Délmagyarország, 1975. május (65. évfolyam, 101-126. szám)

1975-05-04 / 103. szám

6 Vasárnap, 1975. május 4. 7 MAGAZIN A háború • • végnapjai Részletek és dokumentumok A győzelem, amelyet a Szovjetunió Lenin pártjának vezetésével vívott ki, nem egyszerűen egy hadsereg győzelme volt egy másik hadsereg felett. Ez a szocializmus mélységesen humanista társadalmi rendjének győzelmét jelentette a barbár imperialista rend felett. Azok a hatalmas sikerek, amelyeket a szovjet nép az SZKP vezetésével a Nagy Honvédő Háborúban elért, a Szovjetuniót a Hitler-ellenes koalí­ció — amelyben a Szovjetunió, az Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Franciaország és más államok egyesültek — fő erejévé tették. A Szov­jetunió példája és segítsége erősítette az ellenállási mozgalmat, a par. tizáncgységck akcióit, valamint a felszabadító hadseregeket. Könyv­tárnyi irodalma van a második világháborúnak. Dokumentumkötetek, regények, riportok örökítik meg az eseményeket, a háború nagy csa­táit. Kiemelkedő politikai és katonai vezetők, írók, újságírók hagyták az utókorra a Szovjetunió és a szövetségesek hadseregeinek hadmű­veleteiről, a győzelemig folytatott, példa nélkül álló erőfeszítéseiről szóló visszaemlékezéseket. Megemlékezéseiket azokról a hősökről, akiknek köszönhetően megszabadult a fasizmustól az emberiség, és immár egy emberöltő óla viszonylagos bekében clhct. A győzelem 30. évfordulójához közeledve rájuk emlékezik e néhány dokumentum értékű részlet. < G. K. Zsilkor Emlékek, gondolatok Május 8-án korán reggel Ber­linbe érlu itt A. J. Vislnszkij. Magával hozta a Németország kapitulációjára vonatkozó okmá­nyokat. Aznap reggel sorban ér­keztek meg Berlinbe a világ va­lamennyi jelentős újságának és folyóiratának tudósítói, fotóripor­terei, . hogy megörökíthessék azt a pillanatot, amikor jogi formát ölt a fasiszta Németország szét­zúzása. Pontosan 24 órakor léptünk be a nagyterembe. Mindnyájan helyet foglaltunk a falra erősített szovjet, amerikai, angol és francia nemzeti lobogó alatt elhelyezett asztalnál. — Bennünket, a Szovjet Fegy­veres Erők Főparancsnokságának és a szövetséges hatalmak főpa­rancsnokságának képviselőit — jelentettem ki az ülés megnyitó­jában — felhatalmaztak a Hitler­ellenes koalíció kormányai arra, hogy átvegyük a német főpa­rancsnokság képviselőitől a Né­metország feltétel nélküli fegy­verletételéről szóló okmányt. Hívják be a terembe a német fő­parancsnokság képviselőit. Elsőként, lassan lépte át a kü­szöböt Hitler jobbkeze, Keitel tá­bornagy. A közepesnél magasabb termetű tábornagy díszöltözetben, feszes tartással jelent meg. Üd­vözlésre emelte kezében a mar­sallbotot, így köszöntötte a szov­jet és szövetséges csapatok főpa­rancsnokságaínak képviselőit. Keltelt Stumpf vezérezredes kö­vette. A zömök tábornok szemei­ben gyűlölet és tehetetlen düh tükröződött. Vele együtt lépett be von Friedeburg tengernagy. Felkértük a német tábornoko­kat. hogy foglaljanak helyet a számukra külön, a • bejárattól nem messze elhelyezett asztalnál. A tábornagy lassan ült le, és felemelve fejét, tekintetét reánk, az elnökségi asztalnál ülőkre sze­gezte. Keitel mellé ült Stumpf és Friedeburg. A kísérő tisztek székeik mögött állva sorakoztak fel. A német küldöttséghez for­dultam: — Kendelkeznek-e önök a fel­tétel nélküli fegyverletételről szó­ló okmánnyal, tanulmányozták-e azt, és van-e felhatalmazásuk az aláírására? Kérdésemet angol nyelven Ted­der, a légierő főmarsallja ismé­telte meg. — Igen, tanulmányoztuk, és ké­szek vagyunk annak aláírására — válaszolt fojtott hangon Keltel tábornagy, majd átnyújtotta a Dönitz admirális aláírásával ellá­tott katat. Az okmány rögzített^ hogy Keitel. von Friedeburg és Stumpf felhatalmazást kapott a feltétel nélküli kapitulációról szóló okmány aláírására. Ez már korántsem volt az a gőgös Keitel, aki a leigázott Franciaországtól a feltétel nélküli megadást fogadta. Most lesújtott­nak tűnt. Felállva szólítottam őket; — A német küldöttség lépjen ide az asztalhoz. Itt írják alá Né­metország feltétel nélküli fegy­verletételéről szóló jegyzőkönyvet. Keitel gyorsan felemelkedett, egy rosszindulatú pillantást vetett felénk, majd szemeit lesütötte, és lassú mozdulattal felemelve az asztalról marsallbotját, bizonyta­lan léptekkel az asztalunkhoz in­dult. Monoklija leesett a szemé­ről, és zsinórján függve maradt. Arcán piros foltok jelentek meg. Vele együtt lépett az asztalhoz Stumpf vezérezredes, von Friede­tjurg tengernagy és á Kíséretük­ben levő többi német tiszt. Sze­mére illesztve monokliját, Keitel az odakészített szék szélére ülve, minden sietség nélkül írta alá az okmány öt példányát, majd Stumpf és Friedeburg is aláírá­sukkal látták el azt. Ezután Keitel felállt az asztal­tól, jobb kezére felhúzta kesztyű­jét, és ismét megpróbálta a fe­szes, katonás pózt magára ölteni, ez azonban nem sikerült, és csendben visszatért asztalához. Május 9-én 0 óra 43 perckor be­fejeződött a feltétel nélküli fegy­verletételről szóló okmány alá­írása. Felszólítottam a német kül­döttséget, hagyja el a termet. Keitel, Friedeburg és Stumpf felemelkedett székéről, meghajol­tak, majd fejüket leszegve, a törzskarukhoz tartozó tisztek kí­séretében eltávoztak... _. A győzelemhez vezető út rendkívül nehéz volt a szovjet nép számára, sok millió ember életét követelte. És ma minden becsületes ember kötelessége, hogy a második világháború bor­zalmas napjaira visszatekintve, mély tisztelettel és együttérzéssel gondoljon azokra, akik a fasiz­mus ellen küzdöttek, és életüket adták, hogy az emberiség meg­szabaduljon a fasiszta elnyomás­tól. Karsai Elek A sasfészektől a bunkerig Május 2-án egész Berlin a szovjet csapatok kezére került. Hitler utóda, Dönitz nagyadmi­rális, még egyszer próbálkozik: hátha az angolszászok vele in­kább tárgyalnak, mint Hitlerrel, de ö is kénytelen tudomásul ven­ni, hogy az angol—amerikai— francia—szovjet koalíció csak teljes, feltétel nélküli megadást fogad el. így kerül sor Reimsben, 1945. május 7-én hajnali 2 óra 41 perc­kor a fegyverszüneti egyezmény aláírására, melyen az angol— amerikai hadsereget Bedell­Smith, a szovjet hadsereget Susz­laparov, a francia hadsereget Se­vez képviseli. A feltétel nélküli megadásról szóló okmányt a német hadsereg főparancsnoksága nevében Jodl tábornok és Friedeberg tenger­nagy írja alá. Charles de Gaulle Háborús emlékiratok A német kapituláció most mar csupán for­maságok kérdése. De ezeket még teljesíteni kell. Göring, akit Hitler esetleges utódává szemelt ki, s aki úgy hitte, hogy a kancellárra már nem hallgat senki, még a Führer halála előtt felvá­zolta egy tárgyalási kísérlet körvonalait. Ezt azonban Hitler azonnal megbélyegezte, és elve­tette, Himmler, aki az utódlási sorrendben a második helyen állott, a maga részéről kapcso­latba lépett Bernadotte gróffal, a svéd Vöröske­reszt elnökével, és Stockholmon keresztül fegy­verszüneti indítványt juttatott el a nyugati kor­mányokhoz. Himmler valószínűleg arra speku­lált, hogy ha a nyugati fronton megszűnnek a harcok, a keleti arcvonalon viszont folytatód­nak, akkor a szövetségesek táborában szakadás Keletkezik, amit a Reich a maga javára kiak­názhat. Személy szerint hozzám Himmler egy félhi­vatalos memorandumot juttatott el, amelynek aggódó hangja alól előtűnt a ravaszság. „Rend­ben van! övök nyertek — ismerte el a doku­mentum. — Aki tudja, honnan indult el ön, de Gaulle tábornok, annak nagyon mélyen meg kell emelnie a kalapját ön előtt... De most mi­hez fog kezdeni? Az angolszászokra bízza ma­gát? ök csatlósként kezelik majd. és megfoszt­ják. a becsületétől. A szovjetekkel társul? Azok a maguk törvényének vetik afá Franciaországot, önt pedig örökre elintézik... Valójában egyet­len út vezethetné el az ön népét a nagysághoz és a függetlenséghez, s ez az út a legyözött Németországgal való megegyzés ... Hirdesse meg azonnal! Haladéktalanul lépjen kapcsolat­ba azokkal az emberekkel, akik a Reichben még tényleges hatalommal rendelkeznek, és új irány­ba akarják vezetni országunkat... ők készek rá. Kérik Ónt... Ha ön leküzdi a bosszúállás szel­leifíét, ha megragadja az alkalmat, amelyet a történelem ma kínál önnek, minden idők leg­nagyobb embere lesz." ...á kétségbeesett kísértő semmiféle választ sem tőlem, sem a londoni, sem a washingtoni kormánytól nem 'kapott. Himmlernek egyébként sem volt mit felajánlania. Hitler, aki valószínűleg megneszelte egyéni próbálkozásait, kitagadta az utódlásból. Ügy rendelkezett, hogy öngyilkossá­ga után Dönitz tengernagy legyen az örökös. A birodalmi kancellária föld alatti bunkeréből kül­dött utolsó távirat az admirálist ruházta fel a vezérlet jogával. ... Május 9-én de Lattre tábornok helyet fog­lalt a szövetséges nagyhatalmak katonai megbí­zottainak oldalán, egy zászlókkal díszített fali fegyvergyűjtemény alatt, amelyen a szövetsége­sek lobogói között a francia trikolor is látható. A nemet fegyverletétel végső aktusán Francia­ország képviselője éppúgy aláíróként szerepel, mint Oroszország, az Egyesült Államok és Nagy­Britannia megbízottjai. Keitel tábornagy felki­áltása: „Micsoda? A franciák isi", szemléltető­en illusztrálja azt a hatalmas teljesítményt, ame­lyet Franciaország és hadserege véghez vitt, hogy ennyire fel tudott emelkedni. „Megnyertük a háborút! Itt a győzelem! A szövetséges nemzetek és Franciaország győzel­me ez!.. A fegyverszüneti szerződés szö­vege: Alulírottak a német főpa­rancsnokság nevében hozzájáru­lunk a szárazföldi, tengeri és lé­gihaderők feltétel nélküH 'meg­adásához, a Vörös Hadsereg és a szövetséges expedíciós haderők főparancsnokságának rendelkezése szerint. 2: A német főparancsnokság haladéktalanul parancsot ad a német szárazföldi, tengeri és légi haderő valamennyi parancsnoká­nak, hogy 1945. május 8-án, kö­zép-európai időszámítás szerint 23 óra 1 perckor a csapatok ma­radjanak azon a helyen, ahol ép­pen tartózkodnak. adják át min­den fegyverüket és fegyveres fel­szerelésüket a szövetséges legfőbb hadvezetőség megbízottainak, el ne pusztítsanak, vagy meg ne rongáljanak egyetlen vízi vagy légi jármüvet, gépet vagy bármi­féle harci felszerelést sem. 3. A német legfelsőbb hadveze­tőség megfelelő parancsnokokat köteles kinevezni, akik felelős­séggel tartoznak azért, hogy a Vörös Hadsereg és a szövetséges expedíciós haderő főparancsnokai által előírt parancsokat és ren­delkezéseket teljesítsék. 4. A jelen szerződés nem szol­gálhat akadályul, hogy Németor­szág számára az Egyesült Nemze­tek a későbbiekben megállapí­tandó új és a jelen okmányban foglaltaktól független fegyerszü­neti szerződést ne állapítsanak meg, 5. Abban az esetben, ha a né­met főparancsnokság vagy a haderő bármely része ellene sze­gülne a jelenleg megállapított feltétlen megadásnak, a Vörös Hadsereg és a szövetséges expe­díciós haderők parancsnoksága mindazokat a büntető lépéseket megteszi, amelyeket szükségesnek lát. ff. A szerződés szövegét orosz, angol és német nyelven kell le­írni, de további értelmezés szem­pontjából csak az orosz és az an­gol szöveg jöhet számításba. Másnap a kapitulációs aktus megismétlődik a szovjet főpa­rancsnokságon is, itt német rész­ről a fegyverletcteli okmányt Keitel tábornagy írja alá. 1945. május 8-án, 23 óra 1 perc­kor az európai hadszíntéren meg­szűnik minden ellenségeskedés. Truman, Roosevelt utóda az el­nöki székben, a következő üzene­tet küldi Sztálinnak: mMost, amkor a szovjet—aa-

Next

/
Oldalképek
Tartalom