Délmagyarország, 1975. április (65. évfolyam, 77-100. szám)

1975-04-29 / 99. szám

Kedd, T97S. április 79 3 Kitüntetések, oklevelek, jutalmak T (Folytatás az 1. oldatról.) rosgazdálkodási vállalat ösz­szes termelésén belül első­sorban a szolgáltatások ará­nya növekedett, az 1973. évi 59 százalékról 68 százalékra. Jelentősen csökkent tavaly az üzemi balesetek szama a vállalatnál, s az ezek miatt kiesett, munkanapok száma is. Javult a gépek kapacitá­sának kihasználása. Azt is meg kell említeni, hogy amíg 1973. decemberében 3600 la­kást láttak el távfűtéssel, most decemberben ugyanez a szám már 5570 volt. A vállalat bármely munka­területéről lehetne hasonló adatokat idézni. Közülük ta­lán a gépesítés fejlődéséről lenne a leghasznosabb példát hozni, hiszen ezek a számok már a vállalat jövőjére is utalnak. Amíg 1965-ben a géppel tisztított útfelület ará­nya mindössze 10 százalék volt, tavaly ugyanez az arány már 65 százalékra emelke­dett. Minőségi ugrás várható az idén, hiszen — figyelem­be véve a megrendeléseket — az utcaseprő gépek száma a tavalyihoz képest több mint kétszeresére emelkedik. Ar­ról is szólni kell, hogy a kongresszusi és a felszaba­dulási munkaverseny első szakaszában a vállalások eredményeképpen 2,5 millió forinttal nőtt a vállalat ár­bevétele, s a járműveknél 16 százalékos üzemanyag-meg­takarítást sikerült elérni. Ta­valy a vállalat dolgozói 3316 órában végeztek társadalmi munkát, 113 ezer forint ér­tékben. Az ünnepségen a vállalat 14 dolgozója vette át a Ki­váló Dolgozó kitüntetést, Nó­vák József asztalos pedig az Építésügy Kiváló Dolgozója kitüntetésben részesült. Jó munkájáért 536 dolgozó ka­pott jutalmat. Elüzem az újszegedi szövőgyár Kiváló a kisteleki ÁFÉSZ A Belkereskedelmi Minisz­térium és a KPVDSZ elnök­sége vándorzászlaját és vele együtt Kiváló Szövetkezet cí­met nyert elmúlt évi jó munkájával Kistelek és a környékbeli öt község fo­gyasztási szövetkezete, az Egység ÁFÉSZ. A kongresz­szusi és a felszabadulási munkaversenyben nyert ki­tüntetést tegnap este dr. Per­jési László megyei tanácsel­nök és' Vészt Lászlóné, a KPVDSZ központi vezetősé­gének titkára adta át. Dr. Antalffy György, a megyei párt-végrehajtóbizottság tag­ja nyújtotta át a megyei pártbizottság kongresszusi oklevelét a Vörös Csillag szo­cialista brigádnak. Részt vett az ünnepségen Kopasz Jó­zsefné, a KPVDSZ megyei bizottságának titkára, Jáhni László, a járási pártbizott­ság első titkára, és Hunyad­kürti Lajos, a MÉSZÖV el­nöke is. Néhány számadat az el­múlt év figyelemreméltó eredményeiből: 2453 sertést vágtak le tavaly, 63 száza­lékkal többet, mint 1973-ban. Hat községben 7 millió 364 ezer forint értékű tőkehúst hoztak forgalomba. Tovább javult a zöldségellátás, a közvetlen fölvásárlás előnyei évről évre jobban érezhetők, és több tejet adtak el, mint az előző évben. Újabb isko­lákban és vendéglátóipari üzletekben is árusítanak te­jet. A szép eredmény a szövet­kezet dolgozóinak jó munká­ját dicséri. A Belkereskede­lem Kiváló Dolgozója kitün­tetést kapta Ocskó Imre, a szövetkezet elnöke, Kiváló Szövetkezeti Munkáért elis­merésben részesült Balogh Sándor, az önkiszolgáló bolt vezetője és Sisák Ferencné áruházi osztályvezető. A Kenderfonó és Szövő­ipari Vállalat újszegedi szö­vőgyára a múlt évi munká­ja elismeréseképpen elnyer­te az Elüzem kitüntetést. Az újszegedi üzem dolgozói kü­lönösen a kongresszusi mun­kaversenyben jeleskedtek: a takarékos gazdálkodásban kiváló eredményeket értek el. Anyagmegtakarításuk ér­téke 8,7 millió forint volt, de az általános költségeknél is megtakarítottak 2,7 mil­liót. Ezzel jól hozzájárultak a nagyvállalat nyereséges gazdálkodásához. Ae élüzem­avató ünnepséget tegnap tartották az újszegedi üzem­ben. Az ünnepségen részt vett, s felszólalt dr. Varga Dezső, az MSZMP Szeged városi bizotttságának titkára is, valamint Kapás Sándor­né, az MSZMP Csongrád megyei végrehajtó bizottsá­gának tagja, a KSZV párt­bizottságának titkára, dr. Csikós Ferenc, a szegedi vá­rosi tanács vb titkára, vala­mint a nagyvállalat gazda­sági, társadalmi vezetői. A gyár ünneplő dolgozói előtt Frányó József, az új­szegedi szövőgyár igazgató­ja mondott ünnepi beszédet. Ezután az igazgató kitünte­téseket és jutalmakat adott át a munkában élen járó dolgozóknak. Harmincötén kapták meg a Kiváló Dol­gozó kitüntetést, a Vállalat kiváló brigádja kitüntetést a Bagi Erzsébet szövőnő által vezetett Április 4. szocialista brigád, s a Szerki Mátyásné által vezetett Kun Béla szo­cialista brigád nyerte el. A Haza Szolgálatáért érdemér­met kapta Berta Istvánné szövőnő, és dicséretben ré­szesült Gyuris Kálmánné szövőnő, mindketten mun­kásőrök. A SZOT oklevelét adták át Kohajda József fő­művezetőnek és Frányó Ger­gelvné keresztcsévélőnek. A KISZ aranykoszorús jelvé­nyét vehette át Kiss (IX.) Jánosné szövőnő. Az ünnep­ségen összesen 114 dolgozó kapott kitüntetést, és 130 ezer forint pénzjutalmat. Dicsérő oklevelek Élüzem az NKFV szegedi üzeme Tegnap tartotta ünnepsé­gét a Nagyalföldi Kőolaj- és Földgáztermelő Vállalat sze­gedi üzemének kollektívája is, a központi ipartelep ét­termében. Ezen jelen volt dr. Koncz János, a megyei pártbizottság titkára, Prágai Tibor, a városi tanács el­nökhelyettese, Rumpf Pál, az Alföldi Olajipari Pártbi­zottság titkára, s Batki Jó­zsef, a KISZ Szeged városi bizottságának munkatársa. Császár Lajos szb-titkár megnyitója után Korács At­tila, a szegedi olajipari párt­bizottság titkára emlékezett meg ünnepi beszédében má­jus 1-éről. Ezután Pápa Aladár, az NKFV műszaki igazgatóhelyettese átadta a szegedi üzem dolgozóinak az „Élüzem"' kitüntető okleve­let, Pozsonyi Ferenc vszt­titkár pedig a vállalat által alapított kongresszusi zász­lót a termelési üzemegység­nek, valamint a Puskás Ti­vadar nevét viselő szocialis­ta brigádnak. A brigád el­nyerte a megyei pártbizott­ság kongresszusi oklevelét, amit dr. Koncz János adott át a brigádtagoknak. Az NKFV szegedi üzemé­nek termelési eredménye 654 millió forint, 13 száza­lékkal több a tervezettnél. A kiemelkedő munka elis­meréseként a Bányászat Ki­váló Dolgozója kitüntetés­ben részesült Asztalos Fe­renc garázsmester és Radics István gázüzemi csoportve­zető. A Vállalat Kiváló Dol­gozója címet 25-en kapták meg, s összesen mintegy 850 ezer forint jutalmat osztot­tak szét az élenjárók között. A DEMÁSZ dolgozóinak tavalyi jó munkájáért a ne­hézipari miniszter dicsérő oklevéllel jutalmazta a vál­lalatot. Ebből az alkalomból ünnepséget rendeztek teg­nap, hétfőn délután a Tech­nika Házában. Vajda György igazgató tartott ünnepi be­szédet. Vajda György oklevelet adott át a szegedi üzem­igazgatóságnak, az egységek közötti versenyben elért má­sodik helyezés elismeréséül, majd a Vállalat Kiváló Bri­gádja oklevelet az Ady End­re brigádnak. Ezután Láczai Szabó Ti­bor, a NIM főosztályvezető­helyettese a Nehézipar Ki­váló Dolgozója kitüntetést adta