Délmagyarország, 1975. április (65. évfolyam, 77-100. szám)

1975-04-15 / 87. szám

2 Kedd, 1975. április 15. Köteles-e a vállalat az áthelyezéshez hozzájárulni ? L J.-né szegedi olvasónk másik vállalathoz történő vállalat a dolgozó áthelyezé­sit szeretné megtudni, ha áthelyezéshez a hozzájárulás séhez előzőleg hozzájárult és jelenlegi munkahelyéről egy a vállalat hatáskörébe tar- erre vonatkozó megállapodás másik vállalat kikéri, köte- tozó olyan kérdés, amelyben megtörtént, de utóbb a vál­les-e a vállalat az áthelye- a vezető dönt. Következés- lalat annak a kötelezettségé­zéshez hozzájárulni. Továbbá képpen a dolgozó a megho- nek nem hajlandó eleget azt is szeretné tudni, ha az zott döntés ellen — mint tenni, a dolgozó a megálla­áthelyezéshcz a vállalat nem ahogy például a jutalmazás podás teljesítése érdekében járul hozzá, lehet-e azt dön- kérdésében is — a munka- munkaügyi vitát kezdemé­U.bizottsággal kikényszerítc- ügyi vitát eldöntő szervhez nyezheL Ilyenkor ugyanis ni? panasszal nem fordulhat. A már nem az áthelyezéshez A Munka Törvénykönyve dolgozónak megvan a lehe- való hozzájárulás kikénysze­szerint az áthelyezéshez há- tősége arra, hogy ha a vél- rítéséről, hanem a munka­rom félnek kell egymással falatnál a reá vonatkozó szerződés módosításában fog­megállapodnia. Az átvevő és munkafeltételek nem kielégí- lalt áthelyezésre vonatkozó az átadó vállalatnak, vala- tőek, a munkaviszonyát fel- megállapodás érvényesítésé ­mint a dolgozónak. Ha kö- mondja. Arra azonban, hogy . . ^ , zülük bármelyik nem hajlan- vállalat más vállalathoz tör- ro1 " 32 enn®k mefef ° dó a megállapodásra, akkor -tenő áthelyezéshez hozzójá- munkakönyvi bejegyzés tel­nincs áthelyezés és ezt ki- ruljon, munkaügyi vitának jesítéséről van szó. kényszeríteni sem lehet A nincs helye. Ha azonban a Dr. V. M. HÁZASSÁG I. kerület Szeged: Dropka Ferenc és Nagy Julianna házasságot kötöttek. III. kerület Szeged: Tallósy Gábor Mihály éa Takács Katalin, Dohány Ti­bor László és Barta Zsuzsannu házasságot kötöttek. SZÜLETÉS L kerület Szeged: Marótl János István­nak és Lajkó Rozáliának Ró­zsa, Bajnal Györgynek és Sóvári Ágotának Judit, Hubai Miklós­nak és Ferenczl Margitnak Pé­ter, Balogh Antal Istvánnak és Gyuris Ilona Veronikának János Kertész Etelkának Csaba. Virág Krisztián, Vass Ferencnek és Mihálynak es Sarkady Olgának Kocsis Teréziának Szilveszter, Kuspl Imrének és Gamsz Józsefnek és Kocsó Gl­Mónus Zsuzsannának Viktor zellának József, Kalmár Zoltán Csaba, Tanács János Lajosnak Jenőnek és Nagy Máriának Zol­és Cseprcgl Ágnesnek Ágnes tön, Csányl Mihálynak és Ba­Tünde. Árva Istvánnak és Zöld lázs Veronika Máriának Szilárd Gizellának István Richárd, Ml- Mihály, Kósa Istvánnak és Tábit bók Pál Mihálynak és Donáth Emma Irénnek István. Dudás Annának Emese, Zsiga Istvánnak Györgynek és Markó Veronlká­Családi események Gyarmati Mária Juliannának Dolli Tímea, Nagy Jánosnak és Faúr Juliannának Gábor Ár­pád. Hidas Mihálynak és Sza­nak Anita Györgyi, Papp Mi­hálynak és Süli Ibolyának Bet­bó Máriának Edit. Gábor Imre tlna, Virág Andrásnak és Laczó Istvánnak és Szekeres Máriának Sarolta Rózsának Henriett, Józs­Szaboles. Szűcs Lászlónak és Rabi Máriának Attila László, Márton Tibor Lajosnak és Po­nusa Honának Gábor Zsolt, Hornok Imrének Mária Ibolyának István, Tóth Jánosnak és Mesterházi Erzsé­betnek Zsuzsanna. Bodrogi La­josnak és Tóth Anna