Délmagyarország, 1975. június (65. évfolyam, 127-151. szám)

1975-06-22 / 145. szám

2 i Vasárnap, 1975. Június 11. KfíH DM Olajmezők lovagjai A Föld d) olajlclöhelyet Újsághírt Nigéria nemzeti kőolaj vállalata hozzákezdett a part menti kontinentális talapzatban levő kőolajlelőhely feltárásához és kiaknázásához. Ezzel korábban nyugati monopóliumok foglalkoztak. A nigériai bányászati minisztérium képviselője közölte, hogy az országban két kőolajlepárló-üzemet ls építenek. — Az OPAB olajtársaság szóvivője Stockholmban bejelentette, hogy a napokban Gotland szigetén jelentős olajlelőhelyet tárt fel. A kút az első két napon 20 ezer liter kőolajat szolgáltatott. A legutóbbi másfél évben kibontakozott olajválság nagy lökést adott a tudománynak és a technikának. Sok országban hozzákezdtek a víz-, a szél- és a napenergia hasznosítását célzó kutatásokhoz. Fokozott mértékben folytatódott a hasadóanyagok felhasználása ipari célokra. Ezzel egyidóben sok helyen hozzáláttak vagy erőltetett ütemben folytatják az olaj kutatásét, új lelőhelyek feltárását. Másfél év alatt húsznál több országban találtak olyan menynyiségben olajat, amely már alkalmas kereskedelmi hasznosításra. Egyes ipari szakemberek becslése szerint e legutóbbi időszak felfedezései 30 milliárd hordónyi mennyiséggel növelték a világ ismert olajtartalékait. Ázsia: a leggazdagabb Ha hinni lehet a hírügynökségi jelentéseknek, az új felfedezések elég nagy része Ázsiában található. Lázas kutatások után Malaysiában két olajmezőre bukkantak. Biztató hírek érkeztek Dél-Vietnamból is, éppen a tengerparti sávból, ahonnan még nem is olyan régen nagyarányú hadműveletekről érkeztek jelentések. Ez utóbbi helyen a Mobil Oil végezte a fúrásokat, de aligha kétséges: eredményeit nem fogja élvezni. Az olajban gazdag Indonézia reméli, hogy Borneo és Új-Guinea távoli helyein eredményes kutatások segítségével az ország 1980-ra naponta 2 millió hordó olajat termel majd. Indiában a nemrégiben még évi 7 millió hordós olajtermelést 1976-ra meg akarják tízszerezni. Nyugati jelentések szerint az ázsiai földrészen főleg Kína előtt állnak nagy olajfeltárási lehetőségek. Peking adatokkal nem szolgál, de egyes nyugati források szerint 1980-ra Kína elérheti a napi 8—10 millió hordót. Európa: a tengerre tekint Nyugat-Európa 4 hagyományosan szegény olajban. Az új kutatások sem az NSZK-ban, sem Francia-"; sem Spanyolországban nem vezettek eredményre. Olaszországban azonban, Milánó mellett állítólag van remény kisebb olajfeltárásra. Az Északi-tengerben viszont hetenként bukkannak új olajlelőhelyekre és ez Norvéglát, esetleg Angliát is a nyolcvanas évekre olajat exportáló országgá teheti. A kelet-európai országok közül a Szovjetunió a legnagyobb olajtermelő. Nagyrészt az ország Urálon túli lelőhelyein nagymértékben növekszik a kitermelés. Észak-Amerika: még mindig Alaszka! Az Egyesült Államokban az alaszkai új olajmezők 1980-ra várhatóan naponta 2 millió hordó olajat adnak. Egyes szakértők nagy reményeket fűznek a kaliforniai partok mentén állítólag húzódó nagy tartalékokhoz, amelyek szerintük kb. 23 milliárd hordónyi olajat és 16 trillió köbláb földgázt rejtenek magukban. Az eddig is önellátó Kanadában a kormányzat most egymilliárd dolláros beruházással kívánja előmozdítani a 300 milliárd hordónyira becsült albertai olajmezők kiaknázását. Mexikóban az állami olajtársaság a déli lelőhelyek felfedezésével 1976-ban elérheti a napi 900 ezer hordó olajtermelést. Dél-Amerika Trinidad előretört Csalódások után Brazília most reméli, hogy a jelenlegi minimális termelést új olajkútjaival felemelheti és megtermelheti szükségletének a felét. Trinidad szigetállam röviddel ezelőtt zárkózott fel a földrész második helyére, megelőzve Equadort. Venezuela pedig az Orinoco közeiében újabb mezők kiaknázásával növeli vitathatatlan előnyét. Szakértők szerint Peru az Amazonas mentén számottevő lelőhelyekre