Délmagyarország, 1975. április (65. évfolyam, 77-100. szám)

1975-04-13 / 86. szám

87 Vasárnap, 1975. április 13. Csak amivel szeret is játszani! gyerek Az ünnep nincs azzal elintézve, hogy költséget és fáradságot nem kímélve mindent megtettünk azért, hogy gyermekeinket csil­logó szemmel lássuk a gondosan elrendezett játékok között. A szü­lőknek ennél messzebbre kell gon­dolniuk, mert akkor, amikor1 gyermekeik számára a játéko­kat kiválasztják, egyúttal jelen­tős nevelési tényező kérdésében is döntenek. A szőrmékből, szövetekből, bőr­bői készült babák és állatok egy­re nagyobbak lesznek, és ezáltal egyre alkalmatlanabbak a kis­gyermekek számára. A kiválasz­tásnál elsősorban arra kell ügyel­ni, hogy a gyermek jól meg tud­ja fogni, ami nagy állatoknál és óriási babáknál nem mindig le­hetséges. A legegyszerűbb meg­oldás, főleg a kicsi gyermekeknél, a kisebb babákat vagy állatokat választani. A babának alkalmas­nak kell lennie arra, hogy a gyermek szeretni tudja. Egyre nagyobb polgárjogot sze­rez a gyermekszobákban a báb­színház. A megszokott bábuk mellé a szülők — ha veszik aa időt és fáradságot ahhoz, hogy gyermekükkel színházat játssza­nak — maguk is készíthetnek fi­gurákat. A gyermekeket is rá le­het venni erre, jó segítség ez képzeletviláguk fejlesztéséhez. Minden esetben ügyelni kell arra, hogy ne vásároljunk meg olyan játékot, amely nem felel meg a gyermek korónak. Nagyon sok probléma származik ebből és a szülők is csalódottak, ha a gyermek figyelemre sem méltat­va, félreteszi a játékot. Minden bizonnyal hasznos se­gítséget nyújt a megfelelő játék kiválasztásához az alábbi táblá­zat­Életkor Nélkülözhetetlen Fontos 1 éves gyermeknek: egyszerű, puha baba 3 éves gyermeknek: 3—6 éves gyermek­nek: orosz baba, vagy ha­sonló összerakható játék, nagy jármű­vek fából, szövetba­ba, mackó, építőkoc­ka, rajzolófüzet labda, jármű, baba, türelemjáték, bábjá­ték, gyurma, kártya­játék, homokozó, mackó, alvóbaba, rajzeszközök (olaj­kréta, színes író­nők, vízfesték) kis állatok, öltöztető játékok kis állatok, labdák, autók, képeskönyvek, öltöztető játékok összerakható játékok, favasút, babaágy, ba­baruha, babaszoba, bababútor, babako­csi, építőláda, varró­szerszám, öltöztető játékok 7—8 éves gyermek­nek: könyvek, gyurma, szerszámosládák, épí­tőszekrények, kézi szerszámok. valamint minden olyan egyéb játék, amit a gyermek megőrzött magának. (Salzburgét Nachrichten, Ausztria.) barkácsoló játékok, gondolkodó és türe­lemjátékok, jármü­vek, társasjátékok, Boka István 4 mező Veronika-kendo; töröld belé az arcodat! Ne hitegesd magad, hogy e földön más nyomod is marad! 8 elég is ennyi — ím, öregszik elfáradt arcoddal a rét, s kirohad fogaid közfii A virágmag-keserűség. Vadvízzé simuló szemedre majd jégkéreg-szemhéj tapad, és pillaként verdes a nád a tél nyugodt egei alatt. A mező Veronika-kendéi töröld meg verítékező arcod benne — magába oldja maré emléked a jövő. Polner Zoltán Szántó Kovács János Hogyan lehettél kegyetlen hozzájuk, hazám: de hazájuk voltál-e másra, mint nyomorra?! Veretted őket sortüzekkel aláztad őket pusztulással, mig véres tüzeket nem köptek a porba, Toronylik a gyász arcuk mögött, de hol van már az arcuk? Hajlott asszonyaik is a föld alá bújtak. Esendő csecsemőiket elcsépelte a tél. Némák. Szótlanok, Nagy eres kezük, mint csorbult szerszám bever előttük. Hallgatag határ. A kastélyok, ezek a pórázra fogott vad vérebek régen szétszaggatták a rozmaringos mezőket és őrzik a földek hatalmas rezervátumait. Hová fusson el, aki megérti szegénységét Torkából kibuggyan a sűrű, sötét harag, menne a vizekkel, ám elfutnak előle: menne jajgató évszakokkal, torlódó, gazos temetőkkel, hogy belezabálhasson végül a földbe. Ti zúgolódó, konok névtelenek együtt: Sklömnyi-vércsomós visszeres lábak. Gőzölgő, rossz hátak. Szikkadt mellkasok. Ti megszakadt, csatakos murakőzi lovak. Hát ti csak azért voltatok, azért kellettetek, hogy belegázoljatok sárba és mocsokba, hogy térdig járjatok a talajvíz-Magyarországban, hogy kubikra menjetek a kapitalizmusnak és felforduljatok?! Tele van a világ széthagyott, igaz szavatokkal! Titeket szólítalak. Érted kiáltozom te perbefogott, haragos szavú summás: Szántó Kovács János. Te fenyegető. Te bizakodó-türelmetlen örökös napszámos. Te jövőbe látó. És mentek veled a szétrágott gyomrok, a férges-lombu tüdők, mentek az otthontalan arcok az országutak visszhangos bőrtőnfolyosőin, az esők vasrácsa mögött vonultak veled: ment munkát keresni az ország! pACS gABOR KÉT RÉZKARCA JÖZSEF ATTILA VERSEIHEZ TEREFERE P arkolni vagy nem parkolni? — Hamlet alighanem va­lahogyan így kezdte volna híres monológját, ha századunk második felének gyermeke lett volna. De hát ő meg szerencsés ember volt, mert a királyi vár­ban, s körülötte bőségesen akad­hatott hely a lovaknak. Nem úgy manapság az autóknak! A Bel­város szűken mért parkolóhe­lyei már kora reggel zsúfoltak, s ha a Széchenyi téren békésen terpeszkedik három-négy kamion — erre is akad példa — húsz­egynéhány személyautó helyén, nem csoda, ha munkába, időre igyekvő hazánkfial visszaidézik maguknak a középkor nyugodal­mas világát — ha másban nem, hát legalább szitkaikban. Valóban, hogyan is állunk var­hálóhelyekkel? Mert hogy egyre több autó lesz, az bizonyos, de helyük lesz-é? Bizonyosat aligha tud valaki is mondani, de ha a jelenből lehet következtetni a jö­vőre — s miért ne lehetne —, aligha lesz több hely az autók­nak, mint manapság. Gondoljunk csak az újdonatúj Sportcsarnok­ra, amihez nem is épült parkoló­hely, vagy a Centrum Áruház­ra, amely mellé vagy húsz (ugye, milyen hatalmas szám!) autó fért el, amig el nem kezdődött az iro­daház építése. S ha készen lesz, parkolóhely nélkül marad mind a kettő. Tendencia? Valószínűleg igen. Mert hiszen Szeged új bevásárló­központját is a Jókai utca — Lenin körút közé tervezik épí­teni, legföljebb, ha egy-két tu­cat parkolóhellyel. Erre mond­ták sokan, hogy praktikusabb lenne a bevásárlóközpontot va­lahová az északi városrészbe, a külső körút mellé tenni, ahol bő­ségesen lehetne helyet adni az autóknak is, lévén, hogy már most nagyjából minden hatodik szegedi családnak van autója, s arrafelé jobb lesz a tömegközle­kedés is. De hát a kereskede­lem ragaszkodik a Belvároshoz. Legfeljebb: fél órát kell ahhoz is körözni, hogy valamelyik csa­ládtag egy pillanat alatt kiugor­hasson a megálló és tovább bak­tató autóból. Baktató autó? Valószínűleg ez lesz a jövője a Belvárosban ná­lunk is, ha addig ki nem tilt­ják a négykerekűeket a város­központból, ami minden bizony­nyal meg is történik, ha elké­szül az új hid. Kitiltott és las­sú autók, parkolóhely-keresgélés fél óráig? Marad tehát a tömeg­közlekedés? Föltehetően igen. Sz. V

Next

/
Oldalképek
Tartalom