Délmagyarország, 1975. április (65. évfolyam, 77-100. szám)

1975-04-26 / 97. szám

4 Szombat, 1975. április 82. 3 A határ rendjéről ' X Minisztertanács 40/1974. határátlépések, csempészés nallal párhuzamosan, vagy a <XI. 1.) számú rendelete fél- és külföldre szökés megaka- határ irányába közlekedő reérthetetlenül határozza dályozására, a határ szilárd egyik-másik lovas kocsi azért meg a határőrségnek a húr- őrizetéhez szükséges a határ- tévedt át Jugoszláviába, mert mas feladatára — határőri- vonal láthatóságának bizto- a hajtó a szekéren elaludt. «t, határforgalom ellenórzé- sítása is. Ezt a feltételt a Különösen nyáron gyakori, se, határrend fenntartása — határőrség számára azonban hogy a határ közelében lege­vonatkozó kötelességeit és több gazdaság csak részben lő, rosszul kipányvázott, fel­jogait A rendelkezés teljes biztosította az elmúlt évben ügyelet nélkül hagyott álla­temertetésére természetesen is. A határrend ilyen forrná- tok Jugoszláviába kóborol­nom vállalkozhatunk. A ha- ban történő megértése ese- nak ét. Ennek aztán általá­tárrenddel összefüggően teiben — a rendelkezés sze- ban olyan következménye azonban, a lakosságra vonat- rint — a határvonal látható-. is van, hogy a tulajdonos a kozó néhány előírást szüksé- ságának biztosítása céljából, hatúron átkóborolt állatai a határnyiladékban a látást után Jugoszláviába fut, hogy visszaterelje őket. Mezőgaz­dasági repülők, növényvédő tasság miatt a múlt évben is helyi tanács végrehajtó bi- helikopterek, vitorlázó gépek több helyi lakos határrend- zottságának kell gondoskod- a pilóták figyelmetlensége ni a. A Magyar Népköztársaság ges ismertetni, mivel első-H sorban tájékozatlanság, né- zavaró növényzet eltávolító­ba figyelmetlenség vagy ít- sárói a területileg illetékes tasság miatt a múlt több helyi lakos hj Sértést követett eL A határrendről feltétlen ül _ Szükséges tudni, hogy a ha- államhatárának őrizetéről tárvonal mentén a nemzet- széip rendelet 11. paragrafu­kőzi szerződ ék rendelkezésé- sa szerint az államhatár kő­nek megfelelő, de legfeljebb zeiében tartózkodó szemé­5 méter szélességű terület- iyek kötelesek olyan maga­sávban mezőgazdasági mu- tartóst tanúsítani, hogy ne eevezménv toantóa rendez­r1* SfZ folytatható. a serUsek vagy veszélyeztessék ff SSKSS - áltópftot­honvedelem és a hatarőrizet a szomszédos állam területét, ták mec a hizottsácok céljait szolgáló, valamint a az ott tartózkodó személye- 8 a DlzoUsa«ok határon átnyúló, vagy átve- ket, és az ott levő javakat, ' ' ~ illetőleg a nemzetközi jog miatt szokták Jugoszláviá légterét megsérteni. A helyi határközi vegyes bizottságok magyar és jugo­szláv tagjai minden hatór­rendsértési esetet a kölcsö­nös megértés, a nemzetközi zető építmények és műtér- __ ___ gyak kivételével létesítmé- által védett egyéb érdekeket nyék nem állhatnak. Elsősorban a határon tar­Továbbá — szól a rendel- tózkodók, illetve az ott la­kezés —, a határvonaltól kók részéről az előző évek­számílott 50 méter szélessé­gű területsávban csak olyan növények termeszthetők, amelyek nem nőnek 60 cen­timéternél magasabbra. ben is számos esetben for­dult elő, hogy egyesek mun­hogy a magyar—jugoszláv határon a határrendsértések évről évre csökkennek. Per­sze éppen a múlt év végén a tárgyaló felek azt is