át Biszák Józsefnek, Gyebrovszki Lajosnak, Frank Istvánnak, Kónyát Dezsőnek és Gémes Sándor­nak, majd Vállalat Kiváló Dolgozója kitüntetést öt ve­zetőnek. Végül Vajda György Ki­váló Dolgozó okleveleket, brigádjelvényeket nyújtott út, majd aranygyűrűket a 30 éve itt dolgozó törzsgár­datagoknak. Az ünnepségen részt vett dr. Győrffy László, az MSZMP Csongrád megyei bizottságának munkatársa, Veres Ferenc, a városi párt­bizottság képviselője, Furdu Tibor, a Vasas Szakszerve­zet elnökségének tagja és Séllei Frigyes, a Magyar Vil­lamosművek Tröszt vezér­igazgató-helyettese. Hétfőn a Szegedi Posta­igazgatóságon ünnepséget' tartottak abból az alkalom­ból, hogy 1974-es tevékeny­ségükkel kiérdemelték a posta-vezérigazgató és a Postások Szakszervezete El­nöksége dicsérő oklevelét, amelyet a rendezvényen Pi­roska> István, a Posta-vezér­igazgatóság osztályvezetője nyújtott át az igazgatóság vezetőjének, Rózsa István­nak, aki megköszönte az el­ismerést, s röviden szólt a múlt évi feladatok teljesí­tésének körülményeiről, a postás dolgozók helytállásá­ról és az idei tennivalókról. Részt vett az ünnepségen és felszólalt' dr. Varga Dezső, a szegedi városi pártbizott­ság titkára, valamint a Pos­tások Szakszervezete Köz­ponti Vezetőségének képvi­seletében Prágai György. Az ünnepségen számos ki­tüntetést és jutalmat nyúj­tottak át. Ünnepi termelési tanácsa kozáson köszöntötte tegnap délután Szilágyi Ernő, a me­gyei tanács osztályvezetője a MÉK dolgozóit, s adta át a MÉM és a KPVDSZ El­nökségének országos dicsére­téről szóló oklevelet Regöczi István igazgatónak. A szege­di Hungária étteremben megtartott ünnepségen töb­bek között megjelent Tóth Ferencné, a megyei pártbi­zottság tagja, dr. Kakuszi László, a megyei pártbizottr ság osztályvezető-helyettese, dr. ' Cselőtei István. a KPVDSZ megyei bizottságá­nak szervező titkára. A Kiváló Dolgozó juta­lomban 9U-en részesültek. A 65 szocialista brigádból 43 kapott kitüntetést. A dolgozók és a.szocialista brigádok jutalmasására több mint 400 ezer forintot fordí­tottak. Az emléktúra résztvevői Szegeden Szovjet, lengyel, csehszlo­vák, NDK-beli, bolgár, ro­mán és magyar rendszámú gépkocsik karavánja halad ezekben a napokban át ha­zánkon. A fasizmus felett aratott győzelem 30. évfor­dulója tiszteletére hét szo­ciális,- szág ifjúsági szer­vezeteinek rendezésében „Győzelem zászlaja a szocia­lizmus zászlaja" címmel au­tós emléktúrát szerveztek. A több tnint 60 gépkocsiból álló konvoj Moszkvából in­dult útnak, $ a szocialista országok érintésével május 9-én, a győzelem napján ér­kezik Berlinbe, az NDK fő­városába. A túra résztvevői között ott találjuk a felsza­badító harcok egykori pa­rancsnokait, katonáit, a har­cokban részt vevő hajdani partizáncsoportok vezetőit és tagjait és az ifjúsági moz­galmak kiemelkedő képvi­selőit. Az autós emléktúra részt­vevői vasárnap délután ér­keztek Szegedre. Este a hét ország túrázói a szegedi if­júsági klubokban találkoz­tak a város ifjúkommunis­táival. A baráti találkozó­kat színes, érdekes kulturá­lis programokkal és kelle­mes szórakozással tették em­lékezetessé. Tegnap, hétfőn délelőtt az autós emléktúra delegációi ünnepélyes keretek között megkoszorúzták a Széchenyi Koszorúzás a Széchenyi féri szovjet hősi emlékműnél téren álló szovjet hősi em- nepélyes, tisztelgő aktus lékműveket, majd elhelyez- után az autós konvoj elin­ték a megemlékezés virá- dult Kecskemétre, s még gait a szegedi román hő- tegnap délután Budapestre sök emlékművénél, Az ün- érkezett A munka és az ember I lyenkor, májusra, a természet ls kivirul, az ember lelke is kiderül. Elsején felvonulunk, kirándulunk, piros zászlókat lengetünk, és ünnepelünk, dicsérjük a munkát, amely életet ad, amely értelmet ad az emberi­ségnek. Sok szép ünnepnap van a világon, de közülük a legszebb mégis május elseje. Amióta eszemet tudom, min­dig megemlékeztünk róla, a múltban is. Akkor titokban, most, immár harmincadszor, szabadon, hivatalosan. A munka ünnepe osztályünnep, a munkásságé. A szocialista országokban munkaszüneti nap, és a proletár-nemzetközi­ség ünnepe. Aligha akad még valami a világon, amely oly közel állna az emberhez, mint éppen a munka. Azt hiszem, min­denki ismeri, még iskolai tanulmányaira emlékezve, a kö­vetkezőket: a munka az ember tudatos, célszerű tevékeny­sége, amellyel a környező természetet, a tárgyakat átala­kítja, szükségletei kielégítésére alkalmassá teszi. A társa­dalom létezésének alapja, legfontosabb feltétele, melynek az emberré válás folyamatában, az emberi társadalom ki­alakításában meghatározó szerepe volt. Elnézést e kis közgazdasági kitérőért. Tömörebben aligha lehet másképp meghatározni a munka lényegét — szebben igen. S az a szép a munkában, hogy minden em­ber más szavakkal találja meg a magyarázatát. A munka örömet ad a léleknek, a testnek, az értelemnek. Korábbi években fölkerestem egy szövőnőt az újszegedi gyárban, és a munka szeretetéről beszélgettünk. Az első mondatok kis­sé szokványosak, szárazak voltak. De amikor a saját él­ményeiről és életéről kezdett beszélni, észrevettem, meny­nyire megváltozott "saját maga is. Szemében valami érde­kes, izgalmas tűz fénylett. Arról kezdett beszélni, hogy egészen piciny lányka volt, és várta haza édesanyját, aki ugyancsak abban a gyárban dolgozott, ahol most ő maga is. Gyermekszívével valami kedveset akart tenni, hogy annak anyukája is örömét lelje. Annyit már tudott, hogy a mama első dolga az, amikor hazatér, hogy ennivalót ké­szít kislányának és önmagának. A gyermek krumplit pu­colt, és megfőzte élete első paprikás krumpliját. Megterí­tette az asztalt, és úgy várta a munkából hazatérő édes­anyját. „Akkor megdicsért édesanyám, s én majd elröpül­tem az 'örömtől." A munkát ünnepeljük e napokban, amely örömet ad, értelmet ad életünknek. Az alkotás gyönyörűség is. Az olaj­medencében gyakran volt alkalmam tapasztalni, hogy mily nagy örömet adott egy-egy kiemelkedő eredmény azok­nak, akik közben igen elfáradtak, megizzadtak a sikerért. De valami hajtotta őket. Nem is lehet pontosan megfogal­mazni, mi a neve annak az erőnek, amely közreműködik. Talán az ösztön, a sikerélmény, a kivagyiság, a megmuta­tom, mire vagyok képes, az anyagiak utáni hajsza, a győz­ni vágyás...? Tudjuk, hogy a versenyzés nem is teljesen újkeletű az emberek között, még a munkában sem az. Népdalokban, szólás-mondásokban ott a jegye. „Vagyok olyan legény, mint te, vágok olyan rendet, mint te..." A sikeres munkát köszöntjük. Vad János íőfúrómester, a szegedi medence egyik vallatója Állami Díjat kapott né­hány évvel ezelőtt, s e magas kitüntetéssel jutalmazták a konzervgyárban dolgozó Széli Jánosné brigádját is. Az idén kapott Állami Díjat a mórahalmi villanyszerelők brigádja, s Kalmár László akadémikus, szegedi tudós. A sikeres mun­kát elismeri a társadalom, és díjakkal, kitüntetésekkel ju­talmazza. Tudom, hogy nem jut mindenkinek Állami Díj; Munkaérdemrend, vagy ezekhez hasonló ritka kitüntetés, de sok munkásembernek jut, sok kollektíva kap elismerést, köszönetet sikeres munkájáért, szorgalmáért. S aligha a ki­tüntetés nagysága a perdöntő. Néha egy jó szó is oly so­kat ér, egy elismerő kézfogás a mindennapok munkájáért, fáradozásaiért. Minap egy gépésztechnikus megkapta a Kiváló dolgozó kitüntetést, amelyben nem kevés ember részesült az elmúlt harminc esztendő során. Megkérdeztem ezt a technikust, aki különben .huszonkét éve dolgozik szakmájában, hogy mennyire értékeli a kitüntetést. „Na­gyon nagy örömet szereztek vele, megerősítették önbizal­mamat is, amelyet már-már kezdtem elveszíteni." Az alkotó munkát ünnepeljük, amely mindig ad vala­mi újat, mely változtat a világon, és változtat rajtunk, em­bereken is. A szalag mellett dolgozó emberek sem érzik az egyhangúságot, bár látszólag minden mozdulat, minden termék nagyon egyforma. A cipőgyárban mondta egy asz­szony, hogy ő minden darabnál gondol valamire. Ha csak azok a mozdulatok éltetnék, amelyet ezerszer és tízezerszer megismétel naponta, valóban egyhangú lenne a tevékeny­sége. De amint mondta, tovább szállnak gondolatai a to­vábbhaladó cipővel.. Vajon ki fogja majd viselni? A kő­műves sem egymaga építi fel a házat, hiszen nem is tud­ná megtenni. Mégis, ha beszélget az ember egy kőművessel, az büszkén sorolja föl a legszebb és a leghatalmasabb épít­ményeket is, mint saját alkotását. Nélküle nem lett volna készen az új városnegyed, a kutatóintézet, a gyár, az is­kola, az óvoda, az üzlet, a bölcsőde, a kollégium. Az éltető munkát ünnepeljük, amely értelmet ad az embernek. Két idősebb szakmunkás mindig eszembe jut, amikor a munkáról beszélünk, a munka éltető erejéről. Az egyik negyven esztendő után nyugdíjba ment. de nem tu­dott megnyugodni. Bányaüzem lakatosa volt, olyan univer­zális szakember, aki mindenhez értett. Eleinte úgy lopa­kodott oda az üzem kerítéséhez, s egy fa mögül leskelő­dött be az akna környékére, s úgy drukkolt ott, mint fut­ballmeccsen a vérbeli néző, együtt mozdult a lába, a keze és a feje is a többiekével. Ha valami sikert látott, szinte tapsolt, ha fuserálást vett észre, a fejét ingatta és hango­san káromkodott. Észrevették az üzem munnkásai és ve­zetői. A bánya főnöke kiosont az öreg háta mögé, és be­vitte régi helyére. „Ezután mindennap jöjjön be, amikor akar, s annyi ideig itt lehet, ameddig kedve tartja. Más feladata nem lesz, csak nézze, hogyan dolgoznak, s ha akad ja­vaslata, szóljon. Tisztességesen megfizetjük ezért." Az öregnek kicsordultak a könnyei. V ágyakozás és szeretet nélkül nem ér a munka sem­mit. A másik öreg — sajnos, már nem él — fiatal fiúkat tanított a mesterség fortélyaira. Mit tart fon­tosnak a tanításban? — érdeklődtem egyszer tőle. Annyit mondott csak, hogy a szakmai ismereteket, és ami amögött még lényeges, az emberséget. Később bővebben is elmond­ta, mire gondolt. Szeresse a mesterségét, csak olyan mun­kát adjon ki a kezéből, amit nem röstell. Tisztelje a másik munkást, á családot, legyen becsületes, ne hagyja cserben társait és a gyárat. Nehezen mondta ki az utolsó szót, meg is magyarázta, miért van zavarban: sokan frázisnak vélik szavait. „Arra is tanitom őket, hogy szeressék a szocializ­must, ezt az új világot, amely jobb és emberségesebb akár­melyik világnál." Adja a sors, hogy sokáig tudjunk dolgozni, , Gazdagh István

Next

/
Oldalképek
Tartalom