Délmagyarország, 1975. május (65. évfolyam, 101-126. szám)

1975-05-21 / 117. szám

Szerda, 1975. május 21. 5 líjúkommunisták Befejeződött a jelölés a közművelődésért a 2. és a 4. választókerületben Á KISZ-nek olyan közmű­velődési tevékenységre kell törekednie, amely segíti a fiatalok marxista világnéze­tének kialakulását, a szocia­lista életmód uralkodóvá vá­lását, az általános és szakmű­veltség fokozását, s a közös­ség igényére építve szervezi meg a művelődés folyama­tosságát — állapította meg egyebek között a KISZ KB Intéző Bizottsága, meghatá­rozva az ifjúsági szövetség teendőit a párt közművelő­dési határozatának végre­hajtásában. Az Intéző Bi­zottság határozatáról, a kö­zeli, s a távolabbi jövő fel­adatairól a KISZ Központi Bizottságának illetékesei a többi között elmondták: — Közművelődési mun­kánk alapvetően mozgalmi jellegű, és a KISZ fő céljai­nak megvalósításához kap­csolódik, a szocialista jelen és jövő igényeinek megfele­lő. Tevékenységünk legfon­tosabb színtere az alapszer­vezet, s jóllehet részt kell vállalnunk a művelődési fel­tételek további javításában is, fő teendőnknek azt te­kintjük, hogy ifjúkommunis­ta közösségeink ösztönző, fel­világosító és szervező mun­kával segítsék a meglevő le­hetőségek teljesebb kihasz­nálását. — Intéző bizottságunk megállapította egyebek kö­zött : a korszerű műveltség­ben mind jobban összefonó­dik az általános és szakmű­veltség, a politikai művelt­ség és a világnézeti tudatos­ság. Éppen ezért a munka­helyeken — a szakmai kép­zésen túl is — kedvezőbb légkört kell kialakítani a tanuláshoz, művelődéshez. Véleményünk szerint a mun­kahelyi vezetők éppúgy fe­lelősek az ott dolgozó fiata­lok művelődéséért, mint a termelési eredményekért. Feladatnak tartjuk a szo­cialista brigádok kulturális vállalásai új rendszerének kidolgozását, hiszen — az eredményeket természetesen elismerve — a brigádközös­ségek kellően nem differen­ciált vállalásai, s a hamisan értelmezett kollektivitás kö­vetkeztében előállott kultu­rális „egyenlősdi" nem ser­kenti a már igényesebb if­júmunkások továbbfejlődé­sét. — Az ifjúsági művelődés lehetséges területei természe­tesen összefonódnak és ki­egészítik egymást, korszerű műveltség és a szocialista életmód formálásában. Az Intéző Bizottság határozatát elemzik majd szövetségünk Központi Bizottságának ré­tegtanácsai, s az abban fog­lalt feladatokból kiindulva konkrét, az egyes rétegek sa­játosságaira épülő közműve­lődési munkatervet dolgoz­nak ki. A 2. számú választókerületben, amelynek május 14-én, szerdán meg­tartott jelölő gyűlésén, a Szegedi Konzervgyárban Süli Mihálynét, a Konzervgyár szakmunkását, az Előre szocialista brigád vezetőjét javasolták országgyűlési képviselőjelöltnek, befe­jeződtek a csatlakozó jelölő gyűlések is. A három helyen — a Dugonics­moziban, az algyői művelődési otthon­ban és a szegedi népfrontszékház nagytermében — tartott csatlakozó je­lölő gyűléseken összesen több mint 850-en vettek részt, s 26-an szólaltak fel. Valamennyi felszólaló támogatta Süli Mihályné jelölését, s csatlakoztak a konzervgyári dolgozók véleményé­hez, s egyhangúlag elfogadták jelölé­sét a június 15-i választásokra. A 4. számú választókerületben, amelynek