Délmagyarország, 1975. április (65. évfolyam, 77-100. szám)

1975-04-02 / 77. szám

4 SZERDA, 1075. ÁPRILIS 8. Áz őrök munka­• I • r rf| idejeroi A portás munkakörben dolgozókra vonatkozó ren­delkezés ismertetését kéri A. A. szegedi olvasónk. Azt szeretné tudni, hogy az ilyen beosztásban dolgozók munkaidejét lehet-e meg­változtatni és hogyan. To­vábbá azt is szeretné tud­ni, hogy mikor jár túlóra vagy azt helyettesítő átalánydíj. Az őrszolgálatos (portás, ér, éjjeliőr) dolgozó munka­idejét a többi dolgozó be­osztásától eltérően 8, 10 és 12 órás kereten belül a mun­kaszerződésben kell megha­tározni. Ilyen esetben a szer­ződésben rögzített munka­Időn felüli tevékenység mi­nősül túlmunkának. Olyan esetben, ha az őr­szolgálatos dolgozót a szer­ződésben rögzített munka­időnél hosszabb vagy rövi­debb munkaidővel kívánja az intézmény, vállalat stb. huzamosabb időn ót foglal­koztatni, akkor a munkálta­tónak a szerződést módosí­tani kell. Ebben az esetben a munkáltatónak a dolgozóval új munkaidőben és az új sze­mélyi alapbérben kell meg­állapítani. Vagyis a munka­szerződés módosítására kö­zös megegyezéssel kerülhet sor. Például: a heti 60 órás munkaidővel foglalkoztatott dolgozót heti 72 órás mun­kaidővel csak a vele történt megállapodás alapján és a heti 72 órás munkaidőre vo­natkozó bértételnek megfe­lelő magasabb személyi alap­bérrel lehet foglalkoztatni. A túlórát .elrendelő mun­káltatónak az őrökre vonat­kozó bérutasitásnak megfe­lelő túlóradíjat vagy túlóra­átalány díjat a munkaszer­ződésben előre is ki lehet kötni, vagy ha ez nem tör­tént meg, altkor az illetékes szakminiszteri utasítás sze­rint kell eljárni. Itt jegyezzük meg, hogy a munkajogi szabályok szerint az őrszolgálatos dolgozónak az étkezési időre díjazás nem jár. Fizetett szabadság­ra pedig az általános szabá­lyok szerint jogosult. Dr. V. M. ÍIÁZASSAG I. kerület Szeged: Zaesok István és Ló­ért Mária Julianna. Madaras Lésrió és Amler Márta Mária. Fodor László és Bodó Gabriel­la, Irltz László Lajos és Szo­tyorl-Nagy Ágnes Alexandra. Fehér István és Cseri Erzsébet, szabó Lajos József és Ruskó Matild. Gál György és Nagy Magdolna. Molnár István és Gémes Klára. Tóth János Ist­ván és Blliczki Erzsébet, La­dányi Miklós és Csanádi Jolán, Tóth István és Kopp Gabriella, vad János és Dávidházi Rozá­lia, Wodala János Barnabás és Hcasllp Kathlecn Ann házassá­got kötöttek. H. kerület Szeged: Benke Pál és Farkas Józsa Magdolna. Gál János és Szanka Ilona Mária, Nyerges Ferenc és Blalabok Piroska, Molnár József és Molnár Zsu­zsanna Erzsébet házasságot kö­töttek. SZÜLETÉS I. kerület Szegedi Fülöp Lászlónak Családi események Zoltán. Márkus Férenc László­nak és Bondár Évának Eva, dr. Kaltenbach Jenő Ádám­nak és dr. Lakos Zsuzsanna Magdolnának Fét?r AOám, ifo­dor Józsefnek és Tyihák Etel­kának Ildikó, Mélykúti Antal Istvánnak és Boldizsár Rozáliá­nak Anikó, Mig Józsefnek és Gagó Katalinnak Krisztián Jó­zsef. Lakos Pálnak és dr. Feke­te Etelkának Antal Tamás, sig­mond