Délmagyarország, 1975. május (65. évfolyam, 101-126. szám)

1975-05-06 / 104. szám

Kedd, 1975. május 6. 5 Megkezdődött a műszaki hónap Madarasi Attila államtitkár előadása Szegeden Hétfőn megkezdődött a XV. Csongrád megyei műszaki hónap előadássorozata. A megnyitó ünnepségre Szege­den, a Technika Házában került sor, amelyen részt vett Szabó Sándor, a megyei pártbizottság titkára, Kovács Imre, a megyei tanács elnö­kének általános helyettese, dr. Varga Dezső, a szegedi pártbizottság titkára, Bódi György, a KISZ Csongrád megyei bizottságának első titkára, és Harmatos József, az SZMT közgazdasági bi­zottságának vezetője is. A rendező szervek nevében dr. Jenei Tibor, a Szervezési és Vezetési Tudományos Társa­ság Csongrád megyei cso­portjának elnöke köszöntötte a megjelenteket, majd Ma­darasi Attila pénzügyminisz­tériumi államtitkár tartott előadást „Elgondolások a köz­gazdasági szabályozó rend­szer továbbfejlesztésére, az ötödik ötéves terv időszaká­ban" címmel. Az államtitkár előadásá­nak bevezetőjében foglalko­zott a műszaki és közgazda­sági munka kapcsolatának fontosságával, majd arról szólt, hogy a gazdasági sza­bályozó rendszer továbbfej­lesztése — amit az elmúlt két év tapasztalatai is igazol­nak — helyes és szükséges volt. Ezzel elősegítettük, hogy a megfogalmazott fő célok — a szocialista társadalom épí­tésének meggyorsítása, a szo­cialista tulajdonviszonyok és termelőerők fejlődése, a vál­lalatok önállósága, a tervsze­rűség javítása — mind-mind megvalósultak. Majd utalt arra, hogy a XI. kongresszu­son Kádár elvtárs hangsú­lyozta: ha azt tapasztaljuk, hogy egy korábban helyesés egy ideig jó irányba ható gazdasági szabályozó vagy rendelkezés a körülmények változása miatt már nem a gazdasági érdekek érvényesí­tése irányában ösztönöz, ne késlekedjünk kijavítani, amit kell. Ezen útmutatás szellemé­ben készítik elő az illetékes állami szervek a közgazda­sági szabályozó rendszer to­vábbfejlesztését az ötödik ötéves terv időszakában. Az alapelveket nem kell módo­sítani, de az adottságokhoz, az élet által felvetett kérdé­sekhez igazodva, több válto­zásra kerül sor. Három alap­vető impulzusról beszélt, amelynek szerepe van a sza­bályozó rendszer módosításá­ban. Elsősorban a szabályo­zás belső ellentmondásainak Somogyi Károlyné felvétele Madarasi Attila előadását tartja feloldására való törekvés, másodszor az új körülmé­nyek és feltételek, a gazda­sági fejlődés eredményei, to­vábbá az ötödik ötéves terv új célkitűzései. Ezek figye­lembevételével a szabályozó rendszer és a terv célkitű­zéseinek összehangolásával kívánjuk hatékonyabbá ten­ni gazdasági munkánkat. Részletesen elemezte azo­kat az ellentmondásokat és az ezek feloldására hozott in­tézkedések hatását, amelyek­kel számolni kell, amikor a szabályozóváltozásokat meg­fogalmazzák. Majd a várható intézkedésekről szólt. A je­lenlevők nagy érdeklődéssel hallgatták, milyen intézkedé­sek várhatók, amelyek célja elősegíteni a népgazdasági egyensúly megtartását, a ha­tékonyság és a fejlődés di­namikájának növekedését. Különösen az ár- és jövede­lemszabályozókkal kapcsola­tos kérdések, a bérszabályo­zás, az adózás váltott ki szé­les visszhangot a haligátóság körében. Munkáskórusok bemutatója Vásárhelyen Vasárnap, kitűnő időben, egész napos programmal ren­dezték meg Hódmezővásár­helyen az 1975. évi Vándor Sándor munkás- és ifjúmun­kás énekkari szemle Csong­rád megyei hangversenyét. A kétévenkénti szemle idei megyei bemutatóját két te­rületi szemle