Máriának Valéria Mária, Födi Istvánnak és Cselédes Anna Erzsébetnek Tímea Ilona, Kolompár György­nek és Kovács Ilonának Rózsa, Mészáros István Gézának és Slmherc Juliannának Zoltán, Dávid Nándornak és Molnár Erzsébetnek Henriett, Kónya Imrének és Veszelka Valériának Katinka, Berta Jánosnak és Heller-Szabó Máriának Norbert, Domonkos Jenőnek és Kelemen Ágnes Emíliának Jenő Csaba, ^^^^^^Fodor János Józsefnek és Kiss f ÍJ?' Ibolyának Zsolt, Gondl .Tózsef­* nek és Üjj Máriának CsUla Ju­dit, Császár Lajos Györgynek és Otott-Kovács Margitnak Edit, Herke Józsefnek és Vér Aranká­nak József. Lázár Zoltán Ferenc­nek és Táblth Máriának Ágnes, Molnár Sándornak és Mlskur Cecília Veronikának Zsolt, Sán­dor, Bártfalvl Jánosnak és Sütő Alivének Szilvia, Mocsal Zoltán Mihálynak és Vedres Zsuzsanná­nak Zsuzsanna Eszter, Somodi Imrének és Puszlai Mária Mar­gitnak Gabriella Ibolya, Romlcs Bélának és Pintér Juliannának Béla András, dr. Szabó László­nak és dr. Papp-Juhász Eleonó­1. val Zoltánnak és Kis Rozáliának Csaba, Bénák Lajosnak és Vár­konyi Évának Angéla Eva. Szé­csl Dezsőnek és ördög Irénnek Szecsődl Róbert, Kártlein Pál Nándornak ^^^ Klárának András. Kasza Gyula és Samu Erzsébetnek Brigitta, rának"istván "Balázs nevű Myer­Adámnak és Takács Margitnak Kovács Mihálynak és Komáromi mekük született Szilvia Veronika. Terhes Mihály- Éva Zsuzsannának Gábor Krisz­tián. Balogh Jenőnek és Molnár Mária Margitnak Sándor Zoltán. Pölös Jánosnak és Rácz Judit Klárának László, Hatm János­nak és Pádár Gabriellának Gab­nak és Kiss Zsuzsannának Ani ko Ilona, dr. Varga Istvánnak és Ladányi Ilonának István Pcter, Mészáros Istvánnak és Takó Er­zsébetnek Szilvia, Daka Mihály­nak és Rózsa Juditnak Zoltán, ördögh Istvánnak és ördögh Ju­lianna Magdolnának István Csa­ba, Kocsis Attila Józsefnek és Sutus Gizellának AtUla. Tóth Lászlónak és Muhari Piroskának Gábor. Gajdos István Gyulának Istvánnak és Zsemberi HALÁLOZÁS I. kerUlet Szeged: Boros Sándor, Szent­endrei Gusztávné Janáts Fran­ciska, Beczik Sándor. Kovács rlella, Czeglédi Györgynek és Pál, szekeres István, Hanl Medgyesi Mánanak Aron György, csinszky József, Komjátl JuUan­Juhász-Nagy Ernőnek es Csu- na> Lakatos Ferene, Godó Fe­vara Margitnak Gabriella, Kozma renc. Kovács Károly, Horváth Miklós Endrének és Konrád Ju- séláné Grummel Mária, Földes! Hannának Gábor Krisztián. Igaz Sándor. Gerebecz Sándor Ger­Katalin es Oíflclr Katalinnak István, Évának István, Rúzsa Imrének im/énó "~Ba"ráth Ge"rgeíyné""czi­Magyar Jánosnak és Losoncz «•-" |f |U| Bg"-* - - — Rozália Ibolyának János. Kereső Istvánnak és Gémesl Klárának nak gely. Hegedűs István, Bönde . „ „ „ ... „„ _ ... , Imréné Baráth Gergelyné Czi­és Szlkora Margitnak Kita Ildikó, bulya Rozália, Pap Ignácné Bata Jenőnek és Marki Gtzellá- csatári Ida. dr. Tamói-Buocz nak Erika, '—— 1—' István, Varga Mihálynak és Bodó Lajosnak és _ „__.._.„_ Klárának Zita Klára. Aradi Emil Lászlő nevű gyermekük született. Agócs Antalné Szabó Julianna, Abrahám-Tandari Béla Lajosné Küchler Margit, Molnár Ilonának dr. ulyés Endre, Balogh József, Istvánnak és Nagy Anna Julian­nának Tamás Emil. Varga Fe­szeged: III. kerület M • • dr. Faragó Béla, Semendi Imre, Teleki József Károly- ördög Antal, Kiss Mihály, Zocs­• kár Andrásné Marótl Julianna, Leeb János meghalt. III. kerület Szeged: Négyökrű Mária, Pap­lógó János, Kormány Józsefné Zsótér Julianna, Bors