Délmagyarország, 1975. május (65. évfolyam, 101-126. szám)

1975-05-09 / 107. szám

Péntek, 1975. május 9. Törvény a biztonságos életért Gondoskodás az özvegyekrö I és az árvákról 3. A nyugellátást javító két legjelentősebb intézke­dés. az egységes nyugdíjkor­határ és az egységes mérték­szabály mellett a törvény még egyéb olyan kisebb re­formokat is érvényesít, ame­lyek tovább javítják egyes rétegek ellátását, a korábbi­nál kedvezőbb elbírálásra adnak lehetőséget. Az új szabályok szerint változatlanul szolgálati Idő­nek számít a munkaviszony­ban. az ipari és mezőgazda­sági szövetkezet tagjaként, a szakmunkástanuló-viszony­ban, a bedolgozóként, a megbízás alapján rendszere­sen és személyesen végzett munkában ledolgozott idő és a katonai szolgálat ideje. A sorkatonai és tartalékos ka­tonai idő beszámításánál azonban a korábbi szabályo­zástól eltérően nem teszik a szolgálati idő elismerését at­tól függővé, hogy bevonulás előtt dolgozott-e már az Ille­tő, vagy sem, a katonaság feltétel nélkül szolgálati idő­nek minősül. Igen jelentős kedvezmény a hosszú munkaviszonnyal rendelkezőknek, hogy az 1929 utáni munkaviszonyban töl­tött időt akkor is szolgálati időnek lehet minősíteni, ha a munkaviszony annak ide­jén nem járt nyugdíjjogo­sultsággal, illetve az illető nem volt biztosított. Ez az egykori mezőgazdasági cselé­dek, napszámosok igen szé­les rétegét érinti, hiszen, mint már erről szó volt, a felsza­badulás előtt a mezőgazda­sági munkások ki voltak re­kesztve a társadalombiztosí­tásból. Szolgálati idejük ily módon történő elismerése magasabb nyugdíjösszeg el­érésére ad lehetőséget. A nyugdíj összegének ki­számításánál a törvény mó­dot ad rá, hogy az igény­lő a számára legkedvezőbb évek keresetét válassza alap­nak. Választhatja a nyugdí­jazást megelőző öt évből a legjobb három év átlagkere­setét, de választhatja az en­nél öt évvel alacsonyabb életkor előtti átlagkeresetét is. Ez utóbbi esetben az az egyetlen feltétel, hogy tíz­éves szolgálati idővel az il­lető már a korábbi időpont­ban is feltétlenül rendelkez­zék. A szakmunkásoknak külön kedvezményt biztosít az új szabály arra az esetre, ha a nyugdíjazásuk előtt egy éven át nem szakmunkás munka­körben dolgoztak. Ilyenkor kérhetik, hogy nyugdíjuk alapjául a volt munkakörük­kel azonos munkakörben dol­gozó szakmunkások átlagke­resetét számítsák. Kedvezően változtatja a törvény a hozzátartozói nyugellátás néhány szabá­lyát. Mint ismeretes, a társa­dalombiztosítás az özvegyi nyugdíj két formáját alkal­mazza. Az ideiglenes özvegyi nyugdíjat a férj halálától számított egy éven át folyó­sítják, függetlenül attól, hogy az özvegy hány éves, hány gyereke van, mennyit keres, milyen az egészségi állapo­ta. Az állandó özvegyi nyug­díj legfontosabb feltétele, hogy az özvegy férje halá­lakor, vagy azt követően ti­zenöt éven belül betöltse öt­venötödik évét. Ez a korábbi szabályozás­ban is így volt, kivéve a mezőgazdasági szövetkezeti tag özvegyét, akit csak a hat­vanadik év betöltése jogosí­tott állandó özvegyi nyug­díjra. A nyugdíjkorhatár egy- j ségesítése kapcsán a tsz-tag özvegyének állandó özvegyi nyugdíjra jogosító korhatára is csökken 1976. január 1-től évente egy-egy évvel, s 1980. január l-re azonos lesz a munkások és alkalmazottak özvegyének korhatárával. Módosul a szabály a te­kintetben is — és ez sokakat érint —, hogy az özvegy ak­kor is megtarthatja az állan­dó özvegyi nyugdíjra való jogosultságát, ha az 55. év betöltése után férjhez megy. Csupán akkor nem kaphat állandjó özvegyi nyugdíjat, ha előbb megy férjhez, mint a juttatásra jogosító korhatárt, tehát az 55. évét betöltené. Ha azonban az új házasság­kötéstől számított egy éven belül