Délmagyarország, 1975. június (65. évfolyam, 127-151. szám)

1975-06-06 / 131. szám

I 41 Péntek, 1975. június 6. Kitüntetett pedagógusok Bozsó Józsefné Nyugodt beszéde, • szép tiszta kiejtése, kedves fiatal mosolya, nagy-nagy szaktu­dása legkedvesebb tanítóim­ra, tanáraimra emlékeztet. Csakhogy Bozsó Józsefné­ban, a Béke utcai általános iskola kitüntetett tanítónőjé­ben mindez együtt, végtelen hivatásszeretettel van jelen. A gyerekek rendkívül kö­vetkezetesnek és hallatlanul igazságosnak ismerik. Ezért szeretik. Bozsó Józsefné — tanítvá­nyainak Vali néni — 1963 óta tanít, három esztendeje a Béke utcai iskola tízéves korosztályával, a negyedike­sekkel foglalkozik, minden tárgyat oktat. Elsősorban nevelőnek tartja magát, csak azután oktatónak. Nagyon szereti a gyerekeket, mégis elfogultság nélkül figyeli, s következetesen fejleszti tu­dásukat, képességeiket, em­beri tulajdonságaikat. Melyik a kedvenc tantár­gya? Hiába kérdezném, nem tudna választani, srög. tön hozzáfűzné: szerencsére a gyerekek sem. Aki az órá­in részt vesz, tudja, nála nincs unalmas, érdekes, vagy kevésbé érdekes tantárgy. Épít a gyerekek érdeklődé­sére, felhasználja végtelen tudásszomjukat, fantáziáju­kat — és az ebben a kor­ban különösen élénk szerep­lési vágyukat. Kollégái egyetértenek: nemcsak tanítónak, kisdobos rajvezetőnek is kiváló. A kis­dobos-foglalkozásokon — a közösségi nevelést szem előtt tartva — nagy gondot fordít a gyerekek egyéniségének fejlesztésére: lehetőséget biz_ tosít az önálló tevékenység­re, szereplésre. Bozsó Józsefnét hallgatva egyre inkább megbizonyoso­dom, igazi jó tanító nem mindenkiből válhat. A gye­rekek szeretete, az alapos is szükséges ehhez a fáradt­szakmai felkészültség mel- ságos, mégis annyi örömet lett végtelen hivatásszeretet tartogató pályához. Erdős János Szinte egész eddigi életét a Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán töltötte. Ide járt diákként, itt kapott diplo­mát harminchárom évvel ez­előtt, azóta is itt tevékeny­kedik. 1957 óta az I. számú gyakorló általános iskola enek-zenei szakvezető ta­nára. Munkáját érdekesnek, vál­tozatosnak találja: a legki­sebbekkel é^ a tanárjelöltek­kel egyaránt foglalkozik. Az ének-zenei tagozaton azon fáradozik, hogy a zene az általános műveltség elma­radhatatlan részévé váljék. Szívügyének érzi a Kodály­módszer. megvalósítását, eredményei iránt az utóbbi években több ország szak­emberei érdeklődtek, köztük az Egyesült Államokból, Angliából, Japánból, leg­utóbb Kölnből. Eredményes munkáját az általa vezetett Bartók gyermekkórus sikerei is bizonyítják: két évvel ez­előtt elnyerték a Magyar Rádió nagydíját, szereplesú­ket hanglemezen rögzítették. Iskolán kívül is számos el­foglaltsága van: egy eszten­deje a KÖTA Csongrád me­gyei titkára, 1957 óta a MÁV Hazánk énekkarának és a Bartók Béla Művelődési Központ ifjú zenebarátok klubjának vezetője, a Sze­gedi Zenebarátok Kórusának megalakulásától kezdve be­tanítója. Szenvedélyesen sze­reti hivatását; az iskolai ok­tatás, a tanárjelöltek felké­szítése, az énekkari próbák szinte minden idejét igénybe veszik. Megbízatásainak mégis könnyen eleget tesz, munka és hobbi nála össze­kapcsolódik. Arra is jut ideje, hogy volt tanítványai­val állandó kapcsolatot tart­son, közülük százan részt vettek és énekeltek a főisko­la ének-zenei tagozatának Tájékoztató: májusi, húszéves jubileumi ünnepségén. — A kitüntetés főképpen tanári munkásságom jutal­ma, de közvetve annak az ügynek is szól, amiért fára­dozom. Dr. Toldi Miklósod — Soha nem vágytam ar­ra, hogy felsőbb osztályban tanítsak, a legkisebbeket, az elsősöket, a másodikosokat szeretem legjobban — mondja dr. Toldi Miklósné, aki a napokban vette át a Parlamentben a tanítókat megillető legmagasabb ki­tüntetést. Sokan ismerik a városban Ki tudná megszámolni, hány kisdiákot oktatott, nevelt, hány tanárjelöltet avatott be a gyakorlati tanítás titkaiba. Jókedvű, fáradhatatlan pe­dagógusnak tartják, szenve­délyes hivatásszeretete, tü­relme a kezdő tanároknak ls dicséretére válna. Azok kö­zé tartozik, akik nap mint nap új szépséget fedeznek fel munkájukban, akik min­dig tartogatnak valamilyen új ötletet, hogy érdekessé, vonzóvá tegyék a tanulást. Minden tantárgyat egyfor­mán kedvel, de ha mégis választani kell, a matemati­kát és a betűtanítást említi — Bizony, régebben nem is álmodtuk volna, hogy el­sősöknek matematikát fo­gunk tanítani. Az én kis ta­nítványaim is könnyedén megbirkóznak már a hal­mazelmélettel, játékos for­mában: színes műanyag ru­dacskókkal, korongokkal,, logikai műveletek során sa­játították el. Hogy az új rendszerű matematikát ta­níthassam, ahhoz négy évig kellett magamnak is tanul­nom, állandó önképzés, a szakmai ismeretek folytonos gyarapítása nélkül, eredmé­nyesen tanítani lehetetlen. Az első osztályos oktatásban a lehető legjobb alapokkal kell ellátni a gyerekeket, amire a további tanulmá­nyaik alatt építhetnek. Dr. Toldi Miklósné több mint három évtizedet töltött ' el a pedagógusi pályán, a József Attila Tudomány- az életét alig tudja elképzel­egyetem 2-es számú gyakor- ni az iskola nélkül. Szeretne ló általános iskolájában kö- legalább még egy elsős és zel húsz éve tanít. Rövidé- másodikos korosztályt taní­sen nyugdíjba mehetne, de tani. forgalomrol Az idegenforgalom helyze­téről, feladatairól tartott sajtótájékoztatót csütörtökön Molnár Károly belkereske­delmi miniszerhelyettes. El­mondotta: a turizmus dina­mikus növekedését jelzi, hogy az elmúlt évben több mint hárommillió magyar állampolgár utazott külföld­re, s a lakosság a belföldi és külföldi utazásokra hétmilli­árd forintot költött. A bel­földi turizmus is fejlődik, idén az első negyedévben például 17 százalékkal töb­ben keresték fel a különbö­ző szálláshelyeket, mint az elmúlt év hasonló időszaká­ban. Az utazási irodák bőví­tik programjaikat, és fokozó­dik az érdeklődés az ország­járó, városlátogató, hobbitú­rák iránt. Az idei év idegenforgal­mának lebonyolítására fel­készültek a vendéglátóipari vállalatok, a szállodai fé­rőhelyek száma mintegy 400 ággyal bővült, többek között a szolnoki Pelikán Szálló, és a hajdúszoboszlói Délibáb Szálloda új szárnyának elké­szültével. Finnugor kongresszus Szeptember 9—15. között Budapesten rendezik meg a IV. finnugor kongresszust. A jelentós tudományos tanács­kozásról, amelyen 24 ország csaknem ezer szakembere vitatja meg a finnugor né­pek történetével és kultúrá­jával foglalkozó tudományos kutatások legújabb eredmé­nyeit — Ortutay Gyula aKa­démikus, a kongresszus el­nöke tartott sajtótájékozta­tót csütörtökön az MTA tu­dósklubjában. Elmondta, hogy a finnugor népek közös nyelvi, földrajzi, népzenei és történeti kultúrájával foglal­kozó tudományos kutatások iránt az utóbbi években vi­lágszerte megnövekedett a szakemberek érdeklődése. TISZTA ELETUT Szemmel láthatóan nem lelkesedik azért, hogy vázla­tos portrét próbálok róla kanyarítani... De hát kiről — ha őróla nem?! Hiszen az 1950. június 17-e óta a DÉLÉP-nél tevékenykedő Kása Mihály akkor is hűsé­gesen a vállalatnál maradt, amikor másutt nagyobb ke­reset kínálkozott volna ... Hűsége, pontos és szorgalmas munkája jutalmául a válla­lat aranygyűrűvel tünteti ki az idei építők napján. Ha valaki, ő igazán megér­demli. Ez, a halkszavú, kis termetű, ám ötvenhét évesen is fürge mozgású munkásem­ber — az alkotómunka, a kétkezi tevékenység minden próbáját becsülettel állotta. Valamikor, 25 évvel ezelőtt még az Oskola utcában volt a lakatos üzemrész, később az Ösz utcába költöztek, majd a Dorozsmai útra ke­rültek. A segédmunkásként a vállalathoz kerülő, csengelei születésű Kása Mihály nem csupán szakmunkásvizsgát tett — féléves gyakorlat után —, kitűnő eredménnyel, ha­nem csakhamar a nyugdíjba menő brigádvezetőt, Flock Mihályt is követte a tisztség­ben, a nyolc-tíz tagú brigád vezetőjéül választották 1953­ban. Máig brigádvezető; persze, ma már tizennyolc fősre iz­mosodott a brigádja. Nem hiába dolgoznak vassal: együvé kovácsolót^tak az évek során. Nagy István, Po­donyi László, Nagy Imre, Mátrai István, Kiss István, Papp József és Gráf Károly hosszú évek óta tevékenyke­dik a tetőszerkezeti felada­tok megoldásánál, a nyílás­záró szerkezetek — a víztor­nyok, a vágóhíd nagy fesz­távolságú vasszerkezetének elkészítésében. Bátran állítható: univerzá­lis mesterei szakmájuknak, valamennyien. Kása Mihály csendes büsz­keséggel beszél azokról is, akik az 1974-ben aranyfoko­zatot elnyert szocialista bri­gádból úgy váltak ki, hogy kiemelték őket, magasabb funkcióba: Kiri Istvánt, Márki Antalt régebben, De­ák Ferencet, Biczók Kálmánt a közelmúltban osztották író­asztal mellé. Miután, persze, éltek a továbbtanulás lehető­ségével, s esti tanulással el­végezték a gépiparit... — A munkánkkal kapcso­latosan reklamáció alig akad. Az elvünk ugyanis: inkább több munkát fordítsunk a feladat teljesítésére, de old­juk meg alaposan, precízen — jegyzi meg a brigádveze­tő. — Hajnali hattól délután kettőig folyamatos, gondos munka folyik; pedig tagjaink nagyon korán kelnek: Algyő­ről, Sándorfalváról, Szaty­mazról, Dócról járogatnak be, busszal, vagy bódéskocsi­val. Kása Mihály Tarjánváros­ból utazgat a munkahelyre. Feleségéről — aki a klinikán betegeskedik — az aggódó szeretet hangján beszél. Büszke 14 hónapos kisunoká­jára, Ferikáre, aki tapasztal­hatóan a család szemefénye. A dédmama — Kása Mihály 78 esztendős édesanyja — messze vidéken, Tatabányán él, s egészséges. Hogy a brigádvezető egész­sége is töretlen maradjon, a szabad szombatokon kiül a Salakos-csatorna partjára, horgászni. — Húsz év óta pecázgatok. Előbb a Kurca-partra, meg Mihálytelekre, no meg a tég­lagyárhoz járogattam ki Szi­lágyi Pista barátommal — jegyzi meg. — Később Pata­ki István lakatos szaktár­sammal ezt a „salakos" en­gedélyt váltottuk ki, hogy csendes helyen üldögélhes­sünk. Mert nem is a jó fo­gás, hanem a csend, a nap­fény, s a jó levegő a lénye­ges; az, hogy az ember a munka fáradalmai után fel­frissülhessen... Csendesen, szótlanul, ám derűs magabiztossággal né­zett körül 1975. április 4-én, este 8 órakor a Parlament kupolacsarnokában. Fogadás volt, diplomaták, frissen ki­tüntetett munkások, vállalat­vezetők, munkásnők, mozgal­mi veteránok között váltott pár szót később. Mellén már ott ragyogott a Munka Ér­demrend arany fokozata, amelyet a Csongrád megyei tanács épületében tűztek volt a mellére. Leginkább a veteránok körében érezte magát otthon. Maga is mozgalmi ember volt sokáig, a párt katonája: 1951 júniusától 1964 őszéig a Csongrád megyei Építőipari Vállalat lakatosrészlegének párttitkára; 1953-tól egy 8—10 tagú brigád vezetője Kása Mihály. „Dolgozni csak pontosan, [szépen, ahogy a csillag megy az [égen, úgy érdemes..." — énekli a