József, V _mL Bóczl István, Gémes József, gedűs Ferencnek és Kiss Mária nek és Bánszki Ágota Ágnesnek Farkas József, Szilágyi Józsefné "" ' ~ "d Császár Fe- Krisztián Donát, Bárányi Bélá- Hulman Anna, Szűcs Vince, Sán­Erzsébetnek nak és Ottllk Anna Ilonának ta Imréné Kovács Erzsébet, Ho­Anlkó Zsuzsanna, Olasz Miklós Anikó, Rakó Ferencnek és Nel- monal Istvánné Keller Krisztina Jánosnak és Vámosi Ida Évának ier Erzsébetnek Ferenc, Csaba, Mária, Goda Péterné Bálint rencnek és Mészáros Anna Má- nak ÉS Hódi Mária Katalinnak rlának Anett. Mester Lajosnak József, Varga Mihálynak és es Pataki Zsuzsannának Zsu- csomós Erzsébetnek Tamás. Ki­•zsanna Fruzsina, Szabó László- raiy Józsefnek és Nagykálóczi nak és Bus Erzsébetnek Péter Anna Zsófiának Edit Anikó, László. Szmatona Alajosnak és pintér Bélának és Katona Klára Huszár Katalinnak Mónika, He- irmának Tünde, Ruzsáll József­ég Kiss mr" Terézlának Zoltán rencnek és Dunai Mónika Éva, Antalfi Zoltánnak és Terhes Editnek Rita Maria, Fodor Imrének és Csiszár Jolán­nak Imre. Nagy Jánosnak és Szigeti Erzsébetnek Péter, Bönde Mihálynak és Hamvai-Kovács Ágnes Rózsának Ágnes Rózsa, Huszka Imrének és Kuruesai Juliannának Julianna Erzsébet, Furák Jánosnak és Kocsis Ka­talinnak János Gábor, Gunics Istvánnak és Üjvárl Ilonának Tibor. Magyar Istvánnak és Ber­kó Piroskának Zsolt István. Udvardl Lajosnak és Harkal Maria Katalinnak Attila, Deme Andrásnak és Rápó Jolánnak András, Pataki Ervinnek es Csányl Anna Máriának Ervin Antal. Engl György Jánosnak és KUpéter Máriának Tünde, Sehemmel Andrásnak és Tar Máriának András Flórián, Gyu­ris Péternek és Zsiga Erzsébet­nek Péter István. Tóth Sándor­nak és Gáli Ágnes Erzsébetnek Roland Szabolcs, Molnár József Lászlónuk és Pataki Klárának László Attila, Godó Sándornak és Kotogány Herminának Erika Judit, Kazl Gábornak és Csomor Anna Máriának Balázs Róbert, Gondl Jenő Lászlónak és Deme­ter Ildikónak Csaba Jenő, Ko­vács-Tanács Antalnak cs Ördög Etelkának Zoltán, Török László­nak és Fejes Eszternek Eszter, Nagy Ferencnek és Szabó Ka­talinnak Katalin, Török Antal­nak es Csikós Margitnak Zsolt, Bősze István Lászlónak és Mar­kovics Erzsébetnek Kinga, Trcm­mel Ferencnek és Szécsényl Margitnak Ferenc, Koós Elemér­nek és Bánszki Éva Katalinnak Eszter Julianna. Keserű Endré­nek és Blrlnyi Mária Erzsébet­nek Norbert Endre, Mohácsi László Pálnak és Keméndy g rlsztlnának Árpád. Faragó­aráth Mihálynak és Tart Ro­záliának Erika. Bálint Ferenc­nek és Péter Katalinnak Ferenc. Gati Zoltánnak és Hartal Évá­nak Zoltán Norbert. Virág Zol­tánnak éa Igaz Hanna Annának Zoltán, dr. Ringer Andrásnak és Bzentpcterl Marlanak Ágnes Te­Ipcz, Csuita Zsigmondnak e» Sárközi Istvánnak és Tölgyesi Margit meghalt. Holnapi tanyák A tanyavilág valósága gazdálkodás között, amely- nya, az öntudatosabb élet, többarcú, agónia és új- ben a megrekedt és túlhala- ösztönöznek változtatásra, jászületés jeleit mutatja, dott gazdálkodási mód kon- Történetükben és lakóik sor­Társadalmunk egészét érin- zerválódhatott. Az előreha- sában megtalálni a haladó ti, hiszen köztudott a tény; ladás tagadhatatlan, bár úgy és regresszív hagyományo­a meglevő tanyák részt kér- tűnik, lassú. kat, örökségeket, amikből nék a szocializmus vivmá- A jómódú tanyák, a ter- summás tanulságok kama­nyaiból. melés, a gazdasági fejlődés toztathatók. A szétszórt, mi­A XI. Pártkongresszus ha- mérőeszközei ismertek, az niközösségek összefogásával, tározatából: emberi változás, átalakulás a nagyüzemi keretek megte­„Az ország, a főváros, a látványtalanabb folyamata remtésével kezdődhetett a megyék kiegyensúlyozott alig. Főleg külterületen. A „tanyai szocializmus", aszel­fejlesztésére törekszünk, az szegedi tanyák olyanok, lemi erőknek, mérhetetlen új létesítmények telepítésé- mint a szakszövetkezetek, a energiáknak a nagyközössé­ben ez legyen irányadó. A mezőgazdasági termelés gekben történő hasznosításán termelőerők elhelyezése fe- rendszerében alacsonyabb val épülhet tovább, teljesed­leljen meg a gazdasági ha- típusú egységek. Homokor- het ki szocialista emberhez tékonyság követelményeinek, szágban működésük az útke- méltóan. A különböző körzetek dol- resés jegyében zajlott, bár A tanyákat magukra utalt­gozóinak életkörülményei, napjainkban már némelyik ságuk tartotta meg. A kol­szociális ellátottsága és jö- felismerve a történelmi lektiv törődés, szeretet hív­vedelmi színvonala közeled- szükségszerűséget, csatlako- hatja újabb közösségbe. A jék egymáshoz. A fejlesztési zott közös gazdasághoz, egye- manufakturális termelés, a célok megvalósításakor te- sült másik szakszövetkezet- félfeudális jelleg, a régi, a kintettel kell lenni a termé- tel. Tény, a tagok saját föld- klasszikus tanyák örökre el­szet és környezetvédelemre, területükön termelnek, egyé- tűntek, vagy szívszomorító A lakosság társadalmi mun- nileg adóznak, vagyoni hoz- rekvizitűmként kopnak, süly­kajára építve, támogassuk zájárulást fizetnek a szak- lyednek a földbe. A változó gazdasági, szervezési és más szövetkezet közös céljaira, kor változó emberei, csak intézkedésekkel a város- és mások földet váltanak a akkor tarthatnak a mezőgaz­községfejlesztést. Tovább gazdaságtól, egyéni megálla- daság iparszerű fejlődésével, kell javítani a külterülete- podás, szerződés alapján a ha külterületen is emberi ken élő lakosság helyzetét, termés bizonyos hányadát teljességre törekszenek, ami Azon kell munkálkodnunk, bérleti díjként leadják. A pedig közösségi munka, hogy tovább csökkenjenek a szakszövetkezet megfeíélően szemlélet nélkül lehetetlen, különbségek az azonos jelle- szolgálja a csoport, a nép- a tanyákhoz való kötöttség gű települések, valamint a gazdaság érdekeit, mindé- erős fékjeivel, város és a falu kommuná- nekelőtt azonban az egyéni A termelés fellendülése lis, kulturális, egészségügyi érdeket, és többségükben még nem teljes élet. Akik­ellátásában. Településeink gyenge a közösségi szellem, nek ereje, tőkéje, csak azok­nyújtsanak a szocializmust hiányzik a megfelelő össze- nak születtek újjá a fa­építő embereknek mind ked- tartó erő, alacsony színvö- nyák. Jó példákat mondhat­vezőbb életfeltételeket." naló a gazdálkodás, a fejlő*, nónk, rosszakat is. Szapo­* dés stagnál, és néhányuk- rodnak a kisárutermelők és Hazánk legtanyásabb vidé- nál az utóbbi időben csak kisiparosok a külterületen, ke Szeged környéke. Erede- formálisnak tűnt a műkő- Domaszék előtt fa derekán ti rendeltetésükben, újszerű dés. hirdetmény: női fodrász, fes­hasznositasban, modernizál- * tett nyíl mutat az épület irá­va, hobbitanyáknak, kirán- Kézenfekvő a következte- nyába. A szatymazi határ­dulási helyeknek, hétvégi tés: a tanyák sorsa függ te- ban motorszerelő, bő sátrú házaknak, zöldövezetnek, hát a szakszövetkezetek, a fák alatt szétszabdalt autó­legtovább