kény­telenek voltak megállapíta­ni, hogy mind a magyar, mind a jugoszláv állampol­gárok áttévedései, a légtér ka közben tájékozatlanság, megsértése stb. figyelmetlen figyelmetlenseg, vagy ittas­ság miatt áttévedtek Jugo Arról van sző ugyanis, szláviába. hogy az éttévedések, tiltott Előfordult, hogy a hatórvo­Magyar jégelhárító rakétaszolgálat Dr. Wirth Endre, az Or- A" szakemberek egyszerre •rágós Meteorológiai Szolgá- állítják majd munkába az lat főosztályvezetője a szer- összes többi állomást, s erre vezés alatt levő magyar jég- még egy-két évig várni kell. elhárító szolgálat szakértei- A szovjetunióbeli tapasztala­ié elmondotta, hogy a ma- tok ismeretében arra számi­gyár meteorológiai szolgálat tanak, hogy a jégkárok 75— szovjet segítséggel készül fel 80 százalékát el tudják majd • Jégkárok — legalább rész. hárítani. Tehát az elhárítö­benj — elhárítására. Mindé- rendszer kifizeti a beruházá­nekelőtt meg kellett ismerni si költségeket, a Jégképződés tudományos Magyarországon az elhá­atapjait A szovjet szakem- rító rakétarendszerrel öt­berek ezen a téren igen el- éves kísérletsorozatot végez­mélyült és eredményes ku- nek, és ezután szinte me­ségből és állampolgári fe­gyelmezetlenségből követ­keznek be. S bár az áttévedt szemé­lyeket, átkóborolt állatokat rövid idő után kölcsönösen visszaadják, a határrend fenntartását mindkét fél a lakosság felvilágosításával, a hatarőrizet szilárdításával és más preventív intézkedé­sekkel a követelményeknek megfelelően fogja biztosíta­ni. Gazső Béla tatómunkát fejtettek kl A jégesőképződés elmélete sze­rint a felhőben kialakul egy góc, mégpedig ott, ahol sokl a víz. Sok ilyen goc is kép­ződhet egymás mellett, ezek­ben a folyadékcseppecskék közül egy vagy néhány meg­fagy, mozgásba jön, ütköző, sek alakulnak ki a vízcsep­pekkel, amelyek fokozatosan ráfagynak a jégszemcsék fe. lületére Ily módon alakul ki az öt milliméter fölötti rögöcske. Ennek a gócnak vagy gócoknak a kialakulá­sát igyekeznek a szakembe­rek meggátolni. A szovjet módszer szerint előbb radar­ral figyelik a felhőket és fgy állapítják meg, mely részekbe kell Juttatni az el­hárító szerkezetet. A radar ugyanis csalhatatlanul meg­találja a gócot, amelynek fizikai állapotát a Lellótt ve­gyi anyag jő hatással meg­változtatja. A magyar rakétás jégelhá­rftó szolgálat fölszerelésére már megtörténtek az 66Ő lé­pések. A Maspriborintorg szovjet külkereskedelmi vál­lalat és a magyar Tesco szerződést kötött, ennek ér­telmében radarszerkezeteket és speciális rakétákat szer­zett be a magyar meteoroló­giai szolgálat. Kétféle raké­tatípus működik, az egyik szerkezet súlya 4 kg és 450.0 mélerea magasságig használ­ható, a másik ennél na­gyobb, 2,10 méter hosszú ra­kétatest, amely 40 kilogram­mot nyom és 9000 méteres magasságig vethető be a Jég­ielhők ellen. Az ország te­rületén a szovjet szakem­berek segítségévéi 11 elhá­rító állomást rendeznek be. Az első a Baranya megyei Baksái. már fel ls épült. A körzet radarközpontját a Tenkes-hegyen helyezték el, ez a körzet egy 100—150 ezer hektáros terület „bete­kintését" teszi lehetővé, netrendszerű pontossággal „fogadják" majd a jégfelhő­ket. Á várostörténet forrásai: a címtárok A Somogyi-könyvtár felhívása József Attila 1923-ban Jo- kénytelenek folyamodni. Ha nos) utca 3. Frankéi