Délmagyarország, 1975. április (65. évfolyam, 77-100. szám)

1975-04-22 / 93. szám

2 Kedd, 1975. április 22. 2 Lemondott Thieu, a saigoni diktátor Ágotával az Egyenlítőn # Saigon (AP, Reuter) Nguyen Van Thieu, a saigoni rezsim elnöke hétfőn este egyórás televízióbeszédben megtörten jelentette be, hogy lemond hivataláról éa átadja a hatalmat Tran Van Huong alelnöknek. Thieu csaknem tíz évig uralkodott diktátorként Saigonban és a hazafiak tavaszi sikeres offenzívája előtt még úgy nyilatkozott, hogy harmadszor is jelölteti magát az elnöki posztra. A saigoni diktátor búcsúbeszédében először ismerte el, hogy katonai eszközökkel rezsimje nem tud fölébe kerekedni a felszabadító erőknek, de még most is szépíteni igyekezett a helyzetet, azt állítva, hogy Dél-Vietnamnak csak a fele áll a Dl FW fennhatósága alatt. Katonai rendszerének csődjéért és saját bukásóért az Egyesült Államokat tette felelőssé és különösen keserű vádakkal illette a párizsi békemegállapodás miatt Kissinger külügyminisztert. Televíziós beszédé során kijelentette, hogy amerikai nyomósra mond lc és rezsimje szempontjóból eleve elhibázottnak minősítette az 1973 elején aláírt párizsi békemegállapodást <3 akkor előre megmondta az amerikaiaknak — hangoztatta —, hogy a DIFK önálló kormányzatként való elismerése, valamint a nemzeti megbékélés és egyetértés országos tanácsának létrehozására vonatkozó döntés végzetes lesz Saigon számára. Az amerikaiak azonban más véleményen voltak és szerinte a fegyverszállítósok megvonásával fen.vegetödzve kényszerítették őt a párizsi megállapodás elfogadására. Thieu lemondásával sem politikai, sem katonai síkon nem tisztázódott a helyzet Dél-Vtetnamban. Saigonban arra számítanak, hogy az agg Huong, aki gyenge egészségi állapota és jóformán teljes vaksága miatt aligha képes a kormányzásra, szintén lemond, és Tran Van Lam, a szenátus elnöke, egykori külügyminiszter veszi át a vezetést Mint emlékezetes, a saigoni szenátus már április elején egyhangú szavazással lemondásra szólította fel Thieut. Lam akkor tartózkodott a szavazástól, de magánbeszélgetésekben ő is bírálta a diktátort A saigoni hatóságok Thieu lemondását követően két órával meghosszabbították az éjszakai kijárási tilalmat és a főváros térségében minden katonai egységet riadókészültségbe helyeztek. Ellenzéki politikusok arra számitanak, hogy a hadműveletek egyelőre változatlanul folytatódnak. A saigoni parancsnokság megcáfolta azt a hírt, hogy csapatai megkezdték a visszavonulást az ostromlott Xuan Locból, és azt állította, hogy néhány órás szünet után helyreállt a rádiókapcsolat Saigon és a tartományi székhelyen körülzárt csapatai között. A hazafiak erősen szorongatják Binh Tuy tartomány székhelyét, Ham Thant is. A saigoni rezsim légiereje több mint 150 bevetésben bombázta a két várost ostromló felszabadító erőket. # Washington (AFP) Thieu lemondásának hírére Kissinger amerikai külügyminiszter a Fehér Házba sietett, hogy tanácskozzék Ford elnökkel. Az amerikai törvényhozók első reagálásából kitűnt, hogy ezek után nagyobb lehetőséget látnak a tárgyalásos megoldásra, de továbbra sem szándékoznak nagyarányú katonai segélyt nyújtani a saigoni rezsimnek. Amerikai kormányzati körökben szintén megkönnyebbüléssel fogadták a hírt, de az az érzés uralkodik, hogy Thieu lemondása már elkésett és aligha mentheti meg a saigoni rezsimet a teljes összeomlástóL # Saigon (AFP) Tran Van Huong új saigoni elnök hétfőn letette a hivatali esküt. A rezsim vezérkari főnöke napiparancsban utasította a saigoni haderőket a harc folytatására. A saigoni rendőrség olyan utasítást kapott, hogy folytassa feladatának teljesítését, és „őrizze meg hidegvérét". Magyar segélyszállítmány Dél-Vietnamnak • Hanoi (MTI) Hétfőn reggel a MALÉV különrepülőgépén Hanoiba érkezett a Magyar Szolidaritási Bizottság ajándéka, amellyel a magyar dolgozó társadalom sietett a felszabadulásért harcoló dél-vietnami lakosság segítségére. A gyógyszerekből, kötszerből, élelmiszerből és textilfélékből álló szállítmányt Nguyen Van Tien, a DélVietnami Köztársaság hanoi különképviselője vette át Némety Béla nagykövettől, kiemelve, hogy ezzel a gyors baráti segítséggel hazánk elsőként nyújtott támogatást a szabadságukért küzdő délvietnamiaknak. 1

A félreértések elkerü• lése végett rögtön az elején szögezzük le, hogy Agáta nem egy csinos, fiatal lány, hanem egy vadonatúj FIAT 850-es Speciál gépkocsi, melyet 1970 novemberében Sadru úr, az indiai garázstulajdonos adot át nekünk széles mosoly és udvarias kézfogás kíséretében, Kampalában, Uganda fővárosában — mondván: használjuk egészséggel. De amíg eljutottunk ide, sok minden történt. A dolog azzal kezdődött, hogy amikor visszatértünk Szegedre a nyári szabadságunkról, egy tekintélyesen vastag boríték várt összegyűlt postám között. Kibontva, egy szerződésajánlat esett ki belóle, melynek elfogadása után lázas csomagolásba kezdett egész családom. Arról volt ugyanis szó, hogy Afrika legrégibb és leghíresebb britnemzetközösségi egyeteme, az ugandai Makerere Egyetem 2 évre oktatói állást ajánlott fel. Mindezt augusztus végén, azzal a kéréssel, hogy október elejére, az új egyetemi kancellár beiktatási ünnepségére legyünk ott. Hat hét állt tehát rendelkezésünkre, olyan „csekélységek" elintézésére, mint pl. egy teljes háztartás leállítása, feleségem és magam munkahelyi problémáinak elintézése, csomagolás az ismeretlen, afrikai viszonyoknak megfelelően, s nem utolsósorban útlevelek és vízumok beszerzése. Bármennyire is hihetetlen, amikorra kellett, mindennel elkészültünk, az útlevelek, vízumok rendben megvoltak, s a család itthonmaradt tagjainak integetése közben Ferihegyen beszállhattunk az osztrák légitársaság bécsi gépébe, hogy megkezdjük két évre tervezett, de végül is négy évre sikerült afrikai utunkat II Szovjetunió zárta el a fasizmus világuralomhoz vezető útját A BYT nyilatkozata a győzelem 30, évfordulója alkalmából # Berlin (ADN) A Béke-világtanács hétfőn nyilatkozatot hozott nyilvánosságra a fasizmus fölött Budapest Losonczt Pál, az Elnöki Tanács elnöke táviratban üdvözölte Norodom Szíhanuk herceget a Kambodzsai Királyság államfőjét a kambodzsai nemzeti felszabadító erők győzelme alkalmából. Ugyancsak táviratban fejezte ki Jó kívánságait Fock Jenó, a Minisztertanács elnöke Samdech Penn Nouth-nak, a Kambodzsai Királyság nemzeti egységkormánya elnökének, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa pedig a Kambodzsai Nemzeti Egységfront Központi Bizottságának. Moszkva Oláh István altábornagy, a Magyar Néphadsereg vezérkari főnöke, honvédelmi miniszterhelyettes vezetésével hétfó délután katonai küldöttség érkezett Moszkvába, hogy részt vegyen az egyesített fegyveres erők hadtudományi konferenciáján, amelyet