maradnak meg. szövetkezetek, az állami gaz- roncsok, motorok. Tanyai Magasból szépnek, összefüg- daságok sorsától. Tómoga- ház egyik végében élelmi­gőnek tűnnek, kertvárosi jel- tást, a faluba való költözés- szerbolt. Koránt sem jelen­leggel, jó levegővel, üdítő hez, csak erős, megbízha- ti azt; hogy elegendő mes­környezettel. Közelről, egé- tóan gazdálkodó közösség ter, szakma áll a tanyai vi­szen közelről, kínlódó világ, adhat, kölcsönt is az épít- lóg rendelkezésére, minimá­Kíméletlen és humanista, kezeshez, szállítóeszközöket, lis a szolgáltatóipar és az Évszázados küzdelem a helyenként építőbrigádot, a igények gyorsabban valtoz­tanyai gazdálkodás vegetá- társadalom pedig emelkedő nak a lehetőségeknél, ciója. Hosszadalmas a ter- életszinvonalat, kedvezmé- * mészetrajza, tájegységenként nyes portát, jó infrastruktú- Jó pár dologban meg­más jellegű és arculatú, kö- ralis ellátottságot, befogadó előztük korunkat; erős, gaz­tődése, a termelésben meg- közösséget. A tanyák részt dag szövetkezeteket, szelle­levő szerepe különböző ér- kérnek a szocializmus, a mi és technikai tőkekon cent­tékű. Elhalása ennek ará- nagyüzemek előnyeiből. La- rációkat, ultramodern beru­nyóban várható. A homok kőik jövedelme gyorsabban házasokat teremtettünk, fej­kedvez a tanyának. Élteti, emelkedik esetenként, mint lett nyugat-európai állami* A Szeged környéki ho- a belterületen élőké, de töb- mezőgazdasága irigyelheti, mokvilógban, az 1940-es bet is dolgoznak. A lakásuk Néha erősebben futottunk, évek végén, törvényerővel negyed részében villany ég, mint amennyire készültünk, szabályozva, falvakat hoztak felében palackos gáz hódít, így a tanyavilógot is takar­létre, s a tanyák lassan van- mégis fogynak a tanyák, gattuk, életformáját kétség­dorolgattak, megszülettek, Ugyanis; a fejlődés nem kon- be vontuk és csak antiszo­mára kiteljesedőben vannak zervól, hanem alapja a több ciális tendenciáit teregettük, a homoki, bűbájos nagyköz- és újabb igényeknek. Vándorolgattak a vegetáció ségek. Az út ismert. A ta- A tanyák munkaerő-tarta- csodái, évtizedekből évtize­nyák tehát a szocializmus- lékok. Tekintgetnek az ipar- dekbe, és mára is megma­ban teljesedtek ki. A tájon ra is. Sok családból ingáz- radtak. Napjainkban 850—i szakszövetkezetek működ- nak már városi üzemekbe. 860 ezer ember él külterüle­nek. Ezek lazább szerkeze- A szociális hátrány, a rossz ten. Nemzeti múltunk rezer­tű gazdaságok, félúton a ter- egészségügyi ellátottság, a vátumaiban melőszövetkezet és egyéni kulturális körülmények hiá- Sz. Lukács Imre FEKETE GYŰLI A fiú meg a katonák 47, Tompa fények parázslottak fél a messzeség­ben. Éppen abban az irányban, amerre át akart vágni. Az már biztos, hogy katonák. Most egy ideig teljes sötétség volt a dbmbtető iránt. Aztán megint: valami fény. Aztán megint: két-három helyen is. Persze, hogy katonák. „Még az a jó, hogy el se indultam — gon­dolta. — Ezek, rögtön lőnek a sötétben: honnan tudjam én, mi a jelszó..." Nem is igen bánta, így minden leegyszerű­södött: nincs hová menni. Nyomtalanul elködlöttek az iménti gondok: ugyan már! Miért ne vághatna neki az éjsza­kának, ha nem volnának ott a katonák? Ter­mészetesen azt csinálta volna: lehordani a kuko­ricaszárat, áttutajozni a patakon, és neki egye­nest a domboknak — de most már semmi ér­telme. Akármerre próbálkozna, mindenütt ka­tonák meg katonák. Halkan