Jakalt, Ián nénjének küldött levelé- majd hatékonyabbá válik a Ipar u. 1. Kálló Antal, Ipar ben azt írta, hogy járt a szegedi helytörténeti kutatás, u. 13. Az utóbbi: Juhász Szent Mihály u. 6. alatt, de ami a tervezett városmo- Gyula anyai nagyapja! nem talált otthon senkit. Ki- nográfia föltétele, szükség Egyébként Juhász Gyula nél járt? Csak az 1921. évi lesz üzemtörténeti, utcatörté- nagybátyja, a nevezetes asz­szegedi telefonkönyv átbön- netf, sőt háztörténeti (mű- talosmester, Juhász György, gészésével deríthettem ki, emléktörténeti) vizsgálódé- akinek műhelye a költő For­hogy Böhm Sándor gabona- sokra is. Ezek ugyan nem gácsillat című versét ihlette, és magkereskedőnél, aki a nélkülözhetik a levéltári az 1883. évi címtárban majd költő gyámjának, Makai várkodást, de nyomravivő- egész oldalas hirdetésben Ödönnek lehetett rokona. nek, okleveles források híján közli készítményeit: .n pedig pótolhatatlan fogódzó- Juhász György asztalos rere^JZÍÍoT áZJnak — hírlapok mellett — Szegeden, felsőváros, Teleky SXo^ tór é^en ezek a clmtárak- tele- Utca' M}áí há2ában> kÜlb­alatti hSan fakott: f6-33- főkönyvek, útmutatók, nősen ajánlja nagyválaszté­amikorTkXspv u 10 alá kompasszok. almanachok kí- ku szilárd anyagból és szá­SSti ' • ra nalkoznak. Különböző ne- roz fából készített minden. ^k teriózum nem lé^eEM vük e,lenére közös bennük' nemú }enyö ^óderozott szo­Sat De Ss a helXrté! hogy egy-egy időpontban föl- ba- és konyha-bútorokat, neti kuta^ szénára hocy sorol3ák a város Jntézmé- nagy mángorlókat a legjutá­JrSS. nyelt, gyárait, hivatalait, a nyosabb árak mellett. Bár. tl^ akkor hol takott Pi a szakmák képviselőit stb. mily nagyságú ajtók és ab­könyvből denll kl, hogy a gg ffjEE/SÜSK Mindenféle nagyságú fe­magyar munkásmozgalom f?" nV6- és keményfa koporsók­derék úttörője, a száz év aes vizsf>al03a elott- ban nagy raktárt tartok lé. előtti híres hűtlenségi pör A néprajz ís nagy hasznát szállított árak mellett. Fé­vádlottja, Heckmann István veszi, főként a kismestersé- nyezett bútorokból szintén (1850—1937) akkoriban a gek kutatásában. A régi készletet}tartok. Elvállalok. Pusztaszeri n. 22. sz. alatt, címtárak név szerint föl6o- mindennemű asztalos mun­sógora és harcostársa, Hégcr rolják pl. a fazekasokat, ha- kák gyors és pontos elkészí­Mihály pedig a Pulz u. 7. jóácsokat és hajóépítőket, tését. alatt lakott. Kovács Péter halászokat. papucsosokat, — a Szántó Kovács Jánoa pipametszőket, sertés-, bor­mozgalmában részt vett vá- jú-, és juhvágókat, szappan­sárhelyi cipész, Csorba Má- főzőket, szalámikészítőket, „ .„,„„„ „.„, ria férje, a vértanú ifj. Ko- szűrszabőkat, talicsakkészf- íf' ^ rács Péter apja - a Szaty- tőket, tímárokat, zsibáruso- t^ i-lJL ™ rofl^ maz u 5-ben. Marosán Mi- kat, zsindelyvágókat. Ki gon- ZlL Z^t f Silne |á« az Új tér 5. alatt. S így dolná pl hogy 1883-ban m^ Stabb^éSenk^tlSen T I, „ m ^ Ezekből derül fény törté- iicskakészítő. három szflraza- VU ,.m"-eSí:tl bő, 26 szappanfőző. 1883-ban akövltkeSl évekből vannak hasonló jel­legű kiadványok: 1896, 7911, 1913, 1918, 1921, A Somogyi-könyvtár bir? tokában az első ilyen cím­tár az 1883-ban megjelent Különleges gyümölcs Erős bit-salmaillatú almát száraz hegyi lejtőkön ts nemesitett ki Szergej Kalmü- megterem, mivel a birsalma kov üzbég növénynemesitő: igen jól tűri a szárazságot és a Tien-San hegyei között a hideget, s nem igényel kü­termő almát japán birsalmá- Jönösebben jó talajt. A fács­val keresztezte. kák évente csaknem egymé­A különleges gyümölcs a tert nőnek. ' U'j, ÚU OOAP|/AIIIU'A'> ZUOU I/UIS • - ... , emlékhelyeinkre is Ha oly- szaiámit a következők gyár- köZ?" kor hitelesen akarjuk meg- tottak szegeden: jelölni egy-egy nagy embe- „ rünk szülőházát, lakóházát, Lausevits es Stojjcovits. (Gyáruk a mai Mikszáth Kálmán utcában volt.) Pick Márkus. Feketesas (ma Baj­csy-Zsilinszky) utca, saját ház. Kiss Márton, Budapesti rendszerint ezeknek a címtá­raknak tanúságához vagyunk 1927, 1930, 1933, 1934, 1937, 1938, 1942. Ha valakinek a birtoká­ban a fönti éveken kívül (ma Kossuth Lajos) sugár- megjelent hasonló kiadvány út 42. Szemmáry Ferenc, Bu- (címtár, útmutató, helyi to­dapesti sugárút 34. Lippai lefonkönyv stb.) volna, kér­Nagy István, Pulz u. 12. jük, ajánlja föl adományul Vas János, Teleki u. 13. vagy megvetelre a helytör­A kihaló paszomántoa tén«U forrásanyag gyűjtő. mesterség képviselői 1896­ban: Barcza György, Szent­háromság (ma Hunyadi Já­helyének, a Somogyi-könyv­tárnak. Péter László FEKETE GYULA meg A fiú a katonák 55. Csak most nézett figyelmesebben arra: persze, hogy ott is vibrál az egész látóhatár a torkolat­tüzektől. £s ez a vibrálás már messze elnyúlik, messze, a háta mögé. „A, az nem létezik — gondolta hitetlenkedve. — Én éppen onnan jövök... legalábbis most olyan, mintha... de igen, igen, arrólfelöl jövök én, a mögött a lapos tetejű domb mögött, em­lékszem, ott bukott le a nap. De ez nem létezik, ott nem lehet front. Amerre jártam, front nem volt sehol; észrevettem volna én azt." „Úgy van, a Tigrisek is — jutott az eszébe. — Minek jöttek volna erre, ha a front arra van?.. A hangokon nem lehetett biztosan eligazodni, hallatszlk-e hátulról is a dörgés. Olyan érzés volt hallgatni a frontzajt, mintha környes-körül mindenütt ágyúk mennydörögnének. Dc akárhogy nézte: azok torkoluttüzck. Balra, hátul is ugyanúgy vibráltak-lüktettek a fények a látóhatáron, mint szemben előtte, a dombok mögött. Azuz, már szemben egészen halvány a lűzkoszorú: beleolvad a rózsásan föl­derengő pirkadatba. Fázósan összébbhúzta magán a takarót. To­vább nézelődött, töprengett, s észre sem vette, hogy letisztulnak előtte a hajnali szürkületben a domboldalak, mintha a párázó ködök nyelték volna el őket, úgy eltűntek, mint a katonák. Előbb csak az tűnt fel. hogy ritkul a tüzelés ideátról („Elfogyott a lőszer...?"), majd ami­kor oldódott a hajnali homály, és szemét eről­tetve kereste az erdőszélen sorakozó tankokat, akkor látta, hogy sehol egy tank, se ágyú, se katona, semmi. Csak a friss turkálások — be­csapódások? — foltjai a szántóföldek egyszí­nű csíkjain, A dübörgés észrevehetően csendesedett, és a torkolattüzek koszorúját már végképp elmosta a reggeli fény. S ahogy a kelő nap valahonnan a dombok mögül felsugárzott, szemben, jobb kéz felől, a dombhajlatban, megjeleni egy tank. Ilyen messziről nem láthatta jól, de biztosan érezte, hogy az T 34-es. Aztán jöttek, csapatostul. Számolta, de ha­mar belezavarodott. Szerencséje volt, a patak miatt kikerülték ezt a részt a tankok. A visszavonulók is, a táma­dók is. Füst csapkodott ki a