május 15-i, csütörtöki je­lölő gyűlésén, melyet a MÁV alsó­városi Művelődési Otthonában ren­deztek meg, dr. Komócsin Mihályt, a megyei pártbizottság első titkárát ja­vasolták országgyűlési képviselőjelölt­nek. befejeződtek a csatlakozó jelölő gyűlések is. Három helyen — a mi­hályteleki művelődési otthonban, a ságváritelepi művelődési házban és a gyálaréti moziban — mintegy 600­an vettek részt a csatlakozó jelölő gyűléseken, s 23-an kértek szót, s mondtak véleményt. ,A felszólalók egyetértettek mindhárom helyen cír. Komócsin Mihálynak országgyűlési képviselővé jelölésével, csatlakoztak az alsóvárosi művelődési otthonban meg­tartott jelölő gyűlés döntéséhez, s egyhangúlag megszavazták a 4. szá­mú választókerületben való jelölését. Jelöltjeink az országgyűlésbe Kangyalka Antal Süli Mihályné Tanácstagi jelölő gyűlések Június 15-én három ta­nácstagi körzetben új tanács­tagot is választanak a lakók Szegeden. A megüresedett 113-as és a 133-as tanácstagi választókörzetben új tanács­tagot jelöltek tegnap. A 113-as választókörzetnek a MÁV Április 4. úti nevelő­intézetében tartotta a tanács­tagi jelölő gyűlést a népfront Szeged városi bizottsága. Dr. Diós József, a Hazafias Nép­front Szeged városi bizottsá­gának alelnöke javasolta a körzet tanácstagjának Bá­nyainé dr. Birkás Máriát, a városi tanács elnökhelyette­sét, akit tavaly december óta bíztak meg e tisztség ellátá­sával. Azelőtt is Szegeden dolgozott, majd Budapestre került felelős beosztásba, és onnét jött vissza Szegedre. Munkáját hozzáértéssel, fe­lelősséggel végzi. A felszólalások után a gyű­lés résztvevői, több mint két­százan egyhangúlag tanács­tagjelöltnek jelölték Bányai­né dr. Birkás Máriát. A 133-as választókörzetben Forgó András a területi nép­frontbizottság és a helyi pártszervezet képviseletében javasolta a körzet új tanács­tagjának Ocskó Márknét. A jelölt a Fémipari Vállalat dolgozója, s május 1-én tün­tették ki a Kiváló Dolgozó címmel. A gyűlés résztvevői a felszólalások után tanács­tagnak jelölték Ocskó Márk­nét. A tanácstagjelöltek mind­két választókörzetben köszö­netet mondtak az előlegezett bizalomért. Nincs „hivatalos fogadó­órája". Heggel 7 óra után — ahogy a gyár gazdasági szak­embereivel együtt elemezték az aktuális teendőket — na­ponta beszélget a munkások­kal személyes gondjaikról, a termelés problémáiról. Kan­gyalka Antal, a BMG makói gyárának igazgatója most sem halasztja ezt el. Nyom­ában megbizonyosodhatom ar­ról, a műhelyeket vele együtt járva, hogy bizalom­mal, feszélyezettség nélkül fordulnak hozzá az emberek. Szopori Jenőtől is érdek­lődik, miként halad a belvíz­kárt szenvedett házának épí­téséhez szükséges kölcsön in­tézése. Boros Mihály egy-két napja tért vissza Bulgáriá­ból, ahol a gyár termékeit szerelték össze, röviden elso­rolja tapasztalatait. A festő­dében Lőrincz Ferencéket — hárman is dolgoznak itt a családból — keresi, akiknek néhány nappal ezelőtt taná­csot adott jogos lakásügyük rendezéséhez. Kíváncsi arra, milyen eredménnyel jártak. Ugyanígy nemcsak a kije­lölt időben állt a város vá­lasztópolgárainak rendelke­zésére, mióta — Erdei Fe­renc halálát követően — Makó országgyűlési képvise­lőjének választották meg. Jól vizsgázott, mert most ismét javasolták a 15. sz or­szággyűlési választókerület­ben képviselőjelöltnek. — Ha megválasztják kép­viselőnek, mit szorgalmaz majd? — Alapelvemnek tekin­tem, hogy a városban lehe­tőleg minél elégedettebbek legyenek az emberek. Ez ha­tározta meg eddig is, ezután Is munkámat. A fejlődéssel együtt nagyon sok probléma, gond keletkezik, ami aztán megoldásra vár. A gyermekintézmények — bölcsődék és óvodák — zsú­foltak, bővítésre szorulnak. Az iskolai tantermek nem elegéndőek, ennek megoldá­sában segíteni tudnak a munkások, tsz-tagok és in­tézmények dolgozói, amint a nemrégiben társadalmi ösz­szefogással rendkívül gyor­san és jól felépült Kálvin utcai óvoda is példázza. A tsz-ek közötti integrá­ció, a kapcsolatok erősítése a város mezőgazdaságának még nagyobb fejlődését segí­ti elő. A gépesítés során a mezőgazdaságban felszaba­duló munkaerő részéíe is új munkahelyeket kell kialakí­tani, akár új ipartelepek lét­rehozásával is. Egyszóval: igyekszem majd megfelelni a bizalomnak, ha megválasz­tásomra, június 15-én sor kerül. M. Gy. Fiatalasszony még. Ha ira­tok nem bizonyítanák, alig hinném, hogy huszonöt év­vel ezelőtt lépett be a Sze­gedi Konzervgyárba. Hogyan kezdődött? „Négyen voltunk testvérek, apám földművelés­sel, anyám a háztartás vezeté­sével foglalkozott, örültünk, hogy munkához jutottam." A gyár fölkarolta a szorgalmas kislányt, s az élelmiszeripar­ban elsőként szakmunkássá neveltette. A nagykőrösi kon­zervgyárban szerveztek élel­miszeripari szakmunkáskép­ző iskolát, ott töltött el há­rom évet. Hetenként három napot iskolában, hármat az üzemben. Jó bizonyítvány­nyal érkezett vissza a szege­di gyárba. Azóta is a sűrítő­üzem dolgozója. Egy férfiember, munkatár­sa mondta: „A mi brigádunk elnyerte a Vállalat Kiváló Brigádja kitüntetést. Ebben igen nagy szerepe volt és van Sülinének. Bennünket is állandóan serkentett, bizta­tott a tanulásra, a fejlődésre. Magam is az ő ajánlata ré­vén váltam szakmunkássá. Szeretetre és tiszteletre mél­tó asszony." Süliné inkább elpirul a di­cséretre. Szeretné elhárítani a társak szavait. — Nyolcan alapítottuk az Előre brigádot, majd hama­rosan harmincketten let­tünk, jelenleg huszonhat tag­ja van a kitüntetett kollek­tívának. Nem egyedül engem illet az elismerés, hanem munkatársaimat együttesen. A mi munkánk kollektív munka, a brigádmozgalom, és annak eredményei nem kapcsolhatók egy ember ne­véhez. Különben nem a szavak embere Süli Mihályné. A cselekvés, a munka és a kö­zösségért való tenni akarás az is. akiktől a párt joggal elvárja a pél­damutatást mind az állami törvények, mind az erkölcsi normák betartásában és be­tarttatásában. Ebből az is következik, hogy nem szabad eltűrni, hogy egyesek olyan „kivé­teles" embernek tekintsék magukat, aki válogat­hat abban, mit hajt végre, és mit nem. Ügy gon­dolom, ezt újra és újra hangsúlyoznunk kell, mert csak így leszünk képesek tovább erősíteni társadalmi rendünket, szilárdítani a szocialista törvényesség mindkét oldalát. A XI. pártkongresszus határozatának megfele­lően, állami és jogéletünk jövő feladatai szerve­sen kapcsolódnak a szocialista építés célkitűzé­seihez. Egyidejűleg kell erősítenünk a központi akarat érvényesítését a szocialista demokratiz­mus fejlesztésével e területen is. A szocialista állam és vele jogrendszerünk a társadalom to­vábbi építésének egyik fő eszköze marad. Törvé­nyeink és más jogszabályaink egész sorát alkot­tuk újjá az elmúlt években. Sok elavult, az élet új követelményeinek már meg nem felelő, funkcióját betöltött jogszabály — ideértve a végrehajtási rendeletek egész sorát — helyébe újak léptek. A következő esztendők fő feladatát itt abban látom, hogy törvényeinket és más jogi rendelkezéseinket megszilárdítsuk, nagyobb fi­gyelmet fordítsunk a jogszabályok betartásának és betarttatásának ellenőrzésére. A jogszabályok számáról mostanában sok kri­tikai megjegyzés hangzik el. Én is vallom, hogy a kevesebb gyakran több lenne. Volt már ná­lunk olyan időszak, amikor a jog szerepét lebe­csülték. Egyik szélsőség sem jó. Megítélésem sze­rint egyébként nem a törvények, még csak nem is a kormányrendeletek számával vannak prob­lémák. hanem az alacsonyabb szintű jogszabá­lyokkal. Ezek számát kell határozottan csök­kentenünk, és az alsóbb szintű, a vezetés min­dennapi feladatai közé tartozó rendelkezések jogi köntösbe bújtatását kell fékeznünk. A jogi és nem jogi irányítási eszközök okos kombinálá­sa a vezetés tudományához tartozik. Kötelessé­günk, hogy állandóan figyelemmel kísérjük a társadalmi, gazdasági viszonyok alakulását, és rögtönzések nélkül, megfontoltan és koordinál­tan döntsünk, hogy mikor, milyen irányítási eszközt alkalmazzunk. Fontos feladatunk, hogy a jogszabályok elő­készítésében még nagyobb számban és szerve­zettebben vonjuk be a dolgozókat. E törekvé­seink ugyanis a szocialista demokrácia erősíté­sén, a dolgozók tapasztalatainak megismerésén és hasznosításán túl, azt is eredményezik, hogy az élet legkülönbözőbb területein dolgozó embe­rek olyan törvényhozókká válnak, akik egyben a közügyek intézői is. Államjogi értelemben csak az országgyűlési képviselők a törvényalko­tók. de társadalmi és politikai értelemben, a jog­szabály-előkészítés demokratizmusának szélesíté­sével, százezrek lesznek azzá. A hazánkban uralkodó törvényes rend, a tör­vényesség minden értelemben elválaszthatatlan a szocialista tudattól, annak további térhódítá­sától. Manapság sokat és sokan foglalkoznak jo­gi felvilágosítással. E téren a haladás nyilván­való, az eredmények biztatóak. Nem is a meny­nyiségben látom én a problémát, hanem a mi­nőségben és a közérthetőségben. Ezért az eddi­ginél is jobban arra kell törekednünk, hogy a lakosság egyes rétegeinek és korcsoportjainak megfelelően differenciáljuk a jogi felvilágosítást. Nem elégedhetünk meg azzal, hpgy egy-egy le­leplezett visszaélésről az üzemben, vagy a szö­vetkezetben elkövetett bűncselekményről, annak okairól és összefüggéseiről a kollektíva csak az újságok sokszor szűkszavú híradásaiból tájéko­zódjon. Az igazságszolgáltatás alkotmányos nyil­vánosságát jobban fel kell használni az állam­polgárok. jogi nevelésére, a társadalomellenes cselekmények megelőzésére, a bűncselekmények . elkövetését lehetővé tevő körülmények meg­szüntetésére. A jog és az erkölcs a rrri társadalmunkban mind szorosabb egységet alkot. Jogszabályaink a munkásosztály akaratát és igényeit fejezi ki, amely akarat egyben a többi dolgozó millióké is. A munkásosztály erkölcse mindinkább átfogja és áthatja társadalmunkat. A szocialista tulaj­donságok és gondolkodásmód mellett, sajnos, él­nek még, sőt esetenként fel is erősödnek eszmé­inktől és rendszerünktől merőben idegen felfo­gásban gyökerező magatartások, mint az önzés, a kapzsiság, a spekuláció, a harácsolás, az anya­giasság, az egyéni érdek hajszolása, a „rongyrá­zás" stb. Ezek javarésze nem is büntetőjogi kér­dés, de ha a közvélemény erejével nem lépünk fei időben ellenük, azzá lehetnek. A bűnözés okai között az esetek jelentős részében megta­lálhatók ugyanis az előbbiekben említett és rendszerünktől idegen motívumok, mint a tör­vénybe ütköző cselekmények indító rugói. A pol­gári, a munkajogi és gazdasági perekben és jog­vitákban is gyakran jelentkezik ilyesmi. Félreértések elkerülésére, a fentiek ellenére aláhúzzuk: társadalmunkban egyre növekvő sze­repe van annak, hogy mind az állampolgárok milliói, mind a gazdálkodó és más szervek túl­nyomó többsége tisztességesen, törvényt tisztelő módon élnek és dolgoznak. Nem a jogi tilalom­fákról való félelmükben teszik ezt, hanem mert mind többen látják, hogy a tisztességes, becsüle­tes életmód, a felelősségérzettel végzett munka méltó a szocialista társadalomhoz. Egyre tudato­sodik, hogy nem azoké a jövő, akik senkivel, semmivel nem törődnek csak önmagukkal, még­ha eközben sok-sok keserű órát szereznek is má­soknak. A jövő azoké a közösségi qmbereké, akik a szocialista együttélés szabályait, az erkölcsi és jogi normákat tiszteletben tartják. igazi énje. Fölöttese említet­te, hogy valamikor gyönge csontú, filigrán kislányka volt, de olyan munkát nem tudtak megjelölni, amit el ne végzett volna. „A sterili­zálóban akkora nagy ládákat is cipelgetett, hogy ma azt nőnek meg sem engedi a munkavédelmi szabály." A közösségért mindig készen állt, ha kellett, „verekedni" is képes volt érdekeikért. Persze senki se higgye, hogy a jogokat emlegette csupán. Társait s önmagát is mindig arra biztatta, hogy előbb te­gyük meg a kötelességein­ket, csak azután kiáltsunk a jogok után. Huszonöt év a gyárban, hűsz év szakmunkásként nem volt éppen a legkönnyebb. S a munka mellett magánéle­te is van az embernek. Amely lehet könnyebb, ne­hezebb. Sülinének a bánat­ból is kijutott. Alig egy-két évig élvezte a boldog házas­életet, megszületett kisfia, amikor férjét halálos bal­eset érte. Azóta özvegyen,' egymaga él, neveli gyerme­két, aki most tanulja a vil­lanyszerelő mesterséget. Tagja a vállalat szakszer­vezeti tanácsának, a sűrítő üzem műhelybizottságának titkára, s természetesen ott a nagy létszámú brigád. Mit jelentenek számára a gyári közügyek? — Szeretek másokért ten­ni valamit. A munkatársak gyakran jönnek hozzám Vi­ki — csak így szólítanak —, ezt vagy azt el kellene in­tézni. Magánügyekkel is hoz­zám fordulnak: a gyereknek üdülőjegyet szerezzek, há­zaspáros beutalót, kamat­mentes építési hitelt, helyet a bölcsődébe vagy az óvo­dába, és fölsorolni is sok lenne, mi mindennel megke­resnek munkatársaim. Most paradicsomot, sűrít­ményeket raknak kis doboz­kákba. Társai rámosolyog­nak, és nagyon bíznak ben­ne. CL L

Next

/
Oldalképek
Tartalom