Délmagyarország, 1975. május (65. évfolyam, 101-126. szám)

1975-05-30 / 125. szám

I Péntek, 197S. május 30. NAPIRENDEN A szolgáltatások helyzete Nyilván még sokak számára emlékezetes az 1969 őszén megjelent 1038-as számú kormányhatározat. Ez előírta, hogy az ipari szolgáltatások fejlesztését össze kell hangolni a fogyasztás álta< lános fejlődésével, s kiemelten kell fejleszteni az igényektől elmaradott területeken s néhány ágazatban — például: textiltisztítás, lakáskarbantartás, a gépjárművek. elektroakusztikai és háztartási gépek javítása — a szolgáltatóipart. E határozattal meglehetősen sokat foglalkoztunk annak idején, és joggal. Hiszen minél több tartós fogyasztási cikkel rendelkezünk. annál többször vagyunk kénytelenek különböző javító szolgáltatásokat igénybe venni, s az sem mindegy, hogy szabad időnket mosásra, hasonló munkákra fordítjuk-e megfelelő szolgáltatóipar híján, vagy pihfenésre, tanulásra, művelődésre. Társadalmi igény diktálta tehát a szolgáltatások fejlesztésének szükségességét, amelyet nemcsak az emlékezetes 1033-as kormányhatározat fémjelez, hanem számos más, politikai és gyakorlati határozat és intézkedés is, kezdve azon, hogy a szolgáltatások fejlesztéséhez. olcsó árainak fenntartásához százmilliókkal járul hozzá évente a költségvetés. Csongrád megye IV. ötéves terve is kiemelten foglalkozott a szolgáltatások fejlesztésével, több területen — elsősorbarv a gépjárműjavításban — az országos fejlődési ütemet meghaladó növekedést tervezve. Sajnos, a fejlődés végül is valamelyest elmaradt a tervezettől. s éves átlagban 7,2 százalék helyett várhatóan csak 6.2 százalékos fejlődést könyvelhetünk majd el. Ennek ellenére a szolgáltatóipar teljesítőképessége a megyében az országos fejlődést jelentősen meghaladó mértékben emelkedett. 1970 és 1973 között a szolgáltatások teljesítményértéke országosan 9,1 százalékkal, Csongrád megyében pedig 18,4 százalékkal emelkedett. És amíg országosan — Budapest nélkül — 1973-ban egy lakosra 597 forint értékű szolgáltatás jutott, a megyében ugyanez a szám 724 forint volt. A fejlődés elsősorban a kiemelt ágazatokban volt dinamikus. A szocialista szektor erőteljes növekedése révén jelentősen csökkent a magán kisipar szerepe is, az 1970-es 49,8 százalékról négyév alatt 36,3 százalékra. A számok magukért beszélnek: tekintélyes eredményeket könyvelhet el Csongrád megye. Mégpedig nem csupán az összesített adatokban, hanem az egyes fontos területeken, ágazatokban is. A textiltisztításban — amelynek nagy szerepe van a nők háztartási munkájának megkönnyítésében — várhatóan sikerül teljesíteni az öt esztendőre tervezett 82,5 százalékos fejlesztést. A terv valóra váltását egyedül a szolgáltatóházak építésének elhúzódása veszélyezteti. A IV. ötéves terv eddig eltelt éveiben a gépjárműjavítás fejlődött a leggyorsabban.- Teljesítményértéke 1974-ben 127,7 százalékkal haladta meg az 1970. évit. Közben a személygépkocsik száma másfélszeresére emelkedett. Jelentősen fejlődött a szervizhálózat: új szerviz épült Makón és Szentesen, a hódmezővásárhelyi és a kisteleki javítóállomásokat pedig bővítették Sajnos, Szegeden elmaradt a tervezett szerviz építése, a meglevő autójavító pedig zsúfolt, nem képes megfelelő ellátást biztosítani. Valamivel elmarad a tervezettől az elektroakusztikai berendezések és a háztartási gépek javítóhálózatának fejlesztése. Az ellátás ennek ellenére sem mondható rossznak, mivel jelentősen javult a forgalomba hozott termékek minősége, s így kevesebb javítást igényelnek, mint korábban. Kedvezőtlenebb a helyzet azonban a lakások karbantartásánál, ahol az igények növekedése ellenére a fejlődés elmaradt a tervezettől és a követelményektől egyaránt. Természetesen még sok mindent lehetne sorolni a szolgáltatások gondjaiból, eredményeiből. de talán hasznosabb szólni az általánosítható tanulságokról. Mindenekelőtt arról, hogy a szolgáltatások — általában olcsó, vagy maximált áraik miatt — ugyan elfogadható jövedelmet biztosítanak ai velük foglalkozó vállalatoknak, szövetkezeteknek, de jóval kevesebbet, mint az) árutermelés. Ezért a vegyes profillal rendelkező üzemek — amelyek szolgáltatással és árutermeléssel is foglalkoznak — általában csökkentik szolgáltatótevékenységüket. Az is rengeteg gondot okoz, hogy a szolgáltató munka többnyire csak nehezen és kismértékben gépesíthető, viszont nagy gyakorlattal és széles körű technikai ismeretekkel rendelkező szakembereket igényel. Szinte minden egyes szakmában — még az autójavításban is! — utánpótlási problémákkal küszködnek. Egyes területeken bérezési gondok is nehezítik a helyzetet. A műszaki szolgáltatásokban változatlanul igen sok gondot okoz az alkatrészhiány. Megvitatta a megyei tanács tegnapi ülése a szolgáltatásfejlesztési alap felhasználásának tapasztalatait is. Az ötéves tervben a tanácsoknál 70,3 millió forint áll rendelkezésre e célra. A tapasztalatok nem éppen a legkedvezőbbek, hiszen négy év alatt csak 43 százalékát használták fel ennek az öszszegnek. a többi 1975-re maradt. Ebből 23,4 millió forinttal támogatják a tanácsok a megye négy városában készülő szolgáltatóházak és a kisteleki Geikaszerviz építését. A tanács határozatában aIV. ötéves terv előirányzatainak megvalósulása érdekében több intézkedést fogadott el, s megszabta a következő ötéves terv legfontosabb feladatait. A hatalom nem statisztika Somogyi Károlyné felvétele Épül a szegcdi olajmezőn a második gázüzem, a kiemelt nagyberuházások közül annak a kilencnek az egyike, amely gyorsított programban készül el. Ez azt jelenti, hogy a kormány által anyagilag is támogatott munkát három hónappal hamarabb fejezik be a tervezettnél. Tegnap — a beruházás első lépcsőjeként csörlőkkel és árbocrudakkal beemelték a 64 méter magas, 120 tonna súlyú lepárlótornyot a Gyár- cs Gépszerelő yáUalái dol&ozói. Külföldi tudósítók a népfront főtitkáránál A Hazafias Népfront országos titkársága a Külügyíminisztériummal közösen csütörtök délelőtt sajtótájékoztatót tartott a hazánkban akkreditált külföldi tudósítók számára a népfront székházában. Dr. Szentistványi Gyuláné, az MSZMP KB tagja, a népfront országos titkára üdvözölte a különböző külföldi sajtóügynökségek, lapok, rádiók és televíziók tudósítóit, majd Sarlós István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a népfront főtitkára tartott tájékoztatót a június 15-i országgyűlési képviselő-választások előkészületeiről. Beszélt a jelölő gyűlések tapasztalatairól, hangsúlyozva, hogy azokon a választópolgárok minden eddiginél nagyobb aktivitása volt tapasztalható. A már megtartott választási gyűlések ezek munkaértekezlet jellegét is mutatják, hiszen azokon az előttünk álló legfontosabb feladatokról, a XV. ötéves terv utolsó évének sikeres befejezéséről, az V. ötéves terv jó előkészítéséről, a gyakorlati kérdések egész soráról is szó esik. A külföldi tudósítók ezt követően kérdéseket tettek föl, amelyekre Sarlós István válaszolt ... A

z olvasó szíves engedelmével, hadd folytassam a múltkor elkezdett érvelésemet a munkásosztály vezető szerepéről. Vissza-visszatér ugyanis politikai életünkben ez a téma: vajon érvényesül-e munkásosztály akarata, törekvése? Különösen a hatvanas évek derekán ment erről nagyban a vita, kisebb-nagyobb kihagyásokkal azonban — hiába a sokoldalú bizonyítás — újból megkérdőjelezi valaki. Jó tíz évvel ezelőtt a tudományos- technikai forradalom, a vezetés nehézsége és bonyolultsága miatt vonták — kimondva vagy kimondatlanul — kétségbe egyesek a munkásosztály vezető szerepét, és pusztán „szakszerűségi okokból" szerették volna átadni a két alapvető osztály soraiból és egyéb rétegekből regrutálódott értelmiségnek. Azóta sokkal jobban érti már ugyan a társadalom, hogy a munkásosztály vezető szerepének érvényesítése egyszerűen népi létérdek, hiszen csakis a következetesen forradalmi osztály valósíthatja meg valamennyi dolgozó osztály és réteg szocialista boldogulását. De most meg némelyek a munkások számarányát kezdik méricskélni, mintha az lenne a vezető szerep csalhatatlan fokmérője. Vagyis az efféle megítélés szerint ahol a munkasok vannak többségben, ott a hatalom kérdése is rendben van, ahol azonban kisebbséget képeznek, ott sürgős intézkedésekre van szükség. Előre kell bocsátani: a Magyar Szocialista Munkáspártnál jobban, éberebben soha semmilyen politikai vagy társadalmi szervezet nem vigyázott hazánkban a munkásosztály vezető szerepének érvényesítésére. És. hogy mindjárt megnyugtassuk a puszta számok alapján ítélkezőket, a párt vezető szerveiben, továbbá a parlamentben, a kormányban, a fegyveres testületekben stb. ma is meghatározó többségben vannak a munkások legjobbjai, ugyanakkor előfordulhat, sőt természetes is, hogy állami, gazdasági, tudományos és kulturális életünk némely területén sokkal kevesebben. Az egyetemeken vagy a kutatóintézetekben például ritkábban találkozunk munkásokkal. Ebből azonban abszurd dolog olyan következtetésre jutni, mintha ezekben az intézményekben nern érvényesülne a munkásosztály vezető szerepe. Ahol ugyanis jól hajtják végre kommunista pártunk határozatait, megvalósítják annak politikáját, ott a munkásosztály szándékai valósulnak meg, egészen nyilvánvalóan. A munkásosztály nem azért van, hogy a pártnak legyen mit vagy kit vezetnie, hanem fordítva: a munkásosztály hozta létre jó fegyverként forradalmi céljai eléréséhez az élcsapatot. Kommunisták mindenütt élnek és dolgoznak, nekik — mint a part fegyelmezett tagjainak —, a munkásosztály ügye következetes képviselőinek kell valamennyi munkahelyen szilárdan helytállniok, és a határozatoknak érvényt szerezniök. Vajon megfelelnek-e ennek a követelménynek? Szocialista építőmunkánk töretlen lendülete és a marxista közgondolkozás érlelődése arról tanúskodik, hogy igen. Az ittott előforduló hibák tulajdonképpen a tudat ellentmondásos fejlődését tükrözik, csak idő kérdése azonban, hogy tökéletesebb közösségi emberekké alakuljunk. Ha most szemközt vitatkoznék ellenlábasaimmal, bizonyosan . közbeszólnának: „Jól van, de a mai vezetők némelyike már elég régen letette a szerszámot, mit tudják ők, mi foglalkoztatja jelenleg a munkásosztályt!" — mint ahogy többen meg is fogalmazták már. Eszerint a társadalmi funkció kényelmessé tesz és elpuhít, következésképpen aki ilyet vállal, az gyengíti a munkásosztály vezető szerepét. Csakhogy ez óriási tévedés. Ha így lenne, akkor egész fejlődésünk értelmetlenné válna, hiszen a munkások legjobbjait, mint eddig, ezután is fontos posztokra kell állítani és állítjuk is. Képtelenség olyasmit föltételezni, hogy ezek az emberek ne fordítanák minden energiájukat a nép felemelkedésének szolgálatába. Mindjárt a felszabadulás után, a hároméves terv idején húszezernyi munkás és paraszt került vezető funkcióba. Az 1950. évi tanácsválasztás alkalmával 220 ezer, zömmel „népi káder" került be a közélet áramába. Ezeknek túlnyomó többsége tisztességgel megállta, sőt állja ma is a helyét. Azok a kommunisták, akik vállalják a közösség gondját, baját, mindig nagyon komolyan veszik hivatásukat, és az a tulajdonság válik jellemzőjükké, hogy anyagi javadalmazásuktól függetlenül fárasztják magukat éjjel-nappal. Akik kétségbe vonják az ilyen elvtársak szilárd forradalmiságát, vajon vállalnák-e a munkásosztály önzetlen és hűséges szolgálatában a társadalmi beosztással járó, rendszerint idegtépő munkát? Alighanem azt kérdeznék legelőször: mennyi pénzt adnak érte? Természetesen számos egyéb bizonyítéka is van annak, hogy nálunk nincs baj a munkásosztály vezető szerepével. Először is társadalmunk vezető erejének ideológiáját tulajdonképpen az egész nép elfogadja, egyre jobban magáénak vallja és érzi. A dolgozó emberek milliói járnak pártnapokra, népfrontgyűlésekre, ülnek le a tévé elé, vagy vesznek kézbe újságot, s ilyenkor mindig a munkásosztály szószólóit hallgatják és olvassák. Azt hiszem, azt sem kell bizonygatni, hogy évről évre többen vannak a kommunistákkal egyetértők, a szocializmus fő céljainak helyeslői, a munkásosztály ügyének támogatói. Magyarországon ma a munkásosztály az aktív keresők 58 százalékát teszi ki, ő termeli a nemzeti jövedelem 54 százalékát. Kell-e magyarázni, hogy öntudatban, politikai érettségben és aktivitásban mekkorát gyarapodott? Szakképzettsége, műveltsége összehasonlíthatatlanul nagyobb, mint akár tíz évvel ezelőtt is. A munkásosztály egyre nagyobb számban neveli a szocializmus értelmiségét. Jórészt a munkásosztálynak köszönhető, hogy a szocialista mezőgazdaság mind modernebb eszközökkel, egyre biztonságosabban termel; hogy a gépesítéssel. a falusi élet megjavításával magasabb fokú lett a munkás-paraszt szövetség. Mindez megannyi kritériuma annak, hogy a munkásosztály korántsem adta fel vezető szerepét, mmt ahogyan egyesek kitartóan mondogatják. Ha lemondanánk például a pártépítésben a munkásosztályról, ha megfeledkeznénk a szocialista demokratizmus szüntelen fejlesztéséről, ha elhanyagolnánk az iparosítást, a reáljövedelmek és. bérek állandó emelését, ha lemondanánk a lakásgondok megoldásáról — nos, akkor volna ok nyugtalanságra. Ezzel szemben mit tapasztalunk? Minden alapszervezetben különös gondot fordítanak a munkások tagfelvételére; tervszerű képzéssel gondoskodnak róla, hogy a munkások soraiból legyen megfelelő vezetőutánpótlás; fizikai munkásokat küldünk az üzemek igazgatói tanácsaiba, különféle társadalmi és gazdasági szerverbe, hogy biztonságossá tegyük a demokratizmus érvényesülését; töretlen lendülettel építjük, gazdagítjuk az országot; végrehajtjuk a 15 éves lakásépítési programot; ebben az évben is 3,5 százalékkal növeljük az egy lakosra jutó reáljövedelmet. A párt- és állami vezetők rendszeresen járnak különféle munkahelyekre, hogy figyeljék és értsék, hol, mikor, milyen problémákat kell megoldani, milyen tényezőket kell figyelembe venni a párt politikai vonalának alakítása, finomítása közben. A közéleti személyiségek zöme magáévá tette a XI. pártkongresszuson elhangzottakat, miszerint nekik a munkásosztály hatalmát kell hűségesen szolgálniok, rendületlenül képviselniök. Manapság is egyre-másra születnek a munkásosztály vezető szerepét hangsúlyozó, bizonyító intézkedések. Hogy mást ne említsek, az államnak kell gondoskodnia arról, hogy a nagyüzemi munkások keresetének növekedési üteme az átlagosnál nagyobb legyen. Jövőre általános lesz a 44 órás munkahét. Korszerűsítik a bértarifát, a kvalifikált szakmunkát fokozottabb anyagi elismerésben kell részesíteni. Ügy hírlik, bővítik a munkások továbbtanulási lehetőségét oly formában, hogy a szakmunkásfiatalok mehetnek bármelyik egyelem vagy főiskola nappali tagozatára is. Ezek szintén tények. Miközben mindez jó érzéssel tölt el, nem szabad, hogy tel-: jesen megnyugodjunk és elbízzuk magunkat. Állandóan kell figyelnünk a munkások véleményére, hogy mindig megfelelően képviselhessük az osztály és az egész nép érdekeit. F. NAGY ISTVÁN Övári Miklós előadása Csütörtökön a Fészek művészklubban a Művészeti Szakszervezetek Szövetségének művészakadémiáján Óvári Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai » Központi Bizottság titkára művészeti életünk időszerű kérdéseiről tartott előadást kulturális életünk képviselőinek, színészeknek, íróknak, rendezőknek, képamövésaeknek. Pannónia napok Pécsett csütörtökön megkezdődtek a Pannónia napok. Az eseménysorozaton mintegy négyszáz agrárszakember vesz részt. Az Idei Pannónia napok központi témája az állattenyésztés.