a Varsói Szerződés létrehozásénak 20. évfordulója alkalmából rendeznek. Róma Az európai kommunista és munkáspártok képviselői szombaton és vasárnap tanácskozást tartottak Rómában az európai gazdasági együttműködés helyzetéről és kilátásairól. Különös tekintettel a biztonsági és együttműködési értekezlet eredményeként megnyíló új lehetőségekre. A 28 testvérpárt tanácskozásáról kiadott sajtóközlemény hangsúlyozza, hogy valamennyi országnak aktivan hozzá kell járulnia a mindenoldalú együttműködés kibontakozásához. Budapest Tegnap Budapestre érkezett B. P. Bugajev légimarsall, a Szovjetunió polgári repülésügyi minisztere, aki — a szekció elnökeként részt vesz a KGST közlekedési állandó bizottsága légügyi szekciójának 25. ülésén. Belgrád Hétfőn délelőtt háromnapos látogatásra Belgrádba érkezett dr. Bíró József magyar külkereskedelmi miniszter. A repülőtéren dr. Emil Ludviger jugoszláv külkereskedelmi miniszter fogadta. A fogadáson jelen volt Halász József, a Magyar Népköztársaság belgrádi nagykövete is. Dr. Bíró József látogatása alatt jugoszláv külkereskedelmi és ipari szakemberekkel a két ország kereskedelmi kapcsolatainak kérdéseiről tárgyal. aratott győzelem 30. évfordulója alkalmából. A nyilatkozat a többi között megállapítja, hogy. a Szovjetunió volt az a döntő erő, amely a német fasizmus előtt elzárta a világuralomhoz vezető utat, A szovjet nép viselte a háború legnagyobb terhét, és ő játszotta a döntő szerepet a hitleri Németország és a militarista Japán szétzúzásában. A hitlen Németország, a fasiszta Olaszország és a militarista Japán ellen vívott háborúban bátran küzdöttek az Egyesült Államok. Anglia, Franciaország és más országok népei is. A Hitler-ellenes koalíció közös harca bebizonyította a különböző társadalmi rendszerű országok szoros együttműködésének lehetőségét és hatékonyságát A nyilatkozat rámutat hogy a fasizmus fölött aratott győzelem nyomán a nemzetközi helyzetben alapvető változások történtek — létrejött a szocialista országok hatalmas közössége. Az elmúlt években történelmi jelentőségű eredményeket ért el a szocialista országoknak és a békeszerető államoknak az a kezdeményezése, hogy a békés együttélés elvei alapján, a hidegháborúról térjenek át a különböző társadalmi rendszerű országok közötti kapcsolatok kiépítésének politikájára. A Béke-világtanács nyilatkozata az európai biztonsági és együttműködési értekezlettel kapcsolatban megállapítja, hogy a kontinens történelmében még nem ülésezett olyan konferencia, amelyen szocialista és kapitalista országok — katonai tömbökhöz tartozó és semleges, tömbön kívüli, nagy- és kis államok — képviselői az egyenjogúság alapján tárgyalnak az európai béke és biztonság szavatolásának sürgős feladatáról. A békeszerető erők remélik és elvárják, hogy a résztvevők mindent megtesznek az európai értekezlet sikeréért. Az okmány ezután figyelmeztet arra, hogy a háború és a reakció erői még nem tették le a fegyvert, makacsul akadályozni próbálják az enyhülés terjedését, feszültségi gócokat igyekeznek szítani. Éppen ezért, a nemzetközi politika legfőbb feladata mcet a nemzetköri enyhülés elmélyítése, visszafordíthatatlanná tétele és kiterjesztése más országokra, valamint kontinensekre. A Béke-világtanács elítéli az Egyesült Államok beavatkozását Dél-Vietnam belügyeibe, és követeli, hogy a korhadt saigoni rendszert olyan kormányzat váltsa fel, amely hajlandó betartani a párizsi megállapodás előírásait Az okmány végezetül hangoztatja, hogy újabb erőfeszítéseket kell tenni a közel-keleti béke megteremtéséért, az izraeli agresszió következményeinek felszámolásáért és a palesztinai arab nép nemzeti jogainak érvényesítéséért A gyerekek — lányunk E. akkor 8, fiunk A. pedig 4 éves volt — életükben először ültek repülőgépen — de A. az egész kérdést elintézte azzal, hogy felszállás után rögtön megkérdezte: „ ... és mond, Apa, mikor törik le a szárnya???..." Nyolc órai várakozás után — gondolom abban a hónapban a schwechati repülőtér villanyszámlája lényegesen több volt, mint a szokásos, mert a gyerekek nagyon élvezték az automata mozgólépcsőt — végre megérkezett az „igazi" repülőgép, a belga SABENA Boeing 707-ese, hogy közel 9 órás, leszállás nélküli repüléssel, szombaton reggel letegyen bennünket az entebbei repülőtér betonjára. Entebbe, Uganda régebbi fővárosa közvetlenül a Viktória-tó partján épült, gyönyörű kis kertváros, s még most is, a főváros áthelyezése után, sok kormányhivatal és minisztérium székhelye. A repülőtér — akkor még a régi volt üzemben, azóta már felavatták a jugoszláv segítséggel épült hipermodern újat — teljesen a vízparton épült, úgy, hogy a gépek közvetlenül a tó felett szállnak le. A megközelítése tehát egyszerű a pilótáknak, s ezért Afrika egyik legbiztosabb, s egyben egyik legmodernebb repülőterének tartják. A hűvös európai októberből megérkeztünk az állandó tavasz országába. Hajnalban eső volt, a még vizes beton árulkodott róla, s a langyos szél kellemes ázott földszagott hozott A. lépett először Afrika földjére, mi pedig feleségemmel kissé hitetlenkedve néztünk körül, hirtelen anynyira furcsának tűnt a felirat: „Welcome tó Uganda" — üdvözöljük Ugandában. Entebbe, 3879 láb, hirdeti a tábla — 1200 méter a tenger színe felett Gyors, udvarias útlevél- és vámvizsgálat — a Makerere Egyetem nevének említése csodát >tesz —, mindenki mosolyog, és sietve előre enged bennünket. Pecsét az útlevelekbe — s most már hivatalosan is itt vagyunk. Ezzel azután felmerült az első megoldandó kérdés is. Entebbe 36 km-re van délre a jelenlegi fővárostól, Kampalától, amely utunk végcélja. Hogyan jutunk oda? Szerencsére nem kellett sokat gondolkodnunk, mert egy alacsony, jól öltözött afrikai férfi lép oda, s kifogástalan angolsággal megkérdi: — „B. doktor?" — „Yes" — válaszolom, s a kölcsönös bemutatkozás után kiderül, hogy ő Mr. Meya, jövendőbeli munkahelyem főtechnikusa, aki aiért jött ki a repülőtérre, hogy bennünket Henriettával bevigyen Kampalába. Hm — gondolom, ez igen, egy egész küldöttség vár. — Hát, akkor mehetünk is — zavar meg tűnődésemben Mr. Meya —, a csomagokat majd hozzák, s berakják Henriettába a hordárok. Hohó, itt valami nem stimmel, villan át az agyamon, de mire időn lenne végiggondolni a dolgot, már ki is derül, hogy Henrietta nem egy csinos helyi szépség, hanem az intézet terepjáró Land Rovere, és mint ilyen, később nagyon hasznos szolgálatot tett számunkra is. Elindultunk. Mindannyian érdeklődve néztük az átmenti tájat, első afrikai élményeinket. Rögtön itt ért első meglepetésünk is — melyet úgy fogalmaztunk azután meg, hogy „fekete Afrika — vörös". Vörös, mert a föld sok vasat tartalmaz, s a megszokott barnásfekete színű föld helyett mindenütt piros színt lát az ember. (Később