Délmagyarország, 1975. április (65. évfolyam, 77-100. szám)

1975-04-23 / 94. szám

8 Szerda, 1975. április 23. Víz Dócnak Dócon is fürdőszobával épülnek az új házak, egyre több háztartásban van szük­ség csapból folyó vízre. De ahol csak az udvarig jutott el a vezetékes víz, ott is gondot okozott, hogy a köz­ség közepén álló régi artézi kút egyre vékonyabban csur­gatta kincsét. A szatymazi Finn—Magyar Barátság Ter­melőszövetkezet kútfúrói most hozzákezdtek a régi kút tisztításához. Azt remé­lik, munkájuk nyomán visz­szatér a kút régi vízbősé­ge. Molnár József felvétele Lódz várja Csongrád megyét Májusban egyhetes gazdag program a lengyel vajdaságban Szúk hónappal a bemutat­kozás előtt már kész forga­tókönyv szerint dolgoznak Lódzban a Csongrád megyei napok szervezői. Tavaly kö­zönségsikert aratott nálunk a lódzi vajdaság hete, népsze­rűek voltak a kiállítások, rendezvények, most ennek viszonzásaként május 16—23. között Csongrád megye „vo­nul át" a lengyelországi testvérmegyébe, hogy hason­lóképpen reprezentálja len­gyel barátainknak a szocia­lista építőmunka harminc­éves eredményeit, bepillan­tást engedjen kulturális-mú­vészeti életünkbe. Lódzban igen elégedetten summázták a tavalyi rendez­vénysorozatot. A kötelező udvariassági formulákon túl is őszintén örültek a meleg fogadtatásnak, kicsit aggód­va, vajon a sikeres kezdet után méltó formában vála­szolnak-e a magyar vendég­szeretetre. A szándékon min­denesetre nem múlik, ez csendült ki Jadwiga Pili­chowska szavaiból, aki a lódzi vajdasági tanács mű­velődésügyi osztályának igazgatóhelyetteseként egyik fő szervezője a Csongrád megyei napoknak. — Szegeden emlékezetes órákat töltöttünk, s szeret­nénk bebizonyítani, hogy a déliek temperamentuma tő­lünk, északiaktól sem ide­gen, ha magyar barátainkat fogadhatjuk. Akár olyan, ne­hezen felülmúlható színvo­nalon, ahogyan a csongrádi­ak vártak bennünket — bó­kolt udvarias gesztussal. A szervező bizottság min­den hétfőn összeül, pontosít­ja, tisztázza a tennivalókat. Jadwiga Pilichowska éppen ilyen megbeszélésről jövet számolhatott be a legfrissebb értesülésekről. — A vezető rendezvények műsora már korábban elké­szült, ezúttal az együttesek programját egyeztettük. Pél­dául az ÉDOSZ fiatal tán­cosai öt városban lépnek föl. s a közbeeső időkre min­denki hívná, három járás is kínálta a múzeumát, ám úgy gondoltuk, a bölényrezervá­tumot mutatjuk meg, a gye­rekeknek biztosan unikum. Persze, találkozókat is szer­veztünk nekik. Hasonlókép­pen a szegedi kamarazene­kar tagjainak, a képzőmű­vészeknek vitát rendezünk, baráti beszélgetés a színmű­vészeti főiskolákon, elkalau­zoljuk vendégeinket a film­gyárba. A kiállítási helyek előkészítése folyamatosan történik, várjuk a Csongrád megyei kiadványokat. Las­san a jelentkezők lebeszélése okoz gondot — tette hozzá mosolyogva —, hiszen egy hétbe mégsem fér annyi, hogy valamennyi kívánság­nak eleget tehessünk. Piotr­kówban például magyar ba­ráti kör működik, s mikor tudomásukra jutott az ese­mény, megpezsdült az élet a csoporton belül, a tagtobor­zás mellett önálló progra­mokat szerveztek a csongrá­diaknak — végül abban ma­radtunk, hogy csupán egyet­len nagyobb szabású talál­kozóra futja az időből, ba­rátsági esten látják vendégül a magyarokat. Lódz és Sze­ged testvérvárosi kapcsolata régóta köztudott, mégis csu­pán két esztendeje merült föl az együttműködés konk­retizálásának igénye, hogy nálunk járt dr. Komócsin Mihály. A Csongrád megyei napok rendezvénysorozata politikai és kulturális jelle­gű lesz, terveink szerint a megnyitó napján írják alá a két megye további együtt­működését perfektáló egyez­ményt, megújítjuk eddigi kapcsolatainkat, továbbiakat szorgalmazunk. Így, tudomá­som szerint, közeljövőben a MÉSZÖV Csongrád megyei központja teremt kapcsolatot lódzi testvérintézményével. Lódzban tehát tervszerűen haladnak az előkészületek. A szervezésben kiveszi részét a Varsóban működő Magyar Kulturális Intézet is. Veze­tőjével. Hegedűs Dániellel a lengyel fővárosban sikerült szót váltanunk. — A lódzi vajdaságban azonban a napokban mutat­juk be a Hajdúk című fil­met, amelyre elhívtuk a ren­dezőt, Kardos Ferencet is, részvételével vitát szerve­zünk. Az események hat vá­rosban zajlanak majd, Pabi­aniceban, Kutnóban, Ra­domskóban, Tomarzówban, Piotrków-Trybunalskiban és természetesen Lódzban. In­tézetünk május 16-án foga­dást ad a vajdasági tanács székházának dísztermében, ezzel indul a program. Üz­leti részlegünk pedig ipar­művészeti tárgyakat, hang­lemezeket, kottákat, köny­veket, művészeti kiadványo­kat szállít a lódzi vajdaság­ba, és árusítjuk azokat. * A Csongrád megyei hét gazdag programjában mán a megnyitón föllép az ÉDOSZ ötventagú táncegyüt­tese. Bemutatják a Har­minc év eredményei Csong­rád megyében című kiállí­tást, emellett képzőművésze­ti, nép- és iparművészeti ki­állításokat rendeznek Csong­rád megyében élő művészek alkotásaiból, a hódmezővá­sárhelyi, csongrádi és tápéi háziipari szövetkezetek, az Alföldi Porcelángyár és Ma­jolikagyár-részleg termékei­ből. Kiállításon mutatják be a Szegedi Nyomda készítmé­nyeit is. Koncerten szerepel Karikó Teréz, Szabady Jó­zsef, Nagy István, Kedves Tamás, Várnagy Lajos. Két divatbemutatót tart a HÓ­DIKÖT — az Express-zene­kar, Kovács Kati és Koós János fellépésével. A könyv­kiállítás színhelyén Tóth Bé­la író találkozik a Lengyel— Magyar Baráti Társaság tag­jaival, és egyebek között labdarúgó-mérkőzésekre is sor kerül a SZEOL és a lódzi első osztályú csapat között. Nikolényi István Űj májusi zászlók M ájus 1-én a felvonulást azok a szo­cialista kollektívák nyitják majd az országban sokfelé, amelyek a szocialista munkaversenyben kiérdemelték a párt kongresszusi zászlóit és okleveleit. Esztendeje annak, hogy országos méretű munkaverseny bontakozott ki a XI. kong­resszus és hazánk felszabadulásának 30. évfordulója tiszteletére. E versenyszakasz legjobbjai — 25 vállalat, szövetkezet és 220 szocialista brigád — kapják most meg az elismerést. A szocialista munkaverseny sikereinek forrása egy korszerű, bonyolult, a külgaz­dasághoz millió szállal kapcsolódó és gyorsan fejlődő népgazdaságban csakis az lehet, ha a gyárak, műhelyek, brigádok el­sősorban önmagukkal versenyeznek, s nem a többieket figyelik. A mai versenynek ezt az alapvető szervező gondolatát még ta­valy, a verseny elején a legtöbb helyen pontosan tisztázták. E gondolat időszerű­ségét bizonyította a komplexbrigádok sza­porodása, amelyben munkások, műszakiak, vezetők együtt keresik és oldják meg az adott gazdasági egység legfontosabb fel­adatait. E gondolat jegyében nagyon sok vezető is változtatni tudott korábbi szemléletén, mely szerint a munkaverseny mintha a terveken és a termelésen kívüli, inkább mozgalmi ügy lenne. Felismerték az új tö­rekvések lényegét, hogy a versenyt csakis a gyárak, a vállalatok, gazdaságok éves terveinek szolgálatába állítva érdemes megszervezni, s nem akkor kell versenyez­ni, amikor már veszélybe került a tervtel­jesítés. Ez a szemléletváltozás gyors és jelentős sikereket hozott, tulajdonképpen már egyszerűen azért is, mert a tervek készítését összekapcsolták a versenyfel­ajánlások mérlegelésével és megszerkesz­tésével. Így a legtöbb vállalatnál az éves tervek belső feszültségeinek feloldásához nyújthattak segítséget a versenyző embe­rek. Ezért tarthatjuk alapvető versenyszer­vező gondolatnak, hogy csakis önmagunk­kal érdemes versenyre kelni, hiszen min­denütt más és más hozhatja meg a na­gyobb eredményt. Egyik helyen a minősé­get kell javítani, vagy a munkaerőhiányt ellensúlyozni, másutt egyszerre több új termék gyártását kell elkezdeni, megint másutt az anyagtakarékosság a fő feladat, mert olyan a profil, hogy azzal lehet a jobb eredményt elérni. A kongresszusi és felszabadulási mun­kaverseny felajánlásainak többsége ezt a sokrétűséget mutatta az első pillanattól: vállalatonként a munkaverseny által befo­lyásolható célok közül másra és másra he­lyezték a hangsúlyt. A verseny önmagunk­kal és önmagunkért persze ott hozott na­gyobb eredményeket, ahol az üzemi de­mokrácia normáit is tiszteletben tartották. Nem véletlen: a kongresszusi zászlóval ki­tüntetett vállalatok névsorát olvasva azt tapasztaljuk, hogy közülük a legtöbb már arról is ismert országosan, hogy ott a mun­kahelyi demokrácia fejlesztéséért, az új, demokratikus fórumok megteremtéséért is sokat tettek az utóbbi években. A 25 kitüntetett gazdasági egység nem ismeretlen a magyar közvélemény számá­ra. A Videoton, a Zalaegerszegi Ruhagyár, a bábolnai mezőgazdasági kombinát, a Ti­sza Cipőgyár, vagy a Dunai Hőerőmű — de az összes többi — évek óta jó hírű, ha­tárainkon túl is ismert és elismert kollek­tíva. Ráadásul éppen korszerűségük és kezdeményezőkészségük a leghíresebb. Korszerű gazdálkodási, ösztönzési, szerve­zési módszereket alkalmaznak, korszerű termékszerkezettel bírnak, a fizetési mér­legben a bevételek gyarapítói. Állami tá­mogatást semmit, vagy csak nagyon keve­set és egyre kevesebbet vesznek igénybe. Ezek a kitüntetett gyárak, vállalatok, ál­lami gazdaságok, szövetkezetek — ráadá­sul (vagy épp ezért) évek óta a béremelé­sekben, a nyereségrészesedésben, a munka­díjazás mértékével is a legjobbak közé tartoznak. Vagyis: több év óta a vállalati érdek és a népgazdasági érdek okos egyeztetése, követése jellemzi munkáju­kat. A mai korszerű vállalatoknál nem is lehet egyetlen év alatt kiugró sikereket el­érni — hosszabb idő céltudatos, alapozó munkája kell ahhoz. I gy — állíthatjuk — a kitüntetett vállalatok, egyben a tervszerűen gazdálkodó szocialista vállalatok­nak ma megközelítően legjobb mintái. Akárcsak a kitüntetett szocialista brigá­dok — két és fél ezer munkásember — példaképei a munkában és az ember „épí­tésében" is kiváló szocialista kollektívák­nak. A brigádok is, a vállalatok is eredmé­nyeiket ugyanabban a gazdasági környe­zetben, ugyanolyan feltételek és szabályok közepette érték el, mint amilyenek közt az ország valamennyi vállalata dolgozik. Sikereik, egész tavalyi munkájuk azt iga­zolja, hogy előrelátással, gazdálkodó, kez­deményező kedvvel és jó tervekkel, gondo­latokkal lehet színvonalasan, nemzetközi mércével mérve is korszerűen, valameny­nyiünk érdeke szerint dolgozni. G. F. Újabb eredmény a Tisza ll.-nél Az abádszalóki Lenin Tsz határában kedden az OVH, a tervező és a kivitelező vál­lalatok képviselőinek jelen­létében ünnepélyesen üzem­be helyezték a Tisza—II. vízlépcső öntözőrendszerének első öntözőfürtjét. A kivite­lező Középtiszavidéki Víz­ügyi Igazgatóság dolgozói — KISZ-védnökséggel — határ­időre, az öntözési idény nyi­tányára elkészítették a mű­vet. A kongresszusi verseny­ben a kivitelezés költségéből egymillió forintot takarítot­tak meg. (MTI) Elüzemavató a jutaárugyárban Ünnepséget tartottak teg- vánt, az MSZMP Szeged vá- rehoztuk Eperjesen a 23 gé­nap. kedden délután a KSZV rosi bizottsága gazdaságpoli- pes szövőüzemet — mondot­Szegedi Jutaarugyárának tikai osztályának vezetőjét ta Sponner Jenő. —• Dolgo­Kultúrtermében. Az elmúlt Kaukal Károlyné szb-titkár zókat Eperjes környékéről év munkájának eredménye- köszöntötte, majd Sponner vettünk fel, s a betanítást Jenő gyárigazgató tartott be- szegedi dolgozók segítették, szédet. Elhunyt Kisházi Ödön ként az üzem megkapta az Élüzem kitüntetést. A dolgozókat és a meghí­vottakat, köztük Kapás Sán­dornét, a megyei párt-vb tagját, a KSZV pártbizottsá­gának titkárát, és Berta Ist­Tavaszt jelez madármenetrend Igazi tavaszt mutat már a madármenetrend: Fejér me­gyébe egymás után érkeznek a tavaszi-nyári szárnyas vendégek. A Velencei-tó partjára megjöttek a kana­lasgémek. Az ornitológusok izgalommal várták érkezésü­ket, ugyanis attól féltek, hogy a tavalyi madárpusztu­lás elriasztotta a tókörnyék ritka, védett vendégeit. Elmondotta többek között, hogy gondokkal telített gaz­dasági évet zártak. A kong­resszusi versenyben elért eredményekkel — a gyárak közötti versenyben másodi­kok lettek; a dolgozók azon­ban bizonyították tettrekész­ségüket. A munka termelé­kenysége növekedett, miköz­ben az alapanyagköltségben 487 ezer, az általános költ­ségeknél pedig 358 ezer fo­rint megtakarítást értek el. Túlteljesítették exporttervü­ket is. — A kitűzött éves felada­tokon túl jelentős szervezési és anyagi ráfordítással lét­A kommunista műszakok so­rán 3040 munkaórát dolgoz­tak az üzemben, s 306 ezer forintot adtak gyermekintéz­mények építésére. A társa­dalmimunka-órák száma az elmúlt évben meghaladta a 6 és fél ezret. Az ünnepi gyűlésen Tóth László, a KSZV vezérigazga­tója adta át az Élüzem ki­tüntetést, a zászlót, és az ok­levelet a vállalat dolgozói­nak, majd megjutalmazták a versenyben élenjárókat. Har­minchatan Kiváló Dolgozó kitüntetést, 95-en pedig pénz­jutalmat kaptak, melynek összege meghaladta a 100 ezer forintot. A Magyar Szocialista Munkáspárt, Központi Bizott­sága, a Népköztársaság El­nöki Tanácsa, a Szakszerve­zetek Országos Tanácsa mély megrendüléssel és fájdalom­mal tudatja, hogy hosszan tartó, súlyos betegség után április 22-én, 75 éves korá­ban elhunyt Kisházi Ödön elvtárs, a párt és a magyar munkásmozgalom régi, ki­emelkedő harcosa, a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának tag­ja, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának helyettes elnö­ke, országgyűlési képviselő, a Szakszervezetek Országos Tanácsa elnökségének és a Hazafias Népfront Országos Tanácsának tagja. Kisházi Ödön elvtárs te­metése április 28-án (hétfőn) 15 órakor lesz, a Mező Im­re úti temető munkásmoz­galmi panteonjában. Elhunyt elvtársunk baráJ lai, munkatársai, elvtársai; volt harcostársai és tisztelői 14 órától róhatják le kegye­letüket a temető fedett dísz­ravatalozójában. A KGST légi közlekedési szekciójának ülése Budapesten A KGST közlekedési ál­landó bizottságának légi köz­lekedési szekciója április 22 —26. között Budapesten tart­ja 25. ülését. A jubileumi ta­nácskozás kedden kezdődött Budapesten, a postasok Ben­czúr utcai művelődési köz­pontjában. Az ülés résztve­vőit — a tagországok kül­döttségét, a szocialista or­szágok polgári repülésének! vezetőit — Rödönyi Károly közlekedés- és postaügyi miniszter köszöntötte. (MTI).

Next

/
Oldalképek
Tartalom