Délmagyarország, 1975. március (65. évfolyam, 51-76. szám)

1975-03-05 / 54. szám

SZERDA, ms. MÁRCIUS S. 3 A XI. kongresszus előtt Klipsz. A legtöbb asszonynak erről a szóról valami fülbevaló csecse-becse jut először az eszébe. A szalámigyáriaknak azonban nem valami divatos holmit idéz fel ez a kifejezés, s nem is csak különleges alkalmakkor használják. Nyolc aszszony mindennapjának velejárója, munkájának tárgya: a klipsz. Azt a fémdarabot nevezik így szaknyelven, amellyel gyűrűként leszorítják a szalámi két végét, ök nyolcan alkotják a klipszelőbrigádot, és egyetlen férfi. Nevük pedig Turista brigád. S 1967 óta a szocialista brigád cím büszke viselői is. A nagy terem hosszú asztalai fölött gyorsan jár az asszonyok keze. A megtöltött, fémgyűrűvel lezárt rudakra rákötik a spárgát, és fél fordulattal a mögöttük levő állványra akasztják. Naponta több száz fordulat. A kérdésre — nem fárasztó-e ez — legyintés a válasz: ..Megszoktuk, és nemcsak a kezünk jár, meghányjuk-vetjük egymás gondját-baját is." — Jó kollektíva alakult itt ki — mondja a brigádvezető. — Ez a legaktívabb brigád a gyárban. Háromszor érte el az ezüst, egyszer arany fokozatot. — Mi a titka annak, hogy ez a nyolc asszony ilyen szép eredménnyel dicsekedhet? — Először is az, hogy mint munkatársak, becsüljük és szeretjük egymást — válaszol Kiss Andrásné, a brigád vezetője. — Mindannyian igyekszünk becsülettel elvégezni a munkánkat. — Mit vállalt a brigád ezen felül? — kérdezem. — Növeljük a termelékenységet, javítjuk a minőséget, szemináriumokat hallgatunk. — Ez elég volt az arany fokozatra? — Nemcsak a munkában vállaltunk közösséget, be-beülünk néhányan — mikor ki er rá — a klubkönyvtárba. Kölcsönzünk is könyveket. Ha valakinek nagyon tetszik egy regény, elmeséli a többieknek, s ez meghozza az étvágyat az olvasásra. Megtudom, hogy az idén közösen akarnak menni színházba, moziba, vállalták, bogy másik brigáddal együtt kirándulásokat szerveznek. Érdeklődöm, mit szól majd ehhez a család, hiszen munka után a férj és a gyerekek is igény tartanak a feleség, a mama jelenlétére. Andracsek Kálmánné, aki egyébként a gyár nőfelelőse is, bekapcsolódik a beszélgetésbe: „Ezeknek az összejöveteleknek épDen nem az elzárkózás a céljuk, hanem az, hogy a munkatársak és hozzátartozóik is közelebb kerüljenek egvmáshoz, barátságok szövődjenek. — Nem akadálya hát a c.:alác az ilyenfajta közösségi életnek? — Semmiképpen. Itt van Kissné, a brigádvezető. Három lánya van, a legidősebb 19, a legkisebb 6 éves. Soha i.jm mondott nemet rájuk hivatkozva, ha valamilyen közös rendezvényről vagy munkáról volt szó. — Beosztás és szervezés kérdése, hogy mindenre jusson ideje az embernek — szól közbe Kissné, és el is hiszem neki, hiszen betanított munkásként, anya és feleségként megszerezte a szakmunkás bizonyítványt. Ugyancsak ezt bizonyítja Andracsekné. akinek a három gyerek felnevelése után jutott még energiája arra, hogy beiratkozzék a marxista középiskolába. MESZELTEK Amíg odafordulok egyegy aszszonyhoz, egyik sem hagyja abba a munkát, a beidegzett mozdulatokat nem zavarja a beszélgetés. Arról faggatom őket, volt-e példa a nyoic év alatt arra, hogy valaki a brigád segítségére szorult. Igaz Jánosné, aki nyolc éve dolgozik a kötőüzemben, hálásan emlékezik vissza arra, amikor egy nap bejelentette a brigád, hogy a szabad szombatokat Igazék épülő házatáján töltik. Fogták az asszonyok a meszesvödröt, meszeltek, festettek, kinek mi jutott. Gárdián Ferencné huszonnégy éve dolgozik a vállalatnál, 1972 óta az Élelmiszeripar Kiváló Dolgozója. Ez a két adat önmagában sok mindent elárul róla, magáról keveset beszél. A brigádélet kellemes emlékeként említi azonban azt, hogy amikor egy rejtvénypályázaton nyertek száz forintot, hozzáadtak mégegyszer anynyit, és egy zsák játékkal állítottak be az újszegedi gyermekotthonba. „Ritka élményben volt akkor részünk, amikor hálától csillogó szemmel körülvettek bennünket a gyerekek." A brigád legvidámabb tagja és akinek a segítségére, vigasztaló jó kedvére számítani lehet, Ördögh Istvánná. Egyébként ő az, aki a brigád egyik fölajánlásából a legtöbbet vállalja magára, társadalmi munkában segítkezik az üzemi lap, a Húsos Híradó technikai előállításában. A kötőüzemnek a munkája tulajdonképpen az üvegfalon túl kezdődik. Xrtnen kukucskál ki ránk a brigád legfiatalabb tagja. Dunai Tiborné, aki a szalámi töltésében segédkezik a jókora gépnek és a brigád , férfitagjának. Ö az „összekötő" is az üvegfalon innen és túl dolgozók között: adogatja ki a géptöltötte rudakat. Ö is tanul, azt mondja: „Szakmunkás leszek." Egy valaki hiányzik a brigádból, Nagy Antalné, aki, sajnos, betegen fekszik odahaza. NÉVADÁS — Hát ilyenek vagyunk, így élünk, így dolgozunk mi — tárja szét a karját búcsúzóul a brigádvezető. Már elmenőben vagyok, amikor valaki a nőfelelős markába nyom pirosló-kékülő papírpénzeket — és továbbsiet. — Tudja, összegyűjtöttük a pénzt a szendvicsekre, de visszakaptuk, gavallér volt a gyár. Holnap ugyanis névadó ünnepséget tartunk, és vendégült látjuk a hozzátartozókat is. A három babát és a megjelenő papákat, mamákat nem fogadjuk üres kézzel, és terítetlen asztallal... Chikán Ágnes Népművészeti találkozó Az idén ismét megrendezik a Galga menti népművészeti találkozót. Gazdag programjában népművészeti kiállítás, nemzetiségi nap és a táj népi együtteseinek, tánccsoportjainak, énekeseinek, muzsikusainak. irodalmi színpadjainak műsora szerepel. A művészeti csoportok már megkezdték az előkészületeket; Veresegyházán 16 népi együttes és tánccsoport közül választották ki azokat, amelyek Bagón, a találkozó április 4-i záróünnepségén mutatják be műsorukat. (MTI) Megalakult a tudományos diákköri tanács Kedden az Oktatási Minisztériumban megalakult az Országos Tudományos Diákköri Tanács, amelynek feladata a felsőoktatási intézményekben folyó tudományos diákköri mozgalom- országos szintű elvi és gyakorlati irányítása. A tanács elnöke: dr. Garamvölgyi Károly oktatási miniszterhelyettes. Alelnökei: dr. Nagy Sándor, a KTS7 KB tit'.iára. es dr: Klement Tamas, az Országos Oktatási Tanács titkára. A tanács ülésén dr. Garamvölgyi Károly, a diákköri mozgalom két évtizedes eredményeiről beszélt, majd a feladatokat elemezte. Dr. Nagy Sándor az ifjúsági szövetség részvételéről és a nemzetközi együttműködés lehetőségeiről szólt Dr. Klement Tamás a felszabadulás 30. évfordulója alkalmából áprilisban rendezendő országos diákköri konferenciák előkészületeit ismertette. Együtt a közös ügyért T

apasztalaton nyugvó marxista—leninista tanítás, hogy a proletariátus a hatalmat csak a dolgozó tömegek támogatásával vívhatja ki és tarthatja meg. E tanítás lényege, hogy a munkásosztály és valamennyi dolgozó alapvető érdekei egybeesnek. Lényeges az is, hogy a munkásosztály történelmi küldetését csak a forradalmi elmélettel felfegyverzett marxista— leninista pártja vezetésével teljesítheti. Ezen keresztül biztosíthatja alapvető érdekeit, oldhatja meg kormányzati feladatait, s valósíthatja meg céljait. Pártunk a szövetségi politikát két vonatkozásban alkalmazza: a munkásosztály és más dolgozók, illetve a párt és a pártonkívüliek kapcsolataként. Ez alkalommal a párttagok és a pártonkívüliek viszonyának néhány időszerű vonatkozását taglaljuk. A szövetségi politika sarkalatos eleme a kölcsönös bizalom. Pártunk rendületlenül bízik népünkben. Meggyőződése, hogy politikáját népünk megérti, elfogadja. A párttagok és a pártonkívüliek ezt együttesen valóra is váltják. Szó szerint igaz, hogy a szocializmus építése Magyarországon nemcsak a munkásosztály, a kommunisták, hanem az egész dolgozó nép műve, és a történelemformáló erő maga a nép. Elmondható, hogy a nagy társadalmi célok kidolgozása és megvalósítása során a pártonkívüliek aktív, öntudatos tényezők. Az idősebbeknél ez a szocializmusért folytatott harcban megszerzett meggyőződésen erősödött, a fiatalabbaknál az oktató-nevelő munkánkon, a marxista—leninista világnézet elsajátításán, elfogadásán alapult. Harminc év alatt — ha olykor keserves tanulság árán is — tudatosodott, hogy a nemzet felemelkedésének útja a szocializmus, a szocialista országokkal való összefogás, a béke ügyéért folytatott harc. A szocialista meggyőződés nap mint nap szép példáit adja a hazához fűződő új viszonynak. Felszabadulásunk 30. évfordulójának és pártunk XL kongresszusának tiszteletére kibontakozott szocialista munkaverseny méretei imponálóak. Fellendültek a munkások, műszaki dolgozók nagy többségét felölelő termeiéri, takarékossági, újítási és egyéb mozgalmak. A szövetkezetek és a különböző intézmények dolgozóinak legjobbjai is kiveszik részüket a jubileumi munkaversenyből. B vállalkozások tervezői és megvalósítói a kommunisták és a pártonkívüliek. Közös munkájuknak nagyszerű eredményei vannak. A nemzeti jövedelem 1974-re tervezett növekedését több mint 100 milliárd forinttal teljesítettük túL A munkásosztály, s az egész dolgozó nép szocialista internacionalizmusát fejezik ki a vietnami műszakok is. Népünk összefogásának, a munkásosztály segítőkészségének, a termelőszövetkezeti parasztság helytállásának ragyogó példája volt a mezőgazdasági termékek őszi betakarítása. Ismételten bebizonyosodott, hogy a két alapvető osztály testvéri összefogásával leküzdhetőek a legnagyobb nehézségek is. A kongresszusi irányelvek nem véletlenül állapítják meg: „Tovább erősödött hazánkban a marxizmus—leninizmus eszméinek befolyása. A szocialista építésben elért sikerek és a hatékonyabb, színvonalasabb ideológiai munka nyomán szélesebb körben tudatosodtak eszméink, a szocialista magatartás normái, mélyült a társadalmi felelősségérzet." Szóval, az eltelt három évtized alatt milliók jutottak el politikailag a szocializmushoz, s mind többen azonosulnak vele eszmeileg is. Népünk szocialista öntudata jelentősen megerősödött. A párttagok és a pártonkívüliek politikai képzettségi szintje és világnézete közeledett egymáshoz. Természetesen ez még nem jelenti azt, hogy megvalósult már népünk eszmei egysége. Hatnak még a különböző antimarxista, burzsoá, kispolgári nézetek, sőt számolni kell az ösztönösséggel is. Azt is tudjuk, hogy az alapvető érdekek azonossága mellett léteznek az egyes osztályok és rétegek eltérő érdekei is. A pozitív példák azonban azt mutatják, hogy népünk politikai és cselekvési egységének további erősítéséhez a feltételek adottak. A megvalósulás egyrészt azon múlik, hogy pártunk milyen következetességgel váltja valóra a dolgozók reális igényeit, másrészt azon, hogy mindez mennyire párosul a rendszeres és folyamatos eszmei-politikai nevelő munkával. A Központi Bizottság az eszmei-politikai nevelés követelményeinek meghatározásakor abból indul ki, hogy a szcializmus teljes felépítését szolgáló politikánkat még következetesebben kívánjuk folytatni. Célkitűzéseinket a párt eszmei-politikai egységének további megszilárdításával érjük el. Ilyen körülmények között törvényszerű igény, hogy hatékonyabban érvényesüljön pártunk vezető szerepe, növekedjen a párttagság eszmei, politikai felkészültsége. "Minden kommunista alapvető kötelessége. -\SV c.j ÓJ. /OÜ pui'iuna politikaja iák elfogadtatásáért, védelméért, és példát mutasson a határozatok végrehajtásában. A párt politikájáról a dolgozók annak alapján mondanak véleményt, ahogyan annak megvalósítását látják. Az MSZMP számára elengedhetetlen követelmény, hogy a párttagság ismertesse politikáinkat, eszméinket; ha kell védje meg azokat, leleplezve a polgári, kispolgári, jobboldali és ultraradikális nézeteket. Esetenként védjük meg azoktól a káros nézetektől, hangulatoktól, magatartásbeli fogyatékosságoktól, amelyekkel szemben harcolnunk kell. A pártonkívüliekkel úgy folytassuk az eszmecserét, hogy megfelelő képet alkossanak szocialista távlatainkról, a politikai összefüggésekről. Sokoldalúan győződjenek meg a szocialista életmód fölényéről, s kapjanak meggyőző választ a társadalmi fejlődésünk időszerű kérdéseire. Pártunk soron következő, XI. kongresszusa elfogadja az új programnyilatkozatot. E nagy jelentőségű dokumentum hosszú időre megszabja jövőnket, ezzel kapcsolatos tennivalóinkat. Világos programot ad, jó feltételt biztosít a cselekvéshez, az erők egyesítéséhez. A programnyilatkozat hamarosan nyilvánosságra kerül. Az abban foglaltak megmagyarázása, a pártonkívüliekkel való elfogadtatása a kommunistákra vár. Nekik kell meggyőzni a pártonkívülieket az abban foglaltak helyességéről, szükségességéről. Amikor ezt végezzük, ezen az úton tovább erősíthetjük munkásosztályunk példája nyomán egész népünk gondolkodásában és magatartásában a szocialista vonásokat. A tudatosság, az eszmei tevékenység fejlesztése nagyobb követelményeket állít a párttagok elé. Nagyobb az elvárás a marxizmus—leninizmus tanításainak, a politikának az ismeretében, a mindennapi munkában és a közéleti tevékenységben, a magatartásban, az internacionalista gondolkodásban. A párt sorait elsősorban a munkában élenjáró, szocialista módon élő, gondolkodó nagyüzemi munkásokkal növeljük. A párttagsággaj szemben támasztott nagyobb követelmény biztos alap ahhoz, hogy eszmei tevékenységünk, pártunk szervező, nevelő munkája tovább fejlődik. A párttagsággal, a pártba jelentkezőkkel szemben megnövelt követelmény népünk általános és politikai műveltségén alapszik. Ugyanakkor art is feltételezi, hogy a jövőben a pártonkívüliek tudatossági szintje is tovább emelkedik. Munkánk hatékonysága, a szocializmus teljes felépítéséért folyó harc eredményessége nagymértékben függ a vezetőktől is. Éppen ezért velük szemben szintén fokozódik a követelmény. Közfunkciókba, vezető helyekre csak olyan párttagok- és pártonkívüliek kerülhetnek, akik meggyőződéssel vállalják a munkát, a harcot és következetesen képviselik a munkásosztály eszméit. A vezetők többsége ilyen. Három évtizedes fejlődésünk sikerei közé tartozik, hogy nálunk a párttagok mellett százezrével vannak ma már olyan pártonkívüli munkások, szövetkezeti parasztok, értelmiségiek és alkalmazottak, akik megfelelnek a növekvő követelményeknek, és nem „csak" lojálisak, hanem politikailag, szakmailag felkészültek, vezetésre alkalmasak, akik a munkásosztálynak, a nép ügyének harcos képviselői, megvalósítói. H

azánkban a helyzet történelmileg úgy alakult, hogy csak egy párt — a munkásosztály forradalmi pártja — működik. Pártunk így egyidejűleg vezeti, szervezi a társadalom előrehaladását és ellenőrzi saját tevékenységét, mindenekelőtt a pártszervezeteken, a párttagokon keresztül. A helyzet ilyen alakulása miatt fontos — mondhatnánk nélkülözhetetlen — szerepük van a pártonkívüliek nagy többségét is magukban foglaló tömegszervezeteknek és -mozgalmaknak. A tömegszervezetek, -mozgalmak társadalmi. politikai feladatai sokrétűek. Egyrészt közvetítik a pártonkivüliekhez a párt politikáját, és mindennapos, meggyőző tevékenységükkel kiváltják a dolgozók aktív tetteit, másrészt jelzik e tömegek véleményét társadalmi, politikai, gazdasági, kulturális életünkről. Ezért népünk azt is igényli, hogy az országos és helyi problémákról alkotott véleményével részt vehessen a pártpolitika alakításában, a szocialista demokrácia fejlesztésében. A társadalmi és tömegszervezeteknek fontos kötelezettségük, hogy fórumokat biztosítsanak a közös eszmecserékhez, közüggyé avassák céljainkat, cselekvési lehetőségeket teremtsenek a közért tenni akarók számára. A szocializmus teljes felépítésének mielőbbi megvalósulása döntően pártunk marxista—leninista politikájától, a párttagok eszmei-politikai nevelő munkájától, példamutatásától és a pártonkívüliek cselekvőkészségétől függ. Közös ügyünket és művünket tehát csak az egész munkásosztály, egész népünk, a párttagok és a pártonkívüliek szoros összefogásával, erőfeszítésével valósíthatjuk meg. JAK \B SÁNDOR. • az MSZMP KB párt- és tömegszervezetek osztalyának vezetője.