Délmagyarország, 1975. augusztus (65. évfolyam, 179-204. szám)

1975-08-15 / 191. szám

Péntek, 1975. augusztus IS. 3 SZEGEDI ÜNNEPI HETEK Ibsen: Peer Gynt. Bemutató előadás a Dóm téren, este 8 órakor. XVI. Szegcdi Nyári Tár. lat a Móra Ferenc Múzenm Horváth Mihály utcai képtárában, augusztus 24>8. Művészet és otthon. Képző- és iparművészeti bemutató a Gulácsy Lajosteremben, augusztus 19-ig. Fotóklubok XL Szegedi Szalonja a Bartók Béla Művelődési Központban, augusztus 20-ig. Kohán György Kossuthdíjas festőművész kiállítása a November 7. Művelődési Központban, augusztus 20-ig. Sajtótörténeti kiállítás a Somogyi-könyvtárban, augusztus 20-ig. Szép magyar könyv *74. Kiállítás a Technika házá. ban augusztus 24-ig. Numizmatikai kiállítás a Juhász Gyula Művelődési Központban, augusztus 20»g. A Móra Ferenc Múzeum állandó kiállításai. Színészarcok a térről Peer Gynt bemutatkozik Henrik Ibsen csodálatos drámai költeményének, a Peer Gyntnek premierjét láthatja a szabadtéri játékok közönsége ma, pénteken este. A szegedi dómszínpadon először játszanak Ibsent, s a bemutatkozó Peer Gynt rendezője, Lengyel György, valamint címszereplője, Huszti Péter volt vendége — a Játékok Klauzál téri irodáján — a tegnapi sajtótájékoztatónak. Horváth Mihály ügyvezető igazgató elmondta, hogy, megítélésük szerint, a próbákon tapasztaltak alapján, nemcsak a mű tűnik alkalmasnak a szabadtéri különleges környezetéhez, de az előadás tervezői is figyelembe vették a speciális adottságokat. A Madách Színház kitűnő együttesének előadására, a jelekből ítélhetően, sokan lesznek kíváncsiak, hiszen a premiert követő másik estére is úgyszólván elkeltek a jegyek. A sajtótájékoztatón Lengyel György és Huszti Péter a darabbal kapcsolatos élményeiket elevenítették föL Befejeződött a nyári egyetem Több mint kétszáz hallgató kapta kézhez tegnap, csütörtökön délelőtt a IV. Művelődéselméleti Nyári Egyetemen a részvételt igazoló oklevelet: a tíznapos előadássorozat befejeződött. Az ízlés és műveltség, ízlés és társadalom témakör különböző területeit, részkérdéseit megvilágító előadásokat népművelők, könyvtárosok, közművelődési szakemberek hallgatták meg, konzultációkon alkalmuk volt a témák hazai szakértőivel tisztázni a vitás kérdéseket. A tegnapi, utolsó előadásnapon általános tájékoztatót is kaptak időszerű közművelődéspolitikai témákról: dr. Herceg Ferenc, az MSZMP KB alosztályvezetője elméleti igényességű, egyszersmind sok gyakorlati tennivalóra is utaló előadást tartott Közművelődés az MSZMP XI. kongresszusa után címmel. Bemutatta az életmód és a műveltség, valamint a munka és műveltség összefüggéseit, felsorakoztatta kölcsönhatásuk napjainkban egyre konkrétabb bizonyítékait. A közművelődés munkásainak mindennapi tennivalóit ezekből az összefüggésekből vezette le. Az idei nyári egyetemet igazgatója, dr. Sz. Szabó László egyetemi docens zárta be. Tíz nappal ezelőtt, a megnyitón a célokról szólt, azt fejtette ki, mi indokolja, hogy a mostani kurzust az ízlés kérdéseinek szenteljék. Betöltötte-e feladatát a nyári egyetem, miben látja az előadássorozat hasznát? — kérdeztük a záráskor. — Az ízléskutatók előtt nyilvánvaló volt, hogy kissé merész lépésnek számít ilyen fórumon napirendre tűzni a témát Bár a másfél évtizede Psota Irén Dlmási Éva Psota Irént hiába kerestük a Peer Gynt első próbáján. Egy másik szabadtéri színpadon, a városmajorin játszott, Katajev Bolond vasárnapjának musical változatában. Húsz előadással a háta mögött érkezett Szegedre, további tíz fellépését elcserélte, hogy a Dóm tér óriási színpadán életre kelthesse Peer anyjának, Aasenak figuráját. Aase Gobbi Hilda legnagyobb alakításainak egyike. A szerep megformálásakor kisértette-e elődje játéka? — Amikor Aase szerepére Lengyel György felkért, szabadkoztam: miért éppen én? Mindig idegenkedtem attól, hogy más, neves művészek szerepeit játsszam. Az emberek ilyenkor óhatatlanul hasonlítgatnak. Pedig egy-egy alakítás között gyakran tíz év is eltelik, változik a közönség, változik a kor. S nincs olyan szerep, amelylyel ne lehetne újat mondani. A Peer Gynt mostani változatában Aase fiatalabb, játékosabb anya. Szeretném megéreztetni, hogy Peer tőlem tanulta, tejemmel szívta magába a mesét, nem véletlen, hogy álmodozó, elvágyódó lett. Hiszen a szegénységben csak a mesékkel tudtam gazdaggá tenni. Játszottunk, meséltünk, de nem gondoltam, hogy komolyan veszi. Aase most Peernek nemcsak anyja, társa is. Nem okoz nehézséget a szerep — úgyis mondhatnám, ismerős a „képlet" — anyámmal hasonló volt a kapcsolatunk. Aase figurája nagy drámai szerepeinek — L orca Yermája, Shaw Szent Johannája — sorába illeszkedik. Gyakran játszik komédiában és zenés darabokban, sanzonjai is közismertek. Azt tartják, csak a szinkrontól idegenkedik. — Szinkronfeladatot csak elvétve vállalok. Nem szeretek utánozni, s ha nagy művészről van szó, sajnálom is. A legtökéletesebb szinkron sem tudja igazából visszaadni a színész valódi hangját, egyéniségét. Más a helyzet a rajzfilmekkel. A Flinston-sorozat Vilmája nagyon a szívemhez nőtt, hiszen én adtam neki életet. Az eredeti szöveg és hang közel sem olyan szórakoztató, mint a szinkronizált változat. A két kőkorszaki család figuráihoz kollégáimmal találtuk és kísérleteztük ki a tudatosan torzított hangot. Mindig jót nevetek, ha a képernyő előtt ülök, főleg a sápítozó, gyenge hangú Bénin, azaz Márkus Lászlón, s olykor magamon is. Zs. L. Némethy Ferenc indult, azóta intenzívebb hazai kutatások eredményesek, az európai összehasonlítás sem mutat kedvezőtlen képet ízléskutatásunk helyzetéről — a téma némely vonatkozását még nem tisztázták a szakemberek. A hallgatók tulajdonképpen erről, a kutatások pillanatnyi állapotáról is képet kaphattak, és ez önmagában sem kevés. Az ízlésnek mint esztétikai kategóriának számos ideológiai, politikai vonatkozása van, valamint a mindennapos gyakorlatra, a közgondolkodásra, az egész életre is hat. E vonatkozás- és hatásrendszernek az átfogó ismerete szükséges a jó művelődéspolitikai gyakorlathoz. Meggyőződésem, hogy a közművelődés szakemberei csak akkor dolgozhatnak céljaik szerint és hatásosan, ha elméleti ismeretekkel is rendelkeznek, ha munkájuk teoretikusan is megalapozott. A nyári egyetem másik érdeme, hogy segített az ilyenféle felkészültség megszerzésében. Végül pedig a szegedi találkozó egészen konkrét hasznáról szólnék: a résztvevők a konzultációkon, szünetekben, délutáni fakultatív foglalkozásokon élénk tapasztalatcseréket bonyolítottak le. Minden országrészből nagyjából azonos munkakörű emberek jöttek a nyári egyetemre, számtalan ötlet cserélt gazdát, sok, a napi gyakorlatban bevált tapasztalatról számoltak be egymásnak, tanácsokat adtak és kaptak. A nyári egyetem tehát olyan fórum volt, amely a közművelődési határozat szellemében dolgozott: egyszerre jelentett elméleti és gyakorlati hasznú segítséget művelődéspolitikai céljaink megvalósításához. „Nincs idő" — halljuk lépten-nyomon, mondogatják a valóban elfoglalt emberek, a mulasztásaikat mentők, a divattal haladók és az újtól riadók. Mindannyian. Némethy Ferenc, a tévében, a filmgyárban, a színházban sokat foglalkoztatott színész, valószínűleg rendíthetetlen nyugalmáról is nevezetes kollégái körében. „Mindig van időm" — mondja most is. — Mint az anyag részecskéi a teret, úgy kell az időt is kitölteni. Én nagyon felkészült vagyok. Minél több a technika munkám különféle színhelyein, annál több időtöltő kellékkel látom el magam. Egy táska, benne könyv, ez a legkevesebb, amit a próbákra cipelek. Hiszek a változatosság üdítő hatásában is. Talán ez a titka, hogy szinte pihenés nélkül játszsza végig az éveket? Szezonban színház, közben, de nyáron is film, televízió? — Meglehet. Más idötöltö is van a játékon meg az olvasáson kívül? — Csak a játék van. A színészi és az egyéb. Az utóbbiak közé tartozik az olvasás is. Nem tudom, mennyire ismeri a villanyoltás időpontja körüli, hálószobai családi viták természetét, szerintem egyhangúak, ezert inkább sötétben és csukott szemmel olvasok tovább. A villanyoltással félbemaradt fejezetet gondolatban folytatni szoktam, másnap szembesítem a képzeletet a valóval. Jó játék, önálló regényem is született így, de ezt ne írja meg. Ha nem muszáj, azt se, hogy totózom, lottózom és lóversenyre járok. Miért? Nem bűn! — Csak már elvesztették Még alig száradt meg diplomáján a tinta, amikor tíz évvel ezelőtt Az ember tragédiája Hippiájaként már szerepelt a Dóm téri színpadon. Három évre rá a Madách Színház színlapján tűnt fel a neve. Almási Éva azóta a legkülönfélébb szerepek sorát játszotta, köztük Pollyt a Koldusoperában, Antóniát a Kaktusz virágában, Viktoriát az Imádok férjhez menüiben, Poppeát Hubay Miklós Nérójában. S ha a közelmúltra tekint viszsza, a Gellérthegyi álmokat, a Képzelt riportot, a II. Lajost, az Ármány és szerelmet, a Hedda Gabiért említi. Hamar népszerű lett, s nemcsak a színpadon. Jól emlékszünk tévé-, rádió- és filmszerepeire, szinkronjaira. Nem is olyan rég Gréta Garbó nak adta kölcsön a hangját. Az idei szabadtéri játékok Peer Gynt előadásán viszontláthatjuk Szegeden. — Három nőalakot, Solvejg ellentéteit: az erőszakos, kihívó és szenvedélyes Ingridet, a Zöldruhás nőt és Anitrát formálom meg — mondja a próba kezdetén, öltözőjében, Ingrid jelmezében. S már hívják is a színpadra, csak néhány szót válthattunk, máris át kell öltöznie. A következő képben Zöldruhás nőként jelenik meg. A nagy, lombkoronát utánzó fejdísszel alig fér ki az ajtón, még visszaszól: „mindjárt jövök". Elcsúfító zöld maszkja az öltözőben marad. Próba közben kiderült, feszélyezi a hatalmas színpadon. Végre elérkezik a szünet, több időnk marad, ezúttal már Anitra arannyal átszőtt ruhájában válaszol. — A Peer Gyntöt közel százszor játszottuk, jól „bejáratott" darab. Erre az óriási színpadra kissé át kellett formálni: az intimebb jeleneteket megnagyítani, a gesztusokat erőteljesebbé tenni. Ügy érzem, ki kell tágítanunk a lelkünket is. A dóm ideális, rendkívül hangulatos környezetet biztosít. Sokat játszik szabadtéren, több évadban közönség elé állt a Városmajorban és a Margitszigeten. A leggyakrabban szerepeltetett művészek közé tartozik. Színház, film, tévé, rádió, szinkron; nem sok ez egy kicsit? — Nem vagyok szerepviszszaadós fajta. A színházban soha nem utasítok vissza szerepet, mert a tagja vagyok: azt játszom, amit rámosztanak. S bár a színházon kívül is rengeteg az elfoglaltságorh, azért mindig tudok egy kis szabad időt lopni magamnak. Nem lehet mindig dolgozni, játszani, élni is kell, s élményeket gyűjteni. Szerepálma? — Nincs, soha nem is volt. Mindig az a legkedvesebb, a legizgalmasabb, amit éppen játszom vagy amire készülők. A múlton sem szoktam töprengeni, az a fontos, ami lesz. A jelenben, a jövőnek élek. Gyakran zavarba is hoznak, ha régi szerepeimről kérdeznek, nehezen tudom felidézni őket. Hobbija? — Nincs, illetve mégis: hobbim a színház. L. Zs. Horesnyi László érdekességüket a szememben. Addig izgat minden, amíg valami újat, ismeretlent rejt, és míg rá nem jövök, hogy számomra úgyis megismerhetetlen marad ... Elárulná a színészi játék titkait is? Milyen a folyamat, amelynek végeredményei a teljes jellemeket, egész életeket megmutató, sokszor csak néhány mondatos alakítások? A tipikus kishivatalnok, az élet nagy kérdéseit látó entellektüel figurák, a nagyon papos papok? — Nincs recept. Sem logikus í-endű folyamat. Leginkább a gyerekjátékok természetéhez hasonlít a dolog : hirtelen ötletek, asszociációk, gondolattöredékek, tapasztalatok, megfigyelések befolyásolnak; vagy a színpadon, a térben elfoglalt helyzet segít, megvillan valami fontos a figuráról; vagy a kamera kényszerítő hatása, mert az még a legbelső gondolatmenetet is képes leleplezni. Nem szeretek, nem is tudok erről sokat beszélni, játszani szeretek. S. E. Ha régi szegediektől faggatózom, biztosra vehetem: sokat tudnak Horesnyiről beszelni. Itt született, itt járt iskolába, s hat esztendőn át itt játszott, a Szegedi Nemzeti Színházban. Több-kevesebb pontossággal emlékeznek a szerepeire is. Azt azonban kevesen tudják, hogyan találkozott — radnótista kisdiákként — a színházzal. — Szenvedélyes mozirajongó voltam, hetente több filmet is megnéztem. Egy este, amikor nem kaptam jegyet, s tanácstalanul tébláboltam a belvárosi — ma Szabadság — mozi előtt, megszólított valaki: „Van eladó színházjegyem, nem veszed meg?" Eleinte tétováztam, aztán elfogadtam, így kerültem életemben először színházba. Jól emlékszem, a Szentivánéji álmot játszották. Ettől kezdve átpártoltam a színházhoz, nálam hűségesebb néző aligha akadt. Ha a pénztárosnő meglátott, már szakította is a jegyet, s helyettem mondta: negyedik emelet, hetes szék. Onnan a magasból valami egészen különösnek, varázsosnak tűnt a játék, el is határoztam, megkóstolom a színpadról is. — Statisztált, Békéscsabán segédszínészkedett, a főiskola után egy évet Győrben töltött, majd visszakerült Szegedre. Most már több éve a Madách Színház tagja. A szabadtéri játékok előadásain olykor viszontláthatja a szegedi közönség is. Legutóbb a Rómeó és Júliában játszotta az öreg Capulettet. Idén, Ibsen drámájában két szerepet alakít: Áslak kovácsét és Dovre apóét. — Nagyon szeretem a Peer Gyntöt; szép ívű, mindig aktuális költői játék, az önmegvalósításért folytatott küzdelem drámája. A világot, az életet meghódítani akaró Peer cselekedeteinek vezérlő fonala: „ember légy önmagad!" Ezzel szegezi szembe Dovre apó a manók jelmondatát: érd be magaddal, „légy önmagadnak elég!" Dovre alakjának megformálásakor éreztetnem kell, csábító, szédítő a kísértés, melyet Peer makacs embersége ellen felvonultatok. Hiába hadakozik ellene, a manók tanítása végül is minden útjára elkíséri, s arcába nevet, amikor a hagyma leveleinek mélyén a magot keresi. U Zs.