kéri, egyévi özvegyi nyugdíjnak megfelelő össze­gű végkielégítést kaphat. Az árvaellátást is új ked­vezmény fejleszti. Azok az árvák, akik felsőfokú tanul­mányokat folytatnak, erre az időtartamra 25 éves korukig ellátást kapnak. A korábbi szabály csupán a középfokú tanulmányok idejére, az árva 19 éves koráig biztosította ezt az ellátást. Társadalombiztosítási nyug­ellátás jár annak a szü­lőnek, nagyszülőnek, aki az őt eltartó gyermek ha­lálakor már rokkant volt. Az új szabály a jogot kiterjeszti a mostoha- és nevelőszülőre is. Lehetővé teszi — a koráb­bi szabályozástól eltérően —, hogy a rokkant szülő yagy nagyszülő akkor is megkapja a nyugdíjat, ha van eltar­tásra kötelezhető hozzátarto­zója. vSőtér Edit Következik: Családvédelem, baleseti ellátás. Katonaöltözékben a háború ellen Holnap: magyarországi bemutató a színházban Régi századok katonaöltö­zékeibe bújt zenekar fújja a marsot a Szegedi Nemzeti Színház színpadán. Peter Hacks darabja az 1756-os hétéves porosz—osztrák há­borút és benne a lobositzi csatát idézi. Ügy, hogy az esemény kapcsán az igaz­ságtalan háborúról, a milita­rizmusról mond kemény íté­letet, kacagtató, vérbő drá­mában. Peter Hacks az elmúlt év­tizedben komoly írói sikerek után az NSZK-ból települt át a Német Demokratikus Köztársaságba, új hazát vá­lasztva. Pályájának első pe­riódusában írta A lobositzi csata című komédiáját, mely „nemes vígjátéki hagyományt követve nevetéssel lazítja föl a talajt komoly monda­nivalója számára". A háború ellen emeli fel szavát a né­met szerző, a béke mellett szól. A kimerítő próba után Giricz Mátyás, a színház idei utolsó bemutatójának rende­zője mondja: — A Magyarországon is megjelent Hacks-kötetet la­pozgatva akadtam rá A lo­bositzi . csatára. Azonnal megtetszett. Különösen az, ahogyan egy német író fele­lősen, kritikusan és önkriti­kusan szól a militarizmusról, kíméletlenül a porosz nem­zeti szellemről. És megraga­dott, ahogyan szól. Komé­diának nevezi darabját, ám majdnem bohózat. Legszíve­sebben akasztófahumornak nevezném. Témája, monda­nivalója találkozott a mi el­képzeléseinkkel, azokkal a törekvésekkel, melyekért né­hány éve harfcolunk ebben a színházban. A színdarab fő szála egy romlott tiszt és egy hűséges, ragaszkodó katona kapcsola­ta. A két ember viszonyának reflektorfényében világít rá a szerző a háború lényegére, a hódító háború minden ér­téket elrohasztó voltára. Hacks szerint a háború csak akkor engedhető meg, ha célja a nép megsértett érde­keinek megvédése, szabadsá­gának kivívása. Vérbő, vul­gáris komikumú jelenetso­rok kapcsolódnak egymás­hoz, melyek során a tisztek és a legénység jellegzetes alakjai is feltűnnek. Az éle­sen, karakteresen ábrázolt jellemek, az áradó népi ko­mikum, a kifejezési forma modernsége, a mondanivaló aktualitása mindenképpen sikert ígér. — Kifejező eszközeink is folytatják megkezdett kísér­letsorozatunkat. Nem konk­rét helyszínt jelenítünk meg, hanem a játék költői terét igyekszünk megteremteni. Parádés katonai rekvizítu­mok, keretjáték és nemzeti katonaindulók zenekari be­tétjei segítenek az általáno­sítható 'mondanivaló kibon­tásában. Nem véletlen a be­mutató időpontja. Egyrészt ezzel a de-"bbal szeretnénk tisztelegni a fasizmus alóli felszabadulás 30. évforduló­jának. A magunk eszközei­vel felemeljük szavunkat a militarizmus, a napjainkban is folyó hódító hábdrúk el­len, és folytatjuk azt a be­mutatósorozatot, amelynek keretében szovjet, lengyel és jugoszláv színpadi müvek után újabb szocialista drá­mát, az NDK-beli Hacks da­rabját mutatjuk be. Ezzel az előadással szerepelünk majd ősszel a hazánkban megren­dezésre kerülő NDK-dráma ünnepén. Peter Hacks Amphitryon című Plautus-átdolgozását