Délmagyarország, 1975. június (65. évfolyam, 127-151. szám)

1975-06-20 / 143. szám

Péntek, 1975. június 20. 5 Madrigálok-az utcán r A szokásos önálló hangverseny helyett most újszerű,és meglehetősen szokatlan évadzáró formát választott a szegedi Bartók Béla kórus. Szerdán este összegyűltek a Bartók művelődési központban, a program bevezetőjeként ott helyben, „a világ legjobb akusztikájú előcsarnokában" énekeltek egyet, aztán indulás az utcára. A város számukra valamilyen szempontból nevezetes helyein megálltak, énekeltek, főként madrigálokat, hiszen mit is mást — szabad téren, a Kodály dombormű, a Bartók portré előtti „megálló; kat" nem kell magyarázni, a szerb templom előtti téren és máshol pedig a hangzást próbálgatták. A „szerenád Szegednek" tulajdonképpen az évad hangulatos és hangulati lezárását jelentette a kórustagok számára. Hogy milyen volt ez az év az egyre több helyen sikerrel szereplő énekkar számára, Rozgonyi Évától, az együttes vezetőjétől kérdeztük. — A legjelentősebb állomások: a rádiófelvétel, a szereplés a televízió Énekszó című műsorában, nemrégiben pedig a kecskeméti hangverseny az ottani vegyeskarral. És persze, az ausztriai kórusverseny. Első helyezés a nemzetközi műdalversenyen, harmadik a népdal kategóriában. Az élmény hatása, azt hiszem, az egész évre kisugárzott. Számunkra azonban nagyon lényegesek és jelentősek azok az alkalmak is, amelyekről a nagyközönség természetszerűen keveset tud, nevezetesen a próbák. Az a véleményem, hogy a próbák színvonala, intenzitása, hangulata határozza meg jórészt, milyen is egy énekkar. Azt is, hogy milyen színvonalú teljesítményre képes egy-egy fellépés alkalmából, és azt is, hogy milyen a belső élete, a tagok közérzete, ami egyáltalán nem közömbös. Én sohasem tagadtam, hogy nagyon szeretek próbálni. És azt a véleményemet se, hogy a túlzottan sok pódium megöli a bensőséges kórusmunkát. Az énekkart három éve vezeti Rozgonyi Éva, a kecskeméti zenei általános iskola, és gimnázium igazgatója. Hetente kétszer utazik Szegedre, a próbákra, amelyek! úgy tűnik a kórustagok számára sem kevésbé kellemesek. „Minden alkalom tulajdonképpen erőpróba is, a jóleső erőfeszítések pedig zeneileg és pszichikusán is öszszeforrott együttessé képesek kovácsolni az énekkart. Így történhet, hogy még a munka szünetei is emlékezetesek számunkra, hiszen fél szóból értjük egymást, tudjuk, mikor kell, és lehet, egy-egy tréfás megjegyzéssel oldani a nehéz pillanatok feszültségét" — mondták a torzstagok, akik idestova hat éve énekelnek együtt. És úgy tervezik, még ezután is sokáig. S. E. A tápai furulyás A régi parasztvilágra emlékezőktől gyakran hallani, hogy ahol sok volt a gyermek, onnan nem egyet elszegődtettek kisbéresnek. Kónya Gyurikának is volt három kistestvére, mindet elvitte a tüdőbaj, kicsikorán. Apja is elhalt az első háborúban, s ettől fogva kettesben maradt szegény édesanyjával, aki a mindennapi gyékényszövésből képtelen volt eltartani másodmagát, ráadásul más házában laktak. Sokáig törték a fejüket, vajon mi lesz velük, mígnem a legközelebbi szegedi vásárban szép nap köszöntött a szőke fejű, álmodozó legénykére. Meseszép, de színigaz, ami történt körülötte. Azon a nevezetes márciusi vásáron Gyurika is elkelt. No, nem legelő jószágnak, hanem legeltető pásztorgyereknek, Királyhalomra. * Nem tudta, hogy mi történt a vásártéren, csak rávaló napon reggel nagynénje ült kis ágyacskája mellett, anyja meg már a cipót dagasztotta. Amikor fölérzelt, csak nézte az idegen nénit. Akkor még nem ismerte nagynénjét, akinek 10 hold hosszúbérlete volt Királyhalmon, sok legelő jószággal. — No, Gyurka fiam, van-é kedved tanyára gyünni — szólalt meg nénije. — Van hát — válaszolta ösztönösen a gyerek, s máris a nagyapja tápairéti tanyáját látta maga előtt, ahol tavaly még olyan jókat játszadozott. Így került Gyurika gyerekbéresnek már 6 éves korában egy ismeretlen vidéki tanyába. Anyjának egyszem gyermeke volt, rajta kívül senkije más, és lám a szegénység milyen nagy úr volt akkor. Másutt ha a sokból vitt, maradt otthon elég kenyérpusztító, meg aztán legényeknél béresnek lenni nem volt kis dolog. Gyurka kománk azonban még jócskán gyerkőc volt, s bizony elpityeredett a vonaton, meg kinn a tanyán is jó néhányszor, amikor jobb falatokat evett, mert eszébe jutott, hogy édesanyja most is cinglilevesen él. Aztán lassan megszokott. Napkeltétől napnyugtáig a jószágokat legeltette a tanya körül. („Nagynéném olyanformán tött, mintha örökbe fogadott volna. Ügy hittak, még a nagyapám után hogy Lüsztös Téca. Apám után engöm is csak Lüsztös Gyurának hínnak, mert a nagyapámra, aki a katonáéknál szakács volt, és mindég lisztös, a századosa azt mondta, na hogy áll a kondér lüsztös koma? így aztán rajtunk maradt ez a név.") Legeltetés közben gyakran elnyomta az álom Gvurkát a Jő illatú fűben, a jószágok meg belelegeltek a vetésbe. Ezért nagynénje a legközelebbi szegedi vásárról egy szép hangú pléhpikulát hozott neki, amin aztán naphosszat „elszórakozgatott". Egy szép napon a közeli bodzásból alkalmas ágat vágott, és abból faragott fapikulát, aztán még egyet ecetfából. 15 éves korában került vissza anyjához, ekkorra szépen megtanult furulyázni, de itthon nemigen volt ideje rá. * A szűkös élet ismét cselédnek kényszerítette egy tápairéti gazdához, ahol amolyan mindenes gyereknek fogadták föl. A furulya most már hű társa lett, az új helyen meg talált egy citerát, amin a gazda szokott játszani. Elkérte, és esténként „eltamburálgatott, lassan azon is megtanult". Ezidőre már legényke vált Györgyből, s azon vette észre magát, hogy egyre gyakrabban hívják muzsikálni disznóbálokra, majd emberbálokra, egy idő után lakodalmakba is. Aztán párt választott. („Világéletemben mégha cselédember voltam is, egy örömem mindég volt: nagyon szerettem pikulázni meg tamburázni, ami sokszor vigasztalt a szögénységünkbe.") Együtt örültek, amikor egy kis spórolt pénzből klárnétot tudott venni, s ettől fogva komolyan számítottak rá a citera- és a parasztzenekarok. („Azt mondják ma az ilyen foglalkozásból származó pénzre, hogy mellékes. Énneköm soha se volt az. Sokszor annyi volt otthon amit a muzsikálásér kaptam, pedig soha se voltam kapatos, itallal meg a mai nap se élek. Szóval minden fillért nagyon megbecsültünk, bizony ebben az esetben nem volt az meUékösJjt H 2 m §1 HggigS WHz - iSiBf : l wSRm Im ^ jy 1 llllilit wíT 'fii _ ~ fWG 5 íl mMBBri i tf ^raÉ "1 wm /. j; • JEkfll « V A Szegedi Fémipari Válla- senyre kelnek szomszédjuklat termékeinek közel fele a kai. Az eredmény: gyorsan Járműprogram megvalósítá- megszoknak a belépők, jól Kónya Gyuri bácsi nevét sokfelé ismerik, hiszen az 1962-ben alakult tápai citerazenekarnak ma is vezetője. Akkoriban Török József tanár és Benkóczy Pál orvos szervezte a citerásokat, s a 15 tagú együttes Gyurka bácsival az élen egymás után aratta sikereit a különböző fesztiválokon, rendezvényeken. („Hej, amikor legelőször Tápén fölléptünk a citurabandával, majd kiverték a szömünket a nézőtérről cukorral. Csomagostul hajigálták örömükbe.") Akkor még mindenki saját hangszerén játszott, később az ÁFÉSZ vásárolt részükre 9 darabot. Ma a pávakörben működnek, ahova Gyuri bácsi három hangszerrel érkezik: egy furulyával, és két más-más méretű citerával. Ma a régiek közül csupán ő tart ki, akik azóta jöttek, azokat lelkesedéssel tanítja. Tölgyesi Sándor bácsit még köcsögdudálni is megtanította. Gyuri bácsit ma már felesége is elkíséri a próbákra, otthon meg fiáék vigyázzák a házat, amíg a két szülő olykor hosszú útra kel az együttessel. * Gyuri bácsit Tápén csak Lüsztös, vagy pikulás Gyurának ismerik. A ragadványnevet csak erősíti, hogy valójában munka közben lisztes, illetőleg daraporos, hiszen 1957 óta ő a falu, 1960 óta pedig a téesz darálósa. Munkahelyére is magával viszi táskafenéken a kis pikulát. Ebédidőben reperálgatja, s valamennyi dal benne van, mind kifújja belőle. Olyankor köréje ülnek a tehenészek, tisztelettel hallgatják a bús, vagy éppen pattogós dallamokat, amíg az ebédidő tart. Aztán felbúg a daráló, a tehenészek is dolguk után néznek... Ifj. Lele József sát segíti elő. Ebben a munkában jelentős szerep jut a Május 1. (II.) szocialista brigádnak, amelynek tagjai évente 36 ezer darab tetőszellőzőt készítenek autóbuszokhoz. Éppen ennyi szükséges az Ikarusnál gyártott kocsikhoz. A tíz éve alakult, jelenleg 18 főből álló kollektíva eddigi jó munkájával háromszor nyerte el az „aranykoszorús" címet, legutóbb pedig a megyei pártbizottság kongresszusi oklevelét. Tagjai közül néhányan többszörös kiváló dolgozók. keresnek. — Örömmel mondhatom — folytatja Bagi János a gondolatot —, hogy jó itt a hangulat, tőlünk nagyon kevesen mennek el. Igaz, ha valakinek nem megy elég jól a munka, nem korholjuk, inkább elbeszélgetünk vele. Tavaly az egyik fiatalembert azzal próbáltuk - serkenteni, hogy megmutattuk neki az asszonyok borítékát. Amikor látta, mennyit keresnek a nők, elszégyellte magát. Most már a legjobbak közé tartozik. Jó MÓDSZEREK Bagi János brigádvezető korábban a gumigyárban dolgozott, 1969-ben került a szellőzőket gyártó üzembe. Tapasztaltságát, komolyságát látva hamar megkedvelték társai, és megválasztották vezetőnek. Akkor még mindössze nyolcan voltak, de a feladatok egyre nőttek, így a brigádot is bővíteni kellett. — Most már ott tartunk, hogy újabb brigádot kell alakítani — magyaráz Bagi János. — Sokan vagyunk, és még rajtunk kívül is dolgoznak itt a műhelyben. Tőlünk ketten mennek át az új „Ifjúsági" brigádhoz, mégpedig Tóth József, akit vezetőnek választanak, és Drávai Balázsné, aki a naplójukat vezeti majd. Természetesen mi odafigyelünk a fiatalok munkájára, mint eddig is. Még fokozottabban érvényes ez a segítőkészség a Május 1. (II.) brigádon belül. Nagyon helyesen arra törekednek a rutinos dolgozók, hogy az újak is hamar elsajátítsák a fogásokat. Készséggel átadják szaktudásukat, így az új ember hamar elfelejti, hogy kezdő. Jól bevált módszerük, hogy a tapasztalatlan dolgozókat -a legügyesebbek mellé osztják be, így azok elleshetik a fortélyokat, s mivel nem akarnak lemaradni, titokban verMINÓSÉGI MUNKA Tavaly az elkészített 36 ezer darab szellőzőből mindössze 18-at küldtek vissza a brigádhoz minőségi kifogások miatt, azok is szállításkor sérültek meg. Ez a selejtmennyiség legfeljebb ezrelékekben fejezhető ki, így mindenképpen dicséri a Május 1. (II.) brigád munkáját. Ez a véleménye Baráth József műszaki ellenőrnek is, aki — bár más üzemrész dolgozója — ugyancsak tagja a kollektívának. — A brigád elsőként próbált meg „DH" munkarendszerben dolgozni — sikerrel. Ok vezették be először az „önmeózást". Ezt olyan alaposan, becsületesen csinálják, hogy nekem alig marad munka. Tavaly egyébként szocialista szerződést kötöttünk az Ikarus székesfehérvári gyárának egyik osztályával, s ebben vállaltuk a minőség állandó javítását. Ez is kötelez bennünket. Baráth József alapító tag, a brigád legjobbjai közé tartozik. Géplakatosként került a vállalathoz 1956-ban, majd elvégezte a gépipari technikumot, valamint a marxista középiskolát. Jó munkája elismeréséül ötször adták át neki a vállalat kiváló dolgozója kitüntetést. Tavaly Guti László hegesztővel hasznos újítást dolgozott ki. Olyan Intézkedés sörügyben Nem múlik el nyár a kedvenc csipkelődés nélkül: baj van a sörrel. Nem elég hideg az a pince, esetleg kicsi a választék, csak drága külföldi sör kapható, vagy csak csapolt. Az elmúlt hetekben még igazán nem panaszkodhattunk az elviselhetetlen meleg miatt, az üveges sör mégis hiányzott. Az üzletekben sajnálkozva mondták az eladók, rendeltek Kőbányait, de nem kaptak. Most éppen külföldi sincs. Az éttermekben is gyakori a válasz: már elfogyott a söc. Kevés a sör, vagy több a sörivó? Ez is, az is igaz. A borivók egy része is a sörhöz pártolt, mert az olcsóbb, és a kőbányai sörgyár is csak a tavalyi mennyiséget küldi Szegedre — így szólt a helybéli palackozó kirendeltségen hallott válasz. Meg aztán import sörből is kevesebb érkezett a vártnál. Így fordulhatott elő, hogy a nyár elején hiánycikk lett a sör. Már előre kiszárad az ember torka, ha arra gondol: néhány hét múlva naponta öt-tízezer vendég jön Szegedre, B talán megérkezik a tartós jó idő is. Még szerencse, hogy már most kiderült, tenni kell valamit sörügyben, A gyártóknak is, a kereskedelemnek is, mert nem mindenki szereti a paradicsomlét és az édes üdítő italokat. A sörügyben intézkedés született. A városi tanács vb kereskedelmi osztályának tájékoztatása szerint az idén nyáron a szokásos 16—17 ezer hektóliternél 3 ezerrel többet kap majd Szeged. A sörre szomjazok tehát bizakodva várhatják az ünnepi hetek kezdetét, K. elszívóberendezést készítettek, amellyel egycsapásra tisztává varázsolták a hégesztőfülke levegőjét. Ugyancsak tagja a brigádnak Fekete Antal művezető is, aki négy kiváló dolgozó kitüntetésével sok pontot szerzett már a kollektívának a munkaversenyben. . — Az új brigád megalakulása után másként lesz ez — magyaráz Fekete Antal. — Én már nem veszek részt a pontszerzésben, hogy a verseny továbbra is igazságos legyen, az új brigád is hasonló esélyekkel indulhasson. Nekem egyformán kell szeretni mindkét kollektívát. Elém teszi tavalyi munkájuk értékelését, s az idei vállalásaikat, amelyekből sok minden kiderül. Többek között az, hogy egyre nagyobb termelési értéket állítanak elő, hogy tavalyi átlagos teljesítményük 132 százalék volt. Tavaly hárman végezték el az általános iskola VII. és VIII. kihelyezett osztályát. Többen marxista középiskolába, mások pedig szakmai tanfolyamra jártak. Van közöttük önkéntes tűzoltó, munkásőr , és öt önkéntes véradó. Alig van olyan társadalmi tevékenység, amiből nem vállalnának valamit. Fölajánlásokról három lista is tanúskodik, az egyik egész évre, a másik a fölszabadulás évfordulójára, a harmadik pedig a pártkongresszus tiszteletére ígért föladatokat tartalmazza. Az utóbbi két többletvállalást már teljesítették, ezzel összesen 72 ezer forintot „hoztak" a vállalatnak. Érdekesség, hogy a brigád tagjainak éppen fele nő, akik általában előkészítő munkát végeznek. Valamennyien aszszonyok, gyermekeket nevelnek, van gondjuk otthon is épp elég. De ebből munkahelyükön szerencsére nem származik hátrány. Ha valakinek például szabadság kell, bármikor megkapja. Becsülik itt a családos embereket. Varga Józsefnek nem is olyan régen három nap jutalomszabadságot javasolt a művezető, mert tudta, hogy dolgozója gyermekei gondozására használta föl szabadságát. A munkaügyi osztály vezetője engedélyezte a jutalmat, így Varga József nyugodtan végezhette otthon a házimunkát, miközben felesége ötödik gyermekét szülte a kórházban. De érte őt más kellemes meglepetés is. Lakást kapott nemrég, s a költözéshez az egész brigád kivonult. Nehezebb a helyzete most Albertus Józsefnének, mert egyedül van; férje — aki ugyancsak tagja a brigádnak — hónapok óta beteg. A jó kollektívában azonban könnyülnek gondjai. Szirák József