azután arra is rájöttünk, hogy Kelet-Afrika sok helyen nemcsak a föld színe miatt vörös, hanem politikai célok és elképzelesek miatt is. De erről majd később.) Az utat kis, apró települések szegélyezik — minden ház körül soha nem látott virágzó fák és bokrok —, dc 'a gyerekek ujjongva ismétlik szüntelenül: — Nézzétek, mennyi banán van mindenütt! Valóban, feltűnő, hogy mennyi banánt termelnek mindenfelé. Már az első pillanatban kiderül, hogy ez nem az a banán, amelyet mi itthon ismerünk. (Ilyen is van.) Ez „matoke" vagy ÍŐzőbanán, a lakosság egyik legfontosabb alapélelmezési cikke, és körülbelül azt a szerepet tölti be, mint nálunk itthon a jó öreg krumpli. Még az íze is hasonlít hozzá. Mi pedig feleségemmel várjuk Kampala feltűnését. Az út jó, kisebb-nagyobb dombok között kanyarog, s ' egyre azon töröm a fejemet, hogyan fogunk mi itt valaha is kocsit vezetni, mert a bal oldali közlekedés annyira szokatlannak tűnik. Félórai út után egy dombtetőről végre feltűnik a főváros. Lélegzetelállítóan szép látvány. Dombokon épült — a belváros 7 dombra, mint Róma, ezért Afrika Rómájának is nevezik az idegenforgalmi prospektusokban —, de az egész város, a maga 360 ezer lakosával állítólag 42 dombnyi helyet vesz igénybe. A város magja hipermodern, a zöld dombokon hófehér toronyházak törnek a valószínűtlenül kék ég felé. Szikrázik a nap — de nincs kellemetlenül meleg. Hiába van az Egyenlítő légvonalban 60 km-re délre, 1300 méter magasan vagyunk, és a dunántúlnyi nagyságú Viktória-tó mérséklő hatása is érvény esüL Enyhe pára ül a városon, s mindez meseszerűvé teszi az egész látványt. ^ De. álmélkodásra nincs idő — máris ott vagyunk az óratoronynál, ami minden nagyobb kelet-afrikai város kötelező tartozéka. Mintegy 25 —30 méter magas, különböző formájú tornyok ezek, a négy oldalukon órával, hogy mindenki akinek nincs órája, igazodni tudjon a pontos időhöz. Na, meg egy kicsit olyan központi találkozóhely-féle is egy ilyen óratorony, mert ahogyan itt Szegeden annak idején a „Stühmer sarkán", vagy Pesten a „Nemzetinél* ahol a hatos megáll" találkozott a város apraja-nagyja egymással — egy keletafrikai városban az óratorony ez a hely, még ha az nincs is mindig a város középponjtában. Az egyetemhez át kell vágni az egész városon, mert 5 km-re a Makerere domb tetejére épült. Így rögtön az első napon ízelítőt kapunk Kampalából is. Az utcák szélesek, óriási tömegek sétálnak, feltűnő, hogy milyen sok az indiai, (Azóta már megváltozott.) A nők gyönyörű, sokszor vagyont érő szárikban, míg a férfiak európai ruhában, Sok közöttük a turbános szikh. A afrikai nők mikro-miniben (azóta ez is megváltozott), vagy a busutinak nevezett hosszú, nemzeti viseletben. Az üzletek zsúfoltak a szó minden értelmében. Sok a vásárló, és minden roskadásig tele áruval. Első pillanatban érthetetlen, hogy ilyen pezsgőnek látszó üzleti élet mellett hogyan tartozhat Uganda a hivatalos ENSZstatisztika szerint a világ 25 legszegényebb országa közé. (Idővel erre is rájövünk, amikor járjuk a fővárostól távoli országrészeket.) Fordul a kép — már kinn vagyunk a városból —, itt az egyetemi telep, a campus impozáns főbejárata. „Makerere University, Kampala" — áll a táblán, rajta az egyetem címere, benne a koronás daru, mely egész Uganda címer-állata is egyben —, alatta a jelmondat: „A jövőt építjük". (FolytatjukJ Dr. Bálint Gábor