éppen a mai napon mutatja be a Miskolci Nemzeti Szín­ház. Szegeden holnap kerül közönség ejé, magyarországi bemutatókéht, A lobositzi csata. A darabot Bányai Geyza fordította. A díszlete­ket és jelmezeket Gyarmathy Ágnes tervezte. A főbb sze­repekben Kátay Endre, Ma­rosi Károly. Körtvélyessy Zsolt, ifi. Űjlaky László, Szűcs András, Simon Éva, Miklós i Klára, Kovács János és Mentes József lép közön­ség elé. T. L. mTm rr •• I •• I Tűzgombok Irta: Bertha Bulcsú. Ope­ratőr: Illés György. Zene­szerző: Petrovics Emil. Rendezte: Fehér Imre. A főbb szerepekben: Szűcs Gábor, Mészáros Ági, Solti Bertalan, Kállai Ferenc, Várad! Hédi. Természetesen nem az a kérdés a film láttán, hogy Bertha Bulcsú azonos című regénye miben és hogyan mondott újat a háborúról. Ez irodalmi ügy. Hanem: mit tett hozzá a film (forgató­könyvét maga Bertha Bul­csú írta) ahhoz a bőséges világháborús témájú anyag­hoz, melyről a néző kellő tapasztalatokkal ül be a mo­ziba. Á két kérdés annyiban közös, amennyibén a regény és a film sajátos látószögből közelíti a történelmet. Egy félárván maradt kisfiú gon­dolati és fantáziasíkján, ami önmagában is izgalmas lehe­tőség, hiszen a háború alig három évtizedes távolából ál­talában azoknak üzenetét közvetíti a művészet, akik megélték, túlélték, vagy akik utána születtek, s csupán hallomásból, dokumentumok­ból, emlékezőktől, tehát más­honnan, másoktól alkothat­tak képet róla. A Tűzgömbök eme két al­ternatíva határán mozog. Il­lés György kamerája a ki­lencesztendős Thali Ambrus körül fényképezi az égzen­gést, a gyermekfejjel átélt és leszűrt embertelenséget. Elő­ször falun, ahova édesapja, a nácikból kiábrándult szá­zados menti el kisfiát, aztán a határmenti városban, Szom­bathelyen, ahova golyózápo­ros autóúton továbbmenekíti. A rendező Fehér Imre nem tudta a két helyszín történésvilágát azonos inten­zitással lefordítani a film nyelvére. A falu csöndje né­miképp „elaltatta", pedig a szokványos hétköznapokat feszültség tölti föl. A kemen­cék árnyékában aggódó pa­rasztok rezzenéstelen arcán, az odatévedt néger ejtőernyőst kegyetlenül legyilkolok bár­gyú brutalitásán, vagy az égen el-elhúzó gépmadara­kon és a becsapódó kartács­golyókon figyelmeztető üze­netet küld a háború. És ilyenkor unalmas a film. Az atrocitás viszont ügy rázza föl, mint hajnali alvót a csörgőóra: a kisfiú városba kerül, ettől kezdve ritmust vált, tempót kap a film, s a gyermeki fantázia álomké­peinek is több köze lesz a valósághoz. Ekkor fényké­peznek ötletes képsorokat — a csendőrbélyegtől kétségbe­esett menekülők átdobálják egyenruháikat a szomszédos udvarokba —, ekkor terem­tenek kitűnő karaktereket, mint a frontok hullámzására nyelvleckékkel reagáló, naiv, de jóhiszemű postai főtaná­csos, vagy az angol vidéki életre sóvárgó felesége: Kál­lai Ferenc és Váradi Hédi emlékezetes szerepformálá­sában. A film csak attűnés­szerűen, rövid montázsokkal tér vissza-vissza a kisfiú em­lékvilágára, melyet lassacs­kán elsodornak az esemé­nyek. Jegyezzük még föl a gyer­mekszereplőt, Szűcs Gábort, s az első kockákon föltűnő szegedi színészt, Kovács Já­nost, aki nagycsütörtöki mi­sét mond a falusi templom­ban. N. I. A család és az iskola együttműködése Pályaválasztási felelősök tanácskoztak Szegeden Ahogy közeledik az isko­lás gyermek a nyolcadik osz­tály végéhez, egyre többször hallja a nagy kérdést: mi akarsz lenni? Döntenie kell élete további sorsáról, pedig csak most nyílik rá a szeme igazán a világra. Segít a pá­lyaválasztásban a szülői ta­pasztalat, és természetesen az iskola is. A szülői segítség sokszor apnyit jelent, hogy a szülő választ pályát, hol jól, hol rosszul. A pedagógusok tud­ják, sok téves elképzelés