Délmagyarország, 1975. augusztus (65. évfolyam, 179-204. szám)

1975-08-20 / 195. szám

Szerda, 1975. augusztus 20. Épülő telefonközpontok Debrecenbe kéne menni... Itt a márka Nyitja már ma 7 Az MSZMP Központi Bizottságának egy 1972-ben megjelent határozata arra ösztönzi a kereskedelmet és az ipart, hogy a vásárlók, a lakosság jó és folyamatos ellátása érdekében minél jobban közelítsenek egymáshoz; közös piackutatásuk eredményeként bővítsék a termékek választékát, társuljanak, hozzanak létre közös vállalkozásokat. Egymás után születtek meg Szegeden is az úgynevezett márkaboltok: egy-egy gyár vagy szövetkezet kereskedelmi vállalatokkal közös érdekeltségű üzletet nyitott, vagy maguk a termelő cégek „álltak a pult mögé", saját boltjukban. A társulás vagy önálló üzlet nyitása azt ígérte, hogy márkát, minőséget és választékot kap a vásárló. Milyen mértékben valósult ez meg Szegeden, s a hozzáfűzött reményeket beváltotta-e? gondokat a központok hiánya okozza. Ennek kellemetlen következményeit érezzük most is, hiszen lényegében emiatt késik egy éwei a szegedi új központ, s emiatt lesz nehéz elérni, hogy elkészülte után máris hozzákezdjenek az olyannyira szükséges bővítéshez. Erről beszélgettünk Farsang Lászlóné dr.-ral, a Csongrád megyei tanács vb kereskedelmi osztályának vezetőjével, aki határozottan kijelentette: egy-egy gyártó cég és kereskedelmi vállalat ilyen jellegű összefogása Szegeden is eredményes volt, és további lehetőségek kínálkoznak bővítésére. Példaként említette a DELTA Kereskedelmi Vállalatot, amely különösképpen érvényt szerzett az MSZMP határozatának. A Szerszám- és Kisgépértékesítő Vállalat áruinak üzletet nyitott a Madách utcában. Ezzel tehermentesítette vas-, edény- és műszaki boltjait, másrészt partnere árukészletével dolgozik. Ugyancsak a DELTÁ-éaBakay Nándor utcában a villamos szerelvények és villanyszerelési cikkek boltja is, érdekeltségben a Villamossági Értékesítő Vállalattal. A Taurus Gumigyár termékeire épül egy másik DELTA-szaküzlet az Attila utcában. A BUDALAIfK termékeit főleg a Bartók Béla téri háztartási bolt árusítja. A nagy forgalmú Csepel mintabolt a Kiss Menyhért utcában szintén egészséges együttműködés szülötte. Természetes követelmény, hogy az áruk márkáját, az üzlet hírnevét különböző szolgáltatásokkal is garantálják. A legtöbb helyen például ingyenesen adnak szaktanácsot A Videoton Nagy Jenő utcai üzletében a megvásárolt készülékek díjmentes be- vagy felszerelését is felkínálják. A Tisza Bútorgyár Arany János utcai bemutatóterme apró, gyártani „nem kifizetődő" bútorokat is árusít A Minőségi Cipőgyár nemrégiben bedobta a törülközőt és Széchenyi téri üzletét eladta a Tiszántúli Cipőnagykereskedelmi Vállalatnak. Amikor még a gyáré volt az üzlet, 1972 első negyedévét két és fél millió forint forgalommal zárták. Most, 1975 második negyedében hárommillió 900 ezer forint volt a forgalom. Minek köszönhető a mintegy 56 százalékos növekedés? A korábNépünk hagyományvllágából Vízről Legjobb ital a víz, mer attú nem lőhet berúgni! — mondják az asszonyok. A jó ivóvíz nagyon fontos, mindig foglalkoztatta az embereket A Tisza és a Maros mentén a halászok fából faragott, félliteres ivócsanakot merítettek a vízbe, és abból ittak. Áradáskor korsót, kannát buggyantottak meg, és ülepedés után újra meg újra átöntötték, amíg tiszta lett. A vízen úszó állati tetem nem riasztotta el a vízenjárókat, mert a tudós embörökkel együtt vallják, hogy a szennyeződés után néhány száz méterre ismét iható a folyó vize. Tápén a községi elöljáróság a folyópart legalkalmasabb helyén merigetőt alakított ki: 3 méter hosszú és 5 méter széles, lécekből öszszeszegelt keretet. Az alját gallyal bélelték ki, gondozása az éjjeli őrök feladata volt. A tápai lányok 2 méteres rúdra, az abronyicára fűzték fel a korsókat, így könnyebben vitték haza. Szívesen jártak vízért. Itt beszélték meg az eseményeket és itt alakultak ki a baráti kapcsolatok. A tápaiak úgy megszokták a Tisza vizét, hogy az öregek még most is esküsznek rá. A csövön áthaladó víz vasizű, rontja a fogat — mondják. A Szeged környéki pusztákon, később a városi bérföldeken, majd a saját portán nagyobb gond volt a víz. A pusztán a jószág itatásara csordakutat ástak. Hatalmas félgömbölyű szálfákkal bélelték ki a szögletes kútbelsőt. Föléje olyan káva került, amelynek a tetejét is bedeszkázták. Csupán akkora nyílás maradt szabadon, amelyen az ostorfa végén levő mintegy 50 literes dézsa elfért. A gém végén kolonc és kötél. A kisbojtár a kötél húzásával könnyítette meg a vízzel telemerített dézsa kiemelését. Az állandóan mert csordakutak mindig jó Ivóvizet adtak embernek, állatnak. Más volt a helyzet a tanyák kialakulásának kezdetén. A földbe vájt kunyhó, a putri, mellé nem tudtak mindjárt kutat ásni. A telek legmélyebb helyén lejtősen ástak, amíg a talajvíz meg nem jelent. Ezt a gödröt egyszerű kerítéssel körülvették. Később a tanyához távol eső szőlők permetezéséhez szükséges vizet is így teremtették elő. A meggyökeresedés biztos jele, amikor függőlegesen körültéglózott kutat alakítottak ki, rovással, ágassal és gémmel. A kövesutak megépítése előtt hosszantartó, fárasztó volt az út a szegedi piacra; eltikkadt az ember, az állat. Csöcsöskorsúban, csobólyóban vizet tettek az ülésládába. Ha az úton megszomjaztak, körbejárt a vizesedény, a tanyától távolabbi földeken dolgozók is vittek vizet magukkal. Otthon zománcos bögre, később egyfülű üvegpohár volt az asztal közepén, mindannyian ebből ittak. Az út mentén ágas és gém nélküli kutak, régi nevükön kop olyák, vizével itatták meg a lovakat. Tájékozódásul is szolgáltak. Tuggya ott a Börcsök kopolyáná kő efordúni, asztán mingyá ott lössz akit maga keres. (Néhány kilométer.) A kopolyák vizét az emberek csak szükségből itták, mert a lassú cserélődés miatt állott volt. A tanyaiak is különbséget tettek kemény és lágyviz között. A kemény vízben nehéz mosni, lassabban fő meg az étel benne. Ezért a nagymosáshoz esővizet gyűjtöttek. Ha erre nem volt lehetőség, fahamu segítségével tették síkossá a vizet. A Iiigoshordó a tanya védett helyén felállított 100 literes kancahordó. Vízzel telemerték, és főzés előtt a tűzhelyből kiszedett hamut beleszórták. Mosáskor a hordó leülepedett vizével hűtötték az üstből teknőbe .öntött forró vizet. A lágyvíz ritkább. A jó vizű kút nagy érték, a tanyaudvar közepén, lehetőleg felmagasított helyen ásták meg. Ha a vize nem vált be, a veteményes kertben újat csináltak. A szőlőskertben is készült kút a permetezéshez. A mélyen fekvő kutat gyakran mögszaladja a nyári zápor. Magas talajvízszint esetén, tavasszal, sokszor csak egyetlen tégla látszik ki a föld színe alatt. Olykor beszűrődik a közeli istálló és ól szennyeződése. Ha a talaj mélyebb rétegeiben történik, az sem megnyugtató. Ha béka jelenik meg a kútban — jó jel, jó a vize. A gyerekeket tiltják a kút környékéről. Mer möglát a béka, aszt beleránt. Valójában sok emberi tragédia fűződik a tanyai kutakhoz. A kútgém állása (fent vagy lent) ősi hírközlési eszköz volt. binál jobb választéknak ét a Gála emblémának is. A Duna Cipőgyár Kárász utcai szaküzlete viszint elvesztett® profilját, a gyár nem tudta biztosítani termékeiből a választékot. Talán éppen jókor adta fel az üzletet, amikor már kevésnek bizonyult a Komplett Ruházati Vállalat Gabi cipőboltja a Lenin körúton. így a Kárász utcai volt Duna cipőbolt is a gyermekeké. Jó együttműködést bizonyít a Kenderfonó és Szövőipari Vállalat és a Komplett Ruházati Vállalat közös érdekeltségű, a gyár termékeire épült szaküzlet a Mikszáth Kálmán utcában. Negyedévenként egymillió 500—600 ezer forint a forgalma kender-, len- és műszálas termékekből, kötél- és zsákárukból. A DÉLTEX-é és « Kompletté közösen a Híd utcai olcsó árukat forgalmazó konfekcióbolt; a Butikban érdekelt a Budapesti Divatáru-nagykereskedelmi Vállalat, a Pók női és férfi divatüzletben a Délmagyarországi Rövid- és Kötöttáru Nagykereskedelmi Vállalat Az élelmiszeripar és a kereskedelem jó együttműködése mellett szól a Csongrád megyei Tejipari Vállalat éa a Szegedi Sütőipari Vállalat közös üzlete a Bajcsy-Zsilinszky, a Tavasz és a Kecskeméti utcában. A Szegedi Sütőipari Vállalatnak tíz önálló üzlete van Szegeden. Termékeinek választéka nagy, a minőség ellen sincsenek kifogások. A Csongrád megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalat jól számítót, amikor üzletet nyitott a Marx téri csarnokban, ugyanígy a Fehér-tói Halgazdaság is. Az előbbi negyedévenkénti forgalma itt kétmillió 800 ezer forint, csaknem annyi, mint az Oskola utcai húsbolté. A szegedi ÉL1KER üzleteiben ott van áruival a Nagykőrösi Konzervgyár. A témát távolról sem merítettük W. Nem szóltunk bővebben a FÉMTEX jól menő Mikszáth Kálmán utcai üzletéről, az Április 4. cipészszövetkezet Kígyó utcai boltjáról, a bőrdíszmű szövetkezet Kárász utcai üzletéről, aa állami gazdaságok és szövetkezetek termékeit forgalmazó Lenin körúti élelmiszerüzletről stb. Egy bizonyos: az ipar és a kereskedelem jő együttműködésben dolgozik Szegeden is, de a lehetőségek nincsenek teljesen kimerítve. Szeged híres a paprikájáról, de nincs ezt reprezentáló üzlete. A húsipar, a konzervgyár és a paprikafeldolgozó nyithatna például közös üzletet, ahogy ezt a MÉK, a DÉLKER és a FÜSZÉRT Kálvin téri DELIKÁT üzlete példázza. A Tápéi Háziipari Szövetkezet termékeinek is lehetne reprezentatív üzlete a városban, együttműködve például a DELTÁ-val. A Szegedi Ruhagyár szintén nyithatna üzletet. A hódmezővásárhelyi porcelán kapós termékeinek itt is lehetne boltja, a kerámiának szintén, mert nagyon megérné a befektetést. Ennél a pontnál azonban rögtön felmerül a kérdés: ki biztosít helyiséget az üzletnek? Ha van igény, a lehetőséget is meg lehet találni, ha nem is máról holnapra öt nagyvállalat közös raktárt épít Szegeden, amely hamarosan elkészül. Ezután sok olyan, eddig raktárnak használt helyiség felszabadul, amellyel okosan lehet majd gazdálkodni. Börcsök Vince Lódi Ferenc Az épülő debreceni telefonközpont A szegedi műszaki épület Nemrégiben szép képet adott ki az MTI az épülő, debreceni telefonközpontról. A mellékelt szövegből kiderül, hogy hamarosan megkezdődhet Debrecenben a műszaki épület belső berendezéseinek szerelése, ahol egy 16 ezer vonalas Crossbar rendszerű telefonközpont, valamint egy távíróközpont kap helyet. Az ilyen hírre alighanem minden szegediben fölbuzdul az összehasonlítás vágya. Megkértük a Hajdú-Bihari Napló szerkesztőségét, hogy szerezzen be számunkra közelebbi adatokat az épülő központról. A jelenlegi debreceni telefonközpontba 7400 állomás van bekapcsolva, a szegedibe nem egészen 6100. A különbség tehát nem túl nagy. A telefonra várakozók száma már jobban eltér: Debrecenben 3-4 ezer igénylést tartanak számon. Szegeden pedig majdnem 5400-at. Azt a debreceniek is hozzátették, hogy nyilván sokkal többen szerelnének telefont, csak be sem adják igénylésüket, mert úgyis reménytelen. Ugyanez a helyzet Szegeden is. Az épülő debreceni központnak a tervek szerint 1977 decemberében kellene elkészülnie, ám máris számolnak némi késéssel, így csak 1978 első félévében várják a központ átadását. Az új központnak 16 ezer vonala lesz, amit később 28 ezerre lehet majd bővíteni. Szegeden ezzel szemben az új központba mintegy 11 ezer állomást lehet majd bekötni, ötezerrel kevesebbet, mint a leendő debreceni központba. A számok magukért beszélnek, s igazolják a megye és a város vezető testületeinek állásfoglalásait. Legutóbb például a megyei tanács végrehajtó bizottsága döntött úgy, hogy a minisztérium figyelmét ismét fel kell hívni a szegedi telefongondokra, arra, hogy az épülő 11 ezer vonalas központot már a következő ötéves terv időszakában 5 ezer állomássa] bővíteni kellene. Természetesen ebben az esetben is a lehetőségek döntik el, hogy bővíthető-e néhány éven belül a máris kicsinek bizonyuló, s még épülő szegedi központ. Hiszen most is azért húzódik a szerelés, mert a BHG nem képes időben szállítani a berendezéseket. A BHG éppen most építtet Debrecenben egy gyárat, amely a tervek szerint 1977-ben készül el, s a Crossbar-központok részegységeit fogja gyártani. Az építőkkel kötött szocialista szerződések aláírásakor a BHG vezérigazgatója, Iklódy Gábor Debrecenben járt. Ó is elmondotta, hogy az ország telefonhálózatának fejlesztésében a legsúlyosabb FC* *• T > „ »Í . i «