Délmagyarország, 1975. augusztus (65. évfolyam, 179-204. szám)

1975-08-27 / 200. szám

5 Szerda, 1975. augusztus 27. Gyermekjátékok Adtfig-addig csipkelődtünk évekkel ezelőtt a „Fűre lépni tilos!" feliratú táblák miatt, míg végre száműztük azokat a parkokból. Az utolsó táblát a Fűre lépni szabad című magyar film búcsúztatta el, s ezzel zöld utat kaptak a gyerekek a zöld gyepen: hadd játszanak, úgyis olyan kevés mozgási lehetőségük van. Ilyen előzmények után láttuk meg Algyőn a „Figyelmeztetés! A parkban játszani tilos!" feliratú táblát. Nem évekkel ezelőtt. Tegnap. Először hinni sem akartunk a szemünknek: hogyhogy tilos a parkban játszani? Hát akkor hol lehet? Az úttesten, a vasúti sínek mellett, a Tisza hullámterén? Meg aztán legjobb tudomásunk szerint a sakkozás, az ugrókötelezés, a barkochbázás és a dupla vagy semmi is játék. Szórakoztató, pihentető vagy éppen az ellustult izmokat mozgató, de nem nagy helyet igénylő játék. Miért ne adhatna ezekhez helyet az algyői park? Vagy talán arra céloztak a tábla kihelyezői, hogy a közeli ablakok és az úttest forgalma miatt veszélyes lehet ott a labdázás? Akkor ezt kellett' volna felírniuk arra a táblára. Különben sem vezet jóra, ha mindentől eltiltjuk a gyermekeket. A sok tiltó szónak az lesz a vége, hogy felteszik a kérdést: mit kezdjünk magunkkal? Mert miután megkapták és gyorsan megunták az elektromos épitőszekrényt, a távirányítású tűzoltóautót és a négyszáz forintos, csupacsipke hajasbabát, miután — a szülői kényeztetés eredményeképpen — már nem tudnak mit kezdeni az üres mosóporos dobozzal, a cérnagurigával, nyafogni kezdenek: mit játsszunk? Kórusban kérdezik. Egészséges, értelmes gyerekek, ha összeverődnek a játszótéren, nem tudnak mit kezdeni egészségükkel és értelmükkel. Jobb híján utánozzák a tévében látott Indiánok harci stílusát, kardnak képzelt botokkal, puskának megtett lécekkel csépelik egymást, szüleikés a gyermekorvosok nem kis aggodalmára. Rájuk szólunk, piszkos lesz a ruhátok, ne másszatok fel a fára, tegyétek le azokat a botokat, megszúrjátok egymást. Szerencsés esetben meghallgatják az intelmet, aztán mélabús arccal ülnek a padon, a lépcsőkorláton, a füvön. Unatkoznak. A ma srácai nem ismernék szüleik gyermekkori kedvenc játékait, a számháborúzást, a karikázást, a komámasszony, hol az ollót? Feledésbe merült az adj király katonát, az ipiapacsos bújócskázás, amihez pedig nem kell más, csak játszótárs? Nem elfelejtett játékok ezek, meg sem ismertek inkább. Legalább itthon legyen egy kis nyugtunk — mondjuk nekik, pedig arra, hogy tudjanak és szeressenek játszani, meg kell tanítani őket. Hálájuk az lesz, hogy egyedül és egymással is értelmes játékot játszanak majd. A parkokban is. Pálfy Katalin Hontalanok zsákutcája (2.) Hárman az ár ellen Latina és Padriciano körött nemcsak a távolság nagy, a • különbség is. Háromszor annyian laknak itt a hajdanvolt laktanyában. A lágerőrség és a láger vezetői gondosan elkülönítik a nációkat. Vigyáznak, hogy egy szobába egy nemzetiségiek kerüljenek. A veszekedéseket így sem tudják megakadályozni. Éjszakánként gyakran veri fel sikoltozás a tábor csendjét. A szobákból vad dulakodás hallatszik, a lágerőrök futásától hangos az udvar. — A Padricianóban még talán normálisabb az élet — emlékezik Pajor Mihály. — Ott még a kosztra is gondosabban ügyelnek. Latinán azonban már teljes a kiszolgáltatottság Csakhamar rájöttünk, hogy az olaszok jól keresnek ezeken a lágereken. Az amerikaiak pénzelik, de a csóró menekültek nem sokat látnak ebből. Ezért is vannak a balhék. Latinén felére csökken fninden, pocsékabb a koszt, egyetlen, ami megmaradt, hogy Amerikából származó, használt cuccokból válogathatunk. November végén már hideg volt, melegebben kellett öltözködnünk. — Említette a veszekedéseket. Miért veszekedtek? — Legalább tizenhatféle náció élt együtt a lágerben. A jugók, a lengyelek, az albánok, a görögök, és a románok mindig veszekedtek, ha volt rá okuk, ha nem. Olyan nap nem volt, hogy a lágerőrök ne használták volna a gumibotot. — Mivel teltek napjaik? — Eleinte egymást érték a kihallgatások. Akik még nem voltak katonák, azokkal, mondjuk, kevesebbet törődtek. A katonaviselteket mindennap vitték valahová. Egy haver mesélte — Ignéczi Imrének hívják. Nyíregyháza mellől, egy kis faluból disszidált —, hogy térképeket raktak eléje. Katonai objektumok voltak rajta. Faggatták, ismeri-e őket. Meg, hogy ki volt a parancsnoka a seregben. Meg ilyesmiket. Amikor engem kihallgattak, azt kérdezték tőlem, ki volt itthon a főnököm. Hirtelen nem jutott eszembe. Míg gondolkoztam, azt kérdezi az egyik férfi: nem... bácsi? És megmondta itthoni főnököm nevét. Elhűltem. Honnan tudhatja? — Csakhamar rájöttünk arra is, hogy beépített spiclik élnek közöttünk. Többnyire az isztriaiak voltak a besúgóik, akiket ' az ismert határincidensek után szinte a tenyerükön hordtak az olaszok. Egyik-másik magyarul is beszél. — Hogyan lehet tovább jutni Latináról? — Egy-egy kivándorlási akcióra sokat kell várni. Hónapokat, néha fél évet. Közben jönnek toborozni innenonnan. A 18—23 éveseket a Dél-afrikai Köztársaságba viszik. A szakképzetteknek és a katonaviselteknek többet ígérnek. Hajcsárok, vagy zsoldos katonák lehetnek a négereknél. — Magának hogyan sikerült? — Én a Caritas útján szerettem volna Svédországba kijutni. Szalai János Nyugat-Németországba igyekezett, mert valahol ott élnek a rokonai. A kérésemet elutasították. Akkor határoztam el, hogy mindenképpen megszököm. A lágerben megismerkedtünk Marton Imre 34 éves fiatalemberrel, aki Kondorfáról disszidált már régebben. Az ő vezetésével szöktünk meg Latináról, december 2-án. Pajor Mihálynak ekkor még tartott a pénze. Szalait is, Martont is 6 pénzelte. Szállásról, útiköltségről, ételről, italról ő gondoskodott. Az első útjuk Rómába vezetett, látni akarták a Szent Péter teret. Aztán sok viszontagsággal átszöktek Ausztriába, így jutottak el Salzburgig, majd tovább. A Salzach folyó vasúti hídján gyalog mentek át az NSZKba, hogy vonattal folytathassák útjukat Münchenig. Itt ölelkeztek össze utoljára Szalaival. Mártonnál Pajor Hamburgba utazott, ahol az éjszakát egy váróteremben töltötték. Amikor elunták magukat, csavarogtak a városban. Az igazoltató őrszem bekísérte őket, de miután nem találták őket a nyilvántartott bűnözők listáján, továbbmehettek. Padburgnál átszöktek a dán határon, s este már Koppenhágában, a Hotel Vikingben hajtották álomra a fejüket. December 6-án hajó vitte Őket Malmöbe. Svédországba. Itt azonban csak annyi idejük volt, hogy pénzt váltsanak, a rendőrség elfogta őket, s rabszállító kocsival érkeztek vissza Koppenhágába. A letartóztatás okát senki nem közölte velük, Pajor Mihály itt, a börtönben döbbent rá végleg, hogy helyzete kilátástalan. Marton Imrével nem találkozott többé, hiába kérte, hadd beszéljen vele, nem engedték. A kihallgatásaihoz is külön tolmácsot szereztek. A börtönőr tanácsolta: maradjon Dániában, Margit királynőtől kérjen letelepedési jogot. Rokkantságára tekintettel, talán méltányolják. Pajor azonban Svájcba akart visszajutni. Öt nappal karácsony előtt közölték vele: ha akar, viszszatérhet hazájába. Nem emlékezik, sírt-e akkor. Ezer svéd koronáért repülőjegyet váltott, s Koppenhágától Budapestig már nagyon rövidnek tűnt az út. Kifosztva, kiábrándulva tért vissza. Idehaza szülei, testvérei várták. Amikor beért a faluba, éppen harangoztak... Pósfai H. János Mozinézők — éjszaka Á vártnál nagyobb sikert hozott a kezdeményezés — Lesz-e folytatás? A mozik szakemberei azt tartják, ugyanúgy nem nélkülözhetik a piackutatást, mint az üzletek, a más „portékával" foglalkozók. A tájékozódásra a legkézenfekvőbb megoldást használják: elvegyülnek a zsibongó, várakozó emberek között és — nem szégyenlik bevallani — hallgatják miről beszélgetnek. S mi más is lehetne a téma a mozi előcsarnokában mint a film. Ki-ki feleleveníti legemlékezetesebb élményeit, sokan — még jeggyel a kezükben — tudni vélik, milyen lesz az előadás, melyet nemsokára megnéznek. A mozi „piackutatója" ezekből a beszélgetésekből is leméri, s persze a filmek látogatottságát rögzítő statisztikából. melyek voltak a legnépszerűbb előadások. A filmszínházak törzsközönségét az egészen fiatalok és az idősek alkotják, jobbára hiányzik a középkorú réteg. Rájuk számítottak a Vörös Csillag moziban, amikor július elsejétől bevezették az éjszakai előadásokat. S hogy elképzelésük találkozott a közönség igényével, azt mi sem bizonyítja jobban, hogy minden különösebb népszerűsítés nélkül is jól elterjedt a késő esti filmvetítések híre. Nagy sikerű, főként szórakoztató filmeket tűztek műsorra. köztük a Szelíd motorosokat, ' az Onibabát, a Sötét Torinót. Minden előadás telt házzal dicsekedhet, legtöbbször már napokkal előtte minden jegy elkelt. A filmek nemcsak Szegedről, hanem a környező községekből, sőt Hódmezővásárhelyről is vonzották az érdeklődőket: júliusban tizenkilencezer látogatót. Ekkora sikerre maguk a kezdeményezők sem számítottak, augusztustól kezdve már a Szabadság mozit is bevonták az éjszakai vetítésekbe. Nem csappant az érdeklődés a bemutatók iránt sem, a Mon&ieur Verdoux, az Ostromállapot is egy csapásra meghódította a közönséget. Jól gondolták a Vörös Csillagban, hogy az éjszakai előadásoknak a többitől eltérő, sajátos közönsége van. Elképzelésüket igazolja az is, hogy a szokásos időben kezdődő vetítések sem vesztettek vonzerejükből. A moziüzemi vállalat kezdetben csak tapogatódzott, kóstolgatta a közönséget, ma már ott tart, hogy nehéz lesz visszakoznia. Szeptember végével megszűnnek az éjszakai előadások, éppen akkor, amikor a legmegszállottabb mozirajongók: a főiskolások és az egyetemisták visszatérnek Szegedre. (Az alkalmankénti Art Kínokra sok diák nem jut el.) Érdemes lenne közvéleménykutatást végezni a • városban: vajon az őszi és a téli idő. szakban is a mostanihoz hasonló népszerűségnek örvendene az éjszakai mozi? Vannak, akik biztosra veszik. Ázzál is érvelnek: a késő esti előadások pótolhatnák a hiányzó filmmúzeumot. Nemcsak archív, filmtörténeti ritkaságokat várnak, hanem a legsikeresebb produkciók ismétlését, s a legújabb, legértékesebb filmek elő vetítését is. Hogy ez már nem lenne igazi filmmúzeum? Sebaj, lenne a helyi igényeknek. adottságoknak megfelelő éjszakai mozi, szegedi módra. L. Zs. Vízügyi kiállítás Vízügyi műszaki fejlesztési kiállítás nyílt kedden Szentendrén, az Országos Vízügyi Hivatal és a Vízgazdálkodási Tröszt rendezésében. A szeptember 7-ig megtekinthető kiállítás megnyitóján Vincze József, az OVH elnökhelyettese ismertette a vízügyi szolgálat, illetve a vízügyi vállalatok műszaki fejlesztési munkáját, amelynek eredményeként mind több korszerű technikai eszköz és módszer segíti például az árvízvédekezést, a vizek szennyezések elleni védelmét, a folyamszabályozást és nem utolsósorban a vízellátás javítását A kiállításon 72 hazai és külföldi vállalat, illetve intézmény működés közben mutatja be az új, korszerű munkagépeket, anyagokat, automatikus jelzőrendszereket, és ismerteti a környezetvédelem új módszereit Új üzem Barcson A Chemical Barcson mintegy félmilliárd forintos költséggel alakít ki üzemet. Várhatóan 1976 végén kezdik meg a termelést. Az építőiparnak adnak majd egyebek közt üvegszál erősítésű poliészter szerkezeti elemeket, burkolóanyagokat: (MTI) Összeütközött két kamion Ketten életüket vesztették A szeptemberi Tiszatáj A Magyar Tudományos Akadémia szeptember 9—15. között Budapesten rendezi meg a IV. Nemzetközi Finnugor Kongresszust. A Tiszatáj új számában összeállítás jelent meg, amelyben Ilylyés Gyula kongresszust köszöntő sorait olvashatjuk, Hajdú Péter a konferencia történetéről, hasznáról-értékéről, témáiról írt, több tanulmány pedig őstörténeti, nyelvészeti kérdésekkel, a finn, illetve a szamojéd népek irodalmával foglalkozik. Konsztantin Ivanov csuvas költőt bemutató tanulmánynyal és a költő versével zárul az összeállítás. A versrovatban Fodor András, Sípos Gyula, Zelfc Zoltán, Kiss Benedek, Tornai József, Czepő Zoltán költeményei jelentek meg, Féja Géza és Üjhelyi János elbeszélése egészíti ki a folyóirat szépirodalmi anyagát. Gazdag a szeptemberi szám kritikai rovata. Szabó Iván vásárhelyi tárlatáról olvashatunk értékelést, a művész egyik rajza, valamint Csikós András művei illusztrálják a Tiszatáj 9. számát • —-ssSSSS 1 ^ JÍ gjj. •• A JÍ IHK^SÍ ||||§#| pH HyHrap^ iglyiil yjp Acs S. Sándor felvétele A szerencsétlenül járt francia kamion összetört motor* háza és vezetőfülkéje Hétfőn este háromnegyed kilenckor Kisteleknél összeütközött egy francia és egy csehszlovák kamion. A balesetet egy lovas kocsi okozta. amelyet Karakas József, Kistelek, Tanya 567. szám alatti lakos hajtott. Szemtanúk állítása szerint a lovas kocsi nem volt kivilágítva. Mögötte ment tompított világítással a francia kamion, amelyet Ohlmann Jean Marié francia állampolgár vezetett. A lovas kocsit későn vette észre, és fékezés nélkül belehajtott. Az útárokba dobta a lovas kocsit, majd áthaladt a menetirány szerinti bal oldalra, és öszszeütközött a vele szemben jövő csehszlovák kamionnal, amelyet Frantisek Svoboda csehszlovák állampolgár vezetett. A francia kamion továbbhaladt, majd egy fánaÜ ütközve megállt. Utasa volt a francia kamionnak Knoop Mata Gert-i rudia Ellzabeth NSZK-beli állampolgár. A francia ko. csiban mindketten olyan súlyosan sérültek, hogy a helyf színen életüket vesztették. AÍ lovas kocsi hajtója, akit d baleset okozásáért a felelős/ 6ég elsősorban terhel, könyJ nyű sérülést szenvedett, ti csehszlovák kamion speciális motorokat és gépeket szálld tott, a francia kamion egyf személykocsit, amellyel előzőleg Knoop Mata Gertrudiá Elizabeth karambolozott. A gépjárművekben és az árukban keletkezett kár meghal ladja a kétmillió forintot A baleset körülményeinek tisztázására a rendőrség folytatja a vizsgálatot. Közületek, vállalatok, magánosok részére íehér színű, jó állapotban levő 1500- AS POLSKI-FIAT SZEMÉLYGÉPKOCSI ELADÓ. Érdeklődni: MEH Központ, Szeged. Tábor n. 7/B. Műszak. * 200 literes vashordók olajtárolásra és egyéb célra eladók.Universal ipari Szövetkezet, Szeged, Bajai üt l. A vásárlást 1975. augusztus 31-én B—13 óra között lehel lebonyolítani.