él a szülőkben gyermekük jö­vőjét illetően. Sokan saját gyermekkori vágyaik meg­valósítóját látják benne, so­kan csak a most divatos szakmákat fontolgatják, és nem gyermekük képességeit. A szülői praktikus szemlélet lehet a magyarázata, hogy egyre kevesebben jelentkez­nek gimnáziumba — hogy onnan majd egyetemre men­jenek —, a szakközépiskolák jóval keresettebbek, de leg­többen szakmunkásképzőbe jelentkeznek. Ez önmagában nem probléma, hiszen jól képzett szakmunkásokra, és szakközépiskolát végzettekre hihetetlen nagy szükség van. Gondot csak az jelent, ha ide kényszeríti a szülői aka­rat azt is, aki más pályán sokkal jobban megállja a helyét. Vagy szobafestőnek küldi azt, akiből sokkal jobb esztergályos is lehet. Arra van tehát szükség, hogy az iskola pedagógusai és a szü­lők keressék egymással a kapcsolatot, és együtt segít­sék a gyermek pályaválasz­tását. Erről a fontos témáról ta­nácskoztak tegnap délután a szegedi járás általános isko­láinak pályaválasztási fele­lősei. A szülői ház és az is­kola lehetséges kapcsolatá­nak módozatait keresték a vi­tában fölszólaló pedagógu­sok. Bevezető előadást Zenei József, a pályaválasztási in­tézet munkatársa mondott. Alapvető szempontként em­lítette, hogy a pályaválasztás ne csupán a végzős nyolca­dik osztály gondja legyen, a szülők és a pedagógusok már a megelőző években igyekez­zenek fölhívni a gyermekek figyelmét az előttük álló, igen gazdag lehetőségekre, erősítsék bennük, a szándé­kot, és buzdítsák őket a ta­nulásra, hogy választott pá­lyájukon meg is állhassák a helyüket. H. D. Orosz nyelvi UNESCO-táber Szegeden Az idei nyáron — a Ma­gyar UNESCO Bizottság tá­mogatásával — a JATE KISZ-szervezetének UNES­CO Klubja és a Szegedi Radnóti Miklós Gimnázium UNESCO Köre szervezésé­ben Szegeden rendezik meg az ország UNESCO-társisko­láinak orosz nyelvi táboro­zását. A tanfolyam jellegű táborozás június 30-tól júli­us 10-ig tart, melyen III. osztályos középiskolások vesznek részt. A táborozás célja a Szov­jetunió iránti barátság fej­lesztése, népének, természeti és kulturális kincseinek stb. megismerése, valamint a résztvevők színvonalas nyelvgyakorlásának a bizto­sítása. A tanfolyamot várhatóan a Radnóti Miklós Gimnázium odesszai testvériskolájának igazgatója vezeti, ezenkívül rész: vesz még Odesszából két pedagógus, és ugyancsak az odesszai 58-as testvéris­kolából három diák. A prog­ramban előadások, nyelvi gyakorlatok, városnéző séták, hajókirándulás, kulturális és sportrendezvények szerepel­nek. Zenei naptár Kerek Ferenc zongoraestje 1967 tavaszán a Tömör­kény gimnázium növendékei kirobbanó sikert arattak a miskolci kamarazenei feszti­válon. Különösen feltűnt Kerek Ferenc, aki Mozart E-dúr triójának zongoraszó­lamát olyan kulturáltan szólaltatta meg, hogy pro­dukcióját a zsűri külön ki­emelte. Kerek Ferenc a zeneművé­szeti főiskola elvégzése után művésztanárként tért vissza egykori iskolájába, és azóta rendszeresen tanít, hangver­senyezik. Szerdai estjén Schumann D-dúr novellettjét, Brahms három intermezzója (Op. 117) követte, majd De­bussy: Fények a vizén éa Kertek esőben című kompo­zíciók zárták le az első részt. A fiatal művész finom, ár­nyalt billentése a technikai eszközökben is példásan megvalósított intellektuális tömörséggel egyesül, nehéz lenne az egyes művek inter­pretációi között rangsort fel- . . állítani. A hangverseny má- * sodik részében Chopin b-moll szonátája hangzott fel, hol romantikus érzelmi telítettséggel, hol pedig drá­mai intenzitással és finoman megcsendülő hangszínekkel. A közönség lelkesen ünne­pelte a fiatal előadóművészt, aki ráadásokkal válaszolt a forró tapsra. Dr. Nagy István i

Next

/
Oldalképek
Tartalom