előzte meg már­ciusban Mórahalmon és Sze­geden. A vásárhelyi program igazán mozgalmi jellegű volt, 650 dalos részvételével a megyének mind a tizenöt ifjúsági, illetve felnőtt mun­káskórusa leadta névjegyét. Szegedről 11 kórus utazott különvonattal, a szentesi, a mórahalmi és a két makói énekkar autóbusszal érke­zett, s délelőtt 9 órától a Le­nin téri emlékműnél rendez­tek koszorúzási ünnepséget. Kerekes Pál vezetésével a vásárhelyi zeneiskola fúvós­zenekara, valamint az egye­sített kórus adott műsort, Erdős János és dr. Mihálka György dirigálásával. Dél­előtt 10 órától a Petőfi Sán­dor Művelődési Központban kezdődött a nagyszabású kó­rusbemutató: Biró Józsefné, a vásárhelyi tanács elnökhe­lyettese mondott üdvözlő szavakat, majd Müller Jó­zsefné, a megyei tanács vb művelődésügyi osztályának vezetője nyitotta meg a kon­certet. A műsor első részé­ben az ifjúsági, második ré­szében a felnőttkórusok lép­tek közönség elé. A kitűnően sikerült bemutató után Mül­ler Józsefné emléktárgyakat nyújtott át a kórusok titká­rainak, képviselőinek, Vaszy Viktor, a Kórusok Országos Tanácsa megyei szervezeté­nek elnöke okleveleket adott át a karnagyoknak. Gruber László, a KÓTA Országos Elnökségének tagja zársza­vában méltatta a szemle je­lentőségét. Az együttesek tagjai dél­után megtekintették a vá­sárhelyi kiállításokat, a fa­zekasházat, a karnagyok és kórustitkárok pedig szakmai megbeszélésen vettek részt, ahol Vaszy Viktor, valamint Pallós Béla és Csík Miklós, a KÓTA Országos Elnöksé­gének küldöttei értékelték a hangversenyen elhangzott produkciókat. Döntés előtt Sorok a sándorfalvi téeszről Bajba jutott, elakadt a közös gazdálkodás szekere a Szeged melletti Sándorfal­ván. Várható volt. Ha csak nagyvonalakban utalunk a szövetkezeti mozgalom he­lyi eredményeire, és felidéz­zük a jelentősebb eseménye­ket, máris érthetőbb a hely­zetkép, az a siralmas állapot, amibe a Lengyel—Magyar Barátság Tsz került. Nem arról van szó, hogy felfüg­gesztették a vezetőségét, s mérleghiányosan zárta a ta­valyi évet. Nemcsak arról. Még a hősi idők kezdetén alakult a nagyközség első FELELET Zsurzs Éva nagy mestere olyan rendezői feladatok megoldásának, amelyek bár­mely klasszikusnak számító mű „tévésitésekor" előadód­nak. Nevezetesen az erede­tihez való hűség és az attól való eltérés aráyainak meg­határozása; az ilyenkor kü­lönös jelentőségű színészvá­lasztás és vezetés; a széles nézőtáborra tekintettel a feltétlen egyértelműség kö­vetelménye szerinti feldolgo­zás. Déry Tibor nagy regénye esetében kétségtelenül a hű­ség és az eltérés arányai ad­hatták a legnehezebb rende­zői feladatot. A végered­ményből ki lehet következ­tetni a választott koncepciót: a mindenképpen szükségsze­rű rövidítés képi megoldása, a sűrítés helyett a tévében célravezetőbb a valódi rövi­dítés. Azaz, egyes részletek hűséges bemutatása mellett néhány más részletét egysze­Dr. Maximiliem Kronavet­ter osztrák állampolgár, a kiskundorozsmai Sziksós-für­dőnél egy kanyarban kocsi­jával gyorshajtás következ­tében letért az útpadkáról, majd átsodródott a menet­irány szerinti bal oldalra, ahol fának ütközött. A bal­eset következtében az osztrák állampolgár életveszélyes sé­rülést szenvedett Gyalogosan haladva, fi­gyelmetlenül lépett a villa­mossínekre Szegeden, a Ba­jai úton Vásárhelyi B. Lajos, Ásotthalom, VII. kerület 1054. szám alatti lakos. Egy csuklós villamos elütötte. A gyalogost súlyos sérüléssel szállították a mentők kór­házba. Bordányban, a Kossuth ut­cában az úttestre szaladt egy elszabadult kutya, amelyet motorkerékpárral elütött Mo­nostori Mihály Zsombó, Fel­szabadulás utca 14. szám alatti lakos. A motoros sérü­léseket szenvedett. rűen el kell hagyni. A tévé­film alkotói egészen a sorozat befejező részéig következete­sen ezt az utat járták. Így érték el, hogy a munkáshős, az élettel és a mozgalommal ismerkedő Köpe Bálint re­génybeli sorsfordulói meg­határozó jelentőségűek ma­radtak a tévéfilmben is. He­lyesen koncentráltak például a szakmaválasztás dilemmá­jának bemutatására, Bálint hóviharral való küzdelmének embert érlelő éjszakájára. Ilyen gonddal bontották ki az első barátság vagy a sze­relem történetét. A tévéjá­ték e hangsúlyos csomópont­jai között, hűen a regény­szerkezethez, gazdag körkép is kibontakozott a harmincas évek társadalmáról. Közben Bálint személyiségfejlődésé­nek íve is egyértelművé raj­zolódott. Párhuzamosan ha­ladt, akár a regényben, Far­kas Zénó professzor egyre mélyülő válságainak történe­te, a válságok körül pedig az újabb társadalmi rétegek be­mutatása. Zsurzs Éva igye­kezett a regénybelinél több szállal egymáshoz kötni Kö­pe Bálint és Farkas Zénó történetét. Valódi eredmény nélkül. Az egyébként szigorú hűség tette elsősorban lehe­tetlenné, hogy ezek az elté­rések hitelesek lehessenek a tévéjátékban. Ugyanez az el­lentmondás okozhatja, hogy a sorozat záró darabját erősza­koltnak, kissé didaktikusnak éreztük. Az író több kötetre tervezett regénye befejezet­len maradt, az első két rész után csak egy forgatókönyv készült el. Valószínűleg en­nek nyomán döntöttek az al­kotók a határozottabb befe­jezés mellett. Csakhogy a professzor saját maga feletti kemény ítélete és Bálint bol­dog ragyogása az utolsó kép­sorokon idegen maradt az előzményektől, didaktikus pont maradt történetük vé­gén. A rendező nyilván az egyértelműség követelményé­nek akart így eleget tenni. Nem kívánt kétséget hagyni, hogy mindez, amit Farkas Zénó megtestesít, pusztulás­ra ítélt, amit pedig Bálint, azé az élet, a jövő. Igaz, hogy jelenünk bizonyossága ez, mindenesetre nem követke­zik szervesen sem a tévéjá­ték tartalmából, sem szer­kezetéből. A harmadik fontos felada­tot, a szinészválasztást, szin­te maradéktalanul sikerült megoldani. Végül mégsem el­sősorban a rendezőn múlik, hogy milyen egy alakítás. Kivétel talán Kuna Káro­lyé, aki nyilván több segít­ségre szorult, mint a felnőtt színészek. Valószínű tehát, hogy nem az ő hibája, ha a kelleténél időnként jóval több optimizmust sugárzott. Bessenyei Ferenc kellően dé­moni Farkas Zénót formált, a professzor lenyűgöző intel­lektusát viszont nem érzé­kelhettük eléggé. Komlós Jucinak és Sinkovits Imré­nek járna a „legjobb alakí­kítás díja" a Felelet-beli tö­kéletes, hibátlan szerepfor­málásáért. A lelkiismeretes választás eredményeként Tö­röcsik Mari, Esztergályos Ce­cília, Ruttkai Eva, és Garas Dezső, a tőlük megszokott magas színvonalon teljesítet­tek. Bolyok Erzsébet szövetkezete, a Rózsa Ferenc Tsz, viharos, küzdelmes esz­tendei során sem tudott tar­tósan az élmezőnyben ma­radni, s a nagy átszervezés­kor Üj Élet és a Béke Tsz alakult. Az elmúlt tizennégy esztendőben többször csen­gett jobban a nevük „öre­gebb testvérükénél". Rövid ideig, két-három évig az Űj Élet Tsz jelentette a nagy­üzemi gazdálkodást Sándor­falván, diktálta az iramot, kezdeményezései beváltak, csirkenevelés stb., ám a szándék és a tett meghason­lott, a vezetés fejszéje bele­törött a vállalkozásokba, el­sősorban nem a lótenyész­tésre gondolunk. Aztán elkövetkezett az ideje a közös vállalkozások­nak, az egyesülések csendes éveinek, kisebb-nagyobb zökkenőkkel éldegéltek a szövetkezetiek. Tény viszont, hogy a felépített drága te­hénistálló is „nyomorította" a közös gazdálkodást, annál is inkább — ellenőrzések vizsgálatokat érték ebben az ügyben —, hiszen se takar­mány, se haszon nem mu­tatkozott. Befelhősödött a három téeszből egyesült Lengyel—Magyar Barátság Tsz ege. Felhősödött? Tete­mes mérleghiány zúdult a tagok nyakába. De ne firtassuk a múltat. Feleljünk csak a jelenért, és a jövőért. Miben van a ga­rancia a tisztes, megbízható gazdálkodásra? Ne számol­juk a milliókat, amiket ed­dig elemésztettek. Az már kicsit szomorúbb, sértőbb; hogy az idei, 1975-ös évet eleve veszteségesre tervezték. Hová vezet az itteni út, mi­kor kezdenek előre lépeget-; ni? Ez itt a legnagyobb kér­dés. Mondhatnám, az egyet­len kérdés. Az idő sürget; Sürgetnek a példák is, hi­szen a szomszéd földeken eredményesen gazdálkodnak. Két hónap múlva már kezdődhet az aratás. Nehéz nyár lesz a majorokban. Igaz, a kirendelt hatósági megbízott segít, ám ez a jö­vőhöz kevés. Talpra tud-e állni saját erejéből a téesz? Aligha. Javasolhatnánk ket­tős vezetést, tapasztalt szak­emberek bevonását ügyeibe, bajaiba, hogy a termelő­munkának eredménye le­gyen, vagy akár az egyesü­lést ajánlhatnánk erős szom­széd szövetkezettel, a szege­di határral, de az itteni sorsról, jövőről van szó. Te­hát a döntés, a felelősség és természetesen a következ­mény is a sándorfalvi tagsá­gé. Ám egy a kérés: ne szolgáljanak több cifra év­vel, ne szaporítsák a mérleg­hiányos millió forintok szá­mát; gazdálkodjanak jól, és boldoguljanak. Nem maradnak egyedül. A segítség nem késik, csak jó­ra, okosan használják. Meg­kapaszkodhatnak a kinyúj­tott kezekbe, az erősebb, a gazdag szomszéd szövetke­zetbe. Az ittenieken múlik, akik önmaguk esélyesei. Jól kell dönteni! . Sz. Lukács Imre Megyei felszabadulási vetélkedő A KISZ Csongrád megyei bizottsága megyei felszaba­dulási vetélkedőt hirdetett hazánk felszabadulásának 30. évfordulója tiszteletére. Az üzemi és területi versenyek után Csongrád megye váro­saiból és járásaiból egy-egy válogatott csapat képviselte a megye fiatalságát, a há­romfordulós döntőben. A harmadik, s egyben mindent eldöntő fordulót vasárnap délelőtt rendezték meg Hód­mezővásárhelyen, az ifjúsági házban, számos érdeklődő je­lenlétében. A döntő nyolc csapata — négy városi és négy járási csapat — az utolsó fordulóra tablókat készített, melyen bemutatták a szűkebb pátria elmúlt 30 éves fejlődését, a jelen ered­ményeit, a legfontosabb ter­mékeket — fotókon, rajzo­kon, montázsokon, tárgyak segítségével. A döntő harma­dik fordulójában a magnós. vetítettképes, riportokkal és gyakorlati feladatokkal tűz­delt versenyen a fiatalok számot adtak felkészültsé­gükről, összemérték erejü­ket, ki mennyire ismeri ha-; zánk harmincéves eredmé­nyeit, megyénk fejlődését; feleltek művészeti, politikai, gazdasági kérdésekre. A színvonalas verseny el­ső helyét Csongrád város csapata nyerte. Második he­lyen a hódmezővásárhelyi fiatalok, a harmadikon a makói járás ifjúkommunis­tái végeztek. A szegedi járás válogatottja negyedik, Sze­ged város csapata ötödik he­lyezést ért el. A csapatok okleveleket, könyveket és hanglemezeket kaptak aján­dékba. A vetélkedő első há­rom helyezett csapatának tagjai egvh«»t«»s üdülésen ve­hetnek reszt a Dunakanyan legszebb részein.

Next

/
Oldalképek
Tartalom