Délmagyarország, 1975. április (65. évfolyam, 77-100. szám)

1975-04-16 / 88. szám

8 Szerda, 1975. április 16. Meghalt dr. Szontágh Ferenc A Szegedi Orvostudományi Egyetemet súlyos gyász érte: váratlanul meghalt nagyra becsült és szeretett rektora, dr. Szontágh Ferenc professzor, a Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika igazgatója, az orvostudományok doktora. Budapesten született, 1919. augusztus 18-án. Egyetemi tanulmányait Pécsett végezte, orvosi oklevelét 1943-ban kapta meg. A Szegedi Orvostudományi Egyetem tanszékvezető tanárává 1960-ban nevezték ki. Tehetsége, kiváló emberi tulajdonságai, fáradhatatlan szorgalma megbecsülést és tiszteletet váltott ki széles körben. Szakmai tekintélyének köszönhette, hogy neve nemzetközileg is közismertté vált, és fémjelezte a magyar orvostudományt. Rendkívüli munkabírása és lelkesedése fáradságot nem ismert: tur dományos munkásságával az egyetem és Szeged hírnevét is öregbítette. 1965-től 1968ig az Általános Orvostudományi Kar dékánja, 1970-től 72-ig klinikai rektorhelyettes volt, majd 1972. szeptember 1-től az egyetem rektori tisztét töltötte be. Sokat utazott külföldre, számos világkongresszuson vett részt, nem hiányzott a hányi szakmai rendezvényekről sem. Elnöke volt a Magyar Nőorvosok Társaságának, több hazai és külföldi egyesület tagjaként nemegyszer feladatot vállalt a különböző vezetőségek, szaklapok szerkesztőbizottsági •munkájában. A Világ Egészségügyi Szervezet egyik klinikai csoportjában tanácsadó igazgatóként működött 1973tól. 1966-ban „Kiváló Orvos", 1967-ben „Kiváló Feltaláló" kitüntetést kapott, majd 1974-ben megkapta a Munka Érdemrend arany fokozatát. Tudományos kutatásának főbb területe a reprodukciós endokrinológia, valamint a terhesség élettani és kórtani kérdései voltak. Közel kétszáz tudományos közleményt írt, hat könyve és öt könyvrészlete jelent meg. Munkatársai, tanítványai és a város közvéleménye mély megrendüléssel értesült Szontágh professzor haláláról. Távozása nagy veszteség, bölcs tanácsaival, nagy szakmai tudásával nem segítheti többé az ifjú orvosnemzedéket. Búcsúztatása 1975. április 22-én, kedden délben 12 órakor kezdődik, az egyetem központi épületében. Elhunyt Galló Ernő Az MSZMP budapesti Bizottsága, a Nyomda-, a Papíripar és a Sajtó Dolgozói Szakszervezetének Központi Vezetősége fájdalommal közli: 77. életévében váratlanul elhunyt Galló Ernő, a munkásmozgalom régi, kipróbált harcosa. Temetése április 18án, pénteken 14 órakor lesz, a Mező Imre úti temető munkásmozgalmi pateonjában. Elvtársai, barátai, tisztelői fél kettőtől róhatják le kegyeletüket a temető'fedett ravatalozójában. ' * Galló Ernő nyomdászmunkás, szociáldemokrata, majd kommunista szakszervezeti vezető 1899-ben született Budapesten. 1916-ban kapcsolódott be a munkásmozgalomba, 1918-ban lett nyomdászszakszervezeti bizalmi. A Magyar Tanácsköztársaság védelmében a Vörös Hadseregben harcolt. 1935—43 kőzött a szakszervezet lapját, a Typographiát szerkesztette. A felszabadulás után tovább folytatta lapszerkesztői tevékenységét, majd 1948 márciusában a Szociáldemokrata Párt vezetőségi tagjává választották. Részt vett a két • munkáspárt egyesülésének előkészítésében. 1948 júniusától 1951-ig a Magyar Dolgozók Pártja Központi Ellenőrző Bizottságának póttagja, majd 1956ig a Központi Vezetőség tagja volt. 1948-tól 1956-ig töltötte be a nyomdászszakszervezet főtitkári tisztségét. 