Délmagyarország, 1975. május (65. évfolyam, 101-126. szám)

1975-05-04 / 103. szám

VILÁG RROLETÁRIAJ, EGYESÜLJETEK! DELMAGYARORSZAG MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT LAPJA 65. évfolyam 103. szám 1975. május 4oy vasárnap Áras 1 forint A nukleáris biztonságért Felülvizsgálják az atomsorompó-szerződést Interjú Szarka Károly külügyminiszter-helyettessel Az atomsorompó-szerződés hatályba lépése, 1970. már­cius 5-e óta eltelt öt év nuk­leáris „mérlegét" hivatott megvonni a „felülvizsgálati" konferencia, amely május 5-én ül össze Genfben. A ta­nácskozáson a magyar kül­döttséget Szarka Károly kül­ügyminiszter-helyettes vezeti, aki elutazása előtt interjút adott Tóth Ferencnek, az MTI diplomáciai tudósítójá­nak: \ 0 Mik voltak az atomsorom­pó-szerződés nemzetközi politikai és jogi előzmé­nyei, és melyek az alap­vető rendelkezései? — A szerződés létrejötté­nek történelmi előzményei­hez tartozik a Hirosimát és Nagaszakit ért tragédia, amely teljesen világossá tet­te, hogy az atomháború, a nukleáris veszély elhárítása alapvető feltétele az emberi civilizáció fenntartásának. Ugyancsak előzménye — az atomfegyverek elterjedése veszélyének széles körben felismerése és javuló nem­zetközi viszonyok között — az államok többségének azon készsége, hogy megakadá­lyozzák az úgynevezett nuk­leáris prolifefációt (az atom­erő-szaporulatot), s ez hosz­szú évek munkájának ered­ményeként egy széles kör­ben elfogadható szerződés­tervezet kidolgozásához veze­tett — Az atomsorompó-szerző­dés a második világháború után létrejött leszerelési, fegyverzetkorlátozási egyez­mények között a legfonto­sabb helyet foglalja el. Az ENSZ-ben első ízben 1958­ban — egy nagyon szerény határozati javaslat formájá­ban — foglalkoztak az atom­fegyverek elterjedése meg­akadályozásának témájával. 1962-ben indult csak meg az érdemi foglalkozás a kérdés­sel a leszerelési bizottságban. Az 1963-ban létrejött moszk­vai részleges atomcsend­egyezmény újabb kedvező feltételeket biztosított azok­hoz áz erőfeszítésekhez, ame­lyek a nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályo­zására irányultak. Több éves megfeszített munka után szü­letett meg az atomsorompó­szerződés tervezete, amelyet 1968. július 1-én — a három letéteményes állam fővárosá­ban — Moszkvában, Wa­shingtonban és Londonban aláírásra terjesztettek elő. Ebből az alkalomból több mint 50 állam, köztük a Ma­gyar Népköztársaság is, alá­írta az atomsorompó-szerző­dést — A szerződés lényege rö­viden abban foglalható ösz­sze: a szerződésben részes, nukleáris fegyverekkel ren­delkező hatalmak arra vál­lalnak kötelezettséget, hogy sem közvetlenül, sem köz­vetve nem adnak át atom­fegyvert vagy nukleáris rob­banószerkezetet más állam­nak. A szerződésben részes azon államok, amelyek nuk­leáris potenciállal nem ren­delkeznek, arra vállalnak kö­telezettséget, hogy sem köz­vetlen, sem közvetett formá­ban nem tesznek szert nuk­leáris fegyverekre, és békés célú nukleáris tevékenységü­ket a Nemzetközi Atomener­gia Ügynökség keretében működő biztosítási rendszer ellenőrzése alá helyezik. Az egyezmény előírásainak meg­felelően ugyanakkor az ösz­szes részes állam vállalja, hogy a nukleáris energia bé­(Folytatás a 2, oldalon$ Társadalmi munkával Tarján leendő csónakázó­tavának építésén tegnap, szombaton is dolgoztak a tár­sadalmi munkások. A 600-as szakmunkásképző intézet hat­van diákja készítette a part beton támfalának vasszerke­zetét. Az épülő támfal össze­sen mintegy 600 méter lesz, s ebből eddig 150 méteres szakasszal készültek el az ipari tanulók. Még körülbe­lül három hónapra lesz szük­ségük ahhoz, hogy befejez-, zék ezt a munkát. Mindez azonban nem hát­ráltatja a tófenék burkolá­sát, amelyet hamarosan meg lehet kezdeni azokon a ré­szeken, ahol a támfal mái­elkészült. A burkolat terveit a szegedi magas- és mélyépí­tő vállalat dolgozói készítik társadalmi munkában. A programterv körülbelül két hét múlva készül el, s akkor majd hozzá lehet látni az előkészítő földmunkához és a burkolat készítéséhez. Elő­ször sóderral borítják majd le a tó medrét, arra betonré­teg kerül, s abban helyezik el a burkoló járdalapokat. Természetesen emellett még sokmindent el kell rendezni a tó környékén. A vízművek dolgozói — szintén társadal­mi munkában — egy hete fe­jezték be 800 méter locsoló­vezeték építését, s a DÉMÁSZ dolgozói is rövidesen meg­kezdik szabad szombatjaikon a vezetékek szerelését a parkban, s a közvilágítás ké­szítését. A városgazdálkodási vállalat dolgozói vállalták magukra a tereprendezést és a parkosítást. Ez azonban olyan nagy munka, hogy nyilván mások segítségére is szükség lesz. Még a nyáron te tarjániak is segíthetnek -a Somogyi Károlyné felvétele A 600-as [pari szakmunkásképző Intézet hatvan diákja dolgozott tegnap a támfal vasszerkezetének szerelésén csónakázótó építésében, hi­szen ha elkészül a támfal, külső oldalát földdel fel kell tölteni. Eddig a 7 milliósra terve­zett munkából — amelyből a tervek szerint 2,5 millió fo­rint értékű társadalmi mun­ka lesz — másfél millió fo­rintértékű munka készük el. Csak az ATIVlZIG által vég­zett földmunka értéke elérte az 1,1 millió forintot. A mos­tani tempó és a szervezés helyzete azzal biztat, hogy év végéig teljesen elkészül a tó, a környező terep rende­zése, parkosítása és a szán­kópálya is, amelyhez jelenleg s hordják a szükséges földet. Köszöntő Igaz szeretettel, mély tisztelettel kö­szöntjük az édesanyákat e szép tavaszi ünnepen. Köszönetet mondunk szeretetü­kért, gondoskodásukért, a féltő szigorért, egész évi önfeláldozó munkájukért, fára­dozásukért, hogy becsületes, hazájukat szerető, szocialista társadalmunk felvirá­goztatásán munkálkodó állampolgárokat nevelnek. Köszöntve őket, továbbra is kérjük tő­lük azt a támogatást, segítséget, amelyet eddig sem nélkülözhettünk nevelőmun­kánkban. Kívánjuk, leljék örömüket gyermekeik­ben mindig büszkék lehessenek fiaikra, lányaikra, kapjanak viszonzást szeretetü­kért, gondoskodásukért. Tiszta szívvel kívánunk nagyon sok bol­dogságot és jó egészséget KISZ CSONGRÁD MEGYEI BIZOTTSÁGA MAGYAR ÜTTÖRÖK SZÖVETSÉGE CSONGRÁD MEGYEI ELNÖKSÉGE / r.­/ LEVÉL ANYÁK NAPJÁN Költőé a szó, festőé a szín, szobrászé a forma, zenészé a dallam, ha beszélni akar rólatok, édesanyák. Méltó eszközök. Mi­ként szóljunk mi, a többiek? Van még egy állapot, amelyből őszinte a gondolat, ihletett a kifejezés: gyermek legyen — még vagy újra, aki a maga gondjából-örö­méből kiszakadva végre megint veletek van az ünnepen. * Arcod, anyám, mosoly és könny. Arcod tükör, amelyben láthatóvá rajzolódik az élet nagy misztériuma: mosolyaid — örök azonosságunk öröme; könnyeid — örök különültségünk fájdalma. A fehér, steril szobában kezdődik: az öröm is, a fájdalom is akkor csap legmagasabbra, tiéd a leg­teljesebb, legellentmondásosabb pillanat. A következő már egynemübb. egyértelmű­en az örömé, mert az életé. Betöltötted gyönyörű hivatásod a természet megingat­hatatlan rendjében, új ember született, a tiéd — o világnak. Látom büszke ragyogásod, amint a ko­csit tolva az első sétaútra indultál. A fel­hőt, ami az aggodalom jeleként ült meg szemedben, amikor „idegen" kezek nyúl­tak a pólya után. Most már emlékszem, varázsló voltál: csillapíthatatlan éhséget is megszüntettél, kezeddel gyógyítottál, sze­meddel simogattál, énekeltél, játszottál. Eltitkoltad fáradtságod, csak nevettél, be­cézgettél. Már tudom, a gyerekarcon az első értelmes rezdülés, az első nehezen ki­mondott szó lejtése, az apró kéz első cél­szerű mozdulata pontosan olyan volt, mint a tied. összes tudásodat, egész magadat átadtad, hogy az élet folytatódjon. Először te mondtad el a múltat és a jö­vőt. Szépen, egyszerűen, hiszen egyedül te ismerted igazán, mert magad vagy a ka­pocs. Átélted a félelmet, ismerted az éle­tet fenyegető pillanatokat — mesédet még­sem csúfította semmi. Megértem már. hogy neked köszönhetem, ha egyedüli fé­lelmem lehetett, hogy bújócska közben rámtalálnak. Fel tudom mérni most hősies gesztusodat: a láz hevét is biztos kézzel, biztató mosollyal űzted, „meggyógyíta­nak"! Emlékszem, a szomorúság csak ké­sőbb. önálló, eszmélő koromban lepte meg arcodat, adakozásodért ritka a hála. Ak­koriban éledhetett az önzés és nagyképű­ség is: gondolni kellett volna rád, ha jól feleltem az iskolában, amikor igazi bará­tot találtam és helyet az emberek között. Hiszen nélküled mindez lehetetlen. Bajomban most is te jutsz eszembe elő­ször. Megvigasztalsz, ebédet főzöl, ragyog a szemed, kíséri minden mozdulatom. Éj­szaka most is vigyázod álmom, . mintha idő sem telt volna, reggel („pihenj!") fel nem ébresztenél. Rólad beszélni sincs sok idő, s mit segít rajtad a szívem szorító fel­ismerés: segíteni téged, nekem kellene. De nem kérsz, nem panaszkodsz, pedig csak a szereteted változatlan. A hajad ősz, mozdulatod lassú, megint titkolod fáradt­ságod, betegséged. Tudom, könnyen teszed, hiszen örömöd nagyobb, újra láttál, meg­dicsértél, hogy szépen javítom sorsom-éle­tem. Boldog vagy, hogy most már más világ járja, nekem törvények sora segít majd felnevelni gyermekem. Rövidnek ta­lálsz minden látogatást, örökké marasztal­nál, végül mégis te figyelmeztetsz, dolgom vár. Búcsúzás után teszed a tiedet — fá­radhatatlanul és újra egyedük * A „köszönöm", a virág, a hála szavai — jelképek. Ez jutott nekünk. Részetek, édes­anyák, a törődés, az aggodalom, az éle­tünk adta öröm, a munka, az anyáknapi jelképek boldog fogadása. Tietek a gyö­nyörű örökség és a hatalmas teher: em­bert adni a holnapnak, célt a létnek. SULYOK ERZSÉBET Általános apadás a folyókon A folyók Csongrád me­gyei szakaszain már öt nap­ja tart a mérsékelt ütemű apadás, mivel a vízgyűjtő területeken nem hullott szá­mottevő csapadék. A Tisza szintje a szegedi mércénél a tetőzés óta szombat reggelig harminchét centiméterrel csökkent. Néhány napon be­lül várhatóan visszatér med­rébe a folyó. Természetesen a mélyebb hullámtéri ré­szeken még maiadnak, egy ideig úgynevezett pangó vi­zek. Az Alsótiszavidéki Vízügyi Igazgatóság a Csongrádtól Algyőig terjedő mindkét ol­dali töltésszakaszokon meg­szüntette a korábban elren­delt figyelő szolgálatot, az első fokú védelmi készültsé­get. A Tiszakunsági Vízgaz­dálkodási Társulat pedig az alpári nyári gáton harmad­fokúról n&og&kgBi mérsé­kelte a helyi jellegű véde­kezést. A csongrádi szakaszmér­nökség körzetében a gátak mentén jelentkezett és ösz­szesen hatvan hektárra ki­terjedt fakadó vizek fokoza­tosan csökkennek, mert lé­nyegében már megszűnt az utánpótlásuk. A ^töltések lá­bától ugyanis már visszavo­nult a viz. Kedvező ütemben apad a Maros és a Hármas­K,öröt». kg 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom