Délmagyarország, 1975. április (65. évfolyam, 77-100. szám)

1975-04-19 / 91. szám

Szombat, 1975. április 19. 3 Munka és művelődés Nem biztos, hogy jó úton járna, aki úgy akarná megváltoztatni a tanácsi hivataltévők munkáját, hogy kitörő örömmel menjen oda mindenki. Csak az menjen, akinek dolga van. Lehetőleg minél ritkábban. De ha egyszer dolga akad, ne gyűrje kalapját az ajtó előtt, nyugodtan beszélhessen az előadóval, és nyugodtan beszéljen vele az előadó is. A dolgát pedig úgy intézzék el, a lehető legrövidebb idő alatt, az ügy komolyságához illő legkedvesebb modorban, hogy egy darabig megint ne kelljen átlépnie a tanácsháza küszöbét ROTÁCIÓS BORJÚ Hivatalos ügyem a domaszéki tanácsnál soha nem volt, eldönteni tehát nem tudom, kedvesek az emberekhez, vagy gorombák, jó intézik el az idejárok ügyét-baját. vagy nem jóL De most alkalmam van megkérdezni azokat, akik az ajtók előtt állnak. Állnak akkor is, ha ott a fotel a folyosón. Hamar sorra kerülnek, nem érdemes leülni addig. Aki most lépne be, Németh Margit. — Sokszor jár ide? — Szerencsére nem. Adót fizetek, passzust iratok, csak akkor. — Ismeri a bentlévöket? — Fiatalok, nem nagyon. Nekem mindegy, ismerős vagy nem, csak a dolgomat intézze el. — És elintézik? — Eddig még semmi panaszom nem volt rájuk. — Most mi a dolga? — Rotációs vagy miféle borjúnak hívják ezt — egy rózsaszínű piapiros van a kezében — ezt akarnám elintézni. Akárki találta ki. hogy rotációs borjú is legyen az állatvilágban, lelke rajta a keresztapaságért. Tudom, mit jelent, de én jobbat is találtam. Hetvenhat éves öregember jön kifelé az ajtón, őt is kérdezem, mi járatban van, és hányszor van dolga a tanácsnál. — Egy évben egyszer, legföljebb kétszer ha jövök — mondja Bába Dezső. Eddig jutottunk, már nyílik is az ajtó. jön ki rajta rózsaszínű papírjávái Németh Margit. — Hamar végeztek. Mérges most nagyon? — De nem csinálták meg. Azt mondták, csak júniusban. — Addig nem várhat? — Várni várhat, de júniusban megint őgyelegjek befelé? — Semmi kifogásom nincsen az itteniekkel — mondja megint a hetvenhat éves öregember, rendesen intéznek itt mindent, de volna egy panaszom, ha meghall* gatna. — Lássuk. És kibuggyan a panasz, hogy hat vagy hét hold után nem kap járadékot a szövetkezettől. Fölveszem a telefont, keresem az illetékest. Jójárt Béla mondja a vonal túlsó végén: — Ki se látszom az ilyen ügyekből, annyi van. — De kérem, ez már idestova másfél évtizedes probléma. — Most egyesült a két szakszövetkezet, most bogozzuk ki a régi ügyeket. Az a kérésem, adjon be egy papirost, utánanézünk. Ha így van, jól megtermett „rotációs borjú" ez a földjáradék. Visszakerül, visszaköszön minden évben. A tanácsbeliek szerint minden ügynek száz ága nő, ha el nem intézik, és ráadásul itt gabalyodik össze a tanácsnál. Ügy tudóim, kimondottan szakszövetkezeti probléma ez. De ha törvény szabályozza a földjáradékot, akkor a tanácsnak bele kellene szólnia: miért nem hajtják végre a törvényt. — Tanulás? — Érettségive! jöttem, marxista középiskolát végeztem azóta, és államigazgatási ismeretekből vizsgáztam. Biztosan jön utána más is. Itt majdnem mindenki tanuL A FIATALOK TARTOTTAK VISSZA Nyugdíjasként jár be ' adódr. HÍVTAK — ÉS MARADT A hitelesség kedvéért és a változtatás szándékával írtam le a fél nap egyetlen panaszát. Minden megkérdezett „ügyfél" azt mondta, a tanácsiak munkájával eléjedett. Az sem baj, hogy fiatalok. A domaszéki tanács dolgozóinál 7:3 az arány a harminc éven aluliak javára. Közel húsz éve dolgozik a tanácsnál Tombácz Géza, kérdezzük meg őt: szeret-e együtt dolgozni a fiatalokkal? — Egy tanács csak dicsekedhet, ha sok a fiatal. Az összhang nagyon jó, segítik egymást, és