Délmagyarország, 1975. június (65. évfolyam, 127-151. szám)

1975-06-29 / 151. szám

4 Vasárnap, 1975. június 29. Öt kiló ezüstpénz A Baranya megyei Mária­kéménden nagy értékű ezüst­pénzlelet került napvilágra a közelmúltban. Fábián József vasasi bányász kukoricaföld­jén dolgozott és eközben a kapa csillogó régi érméket hozott a felszínre. További kutatás után újabb pénzda­rabokat talált, és rábukkant arra a cserépedényre is, amelyben annak idején el­rejtették a, kincset. Felfede­zéséről nyomban értesítette a pécsi Janus Pannonius Mú­zeumot. Maráz Borbála ré­gész megvizsgálta a leietetés megállapította, hogy XVI. századi ezüstpénzek kerültek elő Máriakéménden. Az érmék összsúlya kevés híján öt kilogramm, ami ön­magában ls hatalmas érték, óm ennél sokkal nagyobb a lelet numizmatikai értéke. A kincs — többek között — 22 nagyméretű ezüst tallért tar­talmaz, amelyeket I. Ferdi­nánd veretett. „Verdefényes" pénzdarabok ezek, jeléül ari­nak, hogy alig voltak forga­lomban. Ugyancsak értékes darabjai a leletnek Báthorl István erdélyi fejedelem, majd lengyel király tallér­jai — ezekből ugyanis kevés maradt az utókorra. Az utób­bi évek legnagyobb közép­kori pénzlelete ez Baranyá­ban. Feltehetően az 1500-as évek végén ásták el — erre vall a legkésőbbi érmék ve­retési Ideje —, mégpedig minden bizonnyal a portyá­zó, fosztogató törökök elől. Filmdíjak Várnából Sikerrel szerepeltek filmjeink a Várnában megrende­zett IV. nemzetközi vöröskeresztes és egészségügyi film­fesztiválon. A június 16. és 25. között megtartott filmsereg­szemlén 43 ország filmművészeinek több mint 300 alko­tásót mutatták be. A fesztivál nagydíját — a Bolgár Vörös­kereszt aranyhajóját — a Szovjet Vöröskereszt egyik film­je kapta. A bemutatott magyar filmalkotósok közül — a televíziós filmek kategóriájában — a „Tennem kellett va­lamit" című dokumentumfilmet — amely Orosz János Mun­kácsy-díjas festőművész az afrikai éhezők megsegítésére felajánlott festményeinek útját követte nyomon — ezüst­éremmel jutalmazta. Dr. Kárpáti György rendezőnek Vár­nában nyújtották át a San Sebastian-i fesztivál orvosi filmjeinek nemzetközi díját, amellyel az alkotó eddigi művészi munkáját és magas fokú humanitárius törekvéseit jutalmazták. Nagy sikere volt a fesztivál ünnepélyes meg­nyitóján bemutatott, a Vöröskereszt Társaságok Ligája, a Bolgár és a Magyar Vöröskereszt „Veszélyben, bajban" cí­mű közös filmjének is. Szakszervezeti tisztség­viselők tanfolyama Alighogy befejeződtek a és telepi szakszervezeti bi­textilipari üzemekben a bi- zottságok titkárai tanulták zalmi és műhelybizottsági Szegeden, az Oktatási Köz­választások, a Textilipari pontban. A 130 résztvevő kö­Dolgozók Szakszervezete és zül 40 a szegedi textilipari az SZMT Oktatási Központja üzemek dolgozói közül ke­közös tanfolyamot rendezett rült ki. az újonnan megválasztott A hallgatók a kéthetes, szakszervezeti tisztségviselők bentlakásos tanfolyamok so-. szómóra. Június 2. és 28. kö- rán napi nyolc órában — zött — két csoportban — előadások, konzultációk és Csongrád, Bács és Békés me- egyéni tanulás formájában gyei választott aktívák: bi- — bővítették ismereteiket, zalmiak, műhelybizottságok Részletesen megismerkedtek például a XI. pártkongresz­Az Ügyfélfogadás új rendje a tanácsnál KecWtől, Július 1-től megvál- A végrehajtó Wzoftáág há­lózik az ügyfélfogadás rend- tározata előírja, hogy a fő­je Szeged megyei városi ta- gadási idő alatt a hivatalok nácsnál és szerveinél. Ez nem vezetői és ügyintézői kötele­azt jelenti, hogy a tanács sek a lakosság szolgálatára kevesebb ideig áll a lakosság állni, és ilyenkor értekezle­szolgálatára, csupán az ed- tet sem tarthatnak. Ha ez diglektől eltérő időpontban, mégis elkerülhetetlen, a ve­Bármilyen ügyben továbbra zető feladata, hogy jelöljön is felvilágosítást ad az ügy- ki valakit, aki megfelelően félszolgálati iroda, hétfőtől táiékoztatia a hozzá fnrdn­csütörtökig reggel 9-től dél- «>ék0ZtatJa a hozza Iordu* utón fél négyig, pénteken lólcat­9-től 3-ig, szombaton 9-től 11 óráig. Tehát akkor is, ha az osztályokon éppen nincs félfo­gadás. Ilyenkor — ha szük­séges — az ügyfélszolgálati iroda dolgozói az illetékes szakemberekkel is felvehetik a kapcsolatot. A végrehajtó bizottság ha­tározata szerint a tanácsi tisztségviselők — felváltva — hetenként pénteken 10 és 12 óra között fogadják a város lakólt. A szakigazgatási szer­veket és az I. kerületi hiva­talt kedden, pénteken és szombaton 9-től 12 óráig ke­reshetik fel az ügyfelek. A II. és a III. kerületi hivatal­nál kedden 9-től délután 4 óráig, pénteken és szomba­ton 9-től 12 óráig lesz fél­fogadás. A lakás- és helyiséggaz­dálkodási hivatal kedden délutón 2—4-ig, szerdón és szombaton 8—12 óráig; az il­letékhivatal minden munka­napon 8-tól délutón l-ig. Il­letve szombaton 8—12 óráig áll a lakosság rendelkezésé­re. A testnevelési és sport­felügyelőséget a hivatal egész munkaideje alatt, a munkaügyi osztály munka­közvetítő részlegét hétfőn 8-tól délután 1 óráig, szer­dán 8-tól délutón 4 óráig, pénteken 8-tól 12 óráig, az I. kerületi hivatal igazgatási osztályának anyakönyvi hi­vatalát kedden és pénteken 9-től 12 óráig (halálesetet idéürorlátozás nélkül be lehet félentenl) keresheti fel a la­kosság. A vezetők és az ál­taluk Irányított hivatal, szerv fogadási ideje alatt állnak az ügyfelek rendelkezésére. A szakigazgatási kirendelt­ségek ügyfélfogadási rendjét a kerületi hivatalok elnökei szabályozzák az igények fi­gyelembevételével. szus határozatából adódó szakszervezeti tennivalókkal, a szervezeti szabályzattal, va­lamint a szakszervezeti mun­ka főbb kérdéseivel: a jog­és hatáskörrel, a párt- és gazdasági szervekkel való együttműködéssel. A szombaton véget ért tan­folyamhoz hasonlóra tíz év­vel ezelőtt került sor utoljá­ra a me'gye textiliparában. Ez a mostani is úttörő vállalko­zás volt, ugyanis a válasz­tásokat követően az ország­ban először Szegeden került sor a textiles aktívák tovább­képzésére. A tanfolyam si­kere és a hallgatók javas­lata alapján a jövőben lehe­tőleg minden esztendőben rendeznek hasonló képzést a három megye szakszervezeti tisztségviselői számára. Gazdálkodás és realitás K- . __ , — Sággal: a gazdasági gazdaságtól. Különösen nincs életben nem lehet el- elkülönülve olyan nyers­szunyókálni, heverészni, ál- anyagban és alapanyagban modozni, mert a lépéshát- szegény ország, mint a mi­rányt nehéz behozni, izzad- énk. Köztudott, hogy nemze­hatunk, liheghetünk. S még ti jövedelmünknek körülbe­egyet: a gazdasági élet nerri lül negyven százaléka a kül­tűri meg a realitás nélküli piacokon realizálódik. Kül­vágyakat. Aki figyelmen kí- kereskedelmi k;apcsolataink­vül hagyja törvényeit és tör- ban a szocialista piac a per­vényszerűségeit, azt csalódó- döntő, mivel az arányok va­sok érhetik. lahogy így alakulnak: kül­Néha — a tények és a gaz- kereskedelmünknek 70—71 dasági hatások számadatai- százaléka a szocialista orszó­nak böngészése közben — gokkal, 29—30 százaléka a olyan érzése támad az em- tőkés és a fejlődő országok­bernek, mintha mi a kelle- kai érvényesül. Az ipari ténél is optimistábban ítél- nyersanyagok zömét a Szov­nénk meg gazdálkodásunk jetunióból importáljuk. Jól helyzetét, mint amilyen az a jellemzi ezt az olaj, amely­valóságban. nek