Györgynek és Szóráth Klárának Klára, Gólya Béla Im­rének és Koday Katalinnak Ka­talin, Kelsch Istvánnak és Alul­man Ilonának Tibor László. Ábrahám Antal Ignácnak és Acsal Ilonának Szilvia. Tanács Mihály Andrásnak és Tóth Er­zsébet Juliannának Nóra, Laczl István Sándornak és Tandarl Valériának Krisztina Andrea, Csizmadia Lászlónak és Lányi Máriának László Zsolt, Kovács és Kaczur Magdolnának Tímea Zsuzsanna, Járosl Józsefnek és seller Eva Máriának Eva, Pet­rovits József szilveszternek és GyörgyncI, és Bácz Juditnak Dancsevics Erzsébetnek AUHu Anett Jud\ A1 Achraf Satwan. nak és Kocsis Erzsébetnek Mo­László, Buknlcz Ferencnek és Takács Erzsébet Valériának Il­dikó Erzsébet, Tarl Istvánnak és hamed Arpéd, Pap Ferencnek és Kószó Rozáliának Ferenc Tibor, ™?2. Kalmár Antalnak és Somogyi Börcsök Imrének és Túri Méri anak Imre Krisztián Fülöp Pál­nak és Márki Rozáliának Zsolt, Annus István Károlynak és Sza­bó Gizellának Gábor István, Nagy Jcnö Antalnak és Zavacz­kl Honának Tamás Jenő, Tóth Istvánnak és Farkas Erzsébet Zsuzsannának Mária Erika. Rozáliának Erika, Kovács Ist­ván Jánosnak és Szabó Erzsé­betnek Ágnes Mónika, Nagy László Ákosnak és Tóbiás Ka­talinnak Gábor Krisztián nevű gyermekük született. III. kerület Szeged: Kakuszl Jánosnak és László Antalnak és Tóth Jolán Molnár Erzsébetnek Anikó Er­Erzsébctnek Zsolt, Börcsók La' Jósnak és Bcndc Juliannának Péter, Mothof Sándornak és SU­U-Zakar Gertrúd Erzsébetnek Roland. Tóth Szilveszter István­nak és Házi Mária Magdolná­nak Róbert. Gyarmati András­nak és Gulácsl Piroskának Ro­land András, Farkas László Ist' zsébet, Dénes Károlynak Oravecz Máriának Gabriella Mó­nika, Mucsl Istvánnak és Du­dás Irénnek Edit, Hegedűs Já­nosnak és Sári Rozáliának Ró­bert János, Keller Lászlónak és Hegyest Ilonának László. Kószó Imrének és Kotogán Máriának Gabriella. Kurucsal Lajosnak és várinak^ és Joannovics^ Katalin- Monostori Valériának Gabriella' papp Sándornak és Boum Ibo­lyának Csaba, Tószegi György­nek Márta. Holkó Istvánnak és Masa Máriának Attila Gábor, Kósa Lászlónak és Vldúcs Mar­gitnak László, Kiss Mihály Pál­nak és Szegedi Máriának Ró­bert Mihály, Krémer Jánosnak és Wetfcl Évának Balázs. Koós Lászlónak és Borka Rozálkinak Anita. Krlstó Pálnak és »Há­rlng Margitnak Pál Károly. Né­met Vincének és Szögi Zsu­zsannának Zoltán. Bárdos Já­nosnak és Nyári Mariának Má­ria, Börcsök Imrének és Vass Katalin Ilonának Klára, Csepe­lényi János Antalnak és Ben­eze Irénnek Csaba János, Papp Józsefnek és Majoros Gizellának Szilvia, Papp János Józsefnek es Balta Piroskának Árpád Ró­bert, Szepesi Józsefnek és Dóczl Ottllla Katalinnak Szilvia. Kom­lóul Zoltánnak és Bárkányi Ág­nes Máriának Melinda, Szekeres Józsefnek és Guba Ilonának Tünde, Balla Lajosnak és Csiz­madia Ilonának Zsuzsanna, Mu­hel Antalnak és Ágoston Ro­záliának Zsolt, Kocsis Antalnak és Gulyás Katalinnak Katalin Erika, Szabados Jánosnak és Boros Ilonanak Dominika And­rea, Kuczoru Jánosnak és Csót­Gyapjas Máriának Gábor, Sl­mon-Jójárt Istvánnak és Zádorl Katalinnak István Imre, Kovács Sándor Pálnak és OrUnwald Ilo­nának Krisztina, Perlaki Ist­vánnak és Gorbice Julianna Máriának Edina Judit, Hódi Ist­vánnak és Tóth Irénnek Ildikó, Zuberecz Sándor Pálnak és Tóth Borbálának Bernadett. Tanács Géza Pálnak és Börcsök Katalin Máriának Attila Géza, Kiss And­rás Ferencnek es Meggyest Ilo­nának András, Lengyel András­nak és Sopslch Judit Margitnak Krisztián Gábor, Frank Bélá­nak és Bernát Zsuzsannának Anikó, Lázár Sándornak és Var­ga Annának Hajnalka Dóra, Pl­voda Pálnak és Jani Erzsébet­nek Erzsébet, Acs-Sántu Zoltán­nak és Faja Franciska Évának nek és Pál Ilonának Andrea Anita, Marton Istvánnak és Gyoval Máriának Rita. Répás Józsefnek és Bába Ibolyának Adrienn, Sipka Ferencnek és Stefanik Jolán Veronikának Tí­mea, Adok Jánosnak és Dobó Mariannának Marietta Kriszti­na, Elek István Sándornak és Kiss Emmának István, Jakab József Mátyásnak és Kis Mária Gizellának Anikó, Lőcsei Sán­dornak és Rákasl Ilonának Tí­mea Ilona, Marton Mihály Ist­vánnak és Daróczl Zsuzsanná­nak Zsuzsanna, Tóthpözsi Im­rének és Vörös Franciska Er­zsébetnek Henriett, Aradi Sán­dor Zoltánnak és Cstpak Jolán Erzsébetnek Szilva, Durkó Gá­bornak és Várkonyl Erzsébet­nek Zsolt, Márton Ferencnek és Hódi Erzsébetnek Ildikó. Szabó Józsefnek és Varga Mária Mag­dolnának Dorottya Eva nevű gyermekük született. HALÁLOZÁS I. kerület Szeged: Pintér Lajos, Vlrkal Dezső Béla, Muhel Antal, Fuksz Ferencné Schiwny Nelll, Slsák Andor, Scherer Józsefné Adám Piroska, Radlcs Ferencné Bere­zovszkl Margit, Zékány János Tamásné Kovács Mária. Tóth Dénes, Pernekl Jánosnó Asztalos Mária. Kiss Mlhályné Mu­zsik Julianna. Gonda Frlgyesné Páltnkó Viktória, Magyarl Illés, Pagonyi Györgyné Juhász Rozá­lia, í'erenczi Mártonná Szabados Franciska, Balog Józsefné Né­gyest Julianna, Ábrahám 'Ml­hályné Rcznák Julianna, Török Imre, Kecskés Ferenc, Horváth Bállntné Negycsl Ilona, Vigh Mária. Bedekovlch Lajosné El­senburger Ilona, Fehér Józsefné Lakos Lídia, Bakos Jánosné Pa­taki Rozália, Szűcs Eszter, Jakus Tamás meghalt. n. kerület Szeged: Hegedűs Dezső, Jókai István, Székó Lajos, Dékány Fe­renc, Vas istvánnó Molnár Jan­ka, Tóth István meghalt. ni. kerület Szeged: Varjast István.' Sa­kánkl Sándor, Rovó Ferencné Balla Mária, Tóth Józsefné Mak­ra Anna. Nacsal Józsefné Dá­niel Mária, Szűcs József, Ábra­hám Pál meghalt. Szegedtől Mosonmagyaróvárig Utóhang a DM-Magazin várossorozatához Az ország fölszabadulásá­nak harmincadik évforduló­ja előtt öt nappal, március 30-án ért véget lapunkban az a sorozat, melyet az év­fordulóra való felkészülés jegyében adtunk közre, s melyet különösképpen a föl­szabadulás nagyszerű ténye előtti tisztelgésnek szentel­tünk. Kerek nyolc hónappal ez­előtt, 1974. augusztus 4-én, a vasárnaponként megjelenő DM-Magazin új sorozatot rendelkezésünkre bocsátot­tak. Tudunk róla, hogy több helyen még forrásanyagként is felhasználták a DM-Ma­gazint. A KISZ városi bi­zottságának vetélkedője