Délmagyarország, 1975. május (65. évfolyam, 101-126. szám)

1975-05-27 / 122. szám

Kedd, 1?75. május 2T. 3 Választási nagygyűlésekről jelentjük Jelöltjeink az országgyűlésbe Szélesedő demokratizmus Debreczeni Géza Dr. Ántalffy György beszéde Bakson 'A 8. számú választókerület Baks. Balástya, Csengele, Kistelek, Ópusztaszer, Pusz­taszer országgyűlési képvise­lőjelöltje, dr. Ántalffy György egyetemi tanár, a megyei párt-végrehajtóbi­zottság tagja vasárnap dél­előtt Bakson, a művelődési házban nagy érdeklődéssel kísért választási beszédet tar­tott. Az esős idő ellenére is szép szómmal érkeztek a környéző községekből, s a helybeliek a választási gyű­lésre. annál inkább, mivel az elmúlt napokban ebben a választókerületben megtar­tott jelölő és csatlakozó je­lölő gyűléseken ismét egyön­tetű bizalmat kapott az ün­nepség szónoka. A Himnusz elhangzása után Barcsi Antal mondta el Juhász Ferenc: Te ekével, te kalapáccsal, tollal című ver­sét, majd Bánfi József isko­laigazgató, a népfront helyi titkára, a gyűlés elnöke kö­szöntötte a megjelenteket, az elnökségben helyet foglaló dr. Ántalffy Györgyöt, Jáhni Lászlót, a járási pártbizott­ság első titkárát, Vass La­jost, a Hazafias Népfront já­rási bizottságának elnökét, Kálló Antalt, járási nép­fronttitkárt, a környező köz­ségek vezetőit s a baksiakat. Dr. Ántalffy György beszé­de elején megköszönte a bi­zalmat, hogy a hat község ismét őt jelölte országgyűlé­si képviselőnek, majd az ál­lamélet fejlődéséről, és a külpolitika összefüggéséről beszélt. — Amikor az államélet fejlődéséről, illetve tovább­fejlesztéséről beszélünk, úgy tűnik, hogy ebbe a fogalom­körbe, azt hiszem, nem min­dig vonjuk be pártunk által vezetett államunk külpoliti­kai tevékenységét, néha még az állam- és jogelmélet mü­velése során sem. Pedig már alkotmányjogilag is rögzítve vannak népköztársaságunk nemzetközi tevékenységének legfőbb elvei: amikor alkot­mányunk kimondja, hogy a Magyar Népköztársaság, mint a szocialista világrend­szer része fejleszti és erő­síti barátságát a szocialista országokkal; a béke és az emberi haladás érdekében együttműködésre törekszik a világ valamennyi népével és országával. — Ez az alkotmányi meg­fogalmazás politikai és jogi kötelességünkké is teszi szo­cialista államunk külső funk­cióinak további erősítését, melyeknek tartalmát megha­tározzák : államunk szocia­lista jellege, a nemzetközi feltételek és erőviszonyok. A szónok ezt követően a békéért folytatott harc, a békés egymás mellett élés kérdésével foglalkozott. Hangsúlyozta, hogy a szocia­lista államok — köztük a Magyar Népköztársaság bé­kepolitikája — a nemzetközi síkon jelentkező új erőviszo­nyok feltételei mellett döntő tényező lett korunk világá­nak fejlődésében. Egy pilla­natra sem feledkezhetünk meg azonban arról, hogy az imperializmus természete nem változott, a különböző társadalmi rendszerű álla­mok békés egymás mellett élése nem jelenti a lemon­dást sem az ideológiai harc­ról, sem az osztálypolitika feladósát, s nem is vonatko­zik azokra a körülményekre, amelyek fellelhetők az anta­gonisztikus osztályok között, az elnyomott népek és el­nyomóik között. Részletesen beszélt arról, hogy az elmúlt évek gyakor­latóban, legutóbb az alkot­mánymódosítás következté­ben fokozatosan erősödött az országgyűlés szerepe az ál­lamélet legfelsőbb irányítá­sában és ellenőrzésében. A szélesedő demokratizmust, a nyílt, élénk vitákat egész népünk magáénak vallja. Aktivitásával kiteljesíti. A szónok idézte néprajztudó­sunk, Győrffy István a har­mincas évek közepéről tett megállapítását, hogyan véle­kedett a falusi paraszt a hatóságról. „Valósággal meg­ijed, ha már urat lát a por­tájára belépni. Azonnal adó­emelésre gondol, vagy bal­sejtelmek gyötrik, hogy va­lami törvényt vagy rendele­tet hágott át, vagy valamit elmulasztott, amiért meg­büntetik ... A nép a köz­igazgatással szemben zár­kózott, amelyet kizárólag mint büntető hatalmat is­mer." Mára alapvetően más a falvak helyzete, a tanácsok hatáskörébe tartozó állam­igazgatási ügyekben az első fokú hatáskört általában a helyi tanácsok gyakorolják. A II. Rákóczi Ferenc út­törőcsapat tagjai virágcsok­rokkal köszöntötték a vendé­geket, ezt követően Boda Mihály mondta el Várnai Zseni: Barangolás hazámban című versét. Az ünnepség színvonalát emelte a baksi általános iskola énekkará­nak szereplése, Held Ágnes vezényletével. A választási gyűlés az Internacionálé hangjaival ért véget. Megyénk fejlődése együtt halad az országéval Dr. Perjési László beszéde Csongrádon Hétfőn délután 2 órakor a FOTOBER csongrádi gyár­egységében, az új festőmű­helyben tartották meg a Ha­zafias Népfront által szer­vezett választási gyűlést, amelyen 760-an vettek részt; a gyáregység dolgozóin kívül a Volán, az Autószerviz, a Pincegazdaság, a MÁV, a Vízgazdálkodási Társulat, az ATIVIZIG, az Árpád és a Tisza Tsz, valamint a Vá­rosfejlesztési Üzem dolgozói és munkásai. A Himnusz elhangzása után Körösi László, a FÜ­TOBER pórtvezetőségének titkára, a választási gyűlés elnöke köszöntötte a megje­lenteket. az elnökségben he­lyet foglaló dr. Perjési Lász­lót, a megyei párt-végrehaj­tóbizottság tagját, a megyei tanács elnökét, dr. Sovíogyi Ferencet, a csongrádi városi pórtbizottság első titkárát, dr. Varga Józsefet, a városi tanács elnökét, a népfront megyei elnöksége képvisele­tében részt vevő Horváth Lajost, a KISZ megyei bi­zottságának titkárát. Lovas Istvánt, a csongrádi nép­frontbizottság elnökét, Valy­lyon Aladárnét, Csongrád or­szággyűlési képviselőjelöltjét és Balogh Lászlót, a gyár­egység igazgatóját. A megnyitó után dr. Per­jési László mondott beszé­det. Szólt arról, hogy politi­kai életünk nagy eseményé­re készülünk, mivel lejárt'az 1971-ben 4 évre megválasz­tott országgyűlési képviselők mandátuma. Minden állam­polgár egyik alapvető joga a választás, ez biztosítja rész­vételét az állam ügyeinek intézésében. A mi szocialista viszonyaink között a képvi­selőválasztás nagy fokú po­litikai és társadalmi felelős­séggel jár együtt. A v álasz­tok ugyanis nemcsak arról döntenek, hogy személy sze­rint leik legyenek képviselő­ik, hanem arról is, mi a vé­leményük a párt és a kor­mány eddigi politikájáról, s bíznak-e abban, hogy ez a politika eredményes lesz a jövőben is. Az eddigiekben megyénkben nagy érdeklő­dés és aktivitás nyilvánult meg a választás iránt. Az előadó a továbbiakban röviden szólt a június 15-i választósokon induló jelölt­jeinkről, akik között ott van­nak pártunk vezetői, a mun­kások, a parasztok, az értel­miségiek.. Szólt arról is, hogy több új jelölt van, akik eddigi munkájukkal rászol­gáltak a bizalomra. Részlete­sebben beszélt a 9. számú csongrádi országgyűlési vá­lasztókerület jelöltjéről. Vallyon Aladárnérói, akit városában személyesen is igen sokan ismernek. A csongrádi Kossuth téri álta­lános iskola tanára, szakmai munkáját magas színvonalon végzi, munkáját hivatásának tekinti. Az eddigiekben a közéletben is rész vett; egy ciklusban — 1966—70 között — a megyei tanács tagja volt, jelenleg városi tanács­tag. A megyei tanács elnöke beszéde további részében a szocialista építőmunka há­rom évtizedes tapasztalatai­ról szólt. Fölvázolta az or­szágépítés főbb jellemzőit, majd így folytatta: — Büszkén mondhatjuk, hogy megyénk fejlődése, kü­lönösen az utóbbi másfél év­tizedben, együtt halad az or­szágos fejlődéssel. Megyénk ma már az ország jelentős iparral rendelkező területei közé tartozik és meghatároz­za további fejlődését is. A továbbiakban az előadó megemlítette az országgyűlés elmúlt négyéves tevékenysé­Sét, szólt a jelentősebb tör­vényekről és részletesebben a tanácsok feladatairól. Felso­rolta a lakásépítésben elért eredményeket és a további célokat, számszerűen is is­mertette a csongrádi város­építés főbb tényeit. Dicséret­tel szólt arról, hogy ebben a városban az elmúlt négy év­ben közel 42 millió forintot érő társadalmi munkát vég­zett a lakosság. Így három­szor nyerték el a települési verseny első díját, s vele együtt a megyei tanács egy­millió forintos jutalmát. Ez a tanács és a lakosság jó kapcsolatát mutatja. Ennek kapcsán hangsúlyozta: — Egyik fontos feladatunk a jövőben is, hogy tovább­erősítsük kapcsolatainkat a lakossággal. Ezután az ötéves terv elő­készítéséről. Csongrád jövő­jéről és a XI. kongresszus el­fogadott határozat megvaló­sításáról, a tennivalókról be­szélt a megyei tanácselnök, majd beszédét a következő gondolattal fejezte be: Június 15-én a választásra jogosult állampolgárok nem­csak arról döntenek, hogy kiket választanak az ország­gyűlésbe, hanem a szocialis­ta építés politikájáról, ha­zánk felvirágzásnak útjáról is. Azt várjuk, hogy a vá­lasztás erősítse meg eddigi politikánkat, pártunk XI. kongresszusán elhatározott, és a Hazafias Népfront vá­lasztási felhívásában megfo­galmazott nagy társadalmi programot. Szót kért a gyűlésen Vallyon Aladárné képviselő­jelölt is. Megköszönte a je­lölő gyűléseken tanúsított bizalmat. ígérte, hogy váro­sáért — megválasztása ese­tén — odaadóan fog mun­kálkodni. A gyűlés Körösi László zárszavával ért véget. Csanádpalota környékét, így Nagylakot is szülőfalu­jának vallja. Gyermekkorát, néhány évtől eltekintve, mondhatni eddigi életét, ott töltötte. Anyja révén ma­gyarcsanádi is, így hát azt lehet mondani, hogy ottho­nos a makói járásban, s szinte mindenki ismeri már. Ebben közrejátszik az is, hogy édesapja a felszabadu­lástól kezdődően hazánk ha­tárának védelmét irányítot­ta a rábízott szakaszon, Csa­nádpalota környékén. Mint minden fiatalnak, neki is voltak vágyai, tervei. És ezek teljesültek is. Deb­recenben tanult szakmát, az erdészeti technikumban, és Sövényházán töltöte a gya­kornoki időt kerületvezető­ként. Itt ismerkedett meg feleségével, aki később kö­vette Nagylakra is, ahová a katonaidő letöltése után ke­rült. Mint katona, példamu­tatóan. helytállt, határőrként teljesített szolgálatot. Már a középiskolában eljegyezte magát a közéleti munkával, a határőrségnél pedig KISZ­titkárnak választották. Faipari szakemberként is elismerést szerzett magának. Amikor azonban tudomást szerzett arról, hogy Nagyla­kon egy bútorlapüzem épül, a szülőfalu, szeretete, ragasz­kodása a családhoz, új elha­tározásra késztette. És ez­után nehéz esztendők követ­keztek. Évekig vajúdott, lesz-e a tervből valóság? Megépül-e több millió forint­ból a bútorlapüzem? Debre­czeni Géza azonban bízott, hitt a tervekben. Vállalt se­gédmunkát mindaddig, míg el nem kezdődött az építke­zés. Utána pedig aktív építő­je volt az új üzemnek, mely­ben később művezető, főmű­vezető, üzemvezető, 1973-tól pedig az egész gyár termelé­si osztályvezetője lett. Ez az „alulról" indulás, és a pél­damutató helytállás sok-sok barátot vonzott. A mások megbecsülése, a mindenkin segíteni akarás pedig vezető funkcióba kerülése után is növelte népszerűségét a gyár­ban és a közvetlen környék­ben, ahonnan nap mint hap járnak munkások az üzembe dolgozni. Mrsán György így véleke­dett róla: Debreczeni Géza nagyon jó ember. Eddigi munkájával is bizonyította, hogy képes mások érdekében önzetlenül „talpalni", éjt nappallá téve. Kiáll az igaz ügy mellett, nem retten visz­sza a nehézségektől. Mészá­ros József, a gyár Komarov szocialista brigádjának nevé­ben mondott véleményt, ugyanúgy, mint. Janecskó Ju­dit, vagy Kormányos Mihály. Summázva szavuk, így hang­zott: Együtt dolgoztunk jó­ban és rosszban, több mint 10 éve már. Ö jól ismer bennünket, és mi bizalom­mal fordultunk mindig hoz­zá. Most termelési osztályve­zető, mégis úgy tárgyalunk vele, mint mikor itt dolgo­zott velünk együtt segéd­munkásként, majd műveze­tőként ... Közéleti munkája egyre szélesedik. Példamutató te­vékenysége nyomán a járási párt-vb tagjává választották. Ez a bizalom újabb felelős­ségteljes megbízatást jelen­• • r Ferenczi József Midőn elköszönök a csa­ládtól, mégegyszer megné­zem a kis táblát: Móricz Zsigmond utca 16. Tolakszik az asszociáció: Ha a nagy író élne még, s eljöhetne ide, biztosan mégegyszen megírná „Boldog emberét"; Most már a boldog szocialis­ta emberét. A régi regény­beli Joó György lenne Fe­renczi József, a földeáki Egyetértés Tsz mezőgazdasá­gi gépszerelője, aki most újabban traktoros. Egy Gó­liát Rába Steiger kormányo­sa, 250 lóerő engedelmeske­dik minden mozdulatára. Legújabban pedig a Csong­rád megyei 16. választókerü­let országgyűlési képviselő­jelöltjének javasolták. Sohasem volt a szerencse fia. nem kergetett vágyál­mokat, délibábokat, csak egyszerűen tiszta szívvel be­csületesen dolgozott mindig. S a szocialista módon vég­zett munka azután mindent meghozott számára, ami nap­jaink munkásemberét megil­leti. O már az úfj orsz^gépitő gazdanemzedék fia. Édesap­ja még napszámos, cseléd­ember volt a helybeli Ná­vai-uradalomban. De csak, ha volt munka, mert több­ször volt, hogy nem volt, mint ahányszor volt napszá­mos kenyér. Ha itthon elfo­gyott. nyakába vette az „or­szág útját", hogy legalább éhen ne haljon az öttagú család. Felszabadulás, földosztás,, új gazdaélet, felépül az el­ső kicsi, de már saját csalá­di ház... Csak címszavak. ... Korai öregség: korai ha­lál ragadja el az apát. A most 36 éves Jóska, a család legidősebb fia, akkor fejezi be kitűnően a nyolc általá­nos iskolát. Tanulni szeretne tovább, de még ipari tanuló sem válhat belőle. Keserve­sen szűk és nehéz esztendők az 1950-esek. Kenyér kell a családnak. Ezért lesz hamar szinte még gyermekfejjel — betanított vasesztergályos Angyalföldön. öt év a magyar forradal­mi munkásosztály egyik leg­jobb „iskolájában". 1962 már- j ciusában, a katonai szolgálat ! után. hazatér a szülőfalujá­ba, mert az esztergályos tu­dományra szükség van már­tett. Pedig a családban is nagy felelősség vár rá. Két általános iskolás kislánya sokszor fordul hozzá taná­csért, segítségért. A marxiz­mus—leninizmus esti egye­tem elvégzése után szakosí­tóra jelentkezett. Nemsokára politikai gazdaságtanból ál­lamvizsgázik. Közben felesé­ge is tanult. Szarvason elvé­gezte az óvónőképzőt, s je­lenleg a község óvodáját irá­nyítja. A jelölő gyűléseken az ütemes taps mindennél töb­bet mondóan kifejezte a vé­leményeket. Debreczeni Géza pedig megilletődötten hall­gatta mindazt, melyet a felszólalók érdemeiként mon­dottak el, és aminek alapján javasolták a 16. sz. választó­kerület országgyűlési képvi­selőjelöltjének. Édesapja e nagy megtisz­teltetést már nem érhette meg. Édesanyja szemében pedig könny csillant. Lát­szott arcán a boldogság, sxa tekintetből kiérződött: be­csületes munkásemberré ne­velték fiukat. FÖRGETEG SZILVESZTER itthon is a fiatal Kossuth Tsz gépműhelyében. Csakha­mar iskolába megy, 1967-ben kitűnő mezőgazdasági gép­szerelő szakmunkás-bizo­nyítványt kap a csongrádi is­kola gépészeti tagozatán. Életútja ezután csakhamar elérkezik a szocialista bri­gádmozgalomhoz és a párt­hoz is. A brigádja — a Má­jus 1. szocialista szerelőbri­gád — immár háromszoros győztes, aranykoszorús. Az ifjúsági mozgalomban vég­zett sokéves dicséretes mun­ka után 1972-ben lett a Ma­gyar Szocialista Munkás­párt tagja, újabban pedig — öthónapos pártiskola után — tagja a makói járási párt­bizottságnak is. Élete leg­újabb nagy eseménye pedig az, hogy néhány nappal ez­előtt országgyűlési képvise­lőjelöltnek javasolta Földeák, Öföldeák és Gencshát népe. Az otthon, ahol találkoz­tunk — bár falairól még hiányzik, a külső vakolat — nagyon szép. A háromszobás „fészket" immár hat éve ra­kosgatják, s már majdnem kész. Teljes benne a bol­dogság. A kis Magdit, aki általános iskolás, épp mosta­nában tüntették ki kiváló tanulmányi eredményeiért Kiváló Üttörő oklevéllel. A kis Józsika még csak most lett egyéves, de vasgyúró termetével, gőgicsélésével bearanyozza a szülők éle­tét. A jelölő gyűlésen is nagy volt a falu, a régi iskolatár­sak, barátok, munkatársak öröme. Többen is elmond­ták : Földeák fennállásának 120 éves történetében első eset, hogy az itt lakók kö­zül javasolhatnak ország­gyűlési képviselőjelöltet. Ez tulajdonképpen akkor Ls tiszteletre méltó nagy ese­mény — hangoztatták —, ha a választás napján — mert a választókerületnek két je­löltje van — a másik nye­ri a több szavazatot. CSÉPI JÓZSEF Ülést tartott az országos választási elnökség Hétfőn ülést tartott az országos választási elnökség. A választási törvény értelmében megvizsgálta az országgyű­lési képviselőjelöltek névsorát, amelyet a Hazafias Nép­front Országos Tanácsának elnöksége nyújtott be, s meg­állapította: valamennyi jelölt megfelel a törvényes köve­telményeknek. A 352 országgyűlési választókerületben a je­lölő gyűléseken 386 jelöltet állítottak, a kettős jelölések száma 34. A 872 jelölő gyűlésen 330 ezer választójogosult jelent meg, a résztvevők majdnem fele nő, s körülbelül egyharmada fiatal volt. A nagy érdeklődésre jellemző: so­kan szólaltak fel — elsősorban a jelöltek személyével fog­lalkozva —, a hozzászólások többsége azonban közérdek­lődésre számot tartó javaslatokat, észrevételeket is tar­talmazott. Az országos választási elnökség az országgyűlési kép­viselőjelöltek nevét és foglalkozását a sajtó útján teszi közzé június 1-én. Az illetékes választási elnökségek június 5-én falragaszokon hozzák a vialasztók tudomására a kép­viselőielöltek nevét. t

Next

/
Oldalképek
Tartalom