döntő .többségét vásá­Amikor az olajtermelő or- roljuk a szovjet féltől. Ha­szágok váratlanul fölemelték zai olajtermelésünk 2 millió az árakat, sőt embargót ve- tonna körül ingadozik éven­zettek be, a partnerekre rá te, de a fölhasználásunk már kellett számolni. Mi ugyan meghaladja a 8 millió ton­nem voltunk közvetlenül nát. A közel-keleti országok­ütőtávolságban, s így a je- ból vásárolt kőolaj és más lenség szelét sem érzékeltük, szénhidrogén is jelentős ki­Talán egy kissé könnyedek adás, de mennyisége és érté­is voltunk az értékelésnél, ke eltörpül a szovjet import és a minket érintő hatásokat mellett. kivédhetőbbnek tartattuk a Sokkal erősebben hatnak valóságosnál. Egy ideig nem viszont ránk a tőkés piac is volt komolyabb gond, hi- más áruinak megduzzadt szen a szocialista gazdasági cserearányai, és olykor hió­életet pontos tervszerűség nyai, vagy egyoldalú embar­jellemzi, s jóval nagyobb gói. Elég ha a szarvasmarha­előnyökkel rendelkezik, mint exportunkat sújtó olaszor­bármilyen más gazdasági szági stopra gondolunk, formáció. De a párt. előrelá- amelynek gazdasági gondja tóan fölhívta a figyelmet, ma is hat még. A szegedi hogy a végtelenségig nem gyárak' vezetői is tanúsít­védhető ki a világgazdaság hatják, hogy a nyugati pia­negatív hatása, hiszen már cokon állandóan emelkedő a XI. kongresszus irányelvei- tarifáért tudnak beszerezni ben pontosan megfogalmaz- nyersanyagot, készterméket ták: „A legutóbbi egy-két vagy alkatrészeket. De a évben, főképpen a nemzetkö- magasabb áron vásárolt zi tőkés monopóliumok mes- anyagból készült cikkek el­terkedései következtében, ki- adásakor nem mindig „jön éleződött a nyersanyag- és be" a plusz kiadós, ami ért­energiaprobléma, nagyará- hető is, ha külkapcsolataink nyű árváltozások következ- arányait visszaidézzük. Az tek be a világpiacon. Szo- állam, hogy úgy mondjuk: cialista tervgazdaságunk bi- kisegítette a termelő vállala­zönyos mértékig kivédi en- tokát. Egy Ideig megpróbál­nék hatását, de nem függet- ta a határon lecsapolni a lenfthéti m&gát a világgaz- nyugati piac inflációjának daságban lejátszódó folya- betörését. De gondoljuk csak mátoktól." -V • meg: az államkassza sem A, rövid életűnek képzelt kimeríthetetlen. Sokóig nem világgazdasági válság hosz- viselkedhet úgy a gazdasági szabbá vált, s hatása erő- élet, hogy a központi pénz­sebbé, tartósabbá. A változó- forrásokat fogyasztjuk, de a sokat még az olyan erős termelő szférából keveset nemzetközi gazdasági szerve- juttatunk vissza. Ennek zet sem hagyhatta figyelmen könnyen belátható a követ­kívül, mint a KGST, hiszen kezménye: az államkassza annak tagállamai egyáltalán elapad, a termelővállalatok nincsenék hermetikusan el- pedig úgy viselkednek, mint­A tábornok, Ladvánszki Ká­roly rendőr vezér­őrnagy és a buda­pesti VII. kerületi rendőrkapitány­ság vezetője; dr. Pikler Tamás al­ezredes 30 esztendő múltával vissza­jöttek emlékezni Szegedre, ahonnét elindultak pályájukon. Egymást kö­vetően két adásban szólt erről a ta­lálkozásról a Magyar Rádió is, a Kossuth adón. Mikrofonnal követték Történelmi emlékek Hogyan alakult meg Szegeden a demokratikus rendőrség? jék a nép érdekét. A munkásmozga­lom idősebb harcosainak sem volt ebben tapasztalata, nemhogy a fia­taloknak, akik azelőtt azt tanulták meg, hogy messzire kerülni kell a a két rendőrtiszt emlékezéseit, fel- pléh-gallérosokat, a rendőröket, a idézve a felszabadulás első napjait, csendőröket, az elnyomó hatalom ki­amikor a régi rendszer romjain lét- szolgálóit. Kinek-kinek keserű emlé­rejött, megalakult Szegeden a rend­őrség. Akik most emlékeztek, akkor 17— mozgalom egykori