Délmagyarország, 1975. június (65. évfolyam, 127-151. szám)

1975-06-28 / 150. szám

5 Szombat, 1975. június 28. A könyv — életükhöz tartozik Az Olvasó Munkásért mozgalomról Tavaly számoltunk be arról, mit tesz a Somogyi Könyvtár az Olvasó Munkásért mozgalom megszervezéséért. A megvalósítás során megmutatkozott: jelentős „aranytartalékkal" rendelkeznek a népművelők és a könyvtárosok, a kezdeti lendület az év folyamán sem csappant. Az Olvasó Népért mozgalom keretében meghirdetett pályázat elérte célját: a munkások széles rétegeinek bevonását az olvasók, a könyvtárba járók táborába, hozzájárult a munkások világnézetének, szakmai tudásának fejlesztéséhez. Különös gondot fordítottak a szocialista brigádok tagjai, az ifjúmunkások, a szakmunkástanulók „meghódítására". Ügy látszik, mind közelebb jutunk a Benedek Marcell megálmodta olvasó-ideálhoz, egyre többen vannak, akik tudásuk, műveltségük gazdagítása, szabad idejük hasznos eltöltése miatt vesznek könyvet a kezükbe, sőt alig tudják életüket a könyv nélkül elképzelni. * Az Olvasó Munkásért pályázat feltételeit Csongrád megyében 21 tanácsi könyvtár teljesítette, közülük nyolc: a hódmezővásárhelyi, a csongrádi városi könyvtár, a 600-as és 624-es számú ipari szakmunkásképző intézet könyvtára, két üzemi könyvtár: a szegedi kenderfonógyáré és a szegedi konzervgyáré, valamint a kiskundorozsmai fiókkönyvtár és az ásotthalml községi könyvtár érte el a legjobb eredményeket, s jutott tovább a versenyben. Mindenütt a helyi adottságokhoz kellett alkalmazkodni, a módszereket is azoknak megfelelően választották meg. Hogyan lehet kényszerítés nélkül a munkapadok mellől olvasókat toborozni ? Csak néhány a módszerekből. Mindegyikben közös, hogy sokrétű, érdekes programokat kínálnak, az olvasókat aktív részvételre ösztönzik. A hódmezővásárhelyi városi könyvtárban együttműködési tervet készítettek az Alföldi Porcelángyárral. Az eedmény nem maradt el: a gyár 358 dolgozója — mindannyian szocialista brigádtagok — iratkoztak be a könyvtárba. Várostörténeti, helyismereti vetélkedőt rendeztek a fémipari vállalat, az építőipari vállalat és az Alföldi Porcelángyár szocialista brigádjai között, melyre a városi könyvtár biztosította a szellemi „fegyvereket". A szakmunkásképző intézet ismeretterjesztő rendezvényein előadókról gondoskodtak, egy-egy irodalmi órára „kölcsönadták" a könyvtárat. Nem hányzott az anyagi támogatás sem: 32 ezer forintot fordítottak két munkáskerületi könyvtár megnyitására. A sokféle módszer eredményeképpen 1974-ben 3934re emelkedett a városi könyvtár beiratkozott olvasóinak száma, melynek 28,5 százaléka ipari munkás és szakmunkástanuló. Kiskundorozsmán jól bevált az író-olvasó találkozók rendezése. Sok résztvevőt vonzottak a műszaki könyvnapok eseményei. A felszabadult Szeged irodalma olvasómozgalomba bekapcsolódóknak 65 százaléka munkás volt. Az Olvasó Munkásért pályázat idejében a munkásolvasók száma 28,2 százalékra növekedett a községi könyvtárban. A csongrádi városi könyvtár a Kossuth Lajos művelődési központtal közösen negyedévenként ajánló jegyzéket készített Szocialista brigádoknak ajánljuk címmel. Tíz alkalommal megszervezték a szocialista brigádok könyvtári látogatását. A Tisza Bútoripari Vállalat szocialista brigádtagjai között Ki tud többet a Szovjetunióról? címmel vetélkedőt inditottak. A városi könyvtár 1974-ben beiratkozott olvasóinak 22 százaléka ma már fizikai munkás. Ásotthalmon első lépésként két szocialista brigádnál — a sertéstelepinél és az olajbányásznál — letéti könyvtárat létesítettek. Ajánló jegyzékkel segítették az Előadások a magyar forradalmi munkásmozgalom történetéből című politikai tanfolyamon résztvevők tanulását. Időszerű nemzetközi kérdésekről ankétot rendeztek a szocialista brigádtagok számára. Az ásotthalmi községi könyvtár beiratkozott olvasóinak száma a múlt évben 812_re emelkedett, melynek 29,7 százaléka munkás. * A szakszervezeti könyvtárakban is a munkásolvasók arányának növelésére fordították a legnagyobb gondot Szinte minden könyvtár 10 százalékos emelkedést ért el. A korábbiaknál többet foglalkoztak a bejáró dolgozókkal, legtöbbjüket a munkapadok mellett keresték fel. Az Olvasó Munkásért mozgalom ideje alatt megszaporodtak a vállalati vetélkedők, melyek főként rangos évfordulóhoz kapcsolódtak. A szocialista brigádokkal kötött szerződések száma ls növekedett. Jól segítette a szakszervezeti könyvtárak munkáját az üzemi sajtó, ismertetésekkel, cikkekkel keltették fel az érdeklődést a könyvtár rendezvényei iránt. Több letéti könyvtár működését megkönnyítették. Nem maradtak el a versenyben a szakmunkásképző intézeti könyvtárak sem: legtöbbjük valamilyen módon kapcsolódik az oktatáshoz A tanulók 34—35 százaléka vált aktív olvasóvá. • A Kulturális Minisztérium értékelte az Olvasó Munkásért mozgalomban résztvevő könyvtárak munkáját. A hódmezővásárhelyi városi könyvtárat első díjjal jutalmazta. Második díjat kapott a szegedi kenderfonógyár és a 600-as számú ipari szakmunkásképző intézet könyvtára. A versenyben a harmadik a Somogyi Könyvtár kiskundorozsmai fiókja lett. L. Zs. A júliusi Tiszatáj Idézet Zelk Zoltán Elkésett vers című költeményéből: „Kórházi ágyamhoz lihegve / (félek, mégis elkésve már) / szalad a hír: Nagy László-számot A készít-szerkeszt a Tiszatáj." Zelk Zoltán versével együtt szerkesztette meg júliusi számát a Tiszatáj kitűnő költőnk, Nagy László tiszteletére. Róla ír Kiss Benedek, Kormos István, Ágh István, Simát Mihály, Farkas Árpád, Vtassy József, Csoóri Sándor — valamint tanulmányt, kisesszét Kis Pintér Imre, Görömbei András, Vörös László, Vasy Géza, Bodri Ferenc, Grezsa Ferenc, Pomogáts Béla, Csetri Lajos. Kritikarovat, valamint Nagy László rajzai és rézkarcai, a költőről készült fényképek illusztrálják, teszik teljessé a Tiszatáj júliusi számát, mely tegnap került a standokra. Népfrontmegbeszélés A Hazafias Népfront szegedi járási bizottságának elnöksége tegnapi ülésén meghallgatta Palócz Sándorné, a járási pártbizottság nőreíerense előadását, és megvitatta, milyen szerepet kell vállalni a népfrontnak a pártkongresszus határozatából adódó nőpolitikái határozatok megvalósításában. Kálló Antal, a népfront járási bizottságának titkára az országgyűlési képviselőválasztás tapasztalatait öszszegezte. Mennyi jóízű csacsiság bukik elő az emberekből —komoly értekezleteken! Véletlenül belehallgatózom az egyik üzem szakszervezeti gyűlésébe. Ügy bizalmit kell választani — a régi nyugdíjba vonult. — Elvtársak! — gesztikulál élénken egy jókötésű fiatalember. — Én tiszta szívből ajánlom a Trihugyásné elvtársnőt, mivel mink sokszor működtünk együtt, és hát nagyon jól tudom, milyen ... Nem folytathatja: égzengésszerű nevetés szakítja félbe. Emberünk értetlenül, riadtan kapkodja körülfelé a fejét: — Mit nevetnek az elvtársak? Komolyan beszélek! Ha lehet, a derültség csak fokozódik. Egy harsány hang a balközépről: — Volt engedély az együttműködésre?! Ügy értem, Tri^ MAZSOLÁK hugyás elvtársnő írásbeli felhatalmazása... A fiatalember paprikapirosan: — Mit viccelődünk?! Nem kell mindig a legrosszabbra gondolni! — Az magának rossz?! ... Ahogyan Trihugyásné kellemeit a magam fáradó szemével meg tudom ítélni, meg kellett állapítanom: a közbekérdezőnek volt érzéke az objektivitáshoz ... Vizsga-, felvételi vizsga időszaka van; hallgatom a nagy melegben a kiizzadt feleleteket. Álmosító a hőség, ám többször felkapom a fejem, Mw wTjBf JL l-M • F sayyágk. ? , i Hr ük • Í TII Mj :'' imom 1 m^k egy-egy „frappáns" megállapítás után. — A termelési viszonyok akkori rosszaságára jellemző, hogy a cár szentképeket küldött a frontra — vágja kl az egyik vizsgázó. —... És sor került a tőkések újrafelosztására — jelenti ki szemrebbenés nélkül a másik. —... És akkor Bokányi Dezső lépett az emelvényre és ezt mondotta a tömeg buzdítására: „Elvtársak! Sok olyan elvtárs van köztünk, akinek nem paplanos ágyban ringott a bölcsője!" (Szegény Bokányi elvtárs, építőmunkások nagy tudású A magyar szakszervezeti mozgalomban a bizalmi tisztség a legrégebbi. A bizalmiban — amint neve is tükrözi — a társak bizalmasukat keresték, akikre rábízhatták ügyeik képviseletét, érdekeik szószólójává avatták az arra legrátermettebb munkatársakat. A szegedi üzemekben is nagy tradíciójuk van a szervezett munkások „legalacsonyabb rangú" tisztségviselőinek. A Szegedi Kenderfonógyárban mindig is erős volt a szakszervezeti mozgalom. Ezt bizonyítja, hogy a fölszabadulás után ebben a gyárban alakult meg elsőnek az üzemi bizottság is. A nemrégiben megkezdődött szakszervezeti választások első akkordjaként a bizalmiakat választották meg. A Szegedi Kenderfonógyár szakszervezeti bizottságának titkára, Joó György lelkesen beszél a bizalmiak szerepéről, odaadó munkájukról. De önkritikusan is fogalmaz: — Visszaszorult a bizalmiak szerepe, s jobbára sablonossá is vált e tisztségből adódó munka. Mondjuk meg őszintén, hogy sok esetben csak a tagdíjak beszedésével foglalkozik a bizalmi, arra ügyel, hogy a csoportjában lehetőleg mindenki lépjen be a szakszervezetbe, és havonta vásárolja meg a bélyegét. Ha így igaz, nagyon sajnálatos. Hiszen a szakszervezetek alapszabálya értelmében a bizalminak jelentős jogköre és hatásköre van. A bizalmi helye és rangja még akkor is tiszteletre méltó, ha a legkisebb funkció a szervezetben. — Azt szeretnénk elérni mi is — mondja tovább Joó György —, hogy a bizalmiak visszaszerezzék az őket megillető helyet és színvonalat a szakszervezeti mozgalomban és a gyári életben. Lényeges szerep jutna a bizalminak a műhelyben, s a művezetőnek is érdemes és szükséges is, hogy jó kapcsolatot tartson a bizalmival. Ne csupán a bélyegek eladása merítse ki tevékenységét. Jogkörüés ragyogó szónoka! Forogsz-e a sírodban?!) A ballagások időszakának jeles eseményei sem vesztek még a feledés homályába ... Az egyik általános iskola udvarán virágcsokrot szorongatva, példás rendben s meghatottan állingálnak a ballagó nyolcadikosok. A népszerű, ám nyilván szintén megilletődött igazgató, ki tudja hányadszor emelkedik szólásra, mégis megcsúszik a nyelve. Így kezdi beszédét : — Ti, kedves gyerekeim, akik most kiléptek az Élet kapujának ajtaján ... Maga is döbbenten jön rá: szócsuszamlást produkált, s kicsit belészorul a szusz. Az ünnepi karéjban szorongó, gyorseszű, ifjú atya félhangosan közbeszól: — Ezt se tudtam idáig, hogy az Életnek sz&razkaVuja van Dér Endre ket és feladatkörüket kiszélesítjük. A bizalminak szava kell hogy legyen a termelési kérdések eldöntésénél, a bérügyekben, a jutalmazásoknál, segélyezéseknél, az üdülőjegyek elosztásánál és a csoportjához tartozó szakszervezeti tagok minden ügyes-bajos dolgaiban. TÜRELEM, BIZALOM A T-fonoda zajos üzemrész. Az egyik asszony éppen a kenderkócra panaszkodik. Nehéz vele dolgozni. „Ez a szemétje a kendernek" — mondja. Persze azért hasznos anyag ez a rövid szárú kóc is, hiszen fonható, s később kiváló zsák, kötél, ponyva készül belőle. Az egyik fonógépnél dolgozik immár húsz éve Padala Pál Gyuláné, akit az idén negyedszer választottak meg újra bizalminak. — Pedig a munkatársaim igencsak kicserélődtek körülöttem, bár a társaság így is megtartja a folyamatosságát. — Hányan vannak a csoportjában? — Huszonnégyen. Sok közöttük a fiatal, fiúk és lányok egyaránt. — Mit tart fontosnak a bizalmi munkájában? — Tudni kell az emberekkel bánni, beszélni, s nagy türelem is szükséges. Előfordul, hogy valakihez háromszor el kell menni a bélyeg áráért. Néha meg rám kérdeznek: s mit ad ezért nekem a szakszervezet? — Ilyenkor mit szokott mondani? — Elmondom, hogy valójában mit is ad a szakszervezet. Sorolom, sorolom, hogy évente félárú utazási lehetőséget, üzemi étkeztetéshez hozzájárulást, üdülést, ha segítségre szorul jogvédelmet, pénzsegélyt. Sokan ilyenkor gondolkoznak el a szakszervezeten, és megértéssel nyugtázzák lehetőségeiket. Persze akad olyan ember is, akinek hiába magyarázom, csak dörmög magában, hogy megvan ő a szakszervezet nélkül is. KOMOLYAN FOGADJAK? Megkérdeztem Padalánét, hogy komolyan fogadják-e a bizalmit a gazdasági vezetők, és általában az üzemi dolgozók. Elismerik-e mindazokat a jogokat, amelyekkel a bizalmit a szakszervezet, s természetesen a munkatársak fölruháztak? — Azt hiszem, igen — mondja. — Gyakran szaladnak hozzám a munkatársak ezzel-azzal. — A művezető, vagy az üzemvezető? — ök is. Bár megjegyzem, hogy a fonodában három műszakban dolgozunk, tehát három művezetővel is kapcsolatot kell tartanom. Velünk ül az asztalnál Balázs Lászlóné is, akit most először választottak meg bizalminak a kiszerelő műhelyben. Zsineget gombolyítanak, viszonylag igen szép és tiszta a műhely, világos és virágos is. Ebben az üzemrészben valóban öröm lehet dolgozni. Amikor a gazdasági vezetőkkel való partneri kapcsolatokat firtatjuk, Balázsné a fejével nemet integet. Kiderül, hogy miért: — Itt inkább a műhelybizottsági titkár és az öttagú vezetőség vesz részt a gazdasági vagy más üzemi ügyek megtárgyalásában, és nem a bizalmi. Ez a kialakult szokás — magyarázza Balázsné. Valószínű, a műhelybizottsági tagok éppen úgy ismerik az üzem dolgozóit, s a termeléssel kapcsolatos problémákat, hogy helyes álláspontot képviselnek. Bár a bizalminak is megvannak a körülhatárolt jogai a termelést és a munkásokat érintő kérdések eldöntésénél. De kérdezzünk konkrétabban: — Meghallgatják-e, kikérik-e a bizalmi véleményét akkor, amikor valakit jutalmazásra terjesztenek föl, vagy kitüntetésre, esetleg béremelésben részesítenek? Nem sokat meditálgatnak a válasszal. — Ilyen dolgokban is a műhelybizottságot kérdezik — mondja Padaláné. — Sokszor mi nem is tudjuk, kik kapnak Kiváló dolgozó kitüntetést, csak akkor veszszük észre, amikor osztják. Bérügyekben sem minket kérdeznek. — önnek, mint bizalminak mi a legfontosabb tennivalója? — A tagdíjak beszedése..: Ügy tűnik, hogy a bizalmi tisztségből fakadó munkából csak a „leghálátlanabb" marad a valóságban. A „hálátlanságot" úgy értelmezik, hogy sokat kell a pénzzel pepecselni, nincs szekrényük vagy fiókjuk, ahol a bélyegeket tartanák, és bizony nagyon kell vigyázni, el ne szórják a parányi papírkockákat. Mégis együtt mondja a két bizalmi, hogy megtiszteltetésnek tartják a munkatársak bizalmát, s örömmel tesznek a közösségért, bármit is kérjenek tőlük. Mind a két munkásaszszonyt jól ismerik az üzemek dolgozói és vezetői. Padaláné a Vörös Zászló brigád vezetője, többször kapott munkája elismeréseképpen jutalmat, kitüntetést, legutóbb a Könnyűipar kiváló dolgozója című miniszteri kitüntetésben részesült. Balázsnérói ugyanezeket lehet elmondani, örült a kitüntetésének: „Ügy érzem megbecsült dolgozó vagyok, ha nem így lenne, valószínű nem adták volna a kitüntetést sem." Balázsné a Hámán Kató brigád tagja, elnyerték a szocialista brigád cím arany fokozatát. Azt mondják, nagy öröm számukra, ha valakinek az ügyében segíteni tudnak. Különben Padaláné tagja a gyári szakszervezeti bizottságnak és a vállalati szakszervezeti tanácsnak is. E testületekben is módja és lehetősége is van arra, hogy dolgozótársai érdekeit képviselje. A bizalmi tényleg az első vonalban van, legközelebb az őt megválasztó tagsághoz, s a bizalomért cserébe adják közösségi érzéseiket, lennivágyúsukat. Gazdagh István