Délmagyarország, 1975. június (65. évfolyam, 127-151. szám)

1975-06-24 / 146. szám

A pult két oldala (2.) Levél egy vendéghez Vendéglátós kollégámmal lyozni (hogy is tudták vol­együtt, éjjel és nappal, hét- na?), hogy a mellékhelyiség köznap és ünnepnapokon padozata elkerülje gyengé­azért dolgozunk, hogy ven- nek bizonyult gyomra ter­dégeinknek a lehető legna- hét. Pedig az ilyen esetek gyobb mértékben kedvébe miatt a magyar vendéglátó­járjunk. Akik nem ezt te- ipar mellékhelyiségei — oly­szik, azok nem közénk va­lók, és reméljük egyre in­kább sikerül megszabadulni tőlük. Mint ezekből láthat­ja, hivatásunk legalapvetőbb szabályait ismerem, ezért engedje meg, hogy mint ilyen, néhány mondat ere­jéig ezen a helyen kifejtsem az ön — kifogás tárgyát ké­pező — magatartásáról, kor okkal mondják — nem kellően tiszták. Még azt is mondják: azért, mert nem takarítjuk. Persze nem igaz, mert nálunk is nagyon kö­rültekintő és rendes takarí­tás folyik. De hát a tiszta­ság nemcsak a takarítás mi­nőségétől és mennyiségétől függ, hanem attól is, hogy az emberek a tisztaságra egyik-másik megnyilvánulá- mennyire vigyáznak. (Ami­sáról véleményemet. Bizo­nyára emlékszik? Ha nem, emlékeztetem: A déli időszakban megje­lent vendéglőnkben, ebédet rendelt, amit kiszolgáltunk és amit ön elfogyasztott. Mint délidőben lenni szokott, a munkánk sok volt, s ezért az érkezése és a távozása közötti időben történt min­den apró mozzanatra már visszaemlékezni nem tudha­tok. Azt azonban jól láttam, hogy amikor fizetett: ún. borravalót is adott. Ebből azt gondolhattam, hogy ve­lünk, munkánkkal meg volt elégedve. Aztán képzelheti, mennyire meglepődtem, ami­kor kis idő múlva egy ha­tósági személlyel együtt is­mét megjelent és megbünte­tésemet követelte, mondván: indokolatlanul megvárakoz­tattuk; hideg volt az étel amit kapott; és a lehetsé­gesnél nagyobb pénzösszeg fizetésére lett kötelezve. Amellett, hogy állításai nem bizonyosodtak, megkérde­zem: nem lett volna korrek­tebb észrevételeit — ha ilye­nek voltak — előbb velem, vagy közvetlen főnökeimmel közölnie? Ne felejtse: a hi­bát — ha van — ott kell megszüntetni, ahol elkövet­ték, és hatóság igénybevéte­le csak akkor indokolt, ha a hiba elkövetője elzárkózik annak megszüntetésétől. Ami pedig az adott borravalót il­leti, higgye el: az eset után égette... az önérzetemet. Nem tudom, arra emlék­szik-e még, amikor nem is nagyon régen az egyik estet nálunk szórakozott? Szép ze­ne volt, s önnek — nyilván megvolt az oka rá — igen jókedve kerekedett. Szere­tem a jókedvű vendégeket, mert az ilyenek láttán arra gondolhatok, hogy a jókedv bekövetkezéséhez az én mun­kor a közelmúltban Moszk­vában jártam nekem feltűnt a közterületek rendkívüli tisztasága. A csoportunk ál­tal felfedezett első eldobott csikk például egy „Fecske" maradványa volt. A tapasz­taltak alapján lelki szemeim előtt — talán igazságtalanul — az ön arca tűnt fel.) Ha például valaki ama helyiségben leszakítja és el­tünteti a vízlehúzó zsinórját, („szellemes", de inkáb ízet­len tréfálkodó ilyet is tesz), s emiatt az egész ap­parátot csak igénybe venni lehet, de a később jövők „kedvére" működtetni már nem: felborul a félórával előbb még megvolt legtelje­sebb tisztaság is. Aztán gon­dolja csak meg: a mai mun­kaerőhelyzetben direkt arra várnak munkavállalók, hogy nálunk jelentkezhessenek az ön által „termelt", mocsok eltakarítására? Szinte szégyellek ilyen dol­gokról a nyilvánosság előtt beszélni, ezért a szót egy másik mondanivaló vázolá­sára terelem, és azután —­elítélem. Persze nem azért, mert más akar lenni, mint a többi, hanem azért, ami­ben különbözni akar. Vagyis nem úgy, ahogy a minapi vendégünk — jól benne a középkorban — s aki a nagy többségtől eltérően viselke­dett. Ez az ember néhány órát töltött nálunk harmad­magával. Nem törzsvendég volt, biztosra vettem, hogy átutazó, aki társaival a to­vábbindulásig rendelkezésé­re álló időt ütötte agyon. Szeszes italt is fogyasztottak, kicsit felvidultak, majd ami­kor a negyedik társuk meg­érkezett — egy 18 évesnek látszó fiatalember — fizeté­si szándékukat közölte. A fizetőpincér összeállította a számlát, aminek összege száz néhány forint volt. Pin­cérünknek — ahogy mondani szokták — leesett az álla, mert vendégünk a számla összegével megegyező — szo­katlanul nagy — borravalót adott. Adakozását — derűt fakasztva — azzal indokol­ta, hogy amikor fiatalem­ber volt, mint most a fia — aki negyediknek érkezett — városunkban járt iskolába. Mint akkori éhenkórász diák néhányszor pincérünk ven­dége volt, de fizetés helyett „Olajra lépett". Az adott pénzt tehát nem is borrava­lónak tekintette, hanem „adóssága" törlesztésének. Fiát pedig — akit felvettek az egyetemre, s apja nyom­dokaiba lépett —, szíves fi­gyelmébe ajánlotta. Mint látja, ez a bemutatott ven­dég is másként viselkedett mint a többi. De rá még­sem tudtam neheztelni. Az ön különcsége más. ön ebédjének és vacsorájának felszolgálását nemegyszer Tűzoltók versenye Jól felkészült csapatok nehogy „dörgedelmem" több megparancsolta. Pedig lehe­legyen az elviselhetőnél — abba is hagyom. Az újságok is írják —amit magunk is vallunk —, hogy a vendéglátóipar! dolgozók feladata: a vendégek szolgá­lata. Vendégeink túlnyomó többsége ezt a „szolgálatot" természetesen helyes érzék­kel különbözteti meg a szol­gaiságtól. Tevékenységünk­ben az egyenlő rangú, a „dolgozó" rangot elnyerő emberek egymásra utaltságát látják, ami minket — ért­hetően — nagyon kielégít. tett volna „csak" megren­delni is. Higgye el: ugyan­azt az adagot kapta volna. Ha bejön hozzánk és szót akar velünk váltani, azt füttyentéssel (!) jelzi még akkor is,, ha ott forgunk az asztala körül. Fizetés köz­ben pedig egyszer olyasmit is mondott, hogy a vendéget a pénzéért úrként kell tisz­telnünk. Nem tudom ezt, hogy érthette? Ügy vélem, ennyi monda­nivalóval most nem marad­hattam néma. Már csak azért ön viszont ebből a túlnyo- sem. mert merem remélni, kám, igyekezetem is hozzá- mó többségbői egyre inkább hogy ezzel emberi kapcsoio­járult. Aztán kicsit később meg­feledkezett magáról: köte­kedett, gorombáskodott, ami­nek oka — ne szépítsem —: többet ivott a kelleténél. Alig tudtuk csillapítani. En­gedje meg: „jópofáskodva'; népművész zenekarunkat le­bandázta, mert nem azt a zenét húzták, amit szeretett volna, és — honnan vette, hogy joga van hozzá? — so­kak által becsült prímásunk önkényes „lefokozésával" ön akarta a prímás szerepét be­tölteni. Szóval tisztára kikészített minket, akik kiszolgálásá­ban részt vettünk, akik fele­lősek vagyunk munkahe­lyünk rendjéért. Még szeren­cse, hogy most nem volt je­len az előbb említett ható­sági személy, mert még „le­részegítésért" minket bünte­tett volna meg. Állapotát figyelembe véve biztosan nem tudta volna tisztázni, hogy ezúttal nem bennünk, hanem az ön „teherbírásá­ban" volt a hiba. Szerencsé­re asztaltársasága segített megnyugtatásában. (Majd­nem azt írtam: megfékezé­sében) De ugyebár azt már ők sem tudták megakadá­kl akar válni. S megmon- tokat nemesítek, dom őszintén, ezért én önt Csapláros Mihály Közlekedési balosotok Szeged és Séndorfalva kö­zött az esti órákban kivilágí­tatlan, kétfogatú lovas ko­csival közlekedett Horváth Gyula Szeged, Körtöltés ut­ca 50. szám alatti lakos. Mö­götte haladt személygépko­csival György Sándor Sze­gőd, Tarján il». épület C. lépcsőház alatti lakos. A Jovas kocsit későn vette ész­tén és ittas állapota miatt, egy kanyarban elvesztette uralmát a gépjármű vezetése fölött, fának rohant, majd nekiszaladt a Földműves ut­ca 18/B számú ház falának. A gépkocsi utasa volt Bo­zsák József Szeged, Tarján 620. épület és Faragó László Szeged, Hajnal utca 35. szám alatti lakos, akik sé re, és nekiütközött. György -rülést szenvedtek. A gépjár­Sándor sérülést szenvedett. Az anyagi kár mintegy 10 ezer forint. Szegeden, a Dorozsmai úton, a benzinkút előtt, te­hergépkocsival közlekedve kerékpárost ütött el Ábra­hám Türes László Szeged, Csillag utca 6. szám alatti lakos. A kerékpáros, Bárká­nyi Mártonná Kiskundorozs­ma, Mester utca 6. szám alatti lakos súlyos sérülést szenvedett. A csomagtartón utazó 5 éves fia könnyebben sérült. Ittas állapotban vezetett személygépkocsit Tóth Lász­ló Szeged, Hattyastelap, Ver­seci utca 49. szám alatti la­kos. Gyakorlatlansága íoiy­műben keletkezett kár mint­egy 25 ezer forint. Tóth László Június 19-én vizsgá­zott gyakorlati vezetésből, jo­gosítványt azonban még nem kapott. A rendőrség eljárást indított ellene. Vasárnap délelőtt Forrás­kút sportpályáján rendezték meg a Csongrád megyei ön­kéntes, vállalati és állami tűzoltók együttes versenyét. A bemutatón részt vett Tóth Szilveszterné, az MSZMP KB tagja, Zákányszék tanácsel­nöke, Drozdik Sándor őr­nagy, a BM Tűzoltóság Or­szágos Parancsnokságának képviselője is. A versenyen képviseltették magukat a megyéből városi és járási pártbizottságok, tanácsok, üzemek és intézmények. Csete György alezredes, a Csongrád megyei Tűzrendé­szetl Parancsnokság vezető­jének megnyitó szavai után dr. Bozó Sándor, a Csong­rád megyei tanács vb titkára mondott beszédet. Méltatta az önkéntes, a vállalati és az állami tűzoltók összehan­golt munkáját. Hangsúlyozta, hogy az állami tűzoltóság mellett Csongrád megyében közel ötezer önkéntes és vállalati tűzoltó tevékenyke­dik eredményesen. A jövő feladata azonban, hogy sora­ikba minél több fiatal lép­jen. Aratás előtt állunk, Csongrád megyében közel százezer hektár gabona be­takarítását kell megvédeni a tűzkártól. A versenyben együttesen közel háromszáz tűzoltó vett részt. A csapatok kitűnő fel­készültségről tanúskodtak. A községi önkéntes tűzoltók­versenyében szerepelt Pusz­tamérges, Arpádhalom, Rú­zsa, Zsombó, Mindszent, For­ráskút, Ferencszállás csapa­ta, Rúzsáról leánycsapat is. A vállalati tűzoltók sorá­ban volt a szegedi kender­fonógyár, a Szegedi Ruha­gyár, az eperjesi kender­gyár, a József Attila Tudo­mányegyetem, a HODIKÖT II. sz. telepének csapata, kö­zöttük több női csapat is. Az állami tűzoltóságokat szegedi és makói rajok képviselték. A versenyszámok között sze­repelt gépjármű- és 800-as, illetve 400-as kismotorfecs­kendő szerelése, 4 x 100 méte­res váltófűtés, akadályon át­haladás, ügyességi számok stb. A versenyben tovább ju­tott a Pécsett megrendezendő A csapatok versenyében minden másodperc számit Szajkó Béla felvételei Nagy erejű vízsugárral kfizdötték le a feltételezett tűzet országos elődöntőbe a válla­lati tűzoltók közül a szegedi kenderfonógyár férfi és női, a Szegedi Ruhagyár férfi és a HODIKÖT II. sz telepének női csapata. A községi önkéntes tűzol­tók közül az árpádhalmi fér­fi, a rúzsai női, a zsomból férfi és fiú, a forráskút! fér­fi, a ferencszállásl fiú és a rúzsai leánycsapat jutott to­vább. Az állami tűzoltóságokat a megyei válogatott képviseli majd Pécsett. Németh László: Széchenyi A „Vásárhelyi trilógia" el- Adám Ottó rendezésében szenvedélyeket, Széchenyljé­ső drámája volt a Széchenyi, a „televízió színpadára" ke- nek zsenire valló pszicholó­1946-ban született, alig né- rült most a dráma, hiszen giai és logikai játékai (ame­hány hét kellett a megírá- éppen csak a legszüksége- lyek sohasem öncélúak, ha­sához. Bár az 1942-ben ki- sebb „tévésítést" végezték el nem egy nagy ember teljes adott Széchenyi-tanulmány rajta. Akár a színházi füg- kitárulkozásának állomásai), idején már látta az író a gönyt, úgy alkalmazta a ren- kitűnően érvényesülhettek drámatémát, a párhetes fe- dező a kivilágosodott, üres kameraközeiből. Plasztika, szült munkát más élmények képernyőt, még a szünet is sabbá váltak a lélektani és a követelték: „a Döbling—Vá- a felvonások közé iktatódott, gondolati folyamatok, ame­sárheiy párhuzam s a szíve- a díszlet meglodása, vállásai, lyekben az igazság kimondá­met körülfolyó félelem kel- a szereplők feladata is a sának kényszere mindig győ­színházi előadásjelleget erő­sítette. A főszerepet a Nem­zeti Színház felújításának lett hozzá". Az „igazságszeretet ZiTSm LtV Széchenyije, Bessenyei Fe­drá­mlnt az műben — nem nehéz felfe dezni a szerző valóságos, sze­mélyes sorsfordulólt, dilem­máit, töprengéseit és állás­foglalásait, amelyek mind­azonáltal csak színezik, ár­nyalják a darabot — szük­ségszerűen, A Németh Lász­lónál szokatlan történeti hűségű renc kapta. Tévészerűvé a kézenfekvő, de csak kamerák zedelmes a körülményeken. S ezek a folyamatok feltár­jók a hallgatni nem tudó ember vívódásait és legmé­lyebb világát. Bessenyei partnereket is segítségével megvalósítható kapott a többi színészben, el megoldás tette, amely az ar- sősorban Haumann Péterben. cokat, a mlmikus mozgáso­kat engedi láttatni. Nyilván­valóan, mint az egyetlen re­ális, és művészileg is a leg­mértékben több értéket hordozó feldől, színdarab 8°zásmód kapott megint Goldmark doktornak a sze. rep szerint is partnernak kell lennie, hogyan lehetne különben figyelemre érde­mes Széchenyi-elleniéi? Az volt Haumann alakítása sze­nemzeti-történelmi és általá- elfinyt ez. a televíziós mód­nos emberi kérdéseket taglal, szer- melyet a leggyakrab- rlnt Is. Hidegvérű agytröszt, és értékeket mérlegel. Ezt a ban klasszikusok bemutatóin a megtestesült, szenvtelen tartalmi, intellektuális gaz­dagságot és az érzelmi mély­ségeket is sikerült megérez­tetni és felfedni a tévéválto­zatban. Korszerűsített gyár Hétfőtől kezdve üzemsze- a korszerűsítésére. Az eddi­rűen termel a korszerűsített gitől eltérő, korszerű techno­Nagykanizsai Téglagyár. A lógia lehetővé teszi, hogy Somogy—Zala megyei Tégla- kis méretű téglából az eddi­és Cserépipari Vállalat mint- ginek több mint a kétszere­egy 7o millió forintot költött sét állítsák elő. alkalmaznak. Mert egészen logikai erő és érték. Néma­biztos, nem lehet megcson- thy Ferenc Lonovtcs érsek kítani Németh László drá- szerepében visszaíogottságá­mai nyelvét annak a vészé- val, szótlan pillantásainak lye nélkül, hogy a beavatko- erejével, Gyenge Árpád meg zás ne tenné tönkre az egész éppen az „inasszerű" mozgá­darabot. Nem lehet rövidíte- sokkal vált partnerré. Kör­ni, sűríteni, tömöríteni, ha mendl János (Görgen főor­minden szónak funkciója vos), Basilldes Zoltán (láto­van, ha a szöveg amúgy is gató), Szénást Ernő (Kiss tömör és intenzív. És ha Márton titkár) is azt szolgái­Bessenyei Ferenc már tudja, ták, hogy a televízió az „író milyen árnyalásai fejezik ki szerint való" drámát tudjon a mondatok legjobban a be- bemutatni, léjük zsúfolt gondolatokat éa fi. E. / <

Next

/
Oldalképek
Tartalom