veteránjának volt tet. Csapongott az emlékezés, felvil­némi tapasztalata a rendőri munká- lantak az élmények. Emlékeztek az ban, mert annak idején, a direktó- első szolgálatra — még civilruhá­ták el, s aztán In­nen is temették el. Testvérbátyját in­nen rángatták el, s vitték a háború alatt büntető szá­zadba, ahonnét nem tért haza. Má­sik testvére itt pusztult el tbc-ben, s a kis házat aztán már csak a sok veszteségben megedződött anyja lak­ta egyedül. A régi utca ma apja, Ladvánszki József nevét viseli. — Ö, ha apád megérhette volna, hogy tábornok fiát itt ölelhetné át, a régi ház kapujában! — sóhajtott fel Tombácz Imre, aki most, har­kek adtak erre okot. Egyedül Komó- minc esztendő múltával kalauzolta csin Illésnek, a forradalmi munkás- városnéző útjukon a két rendőrtisz­18 évesek voltak, munkások gyere­kei. Velük volt ezen a találkozón Tombácz Imre, a forradalmi mun­kásmozgalom veteránja is, aki 1945 októberében őrsparancsnok volt a mai Petöfitelepen, első parancsnoka rium időszakában e téren már mun- ban, karjukon nemzetiszínű szalag­kálkodott. Szegeden ő érttette meg a gal, s akinek jutott, vállán madzagos rendőrségre keserű szájízzel gondoló fiatalokkal, hogy ők nem pléh-gal­Ladvánszki Károlynak és Pikler lérosok lesznek, hanem a nép védel­Tamósnak, akik akkor próbarend­őrök voltak. Most gratulált fiainak, a tábornoknak és az alezredesnek, és végigjárta velük a várost, emlé­keztek, felidézték a történelmi je­lentőségű napokat. Megálltak a Szé­chenyi téren, a tanácsháza előtt, ahol a város felszabadulásának sors­döntő pillanatait idézték vissza: a találkozást az első szovjet katonák­kal, akik vörös zászlót nyomtak egy ott bámészkodó kamasz kezébe az­zal. hogy szaladjon fel vele a vá­rosháza tornyára, és tűzze ki: hadd mezői, nem elnyomói, hanem fel­emelői. Így állt akkor a sorba Ladvánszki puskával. Felelevenedett az első jár­őrszolgálat szovjet katonákkal együtt, amint éjszaka rótták az utcákat, őr­ködtek az alvó város álmán. Útjuk, példájuk tipikus, azokéval azonos, akik mint munkásfiatalok Károly, aki egy hentesüzletben volt vállalták a tanulást, a küzdelmeket, kifutófiú, és Pikler Tamás, a sze- hogy az élet különböző posztján el­gedi kendergyár lakatosa. Ladvánsz- foglalják az őket megillető helyet a ki Károlyt anyja is küldte: „Fiam, menned kell rendőrnek!", pedig an­nak személye az ő számára különö­munkásosztály képviseletében. Meg­sárgult okmányok . is előkerültek most, a találkozás alkalmával, kine­sen nem lehetett szimpatikus. Apját vezésekről, előléptetésekről, amelyek a szegedi munkásmozgalomban be­töltött szerepéért — 1938 végén egy visszaidézték fiatalságukat. A próba­rendőrből tizedes, majd őrsparancs­nagy sztrájk egyik előkészítője volt nok lett, aztán következett a rend­— börtönbe vetették, s miután ki­lobogtassa fennen a szél a szabadság szabadult, az elszenvedett ütésekbe, szimbólumát. A következő napok boldog öröm­mámorában, abban, hogy Szegeden és környékén megszűnt a háború, a fasizmust és a régi rend urait elűz­ték, 17—18 éves munkásfiúk egyenes felszólítást kaptak odahaza, hogy áll­janak be rendőrnek, állítsák helyre a közrendet és közbiztonságot, véd­verésekbe belehalt. Az apára visszaemlékezés percei­ben elérzékenyült a tábornok, ami­kor megállt a valamikor vályoghá­zakból, viskókból álló Somogyi-, a mai Petőfitelep egykori Xl-es utcá­jának sarkán. Ez volt az ő utcájuk, itt laktak, küszködtek a mindennapi megélhetésért. Apját innen hurcol­őrtiszti akadémia, majd a tisztté avatás, s azután újabb Iskolák, ide­haza és a Szovjetunióban. Mind­mind lépcsők, egyre feljebb a nép szolgálatában. Fiatalságuk