füttyentett a kutyának Fogta az oldalzsákot, a takarót, s indult visz­szafelé a gyér holdvilágnál a szarcsomökhoz. Grísáéknál a legjobb. Ha csakugyan béke lesz valameddig, ők ugyanazt csinálják tovább a bé­kében is, mint a háborúban. Legfeljebb azzal a különbséggel, hogy majd nem tankokat és löve­geket javítanak, hanem traktort meg autót. Azaz, autót most is javítanak, de ez katonai. Az meg civil autó lesz majd. Az Ilyen a jó foglalkozás. Épp úgy lehet a békében is folytatni, mintha mi sem történt vol­na, tartana tovább a háború. Stefi néninél ő még azt hitte, hogy Grisáék kora reggel elmentek, hogy harcolni mennek, és figyelte őket este, nem sebesült-e meg valame­lyikük a harcban. Elég nagy csalódást érzett, amikor a Duna­parti javítóműhelyben látta, hogy Grisáék nem harcolnak napközben, hanem csak az odavonta­tott rossz teherautókat javítják. Meg a rossz géppuskát, a rossz ágyút — mindenhez értett Grisa. Még a tankot is megcsinálta, ha elromlott. Ahhoz többnyire kivitték őket a harctérre; rit­kán vontattak oda, a műhelyhez, rossz tankot. A szétlőtt tankot persze ő sem tudta megcsi­nálni. De azt már nem is lehet megcsinálni; ócskavas lesz belőle. És megint új tank. Beszállítják a tankgyárba, mert csak ott lehet készíteni az ócskavastankból új tankot. Egészen másformát is: a Tigrisből esetleg T 34-est. Akármennyire ügyes keze van Grisának, ő azért nem tudna a Tigrisből T 34-est csinálni. A műhelyben. Mert a gyárban, az más, ott esetleg ő is tudna. Mi az hogy! Grisa ne tudna? Az a Duna-parti szállás volt a legjobb, mert ő is kijárhatott akármikor a műhelybe, s néz­hette, ahogyan szétszedik meg összerakják a mo­torokat De később, ahogy megindult a front, s ók is mentek mindenütt a nyomában, a szállás többnyire messzebb esett a műhelytől, s nem járhatott át olyan sűrűn hozzájuk. ö volt ugyanis a házőrző a szálláson, és ezt a megbízatását komolyan fogta fel, gondozta a tü­zet, kisöpört, vizet hordott, ilyesmi. És őrizte a szállást. Mindenféle katonák csellengtek a front mö­gött. Legtöbbször a lábadozókkal volt baja. Mert a szpitálok is ugyanúgy követték a front vonulá­sát, mint ők (Grisa szerint a cselovek-szpitál­ban a sebesült katonákat gyógyítják, ők pedig a masin-szpitálban a sebesült gépeket, ök is fel­cserek, meg doktorok, éppen úgy, mint az, aki­nek vöröskeresztes karszalagja van, csak annyi a különbség, hogy ők a gépeket operálják, nem az embert.) A lábadozók egész nap csavarogtak. Ha meg­tetszett nekik valami, vitték. A katonai holmihoz persze nem mertek nyúl­ni, de volt rá eset, hogy el akarták vinni azt a pumpálós lámpát, amelyben csak petró ég, ha felpumpálják mégis vakító a fénye, akár a vil­lanyé. Hiába mutatta nekik a cédulát, amelyet Gri­sa írt, egy fekete, szőrös képű katona, akin nem is látszott, hogy sebesült, mert nem volta rajta kötés sehol, széttépte a cédulát és rátaposott. ö kisuttyant köztük az ajtón — nem lőhet­nek utána, nincs ezeknél fegyver —, s ahogy csak bírt, futott Grisáékhoz. Nem volt messze a műhely akkor; jó iramodásnyira, az utca túlol­dalán. Biztosan csak azért nem lőtte agyon Grisa a szőrös képűt, mert nem akart egy fegyvertelen sebesültet kinyírni. (Ha csak nem szimulált, mert a többieken volt kötés.) De bekísérte a városparancsnokságra, a patrujokhoz, és lehet­séges, hogy így is felakasztották. (Folytatjuk.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom