Délmagyarország, 1975. július (65. évfolyam, 152-178. szám)

1975-07-11 / 161. szám

Péntek, 1975. július 11. T BMBMBBFLSUILIBWILJJII 3 A Maros bal partján már délelőtt két kis buzgár keletkezett, mindkettőt homokzsákokkal zárták körül vább apad. Budapestnél a keddi tetőzés óta 21 centiméteres apadást mértek. A levonuló dunai árhullám csütörtökön elérte Baks térségét. A baja—mohácsi szakaszon az 1965. évi 976 centiméteres maximumnál mintegy 70 centiméterrel alacsonyabb vízállással tetőzik pénteken. A csapadékmentes időjárás és az éjjel-nappal működő szivattyúk hatására csökken a belvízzel borított terület. A keddi 107 ezerről szerdára 102 ezerre, csütörtökön pedig 98 ezer hektárra csökkent a belvizes terület az országban. Jó kapcsolatban a lakossággal A Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkársága, valamint a Minisztertanács Tanácsi Hivatala rendezésében tizenhat, észak-, kelet- és dél-magyarországi varos tanácsának elnöke és népfrontbizottságának titkára tanácskozott csütörtökön Debrecenben a városi tanácsok lakossági kapcsolatairól. Dr. Ács István, a debreceni városi tanács elnöke üdvözlése után dr. Varga József, a Minisztertanács Tanácsi Hivatalának elnökhelyettese mondott bevezetőt, s majd a résztvevő tanácselnökök és népfronttitkárok számoltak be az eredményekről, a legjobb módszerekről, tervekről. Hangoztatták a felszólalók: a tapasztalatok azt mutatják, hogy a városi tanácsok és népfrontbizottságok sokat tettek azért, hogy az állampolgárok minél nagyobb számban és mértékben szóljanak bele a páros életébe, vegyenek részt a közügyek intézésében. A lakossági fórumok szervezését, előkészítését a legtöbb városban már függetlenített tanácsi dolgozók segítik. Ezzel a formával a tanácsi munka összekötői rendszere kezd kialakulni. Az eredmények mellett szó esett arról is, hogy a társadalmi közreműködés kibontakozását akadályozza egyes üzemi, intézményi vezetők magatartása, akik nem ismerik el dolgozóik ilyen jellegű tevékenységét. Szóvá tették azt is, hogy nem egyértelműen rendezett még a városi tanácsok és népfrontbizottságok kapcsolata a termelőüzemekkel, különösen az állami gazdaságokkal és termelőszövetkezetekkel. Kádár János fogadta Lars Wernert Fonógépek orsó nélkül Évente 1800 tonna fonallal több A tudás: közvagyon A Duna felső szakasza toKádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára csütörtökön fogadta Lars Wernert, a Svéd Baloldali Párt — kommunisták — elnökét, aki az MSZMP vendégeként tartózkodik hazánkban. Szívélyes, elvtársi légkörben eszmecserét folytattak pártjaik helyzetéről és tevékenységéről, az európai kommunista és munkáspártok konferenciája előkészítésének időszerű kérdéseiről, valamint a két testvérpárt kapcsolatainak továbbfejlesztéséről. A megbeszélésen részt vett Gyenes András, a Központi Bizottság titkára. Vasgyűjtés A napokban kezdődött országos vashulladék-gyűjtési akcióról tartott csütörtökön sajtótájékoztatót a Kohászati Alapanyagelőkészítő Közös Vállalat. Az akció során mintegy 40—50 ezer tonna vashulladék összegyűjtésére számítanak. A KISZ KB felhívása nyomán a vállalati KISZ-szervezetek mozgósították tagjaikat, az üzemek 6orra szerveznek társadalmi munkaakciókat, kommunista műszakokat. Látványosan szemlélteti a szegedi textilművek fejlődését a fonoda gépparkjának bővülése. Huszonöt évvel ezelőtt alig több mint 30 ezer fonófejjel dolgoztak a munkásnők, 1966-ban ennek közel két és félszeresével, tavaly pedig már 79 ezer orsó pörgött a gyárban. A legutóbbi beruházást az év elejére valósították meg — új üzemet1 rendeztek be, Csehszlovákiától vásárolt orsó nélküli fonógépekkel. Ezek termelékenysége — a magas fordulatszám miatt — közel háromszor akkora, mint a hagyományos berendezéseké. (Az utóbbiaknál az orsók tömege határt szab a fordulat növelésének.) Az orsó nélküli — vagy ahogy a gyárban idegen nevének rövidítésével jelölik: BD — fonógép egyesíti magában a gyűrűs és előfonót, valamint a lánccsévélőt, így kis területet foglal el. S ami ugyancsak lényeges, elmarad az említett három gépnél még szükséges anyagmozgatás. Az új berendezések fogadására kiürítették tavaly a kis szövőcsarnokot. Az automata gépeket a dorozsmai gyáregységbe küldték — ahol ezzel lehetővé vált a géppark korszerűsítése —, és Az új fonoda a termet felújították. A régi klímaberendezést egy új egységgel, valamint hűtővel bővítették, így nyári napokon sincs melegebb 23 foknál. Ennél magasabb hőmérséklet a fonástechnológiai szempontok, illetve a nagy fordulat okozta csapágy-felmelegedés miatt nem engedhető meg. A kellemes, hűvös levegő nem utolsósorban az itt dolgozóknak is kedvező. Megyénk árvédelmének történetében először fordul elő, hogy egyidőben egy árhullámmal kell megküzdenie a védelemnek: csak a Maroson van harmadfokú készenlét: Makónál tegnap a tetőző hullám feszítette a gátakat, ez ma éri el Szegedet — mivel a városig egy napig tart a víz útja. Tegnap már lezárták az újszegedi partfürdőt, kilépett a víz az alsó rakpartra, s az árterületekre. A kilátások szerint több napig tartja magát Szegednél a 7 méter körüli vízállás, és az apadás a jövő hét elejére várható. Nagylaknál tegnap 10 centit apadt a Maros. Az áradás tegnap Makónál is lanyhult, délben és délután egyaránt 620 centiméteres szintértéket mértek, ami 4 centivel alacsonyabb az 1970. évinél. Makón víz alatt állnak az árterület kiskertjei, ezekről az áradat a jövő hét elején vonul le. A magas vízszint miatt, az áradási nyomás ellensúlyozására, építőanyaggal megrakott tehervagonokkal terhelte le a MÁV a Maroson átvezető vasúti hidat A-f. utazóközönséget mentesítő buszok szállítják Makó és Kiszombor között. Ez a helyzet addig tart, amíg a folyón 590 centiméterre csökken az árszint, ezután visszaáll a vasúti közlekedés a hídon. Bemogyt Károlyné felvétele egy részlete Amire a gépek készen álltak a termelésre, az sem volt gond, ki dolgozik majd mellettük. A lánccsévélő üzemből néhány gépet a vállalat tószegi telepére szállítottak, s az így szabaddá vált betanított munkások átkerültek az új terembe. Előzőleg kéthetes tanfolyamon vettek részt, amelyen elsajátották a fonási alapismereteket. A gyakorlati fogásokat azoktól a fonónőktől tanulták meg, akik tavaly augusztusban egy budapesti BD-fonodában voltak tapasztalatcserén, s akik közül ketten jelenleg csoportvezetőként dolgoznak az új fonodában. (A harmadik résztvevő a szakmunkástanulóknak adja át tapasztalatait, így az utánpótlás kérdése is megnyugtató.) A kijelölt műszaki szakemberek közül négyen — Kéri Tibor teremvezető és három társa — Csehszlovákiában voltak tanulmányúton, s a fonógépek gyártását látva, ismerkedtek meg azok működésével, szerkezetével. Jelenleg a gyűrűs fonóból átkerült hat nődolgozóval együtt, három műszakban összesen 45 gépkezelő tevékenykedik, egyre jobb eredménnyel. Minden műszakban egyegy brigádot alakítottak a dolgozók. Vállalásaik egyelőre nem a pamutfonalak mennyiségének növelését célozzák, inkább feladataiknak, s a műszereknek is beillő gépeknek mielőbbi teljes megismerését. E helyes cél meglátása a drága berendezések megóvását és a teljesítmények fokozatos növekedését eredményezheti. Sikernek számít, hogy az új üzemben jelenleg minden gép termel, a teljesítmény a múlt hónapban elérte a kitűzött szintet, a 150 tonnás fonal termelést. Az egyenletes méretű, tiszta BD-pamutfonalak egy részéből a gyár szövödéjében készítenek szép kelméket, a többit pedig más üzemekben dolgozzák fel. Legújabban a KSZV is vásárolt ilyen fonalat a textilművektól. Szegeden ma telezik az árhullám A vasúti híd aljái? ért tegnap a víz Makón. Az ártéri hidat homokkal megrakott vasúti kocsikkal terhelték meg, hogy a tetőző Maros kárt ne tehessen benne E

lnéztem a képernyőn kesernyés ábrázatát a művezetőnek, a kockázatról sajnálkozott. Betanítják a fiatalokat új gépekre, komoly szakmunkára, beiskolázzák, s ha veszik a vándorbotot, tavábbállnak, magukkal viszik a tudást, a megtanultakat, ki garántálja a minőségi utánpótlást? Kezdhetik elölről, az újonnan felvettet megint taníttatni, képezni. Mondom, taníttatni, jó hogy nem így: kikúpálni. A dolgok állása ekként fest, az egyik nézőpontból. Hanem a másikról kevesebbet beszélünk: a munkásról, a „betanulóról", aki nem rest, veszi a fáradságot, maga is áídoz (saját energiájából, szabad idejéből) azért a többletért, amivel hasznosabbá válhat a közösség és maga javára. így a. konfliktus abból adódik tehát, ha ezen érdekek kerülnek