Délmagyarország, 1975. június (65. évfolyam, 127-151. szám)

1975-06-24 / 146. szám

A pult két oldala (2.) Levél egy vendéghez Vendéglátós kollégámmal lyozni (hogy is tudták volegyütt, éjjel és nappal, hét- na?), hogy a mellékhelyiség köznap és ünnepnapokon padozata elkerülje gyengéazért dolgozunk, hogy ven- nek bizonyult gyomra terdégeinknek a lehető legna- hét. Pedig az ilyen esetek gyobb mértékben kedvébe miatt a magyar vendéglátójárjunk. Akik nem ezt te- ipar mellékhelyiségei — olyszik, azok nem közénk valók, és reméljük egyre inkább sikerül megszabadulni tőlük. Mint ezekből láthatja, hivatásunk legalapvetőbb szabályait ismerem, ezért engedje meg, hogy mint ilyen, néhány mondat erejéig ezen a helyen kifejtsem az ön — kifogás tárgyát képező — magatartásáról, kor okkal mondják — nem kellően tiszták. Még azt is mondják: azért, mert nem takarítjuk. Persze nem igaz, mert nálunk is nagyon körültekintő és rendes takarítás folyik. De hát a tisztaság nemcsak a takarítás minőségétől és mennyiségétől függ, hanem attól is, hogy az emberek a tisztaságra egyik-másik megnyilvánulá- mennyire vigyáznak. (Amisáról véleményemet. Bizonyára emlékszik? Ha nem, emlékeztetem: A déli időszakban megjelent vendéglőnkben, ebédet rendelt, amit kiszolgáltunk és amit ön elfogyasztott. Mint délidőben lenni szokott, a munkánk sok volt, s ezért az érkezése és a távozása közötti időben történt minden apró mozzanatra már visszaemlékezni nem tudhatok. Azt azonban jól láttam, hogy amikor fizetett: ún. borravalót is adott. Ebből azt gondolhattam, hogy velünk, munkánkkal meg volt elégedve. Aztán képzelheti, mennyire meglepődtem, amikor kis idő múlva egy hatósági személlyel együtt ismét megjelent és megbüntetésemet követelte, mondván: indokolatlanul megvárakoztattuk; hideg volt az étel amit kapott; és a lehetségesnél nagyobb pénzösszeg fizetésére lett kötelezve. Amellett, hogy állításai nem bizonyosodtak, megkérdezem: nem lett volna korrektebb észrevételeit — ha ilyenek voltak — előbb velem, vagy közvetlen főnökeimmel közölnie? Ne felejtse: a hibát — ha van — ott kell megszüntetni, ahol elkövették, és hatóság igénybevétele csak akkor indokolt, ha a hiba elkövetője elzárkózik annak megszüntetésétől. Ami pedig az adott borravalót illeti, higgye el: az eset után égette... az önérzetemet. Nem tudom, arra emlékszik-e még, amikor nem is nagyon régen az egyik estet nálunk szórakozott? Szép zene volt, s önnek — nyilván megvolt az oka rá — igen jókedve kerekedett. Szeretem a jókedvű vendégeket, mert az ilyenek láttán arra gondolhatok, hogy a jókedv bekövetkezéséhez az én munkor a közelmúltban Moszkvában jártam nekem feltűnt a közterületek rendkívüli tisztasága. A csoportunk által felfedezett első eldobott csikk például egy „Fecske" maradványa volt. A tapasztaltak alapján lelki szemeim előtt — talán igazságtalanul — az ön arca tűnt fel.) Ha például valaki ama helyiségben leszakítja és eltünteti a vízlehúzó zsinórját, („szellemes", de inkáb ízetlen tréfálkodó ilyet is tesz), s emiatt az egész apparátot csak igénybe venni lehet, de a később jövők „kedvére" működtetni már nem: felborul a félórával előbb még megvolt legteljesebb tisztaság is. Aztán gondolja csak meg: a mai munkaerőhelyzetben direkt arra várnak munkavállalók, hogy nálunk jelentkezhessenek az ön által „termelt", mocsok eltakarítására? Szinte szégyellek ilyen dolgokról a nyilvánosság előtt beszélni, ezért a szót egy másik mondanivaló vázolására terelem, és azután —elítélem. Persze nem azért, mert más akar lenni, mint a többi, hanem azért, amiben különbözni akar. Vagyis nem úgy, ahogy a minapi vendégünk — jól benne a középkorban — s aki a nagy többségtől eltérően viselkedett. Ez az ember néhány órát töltött nálunk harmadmagával. Nem törzsvendég volt, biztosra vettem, hogy átutazó, aki társaival a továbbindulásig rendelkezésére álló időt ütötte agyon. Szeszes italt is fogyasztottak, kicsit felvidultak, majd amikor a negyedik társuk megérkezett — egy 18 évesnek látszó fiatalember — fizetési szándékukat közölte. A fizetőpincér összeállította a számlát, aminek összege száz néhány forint volt. Pincérünknek — ahogy mondani szokták — leesett az álla, mert vendégünk a számla összegével megegyező — szokatlanul nagy — borravalót adott. Adakozását — derűt fakasztva — azzal indokolta, hogy amikor fiatalember volt, mint most a fia — aki negyediknek érkezett — városunkban járt iskolába. Mint akkori éhenkórász diák néhányszor pincérünk vendége volt, de fizetés helyett „Olajra lépett". Az adott pénzt tehát nem is borravalónak tekintette, hanem „adóssága" törlesztésének. Fiát pedig — akit felvettek az egyetemre, s apja nyomdokaiba lépett —, szíves figyelmébe ajánlotta. Mint látja, ez a bemutatott vendég is másként viselkedett mint a többi. De rá mégsem tudtam neheztelni. Az ön különcsége más. ön ebédjének és vacsorájának felszolgálását nemegyszer Tűzoltók versenye Jól felkészült csapatok nehogy „dörgedelmem" több megparancsolta. Pedig lehelegyen az elviselhetőnél — abba is hagyom. Az újságok is írják —amit magunk is vallunk —, hogy a vendéglátóipar! dolgozók feladata: a vendégek szolgálata. Vendégeink túlnyomó többsége ezt a „szolgálatot" természetesen helyes érzékkel különbözteti meg a szolgaiságtól. Tevékenységünkben az egyenlő rangú, a „dolgozó" rangot elnyerő emberek egymásra utaltságát látják, ami minket — érthetően — nagyon kielégít. tett volna „csak" megrendelni is. Higgye el: ugyanazt az adagot kapta volna. Ha bejön hozzánk és szót akar velünk váltani, azt füttyentéssel (!) jelzi még akkor is,, ha ott forgunk az asztala körül. Fizetés közben pedig egyszer olyasmit is mondott, hogy a vendéget a pénzéért úrként kell tisztelnünk. Nem tudom ezt, hogy érthette? Ügy vélem, ennyi mondanivalóval most nem maradhattam néma. Már csak azért ön viszont ebből a túlnyo- sem. mert merem remélni, kám, igyekezetem is hozzá- mó többségbői egyre inkább hogy ezzel emberi kapcsoiojárult. Aztán kicsit később megfeledkezett magáról: kötekedett, gorombáskodott, aminek oka — ne szépítsem —: többet ivott a kelleténél. Alig tudtuk csillapítani. Engedje meg: „jópofáskodva'; népművész zenekarunkat lebandázta, mert nem azt a zenét húzták, amit szeretett volna, és — honnan vette, hogy joga van hozzá? — sokak által becsült prímásunk önkényes „lefokozésával" ön akarta a prímás szerepét betölteni. Szóval tisztára kikészített minket, akik kiszolgálásában részt vettünk, akik felelősek vagyunk munkahelyünk rendjéért. Még szerencse, hogy most nem volt jelen az előbb említett hatósági személy, mert még „lerészegítésért" minket büntetett volna meg. Állapotát figyelembe véve biztosan nem tudta volna tisztázni, hogy ezúttal nem bennünk, hanem az ön „teherbírásában" volt a hiba. Szerencsére asztaltársasága segített megnyugtatásában. (Majdnem azt írtam: megfékezésében) De ugyebár azt már ők sem tudták megakadákl akar válni. S megmon- tokat nemesítek, dom őszintén, ezért én önt Csapláros Mihály Közlekedési balosotok Szeged és Séndorfalva között az esti órákban kivilágítatlan, kétfogatú lovas kocsival közlekedett Horváth