1958-tól 1964-ig, nyugdíjazásáig a Népszava Lapkiadó Vállalat igazgatója volt. Több cikluson át tagja volt az országgyűlésnek, munkásságát több alkalommal magas állami kitüntetéssel is elismerték. (MTI) A gyermekköny vhét eseményei A gyermekkönyvhét szakmai előadásainak sorában ma, szerdán délelőtt Simái Mihály beszél a Kincskeresőről, mint országos lapról, majd Vörös Károlyné előadása következik Ismeretterjesztő könyvek a Móra Kiadónál címmel. Holnap, csütörtökön Mónus Ferencné számol be a csoportos foglalkozások szervezésének tapasztalatairól, Tüskés Tibor pedig a mai magyar ifjúsági irodalomról tart előadást. Tovább folytatódnak a rendezvények is. Ma, szerdán a szőregi fiókkönyvtárban, majd a tarjáni l-es számú általános iskolában Földes Péterrel találkozhatnak az ifjú olvasók, a gyermekkönyvtárban pedig Móczár László Hogyan élnek a bogarak című előadásán vehetnek részt. Ugyancsak ma a megye három községi könyvtárában tartanak gyermekfoglalkozásokat: Kiszomboron Benke Tiborné, Sándorfalván Móczár László, Pitvaroson Vörös Károlyné invitálja játékra a legfialalabbakat. Holnap, csütörtökön két író-olvasó találkozó lesz Szegeden, Csukás István találkozik olvasóival a Mező Imre és a Gagarin általános iskolában. Csukás István holnap a kiszombori községi könyvtárba is ellátogat Díjkiosztás a nyomdák versenyében Kedden az MSZMP budapesti Bizottsága Villányi úti oktatási igazgatóságán dr. Móna Gyula, a KB agitációs és propagandaosztályának helyettes vezetője értékelte a politikai könyvek előállításában részt vevő nyomdák versenyének eredményeit A versenyben a Zrínyi Nyomda első, az Athenaeum Nyomda második, a Kossuth Nyomda harmadik díjat nyert Különdíjat kapott a Szikra Lapnyomda. A díjakat Győri Imre, az MSZMP KB titkára nyújtotta át. Divatbemutató Hétfőn délután és este a Szegedi Nemzeti Színházban rendezett divatbemutatón ismertette meg a Centrum Áruház a közönséggel legszebb tavaszi és nyári modelljeit. A Ruházati Szövetkezettel és az OKISZ Laborral közös rendezvényen huszonkét férfi és 36 női konfekcióruhát vonultattak fel. A divatbemutató kísérő műsorában mutatkozott be néhány Csongrád megyei amatőr előadó. Gáspár Tibor és Bácsi István versmondók, Nagy András parodista, az Esőleső polbeat együttes, a Tücsi folkbeat és a Vági jazzegyüttes produkciója megérdemelt sikert aratott. Nem mondhatjuk el ugyanezt a hivatásos művészek fellépéséről. Á szegedi hősi emlékművekről w Áramot kérnek A Pöstyéni utcából vagy 15 aláírással kaptuk a levelet, amelyben a lakók a DÉMÁSZ-ra panaszkodnak. A levél szerint február végén a DÉMÁSZ munkát végzett az elektromos hálózaton az utcában, ahol azóta sokszor annyira gyenge az áram, hogy este 6 óra tájban a tévé sem működik, és a tűzhely sem. Már többször kérték a vállalat segítségét, ám azóta sem történt semmi. Egyszer ugyan kint voltak a szerelők, de kora délután, s akkor még nem tapasztalhatták a bajt. Szovjet hősi emlékhelyek dokumentumai című, április 7-i lapunkban megjelent cikkünk kiegészítéseként írja Zsótér József Szeged, Kamarás u. 3/A szám alatti olvasónk: „1945 tavaszán vörös szalagos polgárőr voltam. Komócsin Illés, akkori rendőrparancsnok hívatott, és közölte velem: egy szovjet mérnök olyan embert keres, aki ért a márvány- és kőmunkához. Tudta, hogy én ilyen szakmában gyakorlott mester voltam, s engem ajánlott. A szovjet mérnök elkért arra az időre, amíg az emlékművek készültek. A munkát márciusban kezdtük, és május l-re készen átadtuk az emlékművet. Magyar munkások készítették, s dicséretet és jutalmat kaptunk a szép munkáért!" Zsótér József most 80 éves. Mellékelte Dénes Leó akkori polgármester hozzá írott levelét is, 1945. május 4-i keltezéssel, amely így szól: „A szovjet hősi emlékmű felavatása alkalmából mind a város, mind a magam nevében őszinte köszönetemet és elismerésemet nyilvánítom. Kiváló szaktudásával, lelkiismeretes munkájával nemcsak felszabadítóink dicső emlékének megörökítését, hanem az ország legszebb terének művészi kialakítását is nagymértékben elősegítette." Miért nincs trolibusz? Móricz Antal olvasónk (Bihari u. 7/B) azt írja, hogy immár évek óta foglalkoztatja a gondolat, miért nincs Szegeden trolibusz. Különösen a 4-es villamos vonalának átépítése vetette fel benne ezt a kérdést, hiszen az új sínek lefektetése jóval hosszabb időt vesz igénybe, mint a troli vezetékeinek kiépítése. Ráadásul a sínek akadályozzák az út szélesítését is. Olvasónk mindehhez hozzáteszi: a troli előnye még, hogy zajtalan, nem szennyezi a levegőt, ami a jelenlegi és a várható forTábla nélkül Magyarosi András, Tarján 418-as épületből azt teszi szóvá, hogy házukra a mai napig sem tették fel az új utcanevet. Illetve az épület hátoldalán fent van egy névtábla, amely szerint a Sás utcában laknának, ám, a januári népesség-nyilvántartás si felvétel során kiállított lap szerint ők a Szilléri sor lakói. Ilyen tábla viszont nincs a házon. Olvasónknak ez több gondot okoz, például az, hogy a Csillag tér másik oldalán is található tudtával egy Sziliért sor, és ott is van 5. számú ház. galmi telítettség mellett nem lehet közömbös tényező. Levélírónk az illetékesektől szeretne választ kapni kérdésére: miért nincs trolibusz Szegeden? Mi ugyan illetékesek nem vagyunk, de azt elmondhatjuk, hogy a városfejlesztéssel foglalkozó szakemberek is számot vetettek már a trolibusz olvasónk által felsorolt előnyeivel, sőt, hátrányait is mérlegelték. Egyelőre ugyan pontos tervek még nincsenek, de van egy elképzelés, amely szerint — a 4-es villamosvonal átépítésének befejezése után — a villamosközlekedést tovább nem fejlesztik, hanem esetleg a trolibuszt fogják felhasználni a tömegközlekedés továbbfejlesztésére. Ez természetesen még csak elképzelés, biztosat ma még aligha lehet mondani. Annál is inkább, mert ez meglehetősen nagy beruházásokat igényelne, s a város közlekedésfejlesztési koncepciójának nagymértékű átdolgozását, Nyílt levél K. I. odesszai olvasónk (kéri, hogy rímét ne írjuk meg) nyílt levélnek szánta keserű sorait, amelyből érdemes idézni néhány mondatot. Tisztelt ismeretlen fiatal. Bár mint levelemből kitűnik, nem kellene magát tisztelnem, de mégis ezt teszem. Egy éjjel ön letörte Odesszában parkoló autóm antennáját. (önnek ebből semmi haszna nem lett.) Mikor ezt reggel észrevettem, nagyon mérges lettem, hiszen én sem önnek, sem másnak rosszat sosem tettem. Később valamelyest lehiggadtam, s arra gondoltam: maga fiatal, mert más korosztály ilyent nem tesz. Magának, vagy szüleinek kocsija nincs, mert. akinek van, az sem tesz ilyet. Maga jellemtelen is, hiszen, akik láthatták a letört antennát, azokat is a fiatalok ellen fordította, pedig a fiatalok nagyon rendes, jellemes emberek, a maga kivételével. Az autómra valót munkával szereztem, nem nyertem, nem loptam. Vajon — ha én leszakítanám kabátjának ujját — mit szólna? És végezetül: az autómmal dolgozom. Ilyen a munkám. Volt már jó néhány stoputasom, amikor Pestre. Békéscsabára, vagy valahová mentem. Ezek után nekem ne integessen, mert ha karját felemell, az jut eszembe, hogy ilyen mozdulattal törte le az antennámat, és biztos, hogy nem veszem fel. Remélem, levelemet elolvasta, és okul belőle. Mi is ezt reméljük. Kiállítási napló László Gyula 100 rajza Irigylésre méltó ember László Gyula. A kiváló régésznek és egyetemi tanárnak immár harmadik kiállítását rendezi a Móra Ferenc Múzeum. Írók és költők, tudósok portrérajzai után ez alkalommal a Kortársaim III. című kiállítás a Horváth Mihály utcai képtárban László Gyulának magyar festőkről, szobrászokról és muzsikusokról készített portrérajzait mutatja be. A kiállítást Vinkler László festőművész, tanszékvezető főiskolai tanár nyitotta meg. Irigylésre méltó ember László Gyula nemcsak azért, mert megadatott számára, hogy a tudományos tevékenységen túl a képzőművészeti tevékenységnek is avatott mestere legyen, de azért is, mert barátai, tanítómesterei és ismerőinek köre felöleli szinte a 20. század magyar szellemi életének egészét. Mostani kiállításán festők, szobrászok és muzsikusok arcképei néznek reánk a lapokról. A kiváló felkészültséggel, rajzi biztonsággal és karakterérzékkel készült portrék gazdag tárházában megtalálhatók a magyar képzőművészet és zenei élet élő és holt mesterei, idős és ifjú alkotói. A Rudnay Gyuláé, Csók Istváné, Medgyessy Ferencé éppoly élettel teli portré, mint Varga Mátyásé, Tokaly Ilonáé, az idősebb nemzedékből Czóbel Béla, Barcsay Jenő, Kós Károly, Szabó Vladimir portréját éppúgy megtaláljuk, mint a legfiatalabbak képviselőinek arcmását, Kovács Lászlóét, Tulipán Lászlóét, Kiss Györgyét. S e tárházban szegedi művészek arcára is rátalálunk, Vinkler Lászlóéra és Nóvák Andráséra. A muzsikus portrékat Kodály Zoltán többször megrajzolt feje, Farkas Ferenc és Lajtha László arca képviseli. Gera Katalin szohrai A Sajtóház Művészklubjában hétfőn este vásárhelyi művészházaspár, Gera Katalin szobrász és Csernák Árpád színész mutatkozott be. Vásárhely új szobrásza, Gera Katalin 11 kisplasztikái alkotást, domborművet, plaketteket és rajzvázlatokat mutat be első Csongrád megyei önálló kamarakiállításán. Somogyi József és Szabó Iván egykori tanítványa alkotásaiban egy emberközpontú, elkötelezett művészet körvonalait rajzolja meg előttünk. Liraiság és karakterérzék, összefogott formák és részletekre is kiterjedő szépségigény egyszerre jellemzi ezeket a müveket. Különösen értékesnek és figyelemre méltónak érzem az immár Biharugrán, Szabó Pál szülőházán látható domborművet, valamint annak az ivó lányfigurának kisplasztikái változatát, melyet a közeljövőben állítanak fel Gerendáson, a művelődési otthon előtt. Gera Katalin még kialakulatlan művész. Keresi, kutatja a szobrászatnak, a plasztika nyelvének lehetőségeit, ám tehetségének eddigi bizonyítékai arra jogosítanak bennünket, hogy e vidék tehetséges, karakteres művészegyéniségét lássuk benne. Az esten Csernák Árpád Körmenet boldogságért című önálló estjéből mutatott be részleteket. Ez a műsor egy gondolkodó, töprengő, filozofikus szinészalkat szuggesztív megnyilatkozása. Az emberi élet legfőbb kérdései izgatják, s ezt az indulatok és érzelmek széles skáláján tolmácsolja. Az önálló est mindig alkalmat ad szinte a teljes emberi-színészi portré megrajzolására. Csernák Árpád produkciója karakteres bizonyítéka emberi és művészi alapállásának. Újházi Péter festményei Székesfehérvári festőművész, a fiatal Üjházi Péter, állította ki 11 nagyméretű festményét a JATE KISZklubjában. A tárlatot Takáts Imre, József Attila-díjas költő nyitotta meg. Üjházi Péter festményei térképek és gyermekrajzok, játékok és történelmi tablók ötvözetei. Egyszerre jellemzi őket a kifejezés öröme és a groteszkre való hajlam, a fantázia szabad csapongása és a történelem újraértékelésének művészi igénye. Festményein egyaránt megjelenik a mai Falusi kocsma és az 1061-es utolsó pogánylá-. zadás, Fehérvár ostroma, éa a városszél hangulata. Mindez olyan naiv bájjal és egyszerűséggel, olyan gyermeki tisztasággal, de ugyanakkor művészi felelősséggel, hogy a látszólagos összevisszaság és szertelenség mögött mindig megcsillan a rend, a logika parancsa. Olyan optimista művész Újházi Péter, akinek festményein érzékelheti a néző az alkotás gyötrő, ugyanakkor boldog pillanatait, egy-egy motívumra találásnak, egy-egy színfolt meglelésének örömét is. I. I»