Délmagyarország, 1975. április (65. évfolyam, 77-100. szám)

1975-04-04 / 79. szám

8 PÉNTEK, W75. ÁPRILIS £ Magyar ellenállás és partizánharc 1939 és 1945 között a világura­lomra törö fasizmus 17 országot támadott meg, tiport el, vagy szállt meg csapataival. Egyes or­szágok nemcsak szuverenitásukat veszítették el, hanem népeikre a teljes megsemmisülés árnyéka vetődött. A frontvonalak mögött es az elfoglalt területeken anti­fasiszta ellenállás és partizánharc kezdődött, amely egyes országok­ban felszabadító háborúvá ala­kult át Európa népeinek náciel­lenes küzdelmeiben, a fehérter­ror és a Horthy-Magyarország gazdasági nyomora elől külföld­re menekült magyar emigránsok közül megközelítően öt-hét ezren vették részt, és sokan áldozták életüket a szabadságért A hitleri Németország 1944. március 19-i és október 15-i ma­gyarországi fegyveres beavatko­zása, a Magyarországon folyó hadműveletekre összpontosított 50 német hadosztály, a Magyar Frontba tömörült pártok és az összes Hitler-ellenes erőket egye­sítő Magyar Nemzeti Felkelés Felszabadító Bizottsága vezetői­nek letartóztatása nehezítette az antifasiszta fegyveres ellenállás kifejlődését, de teljesen nem aka­dályozhatta meg. Az ország kü­lönböző részén — fóleg a bánya­vidékeken —, a fővárosban és környékén a Kommunista Párt által szervezett partizánakciók bontakoztak ki. A főleg munká­sokból és szökött katonákból szerveződött fővárosi csoportok nyilas pártházak, közlekedési és távközlési vonalak, járművek el­leni támadással, a nácik által el­pusztításra, vagy elhurcolásra ki­jelölt gyárak és fontos közüzemek védelmével, a Vörös Hadsereg részére végzett felderítéssel segí­tették a felszabadító harcot A Déli pályaudvar körüli har­cokban a Szovjet Hadsereg olda­lán részt vett a 2500 magyar ka­tonákból álló Budai önkéntes Ezred, amelynek 600 harcosa ál­dozta életét a főváro6 felszabadí­tásáért Az ország más területein küz­dő partizáncsoportok közül leg­jelentősebb a Miskolc—Diósgyőr központtal működő MOKAN-Ko­mite (Magyar Kommunisták An­tináci Bizottsága) volt, amely a környék üzemeinek és munkásai­nak védelmét, a fasiszták elleni fegyveres harcot, felderítő-; ás propagandatevékenységet látott eL A párt a szovjet antifasiszta is­kolákon felkészített partizánszer­vezőket küldött a magyarországi ellenállás támogatására. 10—12 ilyen partizánszervező csoport be­vetésére került sor, közülük hat nagyobb létszámú partizánegy­séggé tudott szerveződni: így a Felvidéken főidet érő, később 90 fős Nógrádi-csoport, a Fábry Jó­zsef vezette 274 fős Petőfi-osztag, az Úszta Gyula parancsnoksága alatt Kárpát-Ukrajnában tevé­kenykedő 168 fegyveresből álló Rákóczi-egység, a 100 fős Len­csés-csoport, valamint az Észak­Erdélyben harcolj Rékai-csoport. Magyarok harcoltak Kovpak par­tizánjai oldalán (100 fő) a Brjanszki-erdőben, a Dnyeper mellett, Nyugat-Ukrajnában, Be­lorussziában (200 fő) és a Kárpá­tokban tevékenykedő más ellen­álló csoportokban is. Sok magyar volt Szlovákia területén 1944 nya­rán működő 42 partizáncsoport 10 ezer harcosa között: a Sztálin­brigádban 350, az Előrében 7— 800, a Bosszúállóknál 36, a Ziská­ban 24, a Gottwald-csoportban 70 magyar küzdött. A Jugoszláv Népfelszabadító Hadsereg sorai­ban 2000 magyar harcolt. Ott voltak a magyar antifasiszták a lengyel, a belga, az olasz és a francia ellenállók soraiban is. Akár gerilláknak, franktirörök­nek, szabadságharcosoknak, par­tizánoknak, vagy maqizárdnak hívták őket, hősök voltak, akik idehaza és Európa más országai­ban fegyvert ragadtak az egész emberiséget fenyegető fasizmus ellen. „Késő éjszaka kaptuk a hivata­los jelentést — közli a Szabad Nép 1945. április 5-i száma —, mely szerint Immár Magyaror­szág egész területe felszabadulta német iga alól... Egy pillanatra meg kell állnunk e hírnél. Tör­ténelmi pillanat ez: 400 év óta várva-várt pillanat, amely a né­metek Magyarország feletti ural­mának végét jelenti. A felszaba­dulás a Vörös Hadsereg diadal­mas harcai közepette következett el. El kell ismernünk, hogy a ma­gunk erejéből viszonylag csak ke­véssé járultunk hozzá ehhez a felszabaduláshoz. De hogy ez a felszabadulás tartós legyen, az most már a mi kötelességünk lesz." „Magyarország földjét nem ta­possa többé egyetlen terrorlegény csizmája sem" — hirdeti a lap aznapi, Szabad ország című ve­zércikke. „A nyugati front Németország kellős közepén halad át" — adja hírül a Népszava. „Konyev mar­sall egységei rövid időn belül ál­talános támadásra indulnak ke­let felől a námet főváros ellen." (Szabad Nép, 1945. április 14.). „Kénytelenek vagyunk bevallani: katonai vereségünk lehetségessé vált" — hangoztatja Himmler lapja, a Das schwarze Korps. „A felszabadulás előtt álló Bécs proletariátusát elvtársi együttér­zéssel köszöntjük — írja a Nép­szava — Sokan élünk itt, a fel­szabadult Budapesten, akik 1919 után közöttük éltünk, és láttuk a Vörös Bécs csodálatos kialakulá­sát, láttuk a bécsi proletariátus felejthetetlen építőmunkáját". (1945. április 6.). „Felemelően szép ünnepség zajlott le vasárnap, április 8-án délelőtt a Nemzeti Múzeum előtti téren — számol be olvasóinak a történtekről a Szabadság — A Magyar Nemzeti Függetlenségi Front pártjai a kormány képvi­selőinek részvételével nagygyű­lést tartottak abból az alkalom­ból, hogy a diadalmasan előre­nyomuló Vörös Hadsereg felsza­badította Magyarország egész területét." „Történelmünk során — állapította meg beszédében Kállai Gyula nemzetgyűlési kép­viselő, a Magyar Kommunista Párt szónoka — nem először sza­badul fel az ország idegen elnyo­mók uralma alól, de most fordult eló először, hogy az ország fel­szabadulásával felszabadultak a magyar nép milliós tömegei is. A nemzet függetlensége ma egyet jelent a nép szabadságával." (1945. április 9.). Hallatja szavát a Vörös Csepel is: „Mi, Csepel dolgozói, nem­csak szavakban, de tettekben is kifejezzük hálánkat és köszöne­tünket a Vörös Hadsereg hős csa­patainak ... A mai történelmi napon ünnepies fogadalmat te­szünk, hogy méltóan a Vörös Hadsereg harcosaihoz, minden erőnket és tudásunkat latbavet­ve, a kitűzött határidő előtt vég­rehajtjuk a Vörös Hadsereg meg­rendeléseit, hogy ml is hozzájá­ruljunk a döntő harcokhoz. Kí­méletlenül folytatjuk a belső bi­tangok elleni harcunkat, mindad­dig, amíg fel nem építettük a szabad, boldog és demokratikus Magyarországol. A Csepel felsza­badításában eiesett orosz hősök­nek díszsírhelyet építünk a hála és az örök emlékezés kifejezése­képpen." (Szabad Nép, 1945. áp­rilis 7.). Szabó Pál felszabadulás utáni első cikke Solohovot köszönti: „Most megírom elsősorban is, hogy Te, Solohov Mihály csodála­tosképpen idetartozol közénk, magyar írók közé. S mi odatarto­zunk hozzád. Mintha csak ugyan­azon folyó, ugyanazon égtáj rin­gatta volna bölcsőnket... Egy ki­csi, de irgalmatlanul sokat szen­vedett nép köszönetét tolmácso­lom Hozzád." (Levél a Tiszától a Donhoz. Szabad Szó, 1945. ápri­lis 15.). Harcostársakról, elvtársakról szállongnak ellenőrizhetetlen hí­rek: Bajcsy-Zsilinszky Endrét meggyilkolták? (Népszava, 1945. február 18.), Rajk László megme­nekült? (Szabad Nép, 1945. ápri­lis 14.). De egyre több a szomorú bizonyosság is: „Felesége és szü­lei értesítik mindazokat, akik is­merték és szerették, hogy Szerb Antal, Balf-fürdőn, munkatábor­ban, 1945. január 27-én, 43 éves korában végelgyengülésben meg­halt." (Népszava, 1945, április 13.). A sebek gyógyításában a bará­tok is segítenek: „Országunk és nemzetünk — írja a debreceni Néplap — felszabadításán kívül mást is kaptunk a nagy Szovjet­uniótól: segítséget. A magyar fa­siszta hadsereg pusztítva rohanta meg a Szovjetuniót, és a Szovjet­unió bosszúállás helyett kenyeret ad nekünk. Kővel dobtuk meg, kenyeret dobott vissza. Ez a bib­liai mondat mai értelme. Az éhe. zők részére húszezer tonna élel­met küldött, traktorokat indított útnak, hogy felszánthassuk föld­jeinket, üzemanyagot adott, hogy gépeink dolgozhassanak. És leg­utóbb azt a hírt kaptuk, hogy az előző százmilliós kölcsön után most újabb kettőszázötvenmilliós kölcsönt folyósít országunk fel­építésére. (Felszabadult Magyar­ország, 1945. április 6.). „Északi iparvárosaink életéről Budapest alig tud valamit — ol­vashatjuk a Szabad Szó: Salgó­tarján a "-magyar sztahanovisták* bölcsője című cikkében. Pedig kemény munka folyik minden­felé, melynek eredményét nem­sokára az egész ország élvezni fogja." (1945. április 15.). „Ismét Budapest a magyar po-" Iitikal élet központja" — adja tudtul 1945. április 15-én a hírt a Szabad Nép, amikor az ideigle­nes kormány Debrecenből áttele­pül. A Magyar Kommunista Párt a következőket jelöli budapesti és Pest környéki képviselőiül az ideiglenes nemzetgyűlésbe: Apró Antal festő, Drahos Lajos vasas, ifj. Fock Jenő műszerész, Házi Árpád szabó, Horváth Márton új­ságíró, Jászi Ferenc fodrász, Ká­dár János műszerész, Kállai Gyu­la újságíró, Kiss Károly cipész. Kovács István kárpitos, Köböl János famunkás, Lukács György, Mód Aladár újságíró, Major Ta­más színész, Orbán László jo­gász, Rudas László, Ratunovszki János textilmunkás, Ratkó Anna textilmunkás, Somogyi Miklós ács, Váradi József textilmunkás. Veres József lakatos és dr. Weil Emil orvos." (Néplap, 1945. áp­rilis 6.). Külföld haladó magyar körei osztoznak az itthoniak örömében: „Az angliai magyar tanács — ír­ja a Szabadság —, mely Károlyi Mihály elnöklete alatt állt, fölhí­vást adott ki, melyben kifejti, hogy a világ magyarságát öröm­mel, megelégedettséggel és hálá­val tölti el, hogy a diadalmas Vörös Hadsereg az utolsó néme­tet és magyar fasisztát kiverte Magyarország területéről." (1945. április 7.). A két munkáspárt Májusi Ki­áltványa, amely az első szabad május elsejét ünnepli, már a jö­vőhöz ad programot, amikor le­szögezi: „nem lehet újjáépíteni az országot a munkásság és a parasztság szoros szövetsége nél­kül ... A munkásság és a pa­rasztság megbonthatatlan szövet­sége a biztositéka a magyar de­mokrácia végső győzelmének." A Jugoszláv Népfelszabadító Hadsarog magyar dandirSiak útvonala magyari * Magyarok szovjet pertizúnagysigakkm ®Wyl Vartizdncájporí ntUHdés'i területe f "W"1* oehglovák parUzánagysúgakbap . Matyi partizánatefók ""TEitfernyfe partonsoporttii * Az antifasiszta szetvezkadús üelya ^tevákenyipiek iraitya * * fSmejnozgalmak Mys ti Sztrájk, szabotázs Mys Í m i •>• a a » u w a» « N » » r * ms ? « é * * <> « < i t- ** m• mmm^msim. • S&ák" A Szabad Nép 1945. április 5-1 száma teljes lapszélesség­ben közli a történelmi hírt: Egész Magyarország felszaba­dult NÉPSZAVA ••BMMMMBBB F«J 5- Wok nincs igazság, csak fcaiái! A Népszara 1945. február 20-i számának cimieje & Ihifatyaa « *9»V 19. ytyaárnan ««»,n *r» D&MAGYAKORSZáO 1 * »» x <e> < t f Ugput » cmitgl front t apja Miva*mmmmKmmmmmmmmmmrnmm\ máé ml Kit; j* itotrepre • r-.'t+f. Sríálm ovj» ;:•;•{<#. v.íét ttVMtr­• . f. * r|vl ««­* * • •••..: •>-.«» öüéentt •• •• •: • • X iv . >1 <. , »!»« rí őwrt*** rf»|twr/)i tcifc* t*)J«tíirod>mrf<krf btlxtx ix * twij b*t4tb«k Katfti W/umik i Metactő t>W*<i Német Htko* (elöntés szerint brit ejtőernyősök izélitek te Berlin közelében J4a» ikMk Otanh *s CttamnHs ktavsUMi vsaatytooM LEGU.' .13 8 U.B—. t ' ...J rtvínt . . )'• . Imt IJPTM ". v: . MJtBthlfc BV.' BBTX"! VI': I v SC1S2J • *' a dointu: HJ' i. A Délmagyarország 1945. április 15-én niár arról irt, hogy egy teljes magyar hadosztály kapcsolódott be a fasizmus elleni küzdelembe

Next

/
Oldalképek
Tartalom