is támaszkodott például Sze­gedről szóló anyagainkra. Reméljük nem hat dicsek­vésnek, ha idézzük a Párt­élet januári számából A szabadság hajnaláról című összeállítás egy-két monda­tát: „Az október 6-i Délma­gyarország A szabadulás krónikája című cikkéből bocsátott útjára. Előbb tíz alkalommal Szeged múltját, ?es oldalon szólt a DM-Ma- dokumentum értékű adatok­jelenét és jövőjét mutatta gazin fölszabadult városa- kai gazdagodik az újkori tőr­be olvasóinknak, ezt a me- iákról. ténelem iránt érdeklődő gye másik négy városának Visszatérve még a sorozat Majd néhány bekezdéssel bemutatása követte, majd céljára: nyilvánvaló, de még- lejjebb: „Itt kell beszámol­az ország többi városai kö- is érdemes hangsúlyozni, nunk arról a nagyszerű kez­vetkeztek, Debrecentől egé- hogy egyben tisztelgésnek is defnényezésről — írta az ösz­szen Mosonmagyaróvárig, szántuk a fölszabadító szov- szeállítás szerzője —, amely abban a sorrendben, ahogy a fct hadsereg előtt, melynek ugyancsak a Délmagyaror­szovjet hadsereg harminc katonái vérük árán hozták szág szerkesztőségét dicséri: évvel ezelőtt, 1944—1945 ne-. me9 számunkra a szabadsá- c DM-Magazin cimű rovat­héz hónapjaiban fölszabadi- Oot. Városaink fölemelkedő- ban vasárnaponként bemu­totta őket. A Szegedről szóló se> lakóinak jóléte saját szo- tatja azokat a városokat, összeállítások megírásában cialista építőmunkánk mind amelyek a Vörös Hadsereg lapunk munkatársain kívül meggannyi nagyszerű ered- magyarországi dicsőséges a város több közismert hely- ménye — egyben annak is harcai következtében fölsza­történésze is részt vett, a ékes bizonyítéka, hogy a szo- badultak." megye más városairól test- cialista országok testvéri A sorozat most véget ért vérlapunk, a Csongrád me- együttműködése, elsősorban De természetesen továbbra gyei Hírlap munkatársai ír- a Szovjetunió önzetlen se- sem mondunk le arról, hogy tak, az ország többi városát gitsége miként kamatozott a megismertessük olvasóinkat az ott megjelenő napilapok fölszabadult magyar nép al- a szocialista építőmunka munkatársai mutatták be. kotásaiban. eredményeivel hogy a ma­Segítőkészségük, ügyszerete- A várossorozatnak — úgy gunk eszközeivel ápoljuk és tük nélkül kezdeményező- véljük — sikere volt. Ez de- erősítsük a magyar—szovjet sünk minden bizonnyal sze- rült ki olvasóink leveleiből, barátságot. Hiszen ez min­gényesebb eredménnyel jár. hozzászólásaiból, azokból az dennapi munkánk, felada­Szándékunk az volt, hogy észrevételekből kiegészíté- tunk és célunk volt eddig, • érdekesen és sokrétűen mu- fekb°i' adatokból dokumen- marad ezután Is. tassuk be azt a gazdasági és tum fényképekből, melyeket Feher Kálmán kulturális fejlődést, amit a magyar városok a fölszaba­dulás óta eltelt harminc esz­tendőben elértek, hiszen ki­vétel nélkül mélyről indul­tak, és magasra érkeztek. Olyan városokát Is bevet­tünk a sorba, melyek a föl­szábaduiáskor még jelenték­telen kis községek voltak (Tiszaszederkény, Komló, Dunapentele), de ma szocia­lista valóságunk Leninváros, Komló, Dunaújváros nélkül el sem képzelhető. Tudjuk, új, nagy alkotásaink közül jó néhány így is kimaradt, nem esett szó például Ka­zincbarcikáról, Százhalom­battáról, s több régi magyar város, még megyeszékhely sem került bele sorozatunk­ba, holott fejlődésük semmi­vel sem kevésbé reprezentál­ja városaink megváltozott életét, mint azoké, melyek szerepelhettek. Az ok és mentségünk egyaránt a hely­hiány. Így is összesen 33 va­sárnapon át, mintegy 53 tel­A harmadik az flngarán Épül a világ legnagyobb erőmüve A szibériai Angara folyón épül a világ egyik legna­gyobb erőműve, a 4 millió 300 ezer kilowatt teljesítmé­nyű, Uszty-Illmszkl Vízierő­mű. Az angarai vízlépcső hat vizieröműből áll majd. Az Irkutszki és a Bratszki Ví­zierőmű — amely a világ második legnagyobb ilyen létesítménye — már üzemel. Idén megindul az Uszty­Ilimszki Vízierőmű tervezett tizennyolc áramfejlesztője közül három. Egyenként 240 000 kilowattot termelnek. A műszaki újítások követ­keztében az uszty-ilimszki áramfejlesztők a Bratszki Vízierőmű hasonló gépcs> portjaival szemben 7 száza­lékkal termelékenyebbek, bár itt a víz nyomása 30 százalékkal kisebb. A harmadik angarai vízJ­erőmű építői csupán J974­ben 1 300 000 köbméter be­tont építettek be a 105 mé­ter magas duzzasztógátba. Októberben kezdődött az új, 1873 négyzetkilométer víz­felületű víztároló feltöltése. Az Uszty-Ilimszki Vízierő­mű elkészülte után évente 21,6 milliárd kilowattóra elektromos energiát ad. (APN) FEKETE GYULR A fiú meg a katonák 39. A kövesút másik oldalára nem látott el a töl­téstől. Hacsak ott nem vonulnak a földeken is tankok. Ahogy a fronton szoktak támadni. Most ért ide az első. Nézte fönt, az úton brummogó, elcsörömpölő acélszörnyeket: egytől egyig Tigris! Huszonötöt megszámolt. De még mindig na­gyon sok jött. „No, Grisa, lesz melegetek.;; Ezt mind ki­lőni!" A kutya ist a tankokat nézte. Kicsit távolabb szunyókált az előbb; most közelebb húzódott hozzá, és kihegyezett fülét idegesen mozgatva leste a tankok vonulását. A nap már az ég alján parázslott, fátyolos fel­hők mögött. De még sokára lesz sötét. Tavaszo­dik már, kinyúlnak a nappalok. „Kár, hogy nem jár a vekker — gondolta. — Mert akkor megnézném, mikor megy le a nap, és holnap is megnézném meg holnapután is. És akkor tudnám, mennyivel nyúlik meg a nap; mennyivel hosszabb az egyik, mint a másik." Még sose mérte meg, mennyivel hosszabbod­nak a napok. Észre se igen venni ilyenkor, és ugye, nyáron már mennyivel hosszabbak. De ez is csak bajnak van, most, hogy hosszabb a nap: mert annyival később sötétedik, Ész ütötte hirtelen, össze sem hajtotta a taka­rót, csak a vállára lódította. Füttyentett a ku­tyának, s elindult a töltés alján, tovább, vissza­felé. Éppen elcsörömpölt az utolsó tank is az úton, amikor a kukoricáshoz ért. Jókora tábla volt, a dombhajlaton még nem látszott a vége. Igaz, nem olyan sűrű már ilyenkor, mint ősszel, de jobb a csupasz domboldalnál. Nem vágott bele rögtön, csak jó hajításnyira a sarkától. Bentről nézve már sűrűbb volt a kukoricás. Le sem igen kellett hajolnia, és nem látott ki belőle. Akkor pedig őt sem láthatja a hidat őrző géppisztolyos. Alkonyodott, mire a dombhajlatra ért. Megritkult előtte a kukoricaszár; sajnos a táb­lának vége. Azaz még nem volt vége, de a hátra levő darabon levágták, felcsomózták a szárat. Fehéren kanyargott a kövesút a távolban a dombok közt, sehol egy jármű rajta. Most vette észre a tankokat. A távoli erdőszélen elpöttyögtetve, hosszan kí­gyózó láncban álltak a tankok, előre meredő ágyúcsövekkel. Sürgölődtek körülöttük a kato­nák; gallyakat és mindenféle gazt hordtak a tankuk tetejére. Akkor ez mégis a front. Vagy nem lehet már messze innen. Az ágyúzás jól hallatszott, de nem kerepeltek sehol a géppisztolyok. Anélkül pedig még nem igazi front. Az ágyú csalóka, mert nem lehet tudni, innen lő vagy túlról. És néha nagyon messziről is lőnek az ágyúk; lehetséges, még száz kilométerről is. De ha nincs messze a front, és átszökhetne a sötétben, megmondhatná az oroszoknak, hol gyülekeznek a tankok. És hogy egytől egyig Tig­ris. Egészen biztos, hogy Tigris, ő messziről meg­ismeri a Tigrist, meg a T 34-est is. Sajnálta most már, hogy nem számolta meg végig • tankokat. Akkor azt is megmondhatná, hányan vannak, és az ilyenért, lehet hogy még ki is tüntetnék. Prémsapkát, azt biztosan adnának. Ml az hogy. Jobbat is, mint a régi volt. Lehetnek vagy százan a Tigrisek. Mert csak huszonötig számolt, és mennyi jött még azutáni Ö, hogyne lennének százan. Még ezren is. Figyelmesen megnézte a terepet. De csak ko­pár tarlókat látott, egy-egy vékony csíkban hú­zódó szántást, vagy frisszöld, fiatal vetést. A dombok vízmosta horpadásaiban is csupaszon meredeztek még a fák, a bokrok. Csak egy-egy fűzbokor fátyolos zöldje derengett imitt-amott. Kukoricatáblát, ahol lábon volna a tavalyi szár, sehol sem látott. Szemmel követte a kanyargó kövesutat, és egészen messze, a látóhatár partján, épületeket vett észre az út mentén. És mintha gémeskút ágaskodna az épület mel­lett. Vagy valamilyen sorompó? Nem, nem sorompó lehet az. Akkor a vasúti töltést is látnia kellene. Kinézte az Irányt, merre volna legalkalmasabb átvágni a földeken a sötétben. Minél távolabb a kövesúttól, mert a kövesút mentén szoktak megbújni leginkább a katonák. Elgondolkozott ezen: miért éppen a kövesút környékén nyüzsögnek?... És ha jönne egyszer egy hadvezér (elképzelte, hogy ő lesz ez a had­vezér), aki folyton elkerülné katonáival a köves­utakat, és nyomulna előre az erdőkben, a szán­tóföldeken, és mind bekerítené a kövesúton gyü­lekező ellenséget... A tankok persze gyorsabban haladnak a kö­vesúton, az igaz. De olyan tankot kellene csi­nálni, amelyiknek mindegy kövesút vagy föld­út... még a patakon Is át tudna menni, ott is, ahol nincs híd. Még a Dunán is. Mint a német terepjáró, de lenne ágyúja, géppuskája, min­den.,, folytatjuk.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom