Délmagyarország, 1975. június (65. évfolyam, 127-151. szám)

1975-06-25 / 147. szám

4 5 Szerda, 1975. június 25, 1*1 öntöde Évi ezer tonna szürkevasöntvény elkészítésére alkalmas öntödét helyeztek üzembe az Üvegipari Művek pásztói szerszám- és készülékgyárában az üvegipar szerszámigényeinek gyorsabb, jobb kielégítéséért. A korszerű létesítményt a csomagolásfejlesztés! program részeként 22,6 millió forint állami fejlesztési kölcsönből építették. (MTI) Egyházi személyiségek eskütétele Magasabb egyházi beosz- nonok esperes, Márky Antal tásba történt előlépésük, valamint kinevezésük alkalmából Hantos Mihály, a megyei tanács elnökhelyettese előtt dr. Rátkai János egyházügyi titkár jelenlétében dr. Szílas József általános püspöki helynök, Molnár Antal nagyprépost, Szeles Sándor címzetes apát-kanonok, Iroda, igazgató, Verner Dezső kaplébános, Mészáros József káplán, valamint Rutai István segédlelkész letették az állami esküt. Ezt követően beszélgetés keretében emlékeztek meg a papi békemozgalom, valamint az állam és egyház között megkötött egyezmény 25 éves évfordulójáról. A pult két oldala (3.) Még egy levél - kívülről Köztük nagyon sok a nő — s noha erre okot nem szolgáltak — hányszor tesznek nekik vevők, vendégek tisztességtelen ajánlatot? Bármely körülmény fennforgása esetén kötelesek munkájukat jó kedvvel, mosolyogva végezni. Nehogy a vásárló, vagy vendég azt higgye, hogy reá haragszik. Vizsgálja csak meg: mennyi-menynyi más munkakörben elég, ha az embernek csak a munkatársaira kell tekintettel lenni. A kereskedelemben, a vendéglátásban ez a kisebb feladat. Itt az első a vevő, a vendég. Figyelje csak meg, egy eladónak hányszor kell A nyílt leveleket nagyon figyelmesen olvastam, mindenekelőtt azért, mert a téma nagyon közel áll hozzám, tehát érdekel. Éppen ezért nem szalaszthattam el azt az alkalmat, hogy a témához hozzá ne szóljak, s ennek formájaként még egy nyílt levél írását válasszam. Mindenekelőtt azt szeretném kijelenteni, hogy a téma azért áll hozzám közel, mert foglalkozásomnál fogva gyakran kell vevők és eladók közötti vitákban igazságot tennem. Most is erre vállalkozom, annak ellenére, hogy 'eddig vitára nem került sor, hogy az olvasók az ön esetleges érveit még nem egyidőben több vevővel is Ismerik. Én azonban — mint ön is tudja — véleményének jó ismerője vagyok, minthogy elég gyakran találkozunk. Ezért remélem, hogy „hozzászólásommal" sikerül a korábbi nyílt levelek jó néhány részletét úgy megvilágítani, hogy azok kiessenek a további viták köréből, s ezzel a kívánt célhoz hamarabb eljutunk. Mi tagadás, a levélírók önnek — hogy úgymondjam —, jól megmondták. Nem csodálkoznék, ha a levelek elolvasásakor először becsületsértés! perek indítására, vagy egyéb, illetékes helyeken készen álló elégtételek megszerzésére gondolt volna. Később, a figyelmes olvasás után azonban erről a szándékáról — ha volt ilyen — bizonyára lemondott, mert... le kellett mondania. Megértette — ha nem, meg kell értenie azt —, hogy a levélírók nem tettek mást, mint az ön számára keserű igazság kimondását. Egyetlen tényezőről tehetek említést, ami mentségére szolgálhat. Mégpedig: hogy a fejére olvasott jellemvonások — remélhetően — nem alaptermészetéből fakadnak, hanem csak szerzett, vagy kapott információinak elégtelenségéből. Ha közelebbről, vagy alaposabban ismerné a kereskedelmi, vendéglátóipari dolgozók helyzetét, munkakörülményeit, a munkájukat szabályozó rendelkezésekét, akkor a jelenleginél jobban tisztelné őket, s nem hozná olyan helyzetbe őket, ami miatt — saját védelmükben — a sajtóhoz fordulnak segítségért. Persze, távol áll tőlem az a szándék, hogy személyüket mártírokként mutassam be. Ezt még ha akarnám sem tehetném, mert nem mártírok, hanem „csak" egyszerűen: dolgozók. Olyan dolgozók azonban, akik óriási érték kezelésével vannak megbízva; amit tartoznak megőrizni, kezelni a vevők igényeinek megfelelően cserélni, gondozni és pénzzé tenni! Emberek, akik számára édes az ünnep, de dolgoznak, mert mi ünnepeken is vásárolni, étkezni, szórakozni akarunk. Nekik is meghal a hozzátartozójuk, beteg a gyerekük. foglalkoznia; a pincérnek hányszor kell szesz keltette „bölcsességeket" magas röptű szellemi termékként felmagasztalnia. És — amit Csapláros Mihály kíméletből nem említett — még arra is ügyelnie, hogy egyik-másik vendége fizetés nélkül ne távozzon. Az elmondottakkal csupán egy valós helyzet elképzeléséhez szerettem volna hozzásegíteni. Ha ez sikerült, akkor még képzelje hozzá az ön — munka csúcsán érkező — képtelen, kirívó magatartásának bekövetkezését, szabályok megsértésével teljesíthető kérésének előadását. Nos hát: ember a talpán, aki még ezután is mosolyogni tud. És milyen csodalatos: egyre több ilyen derék kereskedő akad. Hogy miért? Mert sok hivatásnak tekinti munkáját, tovább tanul: miközben alkalma akad a vevők lelkivilágának megismerésére; és mert csökkenőben van a kirívó magatartást tanúsító vevő. Merem remélni, hogy ezek után más szemüveggel is el tudja olvasni Kereskedő Péter és Csapláros Mihály levelét. Egyébként hadd mondjam el, hogy én a levelek minden sorával egyetértek, és ezért a feladók mellé álltam. Kitűnik ezekből a levelekből, hogy íróik közügyet szolgálnak; az olyan megnyilvánulások ellen léptek fel, amelyek akadályozzák őket a jobb munka végzésében, de amit mindketten hangsúlyoznak: a túlnyomó többségben levő, megbecsült vevők szolgálatában. És ami ugyancsak nem mellékes: szót emeltek az önzés ellen, a szocialista közgondolkozás erősítéséért. Ezzel a megnyilvánulásukkal még kollégáik számára is jó példával szolgáltak. Nem tudom, visszaemlékszik-e egyik közelmúltban folytatott beszélgetésünkre. Akkor Ön azt sérelmezte — természetesen jogosan —, hogy a boltban nem kapott egy bizonyos árut. Az áruhiány okát viszont az eladó — szerintem is helytelenül — nem volt hajlandó ismertetni. Emiatt ön azt a kijelentést tette, hogy kereskedelemben mindaddig nem lesz rend, amíg sajátkezűleg agyon nem verek néhány szocialista kereskedőt!" Ügy hiszem, ehhez a kijelentéséhez nem kell kommentárt fűznöm. Beszél mindkettőnk helyett is. Megérti ebből az egy mondatból is akármelyik olvasó azt, hogy ilyetén felfogás mellett az ön igazsága csak féligazság. Különösen pedig, ha azt is hangsúlyozóm, hogy a szocialista kereskedelemben rend van. Még akkor is, ha nem mindig van olyan áru, amit vásárolni szeretnénk; ha egyikmásik eladó magatartásában találunk kivetnivalót. Nézze csak meg: az áruforgalom évről évre emelkedik, a választék egyre inkább igazodik az igényekhez, és menynyi új és modern üzlet, áruház, étterem stb. épült a régiek mellé. De ha ön csak a pillanatnyi, kedvezőtlen benyomások alapján hajlandó a dólgokat megítélni, és ezeken a kifogásolt magatartásával, önzéssel akarja túltenni magát, akkor rendre akadályokba ütközik. Ebben az esetben rám ne nagyon számítson, mert nem biztos, hogy segíthetek. Kevesebbet mérnek, többet számolnak olykor önnek. Ezt ott a helyszínen tapasztalja, de nem szól, hanem „megy panaszra, bírót búsít" és tolvajt kiált. Pedig jóllehet, csak tévedés volt. Amikor megkérdeztem, hogy ott és rögtön miért nem szólt, alig észrevehető szemrebbenés után csak annyit válaszolt: „nem akartam". De hát én ebből is megértettem, hogy ön jobban szeretné a vitás ügyeit a vitapartnere háta mögött rendezni. Sietek értésére adni, hogy. ez a módszer ma már nem követhető. Igazságos Károly Két épületben tizenegy bemutató A színház évadzáró társulati ülése Tegnap a Bartók Béla Művelődési Központban rendezte meg évadzáró társulati ülését a Szegedi Nemzeti Színház, ahol az elnökségnikus zenekar, kapcsolata. Női varrodánk a színház egyik legjobban szervezett tára, elismerést érdemel a világosítók magas szakmai ben ott ült dr. Sebe János, produkciója, kissé hullámzó a megyei pártbizottság osz- a színpadi műszak- és keltályvezető-helyettese, Kovács léktár, kielégítő viszont az Tivadar, a Kulturális Mi- asztalos stáb teljesítménye, nisztérium előadója, Bányai- Hosszú idő óta, a színház né dr. Birkás Mária, a váró- történetében először, sikerült si tanács elnökhelyettese és Müllsr Józseffé, a megyei tanács vb művelődésügyi osztályának vezetője is. Az elmúlt színházi évadot Giricz Mátyás igazgató foglalta össze. , — A szezon hasznos és alakult eredményes volt, sikerült köszönetet megszüntetnünk az előző évekre jellemző művészi hullámzást, kiemelkedő előadásaink mellett sikerült megteremtenünk a jő művészi átlagot — mondta. Bár a műsortervezésnél nem tartjuk elsődleges szempontnak az ősbemutatót, az évi 12 premier fele ilyennek tekinthető, ha a Cinka Panna balladájának és a VI. Henriknek sohasem játszott változatait is ideszámítjuk. A lobositzi csatát, az Aranykoporsót és a Tűzvarázst jutalmazta a Kulturális Minisztérium. Ügy érezzük, hogy a prózai bemutatók közül leginkább A lobositzi csata és a Cinka Panna balladája járták a kijelölt utat — hangoztatta. — Jó előadásnak tartjuk az Egy fiú és a tündért, ha közönségsikerében nem ls érte el a Képzelt riportét. Szép és eredményes vállalkozás volt az Aranykoporsó, kifogástalan a Don Pasquale, többet vártunk az Otelló tói. A stúdiószínpad sikerrel játszotta az Anyát, gyermekszínházunk pedig a Három szegény szabólegényt. A színház igazgatója idézte az utóbbi hetekben megtartott pénzügyi revízió megállapításait, miszerint látogatottság tekintetében az opera 61 százalékos, a könynyűzene 64,7, a próza pedig 68,2 százalékot ért el. öszszességében a tavalyinál 6,2 százalékkal kedvezőbb a kép. Kitért az egyes színházi részlegek szakmai helyzetére, ezen belül a színészi stáb összeforrottságára, az operisták összeszokott együttesére. Kielégítően végezte munkáját a kis színházi zenekar, bár a zenészhiány nemcsak a színházvezetés munkáját zavarja, hanem a zenekar folyamatos szakmai tevékenységét is — hangsúlyozta. „Tánckarunk a tavalyi évad színvonalán végezte munkáját, de nem beszélhetünk egyértelmű szakmai elismeréssel az énekkar évadbeli teljesítményéről. Egyre jobb a színház és a szlmfocsolatos szerepére is, s ebben lapunkat alaposan elmarasztalta. Idézem: „Csak sajnálhatjuk, hogy a Délmagyarország színházi írásaiban egyre inkább távolodik a lap valódi feladatától — a közönség helyes esztétikai orientálásától. Cikkeit egyre kevésbé a nagyközönségnek írja, azok mindinkább a teljesítenünk a bevételi ter- színház szűk berkeinek szóivet, s bár kicsit túlléptük a nak, a színház sikertelen elekiadásokat, ezen nem lehet csodálkozni a jelenlegi anyagárak miatt." A színház igazgatója üdvözölte a társulat újonnan KISZ-szervezetét, mondott a pártés tanácsi szervek támogatásáért, különösképpen a megyei pártbizottság akciójáért, melynek eredményeképpen — a szociális gondok javítására — megkapták a Kelemen utcai szinészház alsó traktusát is. Bejelentette, hogy a debreceni színház főrendezőjeként távozik Szegedről Sándor János, a prózai részleg főrendezője, s nyugalomba vonult Miklós Klára érdemes művész. Eltávoznak még a színháztól: Krasznói Klára, Baráth Ibolya, Melis Gábor, Csernák Árpád, Makláry László műmeinek szájíze szeriwt fogalmazottak." Mi is csak sajnálhatjuk, hogy a színház és kritika viszonyában egyelőre Szegeden sem sikerült megteremteni azt a paradicsomi állapotot, melyet (a feladatok néminemű különbözőségéből adódóan) tán. sehol a világon nem sikerült ez idáig. Ámde. A lap valódi feladatát — szerénytelenül hangzik? — talán más fórumok illetékesek megítélni, következésképpen azt is, hogy mi valójában „a közönség helyes esztétikai orientálása", s hogy valóban a nagyközönségnek szólunk-e? (Más kérdés persze: a szegedi színház igazgatója is nyíltan elmondhatja véleményét — ámbátor, ha ő okkal büszke az emelkedő vészek Árnyas Rózsa, Ha- nézőszámra ne hallgassuk ia.,í Éva, Cser Pál Imre nezoszamra> ne naiigassuk lászi énekkari tagok, Lakatos Bé la korrepetitor, Répás József zenekari tag. Németh László a szimfonikus zenekarhoz szerződik. Az új évadban megtartják az eddig kialakított műfaji arányokat. Tizenegy bemutatót terveznek a két színházban, hozzá egy-egy stúdió- és gyermekbemutatót. A nagyszínházban premier lesz Mozart Figaró házassága című operája, Puccini Manón Lescaut-ja, s hazai bemutató Sosztakovics operája, Az orr. Továbbá Lehár: A mosoly országa, Offenbach: A gerolsteini nagyhercegnő, Shakespeare—Shapiro: rónai fiúk jelentik a nyűzenei premiereket. A kisszínházban bemutatják Madách Tragédiáját, O'Neil: Utazás az éjszakában, Györe —Borbülya: Johanna (musical, ősbemutató), Feydou: Bolha a fülben című darabokat, valamint egy Sarkadiősbemutatót is terveznek. Sajnos, nem kezdhették meg előkészületeiket a kamaraszínházban, mert a tervezett átadásra még nem került sor. Az őszi megnyitáshoz csak a munkálatok gyors befejezése ígér garanciát. * Értékelő beszédében — érthető önvédelmi okokból — feladatának érezte a színház igazgatója, hogy kitérjen a sajtó színházzal kapAlvóvá ros ? i Nem sajtóhiba, nem Alsóvárosról lesz szó. Az urbanisztika szakemberei nevezik így azokat a városrészeket, lakótelepeket, amelyek lakosainak csak éjszakai szállást adnak, pek. Tarjánban élni, nincsenek ott mun- lakni — ez Szegeden kahelyek, kereskedel- nem jelent elszakami és kulturális köz- dást a várostól, már pontok, sporttelepek, a viszonylag kisebb röviden: napközben távolság miatt sem. nem él a városrész. Mégis felidézzük az Nincs hol éljen, alvóváros szót, s ezt Mintha aludna. Szo- inkább azért tesszük, ciológusok, építészek