küzdel­meire ma is büszkék. Életük minden mozzanatával el tudnak számolni azoknak, akik annak idején kijelöl­ték számukra az utat: cselekedni a rend, a törvény érdekében. L>ődi Ferenc \ ha semmi sem történt volna. Alighanem e tekintetben is érdemes nézeteinket, megíté­léseinket igazítani és reáli­sabban értékelni a meglevő helyzetet. N em arról van szó, hogy a szocialista gazdasá­got éppen úgy fejbe­kólintotta volna a gazdasági világhelyzet romlása, mint a tőkés piacot. Oly romboló hatást valóban ki t,ud védeni a szocialista országok terv­szerű együttműködése, a gazdasági alapok magasabb­rendű minősége. Üjból idéz­ném a kongresszuson is el­hangzott megállapítást: „A Kölcsönös Gazdasági Segít­ség Tanácsának keretében segítjük a szocialista integ­ráció kibontakozását, a komplex program valóra váltását. Főként a termelési együttműködést és kooperá­ciót, valamint a szakosodást és a tudományos-műszaki együttműködést szélesítjük mindenekelőtt a Szovjetunió­val és a KGST többi tagál­lamával. A szocialista orszá­gok közös - érdekeinek és nemzeti érdekeinek megfe­lelően részt veszünk a nyers­és alapanyagok együttes . ki­termelésében, közös gazda­sági szervezetek, vállalatok megteremtésében, létesítésé­ben." Már példákat is felso­rakoztathatunk e passzus gyakorlati megvalósulásából: Leninváros és Kalus gyárait távvezeték köti össze, a ter­melési kooperáció mind a két félnek előnyöket ad. Továbbmenve: érdemes nagyobb figyelmet fordítani külkereskedelmi tevékenysé­günkre, eladásainkra és vá­sárlásainkra. Valószínűleg több a lehetőség a szocialis­ta piacokon a vásárlásokra, mint amennyire eddig szo­rítkoztunk. A minap a tévé­ben is láthattuk, hogy egy vízmelegítő műszerét Len­gyelországból olcsóbban tud­tuk megvenni, - mint aho­gyan korábban a tőkés or­szágokból. Az alighanem mindenki előtt világos, hogy vásárlásainkat csak azokon a piacokon tudjuk növelni, ahol eladásaink is bővülnek. Márpedig a húsexport csök­kenése semmiképpen nem bővíti beszerzési kontingen­sünket a nyugati országok­ban. S természetesen a gaz­dasági világhelyzet hatásá­nak ellensúlyozására a belső tartalékok is kihasználhatók, sokkal nagyobb intenzitás­sal, mint jelenleg. E tartalékok között „ki­emelkedően" rontja a hely­zetet a fölhalmozott készle­tek mennyisége. A készletek­kel való gyönge gazdálkodás gyökerei, sajnos, olykor ob­jektíve erősek, de beleját­szik ebbe a régről megma­radt szemlélet is. Az anyag­ellátás nem a legjobb, ezért zavaró is a mindennapi ter­melő munkában. De az indo­kolatlanul lekötött eszközál­lomány nagysága is éppen olyan káros. Mit lehet ellene tenni? Egy alapvető törvény­szerűség itt is érvényesül, mégpedig az, hogy pontos szállításokra van szükség. Megbízható alkatrészgyártás­ra és a határidők precíz be­tartására. Ebben a kérdéskomple­xumban nem lehet minden­re kiterjedően meditálgatni, ahhoz napokig beszélgethet­nénk, és aligha futná a hely az újságban. Mégis érdemes olykor gondolatainkat köz­readni, még akkor is, ha nem tudunk mindenben böl­csek lenni, sőt egy-egy meg­jegyzésünk vitatható is. De valószínűleg igaz, hogy va­lamivel reálisabban szüksé­ges vizsgálni gazdasági éle­tünk mindennapjait, nehogy csalódásokat okozzon a túl­zott optimizmus, amely a valóságosnál szebbnek festi a tényeket. Gondolom, azzal is tisztában van mindenki, hogy nincs okunk pesszimiz­musra sem, hiszen az eddig elért eredmények stabil ga­ranciát nyújtanak arra, hogy ha a gazdasági világ­helyzet negatívumait nem is tudjuk kikerülni, szerényen, nagyobb erőfeszítések árán előbbre léphetünk minden tekintetben. Gazdagh István I

Next

/
Oldalképek
Tartalom