munkásosztály nagy költője, József Attila. Kása Mihály egyenes, tisz­ta életútja a példa rá, hogy valóban érdemes... Dér Endre Tájékoztató lelkészeknek A Hazafias Népfront Csongrád megyei bizottsága, a Csongrád megyei római katolikus papi békebizottság, valamint a protestáns és egyéb egyházak lelkészi bé­kebizottságának elnöksége, tegnap, csütörtökön délelőtt Szegeden, a városi népfront­székházban a katolikus, pro­testáns és egyéb egyházak lelkészei részére tájékoztató előadást tartott. A tanács­kozáson részt vett Molnár Sándor, a népfront megyei titkára, dr. Szilas József ál­talános püspöki helynök, dr. Rátkai János, a megyei ta­nács vb egyházügyi titkára. Munkácsy • György espe­res, a protestáns papi béke­bizottság elnöke megnyitója után dr. Gyimesi Dezső, a megyei tanács osztályveze­tője tartott tájékoztató elő­adást az országgyűlési kép­viselőválasztások tapaszta­latairól és a Hazafias Nép­front választási programjá­ról. Az ülés Szeles Sándor kanonok, a római katolikus papi békebizottság elnökhe­lyettesének zárszavával ért véget Napközi otthonok jubileuma Egyedi, sajátos kis játé­kok : fél dióból kisegér, csöpnyi csigákból, különbö­ző színű és formájú leve­lekből, kukoricaszemekből kialakított faliképek, sajtdo­bozból, műanyag flakonok­ból, fakanálból bábfigurák. Csak néhány a napközis kis­diákok alkotásaiból, melye­ket a napközi otthonok fennállásának 75. évfordu­lójára összeállított kiállítá­son láthattunk. A Madách utcai iskolában megrendezett bemutatóra — mely a napokban ért véget — Szeged 30 általános isko­lájának 123 napközis cso­portja hozta el legötletesebb, legszebb kézimunkáit. A ki­állítás a napközi otthonos nevelök továbbképzésébe il­leszkedik: afféle ötletvásár. A tablókat díszítő tárgyak egytől egyig a napköziben — a kötött és a szabad fog­lalkozások alatt — készül­tek A legszebb darabokat viszontláthatjuk majd ősszel, a megyei jubileumi kiállítá­son, a Juhász Gyula tanár­képző főiskolán. r Újszülöttek kötelező szűrővizsgálata Egy, a csecsemőkorban kezdődő, viszonylag ritka, de veszélyes betegség megelő­zésére rendelte el az újszü­löttek kötelező anyagcsere szűrővizsgálatát az egészség­ügyi miniszter. Speciális módszerrel az újszülöttek egyetlen csepp véréből ki­mutatható a szervezet egy olyan esetleges anyagcsere­zavara, amely miatt a még egészséges csecsemő egy-két év alatt súlyos idegrendszeri zavarokban szenvedő, szelle­mileg elmaradott, magatehe­tetlen emberré válhat. A phenylketonuria (pku) néven ismert súlyos, egy­két évtizede még gyógyítha­tatlannak vélt betegséget egy enzim hiánya okozza, amely az aminosav, a phenylala­nin lebontásáért „felelős" a szervezetben. Ha ebből az anyagból túl sok halmozódik fel, gátolta az idegszövetek és agy normális fejlődését. Ez a rendkívül súlyos beteg­ség azonban a csecsemőkor­ban megkezdett, több évig tartó különleges diétával megelőzhető, s az így meg­mentett gyermek egészséges, hasznos tagjává válhat a társadalomnak. A szűrővizsgálat biztonsá­got jelent a szülőknek, mert a hozzá szükséges vérminták a kórházak — a rendelet ér­telmében — egészséges új­szülötteknél a születést kö­vető négy-öt napon, kora­szülötteknél két héten be­lül megküldik az illetékes laboratóriumnak, s rendelle­nesség esetén azonnal érte­síthetik a szülőket. Ilyenkor idejében megkezdhető a szükséges diéta, amelyhez — állandó ellenőrzés mellett — az SZTK ingyen tápszert, a szakorvosok pedig otthon is használható ételrecepteket adnak. A szűrővizsgálatról szóló rendelet hatályba lépett (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom