Délmagyarország, 1975. május (65. évfolyam, 101-126. szám)

1975-05-24 / 120. szám

\ 48 Szombat, 1975. május 24. Alapkutatás betegközelben M. A. Solohov Nemrégiben fejeződött be B Magyar Tudományos Aka­démia jubileumi közgyűlése. Ez alkalommal is, mint az Akadémia fennállása óta el­telt 150 éves periódus leg­utóbbi szakaszában minden évben, kiosztották az akadé­miai díjakat. Az Idén 27 ki­váló tudós részesült ebben a magas szakmai elismerésben. Közöttük van Gergely János, az orvostudományok dokto­ra, az Eötvös Loránd Tudo­mányegyetem mikrobiológiai tanszékének egyetemi taná­ra, az Országos Haematoló­giai és Vértranszfúziós Inté­zet tudományos osztályveze­tője. A hivatalos Indoklás sze­rint az akadémiai díjat az immunológia terén végzett kiemelkedő tevékenységéért kapta. Az elmúlt tíz eszten­dő alatt Gergely professzor az immunokémiai kutatás új területét indította meg Ma­gyarországon, és munkacso­portjával nemzetközileg ls elismert, sikeres kutatásokat végzett. Jelentős eredménye­ket ért el az ellenanyagok szerkezetének vizsgálatában. Széles körű oktatói és iro­dalmi tevékenységével ki­emelkedő érdemeket szerzett a modern Immunológiai és immunokémiai kutatások ha­zai megindításában. Gergely professzort az Or­szágos Haematológiai és Vér­transzfúziós Intézetben ke­restük fel. Megkértük, be­széljen pályakezdéséről, tu­dományos pályafutásának alakulásáról. Anyag és ellenanyag Orvosi egyetemet végez­tem, s ha nem is dolgoztam gyakorló orvosként, kutatá­saim mindig kapcsolatban voltak a gyakorlattal, úgy is mondhatnám, hogy mindig „betegközeiben" voltam. Az immunológia kezdettől fog­va érdekelt. Ennek a tudo­mányágnak már a század­fordulón neves művelői vol­tak. Akkor a tudósok úgy vélték, hogy a szervezet a külső károsító tényezők — baktériumok, vírusok — el­len úgy védekezik, hogy úgynevezett immun-„válasz­szal" reagál, tehát ellen­anyagot termel, s ezáltal a szervezetet védetté teszi Körülbelül két évtizeddel ezelőtt azonban jelentős for­dulat következett be az im­munológiai kutatásban. A tudósok felfedezték, hogy a szervezet immunológiai ap­parátusa — a vérben levő sejtek, a nyirokcsomók és a lép — nemcsak a külső, a kívülről bekerülő káros anyagokat veti ki, hanem a szervezeten belül ls kiala­kulhatnak betegséget okozó sejtalakulatok, s a szervezet ezeket ls kiválasztja. Az im­munológiai apparátus sejtjei tehát képesek arra, hogy kü­lönbséget tegyenek a saját és nem saját struktúrái között és a nem sajátot, amelyet a tudomány antigénnek nevez, kiveti magából. — Az antigénekre kétfajta esetben immunológiai vá­lasszal reagálhat a szerve­zet. Az egyik esetben a sej­tek közvetlenül lépnek fel az antigén ellen. A másik eset az, amikor a sejtek el­lenanyagot termelnek és az ellenanyag veti ki az anti­géneket. Az ellenanyagok: úgynevezett globulin termé­szetű fehérjék. • Az egészsé­ges szervezetben milliós nagyságrendű antigén fordul elő, s a szervezet ugyaneny­nyl fajta ellenanyag moleku­lát termel. Új laboratóriumi módszer — Kutatásaim során ezek­nek az ellenanyagoknak a szerkezetét vizsgáltam mun­katársaimmal, mégpedig egy csontvelőbetcgséggel sújtott molekulában, amelyben az ellenanyagot termelő sejtek rosszindulatú burjánzása in­dult meg, és ezért olyan nagy számban fordulnak elő, hogy könnyen vizsgálhatók. Egy bizonyos fajta ellen­anyag-molekula jellegzetes­ségét, szerkezetét sikerült is vizsgálataim eredményeként leírni, meghatározni. Ezzel párhuzamosan kidolgoztunk egy laboratóriumi rendszert, amelynek segítségével az említett csontvelőbetegség, a myeloma kórházi, klinikai, laboratóriumi körülményei között is könnyen kimutat­ható és nem szükséges hoz­zá a korábbi óriási kutatási apparátus. — A fehérjeszerkezetek vizsgalatában végzett alap­kutatások tehát gyakorlati módszerhez vezettek, amely­nek segítségével jellemezni lehet a