bukkant. Afrika: Nigéria vezet A fekete-afrikai legnagyobb olajtermelő, Nigéria a múlt két évben napi 2,4 millió hordóra növelte a termelését. Növekszik Zaire olajfeltárása és biztatók a kilátások Angliában is. Z. X. Sétautak a parkerdőben természet Egyre gyakrabban hallunk, vagy olvasunk parkerdők átadásáról, egyes területek nemzeti parkká nyilvánításáról. Vajon mit jelentenek nekünk ezek a hírek? A nemzeti parkban hazánk egy-egy szép, jellegzetes táját, növény- és állatvilágát igyekszünk megmenteni az utókor számára. Ilyen terület például a sokak által jól ismert Hortobágy, Bugac. Nemrégiben a Bükk hegység nagy részét ls védetté nyilvánították. Már ennek a jegyében készült él a Szalajka-völgyi szabadtéri múzeum, ahol a látogatók tanulmányozhatják a vízierővel hajtott fűrésztelepet, a régi kovácsműhelyt, valamint a szén- és mészégető boksákat A parkerdőket az Illetékes erdőgazdaságok alakítják ki saját területeiken. Ezeknek az a rendeltetése, hogy kényelmes, kulturált pihenést biztosítsanak a kirándulóknak. A szennyezett levegőjű, zajos városokból egyre többen „menekülnek" ki a természetbe. Sajnos, nem mindenki bírja egyformán az erdőt, a hegyhátat járni. Ezért egy-egy szép fekvésű részhez, vízeséshez túrautakat építenek. A sétányok mellett padokat, fából ácsolt asztalokat helyeznek el, máshol pihenőket építenek, tűzrakó helyekkel, a hosszabb túravonalakon pedig esőházakat állítanak fel, A sétányokon kívül vannak tanösvények is. Ezeken végighaladva megismerhetjük a környező erdők fáit, felhasználhatóságát és természetesen az itt élő madár- és állatvilágot is. Ilyen tanösvényt találunk például a börzsönyi parkerdőben Nagymaros és Királyrét környékén, vagy a sárvári városi erdőben. A parkerdőkben új színfoltot jelentenek az erdei sportpályák, amelyek tornagyakorlatokat ajánlanak a felfrissülésre, kondícióerősítésre. Az erdőgazdaságok dolgozói — egyéb feladataik mellett — fáradságos, nehéz munkával alakítják ki a parkerdőket, nemegyszer fiatalok, úttörők, gyári dolgozók, turisták segítségével. Ezeknek a nagyértékű létesítményeknek a hasznát mi magunk élvezzük, ne rongáljuk hát, hanem óvjuk és Igyekezzünk fontosságát másokkal is megértetni. Y SZATHMARY TAMÁS Mennyit a jeles? Előny-e fővárosi vagy legalábbis nagyvárosi diáknak lenni? Szükségképpen többet és Jobban tanul-e a diák, ha jósorsa városi Iskolába veti? Es minden tárgyból egyformán? Mindig is kételkedtem az ilyen kérdésekre egyöntetű igennel felelő nézetekben. Ellene szólt ugyanis a tanári személyiség szerepéről szerzett tapasztalataimnak. Láttam már, miként teremt egy-egy kiváló pedagógus oázist a sivatagban is, s az ellenkezőjére is akadt példa. Jól fölszerelt, ultramodern iskolában is lehet hatástalanul tanítani, elvégre a tanítás nem nagyipari termelés. Szűkebb körben, lélektől lélekig ívelő közelben olykor hatásosabb a szó. S ha egy vidéki iskolának jó könyvtára van, az elmélyülés lehetősége is nagyobb, mint a hajszoltabb nagyvárosi élettempó időt és gondolatot dekoncentráló sodrában. . Ilyen, évek óta fejemben forgatott gondolatok után kaptam meg a Felsőoktatási Pedagógiai Kutatóközpont kiadványát, A gimnáziumok hatékonyságának regionális különbségei a felvételi tárgyak tükrében cítnű munkát, melyet Bak Erzsébet és dr. Rétvári László állítottak össze, és amely az 1968 és 1971 közötti négy év adatait összehasonlítva vizsgálja a történelem, a matematika és a fizika tárgykörében, összevetve az iskolai osztályzat és a felvételi vizsga eredményét. A választás azért esett e három tárgyra, mert ezek a leggyakoribb, a legtöbb felsőoktatási fórumon előforduló felvételi tárgyak. Kétségtelen, hogy a középiskolai oktatás hatékonyságát nem lehet csupán azon mérni, hogy a passzív és az aktív pontszám mennyire esik egybe a jelentkezőknél, még azon sem, hogy az adott iskola diákjainak hány százaléka kopogtat felsőok. tatás kapuin és mekkora a felvettek aránya; ám bizonyos, hogy ezek az adatok rendkívül sokat árulnak el az iskoláról, egybehangzó adatok esetén egész tájegységek, városrészek tanintézeteiről, A vizsgálat az ország 365 gimnáziumára terjedt ki, ezek között olyan vegyes típusú iskolákra is, ahol a gimnáziumok mellett szakközépiskolai osztályok is működnek. (Tisztán szakközépiskola nem került elemzésre, mivel a tapasztalatok alapján a gimnázium a felsőoktatás bázisa.) A 365 középiskola 224 településen helyezkedik el. Az orszáér A VILÁG KŐOLAJTERMELÉSE (MILLIÓ TONNÁBAN) & Európa 3 • < Afrika Amerika Óceánia N B •6 Sö ÍN Hm < 09 5 1960 1965 1971 231 364 539 384 600 t 178 18 139 366 763 898 f-07* í B0 1 396 2 001 3171 193 316 490 475 527 637 gos áttekintés adatalt részletes táblázatok közlik. A kiadvány szerkesztői kimagasló eredménynek azt tekintik, ha a gimnáziumból hozott osztályzat 85 (vagy magasabb) százalékban közelíti meg a felvételi pontszámot; gyengének viszont az 55 százalékon aluli megközelítést minősítik. Meglepő eredményt a történelem osztályzatok vizsgálata hoz: vezet a vidék. Kiemelkednek Nyíregyháza iskolái, élen jár Sárospatak, Debrecen, Sopron, Pápa, Ajka; de még olyan kisebb települések iskolái is, mint Kisvárda, Nagyecsed, Hajdúböszörmény, Berettyóújfalu, Püspökladány stb. Budapesten viszont mindössze öt gimnázium haladja meg a 70 százalék fölötti helyezést és egyedül a szerb—horvát nyelvű éri el a 84 százalékot. A matematika terén épp ellentétes a helyzet. E tárgyakból országosan kb. kétszerannyian felvételiznek, mint történelemből, viszont sokkal alacsonyabb pontszámmal. A matematika—fizika terén Budapest vezet, ott is messze kiugró ereménnyel a VIII. kerület, ahol egy Iskola eléri a 100 százalékos egyezést, kettő pedig a 90 százalékost. De igen magas eredményt ért el a XI., a II., a XIII., az V. és a XIV. kerület néhány iskolája is. A vidékiek közül 93,6 százalékkal az országos második helyet a debreceni egyetem gyakorló Iskolája tartja. A kiadvány a gyenge eredményt elért Iskolákat is említi. Szétszórtságuk miatt nehéz volna a területi elhelyezkedésből következtetéseket levonni: iparvárosok és községek neve egyaránt előfordul említésükkor. A körülmények csupán a fővárost övező agglomerációs zóna nagyon alacsony eredményeit magyarázzák. (A fővárosba bejáró szülők, a fővárosból kijáró pedagógusok között a gyerekek magukra maradnak.) Kivétel ebben a zónában is akad: a csepeli Jedlik Ányos gimnázium 81 százalékos eredményével. A számok vallanak a diákok továbbtanulási hajlandóságáról is. Budapest jelentkezőinek sokaságával messze meghaladja az országos átlagot, utána a Tiszántúlon Szabolcs-Szatmár, a Dunántúlon Somogy és Zala megye, valamint Szombathely, Sopron, Pápa, Esztergom diákjai jelentkeznek a legnagyobb arányban. Feltűnő, hogy Szabolcs-Szatmár fiatalsága mennyivel tanulnivágyóbb, mint pl. Békés és Csongrád megyéé. Különösen a felső Tiszavidéken (Mátészalka, Nyírbátor, Vásárosnamény, Kisvárda) mutatkozik erős szellemi elevenség. Mivel a vizsgálat négy évet fog át, az esetleges színvonalhullámzás áttekintésére is módot adott. Eszerint azok az iskolák, amelyek gimnáziumok voltak és maradtak, egyenletesen tartották színvonalukat, ám a folyamatosan szakközépiskolává alakítottaknál mindhárom tárgyban (és az összpontszámban is) romlottak az eredmények, csökkentvén a diákok felvételi esélyeit. A szűkszavú, csak számokban bővelkedő kis kiadvány megannyi új kérdés felé nyit ajtót Különösen egy, a matematikafizika vizsgáztatással kapcsolatos kérdés látszik felettébb kézenfekvőnek: ha a felvételi eredmény és az iskolai osztályzat csak a néhány legkiválóbb iskola diákjainál közelít egymáshoz, máshol viszont gyakori az 50—70 százalékos különbség, holott a jelentkezők mind négyes-ötös osztályzattal indulnak a gimnáziumból, akkor a két intézmény követelményrendszerében is, vizsgamódszerében is erős eltérésnek kell lennie; JIOZÖKY ÉVA