aszinkronba, és nem abból, hogy az üzem rizikót vállal. Mert a tudást nehéz megvámolni. Ellenállhatatlanul Heine, a költő jut eszembe, aki a „lopott árut" fejében szállította a francia határon. Az érdekek ütközőpontján valóban fontos kérdés: vajon „lopott áruval" távozik valaki munkahelyéről, ha elfogadta munkáltatóitól a bizalommal belétáplált szaktudást, vagy a képzés kiérdemelt, kiküzdött ajándék, szellemi tőke, s a megajándékozottnak magánügye, miként kamatoztatja, gazdálkodik vele? Első pillanatra kézenfekvő a válasz: sem ez, sem az. Elméletileg. Hanem az elmélet próbaköve a gyakorlat, a kérdés csak így vethető fel, gyakorlatiasan, mindenkor konkréten, az adott helyzet, a munkahelyi érdekeltségek, lehetőségek és az egyéni ambíciók együttesében. S miután a munkahely és a dolgozó érdekeit a társadalmi hasznosság mérlegén érzékeljük (immáron erkölcsi kategóriákként), mindjárt nyilvánvalóvá válik, a megítéléshez elengedhetetlenül hármas szempontra kell figyelni : az egyénire, a munkahelyi közösségire és a társadalmira. Ahhoz, hogy a három arányos és érvényes legyen, szocialista közösségben óhatatlanul az utóbbi a meghatározó. Vagyis az össztársadalmi érdek. Nem utolsósorban ezért hangoztatjuk szüntelenül a szocialista tudat fejlesztésének igényét, mert a társadalmiság lehet hangzatos malaszt, merő hi, vatkozási alap, mely egyformán igazol vissza akár valamennyi munkahely látószögéből. A tényleges össztársadalmi érdekek a szocialista tudat mezején ismerhetők föl igazán. Így lesz világos, hogy valójában a kollektív szemlélet, a szocialista tudat és gondolkodás milyen lényeges és meghatározó fundamentuma a hétköznapi munkának, a szocialista termelésnek. Előfordulhat persze, példák bizonyítják: az egyéni boldogulás úgy harmonizál társadalmi érdekekkel, hogy közben ellentmondásba kerül a kisebb közösségével, a munkahely érdekeivel. Az ilyen „munkaerő-vándorlás" hasznos a társadalomnak, legfeljebb a kisebb közösség bánja, de hát rajtuk is múlott az okok belül keresendők, tegyenek azért, hogy fölszámolják. Viszont a társadalmi és munkahelyi érdekekkel egyaránt dacolok öncélú keringője — rendszerint a magasabb fizetésért, kedvezmények reményében — nem menthető; az effajta sétálókra jogosan haragszik a tévériport művezetőjének keserű kifakadása. Miért hozom szóba a szocialista erkölcs egyszeregyét? Mert napjainkban, hogy fölismertük, a termelés hatékonyságának fokozásához, a minőségibb munkához elengedhetetlen követelmény a permanens képzés, a szakmai és általános műveltség, s hogy üzemek, vállalatok erkölcsileg támogatják, anyagi segítséggel buzdítják dolgozóikat a tanulásra — a serkentő igyekezetben kicsit ott munkál a félsz, mi lesz, ha magasabb képesítéssel benyújtja valaki a számlát, ha gazdát eperéi. A felnőttoktatás, a szakmai továbbképzés érdeke a dolgozónak, a munkahelynek, a társadalomnak, s az érdekeltek valamennyien áldozatokat hoznak érte — természetes dolog, hogy az áldozatnak értéke van az egyén, a munkahely és a társadalom számára egyaránt. És ez a legfontosabb, a tudás értéke, mint közvagyon. S

zóba került a közelmúltban a pedagógus-szakszervezet városi, majd megyei küldöttértekezletén: a munkásművelődés ügye közüggyé vált, az általános és szakmai műveltség, továbbképzés oktatáspolitikai feladata találkozik az üzemek törekvéseivel, látványos adatok jelzik a buzgalom fölívelő grafikonvonalát — mégsem töretlen a lendület. „Az üzemekben mindinkább értékelik a megfelelő általános és szakmai műveltséget, a dolgozók lemorzsolódása ennek ellenére szembetűnő" — olvastuk a megyei bizottság beszámolójában. S bár az okok között számtalan egyéni természetűt sorol föl a jelentés, azért szóvá teszi a szabad idő hiányát, a családi és munkahelyi problémákat, melyekből nem nehéz kihallani az óvatosság finom szimptomáit. A szocialista közgondolkodás, mint tudati állapot, még nem elég erős befolyásolója az ilyen munkahelyi gondok megoldásának. De alig férhet kétség hozzá: az érdekek közelítéséhez, a társadalmi hasznosság feltétlen tiszteletben tartásához csak a szocialista módon gondolkodó emberek közössége segíthet. A szocialista gondolkodás pedig egyaránt vonatkozik a dolgozóra és a munkahelyre. Nikolényl István