Délmagyarország, 1975. június (65. évfolyam, 127-151. szám)

1975-06-03 / 128. szám

Szerda, 1975. június 4. 5 Kobayashi Ken-Ichiro koncertje Kinek-kinek a zene, a különlegesnek kínálkozó élmény, vagy a hírnév vonzása, a látvány felhajtó ereje adott kedvet a vasárnap délelötthöz. Mindenesetre a meleg júniusi utószezonra kicsúszott filharmóniai évadzárót enyhén szólva sem a máskor szokásos mérsékelt ház várta a színházban. (A publikum alapos statikai próbának vetette alá az épületet, most aztán lehet majd állagát felülvizsgálni.) Kobayashi Ken-Ichiro dirigálta a budapesti MÁV szimfonikusokat. A magyar televízió nagy fölfedezettje, a japán csodakarmester romantikus műsort hozott. Mendelssohn Hebridák nyitánya egy hónap alatt másodszor hangzott föl ezen a pódiumon, Csajkovszkij utolsó nagy szimfonikus hitvallása, a halála előtti héten, 1893 novemberében Pétervárott bemutatott VI. (Patetikus) szimfónia zárta a programot. Közben pedig Fellegi Ádám Gershwin Zongoraversenyét játszotta, melyet a szerző tolmácsolásában tartottak keresztvíz alá 1925ben, a New York-i Carnegie Hallban. És a ráadás, ahol Kobayashi Ken-Ichiro megmutatta, nemcsak tudja, de érzi is, mi ragadta meg Brahms fantáziáját a magyar táncokból. Szezonzáróra soha jobb propagandát a muzsikának. Az emlékezetes televíziós verseny óta hazánkba szerződött japán fiatalember hi-^ bátlan zenei anyanyelvét és" fölényes technikai tudását csillogtatta, igazi koncerthangulatot teremtett. Nem ünnepelteti magát: tehát ünneplik. Rokonszenvesen maga tapsolja ki a szólistát, a produkciók végén fölállítja együttesét, nem hivalkodik elébük, csupán a legvégére marad egyedül az elárvult koncertdobogón, körbe mutatva az üres pultokra, állványokra — az élmény kollektív, a siker közös. (Valahogy úgy, mint néhány hónapja Arnold Katz emelte föl a tomboló közönségnek — Bartók partitúráját.) Ezek persze külsőséges, bár nem mellőzhető tényezők. A lényegiek viszont: tökéletes memória, a művek beható ismerete, mely kottasegítség nélkül a muzsikára, együttesére koncentrálja a karmester figyelmét. Szuggesztivitás; mely a hallgatót végig feszült állapotban tartja, hogy ne vesszenek el számára a zene legrejtettebb kincsei sem. Stiláris biztonság: ahogyan a lényegi mozzanatokban, a zene karakterében, ritmikai és hangzásvilágában elkülönül Mendelssohn és Csajkovszkij Gershwintől, a romantika pátosza a dzsesszes töltésű amerikai szimfonikus kolorittól. Kobayashi Ken-Ichiro megéli, újraéli a muzsikát. Minden mozdulata, rezdülése abból táplálkozik, vibráló egyéniségének sajátos varázsa magával ragadja zenésztársait és a közönséget. Különösen föltűnt a versenymű során, milyen közvetlen, bensőséges kapcsolatot tud teremteni a szólistával is. Fellegi Ádámmal, akiről ismét megtudtuk, otthonosan mozog, ösztönösen tájékozódik századunk zenéjében. X. L Hírverés a dzsessznek A vasárnap hajnalba nyúló örömzenével befejeződött a kétnapos szegedi dzsessztalálkozó. A rendezőket — a rádiót és a szegedi ifjúsági házat — a múlt évi dzsessznapok közönségsikere bátorította, merjék vállalni a kockázatot, s az idei koncerteket az 1500 embert befogadó Sportcsarnokban tartsák. Nem is olyan régen még a Bartók művelődési központ is elég tágasnak bizonyult, most — mindkét estén — ezres közönség vett részt a bemutatókon. A dzsessznapokon közel hatvan zenész — tíz együttes, köztük két külföldi — vett részt. Először a modern dzsessz képviselői léptek pódiumra: a svingtől a rockon keresztül a free dzsesszig, a műfaj számtalan változatát mutatták be. (Csak azt sajnáljuk, hogy az országszerte, s külföldön is ismert szegedi Vági együttessel nem találkozhattunk.) Az évek óta működő, jól összeszokott, egyenletesen fejlődő Deákbigband nyitotta meg a sort. Másodikként Deseö Csaba együttesét hallhattuk: a zenekar vezetőjének szólói — elektromos brácsán játszott — mindannyiszor tapsra ragadtatták a közönséget. Deseő Csabának és a virtuóz módon, egyéni stílusban, zenélő Szakcsi Lakatos Bélának külön érdeme, hogy vállalkoztak a fiatal, kezdő zenészek tanítására, foglalkoztatására. A péntek esti műsor egyik legjobb produkcióját a Csík—Fogarassy hammond szettől hallottuk: érdekes, hammond-zongoradob kombinációjuk a szakmabeliek és a közönség elismerését egyaránt kiváltotta. Hol van már a hiedelem, hogy a dzsessznek nincs közönsége. Néhány éve a dixieland felett is meghúzták a vészharangot, szombaton este megbizonyosodhattunk, alaptalanul. A hosszú ideig hiányzó dixilend ismét népszerű lett. Ezúttal öt zenekar, köztük egy varsói és egy prágai együttes állt közönség elé, jó alkalom kínálkozott az összehasonlításra. Benkóékat a legjobbak között kell említenünk: rendkívül atmoszférateremtő erővel rendelkeznek, rutinos, egységes produkciót mutattak be. A budapesti Dixilend Apostolai együttes szegedi fellépése bemutatkozásnak számít, s nem is akármilyennek. Balogh Károly pozanszólói messze kiemelkedtek a mezőnyből. A hazai pályán szereplő Molnár Dixilend a tőle megszokott, magas színvonalon játszott. Különösen Molnár Gyula gyönyörű, tiszta klarinétszólóit és Garai Márta energikus zongorajátékát, vonzó, jellegzetes énekhangját kell kiemelni. A varsói Gold Washboardtói — európai hírnevéhez méltóan — ötletes hangszerelésű, mesteri fokon megszólaltatott összeállítást hallottunk. Hasonlóan nagy sikerrel szerepelt a prágai Metropolitan Dixilend. A játékukra jellemző precizitás, kidolgozottság nem gátolta őket abban, hogy félszemmel időnként a közönségre sandítsanak, s annak a kívánságát is kielégítsék. Kiss Imre, a rádió dzsessz zenei osztályának szerkesztője szerint Szegeden minden lehetőség adott, ami a jó dzsesszlalálkozóhoz szükséges: ideális koncertterem és érdeklődő, zeneszerető közönség. b. Zs. Díjkiosztás Tegnap Szegeden, a művelődésügyi és módszertani központ klubjában ünnepélyesen kiosztották az 1974/75. tanévre meghirdetett megyei pedagógus alkotó pályázatok díjait. A pályázatra 104, jeligés pályamunka érkezett. A dijakat Müller Józsefné, a megyei tanács vb művelődésügyi osztályának vezetője nyújtotta át a nyerteseknek. I. dijat (4 ezer Ft) kapott: dr. Pintér Lajosné (Szeged, JATE Ságvári Endre Gyakorló Gimnázium, tanár és dr. Révész Béla (Szeged, Juhász Gyula Tanárképző Főiskola I. sz. Gyakorló Általános Iskola, tanár). II. dijat (3 ezer Ft) kapott: Fehér József (Csongrád, Batsányi János Gimnázium, tanár), Juhart Lászlóné (Üllés, általános Iskola, tanitó), Dudás Zoltánné (Szeged, 600. sz. Ipari Szakmunkásképző Intézet, tanár), Gát László (Csongrád, Szíéchenyi úti Általános Iskola, igazgatóhelyettes). III. díjat (2 ezer Ft) kapott: Magyar Pálné és Rózsa Dezsőné (Bordány, általános iskola, tanító), dr. Szucsán Sándorné (Szentes, Köztársaság téri Általános Iskola, tanító), dr. Perneki Mihály levéltáros és Simon Erzsébet főelőadó (Szeged, Csongrád megyei Levéltár és Csongrád megyei tanács művelődésügyi osztálya), Budai Istvánné (Szeged, Ságvári Endre Gyakorló Általános Iskola, tanár). A Pedagógusok Szakszervezete Csongrád megyei Bizottságának 2 ezer forintos különdíját kapta Veres Ferenc (Ásotthalom, általános iskola, tanító), a TIT Csongrád megyei Szervezetének 2 ezer forintos különdíját kapta Márki Antalné (Szeged, Ságvári Endre Gyakorló Általános Iskola, tanító). Huszonhármán pénzjutalomban részesültek. A díjazott dolgozatok a korszerű oktató-nevelő munka kérdéseit, a közösségi nevelés problémáit és az anyanyelv tanításának összefüggését tárgyalják. Megszűnt vasútvonal Vasárnap az új menetrend életbelépésével megszűnt a Sárvár—Zalabér közötti 40 kilométer hosszú vasútvonal, amit az utóbbi időben egyre kevesebben vették igénybe. A megszűnt vasútvonal személy- és áruforgalmát ezután közúton bonyolítják le. A SZABADSÁG HAJNALÁN Három évtized távlatába néztek azok a derékhadbeli férfiak és nők, akik a felszabadulás esztendejében voltak 18—20 éves MADISZ-fiatalok Petőfitelepen, és most újra találkoztak. Kit hova. merre sodort a sors? Ki esett ki a sorból, ki-ki hogyan adhat számot életútjáról, a szabadság mellett tett esküről, amelynek tanúi a fényes szelek voltak. Jöttek, jöttek messziről, az ország más tájidról is, hogy a Szegeden maradtakkal haza találjanak egymás karjaiban, ölelésben. Legtöbbjük, nagyanya, nagyapa már, őszbe borult hajjal, de még fiatalosan. A Kis-Kőrössy Halászcsárda Tiszapartra néző hosszú, fehér asztalai mellett se vége, se hossza nem volt az emlékezéseknek. ök azok, akik a háború alatt jegyre ehettek csak cukrot, zsírt, kenyeret; ők azok, akik a periférián éltek, és a két kezük munkájával keresték meg a kenyerüket tizenévesen. Amikor pedig élni lehetett a szabadsággal, őket nem kellett arra tanítani, hol a helyük: apjuk nyomdokain haladva csakis elöl, a kommunisták soraiban. A szabadság hajnalán közülük kerültek ki a szinte gyerekarcú próbarendőrök, akik az idősebb munkásoktól tanulták meg üldözni az ellenséget, hatalomra segíteni a dolgozó népet. A külváNÉVSOR- rosokból OLVASÁS Szeged utcáira spekulánsok ellen. Szét kellett csapni a mulatók kártyaasztalain, ahol arany és drágakő volt a tét, kint pedig dühöngött az infláció. Több millió pengőbe került egy tojás. Ma már természetes, hogy fakultatív az iskolai vallásoktatás. Akkor vihart kevert belőle a reakció, s a harcból kivették részüket a MADISZ-fiatalok, petőfitelepiek, móravárosiak, alsó- és felsővárosiak. Nyilvános vitaestjeiken olyan szónokaik voltak, mint Komócsin Zoltán, Szirmai István, Hollós Ervin. A sokpártú hazában csak a kommunistáknak volt országépítő programjuk, s őket követni egyet jelentett a szabadsággal, a biztos jövővel. Ilyen és ehhez hasonló emlékek buzogtak fel most azok szavaiból, akik harminc esztendő után számba vették soraikat. A-tól Z-ig névsort olvasott a volt kultúrfelelős, mint régen, Külüs Sándor, csak most mégis másképpen. Fiúk és lányok, akik akkor még csak jegyben jártak, most például így szerepeltek: Bödő Szilveszter és neje Tóth Ilona; Kendrusz Ferenc és felesége Kalmár Gizella; Fodor József és neje Mózes Anna. — Jeleni — mondták hangosan és álltak fel egymás mellett, a többiek pedig tapssal köszöntötték őket. S így ment ez végig, felolvasva a távollevők nevét is. ment akkor a fiatalság, tüntetni a belső ellenség és a Közlekedési balesetek Halálos kimenetelű közlekedési baleset történt Mórahalmon, a Szegedi és a Felszabadulás utca kereszteződésében. Kószó István, Mórahalom, VII. kerület 25. szám alatti lakos kétfogatú lovaskocsival közlekedett, és nem adott elsőbbséget egy teherautónak. összeütköztek. A kocsin utazó özv. Szécsi Józsefné 64 éves, Mórahalom, Petőfi utca 26. szám alatti lakos olyan súlyosan sérült, hogy a helyszínen meghalt. A lovaskocsi hajtója, aki ittas volt, súlyos sérülést szenvedett. Ittasan közlekedett segédmotor-kerékpárral Horváth István, Szeged, Radnóti utca 9. szám alatti lakos. Az Odesszai körúton előzés után felszaladt az autóbuszmegállóba és felborult. Súlyos sérülést szenvedett. Vezetői engedélyét bevonták, és eljárást indítottak ellene. Szeged és Szőreg között személygépkocsival közlekedett Teleki József, Makó, Szemere utca 13. szám alatti lakos. Gyorshajtás, illetve hirtelen fékezés miatt kanyarban útpadkára szaladt, oszlopnak ütközött, majd az árokba csúszott a gépjárművel. A kocsi utasai közül ketten könnyebben sérültek. Műszaki hiba miatt fának ütközött személygépkocsival Szegeden, a Gogol utcában Fődi Zoltán, Szeged, Repülőtér I. épület 10. szám alatti lakos. Súlyos sérülést szenvedett, a gépkocsiban utazó Fődi Béláné, lakik ugyanott. Az anyagi kár jelentős. Ifjúmunkás napok Harmadszor rendezték meg Győrött, nagy sikerrel és nagy érdeklődés közepette, az ifjúmunkás napokat. A május 12-én kezdődött gazdag rendezvénysorozat vasárnap befejeződött. szeres nagyapa, pedig alig van túl még az öt ikszen. Dr. Prágai Géza klinikai adjunktus és felesége, Császár Ilona Drezdából szinte egyhuzamban tették meg az utat, hogy a találkozóról, a baráti ölelésről le ne késsenek. „HA SZOBA JÖVÖK..." — Sorai nKÉRDÉSEK, kon végigVALASZOK nézve, ahogy így együtt vagyunk — mondotta üdvözlő szavaiban dr. Vincze Zoltán —, tiszta szívvel mondhatjuk, hogy a hatalom igazán a nép kezébe került. Nálunk munkásnak lenni társadalmi rangot jelent. Vannak közöttünk orvosok. tanárok, vállalati igazgatók, rendőrtisztek, tanácsi vezetők Kossuth-díjas és vezérőrnagy — a munkások fiaiból, lányaiból, akik harminc esztendővel ezelőtt együtt indultak el hazát foglalni, jövőt formálni. A MADISZ-vitaestek és -tanácskozások jegyzőkönyvvezetője, Szűcsné Veszeli Julira mindannyian emlékeztek már csak azért is, mert tudták róla, hogy árva volt. Apját elnyelte a háború, anyját betegség vitte el. — Julikám, szinte semmit sem változtál! — ölelte meg Oláh János, a Mezőhegyes! Állami Gazdaság Kossuthdíjas nyugdíjas igazgatója. S aztán szinte záporoztak a kérdések, válaszok, minél többet megtudni egymás életéről. Szűcsnének egy lánya és egy fia van, akik nálánál többre vitték. Lánya főiskolás, fia technikus. Oláh János három fiút és egy lányt nevelj most pedig már kéfe A petőfitelepi Magyar Demokratikus Ifjúsági Szövetség volt tagjai azóta sem felejtették el a szervező munkát Kiss Imréné Nagy Ilona, dr. Kerepesi József, Takó Tivadar, Farkas Mihály és a többiek több hónapon át készítették elő a mostani találkozót : leveleztek, üzentek, telefonáltak, hogy senki se maradjon ki a meghívásból. Voltak, akiket betegség tartott távol . Dr. Ladvánszki Károly vezérőrnagy egy Karlovy Vary-i szanatóriumból küldött levelet. Azt írta: „Távollétem csak fizikai, gonr dolatban szívvel-lélekkel veletek vagyok." Bálint Lászlóné Rehák Ilona balatonfüredi szanatóriumból küldött üzenetet. Lévai Ferenc külföldről táviratozott. „Ha szóba jövök köztetek — írta —, tudjátok meg rólam: kicsit megderesedtem és nem vagyok már karcsú sem. ellenben kétszeres nagyapa Egy gépesített egység párttitkára voltam két évtizeden át, s mint alezredes mentem nyugdíjba. Barátaim, csókollak, ölellek benneteket!" A találkozások öröme sokak szemébe csalt könnyet. Váci Mihály Még nem elég című verse, amelyet Szűcs András, a Szegedi Nemzeti Színház tagja, a színház KISZ-szervezetének titkára szavalt el, szintén emlékeztette őket ifjúságukra, a nagy tettek, a teljes élet vállalására. Az egykori MADISZ-fiatalok örömében osztozott dr. Dékány Klára, a KISZ Szeged városi bizottságának első titkára is. Ahogy most a KISZ a lövő várományosa, annak idején ugyanez volt a zömében munkásfiatalokból álló MADISZ is a pártnak. Akik most együtt voltak, mintegy 120-an, sűrűn emlegették a távollevőket, akiket legközelebb húsz év múlva szeretnének maguk között látni. Akkor is lesa. névsor, nevetés, vidám emlékezés és mindannyiukra számítanak. Amikor most az elfogódottság feloldódott, az „öreg" fiatalok közül valaki belekezdett a „Hegyek-völgyek között zakatol a vonat" kezdetű táncos játék éneklésébe. Percek múlva mindenki énekbe fogott, táncra kelt. Zakatolásuktól szinte zengett a Tisza-part, felidézve elszállt ifjúságukat, amely szép volt a nehéz esztendőkben is. . Lódi Ferenc t