hogy ne is váljon gyakran emlegetik az Tarján a többitől alvóváros fogalmát, nem különböző, kiEddig főleg Budapest halt lakóteleppé, lakótelepeit, Lágy- Egy-egy játszótér, kimányost, Üjpalotát sebb-nagyobb park, illették a jelzővel. néhány szobor megAlvóváros lenne teremtheti Tarján Tarján is? — talán egyéni arculatát, nem. Hiszen ha kés- Ezért is született meg ve ls, de épülnek itt a terv, legyen itt iskolák, éttermek, csónakázó tó is egy áruházak, a városrész beépítetlen, elhanyautcái napközben is g0lt területen. Piheélenkebbek. mint " a hasonló budapesti, a nésre' szemet SV0' városközponttól nyörködtetésre, testraessze levő lakótele- mozgásra* a tarjáros túlsó végéről érkező társadalmi munkások. S hogy tennivalójuk bőven legyen, az ablakokból dobáltak ki mindenféle hasznavehe' tetlen holmit. Ha niak kedvére, örömé- már ott vannak azok re. a lelkesek, szedjék Joggal remélhette csak össze a környemindenki, segítenek ző házak szemetét is. majd a környék la- így zárulna egy kói, hiszen nekik ké- kezdeményezés? Enyszül a tó. Meg is je- nyíre törődnének a lentek a társadalmi tarjániak környezemunkára felhívó pia- tűkkel? Tétlenül nézkátok, eljöttek a nagy nék, hogyan dolgozvállalatok brigádjai, a nak értük mások? szakmunkásképző ta- Hisszük, talán nem. nulói, s megkezdő- Talán csak nem tuddött a tereprende- ták, hogy minden zés. dolgos kézbe jut ásó Csak a tarjániak és lapát. Talán most nem mozdultak. Illet- felfigyelnek rá, hogy ve mégis. Kiültek az nem az alsóvárosiaablakokba és onnan kért készül a csónanézték, mi készül a kázó tó. Július 5-én, tízemeletesek és a jövő szombaton regtöltés között. Elégé- gel sem ébresztik zedetten szemlélték a nével, dobszóval a napsütéses elmúlt tarjániakat. De taszombaton is, hogyan Ián mégis felebred az dolgoznak a Marosié- az alvóváros, léről* Algyőról, a vá- P. K. el, lapunk példányszáma is emelkedik, naponta több mint százezren forgatják, tehát az úgynevezett nagyközönség, ahonnan még senki sem reklamált nálunk a fentiekben!) Mindazonáltal csak emlékeztetnénk rá, hogy a társulati ülésen hozzászólásában Bányainé dr. Birkás Mária olyan problémákat pendített meg, melyeket — éppen a belátás, a méltányosság okán — ml sem forszíroztunk, mert azokat tényleg belügynek tartottuk. Mert egyetértünk az igazgatóval: „a magunk részéről készek vagyunk elősegíteni a helyesebb kapcsolatokat" — mi is. De csak és kizárólag: szigorúan elvi alapon. És ebből jottányit sem engedhetünk, hiszen számunkra nincsenek „szűk szakmai berkek", „sikertelen színházi elemek". Meglehet, néha melléfogunk — ez emberi tulajdonság, alig hiszszük, hogy valaki is kivételt képezne alóla. De a kritikus megfélemlíteni nem engedheti magát. (Mint Hámos György írja, a néhai rettegett kritikusból nem lehet ma rettegő kritikus.) Ennyit dióhéjban lapunk és a színházi vezetés pillanatnyi kapcsolatáról. Melyről őszintén reméljük; hamarosan kedvezőbbre fordul, mert azonos ügyet szolgálunk. Bizakodásunk alapja az a tény, hogy valamennyi más szegedi alkotóműhellyel régóta kiegyensúlyozott — bár nem vitamentes —, egészséges, termékeny kapcsolatot ápolunk. Nikolényl István Hegérett a kajszi Megérett a korai kajszi, szedik a kiskunsági sárgabarackot. A Duna—Tisza közi gyümölcsösökben, zárt ültetvényeken több mint egymillió barackfa érleli termését. Az iden sem lesz bőséges a hozam,