tankok ormányából, jó­val előbb, mint a durranást hallotta. De lecsilla­podott lassan az ágyúzás, a közeli, és a távolabbi is. Már külön oda kellett figyelnie egy dörre­nésre — ez valahol, nem túl messzire történt —, felhőnyi por és füst gomolygott a kövesútról, ép­pen ott, ahol a patak keresztezi A hidat robbantották fel? Megrettent. „Akkor meg hogy megyek át?..; Ki tudja, hol van híd legközelebb... és ugyan­így felrobbanthatják azt ls... A Dunán is felrobbantották a hidakat — jutott az eszébe. — £s a Dunánál nem állt meg a front, majd éppen egy ilyen gilisztónyi pataknál fog megállni. „Ha pedig a front átjön a patakon akárhol, ott én is átmehetek." Megnyugodott ettől, s megérezte, hogy éhes. Nem kell most már takarékoskodnia az enniva­lóval. Mert ha a pataknál meg is állna vala­meddig a front, akármikor áttutajozik — éj­szaka most már nyugodtan: letisztultr a domb­Oldal odaát —, és Grisát megkeresi. Nem látta a kutyát, sehol. Itt volt pedig az imént, itt nyüszített. Félhet ez a lövöldözéstől. Meg a katonaságtól. Füttyögött, szólongatta. De nem jött elő. Be­vette magát azóta a kukoricásba. „Nem is biztos, hogy idegen kutya — gondol­ta. — Ha ennyire fél. Magyar kutya is lehet, a front elől menekült idáig... Bolond. Hiába me­nekülsz, akárhol utólér..." Nem törődött a kutyával. Ivott a kis üveg­ből, s összeszedelőzködött, útra készen összehaj­togatta a takarót is. Hossz kutya ez. Sohasem volt ragaszkodó iga­zán. Déltájban a felrobbantott híd helyén már állt a hadihíd, és végevárhatatlanul özönlöttek rajta a járművek, Hamar megbarátkozott a hidőrséggel Érdeklődött Grisa felöl is, meg Palkó vnyíh Szinyicin. felől ls. De ezek egyiküket sem Is­merték. Igaz, ezek közkatonák, nem Ismerhetnek min­denkit. A parancsnokuknak ls csak két stráf­ja van. Pedig itt kell lenni Grisáéknak valahol, mert Berlinbe mennek ezek is, azt mondják. És ha ez az út visz Berlinbe, csak ezen jöhetnek Gri­sáék. Amikor a menet egy percre megszakadt, az őrök megengedték', hogy átszaladjon a hídon. Most ls az árok külső partján gyalogolt, szembe a vonulókkal. De most feltette a leven­tesapkát. Köszönt is, néha, nehogy azt gondol­ják róla, hogy német. — Zdrászt! Amikor a sorompóhoz őrt — sorompó volt, csakugyan, nem gémeskút, pedig sehol a kör­nyéken vasúti pálya —, egy géppisztolyos meg­állította. Megemelte az öklét, úgy köszönt a géppiszto­ly osnak. — Zdrászt! — Kuda paigyos? —• Damój! — Tü magyar?.;: — Dada. Magyar. Ja magyar. — Átkuda znájis tü paruszki? — Jaznájú... Magyarázta aztán, hogy Grísától tanult, s rög­tön megkérdezte, nem ismerik-e Grisát. Vagy Polkóvnyik Szlnyicint. De, érdekes, ezek sem Ismerték. Szerette volna még azt ls megkérdezni, milyen sorompó ez, és miért kell hozzá őrség. Mert a zebracsikosra festett őrbódékról látta, hogy máskor is őrzik a sorompót, nemcsak ilyenkor, ha a front átvonul. És hátrább, az épületeknek ls kaszárnya formájuk volt. De ezek nem barátkoztak. — Nu pasll — intett a katona. — Davaj. da­vaj. v „Azért a prémsapkában csak más volt — gondolta, amikor áthaladt a sorompó alatt. — Míg az a sapkám megvolt, azért másképpen be­széltek velem. De még a civilek is!..." Visszanézett: csakugyan, milyen sorompó ez? S akkor látta meg oldalt a táblát: MAGYARORSZÁG. (Vége.) ;

Next

/
Oldalképek
Tartalom