meg' is értik egymást. Csiszár László csak öt éve van itt. — Nem tudom mással hasonlítani, mert ez az első munkahelyem, de ha nem lenne jó, én is elmentem volna, más is. Hívtak Szegedre előkelő ajánlattal, megköszöntem — és itthon maradtam. Egyhetes tapasztalat alapján mondja Nógrádi Lászlóné az adóügyek szobájában. — Ügy vettem észre, itt összetartanak a fiatalok. Sebők Gizella keze között kétezer ember SZTK- vagy nyugdíjügye van. — Én úgy látom, a kívülállók is becsülnek bennünket, nem is lehetne úgy dolgozni, hogy szid bennünket a falu, de azt még határozottabban mondom, hogy belülről nézve a mi apparátusunk nagyon jó. Csupa fiatal. — Fizetés? — Tavaly óta az is jó. Vállalat se-tudna többet adói. ügyi csoportot vezetni Molnár Mihály. Először azt akarom megtudni szavaiból, milyen az új adózási rendszer, viselve. Amióta a tiszta jövedelem alapján adózik a lakosság, jól megdolgozik kenyeréért az adóügy minden embere. — A fiatalok? Nyugdíjasnak mi oka lenne, hogy ne az igazat mondja. Sok tanácsot ismerek, a járási tanácsnál dolgoztam, onnan sok mindent láttam, de jó szellemű társaság. Jók a fiatalok, házon belülről nézve is, de az egész falu meg lehet elégedve velük. Adóügyes mondja, pedig most az adózás a legmelegebb téma. Ügy látszik, ezt is lehet jól csinálni. A tanácselnök, Farkas Józsefné majdnem elment a közelmúltban, pedig 1963 óta helytáll. Kinéz az ablakon. — Ezeket a fákat én is ültettem. Ezek a házak az én időmben épültek. Most menjek el a tanácstól? De ha az igazat akarom mondani, a fiatalok tartottak vissza. Nagyon jó ott dolgozni, ahol sok a fiatal. Az adóügyes mondta az előbb: tisztakezű fiatalok. Horváth Dezső K

ölcsönhatását felesleges bizonygatnunk. Hazánkban a termelési, az osztályviszonyok szocialista jellegének erősítése, a szocialista társadalom építésének alapvető feltétele, és egyben biztosítéka is, hogy nemcsak a munkához, de a művelődéshez is joga van minden állampolgárnak. A XI. pártkongresszus a fejlett szocializmus felépítésének útját megjelölte, kimondotta azt is; a szocialista építés alapvető követelménye, hogy a munkásosztály vezető szerepe a társadalmi élet egészében érvényesüljön, tagjainak céltudatos eszmei nevelésével, általános és szakmai ismereteinek bővítésével növelni kell politikai felvértezettségét, közéleti aktivitását. Gondoskodni kell megfelelően felkészített utánpótlásról. Márpedig mindezek törvényszerűen parancsolják; nemcsak a szocialista demokrácia növelése elengedhetetlen, hanem az osztályok tagjainak rendszeres és tartós művelődése is létszükséglet. „A szocialista építésben elérf sikerek és a hatékonyabb, színvonalasabb ideológiai munka nyomán szélesebb körben tudatosodtak eszméink, a szocialista erkölcs és életmód normái, mélyült a./társadalmi felelősségérzet." Vitathalatlar£ Mégis, ha inkább a tennivalókra utalunk, azért teszszük, mert éppen elég szőrit bennünket, magától a közművelődéstől, ,még inkább a munkásművelödéstöl jelentős mértékben függ előrehaladásunk ütemé, termelési, országépítő céljaink valóraváltása. Egy reprezentatív felmérés szerint á munkások 46 százaléka alig művelődik, és tényleges aktivitást körülbelül 18 százalék fejt ki. Ez a kép reális. Hozzátehetjük, hogy a munkások 35 százalékának nincs meg az általános iskolai végzettsége, minden harmadik munkás nem fejezte be a nyolc általánost. Vagy másik elgondolkodtató tény: a Budapest környéki 44 községből bejáró fizikai dolgozóknak 40 százaléka nem fejezte be az általános iskolát. Lehet természetesen és kell is ellenpéldákat sorakoztatni. Számos munkahelyen módot adtak a dolgozóknak, hogy tanfolyamokon, iskolákon, szakmunkásképzőkön bővítsék ismereteiket, képezzék magukat, sőt esetenként helyükbe ment az iskola, a kultúra, a színház — nem eredménytelenül. Hány esztergályost, lakatost, szerelőt ismerünk, akik akartak tanulni, német, angol, orosz nyelvet sajátítottak el, hogy az érkező, új exportgépet „megértsék", fordítsák a külföldről hozott technológiát, más országokban szereljenek össze gépeket, nem is szólva arról, hogy napjainkban a munkapad mellől rövid előkészítő után egyetemre juthatnak a rátermett munkásfiatalok. Nem véletlenül. Tehát a kapuk nyitva vannak. Nálunk a művelődés, a műveltség nem kivételezettséget jelent, hanem olyan emberi többletet, ami út a szocialista típusú embereszményhez. De nem könnyű út. Az önkifejezésre törekvő ember mindennapi harca ez önmagával, gyakran környezetével is, hiszen a művelődés során szerzett tapasztalatok nem válnak azonnal termelőeszközzé, forintokká, maga a folyamat is életre szóló, bölcsőtől a koporsóig, és a legidőigényesebb műfaj, nagy áldozatokat követel. A társadalom összhangra törekszik: szocialista munkát kínál, amin kivirágzik a szocialista műveltség. Tisztes megélhetésre tisztes kultúrát. Hol? Családon belül, bölcsődétől iskolákon át az egyetemekig, a szakmunkás-bizonyítványokig, tömegszervezetekben, szórakoztató intézményekben; a művelődési hálózatban, a tömegkommunikáció hatásaiban, egyszóval sorolni se lehetne, de ne feledkezzünk meg róla, a legfontosabb és pótolhatatlan, az önművelés, ami semmi mással nem helyettesíthető, s ez továbbra is egyik legfontosabb társadalmi formája marad nálunk a művelődésnek. Mindezek ellenére batran és őszintén kijelenthetjük: a művelődés legjobb helye mégis a munkahelyi közösság, a brigádok, a szocialista brigádok. Sajnos, korábban mintha keveset törődtünk volna ezekkel, nem mertünk kis közösség*:kre, kis kollektívákra alapozni. Az iskolai és szakmai végzettség mellett fontos, hogy a családban, de főleg a munkahelyen milyen szellemű légkör uralkodik. Ismerős egyik égető gondunk; évente újratermelődik az a 10 szazaléknyi réteg, amelyik nem végzi el, nem fejezi be a nyolc általánost. Pedig a későbbi tapasztalatok megtanítanak rá; mégis csak könynyebb iskolataskával iskolás korban tanulni, mint öregebb fejjel, munka mellett megszerezni a szükséges ismereteket, bizonyítványokat. Ki hogyan él a lehetőségekkel? Az igényességtől, beosztástól, akarattól, körülményektől, s az anyagi lehetőségektől is függ. Az is igaz, nem mindenki akar többre törekedni. A munka mellett, a műveltség valamennyi ágában, egyformán jól,' otthonosan mozogni, értövé, befogadóvá válni, szinte illúzió, tünékeny utópia, a társadalmi munkamegosztás következtében bizonyos rétegeknek sikerül csak, ha sikerül, de nincs is rá szükség. Mikor termelne akkor a munkásember? Különben is, a művészetek változnak, a tudomány is módosul, frissül, új ismeretekkel gazdagodik, új irányzatok születnek, halnak, a megszerzett szellemi töke hamar devalválódik, néhány esztendő leforgása alatt értékének kis hányadát őrzi meg, éppen elég a szakmában lépést tartani, tovább fejleszteni a megszerzett tudást, és az általános műveltséget sem elhanyagolva, intenzívebben tájékozódni egy-egy területen, ami az életszemléletünknek legjobban megfelel, illeszkedik erkölcsi, értelmi és érzelmi világunkhoz. Ebből az a megállapítás is következik: azt a művelődési formát közelítsük a munkaihelyekhez. gyári kollektívákhoz is, amelyet legszívesebben fogadnak. Nagy a tét. Fejlett szocialista társadalom építése öntudatosabb, műveltebb embereszményt követel. Értelmes, kiteljesedő, emberszerető tárw sadalmat építünk, ahol a szociális, kommunális gondoskodás ezer meg ezer szála szövi át a mindennapokat, ahol a tudományos, technikai forradalom kibontakozásához, a tudomány eredményeinek felhasználásához, a magas szintű technika alkalmazásához művelt, felkészült, az ismereteinek továbbfejlesztésére alkalmas embereket nevelünk. És egyre jobban. Hiszen saját jövőnk a mérce. Ezért mondta ki a pártkongresszus határozata is: „Az elmúlt években gyarapodott népünk műveltsége. A fő feladat, hogy az elért eredményekre építve, tovább erősítsük a közművelődés világnézeti hatását, növeljük a társadalom tagjainak politikai műveltségét. Fordítsunk különös gondot a munkásosztály tudatának gazdagítására, kultúrálódására. Érjük el, hogy mind többen folyamatosan művelődjenek, részt vegyenek általános és szakmai oktatásban, továbbképzésben, önképzésben." Vehetjük úgy is: nemzeti és internacionalista kötelességünk ez. SZ. LUKACS IMRE Környezetvédelem Idegenforgalmi szegedi találmánnyal kongresszus A szegedi József Attila Tudományegyetem Alkalmazott Kémiai Intézetében dr. Mészáros Lajos adjunktus, aranyjelvényes feltaláló számos új eljárást dolgozott ki a vegyfolyamatok hatékonyságának növelésére, intenzifikálására. Ezek jó részének előnye, hogy különféle módszerekkel füstté, köddé porlasztja a fémeket, folyadékokat és más anyagokat. A felületük így a milliószorosra is megnövekszik, s ezáltal a hagyományos módszerekhez képest pillanatok alatt végbemegy a vegyi egyesülés. Ezt az elvet most, a napjainkban rendkívül jelentős környezetvédelmi problémák megoldásánál — például a levegő, s a vizek szennyeződésének megszüntetésénél — is hasznosítani kívánja. Erce a legalkalmasabbnak az úgynevezett kefereaktor — vagyis az úgynevezett filmreakto'rcsalád egyik igen hatékony tagja — bizonyult. Ennek a legegyszerűbb változata a gépkocsik ablaktörlőjéhez hasonlítható, amidőn egy kis mozgó lapát felkeni egy hengerpalástra a vegyítendő anyagokat. Így azok felülete megnövekszik, ugyanakkor mikroszkopikus örvénylések, egyben óriási nyomások keletkeznek, s mindez együttesen gyorsítja a vegyi reakciót. A hatékonyság növekszik, ha egy lapát, illetve elemi léc helyett sok ezer elemi lécet — gyakorlatilag egy körkefeszerű forgórészt — alkalmaznak. Ennek előnye, hogy a kefe sebessége szinte korlátlanul növelhető, ami további reakciógyorsítást eredményez. Amennyiben a készülékbe eegyitesre vará anyagok helyett füstöt és kormot, másrészt ezek lekötőanyagát, vegyszerét vezetik be, úgy a füstlekötés folyamata gyorsul meg jelentősen. A laboratóriumi kísérleteknél füstöt és kormot vezettek ilyen forgókefés rendszerbe — s víz, vagy olaj segítségével — pillanatok alatt lekötötték a levegőszennyező anyagok több mint 70 százalékát. Amennyiben kéndioxidot kibocsátó üzem gázait kívánják közömbösíteni, ugyancsak alkalmas erre a vízzel történő forgókefés öszszeporlasztás. Más gázok esetében azoknak megfelelő anyagot, vegyszert alkalmaznak. Hasonló berendezés alkalmas arra is, hogy megoldják vele szennyezett élővizeink levegőztetését. ö. B. A Nemzetközi Idegenforgalmi Szövetség budapesti, 77. kongresszusa és közgyűlése a Magyar Autóklub 75 éves fennállása alkalmából rendezett üléssel pénteken befejeződött. Az ünnepi ülésen A. C. Durie, a nemzetközi szövetség elnöke és a kongresszuson részt vevő országok delegátusai köszöntötték a szövetség jubiláló tagját. A nemzetközi szervezet négynapos kongresszusán és közgyűlésén a tavalyi, londoni tanácskozás határozata alapján a tagországok jobb együttműködése és tapasztalatcseréje érdekében decentralizálták a szövetség szervezeti felépítését, a tagországokat négy régióba sorolták. Magyarország az egyes régió — Európa, Közel-Kelet és Afrika — tagja lett. Az ülésen döntöttek arról, hogy a régió első tanácskozását májusban Bécsben rendezik.