Gyula Szeged, Körtöltés utca 50. szám alatti lakos. Mögötte haladt személygépkocsival György Sándor Szegőd, Tarján il». épület C. lépcsőház alatti lakos. A Jovas kocsit későn vette észtén és ittas állapota miatt, egy kanyarban elvesztette uralmát a gépjármű vezetése fölött, fának rohant, majd nekiszaladt a Földműves utca 18/B számú ház falának. A gépkocsi utasa volt Bozsák József Szeged, Tarján 620. épület és Faragó László Szeged, Hajnal utca 35. szám alatti lakos, akik sé re, és nekiütközött. György -rülést szenvedtek. A gépjárSándor sérülést szenvedett. Az anyagi kár mintegy 10 ezer forint. Szegeden, a Dorozsmai úton, a benzinkút előtt, tehergépkocsival közlekedve kerékpárost ütött el Ábrahám Türes László Szeged, Csillag utca 6. szám alatti lakos. A kerékpáros, Bárkányi Mártonná Kiskundorozsma, Mester utca 6. szám alatti lakos súlyos sérülést szenvedett. A csomagtartón utazó 5 éves fia könnyebben sérült. Ittas állapotban vezetett személygépkocsit Tóth László Szeged, Hattyastelap, Verseci utca 49. szám alatti lakos. Gyakorlatlansága íoiyműben keletkezett kár mintegy 25 ezer forint. Tóth László Június 19-én vizsgázott gyakorlati vezetésből, jogosítványt azonban még nem kapott. A rendőrség eljárást indított ellene. Vasárnap délelőtt Forráskút sportpályáján rendezték meg a Csongrád megyei önkéntes, vállalati és állami tűzoltók együttes versenyét. A bemutatón részt vett Tóth Szilveszterné, az MSZMP KB tagja, Zákányszék tanácselnöke, Drozdik Sándor őrnagy, a BM Tűzoltóság Országos Parancsnokságának képviselője is. A versenyen képviseltették magukat a megyéből városi és járási pártbizottságok, tanácsok, üzemek és intézmények. Csete György alezredes, a Csongrád megyei Tűzrendészetl Parancsnokság vezetőjének megnyitó szavai után dr. Bozó Sándor, a Csongrád megyei tanács vb titkára mondott beszédet. Méltatta az önkéntes, a vállalati és az állami tűzoltók összehangolt munkáját. Hangsúlyozta, hogy az állami tűzoltóság mellett Csongrád megyében közel ötezer önkéntes és vállalati tűzoltó tevékenykedik eredményesen. A jövő feladata azonban, hogy soraikba minél több fiatal lépjen. Aratás előtt állunk, Csongrád megyében közel százezer hektár gabona betakarítását kell megvédeni a tűzkártól. A versenyben együttesen közel háromszáz tűzoltó vett részt. A csapatok kitűnő felkészültségről tanúskodtak. A községi önkéntes tűzoltókversenyében szerepelt Pusztamérges, Arpádhalom, Rúzsa, Zsombó, Mindszent, Forráskút, Ferencszállás csapata, Rúzsáról leánycsapat is. A vállalati tűzoltók sorában volt a szegedi kenderfonógyár, a Szegedi Ruhagyár, az eperjesi kendergyár, a József Attila Tudományegyetem, a HODIKÖT II. sz. telepének csapata, közöttük több női csapat is. Az állami tűzoltóságokat szegedi és makói rajok képviselték. A versenyszámok között szerepelt gépjármű- és 800-as, illetve 400-as kismotorfecskendő szerelése, 4 x 100 méteres váltófűtés, akadályon áthaladás, ügyességi számok stb. A versenyben tovább jutott a Pécsett megrendezendő A csapatok versenyében minden másodperc számit Szajkó Béla felvételei Nagy erejű vízsugárral kfizdötték le a feltételezett tűzet országos elődöntőbe a vállalati tűzoltók közül a szegedi kenderfonógyár férfi és női, a Szegedi Ruhagyár férfi és a HODIKÖT II. sz telepének női csapata. A községi önkéntes tűzoltók közül az árpádhalmi férfi, a rúzsai női, a zsomból férfi és fiú, a forráskút! férfi, a ferencszállásl fiú és a rúzsai leánycsapat jutott tovább. Az állami tűzoltóságokat a megyei válogatott képviseli majd Pécsett. Németh László: Széchenyi A „Vásárhelyi trilógia" el- Adám Ottó rendezésében szenvedélyeket, Széchenyljéső drámája volt a Széchenyi, a „televízió színpadára" ke- nek zsenire valló pszicholó1946-ban született, alig né- rült most a dráma, hiszen giai és logikai játékai (amehány hét kellett a megírá- éppen csak a legszüksége- lyek sohasem öncélúak, hasához. Bár az 1942-ben ki- sebb „tévésítést" végezték el nem egy nagy ember teljes adott Széchenyi-tanulmány rajta. Akár a színházi füg- kitárulkozásának állomásai), idején már látta az író a gönyt, úgy alkalmazta a ren- kitűnően érvényesülhettek drámatémát, a párhetes fe- dező a kivilágosodott, üres kameraközeiből. Plasztika, szült munkát más élmények képernyőt, még a szünet is sabbá váltak a lélektani és a követelték: „a Döbling—Vá- a felvonások közé iktatódott, gondolati folyamatok, amesárheiy párhuzam s a szíve- a díszlet meglodása, vállásai, lyekben az igazság kimondámet körülfolyó félelem kel- a szereplők feladata is a sának kényszere mindig győszínházi előadásjelleget erősítette. A főszerepet a Nemzeti Színház felújításának lett hozzá". Az „igazságszeretet ZiTSm LtV Széchenyije, Bessenyei Fedrámlnt az műben — nem nehéz felfe dezni a szerző valóságos, személyes sorsfordulólt, dilemmáit, töprengéseit és állásfoglalásait, amelyek mindazonáltal csak színezik, árnyalják a darabot — szükségszerűen, A Németh Lászlónál szokatlan történeti hűségű renc kapta. Tévészerűvé a kézenfekvő, de csak kamerák zedelmes a körülményeken. S ezek a folyamatok feltárjók a hallgatni nem tudó ember vívódásait és legmélyebb világát. Bessenyei partnereket is segítségével megvalósítható kapott a többi színészben, el megoldás tette, amely az ar- sősorban Haumann Péterben. cokat, a mlmikus mozgásokat engedi láttatni. Nyilvánvalóan, mint az egyetlen reális, és művészileg is a legmértékben több értéket hordozó feldől, színdarab 8°zásmód kapott megint Goldmark doktornak a sze. rep szerint is partnernak kell lennie, hogyan lehetne különben figyelemre érdemes Széchenyi-elleniéi? Az volt Haumann alakítása szenemzeti-történelmi és általá- elfinyt ez. a televíziós módnos emberi kérdéseket taglal, szer- melyet a leggyakrab- rlnt Is. Hidegvérű agytröszt, és értékeket mérlegel. Ezt a ban klasszikusok bemutatóin a megtestesült, szenvtelen tartalmi, intellektuális gazdagságot és az érzelmi mélységeket is sikerült megéreztetni és felfedni a tévéváltozatban. Korszerűsített gyár Hétfőtől kezdve üzemsze- a korszerűsítésére. Az eddirűen termel a korszerűsített gitől eltérő, korszerű technoNagykanizsai Téglagyár. A lógia lehetővé teszi, hogy Somogy—Zala megyei Tégla- kis méretű téglából az eddiés Cserépipari Vállalat mint- ginek több mint a kétszereegy 7o millió forintot költött sét állítsák elő. alkalmaznak. Mert egészen logikai erő és érték. Némabiztos, nem lehet megcson- thy Ferenc Lonovtcs érsek kítani Németh László drá- szerepében visszaíogottságámai nyelvét annak a vészé- val, szótlan pillantásainak lye nélkül, hogy a beavatko- erejével, Gyenge Árpád meg zás ne tenné tönkre az egész éppen az „inasszerű" mozgádarabot. Nem lehet rövidíte- sokkal vált partnerré. Körni, sűríteni, tömöríteni, ha mendl János (Görgen főorminden szónak funkciója vos), Basilldes Zoltán (látovan, ha a szöveg amúgy is gató), Szénást Ernő (Kiss tömör és intenzív. És ha Márton titkár) is azt szolgáiBessenyei Ferenc már tudja, ták, hogy a televízió az „író milyen árnyalásai fejezik ki szerint való" drámát tudjon a mondatok legjobban a be- bemutatni, léjük zsúfolt gondolatokat éa fi. E. / <