betegséget. Tanár és kutató — Az akadémiai díj in­doklásában szerepel az ön oktatói tevékenysége ls. Ké­rem, beszéljen erről. — Az egyetemen biológu­soknak tanítok immunológi­át. Itt az intézetben évente tartunk továbbképző tanfo­lyamot a klinikai immunoló­gia alapjairól. Egy NSZK­beli kollégával immunológiai könyvet írtunk, amely 1974­ben jelent meg, ez az első ilyen jellegű összefoglaló munka. Nemrégiben jött lét­re az Eötvös Loránd Tudo­mányegyetem biológiai állo­mása Gödön. Itt fiatal mun­katársaimmal önálló immu­nológiai kutatásokat vég­zünk, és alkalmas forma ez az oktátásra is. Néhány kez­dő kutatónk egy megállapo­dás alapján gyógyszergyá­rakban folytatja majd a munkát, és így a gyakorlat­ban is sikerül majd kama­toztatni elméleti kutatásain­kat. — Módszereinket rendsze­resen tanulmányozzák azok a hazai és külföldi vendé­gek, akik ellátogatnak hoz­zánk, és mi szívesen adjuk át tapasztalatainkat. Leg­utóbb például a gyermek­kórházakkal való szoros kapasolatainknak köszönhe­tően ezer kisgyerek szűrő­vizsgálatát végeztük el a gyermekkorban viszonylag gyakori ellenanyaghiányos betegségekre. — Kérem, mondjon né­hány szót arról, hogy az ér­tékes eredmények után mi­lyen irányban folytatják a kutatásokat? — A következő témánk a nyiroksejtek vizsgálata, amely remélhetőleg a fehér­vérűség betegségének megis­meréséhez járul majd hozzá. V. Zs. Régi edények kilenc vitrinben Érdekes kiáilitás Fazekasközpont volt Hód­mezővásárhely. Tányérok, tá­lak, korsók, köcsögök: író­kázott, karcolt, áttört díszí­tésű cserépedények készültek itt. A fényesre dörzsölt fe­kete edények központja Szentes volt, az egyszínű mélybarna, zöld és fekete edényeké Szeged. A délvidéki fazekasok mu­zeális értékű munkáit au­gusztus 20-ig a kiskunfél­egyházi Kiskun Múzeumban •tekinthetik meg a látogatók. Kilenc üvegvitrinben 110 kü­lönféle edény. A gyertya­mártókat 1792-ben és 1811­ben égették, az egyik vásár­helyi tányért 1823-ban. Az ország egyik legrégibb Mis­ka-kancsója 1824-ből való. A kiállítást sok régi, tudomá­nyos értékű felvétel egészíti ki. Programok a Hortobágyon Kilencszázezer hazai és külföldi turistát várnak eb­ben az esztendőben a Hajdú­ság idegenforgalmi központ­jaiba: Hortobágy ra, Hajdú­szoboszlóra és Debrecenbe. A Hortobágyi Intéző Bi­zottság idei programja sze­rint az idén is megrendezi^ június 27—29. között a Nem­zetközi Hortobágyi Lovasna­pokat, augusztus 20-án a hídi vásárt és a X. Debreceni Vi­rágkarnevált, július végén pedig a Hajdúszoboszlói Ide­genforgalmi Napokat. Századunk egyik legna­gyob íróját köszöntjük het­venedik születésnapja alkal­mából. Az írót, aki Vesensz­kaja doni kozák faluban lát­ta meg a napvilágot 1905. május 24-én. Nevét nemcsak a szovjet és a szocialista né­pek baráti közösségének ol­vasói ismerik és tisztelik; Mihail Alekszandrovics So­lohov művei épp oly Ismer­tek és kedveltek Moszkvá­ban és Londonban, mint Bu­dapesten vagy Stockholm­ban. Solohov, a doni paraszt­sorsból kiemelkedő, és iról munkásságáért 1965-ben No­bel-díjjal kitüntetett író for­radalmár is egyben. Az SZKP Központi Bizottságá­nak tagja, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának kül­dötte. Egész forradalmi és írói életpályája egy nagysze­rű ember céltudatos mun­kásságát példázza. Először a forradalmár So­lohovot ismerte meg az új szovjethatalom, aki középis­kolai tanulmányait félbesza­kítva, fegyveresen harcolt a polgárháborúban a Don menti fehérgárdista ellenfor­radalmárok ellen. Életfor­májára jellemző, hogy bár 1922-ben Moszkvában tele­pedett le, mégsem találta helyét a nagyváros kőrenge­tegében. Néhány év múlva hazatért szülőföldjére, ahol mindmáig együtt él doni ko­zák paraszti véreivel. Rogyinka a címe első el­beszélésének. Magyarul: Az anyajegy; 1924-ben került az olvasók kezébe. Két év múl­va már novelláinak gyűjte­ményével találkozunk, főbb témái személyes élményeiből fakadnak: a polgárháború­ban szerzett élményanyagát dolgozta fel. A forradalmi és ellenforradalmi táborra sza­kadt kozákság kegyetlen osz­tályharcáról vall a szovjet­hatalom első éveiből. Egy esztendővel később kezd hozzá a Csendes Don című hatalmas regényéhez. Alaposságára. írói gondossá­gára jellemző, hogy kereken tizenöt esztendeig dolgozik rajta. Érdekességképpen megemlftjük. hogy az első és a második könyv 1928­ban, a harmadik 1929-1932­ben, a negyedik, a befejező kötet 1937—1938-ban, illetve 1940-ben került kl a nyom­dából. Főhőse, Grigorl] Melehov a huszadik század prózairo­dalmának egyik legművé­szibben megformált alakja, az elsó világháború embert formáló izzásában döbben rá a doni kozákok évszázados, megszégyenített társadalmi szerepére. Biztos a forradal­mi jövő diadalában: a cáriz­must megdöntő forradalmá­rok mellé áll. Solohov a ma már klasszikusnak számító regényében továbbfejleszti a tolsztoji lélekrajz művészi módszerét. Bár Grigorij Melehov végül is egyedül marad — a fehérek közt nem tud élni, a vörösök el­fordulnak tőle —, társtalan, meghasonlott emberré válik, végső kicsengésében a Csen­des Don nem pesszimista al­kotás. Másik, világsikert aratott regénye a Podnyataja celina. Mi Üj barázdát szánt az eke címmel szerettük meg. Ha­sonlóan" fogadták mindenütt A hazáért harcoltak című művét, az Emberi sors című elbeszélését, a Feltört ugar-t. Ez utóbbit, továbbá a Csen­des Don-t és Emberi sors-ot megfilmesítették. Sőt, a Csendes Don-ból operát komponált Ivan Dzerzsinsz­kij. Hadd írjuk még ide: Solohov műveit eddig mint­egy húsz nyelven jelentették meg. Solohov századunk egyik legnagyobb tehetségű író­alkotóművésze, Lev Tolsztoj, Gogol és Gorkij világirodal­mi rangú műveinek méltó folytatója. Regényeinek, el­beszéléseinek középpontjá­ban mindenkor a szovjet és a társadalmi problémák bensőséges emberi legmélyé­re hatolva bontja ki bölcs elemzéssel a valóságot, az igazságot. Történelmileg hi­telesen ábrázolja korét, azo­kat a harcokat, melyek kö­zelebbi pátriája, a doni ko­zákság és a nagyobb társa­dalom, a szovjethatalom vív az első világháború óta nap­jainkig. Nyelvezete pedig gazdagon merít a népnyelv utolérhetetlenül gazdag for­rásaiból. Befejezésül hadd mutassuk meg igazi emberközelségé­ben Solohovot, a szülőfalu­jában élő szovjet polgárt. Mint említettük, Vesenszkaja faluban, a régi családi ott­honban él, alkot, ír, s közben mint forradalmár, szívében hordja faluja' ügyes-bajos dolgait is. Egyszer hajnali öt órakor váratlan látogatót kapott: egy kolhozparasztasszony ke­reste fel, és elpanaszolta az írónak, hogy helytelenül adóztatták meg. Solohov kissé méltatlan­kodott: — Hát hogy, kedves, nem tudtál volna még korábban jönni, mondjuk, négy óra­kor? A kerületi végrehajtó bizottsághoz sem mehetsz öt óráral Az asszony csendesen vá­laszolta: — Ami azt illeti, tudom, mikor kezdődik ott a mun­ka. Azért jöttem korán reg­gel, mert tehozzád most is lehet, hiszen nem alszol! Hajnali öt órakor Solohov íróasztalánál dolgozott. Révész Tibor Lenin-renddel tüntették ki Solohovot A pénteki szovjet sajtó ve­zető helyen közölte, hogy Mihail Solohovot, aki mind a mai napig a „Csendes Don" mellett Vesenszkaja kozák településen él és dol­gozik (jelenleg a „Hazáért harcoltak" című regényének második kötetét írja), ai Szovjetunió Legfelsőbb Ta­nácsának elnöksége 70. szü­letésnapja alkalmából Le-i nin-renddel tüntette kl. Szü­letésnapja alkalmából üd­vözletet Intézett az íróhoz az SZKP Központi Bizottsága is, amelynek Solohov ugyan­csak tagja. Tóth Béla M. — Ezt meg kell tanulni magyarázta a magyar, mert ha a magyarból már klasszikus zenét aka­runk nevelni, a dudaszót, a tülökszót kótából kell tanítani. Azonban a pályázó kis zongora-tanár meg­ijedt. Ugyanis neki egyelőre a Bukosza dudáshoz és a tülkös Birgés kanászhoz kéne iskolába jár­ni, részint a duda-tanfolyamra, részint a tülök tanfolyamra. Micsoda szép idők lesznek majd ezek, ha a kanász kótáról fújja le a csürhének a hajnali kürt szót. Tekintetes Ábrányi miniszter úr! Tessék tu­domást venni ezekről a törekvésekről is! Még mindig mulatunk. Beszámoló az újszege­dl népünnepélyről. A szegedi nőiparegyesület fényesen sikerült népünnepélyt rendezett a Er­zsébet ligetben. Gyönyörű szép, virágillatos ta­vaszi napon a szegedi társadalom tízezerre me­nő tömege gyűlt itt össze. Ezen nemes egyesület nagyon szépen szolgálta a jótékony czélt, me­lyet maga elé kitűzött. Három óra előtt már hullámzani kezdett a nép. Tülkölés, dudálás, ostor-durrogatás. Itt mind szépen jött ki, ami dicséri Beck István főren­dezőnek és a bájos nőiparegyesület! hölgyeknek a kiművelt, finom ízlését és eleven ötletét, Leleményesen volt összeállítva a népünnepély műsora, melynek minden egyes pontját feszült kíváncsisággal várta a nagyközönség. Az ünneplő közönség lelkesen és szeretettel adózott a nemes czélra. A szegedi legszebb lá­nyok és menyecskék szolgálták ki a népünne­pély hangulatos közönségét. Sorsjáték, verseny váltogatták egymást. Külö­nösen óriási hatásokat keltettek a dudaszó mel­lett való fölvonulások. Három dudás fújta a du­dát és tülkösök ls voltak. A népies versenyjá­tékon a következők tüntették ki magukat: A táncznál papucsban Tombácz Rozál tánczolt hoz­zá nem foghatóan. Meg is nyerte a virágos pa­pucsot. Kecskeméti Miska meg szép szuperos tánczá­val sarkantyút nyert. Halász János szlvarszopó­kával szerzett érdemes kitüntetést, Gató Istváné lett a tajtpipa. A kontykötésben Vőneki Ilonka volt az első menyecske. Ez a magas, sudár szép barna me­nyecske. Azonban Gotó Istvánné szintén szép és hódító viseletet mutatott be a szegedi konty­ról. Sajnos, hogy nem húzott papucsot, nem vi­selt magyar lajbit, másként ő elsőbb díjat nyert volna. Volt aztán ügető-verseny. A koplalósok futtat­tak. A díszes lóhajtó ostort Kovács L. koplalós nyerte el. A második díjat, a remekbe készült kötőféket Tóth-Csuszó János. Volt aztán tülök­serseny is és ostordurrogtatás. A díjat a felső­városi kanász, Bürgés uram nyerte, aki mind a tülkölést, mind az ostorpattogtatást illetőleg ki­tüntette magát. Nevezetes volt ez alkalommal egy kanász, aki a nyeremény kürtöt visszauta­sította, mert az első ostor-díjat másnak adták. Este 7 órakor történt meg a kisorsolás nagy érdeklődés mellett. Nyerő számok voltak a kö­vetkezők: 752. sz. Fejős tehenet — 4752. sz. Fe­jős kecskét — 929. sz. Egy fiatal kecskét — 4568. sz. Egy bárányt — 1188. sz. Egy malaczot — 3680. sz. Egy pár libát — 2. sz. — Egy pár ka­csát — 2892. sz. Egy pár csirkét — 2894. sz. Egy pár gyöngytyúkot — 223. sz. Egy pár galambot. A szerencsés nyerőket fölhívja a nőiparegye­sület elnöksége ez úton is, hogy nyereményeiket vegyék mielőbb át. Eddig jelentkezett Gaál Emil, aki gyönytyúkot nyert és Bauerfeld Veronika, aki egy pár csirkét nyert. Az ünnepélylyel mind erkölcsileg, mind anya­gilag fényes siker koronázta a nőiparegyesület fáradozását, melylyel a legszebb emberbaráti czél szolgálatába szegődött. A közönség érdek­lődése és pártfogása csak növelték a valóban ritka eredményt, mely tegnapi népünnepélyt jó­időre feledhetetlenné fogja tenni. A szegedi úriasszonyok és leányok ideális lel­kesedése képes csak Ilyen fényt hinteni, sikert aratni egy népünnepen. Pajzán kulisszatitkok, ama bizonyos, sokat em­legetett Beck Pistáról, aki rendezője, szervezője, zsiirizője, bonyolítója volt a megidézett mulat­ságoknak. Beck Pista jogász emberként élte világát Sze­geden, s nagy mókacsináló hírének örvendhetett, mindemellett a szelíd lelkületű Tömörkénynek volt legénykori legjobb cimborája, s az albér­letben hűséges lakó és ivó társa. (Folytatjuk.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom