munkát, módján mindig az igazak rűségből akkor, amikor mint útját járta. Zászlóalja pa- megbélyegzett, veszélyes ele. rancsnoka, Fükő József azt met bedobták a második vi­tartja róla, hogy nélküle lágháború lövészárkába, hogy nehezen boldogulna. Nem pusztuljon el. kikészítő azon a tájon, télen Ellensé- leálltak és szélnek ere6ztet­gei, a ha- ték a munkást. így volt ez, talmukat Bandi bácsi? féltő urak — Akkor mentünk jeget _ rosszul számítottak. nem vágni a sörösöknek. Ha fa­O a zasz- bírtak vele, nem fogta a gyott, jég is volt — legyint lóalj min- golyó. Megmaradt azoknak, vissza most keserűen a cudar deneseúgy akik visszavárták, a cserepe- időre. A régiek közül sokan is, hogy zőknek, a kubikosoknak, a elhúztak mellette. Ügy is, mindennap hivatalt visel, ha zsakolóknak, a kendergyá- hogy másfelé és magasabbra van dolga, ha nincs. Bejár riaknak, a malommunkások- vitt az útjuk, mint az övé. dolgozni, mert ráér, nyugdí- nak. S aztán, mikor végképp vagy már nincsenek. Apáról jas. A soros gyakorlatokhoz elült a háború lőporfüstie fidra szállt arrafelé a csúf­minden kelléket elkészít. A _ , .... . ' név. Nem gúnyból. Akivel fegyvereket épp úgy. mint a csak f°lyergodte magát nap- törődteki annak nevet ad_ menázsit. Ilyenkor hajnali számosból gépészig. S ez is tak, barátnak és ellenségnek kettőre jár be. s amikor a titulusa' a vízművek nyűg- egyaránt, még a pöffeszkedő miden visszakerül a helyére óíjgg gépésze malmosok, paprikások &om tisztán, rendezetten, arra »«,-_„ , úszták meg. A barátoknak csak azt lehet mondani: Anogy reszelgetünk, tel- üyen nevük volt: Cinkus, — Jól van, Bandi bácsi. Mézem neki a jól ismert pe- Külü. Titi, Picu, Csőre. Bil­Jó ideig kerülgettem alak- rifériát, emlékezéssel átfo­ját, mire a közelébe értem. gom vele a Kolozsvári teret,­A fegyvereket vizitálta mert „ r>Aí™ - „ „. közeleg a lövészet ideje. Ta- a J?6 ya- a G"™** a GeP- . ... _ lálgatom, hogy melyik fegy- a Csillag, a Farkas, a Szél, a tesz. mintha valami a szemé­ver volt az övé, amelyikkel Veresács. a Kaszás, a Katona be repült volna és azt pisz­1956 őszén-telén a munkás- utcát, Móraváro6 legmélyét kál"á. mintái SS' iSrSS & SZ6gedÍ Tnunkasmoz§al°m- A közös ismerősök közű, neki aztán nincs takargatni- ban- Nem lehet nem emlé- rábökök egy oreg gépész, valója. Szókimondó, egyenes, kezni Sárkány Feri bácsi Kókai János nevére. Előtte, őszinte, mint élete sora, trafikjára, a kugligolyók- vagy utána ment-e nyugdij­babák csapódásától hangos ba ugyanonnan, ahonnan ó, Retek kocsmára, Csikós Ru- arra maga sem vélekszik, de di bácsi borbély-műhelyére, hogy ők nagyon összetartoz­ahol este és őszi. téli napo- tak, abban megegyezünk. A kon összeverődtek a kétkezi munkában, a fegyveres szol­munkások csöndes beszélge- gálatban, a pártéletben is. tésre. Olyan téma nem volt köz­A,„u- tük> amit mee ne hánytak­Aiatta , ,, , , vetettek volna, persze . , , .... parázs beígértek a lenes, Tala, Setye, Cibak, Dongó, Kisöreg, Ródi stb. Hallatukra kicsit elérzéke­nyül most Bandi bácsi, úgy keveset tudok. Egy város­részből valók vagyunk, ahol minden utca, ház ismerős és a gyógyszerét, és visszavitte neki. Ilyen arany szívű doktornőnk még nem volt. ír­tunk mi már a városi főorvosnak is, hogy a jóságos, türelmes és önzetlen doktornő az öregeké maradhasson. Az újságnak is azért írtunk, mert a doktornő megérde­melné, ha felfigyelnének rá. Biztos van az újságírók közt is fiatal, aki írhatna az öre­geket szerető, fiatal orvosnőről. Köszönet­tel: az öregek klubjába készülők." A doktornő bizonyára megbocsátja, hogy megkérdezése nélkül írunk róla, de hát mit is mondhatna? Azt, hogy nincs ebben semmi különös, azt, hogy ez együtt jár a hivatásával, vagy azt, szívesen ma­radna ő Tarjánban, idős betegei között, de ott csak helyettesített, máshová szólítja a kötelesség. Talán megpróbálná lebeszélni az újságírót, talán kisebbítené a levélben megfogalmazott érdemeit, talán csodálkoz­na, talán tiltakozna . .. Mert hát van ab­ban valami különös, hogy egy fiatal dok­tornő a betegeit nemcsak gyógyszerrel lát­ja el, de jó szóval is? Rendkívüli eset, hogy ha útja úgy is arrafelé viszi, felsza­lad Pali bácsihoz, és megkérdezi, hogy ér­zi magát? Talán nem egyedülálló, bizto­san nem rendkívüli, valószínűleg nincs ebben semmi különös. Mégis öröm ilyes­miről írni. P. K. MINT AZ ORGONASIPOK Forgatták, szót, mielőtt izzott a"ra bé-t mondtak. Nagyon s a mondatok fölhevültek, nehéz időben egy közülük Ha a város más fertályán való, de beosztásban felelte­sarlót, kalapácsot festettek a sak altkor tántorgott vissza, falakra, akkor Móravárosba mik°r már tiszta volt a le­csődült a sok rendőr. Nap­hosszat faggatták az árok­parton játszó gyerekeket is, hogy mit láttak, mit tud­vegő. Nem pöröltek vele, csak azt mondták neki: — Kelj föl arról a szék­ről! Oda te nem való vagy, nak, kinek az apja dolgozik ^ közénk se­stb. Péter András is ezért Ennyi szóból is értették volt hát akkor nemkívánatos egymást, s ahogy észreve­elem, pedig az a hír járta szem, Bandi bácsi szabad­róla akkoriban, hogy egy- kozna már a hosszabb be­szerre három embert hajigált szélgetéstől. Valamilyen el­fel a hátára. Pedig hát na- intéznivalója lenne még gyon gyér, sovány koszton délelőtt, nőtt fel odahaza. Apja zsá- Abban maradtunk, hogy kolt a Rózsa-malomban, éhes egyszer folytatjuk még a száj meg annyi volt, hogy sort, mert egyről nem ejtet­számlálni is sok, nemhogy tünk szót. arról, hogy miért koszttal tömni. Hét fiú, há- elégedett ember Péter And­iom lény. — mint az orgona- rás. Talán sejtem. Mert szá­sípok. S mindannyian egyet- míthalnak ra. len szoba-konyhás lakásban Lodi Ferenc

Next

/
Oldalképek
Tartalom